Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-25 / 304. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG \ ^oS'iííiú fű Rácvölgy villamosítása, 400 000 forint járdaépítésre, jó ivóvíz biztosítása szerepel Tamási községfejlesztési tervében Tamásiban tanácsülés volt decem­ber 19-én. A községfejlesztési terv megvitatására jöttek össze az újon­nan megválasztott tanácstagok és szép számmal vettek részt érdeklő­dők is, munkások, parasztok és ér­telmiségiek. Csaknem három óra hosszat tartott a vita, amelyben sok­szor volt szó Tamási múltjáról és jövőjéről. Amikor a vasút építését tervez­ték, Tamásiban gócpontot akart a vasút építeni, de a földbirtokosok ezt visszautasították, hogy birtokai­kon olcsó munkaerőt tudjanak fog­lalkoztatni. Tóth József, a községi tanács vb-tagja arról számolt be, hogy a 25 éves Horthy-rendszer alatt az elöljáróság, amiben virilisták foglaltak helyet, a lakosság megkérdezése nélkül felemelték a pótadót 50 százalékkal és 25 évig senki nem kérdezhette meg, mit építettek abból a pénz­ből. Futotta abból mindenre, ami a nagybirtokosok érdekében szükséges volt, csak a község fejlesztésére, a lakosság kulturális életének megja­Sokan megálltak és nézték azt a mintegy ötven fiatalt, akik csákány­nyal a kézben rendületlenül törték a kőkemény földet a volt piactéren. A lelkesedésre jellemző, hogy a KISZ- szervezeten kívüli fiatalok közül is többen, akiknek éppen arra vitt az útjuk, csákányt ragadtak és egy ide­ig — amíg idejük engedte — részt vettek a társadalmi munkában. A bonyhádi területi KlSZ-szerve- zet vezetőségi ülésen, majd egy klubdélután foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy nekik is részt kelle­ne venniök a község szépítésének munkáiban, hiszen közpénzen már annyi mindent kapott a község. A fiataloknak tudomására jutott az is, hogy a községi tanács a volt piactér parkosítását tervezi. Ez adta az öt­letet a területi KISZ-szervezet veze­tőinek, hogy ezen a volt piactéren végezzenek társadalmi munkát. Szombat délután a gimnázium, a •kollégium, a közgazdasági techni­kum fiataljainak, képviselőinek je­lenlétével és részvételével megkez­dődött a munka. Mintegy két és fél il/í ég gyermek voltam, amikor ~Lrl~ a történet szemem előtt ját szódott le és ilyenkor karácsony tájt, mindig emlékezetembe jut. Nem azért írom le, mert talán a jelszabadulás előtt nem lett vol­na általános az ilyen eset, csupán azért, mert szerettem Kovács Marci bácsit, a falu harmonikását. Akkoriban a Tiszáháton laktunk, szülőfalumba jó idő esetén a vá­sártérre gyűlt össze a fiatalság. Ide jártunk játszani, meg aztán a ze­neszó is csalogatott bennünket. Amikor Marci bácsi szünetet tar­tott, mindig ölébe vett négy-öt gyereket és mesét mondott, más­kor egy verset kellett elmondani, vagy egy nótát elénekelni, olykor versenyt futni és csak akkor kap­tuk meg a minden gyereknek ki­járó egy szem szedercukrot. Vig- kedélyű ember volt. Még akkor is megkaptuk vasárnaponként az ■■gy szem cukrot, amikor megnősült és fia, a kis Marci is velünk játszott. Egyszer azonban — 1936 nyarán — hiába mentünk ki a vásártérre, Marci bácsit nem találtuk, sem a fiúkat sem lányokat. Édesanyám mesélte el, hogy hajnalban leégett a Marci bácsi háza és mielőtt ki tudták volna őket menteni, a fele. sége és a kis Marci megfulladt a füsttől. Másnap a falu bírája felkereste Marci bácsit, hogy részvétét fe­jezze ki és kihasználva Marci bá­csi keserűségét, mindjárt afelől ér­deklődött, hogy mihez fog most kezdeni, hogyan fog tovább élni. Rászedte, hogy Írassa a nevére azt a rongyos ezer ölet, nála ellehet, majd ő gondoskodik mindenről, csak dolgoznia kell. Biztatta Marci vitására nem. Jutott abból 25 év alatt az »öreg utca« villamosítására is, mert ott laktak a virilisták, akik az »elöljáróságban« foglaltak he­lyet. Sok elgondolás, terv, kívánság hangzott el a tanácsülésen. A kommunisták és a tanácsta­gok 65 jelölőgyűlésen és több mint 100 kisgyűlésen beszél­gettek a választókkal a község problémáiról a választások ide­jén. A »nagy beszélgetés« időszakában mindenfelől ez az óhaj merült fel: szeretnénk kultúráltabb módon élni. Villanyt kértek Szőlőhegyre, Rózsa­völgybe, vízvezetéket és járdát Mik- lósvárra, útépítést az öreghegyre és a regölyi útszakaszra. A község bel­területén az utcák rendezését, jár­dák építését, a vízvezetékhálózat bővítését sürgették. Valamennyi kí­vánság jogos. A község fejlődése messze elmaradt az igények fejlő­dése mögött és mint ahogy az egyik tanácstag a vitában megjegyezte, mindezt már régen meg kellett vol­na oldani. órán keresztül dolgoztak. A munká­ról nagy elismeréssel nyilatkoztak a község felnőtt lakói. A KISZ-szervezet fiataljai to­vábbra is részt kívánnak venni a község szépítésében. A többi között, amint azt az idő lehetővé teszi, tár­sadalmi munkában megépítik a Bonyhád—Börzsöny közötti gyalog­utak Eddig csupán egy keskeny ös­vény tette lehetővé a két település között a közlekedést. A fiatalok vál­lalták, hogy a meredek útszakaszon lépcsőzetet képeznek és salakkal szórják végig a mintegy 400—500 méter hosszú útszakaszt. Gyorsabb és biztonságosabb lesz itt a közleke­dés a fiatalok munkája nyomán. A községi tanács a munkához csupán a salakot biztosítja. A KISZ-fiatalok a tavasz folya­mán is folytatják majd a társadalmi munkát, amire a szabad szombat délutánjaikat használják fel. Azo­kat a napokat, amiket a közösség j érdekében társadalmi munkában | töltenek, kommunista szombatnak j nevezték el. bácsit, majd meglátod úgy élünk, mintha a családba tartoznál, úgy foglak szeretni, mint saját fiamat. feliek az évek, de Marci bá­csi többé nem volt a régi. 1940-ben történt, hogy Marci bácsi bal kezét összeroncsolta a répa­daráló. Behintették hintőporral, az tán egy fehér gyolcs ruhadarabbal bekötötték és félkézzel dolgozott, míg csak el nem kezdtek ujjai fe- ketedni. Későn fordultak orvos­hoz, mert hát drága volt a patika. Marci bácsi elvesztette bal karját, levágták. Ezek után Marci bácsi kiszorult a családtagok közül az istálló cselédei közé. A bíró sokal- iii kezdte, hogy Marci bácsi fél ke zével fél annyit sem tud dolgozni, mint a többi cseléd, de ugyanany- nyit eszik. Mindig talált hibát a munkájában, míg végül elzavarta a »háztól«. Hiába ment munka után, a nagy gazdák sehol sem alkalmazták. Nem egy helyen szemébe is meg­mondták: »fél kéz — félember.« Barátai, ismerősei azt tanácsolták Marci bácsinak, perelje vissza az ezer ölet, a törvény biztosan neki fogja ítélni. De a törvény, az urak és földbirtokosok törvénye volt, nem az volt a feladata, hogy a kis emberek igazságát védje. Kellett is Boros Miklós bíró úrnak az a »rongyos« ezer öl, mert hiszen annyi »hiányzott« a 110 holdjából. Mindezek után is azért »nagy­A községi tanács végrehajtó bi­zottsága számbavette, mi szükséges és mi az, ami halasztást nem tűr a község fejlődése szempontjából és ennek megfelelően alakította ki és bocsátotta vitára tervjavaslatát a tanácsülésen. A javaslat szerint nélkülözhe­tetlen és fontos a Rácz völgyi lakott külterület villamosítása és a belterületi utcai világítás szaporítása, aminek megépíté­sére 400 000 forint szükséges. A Rácz völgyi villanyhálózat meg­építésére az 1958-as évi községfej­lesztésből a községi tanács 36 000 forintot tartalékolt, ami a jövő év­ben kerül felhasználásra. Az egészséges ivóvízfogyasztás biztosítása érdekében bővítik a víz­vezetékhálózatot. Az utcákban 16 helye^ építenek közkutat és tűzcsa­pokat. Ennek megépítéséhez 300 000 forintra van szükség. Járdák építé­sére 400 000, a kultúrház járási jel­legének megfelelő megépítéséhez 400 000 forintra van szükség. A Kossuth tér lekövezésére 100 000, a község parkosítására szin­tén 100 000 forintot kívánnak fordí­tani. Szerepel a tervben a Rácz völ­gyi iskolához telefon bevezetése, házhelyek megtervezése, az önkén­tes tűzoltók, könyvtár és sport fej­lesztése, hogy csak néhányat sorol­junk fel közülük. Ezek megvalósításához nem ke­vesebb, mint 3 659 000 forintra van szükség. A létesítmények megépítésében a községi tanács számít a lakosság aktivitására, társadalmi összefogására. A ta­nácstagok közül többen be is jelentették, hogy körzetük kész társadalmi munkával segíteni a községi tanácsot tervei megva­lósításában. A községi tanács a lakosság által felajánlott társadalmi munka érté­két figyelembe véve úgy határozott, hogy az eddigi 5 százalékról 20 szá­zalékra emeli fel a községfejlesztési hozzájárulást, hogy a sok tervnek, elképzelésnek, kívánságnak megva­lósításához megfelelő anyagi alap­pal rendelkezzen. Mint Kardos Fe­renc elvtárs, a községi tanács vb-el- nöke megjegyezte: »Terveinket sa­ját és a nép érdekében kívánjuk megoldani. Nem fognak bennünket szidni az utódok, hogy nem éltünk a nép bizalmából nyújtott lehetősé­gekkel. Amit most magunknak épí­tünk, azt a jövő számára, unokáink és dédunokáink számára is építjük.« lelkű volt« a bíró úr, mert »rá­szedte a községi elöljáróságot, hogy méltányosságból engedélyez­ze a koldulást a község területén Kovács Mártonnak. fittől kezdve a »falu szégye­ne« lett, mert eddig a falu­nak nem volt koldusa, mindenki élt, nyomorgott úgy ahogy tudott. A nagygazdák még mielőtt a kis­kapun belépett volna, ráuszították kutyáikat, mások gúnyolták, csú­folták. Ha valahol elveszett vala­mi, a csendőrök mindjárt Marci bácsit keresték. Amikor barátai­hoz betévedt, hiába kínálták en­nivalóval, nem fogadta el, ha nem is evett egész nap, de olyankor mindig jól volt lakva. Voltak azért »jótékonylelkek« is a községbén, a patikusne meg a tiszteletes asszony, akik november­ben, decemberben mindig rendez­tek valami jótékonysági akciókat, amiből az árvákat és elhagyatotta­kat megajándékozták. Gyűjtöttek össze krumplit, lisztet disznótoros apróságokat és ilyenkor Marci bá­csi is »átvészelte« kunyhójában a telet. 1943-ban elhatározták, hogy téli öltözéket ajándékoznak az árvák­nak. Csakhogy az a pénz, amit a színdarabból bevételeztek, az a 110 pengő nem futotta tizenegy árva és a Marci bácsi ruháztatását. Ba­kancsot meg nagykabátot akartak venni. Gyűjtést indítottak, hogy Ä bonyhádi KISZ-esek kommunista szombatja A SZERETETCSOMAG- 1943 ­Kulturális seregszemle megyénkben a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója tiszteletére A KISZ Tolna megyei Bizottsága számos tömegszervezet közreműkö­désével felhívással fordult a megye valamennyi KISZ-szervezetéhez, hogy vegyenek részt a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója tiszteletére meghirdetett Szabó Erzsébet kulturális sereg­szemlén. A seregszemlére énekkari, zenekari számokkal, népi tánccal, szavalással, népi játékokkal, hang­szerszólókkal és szólóénekkel lehet nevezni. A seregszemle első fordulójában a benevezett csoportok helyi bemu­tatókat tartanak február 15. és már­cius 31-e között. A seregszemle ren­dezőbizottsága arra kéri a benevez­ni szándékozó csoportokat, hogy vá­lasztott műsoraikkal tegyék gazda­gabbá, színesebbé a tanácsköztársa­sági ünnepségeket. Április első felében rendezik meg a járási seregszemléket, s a megye legjobb csoportjainak vetélkedésére április 20. és május 31. között kerül sor. * Szabó Erzsébet dunaszentgyörgyi fiatal volt, akit a Magyar Tanács- köztársaság idején a megyei mun­kás-, katona- és földművestanács tagjának választottak meg. Egy ide­ig az oktatási osztályon tevékeny­kedett, majd számos megbízatást kapott arra, hogy a demarkációs vonalon túlról szerezzen be értesü­léseket a francia és a szerb csapa­tok mozgolódásáról. Megbízatásának mindig pontosan eleget tett. A Tanácsköztársaság bukása után Szabó Erzsébet az ellenforradalmi banditák kezére került és halálra kínozták. Ä gazdaságpolitikai tanfolyamok Megyénk területén az idén első ízben szerveztek pártoktatásként gazdaságpolitikai tanfolyamokat. A tanfolyamnak ipari és mezőgazdasá­gi tagozata van. Az ipari kérdések­kel Simontornyán, Bonyhádon, Dombóváron és Szekszárdon foglal­koznak, míg a mezőgazdasággal kapcsolatos témákkal Pakson, Ta­másiban, Gyönkön, Dalmandon, Bonyhádon és Szekszárdon ismer­kednek a tanfolyam hallgatói, akik a tanácsok mezőgazdasági osztályai­nak dolgozói, vállalatok és gazdasá­gok funkcionáriusai. Jelenleg azon­ban mindkét tanfolyamon az erede­ti tematikán kívül a termelői árren­dezéssel kapcsolatos elvi és politikai kérdésekkel foglalkoznak. A mező- gazdasági tagozaton egyébként a mezőgazdasággal kapcsolatos párt- és kormányhatározatokkal, az ipari tagozaton pedig a politika és a gaz­daságpolitika viszonyáról tanács­koznak majd a tagozat részvevői. Mindkét tagozatban az elmúlt he­tekben megkezdődött az oktatás, legkésőbb a szekszárdi és a simon- tornyai tanfolyamok kezdték meg a munkát. Levelek a nyugati „paradicsomból“ Egy zacská eoksrra sem fog ielleni... A Belgiumba disszidált Molnár Lajos írja: »Sajnos, immár második éve, hogy itt élek családommal (há­rom kisgyermek) Belgiumban, de nemhogy ez idő alatt a szakmám- í ban elhelyezkedni nem tudtam, ha­nem ami a legborzasztóbb és most ! jól tessék megjegyezni, a két év alatt mindössze tíz hónapot dolgoz­tam, azt is három munkahelyen. Kolduskenyéren élni, ez az, ami ne­kem, magyar embernek fáj! Mi eh­hez nem voltunk hozzászokva, és nem is fogunk soha! Én úgy érzem, hogy már bőségesen megkaptam büntetésemet azért, amit tettem. megszerezzék a szükséges pénzt. Felkeresték a bíró urat is, hogy járuljon hozzá a jótékonysági alap hoz. Volt is újra1 káromkodás, amikor megtudta a bíró, hogy mi­ről van szó, még a bábaasszony is elszégyellte magát, pedig az is meg tudta néha cifrázni, öt pengőt — ordítozott a bíró — inkább öt liter pálinkát, de a mérgeséből, hadd igyanak az árvák, a nyomorultak. A bábaasszony szó nélkül otthagy­ta a bírót. A bíró úr támogatása nélkül is elkészültek a szeretet- csomagok. A karácsony előtti napon ellá­togatott hozzánk Marci bá­csi. Éppen ebédeltünk. Marci bácsi nem látszott olyan elkeseredett­nek, mint általában. Hosszú idő után először fogadott el egy tá­nyér bablevest. Utána az ölébe ültem és ugyanolyan kedvessé­get, meleg szeretetet éreztem, mint régen a vásártéren, a harmo­nikaszó szüneteiben. Amikor el­ment vidám volt, mint régen, amikor a vásártéri házacskájában családjának muzsikált. Este az ünnepségen nagyon so­kan összejöttek, csaknem az egész falu. Marci bácsi azonban nem volt sehol, keresték, de nem ta­lálták meg. Minden iskolás gyerek megkapta a szaloncukros kis cso­magját. Az árvák is átvették a szeretetcsomagot, csak egy csomag maradt hátra, benne a nagykabát és bakancs. A csomag gazdája nem jelentkezett... Karácsony reggelén megtalálták Boros bíró úr pálinka­főzője közelében, a hóban — meg halt. L1PPA1 ISTVÁN Itt a karácsony, s mint tavaly, úgy az idén is hasonlóképpen állok* hogy még talán egy zacskóka cu­korra sem fog telni gyermekeim­nek. Ök szegények ártatlanok és mentesek attól, hogy apjuk hibájá­ból idekerültek, s hogy én önző le­gyek most egy kissé, bizony őszin­tén megvallva, szégyellem ezt nekik megmagyarázni.« Hárem hét alatt nyolc kilé Angliába disszidált Englóner Jó­zsef írja: »... Most itt az ember sze­letet helyett gyűlöletet kap. Felesé- jgem kórházba került. Meg voltam pénz dolgában szorulva, főnököm­höz fordultam segítségért, mert gon­doltam, hogy másfél éve vagyok itt egy helyen, és munkám után meg­becsülnek és adnak* De tévedtem, nem adtak. Bizony, otthon ilyesmi ínem fordult elő, otthon megbecsül­itek a munkást, és ha indok volt, se- < ítettek. De átvészeltem, feleségem I azajött: itthon kezelik és megúsz- I am nyolc kiló fogyással a három hetet.« (A levelek eredeti példányai a Magyar Rádió és Televízió«-nál annak.) Kongresszusra készülnek a csehszlovák fiatalok December folyamán összeül a csehszlovák Ifjúsági Szövetség III. ongresszusa. A kongresszus érté­keli majd a Csehszlovák Ifjúsági zövetség munkáját a II. kongresz- Bzus óta. Az ország ifjúsági szerve­zetei már hónapokkal ezelőtt meg­kezdték előkészületeiket a fontos tanácskozásra. Sikeresen halad a kongresszus tiszteletére indított ta­karékossági mozgalom. Különösen (Szlovákia fiataljai értek el szép eredményeket. Az előirányzott 100 millió korona megtakarítást már most csaknem kétmillió koronával úlszárnyalták. A szlovákiai fiata­lok, az ifjúsági szervezetek segítsé­gével, több mint 200 ifjúsági mű­helyt, csapatot és más közösséget alakítottak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents