Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 21. szám

5959. január 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 8 Falusi téli estéh EZÜSTKALÁSZOSOK A téli esték hangulatában eleven színt, mozgalmat hoz a farsang. Bá­lok, színdarabok, rendezvények tar­kítják a falu kulturális életét. így van ez Bogyiszlón is, ahol néhány évvel ezelőtt megyei viszonylatban is jól ismert népi tánccsoport mű­ködött. A falusi estékről, az idei farsang előkészületeiről érdeklődtünk Bo­gyiszlón, ahol az árvíz utáni tespe- dés kezd feloldódni, és Rész Antal pedagógus vezetésével fellendülő­ben van a kultúrmunka. — Eddig a helyiség hiánya volt az oka annak, hogy nem sokat te­hettünk. A fiatalok jobb híján az italboltokba jártak „szórakozni”, már amennyire a kártyát, a kuglit és az ezzel járó iddogálást annak lehet nevezni, — mondotta Oszkó István elvtárs, a községi tanács tit­kára. Ennek káros hatását látva, a köz­ségi tanács segítségével az elmúlt év decemberében az Uj Élet Tsz egyik gazdasági épületét ideiglene­sen — addig, amíg a község új kul- túrháza felépül, —kultúrrendezvé- nyek tartására tették alkalmassá. Az ideiglenes külturház igazgató­jának Rész Antal pedagógust vá­lasztották meg. Rész elvtárs irányí­tásával fellendülőben van a falu kulturális élete, szinte azt lehet mondani, minden este van valami­lyen kulturális rendezvény. A kultúrházban A tanácsházán kéthetenként összejönnek a Haza­fias Népfrontbizottsági tagok. A népfront-mozgalomról, a hároméves tervről, nemzetközi, kultúrpolitikai stb. kérdésekről tartanak előadást. Kurucz István egyénileg gazdálko­dó paraszt, a községi Hazafias Nép­front-bizottság elnöke örömmel szá­mol be arról, hogy az előadások iránt igen nagy az érdeklődés. A legutóbbi alkalommal a bizottsági tagok közül huszonhatan hallgatták meg Mónus Istvánnak, a község me­gyei tanácstagjának előadását. A disznótorok Amióta a disznóvágások ideje be­köszöntött, a faluban szinte minden estére jut egy-két disznótor. A disz­nótorok alkalmával nagy a vendég­látás Bogyiszlón. A vendéglátók legtöbbször igen kitesznek magu­kért. A vacsora minden valamire­való háznál legalább hat fogásból áll. A vacsora méltó befejezői a jó­fajta borok és a sütemények. Hagyományos a vasárnap esti bál, amely sohasem maradhat el. Nem­csak a fiatalok, hanem az időseb­bek is szívesen táncolnak, mulat­nak. Bogyiszlón is — e régi táncai­ról, dalairól híres községben — tért hódítottak' a modern táncok. A fiatalok közül márcsak néhányan ismerik a régi táncokat, a „Libbe- nőst”, a „Lakodalmast”, amelyeket még mindig szívesen táncolnak az „öregek”, az egykori kultúrcsoport tagjai, Szente Béni bácsi feleségé­vel, Bárdos Zsófi néni, Rácz Ferenc és a többiek. — Lássuk az „öregeket”, rikkant­ja el magát az egyik fiatal, és a te­remben tágul a táncolok köre. Az „öregek” pedig a kör közepére „per­dülnek” és úgy ropják a táncot, hogy öröm nézni. Táncolnak, nótáz- nak, s az egyik mama, aki a fal melletti pádon ül, s éber szemmel figyeli, hogy leányát mennyire kap­kodják a táncosok, odasúgja a szom szádjának: — Nézd, hogyan jár a lába ennek a Bárdos Zsófinak, szinte jó nézni. Igaz, hogy szebbek is a régi táncok, a „Libbenős” és a „Lakodalmas”, mint a mambó, hogy a fránya vin­né el a kitalálóját. Pozsonyiné a fiatalok jönnek össze. Jókai „Bo­londok grófja” című zenés darab­jának előadására készülnek. Ez az előadás lesz Bogyiszlón az idei far­sang kiemelkedő eseménye. A fia­talok nagy lelkesedéssel vesznek részt a próbákon. A darab előadá­sára a tervek szerint február 1-én kerül sor. A továbbiakban pedig csereműsort iktattak be farsangi műsorukba. Ahogy Rész Antal, kul- túrházigazgató elmondta, a kultúr­csoport ellátogat a környező köz­ségekbe, s csereműsor keretében szívesen látják vendégül e községek kultúrmunkásait is. Az iskolában a padokat ezúttal a szülők foglal­ják el. Az ismeretterjesztő előadás anyaga — amely tizenkét sorozat­ból áll — foglalkozik a gyermekne­veléssel kapcsolatos problémákkal, egészségvédelemmel és a mezőgaz­daság időszerű kérdéseivel. A gyer­meknevelésről a pedagógusok, az egészségügyről a községi orvos, a mezőgazdaságról a községi agronó- nus, az állattenyésztésről pedig a körzeti állatorvos tart előadást. Mire használhatjuk a borókát? A száraz termésből főzetet, olajat és pálinkát készítenek. A termés fő­zete jó vizelethajtó, gyomorerősítő. Izzasztó hatása folytán csúz és kösz- vényes bántalmak esetén használják. Hat-nyolc szem bogyó a délelőtti órákban elfogyasztva előmozdítja az emésztést. Gyomorégés esetén is jó hatású. A boróka bogyó az igen ked­velt vizelethajtó, úgynevezett karls- badi teakeveréknek is egyik alkat­része volt. Olaját bedörzsölőül hasz­nálják, terméséből lekvárt készíte­nek. Belőle készül a borókapálinka, a borovicska vagy fenyővíz, a fran­ciák és belgák geniévre-je, az ango­lok és hollandok ginje. Foksoros gúla kialakítása Ebben az alakban birsre oltott körtefákat alakítunk. A sudaras ág­csoportos korona formától annyiban tér el, hogy az oldalágai nem váz­ágak, hanem termőágak. Ágcsopor­tonként 5 ilyen termőágat nevelünk. A fa nem sűrűsödik el, mert az oldal ágakat időnként megifjítjuk, az ol­dalágakat pedig nem engedjük el­ágazni, hanem mint termőágak sze­repelnek, tehát csak rövid termőré­szekkel vannak megrakva. Ehhez is törpealanyra van szükség. Nem gaz­daságos korona forma. Házi gyógyszer a galandféreg ellen Dr. Schultz szerint jó galandféreg- űző 100 gramm meghámozott tök­mag és utána pár órával egy evőka­nálnyi ricinus. Tschirch professzor szerint a dinnye magja is hasonló ha­tású. A galandféreg kiűzésére jó még a következő: gránátalmafa-gyökérké- regből 70 grammot egy éjszakára másfél liter vízbe áztatunk. Másnap reggel az egészet fél literre lefőz­zük, azután leszűrjük és a főzetet há- romszorra beosztva egy-egy órás időközönként éhgyomorra megisszuk. Amíg a féreg el nem távozik, nem szabad semmit sem inni, sem enni. A galandféreg fejének esetleges vissza­maradása esetén tésztafélét ne fo­gyasszunk, mert ez a féreg növeke­dését elősegíti. Védekezés a készletmoly vagy kakaómoly ellen Hernyója szabad szemmel test szí­nében és méretében alig Különböztet­hető meg az aszalványmolyhernyótól. Ösz óta, mióta a határból be­szorultak, a hét egy napján esténként összejön húszegynéhány gerjeni parasztember, tanulni a föld­művelési, az állattenyésztést. Ámbár mindegyik tudja — hiszen abban ■nőttek fel —, mikor mit kell tenni, hogyan lehet többet termelni, ho­gyan kell jószágot nevelni, mégis tanulnak, mert a »-jó földművelő is holtig tanul«. Ezüstkalászos tanfolyamra járnak, már a második éve. Egyéni gazdák, termelőszövetkezeti tagok, állami gazdasági dolgozók együttesen hall­gatják nagy figyelemmel estéről es­tére az állami gazdasági főagronó- mus, a főállattenyésztő, vagy éppen az állatorvos előadásait. Az előadá­sok után pedig vitatkoznak, elmond­ják egymásnak tapasztalataikat. A beszélgetés, a vitatkozás nem egy­szer majdnem az éjfélbe is belenyú­lik. — Hétfőn is elmúlott már féltizen­egy, amikor befejeztük. De akár reg­gelig is elhallgattuk volna, ahogyan az állatorvos előadást tartott. A fel­fúvódásról, az ellések levezetéséről beszélt, mikor, mit kell tenni — ak­kor is, ha valami nehézség adódik. A pigment foltokban és serteszőrök- ben- mutatkozó eltérés csak erősebb nagyítás alatt észlelhető. A lepke szárnyának külső háromnegyedében fehéres harántsáv húzódik. Életmód­ja hasonlatos az aszalványmolyéhoz. A szárított étkezési gombának, kü­lönösen a vargányának ez a jellegze­tes kártevője az anyarozsot mint ga­bonaféleséget előnyben részesíti a drogok közül. A védekezés nem okoz különösebb gondot, és a ciánozással megoldottnak tekinthető, minthogy az áru nem közvetlenül kerül fo­gyasztásra. Amit a katángkóróról tudni kell Utak mentén, mezsgyéken, legelő­kön, megművelt talajon igen közön­séges. Nálunk pótkávé gyártásához rendszeresen termesztik. Évelő nö­vény. Szára körülbelül 1 méter ma­gasságot is elér, egyenes, kemény, felső részében szétágazó, rendszerint kopasz, esetleg serteszőrökkel borí­tott. Az egész növény tejnedvet tar­talmaz. Levelei szórt állásúak, kopa­szok, esetleg fonákukon, az erek mentén, merev szőrűek. Tőlevelei le­vélrózsát alkotnak, öblösen kacuro- sak, a felsők lándzsásak, aprók, szár- ölelők. Fészkes virágzatű, fészkei részben végállók, részben levélhónal- jiak, ezek egyenként, esetleg többed- magukkal csomókban állanak. Virá­gai igen szép égszínkékek, ritkán fe­hérek, napos időben délelőtt nyílnak. Virágzik: július-augusztusban. — magyaráz Tibai József. — Ki hit­te volna, hogy például konyhasóval is lehet fertőtleníteni az elléseknél? Ahogyan ott az előadás után meg­vitattuk a dolgokat, közülünk bár­ki nyugodtan levezetheti az ellést. Meg aztán annyiféléről beszélget­tünk, csináltunk addig, és ki gon­dolta volna, hogy másként is, jobban is lehet. Tibai József nemcsak azért jár a tanfolyamra, hogy valamivel eltölt- se az időt, bárki megnézheti, hogyan hasznosítja a tanultakat. Törzsköny­vezett lova, ugyancsak törzskönyve­zett két tehene, növendékjószága van. — Az üsző éppen ma húsz hóna­pos — újságolja. (Ki hinné, hogy így számontartja, mennyi idősek a jó­szágai.) — De megnézheti akárki, olyan jószág, amilyent keveset látni. No, meg van egy műborjú is... Mes­terséges termékenyítéssel lett — mondja nevetve. — De így hiába mondom, milyenek a jószágaim. Azokat látni kell... Úgy másik ezüstkalászossal, Ti bai Sándorral az utcán talál­kozunk. Megkérdezzük tőle: — Hogyan hasznosítja a tanfolya "mon tanultakat otthon? — Elsősorban a hizlalásnál. Mert mi otthon inkább sertésekkel foglal­kozunk. Az expresszhizlalást hasz­náljuk. Egészen kiskorunktól kezd­ve annyit adunk enni a disznóknak, amennyit jóízűen meg tudnak enni. így aztán elérjük, hogy éves koruk­ra 150 kiló körüliek, vagy nehezeb­bek. És ahhoz, hogy mangalicák, ez jó súlynak számít. Mindig saját ne­velésből van malac, és mindig hízik három—öt—hét, ebből pénzelünk, így soha nincs gondunk az adóval, ét mindig tudunk valamit venni is. — A tanfolyamon hallottam pél­dául, hogy lehetőleg minden jószág­gal darált takarmányt etessünk. Ta­valy például a hízók árából darálót, villanymotort vettünk. Azt az időt, amit eddig a morzsolgatássál, a ké­zidarálón való darálgatással eltöltöt- tünk, most fel tudjuk használni a jó­szággondozásra. — Azt is a tanfolyamon tanultam, hogy előnyösebb kevert takarmányt etetni. A disznókat is ilyen takar­mánnyal hizlaljuk. Eleinte csak húsz százalék benne a kukoricadara, az­tán fokozatosan emeljük, harminc, negyven, végül a legmagasabb, 70 százalékra. Most például a takar­mány 40 százaléka árpa, 20 száza­léka zab, 10 százaléka napraforgó, 30 százaléka kukorica — magyarázza nagy szakszerűséggel a fiatal gazda. Magyarázatából érezni, hogy komo­lyan veszi a tanulást és aszerint is gazdálkodik. PIROS SZALAG XVI. A BÖRTÖN KIÜRÜL Az ellenforradalom pár napja alatt a. fehérek mindent elkövettek, hogy a kommunistákat és azokat, akik szimpatizáltak a Tanácsköztársaság eszméivel, elszigeteljék. A község­háza börtönné átalakított termei zsú folásig megteltek, s a vallatás* ami inkább látszott kéjelgő kínzásnak, mint vallatásnak, éjjel-nappal folyt. A községháza előtt a sötétség beáll­ta után senki nem járt, aki tehette nappal is elkerülte, mert a megkín- zottak fájdalmas ordítása kihallat­szott az utcára, s a kiáltást hallva megborzongtak a járókelők és meg­gyorsítva lépteiket siettek el az épü­let közeléből. A foglyok pedig reszketve húzód­tak az ajtóval szembeni falhoz, ami­kor kulcs csikordult a zárban. Tud­ták, hogy akit kivisznek, az félhol- tan jön vissza, felismerhetetlenül megcsonkítva. Volt akinek levágták a fülét, volt akit élve megskalpol­tak, mások agyonégetett testtel, ösz- szezúzott végtagokkal, szétroncsolt nemi szervvel »-tértek vissza«, hogy néhány órát még éljenek rabtársaik között. Az éjszakák borzalmasabbak vol­tak, mint a nappalok, mert a csend­ben a cellába is lehallatszott a kín- zottak üvöltése... Délután volt, füllesztő meleg töl­tötte meg a helyiséget, amelybe mint egy 30 foglyot zsúfoltak be. Pár perc re visszahozták már azt a foglyot, akit utoljára vittek el, s aki most letépett, körömnélküli ujjakkal, meg égetett talppal, eszméletlenül fe­küdt a fal mellett A sarokban egy fiatalember félrebeszélt, az őrülés jelei mutatkoztak rajta. Vizért kö- nyörgött, de az az egy vödör víz, mit az előző nap estéjén kaptak, már régen elfogyott s valamennyiü- ket most kínzó szomjúság gyötörte. Az egyik fogoly az ajtó mellé állított vödör felé botorkált és odavitte. Nem volt benne egy kortyra való víz sem, de azért felfordította, s az alján összegyülemlett néhány cseppet a férfi ajkai közé csepegtette, aki kín­jában már véresre harapdálta a szá- jaszélét is. — Átkozottak, megöltetek! — hö­rögte és felemelkedett fektéből kö­nyökére támaszkodva, de aztán újra visszaesett. — Margit... Drága kis fe­leségem... — kinyújtotta a kezét, mintha magához akarna ölelni va­lakit. — Elmész?... Ne menj el!... öld meg őket, az átkozottakat... — Tóni maradj — próbálta nyug­tatni az egyik fogoly, de az nem hallotta a hangját. — Hagyjátok itt a fiamat!... Még azt is elviszitek?... Lőjetek agyon, itt vagyok! Ugye nem mertek?! Azért, mert féltek tőlem... Elvtár­sak! Tűz! De rosszul lőtök, egy sem bukott fel... így kell ni... Látjátok ott* azt a korbácsos embert? Meg­célzóm a homlokát... Nem lehet agyonlőni, pedig pontosan céloztam. Lepattant róla a golyó... Most meg­fog... Nem foghatsz meg, hagyj... Úgyis megöllek... Feleségem van, gyermekem van... — hánykódott a földön, mintha birkózna valakivel, aztán ismét vízért könyörgött. — Megfulladok, adjatok vizet. Az egyik fogoly dörömbölni kez­dett az ajtón, de kintről senki nem felelt. Észre sem vették eddig, hogy egy idő óta nem hallják az őr lép­teit a folyosó kövezetén. Ebben a pillanatban ágyúlövés hal látszott, s az előbbinél még mélyebb lett a csend,, melyet csak néha tört meg az őrjöngő ember hörgése. Később néhány puskalövés hallat­szott távolabbról, s fölöttük sietős léptek dobogtak el. i— Mi az? — kérdezte az egyik, s hangjából ki lehetett érezni a re­ménységet, hogy talán a vörösök jönnek vissza. — Harc van ott fenn... — Talán kivégeztek valakit — vá­laszolt tompán egy másik, s károm­kodást morzsolt el a fogai között. Újabb puskalövés hallattszott, most már közelebbről, mintha a köz­ségház előtt lőttek volna, aztán né­hány perc múlva pisztolylövés csat­tant az épületen belül, s visszhang­ja sokáig nem halt el a folyosókon. — Harc van — kiáltotta az egyik fogoly, s elgyötört testét az ajtóig vonszolta,, hogy hallgatózhasson. — Törjünk ki — ajánlotta valaki, s azonnal cselekvéshez is látott. Vál­lát nekifeszítette az ajtónak, de az nem mozdult, — segítsetek — liheg­tek fáradtan, aztán újra nekifeszült az ajtónak, most már többedmagá- val... Éppen új lendületet vettek, hogy vállaikkal nekifeszüljenek az ajtónak, amikor a folyosó kövezetén súlyos léptek kopogását hallották... Kiáltottak, dörömböltek, míg vála­szul kintről kopogtatást nem hallot­tak. — Ki van ott bent? — kérdezte egy mély férfi hang. — Ti kik vagytok? — Vörösök. Hát ti? i— kiáltotta a kint álló, de hangját elnyomta az emberekből feltörő örömkiáltás. — Hé, kik vagytok?! — Ismételte meg a kérdést a kívülálló. — Vörösök... foglyok... — kiáltoz­ták bentrpl. (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA T\e nemcsak az idősebb nemze- ^ dék tanulja a földműve­lés tudományát, hanem az általános iskolából nemrég kikerült fiatalok is. Béda Sándor, Sz. Vajda Sándor, Puskás István nem vágyott városra, ipari, vagy más munkára. Otthon maradtak, gazdálkodónak. És tanul­nak, hogy az eddiginél sokkal jobb mesterei legyenek foglalkozásuknak. — Tanulunk, mert nem tudjuk, mi kor vesszük hasznát — válaszol kér­désünkre a tizenhét éves Béda Sa­nyi. Látszik rajta, váratlanul érte a kérdés, nem is tudja hirtelenében, mit feleljen. De aztán, amint felol­dódik benne a zavar, élénken ma­gyarázza, hogy a tanultakat hogyan hasznosítja otthon. —' A sertésekkel foglalkozunk in­kább — mondja — azokból hama­rabb kap pénzt az ember. Egyébként is szeretek a sertésekkel foglalkozni; Van is rá lehetőség otthon. Aztán majd... Czeme a távolba néz, nem foly- ^ tatja a megkezdett mondatot. Hiszen ő még nem mondhat sokat, hiszen csak tizenhét éves, sokan azt mondják, nincs sok rábízva, hiszen még gyerek. De biztosan kimondja majd néhány év mu’va, amire gon­dolt. Most csak azt mondja csen­desen: — Tudja, amit tanulunk, abból sok dolgot csak nagyüzemben lehet al­kalmazni... BOGNÁR ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents