Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-10 / 8. szám

1959. január 10. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Taggyűlés utáni beszélgetés párttaggyűlés »hivatalos« része, a beszámoló és az azt követő vita befejeződött. A részve­vők azonban továbbra is együtt maradtak, félkört alkotva a két megyei elvtárs körül, baráti be­szélgetésbe kezdtek. Előkerültek az egyéni problémák is, de többségük a nemzetközi kérdések és a községet érintő kér­dések iránt mutatott érdeklődést Szóbakerült többek között az, hogy ebben az évben 60 000 forintot tesz ki a községfejlesztési hozzájárulás, amelynek nagyobbik részét, 35 000 forintot a kultúrház felújítására használnak fel. Hogy, hogy sem, a beszélgetés során a szocialista tu­lajdon védelménél kötöttek ki. Éri György erdész eddig nem igen vett részt a vitában, többször órájára nézett, s közben arra a ti­zenegy kilométeres útra gondolt, amely még előtte állt, s amelyet még az éj folyamán meg kellett tennie hazáig. Nagykónyi és a Ko- csola közötti erdőben van az er­dészház és Éri elvtárs 11 kilomé­teres távolságról jár be a jó párt­tag lelkiismeretességével a tag­gyűlésre. Menne, mert sürgeti az idő elő­rehaladása és maradna, mert ér­dekli a vita, különösen most, ami­kor a neki kedvenc témáról, a szocialista tulajdon védelméről esik szó. — Mint tudják az elvtársak, 1243 holdnyi erdőterület van reám bízva, amely három különálló tag­ban van. Egyrészt a nagykiter je-_ désű terület, másrészt a szétta­goltság miatt igen nehéz az ellen­őrző és védelmi munkám, különö­sen a mostanában elszaporodott fatolvajlásokkal szemben — mon­dotta. — És ezek megszüntetésé­ben 'kellene nekünk, párttagoknak igen sokat tenni. Egyrészt felvilá­gosító munkával, másrészt annak elismertetésével, hogy az erdészt úgy tekintsék, mint hatósági kö­zeget. A rról már Barkóczi István elvtárs, a pári erdészet he­lyettes vezetője beszél, hogy Éri elvtárs, aki már nem fiatal em­ber — ötvenhárom éves — és 25 éves erdészmúlt áll mögötte, idős kora ellenére is milyen lelkiisme­retesen látja el feladatát. Szám­talan éjszakát tölt az erdőben és az erdőszéleken — mondotta —, s az elmúlt évben négy komoly fa­tolvaj lást leplezett le. Egy alka­lommal pedig, körülbelül egy hó­nappal ezelőtt, munkavégzés köz­ben ismeretlen tettesek megtá­madták és leütötték. — A pári erdészeti hivatalban jártam, s munkám elvégzése után este úgy tíz óra tájban indultam haza — kezd a beszédbe Éri elv­társ. — Nem a kocsiúton, hanem a jól ismert erdei csapáson indul­tam el, arra gondolva, hogy vé­delmi feladatomat is teljesítem. Már jó mélyen jártam az erdő­ben, amikor a csendben fejsze­csapásokat hallottam. A hang irá­nyába mentem és sikerült megkö­zelíteni a fatolvajokat, akik közül — mert többen voltak — az egyik valahogyan a hátam mögé került és valami szerszámmal — valószí­nű kengyeles fűrésszel — leütött. A váratlanul ért ütéstől elszédül­tem és néhány percig eszméletle­nül feküdtem a földön, amikor észhez tértem, nyomukba ered­tem, de már nem sikerült elfogni őket. — Különösen az ünnepek előtt sok a fatolvajlás — veszi át a szót az erdészet helyettes vezetője. — Most, karácsony előtt is történt egy sajnálatos eset. Egy értényi fiatalember — a nevére már nem emlékszem —, akinek tudomásom szerint két kis családja van, az er­dőn keresztül kocsival Szakcs községbe igyekezett. Ezt az alkal­mat fel akarta használni arra is, hogy a karácsonyi ünnepekre fe­nyőfát szerezzen. Felmászott egy jó magas fenyőfára, letörte a te­tejét, azonban szerencsétlenségére elveszítette egyensúlyát és lezu­hant. Ahogy tudomásunkra jutott két helyen eltört a hátgerince és ha az orvosi tudománynak sikerül életét megmenteni, örök életére nyomorék lesz. ö jóllehet nem egy notórius íatolvaj és az is le­het, hogy első próbálkozása volt, amely ilyen szerencsétlenül vég­ződött. Mint tudják az elvtársak, az erdészet és a kereskedelem az elmúlt év karácsonyára bőségesen gondoskodott fenyőfáról, minden­ki hozzájuthatott és az illető is 20 forintért vásárolhatott volna. Ez csak néhány példa annak bemu­tatására, hogy a sokak által iri gyeit erdészek élete nem is olyan kényelmes és gyakran munkavég­zésük közben életveszélynek van nak kitéve, mert hivatásuknak megfelelően érvényesítik a törvé­nyességet és védik a szocialista tulajdont. A beszélgetés közben észre sem veszik az idő múlását s az óra mutatója éjfél felé járt, amikor lassan kiürült a terem, A pári kommunisták pedig elindul­tak azzal az ígérettel, hogy a hal­lottak alapján az eddiginél több segítséget adnak az erdészet hét­tagú pártcsoportjának. Megígér­ték, hogy a párttagok és párton- kívüliek körében ismertetik az er dő, a szocialista tulajdon védelmé nek fontosságát, amely nemcsak a hivatásos erdészek, hanem az egész közösség feladata. Pozsonyiné Az emberek egymás iránt érzeti bizalmának növekedése vagy csök­kenése különös dolog, különösen, ha a bizalmat igénylő, váró ember egy közösség vezetője. Vannak, akik a vezetők közül úgy gondolják, ha né­ha, néha elnéznek a hibák felett a bizalom irántuk csak növekszik. S valóban ideig-óráig lehetnek ilyen esetek. De a tapasztalat azt bizonyít­ja, hogy a gerincesség, az embersé­ges, tényeken alapuló felvilágosító szó, no meg a példamutatás hozza meg a vezető számára a bizalmat. Ezt láttam igazolva Madocsán is az Igazság Termelőszövetkezet elnö­kének, Géringer László elvtárs eseté­ben. O maga csak néhány szót szólt erről, de elmondták a többiek, ho­gyan lett a szigorú, de igazságos munkacsapatvezetőből elnök, még­hozzá nemcsak az annyi bajt és kárt hozó, hanem a fejekben is oly sok zavart előidéző ellenforradalom után. De nézzük az eseményeket sorjá­ban. Éppen a silógödröket töltik a tsz tagjai. — Csak jól tapossák meg emberek, nehogy elromoljon az a siló — hangzik szinte negyedórán­ként az akkor még munkacsapatve­zető Géringer elvtárs szava. A végén már meg is unták az em­berek és asszonyok a »sok beszédet«. Nem egyből kitört haragosan a szó: »■Mit lamentál ez ennyit, hajcsár akar lenni-». Mégis erőteljesebben ment a munka... — Ekkor még nem szólhattam semmit — mondja Géringer elvtárs —, de láttam, hogy sokan nem jó szemmel néznek rám. Haragudtak, amiért rájuk szóltam, nem értették meg, hogy saját érdekük, ha jobban dolgoznak. ? — A bizonyításnak is eljött az pideje, tavasszal — teszi hozzá —. A *másik 100 köbméteres silót már nem {az én vezetésemmel töltötték meg. iMikor kibontottuk, annak felét jó­formán el kellett dobni, akkor jött J3Í az én időm. Na látják tagtársak, {ezt nem jól döngölték le, s meny- tnyi takarmány kárba veszétt. Keve- I ebb jut így a jószágoknak, a tehe­rnek is kevesebb tejet adnak. \ Akadtak még kételkedők, akik azt Imondták, majd meglátjuk a másik nödröt. És amikor arra került a sor, Js látták milyen egészséges, jó a ta­karmány, ekkor oldódott fel teljes I egészében a neheztelés. Ekkor ala­pozódott meg igazán a bizalom I iránta. Azért írom, hogy igazán, mert la növénytermelés területén is tör- I :ént a kapáláskor hasonló eset. I*Csa/c« jó tanácsokat adott, s jól tet- ' e, hogy mégegyszer megkapáltatta a [felületesen megművelt területeket. Már ekkor kezdődött iránta a biz a- Ilom. A siló példája aztán végképp 'eldöntötte a harcot, mert harc volt ez. Harc az egyébként becsületes, 1 szorgalmas, de rövid látókörű embe­rekkel. Az ő példája azonban arra is ta­nulság, hogy jó szóval, mely azon­ban nem enged egy jottányit sem az igazságból, többre lehet menni és gyümölcsöző, maradandó eredménye két szül, míg a jogtalan engedmény az egész közösséget, s az egyént is károsítja. S mert a tagság ilyennek ismerte meg, ezért választották elnöküknek, példákon keresztül érezték, hogy jó kezekbe teszik le a szövetkezet ve­zetését. Nem is csalódtak benne, s úgy hiszük, nem is fognak. (i—e) SZALAG — Tizenkilenc... — ismételte — ismeritek jól a leszerelt katonákat? Tudjátok, hogy egy esetleges forra­dalomban melyikre lehet számítani? — Ismerjük — válaszolták egyszer re mindketten. — összetudnátok szedni őket, ha szükség lenne rájuk? — Mikorra. — Hát, mondjuk holnaputánra. — Össze. — Gábor,, te a volt katonákkal, Bá lint, Te pedig a vasasokkal próbálj beszélni. Főleg azokkal, akiket a múltkor veletek együtt letartóztat­tak. ... Húszadikán a két testvért, ebéd után ismét behívta a szobába és közölte velük, hogyha kitör a for­radalom, az lesz a feladatuk, hogy a nemzetőrséget lefegyverezzék. El­osztották maguk között, hogy ki hány emberrel, melyik oldalról ha­tol a nemzetőrség épületébe. Délután még mindhárman kimen­tek a városba, sétáltak az utcán, be­szélgettek az emberekkel, közben fi­gyelték, hogy új katonák nincse- nek-e a városban. Huszonegyedikén, amikor megjött a pesti forradalom híre, megmozdult a város. Az utcákat új emberek lep­ték el, s az egyik pillanatról a má­sikra nagy csoportosulás támadt a nemzetőrség épülete előtt, s mire a nemzetőrök feleszméltek volna, azl épületet megszállták a leszerelt ka-j tonák és a vasas szakszervezet tag-; jai. Az őrségnek annyi ideje se volt,; hogy fegyverhez nyúljon. I János az összegyűjtött nemzetőrök; előtt beszédet mondott, közölte ve-i lük, hogy aki maradni akar a pro­letárhatalom mellett, az maradhat, aki pedig nem, az bántódás nélkül] elmehet. A nemzetőrök zavartan néztek egymásra, nem akartak hinni a vö­rösöknek, de hangosan egyik sem merte kifejezni gondolatát. Vállaik közé húzták a nyakukat, mintha fáz­nának és lesütötték a szemüket, mi­kor kérdőn nézett rájuk valamelyik forradalmár. Aztán az egyik na­gyot sóhajtva, mintha a halálra szánta volna el magát, előrelépett és bejelentette, hogy nem marad, sze­retne elmenni, ha szabad. Nagyon csodálkozott, amikor utat nyitottak plőtte és engedték, hogy távozzon. A többiek látva, hogy valóban igazat mondanak a vörösök, egymást lök- dösve igyekeztek az ajtó felé... A fegyverek átvétele után azon­nal parancsnokot választottak. Pa­rancsnokul Jánost választotta a mint egy 60 főnyi karhatalom, helyetteséül pedig Németh Istvánt, a vasasok ve­zetőjét. (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA HIBE-K Megkésett vendég — ügy látszik, mostanában tel­jesen megváltozik az időjárás. Né­hány év óta mindig januárban jön meg a tél. Most meg'f Talán majd márciusban... Ezen a télen még — már amennyire ezt a plusz nyolc-tíz fok közötti időjárást an­nak lehet nevezni —, még fagy- gyal sem igen találkoztunk, pe­dig maholnap már itt van január közepe. Éppen csütörtökön zsörtölődött így egyik ismerősöm, és okkal, mert nemrég vágott hízót és eh­hez, ezután elkel egy kis hideg idő. — Mit szólsz hozzá, lesz tél egy­általán? — kérdezte aggodalmas képpel. — Megvallom őszintén, erre nem tudok választ adni, mivel nem vo­rn — Két szakkör — tánc és biológiai — működik a szakcsi általános isko­lában. A biológiai szakkör szemlél­tető eszközöket készít — madarakat preparálnak —, a tánc-szakkör tag­jai pedig legutóbb az iskola avató ünnepségén szerepeltek, nem kis si­kerrel. » — A »János vitéz«-t tegnap este Nagymányokon mutatta be a Déryné Színház. — Sáskajárás Jordániában. A jor- dániai mezőgazdasági minisztérium a.napokban jelentést közölt, amely szerint az országban a sáskajárás aggasztó méreteket ölt. A vörös sás­kahadak keletről, nyugatról és dél­ről lepik el Jordániát. Délről öt mér­föld hosszú és egy mérföld széles repülő sáskahadat figyeltek meg, — Motoros szitát szerkesztett Ganczer József, a Tolnai Textilmű­vek dolgozója. Az irezéshez — a fo­nal szövéshez való előkészítése — gyök bejáratos azokra a helyekre, ahol az időjárás rendjét igazgat­ják. Még csak egy árva tyúksze­mem sincs, hogy e csalhatatlan barométertől megtudjam, milyen idő lesz a közeljövőben. Hogyan tudjam én, mikor a meteorológu­sok sem tudják. Tegnap reggel pedig? Amint reg gél kitekintek az ablakon; látom, esik, esik a hó, először ezen a té­len. Igaz, nem éppen bizalomger­jesztő, amint a földre ér, mert csak a pocsolyát növeli, de hó, iga zi, hamisítatlan, nem afféle mű­hó. Most már — reméljük —, nem kell aggódnunk a tél miatt, végre havat is lehet látni. Inkább most lássam, mint márciusban. malmokban keletkezett láblisztet használnak. Eddig ezt kézzel szitál­ták. Az ügyes gép üzembeállításával a munkaidő- és anyagmegtakarítás értéke 200 forint egy nap alatt. —Huszonnyolc tanterem építését fejezik be állami beruházással 1959- ben a megyében. Erre a célra nyolcmillió forintot fordítanak. — Negyvenhat újtípusú, billenős pótkocsit szállít a MEZÖSZÖV még ebben a negyedévben a megye álla­mi gazdaságai részére. — Három darab talált kerékpárt őriznek a szekszárdi városi és járá­si rendőrkapitányságon. Igazolt tu­lajdonosa átveheti. — Egy darab kerékpárvázat szol­gáltattak be talált tárgyként a váro­si és járási kapitányságra. Kérik, hogy tulajdonosa vegye át. — Egy gyermekcipőt találtak. Jo­gos tulajdonosa átveheti a városi és járási rendőrkapitányságon. Új idők — új emberek — Nem volt nagy a lelkesedés a tagság körében, amikor először esett szó a fejés gépesítéséről. Pedig a tsz költségén elutaztunk az Alsótekeresi Állami Gazdaságba, s a tehenészet­ben megnéztük a fejőteremben törté­nő csoportos gépi fejést csak azért, hogy a gyakorlatban is láthassuk, mielőtt a nagy beruházással járó fe­jőterem megépítése ügyében döntünk — mondja Száka Imre, a tamási Vö­rös Szikra Tsz fejőgulyása. A reggeli fejés után éppen a taka­rítást végzik a 80 férőhelyes istálló mellett épült új tej házban. A vízve­zeték-csapokból gőzölögve folyik a meleg víz, minden ragyogóan tiszta és higiénikus, szinte hihetetlennek látszik az, hogy ebben a helyiségben ma reggel 70 tehenet fejtek meg. A házaspár, Száka Imre és felesége, ketten látják el a gépi fejést a szem­cse-pusztai tehenészetben, és 150 perc alatt 70 tehén fejésével végeznek. — Az alakulás óta vagyunk tagjai a tamási Vörös Szikra Tsz-nek. Ki­tartottunk jóban, rosszban, és nem is bántuk meg. Hét éven keresztül a te­henészetben dolgoztam, ősszel, télen és tavasszal naponta kétszer, a nyári időszakban pedig háromszor fejtünk 10—12 tehenet, s hatan végeztük ezt a munkát. Estére kelve sokszor any- nyira elfáradt kezünk a fejéstől, hogy ujjainkat alig bírtuk mozgatni. Most azonban más a helyzet. Másfél hó­nappal ezelőtt készült el a fejőterem, ahol csoportosan fejünk, és gépekkel dolgozunk, most látjuk csak, hogy milyen hasznos. Hasznos először azért, mert a tej fejés közben nem szennyeződhet, nem fertőződhet. Má­sodsorban azért — és ez számunkra igen fontos —, hogy megkíméli az embert a fáradságos munkától, és harmadsorban azért, mert a gépi fe­jés bevezetésével négy munkaerő szabadult fel. Azt a munkát, amelyet azelőtt hatan végeztünk, most ellát­juk ketten a feleségemmel — mondja Száka Imre. Ezután arról beszél, hogy másfél hónappal ezelőtt, a kézi fejés idején tíz tehenet másfélóra alatt fejtek meg, most pedig 17 perc alatt végeznek 10 tehén fejésével. — Meg­ismertük és megszerettük a gépi tech­nikát, és ez olyan nagy dolog a mi egyszerű paraszti életünkben, amiről álmodni sem mertünk — mondotta. Száka Imre és felesége tíz évvel ezelőtt, amikor a tsz-be léptek, nem gondolhattak arra, hogy gépekkel dol­gozó, gépek munkáját irányító pa­rasztokká válnak az aránylag rövid idő alatt. Abban az időben, 10 évvel ezelőtt kapával, kaszával és hozzájuk hasonló kéziszerszámokkal dolgoztak. Azóta új fogalmakkal ismerkedtek meg. A kaszák helyett kombájnokkal végezték az aratást, a kapák mellett megismerték a sorközöket művelő gé­peket, és íme, a hat elemi iskolát vég­zett hajdani cselédgyerekek megis­merték a villanyfejőgéppel történő csoportos fejést, a munkaidő jobb ki­használásának jelentőségét, a gép kezaíését. Megismerték a modern technika vívmányait, a gépeket, ame­lyeknek gazdaságos alkalmazását a nagyüzem teszi lehetővé. P.-né FELHÍVÁS A rendőrség ke­resi Bóna László, lakás- és foglalko­zásnélküli sze­mélyt, aki Szente­sen született 1925- ben. Anyja: Mol­nár Eszter. Neve­zett az ország kü­lönböző területén többrendbeli betö­rést követett el a dolgozók kárára. Betöréseire azt az időt használta fel, amíg a lakás tulajdonosa munkában vagy a lakásától távol volt. Feltéte­lezhető, hogy a veszedelmes betörő hands személyi igazolvánnyal is rendelkezik. A Budapesti Rendőrfőkapitányság betörési alosztálya kéri azokat, akik Bóna hollétéről tudnak, hogy Bu­dapesten, V., Deák Ferenc utca 16., IV. 408-as számú szobában személye­sen; telefonon a 123-456 szám 12-41-es mellékállomáson, vidéken a legköze­lebbi rendőri szervnél jelentsék. Ha valaki utcán vagy másutt felismeri, elfogása érdekében a legközelebbi rendőri szervet vagy őrszemes rend­őrt értesítse. 4 BIZALOM

Next

/
Thumbnails
Contents