Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-07 / 289. szám
IF li IL rr Őszi kert Vörös !esz a rét t Megfürdetem fáradt szemem halálba hulló kertemen. Dán film. A Tolna megyei filmszínházakban is rövidesen bemutatásra kerül Leck Fischer új filmje (a forgatókönyv Ole Juul elbeszéléséből készült), a »Vörös lesz a rét«. A »Vörös lesz a rét« a háború utáni dán filmgyártás egyik legjobbja. A magyar közönség ritkán lát dán filmet, s a ritkán látottak közül nem fog csalódni ebben, mert élményszerű — cselekményében, rendezésében és a szereplők kiváló játékában egyaránt. De nemcsak a dán filmgyártás egyik büszkesége, hanem hasonlóan a már ismert Róma nyílt város című olasz, vagy A gyilkosok kö ünk vannak és a Harc a sínekért című francia filmekhez, úgy ez a dán alkotás is az európai filmgyártás törekvéseit mutatja, és az európai filmgyártás élvonalába tartozik. Noha Dánia kis ország és Hitler biztosította, hogy megszállása »baráti módon és békésen tör'énik« — mégis a dánok vére is ömlött. A film a dán ellenállási mozgalom egyik epizódját mutatja be, és az ellenállási mozgalom egy'k csopor ja hősiességének állít emléket. Bemutatja, hogyan harcoltak az ellenállás hősei a hitleri hadigépezet el’en, milyen hatalmas nehézségeken mentek keresztül, mennyi mérhetetlen szenvedés várt azokra, akik a fasiszták fogságába kerültek. A német fasisztáknak a dán nép ellenségei, az árulók segítenek az ellenállók d- veszejtésében, de ha ideig-óráig sikerül is megtörniük az eTenáll'ók egyes csoportjainak mű1 ödé ét, végül mégis diadalmaskodnak a dán hazafiak. A regény — amelyből a film forgatókönyve készült — szerzője, Ole Juul, maga is az ellenállási mozgalomhoz tartozott. Mint ahogy könyvének előszavában írja, a megszállás volt élete nagy iskolája. A könyv s a belőle készült forgatókönyv, de a rendező és a színészek színvonalas alakítása fel tudott emelkedni a mondanivalóhoz és méltó a dán ellenállási mozgalom megörökítéséhez. (Alig van már levél a fán, Jagonizál a Jonathán. JA barack lombja lánggal ég, Ia körte nyújtja ághegyét. I Vörösbe öltözött a meggy, Ja tél sie ő ebbe megy. Ja jázmin bokra csenevész, lés azt susogja: itt a vész!... Ja rózsa szirma még piros, (vért fröccsent, rá ha szél nyilaz. I Gyásszal hímzett a nagyvilág, Jkönnyeznek a petúniák. í Hallgat dermedt szívvel a csönd, é borongó ég sír odafönt. (Halóban az élet dala, Jkárog a varjak csapata. (A ködbebújt dombok megett Jderet szóró tél közeleg... Hadd fürdessem hát meg szemem , halálbahulló kertemen!... : Takard puhán be holt levél, ( mert jön, jön, — itt lesz már a tél!.. t M1SZLAI GYÖRGY Kulturális évfordulók decemberben íDECEMBER 1. Negyven éve, 1918- 'I ban halt meg Kaffka Margit I írónő. ' ' DECEMBER 2. Negyven éve, 1918- ban halt meg E. Rostand francia J ! drámaíró. r-----------------------------------------------------J A Szekszárdi Művelődési Ház J decemberi prsgramja # A szekszárdi művelődési házban ä decemberben két színielőadásra és két vidám esztrád műsorra kerűi sor. December 10-én a Kaposvári Csiky Gergely Színház művészei mutatják be Johann Strauss Cigánybáró című nagyoperettjét. DeÍ cember 17-én ugyancsak a kaposvári színház művészei vendégszerepeinek városunkban, ekkor Corneille Í Cid című színművét adják elő. Több színielőadásra ebben a hónnapban már nem kerül sor, elleniben karácsonykor egy vidám, zenés i esztrád műsort rendeznek neves mű i vészek közreműködésével. Szilvesz- i térkor, mint város és megyeszerte #a szekszárdi művelődési házban is f nagyszabású, reggelig tartó bálon ^szórakozhat a közönség. DECEMBER 3. 21 éve, 1937-ben halt Jo '.séf Attila,, Balatonszárszón. DECEMBER 5. 167 éve. 1791-ben halt meg Wolfgang Amadeus Mozart. DECEMBER 7. Időszámítás előtt 43- ban halt meg Marcus Tullius Ci cero római szónok cs államférfi. DECEMBER 11. 155 éve, 1803-ban született Hector Berlioz francia zeneszerző. DECEMBER 15. 85 éve, 1873-ban született Kacsóh Pongrác zene- zserző. DECEMBER 16. 125 éve, 1833-ban született Lotz Károly festőművész. DECEMBER 20. 55 éve, 1903-ban halt meg Ábrányi Kornél zeneszerző. DECEMBER 22. 100 éve, 1858-ban született Puccini olasz zeneszerző. DECEMBER 23. Kilencven éve, 1868-ban született Cholnoky Vik tor író. DECEMBËR 24. 165 éve, 1793-ban született Déryné, Széppataki Róza színművésznő. 160 éve, 1798-ban született Adam MicUiewicz lengyel költő. 95 éve, 1863-ban halt meg Thackeray angol író. szfv UTCA ra XJárman voltak; erre az útra a gyereket is magukkal vitték. A gyerek 14 éves volt, középtermetű, vézna fiú; a nehéz géppisztoly minden lépésnél a térdét verte. Időnként megrántotta a vállát s a bal kezével megigazította a fegyvert. De a következő lépésnél a géppisztoly ismét lecsúszott a válláról s a térdéhez ütődött. — Aztán ne izgulj — mondta a szőke, nyurga férfi a gyereknek. — Nyugodt vagy? — kérdezte a másik és felhúzta a szemöldökét. — Nyugodt — mondta a gyerek és rántott egyet a fegyver szíjján. A szőke papírt vett elő a zsebéből Egy pillanatra megállt s hunyorítva olvasott. — Kaposi — mondta s két társára nézett. — Ez volt a környék réme. A másik vállat vont. Ezek mind egyformák voltak. — Persze — hagyta rá a szőke. De ez a Kaposi különleges példány. Azt mondják, legalább ötven embert vitetett el. Külön kínzókamrája is volt. Főember — tette hozzá és bólintott. Lassan szálingózni kezdett a hó, de a csatakos járdán azonnal el is olvadt. — Végre, hogy ezt is megértük — mondta a szőke. A Kaposi se gondolta volna, hogy így is fordulhat. — Tudod mennyi fizetésük volt ezeknek? — kérdezte a másik, de nem is várt válaszra. — Havi 15 ezer. — Igaz, piszkos munkát végeztek — mondta a szőke. — De meg is fizették nekik. Az embernek lelkiismerete is van, még egy ávós- nak is. Ezt azért meg kell fizetni. Átvágtak az úttesten s befordultak egy szűk utcába. — Ne izgulj — mondta a szőke és a gyerekre nézett. A gyerek nagyot nyelt. — Nyugodt vagy? — kérdezte a másik. — Nyugodt — mondta a gyerek és megigazította a géppisztoly szíj- ját. A hó most sűrűbben kezdett esni. — Ez lesz a nagy fogás! — mondta a szőke és hangosan nevetett. — Barátom, egy ávós ezredes! De azért csak nyugodtan. Nem kell bántani, csak ha ellenáll. J£gy szürkére festett ház előtt a szőke ismét elővette a papírt. — Ez az — mondta. — Szív utca 23. A másik keskeny bajuszát rágta és felnézett a házra. — Szerencse, hogy időben megszereztünk minden címet. Ez a legfontosabb. Csak meg ne lógjon az ipse. A szőke ismét a papírlapra pillantott. — Szív utca 23 — olvasta. — Első emelet jobbra. Eltéveszteni sem lehet. — Na, gyerünk. Aztán ne izgulj — szólt oda a másik gyereknek. A csengetésre fiatal, csinos nő nyitott ajtót. Virágos mintájú pongyolát viselt, a haját piros kendővel kötötte le. Amikor kinyílt az ajtó, a szőke azonnal belépett, nyomában a két másik. Az asszony nem engedte el a kilincset s csodálkozva nézett rájuk. — Nemzetőrség — mondta a szőke s erre a szóra a gyerek, aki leghátul állt, hirtelen előre lépett. A géppisztoly esetlenül lógott a vállán s a gyors mozdulattól a térdéhez ütődött. Félkörben álltak az asszony körül, aki gyanútlanul nézte a fegyvereseket. Ismét a szőke szólalt meg. — Kaposi Bélát keressük. Itt lakik? — Itt lakik — mondta az asz- szony. — Rögtön szólok neki. Betette az előszoba ajtaját és megindult. De néhány lépés után visszafordult és megkérdezte. — Miért keresik? A szőke bután vigyorgott. — Na, mit gondol? Az asszonyon ijedt gyanú futott át, megvillant a szeme s arcára redők gyűrődtek. — Meghívjuk egy jó ebédre — mondta a másik és nevetett. — Amilyent ő adna nekünk, ha másképp lenne a helyzet. Az asszony hátrált egy lépést, kezét a mellére szorította. — Mit akarnak? — kérdezte rekedten. A szőke most indulatos lett, a hangja dühösen csattant fel. — Na, ne izéljen mama, úgyis tudja, hogy miről van szó! Az asszony egyszerre megérzett valamit. Arca most eltorzult, mint a fuldoklóé s torkából rémes kiáltás tört ki. — A férjem nem bántott soha senkit! Értik? Senkit! A gyerek előbbre lépett; mind a két kezével belekapaszkodott a géppisztoly szíjjába. — Ne izéljen, hallja? Mondtuk, hogy nemzetőrség. A férfi ekkor lépett ki a belső szobából. Behúzta maga után az ajtót és végignézett a három fegyveresen. — Kit keresnek? — kérdezte. A hangja nyugodt volt és természetes. Ismét a szőke szólalt meg: — Kaposi Bélát. — Én vagyok — mondta a férfi, majd hozzátette: — Tessék. A gyerek meglóbálta vállán a géppisztolyt. Nemzetőrség! — kiáltotta harsányan. — A forradalom nevében letartóztatjuk — mondta a szőke és előbbre ment. A férfi nem veszítette el a nyugalmát. — Valószínűleg tévedésről van szó. Én Kaposi Béla tanár vagyok. Ezzel a zsebébe nyúlt és elővette az igazolványát. A szőke vette el tőle, aztán átadta a másiknak. A gyerek összeszorított szájjal figyelte minden mozdulatukat. Az igazolvány visszakerült a szőkéhez, aki gúnyosan nevetni kezdett. — Ilyen igazolványa minder^ ávósnak van. Hát mi vagyok én, apám? Hülye? Azt hiszed bedűlök neked? A férfi váratlanul ordítani kezdett; nyakán kidagadtak az erek s ökölbe szorított kezével hadonászott. — Kicsoda maga? Hogy mer velem így beszélni? Itt az igazolványom, most pedig takarodjanak! Értik? Takarodjanak! A három nemzetőr meg sem moz dúlt. Gúnyosan nézték a tehetetlen férfit, aki elfehérült arccal kiabált. Amikor elhallgatott, a szőke vállat vont. — Jól játszod a sértődöttet, apám. Na mond csak, hallgatjuk. Jobb kezével a zsebébe nyúlt s egy revolvert vett elő. Úgy fogta, mint egy kecses ékszert, könnyedén, szinte játszott vele. — Folytasd — mondta a férfinek. — De vigyázz, mert nálunk van a fegyver. Azért csak mond. Szeretem, ha a kelepcébe esett palik így színészkednek. A férfi kétségbeesve nézett rájuk. — No — mondta a másik. — Siess apám, mert nem érünk rá. Ma még tíz ilyen pasiért kell elmennünk, mint te. A férfit halálos kimerültség fogta el. Tehetetlenül nézett a három fegyveresre; arca sápadt volt, az ajka elfehéredett. Kinyitotta a személyi igazolványát, s belenézett, mintha meg akart volna győződni arról, hogy igazat mondott. Nehezen lélekzett, ziháló tüdővel. Amikor felpillantott az igazolványból, a gyereket vette észre, aki egészen közel állt hozzá s zavartan igazgatta a vállán az ormótlan fegyvert. Végre megszólalt, de a hangja most halk volt, szinte könyörgött. — Kérem, itt nyilván tévedésről van szó. Talán van egy másik Kaposi Béla is. A szőke fölényesen mosolygott, rántott egyet a vállán s tovább játszott a revolverrel. — Mond csak, hallgatjuk. — Nem értik? — folytatta a férfi. — Én tanár vagyok, történelem és magyar szakos. Soha nem voltam ávós. A szőke bal kezével a zsebébe nyúlt s elővette a gyűrött papírt. — Unlak — mondta türelmetlenül. — itt van, Kaposi Béla ávós ezredes, Szív utca 23. A másik a férfi elé lépett és rákiáltott: — Forradalom van! Majd bent magyarázkodhatsz. Gyerünk, mert rövid az idő! H irtelen mozdulattal elkapta a férfi karját, s ebben a pillanatban oda ugrott a gyerek is. A szőke nem mozdult; ujjai közé szorította a revolvert s így állt, szemben velük. A férfi hátraug- rott hátát a falnak vetette s amikor a másik ismét el akarta kapni a karját, teljes erővel az arcába vágott. A gyerek elsápadt s csak azt látta, hogy a másik megcsúszott és végigzuhant a padlón. A szőke még mindig mozdulatlanul állt, de amikor a társa elesett, lassan felemelte a revolvert és elsütötte. A visszhangzó dörrenés egybefolyt az asszony sikoltásával. A férfi megtántorodott, felemelte a kezét, mintha most utólag akart volna védekezni, de mielőtt keze a melléhez ért volna, újabb lövés dördült. — Kutya — mondta a szőke a foga között s továbbra is lövésre készen tartotta a revolvert. A férfi karja lecsuklott s mintha ezt a váratlan terhet nem bírta volna el, meggörnyedt, egy pillanatig bizonytalanul ingott, aztán előrezuhant. A gyerek még a lépcsőházban is reszketett. — Meghalt? — kérdezte s olyan nehéznek érezte a géppisztolyt, mintha egy embert kellett volna cipelnie. — Meghalt — mondta a szőke. — így jár minden ávós. — Majdnem behúzott bennünket — mondta a másik és erőltetetten nevetett. — Igazolvánnyal jól ellátták magukat. A kapuban a házfelügyelő állt, kabáthajtókáján tenyérnyi széles nemzetíszínű szalaggal. — Éljen a forradalom — kiáltotta a gyerek s komolykodva megigazította a géppisztoly szíjján A házfelügyelő tisztelettel félreállt s amikor a szőke odalépett hozzá, meg is hajolt. — Egy ávóssal maguknál is kevesebb van, papa — mondta a szőke. A házfelügyelő zavartan mosolygott. — Kiről tetszik beszélni, vitéz úr? A másik válaszolt, hetykén és magabiztosan. — A Kaposi ezredest elintéztük. — A Kaposi ezredest? — kérdezte a házfelügyelő. — Milyen Kaposi ezredest? — Hát maga csak tudja — nevetett a szőke. — Első emelet jobbra. — A Kaposi tanár urat tetszik gondolni? Az nem ávós, tanár a Lónyaiban. Mind a hárman csodálkozva néztek a házfelügyelőre. — Biztos? — kérdezte a szőke. — Egészen biztos — felelte a ház- felügyelő. — Én csak tudom. Egy pillanatig hallgattak. — Úgy látszik, rossz címet adott az a hülye Bende — mondta a szőke. — Kellemetlen, a fene egy« meg. JTifordultak a kapun, tétován megálltak, mintha tájékozódni akartak volna, aztán elindultak azon az úton, amerről jöttek. — Meg kell mondani Bendének, hogy az ilyesmire azért jobban vigyázzon — szólt a másik. — Persze — mondta a szőke. — Mégis kellemetlen az ilyesmi. Vállat vontak és mentek tovább. A gyerek mind a két kezével fogta a géppisztoly szíjját, mert minden lépésnél a térdéhez ütődött. Még mindig esett a hó, de azonnal el is olvadt a csatakos járdáig Csányi László