Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-21 / 301. szám

1958 december 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 KÉT VARJÚ Súlyos börtönbüntetésre ítélte a bfréság a szekszárdi présházak foszlósaiéit (Részlet) Az éjszaka nagyon sötét volt, Nyu gat felől már alkonyaikor sötét fel­hők tornyosultak, melyek most a fe­jük fölött vonultak. A holdfény nem tudta áttörni a felhőket, csak a vil­lámok fénye világította meg egy- egy pillanatra a környéket, aztán még mélyebb lett a sötétség. Az ez­red pihenőre tért, a roham után fá­radtak voltak az emberek, csak a sebesültek sóhajtoztak, nyögtek az apró földkupacok mögött, csak ők nem tudtak aludni. Tizenegy óra körül sűrű cseppekben megeredt a zápor és a villámlások egymást ér­ték, éjfélkor a dörgésbe robbanások vegyültek, a tüzérségi lövedékek egyre sűrűbben hullottak köréjük. Két oldalról kapták a tüzérségi tü­zet, s később észrevették azt is, hogy saját tüzérségük, amely még a Tisza túlsó partján volt, az is az ő állásai­kat lövi. A kiküldött oldalbiztosítók és elő­őrsök visszatérve azt jelentették, hogy bekerítő mozdulatokat figyeltek meg a románok részéről. Hajnalban, amikor az ezred­parancsnok visszavonulásra adott pa rancsot, már összeért körülöttük a bekerítő gyűrű, s csak az egyre szo­ruló körből való kitörést kísérelhet­ték meg. Tokaj rakamaz felé szándé­koztak kitörni, hogy ott a pontonhí- don átkelhessenek a Tiszán. — Szuronyt föl! — adta ki a pa­rancsot az ezredparancsnok és két perc múlva már a szakaszparancs­nokok ellenőrizték a parancs végre­hajtását. Napkelte előtt, a halvány' hajnali fényben megszólaltak a román gép­puskák, rést nyitva a kitörni készülő ezred katonáinak sorában. Vógh sza­kaszparancsnok még beosztottjai kö­zött hasalt, várva az alkalmas pilla­natot, amikor megrohamozhatják a románok szűkülő gyűrűjét. Mellette hasalt Fekete, a huszárőrmester, s kézigránátjait igazgatta övében. — Körülnézek — emelte fel a fe­jét és egy pillanat múlva holtan ha­nyatlott vissza. Nem volt idő arra figyelni, hogy a roham alatt ki bukott fel a kere­pelő géppuskák tüzében. Az áttörés sikerült, s az ezred meg maradt része a Tisza felé tört előre, mögöttük pedig kerepeltek a gép­puskák és az ő tüzérségük lövegei is még mindig a közelükbe hullottak. Egy órai fárasztó rohanás után ér­ték el a Tiszát, s az emberek sorra vetették magukat a vízbe, hogy úsz­va érjék el a túlsó partot. Vógh nem tudott úszni, a parton egy lövészgö­dörbe húzódott meg, s onnét nézte, amint a kimerült katonák görcsöt kapva kínlódnak a Tisza hullámai­val, aztán sorra elmerülnek, a túlsó partig egyik se jutva el. Güntner, egy pesti lakatos melléje kúszott, összebújva várták, figyel­ték, hogy a románok vajon üldözik-e őket, vagy egyelőre lemondanak ül­dözésükről.- A lövések egyre ritkultak, s 10 óra felé, már csak elvétve lőttek feléjük, de ők nem válaszoltak. A közelükben nem láttak senkit, se ellenséget, se barátot, azt se tudták, hol vannak. — Hányán maradtunk vajon? — kérdezte Güntner suttogva. — Nem tudom. — Kinézek, hátha van valaki a kö­zelünkben. — Vigyázz! — Ne félj — derült fanyar mo­solyra Güntner szőrős, éhségtől be­esett arca, s már emelte is a fejét, aztán maga elé dörmögött: — Sehol senki... De mégis, ott távolabb, a fűzfák között hasalnak néhányan a mieink közül. — Felállt derékig ki­emelkedve a gödörből, hogy jelt ad­jon a fűzfák között hasaló katonák­nak, aztán hirtelen megingott, mel­léhez kapott és kimeredt szemekkel maga elé tartott véres ujjaira bá­mult. Szólni akart, de szó nem jött ki a száján, visszacsúszott a gödörbe, háttal a szakaszparancsnok melléhez feszülve. — Mi van pajtás? — eltaláltak? — Hallod? ... Elvtárs! Próbálj egy kicsit balra csúszni... ide mellém. A lakatos feje félrebillent a vál­lán, s Vógh érezte, hogy átnedvese­dik a ruhája és valami melegíti az ölét. Megfogta Güntner homlokát, félretolta a fejét, de az élettelenül visszabillent a vállára..Halott volt... Három napja nem evett már semmit, olyan erőtlen volt, hogy nem volt ereje a mellére nehezedő hullát meg­emelni annyira, hogy kibújhasson alóla. Megpróbálta, de csak az ere­jét pazarolta s érezte, hogy minden kísérlet után gyengébb. Testét zsib­badtság járta át, s bár nem is érezte, hogy éhes, csak mintha nehéz kő lenne a gyomra helyén. S most még a gyomrát, mellét nyomja Güntner kihűlő teste is... A véres ruha hi­degen tapadt már a testéhez és ez a hidegség jól esett a gyomrának. Fel­emelte a fejét és tekintete Güntner félre billent fejére tapadt. Profilból látta az arcát, fehér állát, nyakán a szája sarkából kifolyt véres habot. Nézte a tátottszájú fehér arcot. Bor­zadva próbált ismét kibújni a hulla alól, de hiába. Csuklani, öklendezni kezdett, de üres gyomrából semmi nem jött, csak keserű nyállal telt meg a szája, szemei előtt, mintha szürke karikák forogtak volna egyre gyorsulva, aztán valami fene­ketlen sötétségbe zuhant. Amikor magához tért, a nap már túl volt a delelési ponton és kegyet­lenül melegítettek sugarai. Legyek raja zümmögött körülötte, nézte, fi­gyelte őket, amint Güntner arcán az alvadt vérre szállnak, és két első lábukkal babrálnak valamit, mint amikor az ember unottan malmozik az újjaival. Egy ideig riasztgatta őket, de fárasztó volt ez a mozdulat is, s később már nem is féltek tőle a legyek, fel se röppentek ... Szája széle kicserepesedett, amikor nyelt, nyelve a szájapadlásához tapadt. — Egy korty vizet — suttogta, csak egy kortyot, s nyelt, mintha inna, de még nyál se volt a szájá­ban. Fölötte magasan egy varjú ke­ringett, csak néha mozdítva meg szárnyait és mindig lejebb ereszke­dett. Figyelte, s ahogy az egyre ki­sebb köröket leíró állat mozdulatait követte a tekintetével, érezte, hogy szédül. A varjú már talán mindössze 20 méterre volt, s félt, hogy oda- száll a halott Güntnerre, s neki még annyi ereje sem lesz, hogy egy kéz­mozdulattal elriassza. A madár hir­telen zuhanni kezdett, már óriás volt, széttárt fekete szárnyai szinte teljesen eltakarták a gödör nyílását. Homlokát veriték ütötte ki, s meg­emelte a karját, hogy elriassza az ál­latot, ami éppen ebben a pillanat­ban nyújtotta ki lábait, hogy földet érjen. Arcán hűvös szellő simítását érezte, amit a madár szárny lebbené- se okozott, aztán az állat sárga sze­meivel a gödör partjáról pislogott rá kíváncsian. Rekedt hangon károgott egyet és a gödör szélén odább sétált, szemét egy pillanatig se véve le róla. Most éppen vele szemben állt, sárga sze­meit rászegezte, s amikor ő pislan- tott, érdeklődve fordította oldalt a fejét és pislogott, aztán fekete csőrét szélesre tárva unottan ásított, majd ismét károgott, amitől Vógh hátán végigfutott a hideg. Megmozdította a fejét és látta a csodálkozást az ál­ját szemében, aztán egy újabb köze­ledő fekete pontot vett észre, ahogy a magasból egyre lejjebb ereszkedett. Rémülten kiáltani akart, hogy „Ne! Még ne!” —, de csak artikulátlan hörgés szakadt ki a melléből, mire a gödör szélén álló varjú únottan odább sétált. Most csak a hátát látta egy ideig, aztán visszafordult és is­mét a gödör szélére lépdelt lassan, mintha fáradt lenne, közben káro­gott a másik felé, amelyik éppen melléje ereszkedett. Most már két pár sárga szem figyelte, s a varjak mintha egymást bátorítanák, ká­rogtak csőrüket nyújtogatva a gö­dör felé. Ismét szólni akart, de nyelvét nem tudta megmozdítani, csak gon­dolatai tiltakoztak ... — élek még ... Hagyjatok. Ne nézz rám olyan ride­gen — gondolta a közelebb álló varjú mozdulatait figyelve... — Sá­ros a csőröd, te dög ... Feje erőtlenül billent a vállára, s ahogy tekintete egy pillanatig végig- simított a Tiszán, észrevette, hogy egy csónak közeledik a part felé ... Atádi Géza Súlyos börtönbüntetésre ítélte a szekszárdi járásbíróság dr. Gujás tanácsa a két szekszárdi gyermek­kori jóbarátot, akik időközben má­niákus tolvajokká váltak. Az egyik ifj. Márkus János Alkotmány utca 34 szám alatti lakos, a másik pedig Balogh József ugyancsak szekszárdi lakos, az AKÖV dolgozója. Amint arról korábban, őrizetbe vételük után hírt adtunk, sorozatosan fosz­togatták a szőlőhegyben lévő boros­pincéket. Ifj. Márkus János többszö­rösen büntetett előéletű. Első ízben 1946-ban, mint fiatal­korú bűnözőt egy évi börtönbün­tetésre ítélték lopás és fegyver­rejtegetés miatt. Ekkor azonban kegyelemben része­sült. Még ugyanebben az évben be­csületsértés és rágalmazás miatt, 1950-ben könnyű testisértés miatt, 1952-ben felmenő ágbeli rokonon el­követett súlyos testi sértés, 1955-ben lopás bűntette miatt ítélte el a bíró­ság rövidebb-hosszabb börtönbünte­tésre. Balogh József büntetlen elő­életű volt. Az idei év augusztusában a Porko­láb völgyben feltörték Brunner László tanyáját. Az ajtót egy szőlő­karóval kifeszítették és elhoztak egy 27 literes hordót tele borral, ezenkí­vül egy 70 literes hordót, egy put­tonyt’ és különféle kisebb-nagyobb értékű tárgyakat, összesen közel 2000 forint értékben. Özv. Gyimóti Lajosné préshá­zába úgy hatoltak be, hogy fel­bontották a tetőszerkezetet. In­nen is különféle felszerelési tárgyakat loptak el. Az ellopott tárgyak értéke mintegy 400 Ft. Vass Istvánné présházából a per­metezőgépet vitték el. Támer Jánosné présházából, amelynek ajtaját befe- ozítették, egy 400 literes, egy 200 literes, egy 125 literes és egy 120 li­teres boroshordót loptak el. A hor­dókat nem saját, hanem egyik isme­rősük lakására szállították, akinek az egyik hordót pénzért eladták. Kettőt kölcsönadtak a hordókból, egyet pedig a kádárhoz vittek. A hordók összértéke mintegy 3000 fo­rint. j Bűncselekményeiket nemcsak be- j törés útján' követték el. A jellemző ! az volt, hogy ha megláttak valahol egy tárgyat és „lehetőség” volt an­nak az ellopására, akkor azt el is lopták. Zaratka Jánostól és Föglein Mihálytól egy-egy vashordót, Tornai Jánostól egy másfél hektós szapulót, Szűcs Jánosnétól ugyancsak egy sza­pulót loptak el. A vashordókat Ba­logh József befestette zöldre a sza- pulókat pedig, amikor tudomást szerzett arról, hogy a rendőrség ház­kutatást tartott Márkuséknál, szét­szedte és elásta. A nyomozás során azonban előkerültek ezek az ellopott tárgyak is. Az idei év tavaszán mindketten, Keresztes Lajos présházában voltak. Amíg Keresztes Lajos előre ment Balogh Józseffel, ifj. Márkus János \isszamaradt és bement az udvarba és a füstölőből ellopott 8 kiló son­kát, 8 kiló oldalszalonnát és 1 kiló disznósajtot. Az ellopott élelmiszéreket ismerősé­hez vitte. Később azonban vissza­adta a sértettnek, mivel az kereste. Feltörték Nyéki Imre, Taksonyi István, Koldeisz József, Földesi Jó­zsef tanyáját is, ahonnét szintén kü­lönböző értékeket loptak el. Az elkövetett lopások egy részét elismerték. Azt azonban tagadta Márkus, hogy Keresztes Lajostól el­lopta a sonkát, szalonnát és a disznó­sajtot. Azt állította, hogy ezeket az élelmiszereket pusztán „tréfából” hozta el a füstölőből. Több betörés elkövetését is tagadták. A megtalált és bűnjelként lefoglalt értékekre azonban tulajdonosaik ráismertek és így bebizonyosodott, hogy ők voltak a tettesek. À bíróság ifj. Márkus Jánost 4 évi börtönbüntetésre és 4 évi jog­vesztésre ítélte, ezenkívül köte­lezte egy korábbi 6 hónapi fel­függesztett börtönbüntetés le­töltésére. Balogh Józsefet 2 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi jogvesztés­re ítélte a bíróság. Boda Űjtipusú atomreaktorok A szovjet tudósok számos újtípusú atomreaktort szerkesztettek. Ezek közül megemlíthetjük I. Kikoin aka­démikus tervét. Az általa készített atomreaktorban a nukleáris fűtő­anyagot a hexafluor urán nevű gáz­nemű vegyület szolgáltatja. Ez az uránfajta a turbinalapátok és a du­gattyúsmotorok meghajtására is felhasználható. A hexafluor urán ezenkívül jó hővezető is. Hasonló érdeklődésre tarthat szá­mot a gyorsított neutronokkal mű­ködő reaktor, amelyet a kis méretek és a nagy fajlagos energia-kapaci­tás számai jellemeznek. Az első ilyen kísérleti reaktort 1955. áprilisában helyezték üzembe, amelyet még két kísérleti reaktor követett. Idén jú­liusban adták át rendeltetésének a gyorsított neutronokkal működő 5000 kilowatt kapacitású kísérleti reak­tort, amellyel értékes hőtechnikai és fizikai kutatásokat végeztek. TUDJA-E, HOGY... Karácsonyi készülődés Ahol a nőket szépítik ... A tiszta jég sokkal átlátszóbb a tiszta víznél.. ... A légy egy másodperc alatt 330-szor lebbenti meg szárnyát, a lepke mindössze kétszer. ... A vulkán kráteréből kiömlő láva hőmérséklete eléri az 1000 fokot. ... A halak rövid ideig hátrafelé is tudnak úszni. ... A pekingi állatkert nemrégi­ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. ... Moszkvában naponta 11 millió köbméter gáz fogy. A szovjet fő­város gázvezetékeinek hossza eléri az 5000 kilométert. ... Statisztikai adatok szerint 1957-ben az olaszországi do­hányzók 52 309 798 kilogramm do­hányt fogyasztottak. ... A nagy kínai fal több mint 4000 kilométer hosszú. A falat i. e. 4. században kezdték építeni és a XIV. században fejezték be. ... A burmai Szue-Moktone pa­goda 1091-ben arany- és ezüst­téglákból épült. A 16 méter magas pagodát 1905-ben lerombolták, majd újjáépítették — de agyagtég Iából. ... Minél nagyobb magasságban képződik a hófelhő, annál egysze­rűbb szerkezetűek a hópehelykris- tályok. ... A mennydörgés csupán 25 kilométernyire hallatszik el. ... Az asszírok kutyákat is fel­használtak a háborúban. ... A villám ugyanarra a helyre többször is becsaphat. ... A legrégibb térképet i. e. 2000 körül készítették agyagtáblára. ... A legnagyobb egyiptomi pira­mis kb. 2 300 000 kőből áll. ... A világ legmagasabb hegy­sége a Hawaii szigeteken lévő Mvuma Kea vulkán. A lába 5500 méter mélységben a víz alatt van, csúcsa pedig 4300 méternyire a tenger színe felett. ... \A villám elektromos fe­szültsége átlag 100 millió volt. ... A világ leghasznosabb növé­nye a bambusz. Étel, lakás, fegy­ver, bútor, kosár, vízvezeték, pa­pír, kötél, dísztárgy és sok egyéb készíthető belőle. ... A földre hullott meteorkövek nem tartalmaznak egyetlen új, ismeretlen elemet sem. Maholnap itt a karácsony, rá né­hány napra az újév, most vagyunk az ajándékvásárlási idény legjavá­ban. Mindenki másnak szán megle­petést, de azért magáról sem feled­kezik meg. Ez elsősorban a nőknél tapasztalható —•, de érthető is, hogy karácsonykor, de még inkább szil­veszterkor szebbek akarnak lenni, mint bármikor. Be kell csak nézni a fodrászhoz. A forgalomról mindjárt látni, hogy »különleges világnap« van, a búrák alatt valósággal »sorbanülés« fo­lyik. — Nálunk is érezhető az ünnepi készülődés — mondja az egyik jod- cásznő, Goda Sándorné. — Sokka; többen fordulnak meg, mint általá­ban, de még nagyobb lesz a forga.- lom újév előtt. Nagyon sok nő erre az alkalomra hozatja rendbe a ha­ját, daueroltat, de újév előtt még többen csináltatnak alkalmi frizu­rát. — Egyébként a rövid hajviselet a divat, az »olaszka«. Az alkalmi f ri­zurákban pedig a »Lollobrigida«, és nagyestélyi ruhához a konty. A fia­tal lányok közt kedvelt most a »vi­har« frizura, amely borotva-hajva- g ássál készül. — Szilveszterre egyébként sok haj festés is lesz. Nagyon kedvelt az ezüstözés, amely nagyon szép, tom­pa fényt ad a hajnak, így jól érvé­nyesül a frizura hangulatvilágítás­ban. — Az ünnepek előtti napokban megerősített műszakban dolgozunk, hogy a nőknek ne kelljen annyit vi rakozniok a szépítésre. * A kozmetikában még nem tapasz­talunk nagyobb forgalmat a szoká­sosnál. Hogy miért, arra a kozmeti­kusok — Kiss Lászlóné és Laurits Ernőné —, adnak választ. — Nálunk inkább szilveszter előtt lesz nagy forgalom. A kará­csonyt mindenki otthon tölti családi körben, a szilvesztert pedig nagyobb társaságban. Nagyobb közönség előtt persze, mindenki igyekszik még csi­nosabbnak lenni, tetszeni akar, ezért többen jönnek hozzánk szilveszter előtt alkalmi kikészítésre. — A felszerelésünk? Hogy csak a lényegesebbet említsük: Teljes or­vosi kvarclámpa — kvarckezelést tu dunk adni a gyermekeknek is —, diatermiás készülék — végleges szőr telenítést is tudunk végezni —, kü­lönféle eszközök, krémek, kenőcsök, amelyekre szükség van. Csupán a helyiségünk kicsi. — A vendégeink? A szekszár­diakon kívül nagyon sokan jönnek vidékről is, köztük idős parasztasz- szonyok. És — egyre több a férfi­vendégünk is, ámbár azok még kis százalékát adják az itt megfordulók nak. Igen, a férfiak még kevesebbet adnak magukra. Fióküzletünk van Tolnán is, ahol hetenként háromszor dolgozunk. —1 Mindenesetre ami rajtunk mú­lik, mindent elkövetünk, hogy kará­csonykor, szilveszterkor minden nő szép legyen. BÜNI—BOGNÁR

Next

/
Thumbnails
Contents