Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-07 / 5. szám

1959. január 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A pártpolitikai munka helyzete a dombóvári járásban Az elmúlt napokban tárgyalta a dombóvári járási párt végrehajtó bi­zottság a pártpolitikai munkát, a tag- és tagjelölt-felvételek egyéves ta­pasztalatait. Egy év alatt a járás területén több, mint 200 tag- és tagjelölt-felvételi kérelmet vizsgált meg a végrehajtó bizottság. A kérelmek közül harminc- hármat elutasított a pártbizottság, mert különböző okoknál fogva nem találták őket párttagnak, tagjelöltnek megfelelőnek. A járásban jelenleg 124 tagjelölt van. Amint a számok bizonyítják, a dombóvári járásban alapvetően nincs baj a pártépítésnek ezzel az igen fon­tos területével, rendszeresen vesznek fel tagjelölteket a pártszervezetek, egyre erősítik soraikat. Az is jó, hogy a tagjelöltek többsége a munkásosz­tály soraiból kerül ki, de az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és a termelőszövetkezeti tagok is egyre többen jelentkeznek az alapszervezet­nél felvételre; Az egy esztendei munka vizsgálata azonban több olyan mulasztásra is fényt derített, amelyeknek felszámo­lása a pártszervezeteknek azonnali teendői közé tartozik. A tagjelöltek­nek csaknem a fele több, mint hat hónapnál hosszabb ideje tagjelölt. Pedig a szervezeti szabályzat ki­mondja: „A tagjelöltségi idő kezde­tétől számított hat hónap elteltekor a tagjelölt felvételéről az alapszerve­zet vezetőségének előterjesztésére a taggyűlés határozhat.” A pártvezetőségek figyelmen kívül hagyva a szervezeti szabályzat fent idézett előírását, nem terjesztették felvételi kérelmüket a taggyűlések elé, így a taggyűlések természetesen nem is döntöttek a jelöltek felvételé­ben. A járásban azonban van 15 olyan tagjelölt is, akiknek tagjelöltségének ideje meghaladja az egy esztendőt is, Ezekben az esetekben a taggyűlések­nek már kötelességük lett volna dön­teni a jelöltek ügyében: vagy fel kel­lett volna venni a párt soraiba, vagy pedig el kellett volna utasítaniok a kérelmet, néhány indokolt esetben szó lehetett volna a jelöltség meg­hosszabbításáról. Egy esztendő elég ahhoz, hogy megtudják az elvtársak, ki hogyan dolgozik, ki mit segít a pártnak munkája során. Csakhogy a járás pártszervezetei­nek egy része, a kampány feladato­kon túl, nemigen biztosít megfelelő politikai munkát a párttagoknak, még kevésbé a tag­jelölteknek. Ez az egyik oka annak, hogy a taggyűlések nem is tudnak megfelelően foglalkozni a tagjelöltek ügyeivel. Márpedig, ha nem adnak megbízatásokat, nem is lehet figye­lemmel kísérni, hogyan végzi mun­káját a tagjelölt, hogyan edződik, hol kell segíteni, hogy munkájában meg­edződjék, hogy elsajátítsa a kom­munista munkastílust, a kommunista életet. A legtöbb pártszervezetben a párt­vezetőségek megbízzák a kommunis­tákat azzal, hogy a tömegszervezetek­ben végezzenek munkát. A vezetőségi üléseken és a taggyűléseken azonban nem kérik számon az ott végzett munkát. Nem dolgoznak a dombóvári járásban a kommunisták? De igen. Túlnyomó többségük becsülettel tel­jesíti a ráháruló feladatokat, de a pártvezetőségek jórészének erről nincs tudomása, mert meg sem kér­dezik, hogyan, miként dolgoznak. A mulasztókkal szemben sem lépnek fel mindenütt. így volt ez például Gyulajon, ahol öt elvtárs a pártmegbízatást nem telje­sítette. Ezt a vezetőség minden to­vábbi nélkül egyszerűen tudomásul vette. Nem alapvetőek ezek a hibák, azonban sürgősen változtatni kell ezen a helyzeten, mert a pártmegbíza­tások hosszú ideig történő elhanya­golása károsan hat majd az egész pártszervezet, a párt munkájára. Pártmunkát kell adni minden kom­munistának — hangzik a pártbizott­ság idevonatkozó határozata —, de a megbízatások teljesítését ellen­őrizni is kell, számon kell kérni már menet közben, és segíteni ott, ahol nehézség mutatkozik. Az, hogy az elmúlt év során a já­rási párt vb. 33 olyan kérelmet uta­sított el, amit az alapszervezetek ere­detileg elfogadtak, figyelmeztet: az alapszervezetek közül több helyen szükség van arra is, hogy • i magasabbra emeljék a mércét a tagjelöltfelvételeknél. Csak egyet lehet érteni a pártbi­zottságnak azzal a határozatával is, hogy azoknak ügyével, akik hosszabb idő óta nem vesznek részt a pártpoli­tikai munkában, rendszeresen elha­nyagolják a taggyűléseken való rész­vételt, foglalkozzanak a taggyűlések, és indokolt esetben el kell távolítani őket a pártszervezetekből. Egy év munkája összesítve jelentős eredményeket mutat: erősödött a pártszervezetek egysége, javult a po­litikai munka, a pártfegyelem, terv­szerűbbé vált a pártszervezetek mun­kája. A pártbizottság határozata azonban olyan hiányosságra mutat rá, aminek felszámolása tovább viszi előre a párt munkáját; Híradás a világűrbe Szombaton reggel Szekszárdon, a Garay téren áttóduló emberek megálltak egy pillanatra. Az is­merősök izgatottan cserélték ki híreiket a szovjet holdrakétáról. — Hihetetlen... — Fantasztikus... — Szédületes — hangzott ki in­nen is, onnan is a hangzavarból egy-egy csodálkozás. A holdrakéta az 1959-es év ra­gyogó nyitánya, s egyben kezdete új koroknak is. A tudomány tör­ténetében kezdete a világűr meg­hódítása korának; a társadalom történelmében kezdete a kommu­nizmus teljes kibontakozása, ab­szolút győzelme korának. Igen, mi elcsodálkozunk és meg­dobban a szívünk! Bármennyire vártuk is ezt a rakétát a három szputnyik után, most mégis meg­szédülünk, amikor az emberiség legmerészebb álma száguld anyagi valóságban a világűrben. A holdrakéta zászlót hordoz. Vö­rös-színű, csillaggal és sarló-kala­páccsal ékesített zászló hirdeti, hogy a kommunizmus országának, a Szovjetuniónak a küldötte ad hírt az emberi történelem során először a világűrnek a Földünkről. Szimbólum ez a rakéta a világ­űrben. A csillagokat ostromló sza­bad emberek, kommunizmust építő milliók győzelmének büszke szim bóluma. Alig mújt el a csodálkozás a hétéves terv grandiózus számai fe­lett, s máris itt van a hétéves terv első évének, első csillagcsodája, a csaknem tizenötmázsás, emberkéz alkotta bolygó! ;':V. : 1. 11 i RFf l ; I'] fi8; :"1 Sokat beszélnek, írnak erről Nyugaton is! Ök háborús, straté­giai szempontokból mérlegelik, mi a béke szempontjából mérlegel­jük! És nekünk van igazunk! Ne­künk, mert mi tudjuk, tapasztal­juk, hogy az az erő, amely ezt az új csillagot égre lendítette nem tör az emberiség ellen, hanem az emberiség boldogságán fáradozik. S ez az erő, amely már az eget őst romolja nem háborúval: vérrel és pusztítással, hanem igazságának erejével is képes meghódítani a Földet. r-is —os Nyolcvannégy fiatal szakmunkás lesz Szakkörök — Egészségügyi előadások — Kultúrcsoportok a nölanácsok ez évi munkáiéban A karácsonyi ünnepségek előké­születei, valamint azok megtartása nagyban erősítette a nőtanácsok kap csolatát a szülőkkel és a gyermeke­ken keresztül több olyan asszonyt tudtak bevonni a mozgalmi munká­ba, akik azelőtt távol tartották ma­gukat az ilyen tevékenységtől. A téli oktatási és kultúrmunka előkészületei már a választási mun­kák végrehajtásával párhuzamosan folytak megyénkben. Nagy az érdek­lődés járásonként, községenként, fő­leg a szabó-varró, kézimunkázó szakkörök iránta de kedvelik az asz- szonyok a sütő-főző szakköröket is. A szakkörök szervezése, részben a nőtanácsok és a földművesszövetke­zeti nőbizottságok közös rendezésé­ben, vagy éppen a Vöröskereszttel közösen folynak. Dombóváron már egy sütő-főző szakkör befejeződött. Kocsolán, Dal- mandon még működik és most szer­vezik Várongon és Sütvény-pusz­tán. A dombóvári járásban egyéb­ként négy szabó-varró szakkör és egy kézimunkázó is indult. Legjobb a szakkörök szervezése a tamási járásban, ahol Regöly község kivételével minden községben, vagy beindultak, vagy folynak a szakkör­szervezési munkák. Nagyban javult e téren a munka a bonyhádi járásban. Eddig kilenc különböző szakkör — főző, kézi­munkázó, szabó-varró, stb. — indult be. Bátaszéken a Vöröskereszttel kö­zösen gazdaasszonyképző tanfolyam folyik a nőtanács kezdeményezésé­re, ahol egészségügyi előadásokat is tartanak. Ilyen közös egészségügyi előadást tartottak már Gyönkön, Nagydor'ogon, Pusztahencsén, ahol az előadást filmvetítésekkel kötötték egybe. Belecskán a szülői munka- közösséggel közösen indított a nő­tanács kézimunka szakkört, ahol Fü redi Sándor, az iskola igazgatója közben a családi nevelésről tart elő­adásokat az asszonyoknak. Nagydo- rogon a szakkörökön verseket olvas­nak fel az asszonyok és tárgyalják az illemtan szabályait is. Emellett Nagydorogon kultúrcsoportot is ala­kítottak, amely vígjátékot, csasztus- kákat és táncokat tanul be. Általános tapasztalat, hogy a szak­körök beindítása és munkája, vala­mint a különböző előadássorozatok tartása az ünnepek elmúltával az ed­digieknél még nagyobb lendületet kapott; Füstös, maszatos műhelyek a vá­ros csaknem minden részén. A Szek­szárdi Vasipari Vállalatról van szó. A műhelyekben feltűnően sok fia­tal dolgozik. A lakatosműhely munkásainak átlag-életkora például alig haladja meg a harminc évet. A vállalat nem tekint vissza nagy múltra, és talán a kívülállónak ez ad feleletet arra, hogy miért ily sok a fiatal a műhelyekben. A hosszabb vizsgálat azonban egészen mást ál­lapít meg. Kevés olyan vállalat van a me­gyében, ahol a vezetők oly nagy szeretettel és gonddal nevelnék az ifjúságot, mint a vasiparnál. Egyik rejtett gondolatuk az, hogy kineve­lik Szekszárd eljövendő iparosításá­hoz a szakmunkás utánpótlást. S meg kell állapítani, hogy ez ideig ez sikerült. (Kivételt képez az ipari üzem létesítése.) Szóljunk most a fiatalokról, az ipari tanulókról. Azokról a fiúkról, akik élethivatásuknak választották a vasas szakmát. Mert a fiatal, ha átlépi a vállalat küszöbét, már el­jegyezte magát a szakmával. A la­katos, esztergályos vagy motorsze­relő szakma szerelmese lett. S a fiatalokkal megszerettetik a szak­mát, nemcsak az 505-ös Iparitanuló Intézetben, hanem a műhelyekben a mesterek és segédek is, Bacsó Miklós, az Iparitanuló In­tézet igazgatója, jó véleménnyel van a Vasipari Vállalat fiataljairól, Többségük a szakmát jól elsajátít­ja — erről az elméleti felkészültsé­gen győződnek meg. S akkor is, ha például az intézet igazgatója fel­keresi a tanulókat a műhelyben, be­szél mesterükkel a gondjaikról, s problémáikról. Nyolcvannégy 15—19 éves fiatal tanulja a szakmát a műhelyekben, Gondos szakmai irányítás mellett az elsőnapos reszelőfogástól az alu­míniumhegesztésig mindent meg­tanulnak.. S az sem ritka, hogy pél­dául a lakatosok mestere — Raj- csányi Imre — magával visz egy-két fiút minden alkalommal, ha páncél- szekrényt kell kinyitni. Talán ez a példa érzékelteti legjobban azt, hogy a tanulók oktatói a régebben legféltettebb titokként kezelt tudo­mányba is bevezetik a jövő szak­munkásait. S ezt a fiatalok meg­hálálják; Az első műszakon 1959. január 2. A Fatelítő Vállalat kultúrtermé­ben néhány asszony dolgozik. Sep- rik a szilveszteri nagy vigasság nyomait. Szétszaggatott színes papír­szalagok, szerpentin és konfetti tor­lódik a seprű nyomán, azután rá kerül a szemétlapátra és végül a szemétgyűjtőbe. Vége a nagy vigas­ságnak. A két takarító asszony még mesélgeti a nagy mulatság egyes részeit, emlegetik, hogy ki hogyan, s mit énekelt, kit kellett hazavezet­ni az új év reggelén..-. A vállalat telepén, s műhelyei­ben, azonban már nyoma is alig van a szilveszter-éjszakai jókedvnek. Va gonok állnak a síneken, a Szovjet­unióból érkezett fenyőrönköt rakják ki. Ari János brigádja az utolsó da­rab rönköt rakja ki a vagonból. Hat ember emeli a hatalmas fát először az egyik végét emelik a vagon ol­daláig, a rönk közepe alá emelőfát tesznek, azután a másik végét eme­lik fel és rálökik a leeresztő fára. .4 rönkhalmon pedig két munkás húz­za, vonja a megfelelő helyre. Hu­szonnyolc vagon fa érkezett az első nap. Többségében szovjet fenyőrönk, de érkezett több vagon szőlőkaró és talpfa is. A vagonkirakókkal szemközti te­rületen a fűrész-üzem munkásai dolgoznak. Rendezik a rönköket, osztályozzák és válogatják, ügy rak­ják össze, ha majd elszállításra ke­rül sor, akkor egy ember könnyen a gatter-kocsira tudja gurítani a cser és bükk rönköket. Balaskó János bri gádja dolgozik itt. Egyik nagyobb rönknél még a szomszédból a hulla­dékot takarító brigádot is segítségül hívják. Felteszik a nagy rönköt, de az megcsúszik és legurít még há­rom másikat, az emberek félreugrál nak a rönk elől, egyik másik ká­romkodik is, hogy nem sikerült fel­tenni, azután újult erővel ölelik kö­rül a rönköt, felteszik a halomra és tetejébe a többit. / Az egyik fordítókorong mellett ti­zenkét munkás vagonba lécet rak. Már a harmincötödik vagon hulla­déklécet, rönkszélt szállítják el. Tisz títják, rendezik a telepet, egyik he­lyen asszonyok gereblyézik össze a hulladékot, másutt meg két munkás rakásba gyűjti a szétszórt deszkát. A fűrészcsarnokban állnak a gé­pek. Még az ünnepek előtt elrom­lott a nagy gatter és azt javítják a lakatosok. A gattert kiszolgáló kis­gépek is állnak, a munkások min­denütt takarítanak. Magyart Ferenc lakatos a gatter csapágyát javítja két társával, új motor alapot is készíte­nek és egy hét múlva már a javított gép megkezdi a termelést. A »kapacs« üzemben dolgoznak. A lánc egymás után viszi az éles kések alá a talpfát. A gép alatt sikongva mar a talpfába a kés — a sínek he­lyét vágja ki. A kivágott talpfát csillékre rakják, s néhány nap múl­va, amikor a kémény tisztítást be­fejezik és ismét begyújtanak a ka­zánba — akkor kezdik meg a telí­tést. Az első műszak az új évben, a további nagy feladatokat veti előre. Az év első napjain készülnek fel a múlt évinél nagyobb feladatok meg­oldására. Néhány szám az 1959-es tervekből: Kétmillió darab betéttus- kót kell készíteni — melyeket a beton-aljazathoz használnak fel, eh­hez kilencszáz köbméter fát használ­nak fel. Az év első három hónapjá­ban 1500—1500 köbméter szőlőkarót sóval telítenek. ötezer köbméter szovjet fenyőt fűrészelnek fel és több mint százezer »új« talpfát ké­szítenek a kiselejtezettekből. És még egy érdekes szám az idei programból — bár ez a múlt évi munka jutalma — 12 nap nyereséget fizetnek majd a vállalat munkásai­nak. Az első műszak végétért. Félnégy kor befejezték a legtöbb üzemrész­ben a munkát, csak a vagonkirakók dolgoznak még a fatéren, ők majd csak este tizenegy órakor mennek haza. P. J. Elég csak Gyenei Pál harmad­éves lakatostanuló véleményét meghallgatni: — Úgy érzem, jól oktattak ben­nünket, s jó szakmunkások leszünk, Ezt meghálálni nem nagyon nehéz; Nem elég csak az, hogy nem va­gyunk tiszteletlenek, hogy nem fe­leselünk vissza. Nagyon sokat kell tanulnunk, és majd később tanítani a fiatalokat, úgy, mint minket. Ha már tanítani tudunk, s kezünk alól kerülnek ki újabb ipari tanulók, szakmunkások, akkor törlesztettünk egy kicsit mestereink, tanáraink fá­radozásából. De hát ez még nagyon messzi van. Én a nyáron szabadu­lok, addig meg sok a munka, a mű­helyben is és az iskolában is. Vizs­gákra kell készülni, azután elkészí­teni a szakvizsga munkadarabjait... A lakatosműhelyben Rajcsányi Imre mesterrel, 13 tanuló oktatójá­val beszélgettünk a fiatalokról. Itt a műhelyben is első helyen a szak­mai oktatás áll, azonban a nevelés ettől nem válik el. Csabai János technikus, az ipari tanulók „főnöke” néhány példát sorolt fel, melyek a sok fiú sokféle jellemében való jár­tasságot tanúsítja. Másképp kell beszélni az egyikkel akkor, ha el­ront egy munkadarabot, másképpen a másikkal. S azzal is, aki vasárnap délután az oktató arcába fújja a ci­garettafüstöt a mozi előtt, s megint másképpen azzal, aki igazolatlanul hiányzik. Mert ilyen is előfordul. Ugyanúgy, mint az idősebb munká­sok némelyikénél. S a jelentéktelennek látszó hibák, jellembeli fogyatékosságok nyesege- tése a fontos. Ilyenkor a gyerek még „hajlítható” — mint Csabai elvtárs mondja —, és meglehet vele a jót értetni, és megmutatni mi a rossz a munkában és viselkedésében. Sok pénzt költ a vállalat a gyere­kek tanítására. Havonta csak ebé­dért 16 ezer forintot fizetnek. S ehhez hozzájön még a fiatalok fize­tése és egyéb kiadások; Ezek ellenére még további tanuló­képzési tervet dolgoztak ki. Nem állnak meg a mostani úton. Még akkor sem, ha mostoha körülmé­nyek között dolgozhatnak a munká­sok és ipari tanulók. Még akkor is, ha a tanulók egy része kénytelen el­menni más vállalathoz dolgozni mert itt nincs béralap, — munka viszont lenne. Gondok és bajok kö< zött nevelik a nyolcvannégy fiatal) szakmunkássá. S hogy sikerrel* ar­ról a felszabadult tanulók egész so­rának példáját lehet idézni: Dér Mátyásét és társaiét. Pálkovács Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents