Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 3. szám

ÚJ ESZTENDŐRE ^ múló év utolsó percét élte, s elsurrant valahonnan egy nyíl, sötétség csordult szemére — aminek a másvilágon talán világosság a ne­ve — és eldőlt a hóban, vagy a szürke decemberi réten. Ami érték volt belőle az megmaradt, a többit elviszi az idő, mintha soha nem ál­modott, nem parancsolt, nem ural­kodott volna... A szilveszteri éjfél borospoharai­nak csengésével elmúlt az óév és a pirkadó hajnalban már az 1959-es év járja az utat. Járja az utat, mert nincs más és elveszi az időtől az időt, mert valaki neki adta. Kutat a nagy végtelenben, aminek élet a ne­ve, mert benne is kutatnak. Most, hogy az új év küszöbéről elindulunk, nézzük meg, hogy fpld- művesszövetkezeti vonalon hogyan foglalhatjuk össze az évi tenni­valóinkat. Első és legfontosabb teendőnk le­gyen: előmozdítani a mezőgazdaság fejlődését — természetes szakpropa­gandával is. A IV. kongresszus ál­lásfoglalását tükrözi e pár sor, amit az év útmutatójának szánok. A földművesszövetkezetek jelenleg már alkalmassá váltak arra, hogy termelési üzemágaikon keresztül egyes szakelőadások szervezésével, szakkönyvek terjesztésével kiegészí­tő szakpropagandát, végezzenek a szaktanfolyamok mellett. Ha egy pil lantást vetünk a jól termelő és rosszul termelő gazdaságokra, ak­kor mindjárt világosé válik ennek jelentősége. Búzából például az azo­nos körülmények között termelő gazdaságokban a holdankénti átlag- més 7 és 16—18 mázsa között válta­kozik. Cukorrépánál 90 és 200 má­zsa között. A tehenenkénti évi tej- hozam pedig 1500 liter és 4000 kö­zött váltakozik. Ha tehát a föld­művesszövetkezetek oda hatnak, hogy az elmaradott rosszul termelő gazdaságokat csak az átlagos szín­vonalig sikerül propagandájának segítségével felemelni, máris jelen­tős többtermelés keletkezik. Ehhez viszont elengedhetetlen és követel­mény, hogy a jelenleginél lényege­sebben többet kell szövetkezeteink­nek is tenni azért, hogy mezőgazda- sági tudományunk már kidolgozott és elfogadott módszerei, eljárásai el­jussanak a parasztsághoz. Jetihez a propagandamunkához a mezőgazdaság szerteágazó ősz szes területe hozzátartozik. így szé­leskörű propagandát kell kifejteni a korszerű műtrágyázás, valamint a helyes istálló trágyázás érdekében. A termelési üzemágak nem tartoz­nak a jövedelmet hozó üzemágak közé. Igyekezni kell természetesen, hogy minél több helyen jövedelme­ző legyen, vagy legalábbis ne legyen ráfizetéses. De azt is meg kell mon­dani, hogy ennek a munkának az igazi hasznát nem mindig tükrözik az üzemágak bevételei és kiadásai. Hiszen, ha a földművesszövetkezeti termelési üzemág hozzájárul a terme­lés emeléséhez, ebből a termelési üzemágnak talán nem is lesz na­gyobb bevétele, de növekszik a felvásárlási forgalom és ezen ke­resztül a felvásárlási üzemág bevé­tele. A nagyobb termelés következ­tében nő a lakosság vásárló ereje és így a bolti kereskedelem forgalma is, valamint a kiskereskedelmi üzemág nyeresége. így kell ezt a kérdést nézni. Azt tanácsoljuk a földművesszövetkezeteknek, veze­tőiknek, hogy nézzék meg a garast, de azért ne tanúsítsanak szűkkeblű ségét ezen a téren. Ebből eredően ésszerűen és foko zatosan szélesítsük a felvásárlás«;. Is­mételten, a felvásárlási munka ja­vításával kapcsolatban figyelembe kell venni azt az új helyzetet, ami a kötelező beadás eltörlése következ­tében állott elő, annál is inkább, mert a kötelező beadás eltörlését nem szabad ideiglenes rendszabály­nak tekinteni. A forradalmi mun­kás-paraszt kormány is ennek az el­határozásának adott kifejezési, ami­ből az következik, hogy földműves­szövetkezeteinknél annál fontosabb a felvásárlás jó megszervezése. E téren nem kis hibáink és nem kis tennivalóink vannak. Javítani kell a felvásárlási munkát és olcsóbbá, gaz daságosabbá is kell tenni. Ezen kí­vül a földművesszövetkezeteknek a jelenleginél lényegesebben nagyobb hatást kell gyakorolniuk a termelés tervszerűsége érdekében, mert e té­ren még ma nem kis bajok vannak. Néhány fontos mezőgazdasági ter­mék termelése akadozik és döcögve megy előre. Más termékeknél vi­szont olyan nagy a termelési kedv, valamint a termelők tájékozatlansá­ga,, hogy jelentős túltermelés ke­letkezik. A termelés tervszerűségével kap­csolatban egy másik probléma, a nö­vénytermesztés mellett a sertéshizla­lás szezonszerűségének fokozódása. A sertéseket mindig főként a téli hónapokra hizlalták a termelők. Az utóbbi években azonban eltolódott a téli és nyári hizlalás normális ará­nya a téli hizlalás javára. Ezért mos­tanában, novembertől márciusig, olyan nagy kínálat jelentkezik ser­tésből, hogy a felvásárló szervek csak ütemezve tudják átvenni. A hű­tőházak megtelítődnek és ilyenkor erőltetett, mindenáron való export lehetőségeket kell keresni, ami nem Nem fontos, talán ma, amikor még a téli havazás sem állott be, de érde­kes a szerződéskötések, a piac, a la­kosság 1959. évi ellátása miatt. Ah­hoz, hogy a szerződéses termelést úgy minőségileg, mint mennyiségileg fo­I I kozni tudjuk, most kell szaktanácsot adni; a parasztság most ér rá elméleti kérdésekkel foglalkozni, amely előbb­re viszi munkáját a modern agro­technika jegyében. A fejeskáposzta az egyik legrégeb­ben fogyasztott zöldségfélénk, ősha­zája a Földközi-tenger partvidéke, Nagy-Britannia, Hollandia és Észak- Franciaország tengerpartja. Hazánkban a fejeskáposztát a tizen­ötödik században már nemcsak házi­kertekben, hanem a szántóföldi kul­túrák között is termesztették. Abban az időben a zöldségnövények közül a okáposzta termesztése volt a legna­gyobb arányú. Népgazdasági szem- j pontból a fejeskáposzta egyik legfon- j losabb zöldségnövényünk. A zöldség­növények területének kb. 10 %-án tér mesztünk káposztaféléket, s ezek kö­zül a legnagyobb helyet a fejeská­poszta foglalja el. Népélelmezési je­lentősége abban van, hogy sokoldalú a felhasználhatósága, egész éven át fogyasztják. Étrendi szempontból' is igen fontos, mert nagy mennyiségű Bl, B2 és C vitamin tartalma van. Megyénkben Mözsön, Tengelicen termelik nagyobb mennyiségben, de eredményesen termeszthető páradús levegőjű vidéken és mély fekvésű, nyirkos, tápdús talajon. A legvízigényesebb zöldségféle, ezért fontos a fejeskáposzta egyenle­mindig a legjobb üzlet. Ráadásul a baromfitenyésztés szezonszerűsége miatt az egyéb húsokból is ilyenkor van bőség. A nyári hónapokban pe­dig pontosan a szezonszerűség miatt gyakran akadozik a lakosság el­látása és a kedvezőbb export lehe­tőségeket is kevéssé tudjuk ilyenkor kihasználni. Ésszerű árpolitikával, de termelési propagandával is el kell érni a túlzott szezonszerűség foko­zatos kiküszöbölését. Ez az ország és végső fokon a parasztság érdeke is. jyj indem ellett az eddiginél még nagyobb gondot kell fordíta­nunk a földművesszövetkezeti egy­ségek munkájának tovább javításá­val, a tatarozásokra és a karbantar­tásokra. A szövetkezeti boltjainkban naponta több tízezer vevő fordul meg, tehát nem mindegy, hogy meny nyíre kulturált körülmények között milyen tiszta üzletekben és milyen kiszolgálásban részesülnek. Ezen a téren még sok a javítanivaló. Emel­lett úgy a leltári _hiányok, mint a többletek ellen következetes harcot kell folytatni. Mindemellett befejezésül egy olyan általános szempontot emelünk ki, amely körül csoportosul az egész évi tennivaló. Óvjuk, gyarapítsuk a szö­vetkezeti vagyont. A szövetkezetek és a szövetkezeti vállalatok gazda­sági munkájában rendkívül fontos követelmény a szövetkezeti vagyon növelése és a megszerzett vagyon megóvása, amely lelkiismeretes és sok munkát követel és amelyhez kí­vánunk minden földművesszövetke­zetnek eredményekben gazdag, bol­dog új esztendőt. Nem fontos, tes vízellátásának biztosítása. Egyen­lőtlen vízellátás esetén a fejek fel­repednek, a nagy meleget nem ked­veli, a hőséget még akkor is meg­sínyli, ha öntözzük. Termelésére a tevékeny humuszban gazdag, jól trágyázott középkötött ta­laj a legalkalmasabb. Jól megterem a láptalajokon is, különösen kellő mennyiségű káli és foszfor műtrágya adagolásával. A káli és foszfor mű­trágyák adagolását a fejeskáposzta bő terméssel hálálja meg. Nagy tömeget terem, ezért sok táp­anyagra van szüksége, tehát ajánlatos egyszer vagy kétszer fej trágyázni, kü­lönösképpen ha öntözzük, — kataszt- rális holdanként 50 kg kálisó és 20— 30 kg pétisó műtrágya, kétszeri, kb. 15 napos időközbeni kiszórásával. A korai fejeskáposzta vetését feb­ruár második felében végezzük me­legágyba. A közép és hosszú tenyész­idejű fajtákat — függően az egyes fajták tenyészidejétől — március vé­gétől április végéig szabadföldi pa- lántaágyba_ vetjük. A középidejű fajták tavaszi vetésé­nek az a hátránya, hogy fejlődésük a kedvezőtlen nyári hónapokra esik, ugyanakkor azonban nagy előnye, hogy termését olyan időben szedjük le — augusztus, szeptember hónapok­ban, — amikor a fejeskáposztaszük- séglet korai fajtákkal már nem fe­dezhető. A korai fajtákat április kö­zepén ültetjük ki, amikor már na­gyobb hidegektől nem kell tartani. A közepes és hosszú tenyészidejű faj­ták kiültetési ideje április és május hónap, a fajtától függően. A megfe­lelően ősszel trágyázott és felszántott BALSAI LÁSZLÓ 3000000000«)0c0000c000e00000000000{xx>00000000cx)000-xxxx) II Örömmel fogadták az oktatást Varaljan, az autóbusz megállónál, szokatlan, a menetrendtől eltérő idő ben kis csoport várakozott. A kü­lönjáratú autóbuszt várták, amely Nagymányok és Kismányok községe­ket érintve Majoson át a bonyhádi földművesszövetkezethez vitte uta­sait, a vezetőségi tagokat a téli ok­tatás első előadására. Az oktatáson első ízben 54 fő vett részt. Hogy ki­emeljük azt, hogy milyen jó volt a megjelenés, megemlítjük azt, hogy mindössze csak hatan hiányoztak, ők is igazoltan. Az előadást Szániel Imre, a MÉSZÖV Mezőgazdasági Osztályá­nak vezetője tartotta. Nagy érdek­lődéssel hallgatta meg a vezetőség és utána széles vitát kezdtek az el- liangzottak fölött és ezen túlmenve nemcsak az előadással szorosan ösz- szefüggő kérdéseket tárgyaltak meg, hanem felvilágosítást kértek Szániel elvtársiéi a világpiaci helyzetről, megvitatták mit érdemesebb és mit szükséges termelni, továbbá a gép­állomással kapcsolatos problémákat vetették fel, amely a gépállomás munkájára nem veti a dicséret és az elismerés fényét. Többek között panaszkodtak, hogy a földművesszövetkezet vezetőségé­nek többszöri kérelmére, sürgetésé­re sem volt hajlandó a bonyhádi ha­tárban egy 6 holdas területet fel­szántani. Aztán az ilyen és ehhez hasonló panaszokat még sorolhat­nám. A váraljai helyi szerv igazgatósági tagja Szösz elvtárs felszólalásában, nagyon helyesen, a parlagterületek hasznosításáról beszélt. Felszólalása nyomán egyöntetűen vitatták, hogy valamilyen kedvezőbb intézkedést kellene hozni a parlagterületek arany korona szerinti bérletének kérdésé­ben, hogy legalább valamit teremje- I nek az elhagyott parlagföldek. Erre ; a kérdésre Fábián elvtárs adta meg I a választ és idézőjelben mondta azt, i hogy a saját földjeink is parlagok. I Ezt Szániel elvtárs példával támasz­totta alá a nagymányoki Plutzer bá- I csihoz intézett kérdésével. Plutzer j bácsi elmondta, hogy az idén 170 má- ! zsa volt a cukorrépa termése. Tehát — mutatott rá Szániel elvtárs — a megyei átlag holdanként 100 mázsa volt, ami ez esetben annyit jelent, hogy ha növelnénk a terméseredmé- I nyékét átlagosan, akkor csökkenteni j lehetne a cukorrépa vetésterületeit i és nem kellene „forszirozni” a szer­ződéskötést sem. Az előadással, illetőleg az első ok­tatási estével kapcsolatban Szániel elvtársnak az a véleménye, hogy el- tolódott egy kicsit a hozzászólásoknál I a téma az anyagtól, de igazán örül j neki, örül az aktív felvetéseknek, | mert minden egyes probléma érdekli és érinti a parasztságot. A hallgatóság érdeklődését az bi­zonyítja a legjobban, hogy kérik az oktatást irányító szervet, a sorra- kerülő tematikát előre adják meg, hogy az előadásra már felkészülve mehessenek, alaposan átgondolva tudjanak vitatkozni, vagy megvitatni egyes kérdéseket. Úgy a tanfolyamhoz, mint munká­jukhoz sok sikert kívánunk és boldog új esztendőt! —i. ocKmmoacarmrrmrrcroorxxmncrmxxrmrrrrraaaa de érdekes talajt tavasszal porhanyóra művel­jük és gyommentesen készítjük elő a palántázásra. Korai rövid tenyész­idejű fajtákat — Aranyföldi, Júniusi óriás, Dittmár-féle 40x40, de inkább 40x50 cm távolságra ültetjük. Utóbbi 50 cm-res sortávolság mellett fogatos művelést is alkalmazhatunk. Közép­hosszú Enkhuizen — és hosszú te­nyészidejű Hajdúsági tájfajta, Hajdú­hadházi fajtákat 50x50 — 60x60 cm távolságra ültetjük. E fajták ültetési távolságánál figyelemmel kell lenni az egyes fajtákra is. Utóbbi években előtérbe került az ikersoros ültetés, mely esetben a széles sorokat több­ször lehet fogattal kapálni, mely ol­csóbbá teszi a termelést, azonkívül nagyobb termést is ad. Ez esetben a rövid tenyészidejűket 45+25x60 cm- re ültetjük. A közép és hosszú te­nyészidejűeket 45+45x63 cm-re ültet­jük. Jó táperőben levő talajokon a tőtávolságot lehet szűkebbre venni, gyengébbeken növelni. A tenyészterület megválasztása döntő befolyással van adott esetben az ott elérhető legmagasabb termés- mennyiségre. Kiültetés előtt a palántákat DDT porozó szerrel leporozzuk, hogy a kártevők elpusztuljanak. A palántá­kat kiszedés előtt jól beöntözzük. Ül­tetéshez lehetőleg borús időt válasz- szunk, nagy melegben ne ültessünk, csak a délutáni órákban. A kiültetett palántákat öntözzük be, mert ez a munka mindig olcsóbb, mint 20—30 százalékos pótlást végezni. A kiültetett növények ápolása első­sorban talajporhanyításból áll. Kü­lönösen az első és második kapálást kell időben elvégezni, hogy a növé­nyek fejlődése gyors és folyamatos legyen. Mivel a fejeskáposzta igen vízigé­nyes, ahol mód van rá, öntözni kell. A különféle öntözési módok közül leg jobb a káposzta permetező öntözése, legjobban szabályozható a vízmeny- nyiség adagolása, azonkívül ez a módszer a kártevőket pusztítja, mert a levélre lerakott petéket és rovaro­kat a víz lemossa. Amint a levelek beárnyékolják a talajt, az öntözést csökkenteni kell. Gondos öntözéssel még kevésbé alkalmas talajon is szép eredményt lehet elérni. A közben fellépő kártevők ellen DDT 20 százalékos porozószerrel vé­dekezhetünk. Minden öntözés után talajporhanyítást kell végezni, hogy a cserepesedést elkerüljük. Szedésnél csak a teljesen érett, kemény fejeket vágjuk le, mivel a laza fejek nem alkalmasak fogyasz­tásra. Az érett fejeket nagyságra való tekintet nélkül le kell vágni,'külön­ben felrepednek. A szedést száraz időben kell végezni. A nedvesen szedett és ütődött fejek könnyen rot­hadnak. A fejeskáposzta szerződéses ter­mesztése gazdaságos, mert kh-ként 15—20 ezer forintot jövedelmez. A szerződések kötését a helyi földmű­vesszövetkezetek végzik, ahol a fejes­káposzta termelési szerződést a ter­melőkkel megkötik. Fogarassi József 1 \

Next

/
Thumbnails
Contents