Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-14 / 295. szám

8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 december 14. Gazdag téli kulturális program az épitömunkások részére SZÖVETKEZŐK Amint hidegebbre fordul az idő, elnéptelenednek az építkezések. Ke­vesebb télen a munka, az idény­munkások pedig visszamennek fa­lujukba telelni, hogy a tavasszal is­mét eljöjjenek építeni a lakásokat, gyárakat, gazdasági épületeket. Szekszárdon és Tolnán azonban az építő munkások nagy része a télen is itt marad. Kisebb munkák akad­nak, főleg épületeken belül és fel­készülnek a tavaszra a nagy szezon­munkára. A téli estéken benépesednek a kultúrházak, a munkásszállásokon klubesteket rendeznek. Szakmai és politikai tárgyú előadásokat, isme- I etterjesztő előadásokat tartanak majd a tél folyamán az építőmunká­sok részére. Az Építők Szakszervezetének Tolna megyei Bizottsága gazdag progra­mot dolgozott ki az építőipari mun­kások szórakoztatására, művelődé­Megdöbbentő levelet kaptam a napokban. »-Tudatom veled, hogy fiam Sándor, a-te jóbarátod de­cember elsején, betegségében. Montreálban meghalt.« Árvái Sándor 30 éves, munkás­ból lett gépészmérnök idős, öz­vegy édesanyja írta a szűkszavú levelet. Sándor meghalt! Idegen földön, távol szeretteitől, magárahagyat- va. Utolsó levelében, 1958. szep­tember végén írta még nekem: »•Nagyon beteg vagyok és egyedül... Nem segít rajtam senki. Megőrjít ez a kegyetlen embertelenség. A kórházban még rendes gyógyszert sem adnak. Nem tudom lát.iuk-e mégegyszer egymást? Nem tudom meggyógyulok-e? Nagyon-nagyon tévedtem.« • Ezerkilencszázötvenhat végén a budapesti Korányi Tbc. szana­tóriumból Árvái Sándor, egy budapesti gépgyár szerkesztő­mérnöke, aki 1951-ben szakérett­ségizett és 1955-ben végezte el a műszaki egyetemet, Nyugatra disz- szidált. Megtévesztették. — Nem fog ez az ország még tíz év múlva sem helyrevergődni. Ki tudja mi lesz még itt? Elpusztul­hatunk, még gyógyszert sem ka­punk majd. S ha meggyógyulnánk, vár a nyomor. Téged még állásod­ba sem vesznek vissza. A munkás- tanácsok felülvizsgálják a diplo­mákat, te meg csak szakérettségis vagy. Nem ismernek el mérnök­nek, — mondogatta Lóránt Ákos, Sándor betegtársa és ő hitt neki. — Menjünk el Svájcba! A he­gyekben majd meggyógyulunk. Elindultak, Három beteg, egy ködös novembervégi estén, vona­ton, teherautón, gyalog érte el a nyugati határt. Persze az út Svájc ba nem volt egyszerű. Hetekig fet- rengtek Bécs mellett lágerban. Hiába könyörögtek, hiába hivat­koztak arra, hogy tüdőbajosok, senki nem törődött velük, nem vitték tovább őket. Itt fekszenek előttem Sándor le­— Ellensége volt-e Magyarország Hollandia Legfelső Tanácsa az ország legmagasabb jogi fóruma, bonyolult probléma előtt áll. Dön­tenie kell abban a kérdésben, hogy a holland katonai tengerészet 1941- ben jogosan foglalta-e le a magyar zászló alatt hajózó „Nyugat” nevű tengeri hajót, vagy sem. A „Nyugat” 1941-ben egy svájci cég számára lisztet szállított Auszt­ráliából Kínába. A „Kortenaer” nevű holland romboló nyílt tengeren le­foglalta a hajót és Batáviába vitte, mivel Magyarország a világháború­ban Németország oldalán állt. A hol­land tengerészet később Szurabája kikötőjében elsüllyesztette a hajót. A háború után jogi vita keletkezett ezzel kapcsolatban. Ennek során el- utasították a svájci cég kártérítési követelését. A kártérítési pert most újra felvették és a svájci vállalat kilenc és fél millió guident követel sére. A program első részeként még ebben az évben több előadást, klub­estet rendeznek. December 17-én a tolnai építőmunkások kultúrotthoná- ban egész estét betöltő tudományos kisfilmekből összeállított film-estet tartanak. Szekszárdon az Építő Vál­lalatnál pedig december 18-án klub­estet rendeznek. Az esten szellemi verseny is lesz. Minden építőmunkás borítékban három kérdést kap, amely szakmai, irodalmi és földrajzi tárgyú lesz. Akik a kérdésekre jó feleletet adnak, könyvekkel jutal­mazzák. Januárban tovább folytatódik a klubestek és ismeretterjesztő előadá­sok sorozata. A TIT és a szakszerve­zet rendezésében csillagászati, iro­dalmi és földrajzi kérdésekről tarta­nak előadásokat. Ezenkívül havonta az építő munkások kül- és belpoliti­kai jellegű kérdéseiből vitaesteket rendeznek. velei, 'azokból olvasom: »Ember­piac van itt. Izomra megy az em­ber, mint a barmok. Egyébként Ákos megszökött, itthagyott ben­nünket. A svájci címet is magával vitte. Legszívesebben hazaszöknék, ha merném vállalni az út fáradal­mait ebben a dühöngő télben.« Februárban végre Nyugat-Német- országba került, Stuttgartba. Ért­hetetlen: egészségi állapotát nem érezte romlani. Megtanulta még Ausztriában, hogy betegségével nem sokra mehet, így Stuttgartban letagadta, hogy tüdőbajos. Finom- mechnikai üzemben alkalmazták segédmunkásnak. »Most már ezzel is beérem. Leg­alább »szakmában« vagyok. Nem kell kegyeTemkenyéren, híg leve­seken élnem. Körülbelül annyit ke resek, mint nálunk egy hasonló segédmunkás. Ebben az üzemben talán még vihetem is valamire...« írta 1957 áprilisában. Május végén végeszakadt az üzemi életnek. Sándor egy csap­ágyakkal telt ládát akart felemel­ni a raktárban s elsötétült előtte a világ. 39—40 fokos lázzal feküdt hetekig egy stuttgarti kórházban. S döntöttek az orvosok: tüdőgyul­ladás... Hiába tiltakozott,, hiába hi­vatkozott most már arra, hogy ő a Korányi Tbc szanatóriumból jött ide és ismeri, érzi betegségét, hat Eét után kiküldték a kórházból. Az üzemben nem vették fel új­ra. Munkanélküli segélyből élt, míg végre augusztusban »kedvező« kilátásokkal Kanadába, Montreál- ba utazott. »Meg vagyok elégedve sorsom­mal. Persze minden viszonylagos... Egészségileg úgy látszik jól állok. Lehet, még Pesten meggyógyultam és Stuttgartban tényleg csak tüdő- gyulladásom volt. Itt annyi cso­koládét eszem, mint te otthon ke­nyeret. Lopok. Megtanultam lop­ni...« Ezeket a sorokat Montreálból írta, egy csokoládégyárból, ahol üzemkarbantartónak alkalmazták. Hollandiának a világháborúban? — Hollandiától azzal az indokolással, hogy a „Nyugat” nem volt ellensé­ges hajónak tekinthető. Mint a cég jogi képviselője kijelentette, Ma­gyarország csak a tengelyhatalmak által kifejtett erőszak hatására lé­pett be a háborúba és Hollandiának sohasem üzent hadat. A „Nyugat” egyébként sem szállított embargo árut, amellyel az ellenségnek segít­séget nyújthatott volna. Mindebből következik, a svájci cég álláspontja szerint, hogy a hollandok jogtalanul zsákmányolták a tengerihajót és an­nak árukészletét. A holland államügyész viszont azt állítja, hogy Magyarország olyan­mértékben vett részt a világháború­ban, hogy a formális hadüzenet hiánya ellenére, Hollandia ellensé­ges államnak minősíthette. IFJÚ A z imént még vidám gyer­mekek módjára játszottak, rikoltoztak, csak úgy visszhangzott az iskola folyosója kiabálásuktól. Élvezték az óra utáni 10 perces szünetet. Most pedig felnőttekhez illő komolysággal ülik körbe a ta­nári szoba nagy asztalát, arról be­szélnek, milyen elgondolással ala­kították meg öcsényben az úttörő termelőszövetkezetet. — Október 8-án az iskolában úttörőgj'űlést tartottunk — mondja a bátor fellépésű Bősz Endre, aki az általános iskola VIII. osztályá­nak tanulója. — Harmicheten vet­tünk részt ezen a nevezetes gyűlé­sen, s itt határoztunk arról, hogy „Előre” néven 1000 négyszögöl szántón szövetkezetei alakítunk. Az úttörőszövetkezet tagjai an­nak rendje és módja szerint alá­írták a belépési nyilatkozatot és írásbeli kötelezettséget vállaltak az 1000 négyszögölnyi földterületük megművelésére. Ezután hosszú ideig hallgatott. Nyáron ismét kórházba került, azért nem írt. »Jót nem írhatok, rosszat nem akarok. Elkeseredtem véglegesen... Anyának meg ne írd, hogy kórházban vagyok! Kiborult a tüdőm...« ősszel még egy levelet kaptam tőle, melyben nagyon vágyódott haza, elhagyatottságáról, a keze­lés gyatraságáról panaszkodott. S most halálhírét hozta a posta... • Árvái Sándor meggyógyult vol­na, mint annyi sokan meggyógyul­nak a tbc-ből Magyarországon. Nálunk két évig táppénzes keze­lés, szanatóriumi pihenés jár a tüdőbetegnek. Miért nem jött hát vissza? »Pénzem nincs... Könyörög ni meg nem tudok« írta. Nehéz lenne most Sándort és el­lentétekkel terhes sorsát megítél­ni. Nem is vállalkozom erre. Azon a ködös őszön, amikor a köd nem­csak a fővárost, az országot ülte meg, hanem az emberi szíveket is, ezen az őszön indult el Sándor. Tévedett, ezt maga is beismerte. Nem látta meg az előtörő napot, az új kibontakozó erőt, így elvesz- tette éltető talaját. Én nagyon saj­nálom Sándor barátomat! És megdöbbenek, hogy mennyi­mennyi kárt okozott nekünk az el­lenforradalom! Utón útfélen buk­kannak elénk még ma is két év után az újabb és újabb áldozatok: tragikus emberi sorsok, szétron­csolt családok, elpusztult boldog­ságok, elkallódott életek. És Sándornak, meg a többieknek a halála. Sokat kell nekünk tanulni ezek­ből! Sándor halálából még azt is meg kell tanulnunk, hogy ott kint, ott Nyugaton, a kapitalizmus őrült hajszájában és embertelenségében, ha egv ember gvengébb, vagy be­teg, semmi értéke nincs, sorsa megpecsételődött. Intézkedések a postai küldemények gyors kézbeslése érdekében Az ünnepeket megelőző hetekben megnövekedett a posta forgalma. A posta vezetői különleges intézkedést foganatosítottak a csomagok, levcl- és pénzküldemények gyors kézbesí­tése érdekében. Tájékoztatásul kö­zöljük olvasóinkkal a posta kérését, illetve a küldemények feladásának ünnepi rendjét. A nem romlandó csomagokat legkésőbb december 15-ig, a romlandó árukat tartalmazó csomagokat pedig december 20-ig adja postára a közönség. A várható torlódás miatt a posta csak e határ­idők betartása mellett tudja a cso­magokat kézbesíteni. A csomagokat a felek gondosan burkolják be. A cím másolatát helyezzék el a csoma- pokban. A karáesonvi és újévi üd­vözleteket az említett ünnepek előtt — Titkos szavazással választot­tunk öttagú vezetőséget — veszi át a szót Jeles Szilvia vezetőségi tag. Elnöknek — miután a legtöbb sza­vazatot Bősz Endre kapta — őt vá­lasztottuk meg. Fehér József jó számoló, őt a pénztárosi funkció betöltésével bízta meg az alakuló gyűlés. Győri Istvánt brigádvezető­nek, ezenkívül pedig még két ve­zetőségi tagot választottunk, Ré­vész Imre — mutat a vele szemben ülő szőke fiúra — és jómagam is vezetőségi tagok vagyunk. Z”1 yőrffi Istvánnak — ahogy az újságíró által feltett kérdé­sekre adott válaszból kitűnik —, már vannak a mezőgazdasági mun­kákból gyakorlati tapasztalatai. — Édesapámnak 15 hold földje van, s ennek megművelése elég sok munkát ad. Ketten vagyunk testvérek. A bátyám tényleges ka­tonai szolgálatot teljesített, az idén ősszel szerelt le, s így nekem kel­lett szüleimnek segíteni — mondja. Hogy mit dolgoztam? Szántottam, kapáltam, sőt a nyáron már pró­bálgattam a kaszálást is. Segítet­tem az aratásban. Mint növénytermelési brigádve­zető tisztában van a reá váró fel­adatokkal, de mint mondja, igen örül annak, hogy a legeltetési bi­zottság patronálást vállal a tsz fe­lett és személy szerint a Deák Pali bácsi, a legeltetési bizottság elnöke megígérte, hogy a szántásnál és a vetésnél segédkeznek, illetve fel­szántják és elvetik az úttörő szövet­kezet földjét. — Még véglegesen nem döntöt­tünk arról, hogy milyen növényt termelünk, de úgy gondoljuk, hogy a legalkalmasabb lenne szerződé­ses fűszerpaprika termelés — mondja az elnök, Bősz Endre. — Az igaz, hogy munkaigényes nö­vény a paprika, de a gyakorlatban látjuk azt, ha az időjárás kedvező, a paprikatermelés igen kifizetődő, mert Öcsényben nem hiába foglal­kozik a lakosság paprikatermelés­sel. Fehér Jóska pénztára egyelőre még üres, és a kis közösség azzal az 1956. nyarán Tolna község hatá­rában, a szomszédos Mözs felé eső részen, 330 házhelyet jelölt ki a köz­ségi tanács. Az építkezések azóta megszakítás nélkül folynak. Egvmés után „nőnek” ki a földből a családi házak. Az elmúlt két év alatt .300 lakóházba költöztek be az új tulaj­donosok. Ugyanakkor a mözsiek is ezen a részen kezdtek építkezni s a kis falu lakói negyven házat építettek fel. A két község szélső házai között Ez a lakonikus megállapítás nem valami bősz nőegyleti funkcioná­riustól származik, hanem a leg­nagyobb londoni áruház igazgató­jától. Megállapításának alátámasztá­sára az áruház igazgatója a követ­kező kísérletet hajtotta végre: a nyakkendő-osztály eladónőit rend­kívül vonzó manekenekkel helyet­tesítette és lám, a teremtés urai nem tudtak ellenállni. A leglehe­tetlenebb és legízléstelenebb nyak­kendőket is megvásárolták, s az ősz tály forgalma ugrásszerűen, 50—60 százalékkal nőtt. Kísérletének második részében a kalaposztály eladónőit jóképű és kedves férfiakkal helyettesítette. Minden hiába. A Casanovák el­mondhattak annyi bókot, ameny- nyit csak akartak és mély pillan­tásokkal nézhettek az asszonyok szemébe, azok egyetlen kalappal sem vásároltak többet, mint az­előtt. Ez talán azt mutatná, hogy a nők erősebb jelleműek, mint a férfiak? Nem erről van szó. Sok­kal inkább arról, hogy a férfiak túlnyomó része »mellékfoglalko­zásnak« (mondhatnák, kellemetlen elgondolással alakult, hogy munká­val pénzhez jussanak. Ugyanis — és ebben valamennyien megegyez­tek — a nyári táborozáshoz szük­séges anyagiakat szeretnék meg­szerezni. rr Q csényben, az úttörők kezde­ményezése nyomán, októ­ber 14-én a kultúrotthon kistermé­ben a KISZ-szervezeten belül is alakult egy mezőgazdasági társu­lás, amelynek négy hold földje és 16 tagja van. A társulás létrejötté­nek körülményeiről beszéltünk Zala Bélával, a községi KlSZ-szer- vezet titkárával és Deák Istvánnal KISZ vezetőségi taggal. — Eddig bármilyen megmozdu­lásról volt is szó — mindig számít­hattunk a fiatalokra, nem véletlen az sem, hogy a közösségi munka előnyeit elsősorban a fiatalok lát­ják — mondja a KISZ-titkár. — A fiatalok összefogásának számtalan szép példáját láthattuk öcsényben és a mezőgazdasági tár­sulást is erre az összefogásra ala­poztuk. Ezt Deák István mondja. És ez egyben biztosíték is arra, hogy a négy hold földünk annak rendje és módja szerint meg is lesz művelve. Úgy tervezzük, hogy két holdon szerződéses kendert, két hol­don pedig napraforgót termelünk ugyancsak szerződésesen. ^ fiatalok részben már döntöt­tek a jövedelem felhaszná­lásáról is, amelyet jegyzőkönyvbe foglaltak az Ifjú Gárda mezőgaz­dasági társulás tagjai. „Az év vé­géig elért nyereség 35 százaléká­val a további közös gazdálkodás alapjait erősítjük, a 65 százalék fel- használásáról és felosztásáról a közgyűlés egy későbbi időpontban intézkedik, illetve határoz majd” — olvashatjuk a megalakulás! jegy­zőkönyvből. öcsénvben a fiatalok a kezde­ményezői a közösségi munkának, a szövetkezésnek és reméljük, hogy a konkrét tények alapján a gya­korlatban is bebizonyítják a szö­vetkezés előnyeit. Pozsonyiné legalább 5—6 nappal előbb adják fel a zavartalan és időben történő Az érdekes per még tovább folyik, kézbesítés érdekében. Néhány éven helül teljesen összeépül Tolna és Mözs A nők jobbon tudnak vásárolni. ma már mindössze kétszáz méter a távolság. Úgyhogy, a vasútról jövet, már csak az ismerős tudja, hogy két különálló községről van szó. A két község közti egyelőre még beépítet­len területen is új házhelyeket je­löltek ki a tanácsok: a tolnai oldalon még harminc, a mözsi részen pedig 24 házhely vár beépítésre. Az építkezések ütemét tekintve egy-két éven belül teljesen össze­épül a két község, Tolna és Mözs mellékfoglalkozásnak) tekinti a bevásárlást, míg az asszonyok sok­kal komolyabban veszik azt. Egy amerikai intézet megbízott száz nőt és száz férfit, vásárolja­nak egy íróasztal-készletet és egy fürdőszoba-berendezést. A vásárolt cikkek pontos vizsgálatánál kide­rült, hogy a nők olcsóbban vásá­roltak. Vannak eladónők, akik elvből drágább árut mutatnak a férfiak­nak és olcsóbbat a női vevőknek. Ugylátszik. hogy az üzletekben és áruházaiban megváltozik a ne­mek szerepe. Az asszonyoknál az eszük, a fér­fiaknál a szívük dolgozik. Ezért azután az asszonyok, mint ahogyan a londoni áruház igazgatója is meg­állapította, jobban értenek a vá­sárláshoz. Egyetlen kivétel a kará­csony. A férfiak nem sokat gon­dolkodnak az áron, vem cserélik az árut és nem bánják meg a vá­sárlásukat. A legbolovdabb és a legértelmetlenebb ajándékokat vá­sárolják, egyszóval — igazi megle­petést! Vagyis: a nők jobban tudnak vá sárolni. de a férfiak jobban tud­nak ajándékozni. Miért halt meg Árva! Sándor ? —is. —OS. JOGI VITA A „NYUGAT" KÖRÜL

Next

/
Thumbnails
Contents