Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-23 / 19. szám

1959. január 23.

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG

5

Az új esztendő tervei, gondjai a Simontornyai Bőrgyárban

Január közepén jártunk a Simontornyai Bőrgyárban. Éppen értekezletet tartottak a műszaki vezetők részére. Több mint tíz osztályvezető, vezető szakember és a tömegszervezetek képviselői tárgyalták meg az idei programot, a gyár előtt álló feladatokat a múlt évi munka tapasztalatainak figyelembevételével. Több mint hétszáz munkásnak ad kenyeret a gyár, a megye legnagyobb ipari objektuma a bőrgyár. S a gyár nagyságához illően a feladatok is nagyok! Miről beszélnek a műszakiak, milyen változások lesznek a gyárban, és mi épül az idén, arra kaptunk többek között választ.

Ä MÚLT ÉVI TAPASZTALATOK

Az adminisztrációs részleg, könyvelők és statisztikusok, tervezők és beruházási dolgozók összesítik a múlt évi eredményeket. Az értekezleten is többségében ezekről esett szó. De elsősorban a termelést segítő és akadályozó tényezőket mondták el. Itt van például a gyár rekonstrukciójának esete. Évek során szinte egy új gyár épül fel. És ezzel egyidőben tervszerinti termelést folytatnak, évről évre többet és jobb minőségben.

De van egy-két momentum, mely nehezíti a termelést, még akkor is, ha figyelembe vesszük az építés miatt adódó nehéz viszonyokat. Az üzemen belüli szállítás például a legnagyobb gond volt és úgy látszik, az idén is az lesz. Az egyes üzemrészek között a közlekedés nehéz. A targoncákat az udvaron sok esetben szinte kezükben viszik az emberek, mert az utakat felárkolták, csővezetéket fektetnek le. A szállítás másik oldala: a kisvasúti sem jó. A sínek rosszak, a talpfák alig-alig tartják a síneket, csoda, hogy még tudnak rajta közlekedni. Távolabbi program ennek meg javítása.

Nélkülözhetetlen a gőzgenerátor. Még 1956-ban romlott el, és azóta javítják. Többször került már átadásra a gép, de az még most sem üzemel, pedig ennek üzembeállításával sok energiát meg tudnának takarítani. (Kevesebb hálózati áramot vennének.)

A felső szervektől iövő utasításokkal gyakran volt baj. Csak egyet említsünk. A gyár felettes hatóságának kereskedelmi osztályvezetője utasította a simontornyaiakat, hogy gyártsanak hasszélből labdabőrt. Tiltakoztak ellene, mert a hasszél gyenge, csak a gerincrész jó erre a célra. Hiába tiltakoztak. Fegyelmi eljárást ígértek a tiltakozó simontornyaiak- nak, ha a bőrt nem gyártják le. 100 négyzetméter sport-hasszél, most hónapok óta raktáron van, mert nem tudják eladni.

AZ IDEI FELADATOK

A gyár feladatai az idén nagyobbak, mint a múlt évben voltak. Sokkal több négyzetméter bőrt kell készíteni. Néhány fontosabb cikkből, például sportlabdabőrből (ezt már gerincrészől készítik) 2000 négyzet- méterrel többet, öt tonnával több talpkruppont és 11 tonnával több egyéb keményárut gyártanak, mint a múlt évben. Felsőbőrből mintegy 150 ezer négyzetméterrel készítenek többet. Jelentős mennyiségben készítenek többet a múlt évinél bélésbőrből is.

Az előbb felsorolt számok nagyok, de a gyáriak mégis azt kérik, adjanak nekik még többet. A vixos gyárrészleg például bármilyen mennyiséget tudna feldolgozni, a gépek s szakemberek a termeléshez megvannak.

Újítási feladattervet is készítettek az idei évre. Fő pontja a spalk (hulladékféleség) hasznosításának megoldása. Úgy tervezik a gyárban, hogy sikerül az idén ezt a feladatot is megoldani.

Az idén — mivel a múlt év végén több helyről kaptak visszárut — elsőrendű feladat a minőség javítása. A krómos osztály dolgozói külön tervet készítettek, hogyan akarják a termékek minőségét megjavítani.

TAKARÉKOSSÁG

A gyáriak takarékossági feladat tervet készítettek. Ezen a megbeszélésen döntöttek arról, hogy a főbb szempontokat hogyan valósítják meg. A takarékossági terv legfőbb pontja a szörmentesítés. Ez ideig ugyanis a bőrökről lekerült szőrt a kanálisba engedték. A múlt évben már több tonna szőrt megtakarítottak, de az idén, úgy tervezik, 170 ezer forint értékű szőrt mentenek meg. Építenek egy szőrmosót és egy szőrszárítót is. A szőrt kárpitozásra használják, ösz- szesen az idén közel hatszázezer forintos megtakarítást kívánnak elérni.

A GYARFEJLESZTÉS

az idén is a legnagyobb beruházási jellegű munka. Tovább építik a már múlt évben megkezdett épületeket Az idén 680 ezer forint értékben gépeket vásárolnak. Kutakat fúratnak mintegy 500 ezer forint költséggel. 25 méteres víztorony építését is tervbe vették, melyre másfélmillió forintot szántak. A derítő rendszer építése is több mint egymillió forintba fog kerülni. Az idej összes létesítmények építésére a szerződéseket a kivitelezőkkel már megkötötték.

Híres lesz újra a várongi bor

Nagy munkában vannak Takácsék. A pelyvás félszer ajtaja előtt áll a nagy szecskavágó, melyet kissé távolabbról egy kis villanymotor hajt meg. A sebesen forgó kések szaporán aprítják a törökkel, szárral vegyes szalmát. Körülötte asszonyok, emberek serénykednek, tömik a vágnivalót a gépbe, s takarítják a lehulló szecskát a félszerbe.

Közöttük serénykedik a fiatal várongi gazda, régi ismerősöm, Takács István is. Még jár a gép — úgy látom a munka végére érkeztem — ezért nem is tudja otthagyni, de azért felém kiált a zajban, az ismerősnek kijáró előzékenységgel: »Lát ja így próbálgatjuk kicsibe a nagyüzemi gazdálkodást.« S valóban amint később kiderül, közösen vették ezt a gépet, s amikor szükség van rá, bármelyiküknél dolgozhatnak vele.

No, hiszen egy kissé tréfálkozásnak szánta azt a próbálgatást a nagyüzemmel, mert nagyobb fába vágták ők a fejszét. Pinceszövetkezetei alakítottak, hogy egyrészt a szőlőterületek feljavításával, újra híressé tegyék a várongi bort, sőt a beültetett területeket növeljék és nem utolsó sorban közösen a boreladás is könnyebb, kifizetődőbb.

Eleinte, a múlt év nyarán még csak öten ,hatan beszélgettek róla, de húzódott, halasztódott a dolog. És nem is csak az újtól való félelem, a régihez való ragaszkodás okozta ezt. Még Dombóváron hallottam, a kósza rémhírek is riasztották, húzták vissza az új felé vonzódókat.

Egy hónappal ezelőtt is hallottam, Dombóváron azt híresztelték a szövetkezetiek között — már tizenkilencen vannak —, hogy »ne is gondoljanak rá, hogy a várongi bor, az a novás valahol is elmegy«. De azt is meghallottam, hogy e »jóaka- ratú« emberek saját számlájukra akartak venni e »rossz« várongi bor bál.

Nos, emiatt jöttem ide érdeklődni, hogy megy a szövetkezet dolga, mit jelent a szövetkezőknek. — Ha volt ilyen pletyka, — mondja erre Takács István, az egyik szövetkezeti tag, — akkor az eddigi eredményünk alaposan rácáfol. Dombóváron nyitottunk egy borkóstolót, s az alakulás óta eltelt egy hónap alatt körülbelül 10 hektó bort adtunk el benne.

— Részemről csak azt mondhatom, hogy jól járunk a szövetkezéssel. Az 1957-es évben sokkal kevesebb borom lett, mint most, mégis olyan nehéz volt eladni, hogy csak na... Ha nem sikerült volna a Ka- posmenti napokra bevinni, még ó- borom is volna. Pedig az idén is lett nem is kevés. Legalább 50 éve nem volt ilyen termés, mint most.

— És az árakkal, hogy vannak megelégedve? — kérdezem. — Nem lehet arra sem panaszkodni — mond ja. — A fehérért megkapjuk tisztán a 10, a pirosért a 8 forintot. Ezenkívül még az adóját is kifizetjük, s marad a közös alapra, meg a tagságnak év végén visszatérítésre is.

— Van itt hely a további terjeszkedésre is, de a legelső gondunk a régiek feljavítása lesz — teszi még hozzá búcsúzóul.

így próbálgatják hát az emberek kicsibe és nagyobbá is a nagyüzemi gazdálkodás útját kitaposni Váron- gon.

(i—e)

Hogyan oldják meg a három műszakban a politikai munkát ?

Jelentés az amerikai tudományos képzésről

A napokban egy tudósokból és mérnökökből álló bizottság jelentést terjesztett Eisenhower elnök elé az amerikai tudományos képzés helyzetéről. A jelentés hangsúlyozza annak veszélyét, hogy a következő 10 évben az Egyesült Államokban nem lesz elegendő magasképzettségű tudományos munkaerő. Az Egyesült Államokban ijesztő mértékben csökAz elmúlt napokban a MÉH Vállalat szekszárdi telepén jártunk és a hulladékanyagok és melléktermékek árrendezésével kapcsolatos átvételi árak alakulása iránt érdeklődtünk.

— Lényegesen magasabb a vashulladék átvételi ára — adja meg a felvilágosítást Szijjártó János elvtárs, a telep vezetője. — A kovácsolt vashulladékért mázsánként 12 forinttal szemben 40 forintot, a gépi és építkezési » hulladékért 30 helyett. 60 forintot, a lemezhulladékért és égetett zománcozott bádogért és öntvényekért pedig 6—6 forintot fizetünk mázsánként.

Ezek után az egyéb problémák iránt érdeklődünk, s Szijjártó elvtárs a következőket mondja:

— Vállalatunknál évek óta nagy nehézséget okozott a beolvasztásra váró bádogedény szállítása, mert alakja miatt sok helyet foglalt el. Egy olyan gép megszerkesztésére tolt szükség, amely a szállítás előtt a lemezedényt laposra préseli. Megterveztem és el is készítettem egy ilyen gépet. Hogy mi lett az eredménye? A gép véleményem szerint igen hasznos, mert amit eddig négy vasúti kocsiban tudtunk csak elszállítani, azt most, így lapítva egy vagonban szállítjuk el — mondja Szijjártó elvtárs.

Hasznos dolog ez, hisz kevés a vasúti kocsi és sok a szállítani való. Ezután természetesen csak azt vártuk volna — és pedig joggal —, hogy Szijjártó János megkapja az újítási díjat az általa készített préselő szer kezetet pedig valamennyi MÉH-tele pen alkalmazzák.

kent az egyetemek mérnökhallgatóinak száma. A mérnökképző egyetemekre 1958-ban 13 százalékkal kevesebb hallgató iratkozott be. A mérnökhallgatók összlétszáma 4 százalékkal kevesebb, mint az elmúlt évben. A jelentés kétéves vizsgálat eredményét összegezi.

(DPA)

Igen ám, de ez nem ilyen egyszerű, az újítást ugyanis Szijjártó János esetében könnyebb volt megalkotni, mint elfogadtatni az illetékesekkel. Mert mi történt?

Elkészültek a szakszerű rajzok, s újítási beadvány formájában az illetékesekhez került.

Szijjártó János többszörös újító, nyughatatlan ember. És amikor néhány hónap után már megunta a várakozást, érdeklődött az újítás sorsa felől.

— Miféle újításról van szó? — vakarja a füle tövét az újítási felelős.

Az elszánt újító nem hagyta, magát egykönnyen lerázni, s magyarázta az időpontot, hogy ekkor és ek kor adta be.

— Ja, igen már emlékszem, fel- küldtük az irodába — mondta.

Az irodában pedig azt válaszolták érdeklődésére »hozzánk bizony nem érkezett meg«.

Ezután mit volt mit tenni, újból vissza az újítási felelőshöz, aki végül is kénytelen volt a fiókját átkutatni, amelynek mélyéről előkerültek a lemezlapító gép műszaki rajzai.

— Valahogy félrecsúszhatott, ezért nem találtuk — adták meg a »megnyugtató« magyarázatot.

Nem történt különösebb, csak egy kis »félrecsúszás« és emiatt még néhány hónapig négyszerannyi vagon felszállítja a bádogedényt, mint amennyire szükség lett volna, ha Szijjártó János újítását bevezetik.

Az újítás dolgában ezután megint nem történt semmi, míg Szijjártó

A »MÁV dombóvári forgalom* üzemének csaknem 700 dolgozója három műszakban végzi utas- és teherszállító munkáját. Szabadnapok, műszakbaosztás és szabad ságolás ennyi embernél meglehetősen megnehezíti a szakmai és a politikai irányítást. Különösen az értekezletekre nehéz összehozni a dolgozókat — mondják.

A politikai munkásoktól a dolgozókhoz való közelebbkerülést, több pártaktivistát, új módszert követelt az is, hogy az MSZMP - ben a dolgozóknak csupán 8 százaléka párttag, amíg az MDP-ben

János megunva a huza-vonát, elkészített egy mintapéldányt, amely a gyakorlatban nagyszerűen bevált. Pillanatok alatt lapítja össze a ki- sebb-nagyobb zománcozott edényt, kimustrált benzines hordót, s ezenkívül még egy igen jelentős előnye van, könnyen mozgatható és vontatható, miután kerekekkel van felszerelve. Az újítást jelentősnek tart ják a szakemebrek és nemzetgazdasági szempontból igen hasznosnak. Ennek ellenére Szijjártó János mind össze 500 forint újítási díjat kapott azzal a megindokolással, hogy a MÉH Vállalatnál jelentős megtakarítás nem mutatkozik, mégpedig azért, mert a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat fedezi a vasúti szállítás költségeit. Ez a vállalat viszont nem foglalkozik ezzel az újítással.

Az előzmények után most már mindenki arra kíváncsi, végre ennyi herce-hurca után, történt-e valami. Igen, történt, mégpedig az, hogy a MÉH budapesti irodája alkalmazza egyik telepén a mintadarabként elkészített lemezlapítót. A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat pedig egy hasonló gép elkészítésére kapott megrendelést.

A hosszú huza-vona után végre megoldódik Szijjártó János újításának sorsa, és néhány vállalat bejelentette, hogy igényt tart a gépre. Hogy mégis így utólag megemlítjük, történik azért, hogy az illetékesek az esetből vonják le a tanulságot és az újító munkájáért kapja meg a jogos elismerést.

POZSONYINÉ

az arány 26 százalékos volt. A párt tagjai aktívabbak, lelkesebbek és most lényegében kevesebben vannak olyanok, akiknek nincs pártmegbizatásuk, mint régen az MDP-ben.

Mindegyik műszakban megtalál hatók a párttagok, akik alakítják, formálják a politikai légkört, foglalkoznak a pártonkívüli dolgozók kai. A szakmai vezetők is fontosnak tartják a beosztásnál ezt figyelembe venni. A kocsirendezők közt és a forgalmi irodában nincs is probléma e téren. Mit tegyenek azonban az utazóknál, ahol vannak olyan csoportok is, ahova nem jutott párttag? Náluk különösen fontosnak tartja a pártvezetőség, hogy támaszkodjanak a pártonkívüliekre, elsősorban a volt MDP-tagokra és a szakszervezeti aktivistákra. így segíti a pártpolitikai munkát csapatában Tarr Lajos jegyvizsgáló, aki mint volt MDP-tag a párttal szimpatizálók közé tartozik, Dékány László pedig a szakszervezeti bizalmiak irá nyitása közben van jó segítségére a pártnak.

Helyzetükből, a munka jellegéből ered, hogy munka közben nem igen foglalkozhatnak politizálással, mert veszélyes lehet szolgálat közben a figyelem legkisebbmérvű elvonása is, könnyen megtörténik a baleset. így a párttagok és a számos pártonkívüli aktivista a rövid szüneteket is kihasználva be szélgetnek el a politikáról,, szolgálatról, egymás problémáiról.

A pártszervezet népszerű titkára, Takács István szerint sokféle problémával, kéréssel fordulnak a pártszervezethez közvetlenül is és a párttagok közvetítésével. Hosz- szabb ideig nem volt egyenruhájuk az új dolgozóknak — elintézte a pártszervezet a pécsi igazgatósággal. A kopott, szegényes sapkák kicserélését meg egyenesen a miniszterhelyettessel tartották szükségesnek megbeszélni és sikerrel. A párttitkárt — aki társadalmi munkában irányítja a párt- szervezetet — szinte a nap minden órájában keresik, a műszakról jövő és a műszakra menő dolgozók.

Felismerték a pártszervezet vezetői, hogy náluk a szokásosnál nagyobb jelentősége van a különféle összejöveteleknek, taggyűléseknek és különösen sok függ azok

színvonalasságától, mert nehezen tudnak a három műszak és a dolgozók utazgatása miatt eljutni a párttagokhoz, aktívákhoz, párton- kívüliekhez is. (így a taggyűléseket és szemináriumokat is kötszerre, »két műszakban* tudják megtartani a három műszakos munka miatt.) Taggyűléseken külön előadásokat tartanak egy-egy fontos, a kommunisták nevelését szolgáló témáról. így legutóbb a kommunista erkölcsről tartott előadást Pethő elvtárs, aki 5 hónapos pártiskolát végzett propagandista. Az üzemben két pártszeminárium van, 68 résztvevővel, ide járnak a fontos beosztású pártonkívüliek is. A propagandisták 5 hónapos pártiskolát végzett vezetőségi tagok. A szemináriumokra a kommunistáknak csupán 25 százaléka van beosztva, de itt az a probléma, hogy többen vannak olyan párttagok, akik végeztek már alap fokon és megfelelő tanfolyam híján nem tudják beosztani őket továbbfejlődésüket biztosító szemináriumra. Kéthavonként munkásgyűléseket tartanak az időszerű politikai kérdésekről. A megnövekedett érdeklődést és a párt- szervezet jó munkáját bizonyítja, hogy legtöbbször be sem fémek a helyiségbe, így a napokban még a folyosón is hallgatták az előadást.

Helyesen elemezték, tanúimé*-, nyozták sajátos helyzetüket a párt szervezet vezetői és a jó módszereket kialakítva a legfontosabb kérdésekkel foglalkoznak. Még jobban kéne arra törekedniük, hogy ne csak 'a választáskor jussanak el minden vasutashoz, hanem találják meg azt a formát is, hogy a vasutasság nagyobb tömegeivel legyenek állandó kapcsolatban.

Élüzem várományos a múlt év második félévének eredményei alapján a »MÁV dombóvári forgalom« üzeme, mert az eddigi értékelés szerint az élüzem szint fel tételeit 105 százalékra teljesítették. Abban, hogy az ellenforradalom után — ha sikerül — immár másodszor lesznek élüzem, nem kis részük van a kommunistáknak is, akik jó módszerekkel, áldozatos, a közösség érdekében végzett munkájukkal nagymértékben elősegítették ezt.

SOMI BENJAMINNÉ

Egy elfekvő újítás nyomában