Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-13 / 10. szám
VILÁG proletárjai, EGYESÜLJETEK! \ MAGYAR IV. évfolyam, 10. szám. ARA: 59 FILLÉR Kedd, 1959 január 13. A Georghiu-Dej Hajógyár munkásai Madocsán Az elmúlt év decemberében a XIII. kerületi népfront-bizottság meghívására Budapestre látogatott a Madocsa község termelőszövetkezeti tagokból és egyénileg dolgozó parasztokból álló küldöttsége. A madocsaiakat a Qeorghiu-Dej Hajógyár munkásai látták vendégül. Szombaton került sor a szíves vendéglátás viszonzására. Madocsán ezen a napon nagyszabású munkásparaszt találkozót rendeztek. A találkozón a madocsai dolgozó parasztok nagy szeretettel köszöntötték barátaikat, a Georghiu-Dej Hajógyár munkásainak küldöttségét, akiket elkísért a XIII. kerületi pártbizottság, a budapesti és a kerületi népfront-bizottság képviselője is. A vendégeket ünnepélyes keretek között fogadták a madocsai tanácsháznál, ahol Molnár András, a községi tanács vb-elnöke üdvözölte őket. Szavaira a mnkásküldöttség vezetője, Balogh Lajos, a Georghiu-Dej Hajógyár igazgatója, országgyűlési képviselő válaszolt. A tanácsházán tartott baráti beszélgetés után a hajógyári vendégek a községi művelődési otthonba mentek, ahol borversenyt rendeztek Madocsa és a környék legjobb bortermelői. ízlettek a vendégeknek a jó madocsai borok, s bőven fogyott belőlük a 200 terítékes, ízletes vacsora után is. Számos pohárköszöntő hangzott el. A hajógyári küldöttek és a madoTéli esték LÁPAFÖt 1959. A néhányszáz lelket számláló k’s község lakói ilyenkor télen beszorulnak a faluba. Nem sürgeti őket a mezei munka, utazni is csak akkor utaznak, ha halaszthatatlanul sürgős ügy nem szólítja őket valahova. Ámbár akárhányszor megtörténik, hogy egy-egy nagyobb hó vihar napokra elvágja őket a külvilágtól. A .négy fal közé szorulnak ilyenkor az emberek, reggel és este ellátják a jószágot, elvégzik a ház körül adódó munkákat és utána — főleg a hosszúra nyúlt estéken — tétlenségre vannak kárhoztatva. Persze, azért nem tétlenkednek a lápaföiek. Esténként benépesedik a kultúrház, színdarabot tanulnak a fiatalok, szombatonként ismeret- terjesztő előadások vannak és a mozielőadások is jó szórakozási le hetőséget biztosítanak. A mozi jelenti itt a legfőbb szórakozást, minden egyes előadás alkalmából zsúfolásig megtöltik a termet. Olyannyira, hogy a heti egy előadás kevésnek bizonyult. (Állandó mozi nincs, csupán körzeti mozi látogatja a községet.) Az év elejétől kezdve már két előadás van hetenként, kedden es pénteken este. HA A MOZI JELENTI a szórakozást, addig a tanulást a szombat esténként sorrakerülő ismeretterjesztő előadások. Ezeken az előadásokon szó van a különböző betegségekről, mezőgazdasági kérdésekről — amelyek általában a falusi embert érdeklik. Égy-egy előadásra negyvenen-ötvenen is ösz- szejönnek — főleg férfiak. Az asz- szonyok inkább otthonmaradnak, kötnek, horgolnak, kézimunkáznak. Persze, az olyan előadásokról — egészségügyi, baromfitenyésztési előadásokról —, amelyek őket is érdekelték, nem hiányoztak az asszonyok sem. Amikor gaz dasági, termelési kérdésekről esik szó, a teret átengedik a férfiaknak., A fiatalok megtalálják maguk számára a szórakozást. A hosszú esték ugyancsak alkalmasak a szín darabtanulásra. Karácsonykor mutatták be a »Cigány« című színművet, és most a Tanácsköztársaság 40. éves jubileumára készülnek. Még nem választottak pontosan, de valószínű, hogy az »II- jics lámpái« című darabot mutatják be. Olyankor pedig, amikor sem mozi, sem egyéb előadás nincs, akkor valamelyik háznál hárman- négyen összejönnek a szomszédok beszélgetni. És ilyenkor aztán min den szóbakerül. A gazdálkodás, a világpolitika — némi pletyka az asszonykörökben — jószág, vásár. És a szovjet űrrakéta is. Ilyenkor aztán működésbe lép a fantázia, találgatások folynak, mikor sikerül az embernek eljutni más bolygókra. Legfeljebb egy-két öregasszony csóválja hitetlenkedve a fejét. A FIATALABB GENERÁCIÓ már olyan természetesen beszél a szovjet rakétáról, mint bármilyen más kérdésről. Hiszen tanúja volt a repülőgép, az autó, a rádió, a mozi térhódításának. És beszélgetés közben összehasonlítást tesznek a múlttal és a ma emberének, az alkotás diadalának csodálatát nagyon hűen kifejezi az a rövid mondat, amely annyiszor elhangzik ilyen esti beszélgetések alatt: — Ha az öregapám most élne. hova lenne a csodálkozástól7 BOGNÁR csai dolgozó parasztok méltatták a munkás-paraszt szövetséget, amelynek egy szép és emlékezetes megnyilvánulása volt a madocsai találkozó is. A hajógyári dolgozók küldöttsége sokáig, jó hangulatban együtt- í maradt vendéglátóival, akik igaz, őszinte barátsággal búcsúztak el a Georghiu-Dej Hajógyár küldötteitől. A találkozón a hajógyár munkásain kívül részt vett az ugyancsak XIII. kerületi Erőműkarbantártó Vállalat küldöttsége is, amely azért érkezett, hogy a paksi járási népfront-bizottsággal megbeszélje a paksi egyéni és termelőszövetkezeti parasztokból és pedagógusokból álló küldöttség budapesti útját. A paksiak január 14-én, szerdán érkeznek Budapestre. Programjukról a XIII. kerületi népfront-bizottság gondoskodik. A küldöttség ellátogat az Erőműkarbantartó Vállalathoz. Megtekinti a Mezőgazdasági Múzeumot és a parlamentet. A közelmúltban nyílt meg Szekszárdon, a Garay téren a gyorskiszolgáló bolt — a vásárlóközönség nagy megelégedésére. Most sokkal gyorsabb, egyszerűbb a kiszolgálás, mint azelőtt volt. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy sokkal ízlésesebb, korszerűbb a berendezés, mint az előző volt. Amióta megnyílt, már több ezer vásárló kereste fel. Ismerkedési est az első osztályosok szülei részére Szombaton délután ünnepség volt a felsővárosi általános iskolában. Ez alkalommal az első osztályos tanulók szüleit hívta meg az osztályfőnök. Lemle Zoltánná. Az ünnepség lényegében baráti találkozás volt. A gyermekek szülei a szülői munkaközösség javaslatára jöttek össze. A baráti beszélgetésen az iskola ügyeiről, a gyermeknevelésről, beszélgettek a szülők a tanítókkal. Lemle Zoltánná és Béla Pálné pedagógusok bábjátékot mutattak be a szülőknek, majd Béla Pálné elbeszélést olvasott fel, és Teisz György, az egyik kisdiák édesapja magyar nótáikat énekelt. A szülők nagy tapssal jutalmazták e kedves kis műsort. Ezt követően »bátyus alapon« szórakoztak, táncoltak a szülők és a pedagógusok, a kitűnő hangulatú összejövetel éjjel két órakor ért véget. Fél óra a vásárban — Mit kémek párjáért? — érdeklődik egy kopottkucsmás, ősz- bajszú, hidegtől — avagy talán a bortól — vöröslő orrú bácsi, miközben botjával piszkálgatja a kocsiderékban fázósan összehúzódó feketeszőrű malacokat. — Nyolcszázat — válaszol a bakon ülő bamakabátos, berlinerkendőbe bugyolált menyecske. — Adják hatötvenért... — Akkor inkább hazavisszük. — Úgy is van, az lesz a legjobb — mondja egy fiatalabb bőrsapkás férfi. — Nem kell minket tanítani, mit csináljunk velük — mondja Valamikor azt tartották a téglásokról, hogy nagyon szegény emberek. Rossz ruhában jártak és éheztek. S valljuk be, ez így is volt. A felszabadulásnak, a munkásosztály hatalmának kellett eljönni ahhoz, hogy változzon a téglások sorsa. Ma az ember nem találkozik rongyos ruhájú tég- íásgyerekkcl, éhezővel még kevésbé. A napokban a Mázai Téglagyárban jártunk. Néhány lakást néztünk meg, azzal a megállapítással jöttünk el, hogy jól öltöznek a téglások. A szekrények roskadásig teli vannak ruhával, a mázai téglagyáriak közül például a múlt évben öten házat építettek. S hogy nem éheznek, az is biztos, hiszen a téglagyári 35 család több, mint ötven hízót vágott, a legkisebb is több veit 150 kilósnál. Képünk Faragó József házánál készült nagy nyájasan a menyecske. — Na és, ha hazavisszük és meghízlal- juk? Most is hízik otthon húsz darab. Na, mit szól hozzá? — Akkor szerencsés emberek. Azzal az érdeklődők egy szekérrel arrább állnak, a vásárlók örök elvével, hogy: »A pénzemért elvégre válogathatok.« Mindjárt a bejáratnál egy ládában két berkshire-süldő áll az érdeklődés középpontjában. — Mennyi az ára? — Tizenegy százas. — Kicsik. Sok értük az a pénz — fitymálódik a kekikabátos vevő. — Mit, hogy kicsik. Megvan mindegyik harminc-harmincöt kilós. Emelje csak meg bármelyiket. Lépten-nyomon így folyik az alkudozás a vásárban, amely az első ebben az évben Szekszárdon. Mit is láthatunk rövid félóra alatt? Először is, a barátságtalan idő ellenére is szép számmal jöttek össze érdeklődők, vásárolni szándékozók. Másodszor, hogy az állatvásárt a sertések uralták, azokból is a választási és. hasonló korú malacok, háromszáztól ezer forintért párban. Sok volt a ló is, vevő rájuk viszont kevés. Érthető is, télen kevés hasznot hoz a ló. Ha már tartanak, akkor inkább szarvasmarhát tartanak és nyilván ezzel lehetett magyarázni,, hogy nagyon kevés szarvasmarhát hajtottak fel. A néhány szarvasmarha valósággal elveszett az érdeklődők gyűrűjében. A ruhavásárban kevés volt a v4 sárló, és habár nagy készlettel vonultak fel, a tutyisok, a legkelendőbb lábbeli a klumpa volt. Hiába, ez most a szezoncikk, akárcsak nyáron a fürdőnadrág. A végső következtetés pedig; hogy az idei első vásár jobban sikerült, mint a tavalyi. B. I. Tanfolyam kezdődül! Lengyelben az új tanácsi vezetők részére A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a november 16-án meg választott új tanácsi vezetők részére kéthetes államigazgaltási tanfolyamot rendez a Lengyeli Mezőgazda- sági Szakiskolában. A tanfolyamon 45 új tanácsi vezető vesz részt, akiknek 24 előadást tartanak a tanácsok feladatáról, hatásköréről és a tanácsok munkájáról. A tanfolyam hallgatói január 18-án egésznapos látogatásra indulnak az aparhanti termelőszövetkezetekbe. Fidel Castro sajtóértekezlete Havana: (MTI) Fidel Castro szombaton Havaimban egy sajtóértekezleten kijelentette, ha a győzelmes felkelés részvevői be akarnak lépni az új kubai hadseregbe,, szívesen látják őket. Újságírók kérdésére válaszolva elmondotta, hogy Flynn amerikai filmszínész haditudósítói minőségben tartózkodott a harci cselekmények színhelyén. Megjegyezte, hogy azokait az amerikaiakat, akik a felkelők oldalán harcoltak, kitüntetik. Fidel Castro kifejtette, hogy felszámolják »az amerikai irányítás alatt álló játékkaszinókat, de a külföldi tőkebefektetőknek a volt Batista-kormánnyal kötött megállapodásait továbbra is tiszteletben tartják, ha azok megfelelnek a törvényeknek«.
