Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-24 / 20. szám

1959, január 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S I Kajmádi állami Gazdaság 3 millió forint nyereséggel zárta az 1958-as évet Miért állt 17 órát a Bonyhádi Cipőgyár? Ki a felelős az áramszünetért? A Kajmádi Állami Gazdaságban az 1858-as esztendő évvégi mérlegé­re még nem tették rá az utolsó pon­tot. De a félig kész dokumentum így is sok tanulságul szolgál, amit ér­demes papírra vetni... A szóbanforgó állami gazdaság nem nagy, földterületileg a megye legkisebb szocialista nagyüzeme. Azt azonban rá lehet mondani, hogy jövedelmezően gazdálkodó szocia­lista nagyüzem. Ezt a következő té­nyek támasztják alá: A 3200 holdas gazdaság beterve­zett jövedelmén kívül mintegy 3 millió forint nyereséggel zárta az évet. Ez pedig nem mindennapi dolog; Mi az eredmények titka? Elmond­juk azt is. A Kajmádi Állami Gazdaságban vetett növényeknek sem kedvezett jobban az időjárás az elmúlt évben, mint bárhol. Az őszi kalászosoknál és a borsónál éppen emiatt mint­egy 600 000 forintot kitevő termés- kiesés volt, aminek bizony nem tap­soltak a Kajmádi Állami Gazdaság­ban sem. De azért nem estek két­ségbe sem. Ami a növénytermelés­ből kiesett, azt az állattenyésztés kétszeresen pótolta. Mivel takar­mányból nem volt hiány, 98 száza­lékkal több disznót, 10 százalékkal több szarvasmarhát hizlaltak meg, mint amit eredetileg beterveztek. Úgyszintén túlteljesítették a tejter­melési és a süldőnevelési tervet is. így az állattenyésztés 1 200 000 fo­rint többletjövedelmet biztosí­tott az állami gazdaságnak. Az állattenyésztésben nagy gondot fordítottak a minőségre, ami szin­tén nem volt utolsó szempont a nye­reséget illetően. Tavaly a viszonylag kis üzem 314 hízott szarvasmarhát exportált, főleg kapitalista orszá­gokba: Svájcba, Olaszországba, Nyu- gat-Németországba. Az állattenyész­tés ilyen alakulása kedvezően érez­tette hatását már eddig is a nö­vénytermelésben. Hiszen már las­san két éve lesz, hogy az állami gaz­Eggerth Márta és Jan Kiepura kö­zös lengyelországi hangversenykör- útja nagysikerű krakkói hangver­sennyel zárult. A népszerű művész­házaspárt a közönség az egész or­szágban lelkesen fogadta. A lengyel lapok kritikái megállapították, hogy Eggerth Márta nagymértékben járult hozzá a sikerhez, mert hangjának üde, friss csengése semmit sem vál­tozott húsz év óta. Eggerth Márta pénteken visszauta daságban minden három hold szán­tóra jut egy számosállat, ami lehető­vé teszi, hogy három évenként va­lamennyi földet megtrágyázzanak. Ez önmaga minden nagyüzemben követendő példa kell, hogy legyen. Igazságtalanok lennénk, ha elhall­gatnánk, hogy a Kajmádi Állami Gazdaság hárommillió plusz nyere­ségéhez egy kicsit a természet is hozzájárult. A rekordnak számító bortermésre gondolunk. Mivel majd­nem még egyszer annyi szőlőt szü­reteltek, mint amit terveztek, ez csaknem másfél millió forinttal nö­velte a gazdaság bevételét. Persze, a többlettermés többletmunkát is je­lentett, amit minden fennakadás nélkül elvégeztek, s ezért dicséret illeti a gazdaság valamennyi dolgo­zóját és vezetőjét. Magát a tényt, hogy a Kajmádi Állami Gazdaság mutat fel legna­gyobb jövedelmet az elmúlt évről, a megye valamennyi állami gazdasá­gában tudják. A jó szőlőtermésen kívül ezt azzal magyarázzák, hogy az üzem sokkal jobban van gépesít­ve, mint a többi állami gazdaság. Erre Kovács János, a gazdaság meg­bízott igazgatója a következőket mondotta: — Igaz az, hogy az elmúlt évben kezdődött gazdaságunkban egy üzemszervezési kísérlet. Ennek az a célja, hogy a mezőgazdasági nagy­üzem fokozottabb gépesítésével ol­csóbbá tegyük a termelést. De ez tő­lünk független, mert nem mi kísér­letezünk, hanem a Földművelésügyi Minisztérium illetékesei. Mi annyi­ban voltunk és vagyunk érintve, hogy egy-egy új gépet, mint például a répaegyelőt, a palántázógépet a mi földjeinken próbálták ki. Ez a gya­korlatban tavaly még nem hozott gazdaságunknak hasznot, sőt volt rá alkalom, mikor hátráltatta a mun­kát. Hozzáfogtunk például a do­hánypalánta ültetéséhez géppel és kiderült, hogy nem tudjuk elvégezni, a munkával megkéstünk és mégis kézzel ültettük el a palántát. Egy­zott New Yorkba. Elutazása előtt a Magyar Távirati Iroda varsói tudó­sítója kérdést intézett hozzá: Ma­gyarország nem szerepel-e jövő ter­veikben? — Lehet, hogy jövőre Magyaror­szágra is sikerül ellátogatnunk. Na­gyon vágyunk oda is — jelentette ki a népszerű művész-házaspár — és nagyon szeretnénk a pesti közönség előtt énekelni. szóval: az üzemszervezési kísérlet eredményei majd csak ebben az év­ben éreztetik hatásukat, de a ta­pasztalatokat viszont átadjuk a má­sik gazdaságoknak is. Emiatt tehát a mi gazdaságunknak semmi előnye nem volt. Ellenben van jó munkáskollektívánk, amely már itt a gazdaságban eggyékovácsolódott. Bármilyen munkára, egyik napról a másikra annyi embert tudtunk moz­gósítani, amennyire éppen szükség volt. A munkásvándorlás nálunk már nagyon ritka dolog. Én ezzel magyarázom az elért eredményeket. — Mi hozzátesszük még azt: a mun­kások lelkiismeretessége, a vezetők szakmai hozzáértésével és jó irányí­tásával párosult. S ezek együttesen biztosították azt, hogy az állami gazdaságok közül a kajmádi zárta a legnagyobb eredménnyel, 3 millió forint nyereséggel az 1958-as gazda­sági évet. A Szekszárdi Fodrász KTSZ évek­re visszatekintve eredményesen dol­gozott. Az elmúlt évben is tervüket 112 százalékban teljesítették. A ktsz tagságának többsége lelkiismerete­sen dolgozik, s igyekeznek kielégí­teni az igényeket. Az eredmények mellett azonban vannak még problémák, s ezzel kap­csolatban felkerestük Hussy Károly elvtársat, a ktsz elnökét, aki az idei év nagyobb beruházásairól és az ez­zel kapcsolatos fejlődésről beszélt. — Ami elsősorban a női vendégeket érdekli: A forgalomnak megfelelően az idei évben 40 000 forintos költ­séggel bővítjük a Mártírok terén lé­vő női fodrászrészlegünket. A mo­dern szolgáltatás követelményeinek megfelelően elkülönítjük a hajfes­tést és a hajmosást, s a külső csar­nokban csak a haj berakást és a manikűrözést végezzük majd. Ezzel az elkülönítéssel nagyobb gondot fordíthatunk a tisztaságra. A túlzsúfoltság megszüntetésére az újvárosi körzetben, ahol 110 000 forintos költséggel egy házat vásá­roltunk és egy jól működő férfi­fodrászatunk van, női fodrászatot is létesítünk. Kezdetben két fodrásznő­vel és a szükséges felszereléssel. — Milyen tervek vannak a gépi­berendezés felújítására? — tettük fel a kérdést. Ugyanis a Mártírok terén lévő üzletben a jó kiszolgálás mellett sok bosszúságot okoz a ven­dégeknek az, hogy a szárítógépek elég rossz állapotban vannak. — E tekintetben is igyekszünk lé­pést tartani a fejlődéssel. Túlzás Nem kell különösebben bizonyí­tani, milyen fontos munkát végez­nek a Bonyhádi Cipőgyárban. Tervszerű munkát végeznek ott is mint mindenütt. A munkaidő min den percének hasznos eltöltése fon tos része a tervteljesítésnek. Mégis az elmúlt hetekben zavarok vol­tak a termelésben. Minden külön értesítés nélkül a gyártól lekap­csolták a hálózati áramot, ösz- szesen 17 órát állt a cipőgyár, s ez idő alatt közel négyezer pár cipő termelésével maradtak le. Az áramszolgáltató vállalat szak emberei először hibaként a gyári vezetéket okolták, később már másutt keresték az üzemzavar ókát. A gyáriak szerint a felelős­ség az áramszolgáltató vállalatot terheli. Hiába szaladtak fűhöz-fához, il­letékes szervekhez, a következő áramszüneteket sem jelentették be. S így a munkásoknak ki kel­nélkül elmondhatjuk, hogy a fodrász szolgáltató szakmában megjelenő új gépeket a budapesti nagy fodrász ktsz-ekkel egyidőben alkalmazzuk. Legutóbb két hajgőzölő gépet vásá­roltunk. Ebben az évben pedig 15 000—20 000 forintot fordítunk gé­pi beruházásokra, részben úgy, hogy új hajszárító gépeket vásárolunk, másrészt pedig a meghibásodott gé­peket kijavíttatjuk. (Erre szerény véleményünk szerint sürgősen szük­ség is lenne.) — Több női vendég részéről fel­merült olyan óhaj is, jó lenne, ha a Szekszárdi Fodrász KTSZ állandó manikűröst foglalkoztatna, van-e er­re vonatkozóan terv? — Erre sajnos egyelőre nem tehe­tünk ígéretet — mondja Hussy elv­társ —, mégpedig azért nem, mert állandó manikűrös foglalkoztatása nem kifizetődő. (Ez nyilván csaló­dást okoz annál is inkább, mert a férfiak részéről is találkoztunk ilyen óhajjal.) — Nehézségeink vannak még a A Grúz Szovjet Szocialista Köztár­saság tbiliszi művészeti múzeumá­nak nemrégiben egy négyezeréves, a maga nemében páratlan járművet adták át: ősi grúz harckocsit, amely a római harckocsikra emlékeztet. A Az amerikai nevelésügyi hivatal nemrégiben azzal a jelentéssel döb­bentette meg a lakosságot, hogy az lett fizetni a csökkentett bért az áramszünet idejére is, mely ese­tenként 4—5 óra volt. Közben a tervlemaradás gyarapodott. S nincs is sok remény arra, hogy p6 tolni tudják a 4000 pár cipő elké­szítését. Ez a kiesés azt jelenti, hogy a gyár nem tudja teljesíteni a ke­reskedelmi megrendeléseket, az export szállítmányt sem tudja el­küldeni határidőre. Ez deviza­kiesést és hazai cipőhiányt ered­ményezhet majd. ügy hisszük, ez a módszer nem a legjobb az üzemek egymás-segí­tésében kialakult gyakorlat példá- zására. Bízunk abban, hogy az áramszolgáltató vállalat, ha leg­közelebb áramszünetre kerül sor, előre értesíti a cipőgyárat, hogy fel tudjanak készülni, át tudják szer­vezni a termelést. kozmetikai részlegnél is. A megnö­vekedett igényeknek megfelelően ki­csiny a helyiségünk. Ebből követke­zően túlzsúfoltság van, különösen az ünnepeket megelőzően, vagy a bálo­zások idején. Bár e tekintetben _ i* tettünk intézkedéseket, Tolnán he­tenként három nap tartunk kozme­tikai szolgáltatást, ez azonban nem oldja meg a szekszárdi túlzsúfoltsá­got. Általában szolgáltató üzleteink­ben a túlzsúfoltság idején merülnek fel a problémák, panaszok, amely­hez a közönség indokolt, vagy indo­kolatlan türelmetlensége is hozzájá­rul; — Vannak még problémáink — mondja befejezésül Hussy elvtárs —, de vendégeink megnyugtatására ígéretet teszünk arra, hogy az igé­nyek növekedésével a fejlődésben mindig egy lépéssel előbb járunk, mert az a célunk, hogy a fodrász szolgáltatás terén a lehetőségekhez mérten tudásunk legjavát adjuk. gazdagon díszített harckocsit grúz parasztok ásták ki. A szakértők vé­leménye szerint az időszámításunk előtti XIX., vagy XX. században készült. Egyesült Államok tízmillió polgára nem tud olvasni, sőt még a nevét sem tudja leírni. Eggerth Márta és Jan Kiepura Varsóban p. j. Új szolgáltató részleggel bővül a Szekszárdi Fodrász KTSZ Pozsonyim* Négyezeréves harckocsi Grúziában Tíz millió analfabéta az Egyesiült Államokban PIROS SZALAG XV. Lázas munka indult meg ezután. A Bagomér után utánakötötték az aknaszállító uszályt, melyben har­minckét akna volt. Valamennyien nem fértek fel a vontatóhajóra, s akiknek ott nem jutott hely, azok az uszályon helyezkedtek el. — Viszontlátásra — kiáltoztak az ittmaradt tengerészek az induló ha­jó utasai felé. — Majd visszajövünk — szóltak vissza néhányan, míg a hajó el nem tűnt végleg az ottmaradtak szeme elől az éj sötétjében. A hajó motorjai zakatolva dohog­tak lent a hajóteremben. Dohogása úgy hallatszott az uszályon, mintha a föld mélyéből jönne a hang... A víz csendesen, locsogva ütődött az uszály orrához, melyen a katonák halkan beszélgettek. Távolról, a part­menti ártéri erdőn túlról még ide­villantak Solt fényei, közelebb pe­dig, a fák között tábortüzek pis­logtak. — Emberek vannak ott túl — só­hajtott az egyik katona, letererítve köpenyét, melyen végignyújtózott. — Igen, talán már bujdosnak a fehérek elől — válaszolt egy másik. — Mi lesz velünk, Andler elv­társ? — kérdezte az előbbi, mert megismerte a válaszolóban Andler hangját. — Mi lesz velünk? Harcolunk ... — De ha megbukott a kormány ;:: — Akkor is harcolunk. — Cserben hagynak bennünket azok is,' akikben legjobban bíztunk — könyökére támaszkodva felemel­kedett, s halkabban beszélt. — Nézz körül az emberek között. Nem vetted észre, fiam, hogy az embe­rek mennyire megváltoztak, mióta meghallották a hírt a kormány bu­kásáról? Nézz körül... Valameny- nvinek a szeméből ki lehet olvasni a . kétségbeesést, s akire ránézek, mindenkitől azt kérdezik a tekinte­tükkel, hogy mi lesz velünk? Leg­többen azt forgatják a fejükben, hogy az első adandó alkalommal megszöknek és beveszik magukat valamelyik erdő rengetegébe... Mi lesz a családjukkal? ... Nekem könnyebb, mert nem hagyok hátra mást, mint egy vén asszonyt, akinek mindegy, hogy mikor hal meg. Ne­kem se sokat számít, hogy ma, vagy holnap döglök meg. Amíg egy töl­tény lesz a puskámban, addig har­colok ... Te is könnyen vagy, mert nincs családod. De mi lesz a többi­vel, akiknek fiatal felesége, apró gyermeke van? Azoknak eszébe jut ám már most, hogy érdemes volt-e? Eh! Nehéz ez — sóhajtott és ismét leeresztette vállát. Cigarettát sodort magának újságpapírba, s amikor a gyufa lángja megvilágította az ar­cát, Andler látta a homlokán a ve- rítékcseppeket. Csendes volt az éjjel, hallani le­hetett, amint az uszály mögött fel­ugrik egy hal, s aztán újra a vízre csapódik. — Hol vagyunk? — kérdezte Andler. — Penteléhez... — az öreg hang­ja elakadt, mert a túlsó oldalon fény villant és puska dörrenése hal­latszott, s hallották a lövedékek zi- zegését is a fejük fölött. — Nafene — morogta az öreg — mi van ott túl? — Ott már fehérek vannak. — Ha eltalálják az uszályt, és fel- robbanik alattunk ez a harminckét akna, úgy a levegőbe repülünk, hogy mutatóba sem marad belőlünk egy darab. — Újabb lövések hallatszottak a partról... A hajó eloltotta lámpáit és lassított. Közben vízrebocsátották egy motorcsónakot, melyet az akna­zártól hoztak magukkal, és néhány vállalkozó szellemű katona helyez­kedett el benne egy gépfegyverrel. Amikor a csónak már közeledett a parthoz, a hajó ismét elindult, mire a parton ismét puskalövések dör­dültek el, melyekre most már a gép­puska válaszolt a csónakból, vé­gigsöpörve a partot. Az első sorozat után csend lett. A motorcsónak visszatért a hajó­hoz és most már zavartalanul foly­tathatták útjukat egész éjjel. Reg­gel értek Ercsibe. A kikötőben négy monitor állta útját a hajónak, mely­nek utasai átkiáltották, hogy nem mehetnek tovább, kössenek ki. A négy monitor a Viza, Compo, Munka és a Bácska volt. Kikötöttek és Földi Mihály politi­kai biztos néhányadmagával be­ment a postára, hogy telefonál Pest­re, megkérdezi, mitévők legyenek. Sikerült is beszélnie Haubrich hely­őrségi parancsnokkal, aki azt az uta­sítást adta számukra, hogy szánja­nak fel a monitorokra és induljanak el vissza az ellenforradalom leveré­sére. A monitorok közül először a Mun­ka állt a kikötőhöz és erre szállt fel többek között Aranyos György, Tolna megye kormánybiztosa is, aki Budapestre akart utazni. A monitorok azonnal elindultak vissza, és délután 5 órakor már Du- naföldvárra érkeztek. Útközben ta­lálkoztak négy másik monitorral, melyek között ott volt a Komárom és a Lajta. Mint később megtudták, ezek a monitorok lőtték Pesten a szovjet házat. Ekkor még nem tud­tak erői, s a monitorok legénységét barátságosan üdvözölték, őket is át­engedték a baracsi aknazáron, a paksi aknazár őrei azonban már megszöktek, s így nem tudtak át­menni ... A vörös monitorok délután 5 óra­kor értek a dunaföldvári kikötőhöz, melynél nagy tömeg ácsorgóit, köz­tük fegyveres emberek is, akik a monitorok figyelmeztető ágyúlövé­seire riadtan szétszaladtak, otthagy­va fegyvereiket, még a géppuskát is. A kikötés után a vörösök azon­nal hozzáláttak az utcák megtisztí­tásához, amely jelentősebb össze­ütközés nélkül zajlott le. Két-három kisebb összetűzés volt csak, mely­nek során a vörösök fegyvermeste­rének, Könczöl Gyulának az arcát átszúrták karddal, a Fehérvári ut­cában pedig egy ellenforradalmár őrmester rálőtt a tengerészekre, s a tettest az egyik tengerész a helyszí­nen agyonlőtte. Még az este folyamán értesültek a vörösök arról is, hogy Kaposvár­ról és Pestről vörös egységek indul­tak el az ellenforradalom leverésérei (Folytatjuk.) Atádi Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents