Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-14 / 11. szám

1959. január 14. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 5 A termelőszövetkezeti fiatalok helyzete — A háromnapos KISZ-tanfolyam tapasztalataiból — Pár nappal ezelőtt fejeződött be Bonyhádon a KISZ megyei V. B. ál­tal szervezett tsz-fiatalok három­napos tanfolyama. Ezen a tanfolya­mon 33 fiatal vett részt. A tanfolyam jelentősége mindenekelőtt abban van, hogy megvitattuk a fiatalokkal a me­zőgazdaság átszervezése szükségessé­gének kérdéseit, a párt agrártéziseit, és a KISZ K. B. irányelveit a mező- gazdaság átszervezésének időszaká­ban, az ifjúsági szövetségre háruló feladatokat. A tanfolyam egyik legíontosabo célja az volt. ho|y az elméleti kérdé­sek megtárgyalása mellett minél több gyakorlati módszert adjon a termelő- szövetkezetekben végzendő KISZ- munka megjavításához. Megszerették a fiatalok a termelőszövetkezetet A tanfolyam sok értékes tapaszta­latot adott. Ismételten bebizonyoso­dott. hogy a tsz-ekben élő fiatalok helyeslik a szocialista nagyüzemi gazdálkodást. Tudják és ismerik, hogy a nagyüzem fölényben van a kis üzemi gazdálkodással szemben. Mi bizonyítja ezt? — Először is javult a fiatalok szo­ciális helyzete és a kereseti lehetősége még az idén is, pedig rossz volt az időjárás. Stenge István, a bátaszékj Búzakalász Tsz tagja például 350 munkaegységet ért el, az évi jöve­delme pénzben átszámítva 16 ezer forint. Számítása szerint az évben le­dolgozott napokat figyelembe véve, havi átlagkeresete 1500—1600 forint fizetésnek felel meg. Csikesz István, a tamási Vörös Szikra Tsz tagja, aki édesanyját és két kis testvérét tartja el, 541 munkaegységet teljesített, az egy munkaegység értéke bár kevés, 29 forint volt. Elégedett a keresetével. Könnyebb a munka, jobb a kulturális helyzet Jobbak lettek munkakörülményeik, a munkák többségét géppel végzik, brigádokban és munkacsapatokban szervezetten dolgoznak. A legtöbb termelőszövetkezetben biztosítva van a fiatalok részére a kulturális és sportolási lehetőség. Jól felszerelt kultúr- és klubszobák áll­nak a fiatalok rendelkezésére, mint például a bátaszéki Búzakalász és a tengelici Petőfi Tsz-ekben televíziós készülék van, a fadd-dombori tsz-ben labdarúgó-felszerelés áll a fiatalok rendelkezésére. Azokon a helyeken, ahol ez még nincs meg, ott tervek vannak a jövőre vonatkozóan. A nagy szokolyi Béke Tsz KISZ szervezete munkaegységkönyvet vált a tsz-ben, és az év során a KISZ-fiatalok által szerzett munkaegység-részesedésből — amit a fiatalok közös vállalkozása során szereznek — klubszobát ren­deznek be a fiatalok részére. A zom- bai Vörös Csillag Tsz-ben 2 hold ku­koricát művelnek a fiatalok, a jöve­delemből pedig televíziós készüléket vásárolnak. Nagy szorgalommal, becsülettel dolgoznak. A termelőszövetkezeti fiatalok nagy része a munkában becsületesen helyt­áll, odaadóan és lelkiismeretesen dolgozik. Ezt bizonyítja az általuk megszerzett munkaegységek száma is. Dudás József, a tamási Vörös Szikra Tsz-ben 430, Pap Lajos, a nagyszokolyi Béke Tsz-ben 385, Tó­rizs Anna, a nagyszokolyi Béke Tsz- ben 250, Filótás Rózsa, a tamási Vö­rös Szikra Tsz-ben 250 munkaegysé­get teljesített. A teljesített munka­egységek a tanfolyamon résztvett fia­taloknál elég magasak, ami azt bi­zonyítja, hogy a kiszesek a munkában is példamutatóak. A tengelici Petőfi Tsz kiűzéséi 11 és félezer forint tár­sadalmi munkát végeztek. Van azon­ban a fiataloknak egy kisebb része termelőszövetkezeteinkben, akik nem dolgoznak jól, velük a jövőben a KISZ-szervezeteknek komolyabban kell foglalkozniuk. A fiatalok munkáját és a KISZ munkáját figyelembe véve, mint ahogy a tanfolyam általános képe is mutatta, jelentős eredményeket ér­tünk el. A tsz-ekben működő KISZ- szervezetek egy része már eleven, színes, egységes, vonzó KISZ-életet él. Ezeken a helyeken a KlSZ-szer- vezetek nagy segítséget adnak a tsz- ek gazdálkodásához. A bátaszéki Bú­zakalász Tsz fiataljai például a nyári munkák idején, amiKor a tsz a leg­nagyobb munkában volt, hajnalban borsót szedtek, egész nap arattak; másutt silózó brigádokat szerveztek, mint például a zombai Vörös Csil­lag és a paksi Vörös Sugár Tsz-ben. E példák is bizonyítják, hogy a tsz vezetőinek és tagságának érdeke az ifjúság nevelésével való törődés és segítségnyújtás, a színes, sok oldalú KISZ-élet kialakításához. A tsz-en belül erejükhöz mérten részt vesznek a tsz gazdálkodás fejlesztésében, a szövetkezeti vagyon gyarapításában és a termelőszövetkezeti öntudat ki­alakításában. Segítséget várnak a fiatalok a KISZ járási bizottságoktól A tanfolyam tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a jövőben sokkal több segítséget kell adni a tsz KlSZ-szer- vezetek politikai és szervezeti meg­szilárdításához, a rendszeres és vonzó KISZ-élet kialakításához. Tovább kell javítani a tsz és a területi KlSZ-szer- vezetek .közös tevékenységét, minél több közös akciót kell szervezni: kul­túrműsor, sport, játék, kirándulás, találkozókat és közös tanulást. A ter­melőszövetkezeti KISZ-szervezetek vezetői és tagjai igénylik a KISZ me­gyei és járási végrehajtó bizottságok konkrét segítségét. A jövőben a vég­rehajtó bizottságok adjanak konkrét segítséget az eszmei, politikai munka megjavításához, mert csak a marxiz­mus—leninizmus alapjainak és a párt politikájának ismerete teszi képessé a tsz kiszeseket, hogy a falu szocialista átszervezésének tudatos, ifjú harco­saivá váljanak. Tovább erősödött a tsz és egyénileg gazdálkodó fiatalok barátsága A jövőben e jó barátságra építve és a közös tevékenység alapján job­ban meg kell ismertetni a kívül álló fiatalokkal a szövetkezeti gazdálko­dást, a tsz-fiatalok életét. Jövőben a tsz KISZ-szervezetek munkájának középpontjában a bel­terjes és jövedelmező gazdálkodást kell tenni. Többet kell foglalkozni gazdálkodással, a munkára való ne­veléssel. Tanfolyam megmutatta, a.fiatalok tudják, hogy ők a tsz gazdálkodás fiatal úttörői falun, a szocializmus építésének előharcosai. Tanfolyam segítséget nyújtott ah­hoz, hogy egyrészt a KISZ-munka a tsz-ekben még eredményesebb legyen, és eredményekre támaszkodva azokat az egyéni parasztfiatalok között nép­szerűsítve. konkrét segítséget nyújt­sanak a pártnak a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében. A szövetke­zeti fiatalok ezzel a tevékenységükkel hozzájárulnak a könnyebb, jómódú, művelt paraszti élet kialakításához. Tóth József KISZ M. B. parasztifjúsági felelős Áz „Énekes madarak ' Bonyhádon Bonyhád kulturális élete, vidék­hez viszonyítva, elég színes és vál­tozatos. Csaknem hetente tűz műso­rára újabb és újabb színműveket a Vörösmarty Kultúrház. A helyi műkedvelő csoportokon kívül számos budapesti és vidéki színtársulat vendégszereplése elé­gíti ki a közönség kultúrigényét. E változatos előadássorozat után a kö­zelmúltban mégis új tematikájú mű került előadásra. Szakács Antal, pedagógus rende­zésében bemutatták Tamási Áron: i Énekes madarak című színművét, t amely az első előadáson már nagy sikert aratott. Zsúfolásig megtelt a kultúrház. Á közönség mindvégig derűsen fogad­ta az elhangzó ízes székely kifejezé­seket. A darab szereplői közül kü­lön senkit nem említünk, mert kivétel nélkül mindenkinek egy­aránt része volt a sikerben. Annyi­ból is könnyű volt a szereplők be­tanítása, mert mindnyájan széke­lyek voltak, s így különösebb gon­dot nem okozott a régies beszédstí­lust feleleveníteni. Gondos és szépen megmunkált díszletek és öltözékek tették hitele­sebbé a régi székely nép életének bemutatását. A díszleteket Lőrincz Vitus festőművész készítette. Mind­ezek mellett dicséretreméltó, hogy Lőrincz Vitus vállalta a főszerepet is. Különösen színvonalassá tette az előadást a kísérő zenekar, amelynek megszervezéséért köszönetét mond­hatunk Teszler Vendelnek, a járási tanács elnökhelyettesének, aki veze­tője volt a zenekarnak. Bizony nem volt könnyű dolga. Mint ismeretes, a kísérőzene hangszerelése olyan hangszereket kíván, amelyekkel a bonyhádi kultúrház nem rendelke­zik. Az előadás után felkerestük a da­rab rendezőjét és megkértük, hogy néhány szóban mondja el miben is áll e mű újszerűsége: s milyen céllal választotta ezt a színművet. Szakács Antal többek között így válaszolt kérdésünkre: — Mint isme­retes, a bonyhádi járásban nagy számban élnek székelyek. Az eddi­giekben kevés olyan mű került be­mutatásra, amelj' e nép kultúráját tartotta felszínen, ; Tamási Áron székely író művével felakarjuk eleveníteni a székely nép régi életmódját, szokásait,, ugyan­akkor az őslakossággal is megismer­tetni ezeket. Ha megfelelő érdeklő­dés lesz e színmű iránt, akkor több székelylakta faluba is ellátogatunk. Remélem, hogy sikerülni fog ter­vünk, s a most látott darab után több székely témájú művet muta­tunk be. ’ Várható, hogy a 17-én tartandó díszelőadásra lejön Bonyhádra a mű írója Tamási Áron, s végignézi a most összekovácsolódott székely együttes előadását. Tamás Illés — Ötvennégyezer forintos költség­gel mintegy 1000 négyzetméter járdát építenek a községfejlesztési alapból ebben az évben Bonyhád községben. A munkát saját vállalkozásban vég­zik, s így a járdaépítés költségei ke­vesebbe kerülnek. Akinek négy forintjába került egy női kerékpár Tulajdonképpen azért ültem be a hőgyészi taxisofőr, Szűcs József mellé a »Pobjedájába«, hogy a fog­lalkozásában előforduló érdekessé­gek felől érdeklődjem. Szűcs Józsi bácsi huszonkilenc év óta taxisofőr. Ezerfajta utasa volt már. A sokféle utas viselkedése tar­ka képet mutat. Még verekedtek is egyizben a kocsijában. Élményeiről azonban nem sokat beszélgethettünk, mert váratlan ese­mény jött közbe. Tíz év körüli kislány állt meg a »parkírozó« kocsitól néhány lépés­nyire és a Pobjedát nézegette. Szűcs Józsi bácsi észrevette a kislány; is gyors mozdulatokkal lehúzta a Pob- jeda ablaküvegét. — Gyere csak ide kislány! — in­tett a gyermeknek. A kislány közelebb lépett. — Nem te adtad el nekem a »pe­dagógus sorsjegyet?« — kérdezte a sofőr. — De igen — mosolyodik cl a kislány. — Hogy hívnak? — Józsa Erzsikének. — Tudod-e, hogy te hoztad meg a szerencsémet? — Nyert talán a bácsi? — Nyertem bizony. A sofőr felém fordult és magyaráz­ni kezdte: — Ez a kislány is árulta a »peda­gógus sorsjegyeket« és valósággal könyörgött, ho&y vegyek egyet. Megmondom őszintén semmi bizal­mam nem volt hozzá. Rendszeresen totózom-lottózom, de még soha nem nyertem. Miért nyernék ezzel a sors jeggyel? — gondoltam, de aztán nem tudtam ellenállni a kislány »agitá- dójának«, és vettem egyet. És kép­zelje csak! Nyertem egy női kerék­párt. Pont jól jött ez a nyereség, most legalább már mindkét lányom­nak van kerékpárja. A kislány látva, hogy a sofőr ve­lem beszélget, tovább akart menni. Amikor azonban ellépdelt a Popje- da előtt, Szűcs József észrevette es utána kiáltott. — Egy hét múlva, ha átveszem a kerékpárt, elviszlek a cukrászdába Erzsiké és ha megteszed nekem, ak­kor a lottószelvényeimet is veled vásároltatom. H. T. PIROS SZALAG VI. A kapuig senkivel nem találko­zott, s amikor kilépett az utcára, a bejáratnál álló őr utána szólt. — Búcsúzkodj pajtás, mert holnap indulunk. Hátra sem nézett, mintha nem hallotta volna az őr szavait, félt. hogy kibuggyan szeméből a könny. Elment a Stefániáig, s ott hátát a falhoz támasztva figyelni kezdte az utcai járókelőket. Ismerős után ku­tattak a szemei, de hiába. A szem­közti ház egyik ablakát nézte anél­kül, hogy tudomást vett volna róla, hogy ott mi történik. Csak később vette észre, hogy a félre lebbentetí függöny mögül valaki figyeli és mo­solyog rá. Lázárék kisebbik lánya volt, a kis bicegő Emma. S amikor ő is odamosolygott, a függöny gyor­san visszahullott, mintha úgy rán­tották volna el a lányt, az ablaktól, aztán az anya haragos arca jelent meg a függöny mellett, s ettől az ő arcára is odafagyott a mosoly, elfor­dult, lassú léptekkel megindulva a dunapart felé. Most hirtelen eszébe villant egy lány, Piri, akit a forradalom kitöré­sének napján a vállukon vittek vé­gig az utcán. Az ő vállán ült és ő fogta a térdét, hogy le ne essen. Az­óta nem is látta, pedig régen milyen jó pajtások voltak. Hallotta a töb­biektől, akik kijártak a laktanyából, hogy érdeklődött felőle, néha ami­kor kint járt, figyelte is az utcán, de a véletlen úgy hozta, hogy mindig el­kerülték egymást... S most, mintha mindent pótolni akarna, mögötte va­laki a nevét kiáltotta: — András!... András... Hátrafordult. Piri szaladt utána, s amikor melléje ért, nem tudott meg­szólalni, csak nagyokat sóhajtott, li­hegett. — Annyit kiabáltam már — pihegte sokára. — Nem hallottam... Nagyon elgon dolkoztam — mentegetődzött András elpirulva. — Holnap elmentek? — Honnét tudod? — Tudom... Nem sajnálsz elmen­ni? — Nem hiányzók senkinek... A lány nem válaszolt, cipője orrá­val az útszéli fűszálakat kuszálta, aztán lassú léptekkel elindult a dunapart felé. — Gyere sétálunk... Ráérsz? — szólt vissza Andrásnak. — Rá... Most ráérek. Egymás mellett lépdeltek a par­ton, s nézték a vizet lent a mély­ben, amint hullámai hintáztatták a kikötött ladikokat. — Senki nem marad? — kérdezte sokára a lány, amikor már a Vár­hegy alatt jártak, s felpillantott a nagy szál legényre, aki zavartan lép delt mellette. — Nem... Maradnak néhányan — válaszolt András. — Hová? — Nem tudom. Azt nem mondták. —És ha én tudom? — Ugyan, hogyan tudnád. Nem mondták meg. — De megmondták, s mondták azt is, hogy elárulni nem szabad senkinek. Ugye? — Igen. De hát nem akartam meg mondani — dadogta zavartan a le­gény. — Nem kell megmondani. Tu­dom... A demarkációs vonalhoz. A víz olyan közel volt itt, a jobb­oldalt magasba szökő parthoz, hogy tovább nem tudtak menni. András most először hosszabban a lányra nézett és észrevette, hogy annak huncut fény csillog a szemében, s a szája sarka meg-megremeg, mintha kitörő kuncogást fojtana magában. Nézte egy ideig, aztán ismét a parti homokon vibráló apró hullámokat figyelte, s mintha hozzájuk szólna, halkan suttogott maga elé: — Furcsa vagy Piri. — Én? — tárta szélesre karjait a lány, mintha a hatalmas folyót akarná átölelni, aztán András elé lépett, megfogta a legény két vállát és kacagni kezdett, csak úgy rázta egész testét a nevetés, még a könnyei is kicsordultak. — Mi van veled? — ámult a le­gény — talán örülsz, hogy elme­gyünk... —Veletek megyek... Érted? Ve­letek... Miért vágsz olyan értelmet­len képet, mintha nem én lennék, akivel beszélsz, én vagyok... Tessék még egy csókot is kapsz — ugrott egyet és cuppanós csókot nyomott a legény áliára, aztán zavartan elfor­dult, mint aki megbánta elhamar­kodott tettét. — Valóban jössz? — Igaz? — da­dogta a legény. — Igen, megyek... Veletek me­gyek... — suttogta maga elé, mintha a víz mélyén vele szemben álló tü­körképének mondaná, aztán a túlsó partot figyelte, az Alföld kékjébe, parti füzeket, melyek közé, mint karok nyúltak be az apró öblök. Nem fordult hátra akkor sem, mi­kor András széles, nagy tenyerét gyengén a vállára tette. — Te Piros én... — Olyan sok minden hullámzott a belsejében, az agyában, hogy szinte megszédült tő­le. Szerette volna elmondani, hogy milyen boldog, hogy most először életében érzi, hogy fiatal, és olyan jó fiatalon, boldogan élni. Most egy­szerre szépnek látta magán a lérdes katonanadrágot, a vásottalpú ba­kancs is olyan lágyan simult a lábá­hoz mint egy kényelmes antilopcipö, amilyent még soha nem viselt, de most érezte, hogy az valahogy ilyen lehet. A szíve körül ehhez hasonló szorítást még soha nem érzett, s az agyában sem kalapált ilyen eresen még soha az ér, mint most... Mind­ez egy pillanat alatt villant át az agyán és érezte, hogy elmondani úgy sem tudná hiába is próbálkozna vele... A lány válla most megrán­dult, hogy majd később feléje for­dítsa a fejét, s András halkan, meg­szólalt: — Ugye milyen szép a Duna? — A mi Dunánk... — Igen a miénk... A miénk is... — Fürödjünk meg. Olyan szép idő van... r— Nem, most nem — szabadko­zott a lány és leült a száraz meleg homokba magamellett szétterítve virágmintás szoknyáját. — Mit csinálsz Te ott annyi férfi között — kérdezte a legény melléje guggolva. — Lesz dolgom... Nem akart ám engedni a parancsnok. De szépen a szemébe néztem, na meg aztán egy kicsit erélyesen is beszéltem vele és megtört — újságolta lelkendezve. — Nem félsz annyi férfi között ? — Bánni kell tudni velük, aztán nem eszi őket a fene. Meglátod, hogy olyan nyugodtan maradnak, mintha csak hidegvizén élnének. Pe dig lesz ám jó ebéd..; (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents