Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

IF li IL

rr

Őszi kert

Vörös !esz a rét

t

Megfürdetem fáradt szemem halálba hulló kertemen.

Dán film.

A Tolna megyei filmszínházakban is rövidesen bemutatásra kerül Leck Fischer új filmje (a forgatókönyv Ole Juul elbeszéléséből készült), a »Vörös lesz a rét«.

A »Vörös lesz a rét« a háború utáni dán filmgyártás egyik legjobbja. A magyar közönség ritkán lát dán filmet, s a ritkán látottak közül nem fog csalódni ebben, mert élményszerű — cselekményében, rendezésében és a szereplők kiváló játékában egyaránt.

De nemcsak a dán filmgyártás egyik büszkesége, hanem hasonlóan a már ismert Róma nyílt város című olasz, vagy A gyilkosok kö ünk vannak és a Harc a sínekért című francia filmekhez, úgy ez a dán alkotás is az európai filmgyártás törekvéseit mutatja, és az európai filmgyártás élvonalába tartozik.

Noha Dánia kis ország és Hitler biztosította, hogy megszállása »baráti módon és békésen tör'énik« — mégis a dánok vére is ömlött.

A film a dán ellenállási mozgalom

egyik epizódját mutatja be, és az ellenállási mozgalom egy'k csopor ja hősiességének állít emléket. Bemutatja, hogyan harcoltak az ellenállás hősei a hitleri hadigépezet el’en,

milyen hatalmas nehézségeken mentek keresztül, mennyi mérhetetlen szenvedés várt azokra, akik a fasiszták fogságába kerültek. A német fasisztáknak a dán nép ellenségei, az árulók segítenek az ellenállók d- veszejtésében, de ha ideig-óráig sikerül is megtörniük az eTenáll'ók egyes csoportjainak mű1 ödé ét, végül mégis diadalmaskodnak a dán hazafiak.

A regény — amelyből a film forgatókönyve készült — szerzője, Ole Juul, maga is az ellenállási mozgalomhoz tartozott. Mint ahogy könyvének előszavában írja, a megszállás volt élete nagy iskolája. A könyv s a belőle készült forgatókönyv, de a rendező és a színészek színvonalas alakítása fel tudott emelkedni a mondanivalóhoz és méltó a dán ellenállási mozgalom megörökítéséhez.

(Alig van már levél a fán,

Jagonizál a Jonathán.

JA barack lombja lánggal ég,

Ia körte nyújtja ághegyét.

I Vörösbe öltözött a meggy,

Ja tél sie ő ebbe megy.

Ja jázmin bokra csenevész, lés azt susogja: itt a vész!...

Ja rózsa szirma még piros,

(vért fröccsent, rá ha szél nyilaz.

I Gyásszal hímzett a nagyvilág,

Jkönnyeznek a petúniák. í Hallgat dermedt szívvel a csönd, é borongó ég sír odafönt.

(Halóban az élet dala,

Jkárog a varjak csapata.

(A ködbebújt dombok megett Jderet szóró tél közeleg...

Hadd fürdessem hát meg szemem , halálbahulló kertemen!...

: Takard puhán be holt levél,

( mert jön, jön, — itt lesz már a tél!..

t M1SZLAI GYÖRGY

Kulturális évfordulók decemberben

íDECEMBER 1. Negyven éve, 1918- 'I ban halt meg Kaffka Margit I írónő. '

' DECEMBER 2. Negyven éve, 1918- ban halt meg E. Rostand francia J ! drámaíró.

r-----------------------------------------------------J

A Szekszárdi Művelődési Ház J decemberi prsgramja

# A szekszárdi művelődési házban

ä decemberben két színielőadásra és két vidám esztrád műsorra kerűi sor. December 10-én a Kaposvári Csiky Gergely Színház művészei mutatják be Johann Strauss Cigánybáró című nagyoperettjét. DeÍ

cember 17-én ugyancsak a kaposvári színház művészei vendégszerepeinek városunkban, ekkor Corneille

Í

Cid című színművét adják elő.

Több színielőadásra ebben a hónnapban már nem kerül sor, elleniben karácsonykor egy vidám, zenés i esztrád műsort rendeznek neves mű i vészek közreműködésével. Szilvesz- i térkor, mint város és megyeszerte #a szekszárdi művelődési házban is f nagyszabású, reggelig tartó bálon ^szórakozhat a közönség.

DECEMBER 3. 21 éve, 1937-ben halt Jo '.séf Attila,, Balatonszárszón.

DECEMBER 5. 167 éve. 1791-ben halt meg Wolfgang Amadeus Mozart.

DECEMBER 7. Időszámítás előtt 43- ban halt meg Marcus Tullius Ci cero római szónok cs államférfi.

DECEMBER 11. 155 éve, 1803-ban született Hector Berlioz francia zeneszerző.

DECEMBER 15. 85 éve, 1873-ban

született Kacsóh Pongrác zene- zserző.

DECEMBER 16. 125 éve, 1833-ban született Lotz Károly festőművész.

DECEMBER 20. 55 éve, 1903-ban halt meg Ábrányi Kornél zeneszerző.

DECEMBER 22. 100 éve, 1858-ban született Puccini olasz zeneszerző.

DECEMBER 23. Kilencven éve, 1868-ban született Cholnoky Vik tor író.

DECEMBËR 24. 165 éve, 1793-ban született Déryné, Széppataki Róza színművésznő.

160 éve, 1798-ban született Adam MicUiewicz lengyel költő.

95 éve, 1863-ban halt meg Thackeray angol író.

szfv UTCA ra

XJárman voltak; erre az útra a gyereket is magukkal vitték. A gyerek 14 éves volt, középtermetű, vézna fiú; a nehéz géppisztoly minden lépésnél a térdét verte. Időnként megrántotta a vállát s a bal kezével megigazította a fegyvert. De a következő lépésnél a géppisztoly ismét lecsúszott a válláról s a térdéhez ütődött.

— Aztán ne izgulj — mondta a szőke, nyurga férfi a gyereknek.

— Nyugodt vagy? — kérdezte a másik és felhúzta a szemöldökét.

— Nyugodt — mondta a gyerek és rántott egyet a fegyver szíjján.

A szőke papírt vett elő a zsebéből Egy pillanatra megállt s hunyorítva olvasott.

— Kaposi — mondta s két társára nézett. — Ez volt a környék réme.

A másik vállat vont.

Ezek mind egyformák voltak.

— Persze — hagyta rá a szőke. De ez a Kaposi különleges példány. Azt mondják, legalább ötven embert vitetett el. Külön kínzókamrája is volt. Főember — tette hozzá és bólintott.

Lassan szálingózni kezdett a hó, de a csatakos járdán azonnal el is olvadt.

— Végre, hogy ezt is megértük — mondta a szőke. A Kaposi se gondolta volna, hogy így is fordulhat.

— Tudod mennyi fizetésük volt ezeknek? — kérdezte a másik, de nem is várt válaszra. — Havi 15 ezer.

— Igaz, piszkos munkát végeztek — mondta a szőke. — De meg is fizették nekik. Az embernek lelkiismerete is van, még egy ávós- nak is. Ezt azért meg kell fizetni.

Átvágtak az úttesten s befordultak egy szűk utcába.

— Ne izgulj — mondta a szőke és a gyerekre nézett. A gyerek nagyot nyelt.

— Nyugodt vagy? — kérdezte a másik.

— Nyugodt — mondta a gyerek és megigazította a géppisztoly szíj- ját. A hó most sűrűbben kezdett esni.

— Ez lesz a nagy fogás! — mondta a szőke és hangosan nevetett. — Barátom, egy ávós ezredes! De azért csak nyugodtan. Nem kell bántani, csak ha ellenáll.

J£gy szürkére festett ház előtt a szőke ismét elővette a

papírt.

— Ez az — mondta. — Szív utca 23.

A másik keskeny bajuszát rágta és felnézett a házra.

— Szerencse, hogy időben megszereztünk minden címet. Ez a legfontosabb. Csak meg ne lógjon az ipse.

A szőke ismét a papírlapra pillantott.

— Szív utca 23 — olvasta. — Első emelet jobbra. Eltéveszteni sem lehet.

— Na, gyerünk. Aztán ne izgulj — szólt oda a másik gyereknek.

A csengetésre fiatal, csinos nő nyitott ajtót. Virágos mintájú pongyolát viselt, a haját piros kendővel kötötte le. Amikor kinyílt az ajtó, a szőke azonnal belépett, nyomában a két másik. Az asszony nem engedte el a kilincset s csodálkozva nézett rájuk.

— Nemzetőrség — mondta a szőke s erre a szóra a gyerek, aki leghátul állt, hirtelen előre lépett. A géppisztoly esetlenül lógott a vállán s a gyors mozdulattól a térdéhez ütődött. Félkörben álltak az asszony körül, aki gyanútlanul nézte a fegyvereseket. Ismét a szőke szólalt meg.

— Kaposi Bélát keressük. Itt lakik?

— Itt lakik — mondta az asz- szony. — Rögtön szólok neki.

Betette az előszoba ajtaját és megindult. De néhány lépés után visszafordult és megkérdezte.

— Miért keresik?

A szőke bután vigyorgott.

— Na, mit gondol?

Az asszonyon ijedt gyanú futott át, megvillant a szeme s arcára redők gyűrődtek.

— Meghívjuk egy jó ebédre — mondta a másik és nevetett. — Amilyent ő adna nekünk, ha másképp lenne a helyzet.

Az asszony hátrált egy lépést, kezét a mellére szorította.

— Mit akarnak? — kérdezte rekedten.

A szőke most indulatos lett, a hangja dühösen csattant fel.

— Na, ne izéljen mama, úgyis tudja, hogy miről van szó! Az asszony egyszerre megérzett valamit. Arca most eltorzult, mint a fuldoklóé s torkából rémes kiáltás tört ki.

— A férjem nem bántott soha senkit! Értik? Senkit!

A gyerek előbbre lépett; mind a két kezével belekapaszkodott a géppisztoly szíjjába.

— Ne izéljen, hallja? Mondtuk, hogy nemzetőrség.

A férfi ekkor lépett ki a belső

szobából. Behúzta maga után az ajtót és végignézett a három fegyveresen.

— Kit keresnek? — kérdezte. A hangja nyugodt volt és természetes.

Ismét a szőke szólalt meg:

— Kaposi Bélát.

— Én vagyok — mondta a férfi, majd hozzátette:

— Tessék.

A gyerek meglóbálta vállán a géppisztolyt.

Nemzetőrség! — kiáltotta harsányan.

— A forradalom nevében letartóztatjuk — mondta a szőke és előbbre ment. A férfi nem veszítette el a nyugalmát.

— Valószínűleg tévedésről van szó. Én Kaposi Béla tanár vagyok.

Ezzel a zsebébe nyúlt és elővette az igazolványát. A szőke vette el tőle, aztán átadta a másiknak. A gyerek összeszorított szájjal figyelte minden mozdulatukat. Az igazolvány visszakerült a szőkéhez, aki gúnyosan nevetni kezdett.

— Ilyen igazolványa minder^ ávósnak van. Hát mi vagyok én, apám? Hülye? Azt hiszed bedűlök neked?

A férfi váratlanul ordítani kezdett; nyakán kidagadtak az erek s ökölbe szorított kezével hadonászott.

— Kicsoda maga? Hogy mer velem így beszélni? Itt az igazolványom, most pedig takarodjanak! Értik? Takarodjanak!

A három nemzetőr meg sem moz dúlt. Gúnyosan nézték a tehetetlen férfit, aki elfehérült arccal kiabált. Amikor elhallgatott, a szőke vállat vont.

— Jól játszod a sértődöttet, apám. Na mond csak, hallgatjuk.

Jobb kezével a zsebébe nyúlt s egy revolvert vett elő. Úgy fogta, mint egy kecses ékszert, könnyedén, szinte játszott vele.

— Folytasd — mondta a férfinek. — De vigyázz, mert nálunk van a fegyver. Azért csak mond. Szeretem, ha a kelepcébe esett palik így színészkednek.

A férfi kétségbeesve nézett rájuk.

— No — mondta a másik. — Siess apám, mert nem érünk rá. Ma még tíz ilyen pasiért kell elmennünk, mint te.

A férfit halálos kimerültség fogta el. Tehetetlenül nézett a három fegyveresre; arca sápadt volt, az ajka elfehéredett. Kinyitotta a személyi igazolványát, s belenézett, mintha meg akart volna győződni arról, hogy igazat mondott. Nehezen lélekzett, ziháló tüdővel. Amikor felpillantott az igazolványból, a gyereket vette észre, aki egészen közel állt hozzá s zavartan igazgatta a vállán az ormótlan fegyvert. Végre megszólalt, de a hangja most halk volt, szinte könyörgött.

— Kérem, itt nyilván tévedésről van szó. Talán van egy másik Kaposi Béla is.

A szőke fölényesen mosolygott, rántott egyet a vállán s tovább játszott a revolverrel.

— Mond csak, hallgatjuk.

— Nem értik? — folytatta a férfi. — Én tanár vagyok, történelem és magyar szakos. Soha nem voltam ávós.

A szőke bal kezével a zsebébe nyúlt s elővette a gyűrött papírt.

— Unlak — mondta türelmetlenül. — itt van, Kaposi Béla ávós ezredes, Szív utca 23.

A másik a férfi elé lépett és rákiáltott:

— Forradalom van! Majd bent magyarázkodhatsz. Gyerünk, mert rövid az idő!

H irtelen mozdulattal elkapta a férfi karját, s ebben a pillanatban oda ugrott a gyerek is. A szőke nem mozdult; ujjai közé szorította a revolvert s így állt, szemben velük. A férfi hátraug- rott hátát a falnak vetette s amikor a másik ismét el akarta kapni a karját, teljes erővel az arcába vágott. A gyerek elsápadt s csak azt látta, hogy a másik megcsúszott és végigzuhant a padlón. A szőke még mindig mozdulatlanul állt, de amikor a társa elesett, lassan felemelte a revolvert és elsütötte. A visszhangzó dörrenés egybefolyt az asszony sikoltásával.

A férfi megtántorodott, felemelte a kezét, mintha most utólag akart volna védekezni, de mielőtt keze a melléhez ért volna, újabb lövés dördült.

— Kutya — mondta a szőke a foga között s továbbra is lövésre készen tartotta a revolvert. A férfi karja lecsuklott s mintha ezt a váratlan terhet nem bírta volna el, meggörnyedt, egy pillanatig

bizonytalanul ingott, aztán előrezuhant.

A gyerek még a lépcsőházban is reszketett.

— Meghalt? — kérdezte s olyan nehéznek érezte a géppisztolyt, mintha egy embert kellett volna cipelnie.

— Meghalt — mondta a szőke.

— így jár minden ávós.

— Majdnem behúzott bennünket

— mondta a másik és erőltetetten nevetett.

— Igazolvánnyal jól ellátták magukat.

A kapuban a házfelügyelő állt, kabáthajtókáján tenyérnyi széles nemzetíszínű szalaggal.

— Éljen a forradalom — kiáltotta a gyerek s komolykodva megigazította a géppisztoly szíjján

A házfelügyelő tisztelettel félreállt s amikor a szőke odalépett hozzá, meg is hajolt.

— Egy ávóssal maguknál is kevesebb van, papa — mondta a szőke.

A házfelügyelő zavartan mosolygott.

— Kiről tetszik beszélni, vitéz úr?

A másik válaszolt, hetykén és magabiztosan.

— A Kaposi ezredest elintéztük.

— A Kaposi ezredest? — kérdezte a házfelügyelő. — Milyen Kaposi ezredest?

— Hát maga csak tudja — nevetett a szőke. — Első emelet jobbra.

— A Kaposi tanár urat tetszik gondolni? Az nem ávós, tanár a Lónyaiban.

Mind a hárman csodálkozva néztek a házfelügyelőre.

— Biztos? — kérdezte a szőke.

— Egészen biztos — felelte a ház- felügyelő. — Én csak tudom.

Egy pillanatig hallgattak.

— Úgy látszik, rossz címet adott az a hülye Bende — mondta a szőke. — Kellemetlen, a fene egy« meg.

JTifordultak a kapun, tétován megálltak, mintha tájékozódni akartak volna, aztán elindultak azon az úton, amerről jöttek.

— Meg kell mondani Bendének, hogy az ilyesmire azért jobban vigyázzon — szólt a másik.

— Persze — mondta a szőke. — Mégis kellemetlen az ilyesmi.

Vállat vontak és mentek tovább. A gyerek mind a két kezével fogta a géppisztoly szíjját, mert minden lépésnél a térdéhez ütődött.

Még mindig esett a hó, de azonnal el is olvadt a csatakos járdáig Csányi László