Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-27 / 22. szám

1*39. január 27. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁG 3 Kocsolán is egyetemes érdek a termelőszövetkezet fejlesztése HÍREK Biztató jelek Az 1956-os év nyarán 78 család. 153 tagja dolgozott termelőszövetke­zetben Kocsolán. A termelőszövet­kezeti földterület meghaladta az 1000 holdat. Kisebb hibái ellenére is a szövetkezet vonzó hatást gyakorolt a parasztságra, s ma már talán a fe­le falu a szövetkezet tagja lenne, ha az ellenforradalom közbe nem jön. Az ellenforradalom után szétbomlott a termelőszövetkezet. A falu lakos­ságának nagyrészét ismét a 3—5 holdas parasztok (28,6) százalék és az 5—8 holdasok (28,7 százalék) al­kották. Két évvel az ellenforradalom leverése után azonban a parasztok egyrésze rádöbbent arra, hogy a kis- parcellás gazdálkodás nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. 1958 szeptemberében termelőszövetkezet alakult a községben kilenc taggal. Azóta az elmúlt négy hónap során csaknem ötszörösére emelkedett a taglétszám. Ma már 41 tagja van a termelőszövetkezetnek. Mi segítette elő a rohamos fejlődést? Hogyan le­hetne ezt a folyamatot még jobban meggyorsítani? — Ezekre a kérdé­sekre kívánunk az észleltek, tapasz­taltak alapján választ adni. AHOL A TANÁCSELNÖK jö példát mutat A községi tanács elnöke, Tóth Jó­zsef elvtárs egyik szervezője és leg­régibb tagja a szövetkezetnek. Ha hivatali elfoglaltsága engedi, néha fizikai munkát is végez a szövetke­zetben. Gyakran keresi fel a volt termelő­szövetkezeti tagokat. Tanácsokat kér tőlük és ennélfogva egészséges lég­kör alakult ki az egyéni gazdák és a termelőszövetkezet között. A kívül­állók sok értékes tanácsot adtak már a fiatal szövetkezetnek, s mivel ki­kérték a véleményüket, ezáltal egy lépéssel közelebb jutottak a terme­lőszövetkezethez. A PEDAGÓGUSOK Kocsolán a pedagógusok tevéke­nyen részt vesznek a társadalmi életben. Miközben Máté Mihállyal, az igazgatóval, Moharos Imre KISZ- titkárral, Szenes Béla kultúrmun- kással és Miski Györggyel, a Haza­fias Népfront helyi titkárával be­szélgetek a tanári szobában, megtu­dom tőlük, hogy valamennyien részt vesznek a szövetkezeti szervező munkában. Hogy miért? Ez Máté Mihálynak, az igazgatónak a szavai szerint érthetők meg leginkább: — Amellett, hogy a párt iránti szeretetünket fejezzük ki a szövetke­zeti agitációban való részvétellel — mondja az igazgató —, saját érde­künkben is végezzük az agitációt. Ha a szocializmus megvalósul a me­zőgazdaságban, akkor olcsóbbak lesznek az élelmiszerárak, s a mi életszínvonalunk is jelentősen növe­kedik. Mi tudjuk jól, hogy a falu átszervezése ma egyetemes érdek. egy kívülálló véleménye Morva József 11 hold földön gaz­dálkodik. Négy évig volt termelő­szövetkezeti tag. Az ő véleménye a következő: — Várok az őszig. Ha a szövet­kezet már az első évet megfelelően zárja, akkor belépek. Ismerem a ter­melőszövetkezet terveit. Tudom, hogy halastavat akarnak létesíteni. Hallottam, hogy az állatállományt is jelentősen növelik. Látom, hogy a jövő a termelőszövetkezeté. A MEZÖGAZDASÄGI TERMELÉSI BIZOTTSÁG ÉS A PARTSZERVEZET Megalakult a napokban a mező- gazdasági termelési bizottság. A ta­nácsházán megnéztük a bizottsági tagok névsorát. Egy hiba van csak: hogy a bizottság tagjai között kevés a parasztember. Hasonló a helyzet a pártszervezet­nél is. A tizenkettő párttag és tag­jelölt közül tíz alkalmazott. Szélesí­teni kellene a paraszti munkát vég­ző párttagok táborát. Kocsolán több mint 500 parasztcsalád van. Ezek közül a legjobbakat fokozatosan be kellene vonni a pártba. A termelő- szövetkezetben mindössze egy párt­tag van, az I. típusú tszcs-ékben pe­dig egy sincs. Az egyénileg dolgozó paraszt tanácstagok között sem igen akad olyan, aki a párthoz tartozna. Pedig ahhoz, hogy Kocsolán gyöke­res változások menjenek végbe, erős pártszervezetre van szükség. Olyan­ra, amely gyökeret eresztett a pa­rasztság körében. H. T. Legyünk őszinték: a múlt évben s azelőtt is sok elmairasztaló megjegy­zés érte a szekszárdi Szabadság Szállót — s nem is alaptalanul. Sem a kiszolgálás, sem pedig az ételek minősége nem volt valami kielégítő. És most sorra érik a kellemes meg lepetések a vendégeket. A múlt év végén létrehozták a borkóstolót s mivel rövid idő alatt igen nagy nép­szerűségre tett szert, állandósították. Február 1-én megnyílik a diétás konyhaK amely ugyancsak jó kezde­ményezésnek mondható. Szombaton a Szabadság Szálló emeleti nagytér­sr'Pi^; • Ufei! ki — A Tolna megyei Téglagyári Egyesülésnél az elmúlt évben 20 fo­rinttal csökkentették a tégla jezer darabonkénti önköltségét. — A Szekszárdi Járási Rendőr­kapitányság kéri, hogy jelentkezzen az a személy, akitől 1956. október, vagy november havában elloptak egy használt női kerékpárt. Igazolt tulajdonosa a kerékpárt a járási rendőrkapitányságon (Szekszárd, Várköz 4. I. emelet 25. számú szoba) átveheti. — Tolna megye termelőszövetke­zetei tavaly 101,2 százalékra teljesí­tették silózási tervüket. Ennek a je­lentőségét fokozza, hogy a termelő- szövetkezetek jelentős mennyiségű zöldsilót készítettek. Ugyanis az el­múlt esztendőben több mint 1400 kát. holdon termeltek fővetésű silót az 1957. évi 770 holddal szemben. mében tartották a szekszárdi bor­verseny eredményhirdető ünnepségét s a Szabadság Szálló személyzete végezte a felszolgálást és a főzést. Ezzel kapcsolatban két kellemes meglepetés érte az ünnepség rész­vevőit: ízletes volt az étel és kifo­gástalan, gyors a felszolgálás, né­hány perc alatt mindenki előtt ott volt az étel, pedig ugyancsak zsúfo­lásig megtelt a nagyterem. Tehát a Szabadság Szálló is tud komoly dol­gokat produkálni. Csak így tovább... — New Yorkban sokat nevettek a Broadway egy nagy filmszínházának reklámján. A moziban az »Ameri­kai évszázad« című filmet játszot­ták. A tulajdonos, hogy telt házat biztosítson az előadásokra, a film címe alá ugyanolyan nagy betűkkel kiírta: »Már csak néhány napig!« — Tolnán nemrégiben mezőgazda- sági fejlesztési bizottság alakult. Ez nemcsak a távlati mezőgazdaságfej­lesztési terv elkészítésére hozott ha­tározatot, hanem a bizottság néhány tagját megbízták a termelőszövetke­zeti mozgalommal kapcsolatos agitá- ciós érvek kidolgozásával. — Bogyiszlón a községfejlesztési alapból 2000 forinttal támogatják az idén a községi könyvtárat. Az isko­lában elhelyezett könyvtárból ha­vonta mintegy 150—180 könyvet köl­csönöznek ki. igyárnak, meg nekünk is jó a munkaverseny * Ismeretterjesztő előadás foto-hiállítás — sporibál a bőrgyári kultúrotthon téli programjában — Miről beszélnek a legtöbbet a munkások? — ezt kérdeztem Assz- mann Géza elvtárstól, a Nagymányo- ki Brikettgyár vezetőjétől. A válasz rövid, de annak boncolgatása sok mindenre fényt derít. A válasz így hangzott: . .— A munkaverseny foglalkoztat bennünket és a -munkásokat is a leg többet. Nálunk régi hagyománya van a versenynek, amelynek szép tartal­mat adott az évtizedes múlt: a több és jobb brikett. — Arról értesültünk, hogy terme­lési értekezleten foglalkoztak a ver­seny kérdésével: Hogyan határoz­tak? — Termelési tanácskozáson beszél tünk az idén először « versenyről. Akkor úgy döntöttünk, hogy beszél­getünk még róla később is, és ha már mindenkiben megérlelődött a gondolat és javaslatok is lesznek, ak­kor összesítjük a versennyel kapcso­latos észrevételeket, ezután kötünk csak szerződést. A szerződés azért kell, hogy mindig figyelemmel tud­juk kísérni a vállalások teljesítését és közölhessük a munkásokkal a termelési eredményeket. Nagyon szerették a munkások, ha a táblára kiírtuk a teljesítményüket és a két­harmad (három műszakban gyár­tunk brikettet) előző teljesítményé­hez, mindjárt a harmadik műszak végén hozzáírtuk a letelt műszak eredményét is. Mi támogatjuk a munkások versenyét, megvalósítjuk elképzeléseiket és segítjük őket a jobb eredmény elérésében — mond­ja Asszmann elvtárs. Mit mondanak a versenyről az üzem dolgozói? Egy művezetőt és két fizikai dolgozót hallgattunk meg ezután. Bódog Pál művezető így véleke­dik: — A verseny a terv teljesítését segíti. Úgy vettem észre, hogyha van verseny, sokkal jobban megy a munka, kevesebb a lógás — mert ilyen is előfordul — jobban figye­lik, ellenőrzik egymás munkáját, en­nek következtében jobban is ügyel­nek a technológia betartására. — Nem utolsó sorban azért is jó a verseny, mert többletjövedelemhez jutnak azok, akik jól dolgoznak. Nem múlt el verseny úgy a gyárban, hogy néhányezer forint jutalmat ne osztottak volna ki. A gyárnak meg azért jó, mert a tervet mindig túl tudja teljesíteni és hírünk, nevünk túljut a megye határain. László Károlyné, a szénfelelős eze­ket mondotta: — Én asszony va­gyok, nekem jó a verseny, mert most 1500 forint körül keresek de ha jutái mat kapok, az sosem kevesebb száz forintnál és ez a pénz kiegészíti a háztartási szükségletekre félretett összeget. Tehát jobban jut mindenre. Azután hallottam azt is, hogy vala­melyik brikettgyárral versenyezünk majd. De jöhetnek akár a tataba­nyaiak, vagy a dorogiak, csak utá­nunk kapnak helyet a győztes nevét tartalmazó listán. — Biztos ebben? — Annyi oklevelet, meg dicsérő levelet kaptunk már a tröszttől, a minisztériumtól, hogy egy falat be­fedne. Nem ok nélkül adták azok: megérdemeltük, jól dolgoztunk. Ha pedig kell, még többet is tudunk, különösen ha a mányokiak becsüle­téről van szó. Márton Pál, alsóadagolónak ez volt a véleménye: — Csendes ember va­gyok, nem szeretek kérkedni a mun­kámmal, de még nem volt rám pa­nasz. A verseny idején kell majd ró­lunk írni. Sokat beszélünk otthon a versenyről. Édesapám ugyanis itt dől — Várjatok! — kiáltott az isme rétién és elsietett... Óráknak tűnő másodpercek tel­tek el, majd ismét léptek hallatszot­tak a folyosóról. A lépésekből ítél­ve most többen, jöttek,, s pár másod­perc múlva reccsent az ajtó és a kü­szöbnél, az ajtó alatt megjelent egy vasdorong vége, aztán újabb recs- csenés és az ajtó kifordult sarkai­ból. Világosság öntötte el a termet, s a megkínzott emberek pislogva hátrál tak, szemük elé tartva kezüket, csak az előlállónak volt annyi ereje, hogy az ajtóban, megdöbbenten bámuló katona karjaiba omoljon,, akinek pi­ros szalag díszítette a sapkáját. ... A rend helyreállításával párhu­zamosan a vörösök megkezdték a fegyverek összeszedését és az ellen­forradalmár vezetők kézrekerítését is. Megérkezett már a községbe Pest ről a Vasas zászlóalj második szá­zada is Kelemen százados vezetésé­vel, s itt voltak már a kaposváriak is, akik szintén segítettek a tiszto­gatásban. gozik a gyárban, de különböző mű­szakon vagyunk. Vitatkozunk min­dig, hogy melyönk csinált jobb bri­kettet. Mi vitatkozunk ezen, de a többiek is ezt teszik egymás között. És este vagy műszak végén, amikor megyünk haza, mindenki megnézi a mázsaháznál a táblát, mennyit ter­meltünk, mennyivel hagytuk el a töb bieket. — Az sem utolsó dolog,, hogy a brikettgyárak közül elsőnek monda­nak bennünket. Úgy hallottam él­üzem lesz a gyár, látja ez is a mun­kaverseny eredménye. Meg az is, hogy többet tudunk keresni... így vélekednek a brikettgyáriak a versenyről, s hogy jól is dolgoznak, arról talán a háziasszonyok tudnának legtöbbet mondani, akik nagymá- nyoki brikettel tüzelnek. A verseny formája mégcsak most érlelődik. Most gyűjtik a véleménye­ket, de a gyárban, a gépek mellett már valósággá lett a munkaverseny. Az elfogott fehérek perének nyil­vános ítélethirdetését másnapra ter­vezték, melyen Táncos Vendel kép­viselte a vádat... Már kora reggel nagy tömeg gyűlt össze a piactéren, ahova az ítélethirdetést tervezték. Később kivonult a katonaság is és kordont vont az elővezetett ellenfor­radalmárok és a nézők között. A tö­meg hangulata igen feszült volt. Minden oldalról kiáltozások, fenye­getések hallatszottak a foglyok felé. akik reszketve, halálsápadtan tekint gettek szét, félve attól, hogy a tö­meg szolgáltat igazságot: meglincse­lik őket. A rendfenntartó osztag ka­tonáinak minden erejére szükség volt, hogy az embereket távoltartsa a foglyoktól, s csak akkor csendesült egy kevéssé a hangulat, amikor Tán cos Vendel a szekszárdi forradalmi törvényszék vádbiztosa emelkedett szólásra. Ismertette a vádat, amely­nek alapján a forradalmi törvény­szék tárgyalta az ellenforradalmá­rok ügyét. Nem volt emelvény, mely ről szónokolhatott volna, s az egyik oszlopra kapaszkodott fel, s onnét beszélt: A tél közepét tapossuk, s éppen akkor látogattunk el Simontomyára, amikor olyan sokan keresik fel es­ténként a gyári dolgozók közül a kultúr otthont. A művelődési ház igazgatójától érdeklődtünk, milyen szórakozási, művelődési programot állítottak össze a gyári dolgozók ré­szére, a hosszú téli esték kellemes eltöltése érdekében. A válaszból, megtudtuk, hogy hasz nosan, tanulva, szórakozva telnek az esték. Néhány programot említünk csak meg, mely januárban volt, és lesz. Elsőízben állították ki képeiket « fotoklub tagjai. A téli tárlaton 28 képet mutatnak be az amatőr fény­képészek. A kiállítást ezideig már több százan tekintették meg. Terve­zik egy későbbi időpontban repro­dukciós kiállítás rendezését a foto kör tagjai részére. A téli estéken er­re készülnek a fotosok. Amikor a televízióban adás folyik, esténként zsúfolt a »televízió-néző terem«. A hetven személyt befogadó kis teremben szinte törzsgárda ala­— Elvtársak! Barátaim! Ezeknek az embereknek vezetésével az ellen­forradalmárok borzasztó vérengzést vittek véghez az elmúlt néhány nap alatt. íme, hajtincsek, fejbőrdara­bok, melyeket a vallatás során nyúz tak le élő emberek fejéről... Milyen büntetést érdemelnek kegyetlensé­gükért? — Halált! — kiáltotta a tömeg egy­hangúlag. — Amikor a vörös katonák mene­külni akartak — folytatta beszédét Táncos Vendel — lerángatták őket a vonatról és a helyszínen minden bí­rósági ítélet nélkül agyonverték, kínzások közepette meggyilkolták... Milyen büntetést érdemelnek? — Halált! — zúgta a tömeg és meg mozdultak a sorok, mint a búzatáb­la, ha nyáron vihar szántja végig. — Előszálláson ezek az emberek kivégeztek egy tengerészt, akinek az volt a bűne, persze csak az ő sze­mükben, hogy harcolt a Tanácsköz­társaság mellett. Amikor elfogták fegyvertelen volt, s ezek itt fegyve­resen támadtak rá. Milyen bünte­tést érdemelnek érte. kult már ki, akik nem mulasztanak el egy előadást sem. A látogatókat leginkább érdeklő kérdésekről tartanak ismeretterjesz­tő előadásokat. Január 15-én a ra­kétafegyverekről, az űrhajózásról hangzott el előadás, melyet »Utazás a végtelenbe« című kisfilmmel tet­tek még érdekesebbé. Ezenkívül Me­sél a Bükk címmel, majd e héten Dél-Amerika tájain című előadást tartják meg. A művelődési ház vezetői gondol­nak a fiatalságra is. Ebben a hónap ban jól sikerült farsangi bált tar­tottak, január 31-én pedig a hagyó mányos sportbált rendezik meg. A tavaszi tervekről is tájékoztatót kaptunk. E szerint képzőművészeti kiállítást szerveznek. A bőripari üze­mek fotókörei Simontornyán rende­zik meg a tavaszi tárlatot. És a je­lenleg 44 hallgatóval működő szabó­varró tanfolyam után egy újabb tan­folyamot szándékoznak beindítani. Gazdag ismeretterjesztő program is szerepel a télvégi, tavasz elejei mű­sorban. — Halált! Halált! — kiáltotta együtt a piacteret betöltő tömeg — Ezek az emberek fegyvert fog­tak a tanácshatalom ellen. Meg akar­ták dönteni a néphatalmat, hogy ko­rábbi javaikat visszaszerezzék, s a Tanácsköztársaság híveit tömegesen börtön bevetették, embertelen kín­zásokkal vallatták őket. Mulatozás közben gyilkoltak, félholtra vertek embereket, s gyönyörüket lelték abban, hogy megcsonkított emberek eszméletlenül vonaglanak előttük... Milyen büntetést érdemelnek. — Halált! Kötelet! — zúgott ismét a kiáltás. — A forradalmi törvényszék ezek szerint a nép akaratát tükröző íté­letet hozott, amikor Miskolc^ Ist­vánt golyóáltali, három társát pedig költéláltali halálra ítélte. — Éljen a Köztársaság! Halál az ellenforradalmárokra —• kiáltoztak a tömegből... — Az ítéletet végrehajtani! — hangzott a parancs... (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA P. J. PIROS SZALAG XVII.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents