Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-24 / 303. szám

1958 december 24. TOLNA MEGYEI NËPÜJSAG 3 Kétféle «paradicsom* Terménypanamázók a bíróság előtt Miközben Paradicsom-puszta csa­takos útjait járom, Vej-Cseng óko­ri kínai filozófus híres mondása jut eszembe. Vej-Cseng a követke­zőket mondotta: »Ha mindenkit meghallgatsz, megtudod az igazsá­got; ha egynek hiszel — tájéko­zatlan maradsz.« Hogyan fejlődött a múltból a je­lenbe, s milyen ütemben halad a jövő felé Paradicsom-puszta? — Ezzel a kérdéssel kapcsolatban ku­tatom az igazságot, s először is a puszta egyik legöregebb emberébe botiok. < ÄDÄM ÉS ÉVA KIŰZETÉSE — Mióta Ádámot meg Évát ki­űztük a paradicsomból, azóta más itt az élet — mondja huncut mo­sollyal Tóth Józsi bácsi, s hegyes­re pödört bajuszán csavarint' egyet. — Ádámot és Évát? — Azt bizony — nevet az öreg. Kezdem végképp nem érteni a beszédet, de Józsi bácsi segítsé­gemre siet, s akurátus hanghordo­zással magyarázni kezdi: — A legutolsó földbirtokosunkat Dőry Ádámnak hívták, a feleségé­nek meg Éva volt a neve. Ők bir­tokolták a paradicsomot, s olyan jólétben éltek, akárcsak a biblia Ádáma meg Évája a paradicsom­ban. Mióta ők nincsenek itt, azóta miénk a paradicsom. CSAK AZ A BAJ, HOGY ÉRETLEN MÉG — Miért tartja éretlennek a »pa­radicsomi« állapotokat? — ezt a kérdést ifj. Mocsári Jánosnak te­szem fel, s ő nem késik a válasz- szal, mert rögvest magyarázni kezdi: — Ha majd mindenki belép kö­zénk a termelőszövetkezetbe, ak­kor majd valódi paradicsommá változtatjuk ezt a pusztát, de most mégcsak a félérett, félig piros, fé­lig zöld paradicsomra emlékeztet. Az egyik fele már édes, a másik meg savanyú. — Hogy érti ezt? — Úgy, hogy a puszta harminc lakójának fele már termelőszövet­kezetben dolgozik, s ez a rész már sokkal könnyebben él, mint a má­sik. — Maga is az »édesebbik« ré­szén él a paradicsomnak? Ifj. Mocsári János elneveti ma­gát. — Én is. — Na és miért jobb a közös? — A hatalmasnövésű, csontos­arcú fiatalember balkezével gesz­tikulálva beszélni kezd. — Nyolc hónap alatt a háztáji­val együtt több mint tizenötezer forint tiszta haszonra tettem szert és nem nyűttem el magam a mun­kában. Hát el tudja ezt érni egy egyéni gazda, ugyanennyi' munká­val? AKIK MÉG VARNAK Varga Ferenc nyolc holdon gaz­dálkodik. Tagja volt az ellenforra­dalom idején felbomlott Béke Ter­melőszövetkezetnek. A Vörös Csil­lagba még nem lépett be. Mások- mondták el, hogy a Vörös Csillag egyik vezetőjével volt nézeteltéré­se és még nem tisztázódott az ügy, Gábor Zsazsa legújabb afférja A botrányairól híres Gábor Zsazsa egy hollywoodi mulatóban csúnyán összekapott egyik versenytársnőjé­vel. Marie McDonald énekesnővel. Marie McDonaldot felkérték,, hogy énekeljen. Az előadott táncdal címe így hangzott: »Miért is élek én?« — A közönség között ott ült Gábor Zsazsa is, aki nem tudta elviselni vetélytársnője sikerét. Előadás köz­ben felállt és jó hangosan feltette ugyanazt a kérdést, amit az éne» kesnő. Azután a mikrofon és Marie McDonald között elhaladva, tünte­tőén kivonult. Két perccel később, ugyanazt az útirányt választva, visszaült a helyére. A bosszú nem maradit el. Marié McDonald újabb dalt adott elő: Gá­bor Zsazsa rekedt hangján és rossz angolságával paródiát énekelt »Ner­cek, Mercedes-Benzek, Trujillo tá­bornok« címmel. máskülönben már visszalépett volna. Varga Ferenc keveset beszél. Nem akar panaszkodni, dicseked- nivalója pedig nincs. — Nekem jó volt a Béke Ter­melőszövetkezetben — mondja be­szélgetés közben. — Jobban éltem, kevesebb munkával többet keres­tem, mint most. — Nem gondolt még arra, hogy újból termelőszövetkezetbe lép? Sokáig gondolkodik. — Várok — válaszolja. — Vá­rok valakit, aki a termelőszövet­kezet részéről eljön hozzám, hogy meghányjam-vessem vele a jövő- met. AHOL MAR DÖNTÖTTEK Ha nem is jutnak el mindenho­va, de azért a Vörös Csillag tagjai végeznek agitációs munkát. Leg­utóbb három új tagot szerveztek be a puszta lakói közül a termelő- szövetkezetbe. Feketééknél, a legkésőbb felvett termelőszövetkezeti tagoknál csak az asszonyokat találom otthon. A fiatalasszony a kisgyermekekkel van elfoglalva. Juli nénivel, a nagymamával beszélgetek. — Nem kellett nekünk könyö­rögni, édes fiam, a jó bornak nem kell cégér. Tudjuk mi már, hogy hol jobb. Voltunk mi már terme­lőszövetkezeti tagok azelőtt is. Az én férjem nem is akart kilépni, de hát nem tehetett semmit, ha egy­szer széjjelbomlasztották a cso­portot teljesen. Amikor megkér­dezték tőlünk, hogy vissza aka­runk-e lépni, az én párom nem té- pelődött sokat, visszalépett. PÁRIZS Januártól kezdve a közegészség- ügyi hivatal vércsoport igazol­ványt ad ki a gépkocsivezetőknek. Ezzel értékes időt takarítanak meg., ha baleset történik. Nem lesz színes televízió nárom éven belül. Az Egyesült Államok ban végrehajtott első kísérletek nem jártak kedvező eredménnyel. * BRÜSSZEL A határon letartóztatták a »hu1 a hopp bűnszövetkezetet«, amelynek tagjai a Hollandiában vá­sárolt 80 frankos karikákat át­csempészték a határon cs 400 frankért árusították Belgiumban. * / LONDON Pasztelkék nylon-parókák jelen­tek meg a forgalomban. * PEKING Uj szó a traktorra a kínai nyelvben : »vasbivaly«. — Szerencsétlenül kezdődött a nap — mondja a böllér, Faragó Károly — amikor le akartuk szúrni a hízót, úgy megugrott, hogy öten alig tud­tuk lefogni. Azután meg, amikor rátettük a talicskára, hogy az óltól idetoljuk a lakás elé, a Varró Pista akkorát csúszott, hogy lebukfencelt a hízó a talicskáról. Varró, még a sárba is meghentergett: De végül is idetoltuk.., A két hátsó lábánál felakasztott hízó körül éles késekkel hadonászó emberek, asszonyok. Négy-öt gyerek állja körül a serénykedő böllért. És több velük a gond, mint a hízóval, mert ez már nem árt senkinek, de a gyerek az rossz. Az egyik a fülét fogdossa, a másik meg az éles kések közül válogat, s csak az erélyes rendreutasítás teremt néhány perc­re csendet és fegyelmet a gyerek­sereg között. Nagyobbacska leányt vízért sza- lajtanak, egy másik nagyobb frut ugratják a cérnáért, mert már a hí­zót felvágták s a belet el kell kötni. A háziasszony Faragó Józsefné, to­pog jobbra-balra, ilyenkor az asz- szonynép még csak akadályoz. Fa­ragó József, a téglagyár vezetője, mert náluk van a disznótor, beküldi az asszonyt, hozzon ki egy kis bort, mert ha hideg nincs is, de már A VÁLTOZÁS FOKMÉRŐJE A Paradicsom-pusztán végbe­menő változás egyik fokmérője a Dőry uraság egykori dolgozószobá­jában elhelyezett bolt forgalma. — Ahogy gyarapodik a termelő­szövetkezeti tagok száma, úgy nö­vekszik a forgalmunk — mondja Simon Mária, a boltkezelő. — S ez számokban kifejezve mit jelent? A lány kockás. füzetet vesz elő, sokáig kutat a számok között, az­tán megszólal: — Nézze csak, tavaly augusztus­ban 5000 forintos forgalmat bo­nyolított le az üzlet, az idén pe­dig ugyanebben a hónapban 14439 forintot. — Ha majd beérik a »paradi­csom«, akkor ez a forgalom még nagyobbra emelkedik valószínű­leg. A lány értetlenül néz rám, s ezért sürgősen bővebb magyará­zatra van szükség. — Úgy értettem a »paradicsom« beérlelődését, hogy az egész pusz­ta termelőszövetkezetté alakul át. Nagy esemény színhelye volt az elmúlt napokban — legalábbis köz­ségi szempontból — a váraljai ta­nácsháza. Ekkor határozták el a ta­A moszkvai csillagászati intézet planetáriumának másolatát tudó­sok elviszik a legtávolabbi kolho­zokba is és megmagyarázzák a parasztoknak a bolygóközi utazás lehetőségeit. * Leonyid Kupranovics zsebben hordozható rádiótelefont készített, amelynek segítségével bármely há lózat minden számát fel lehet hív­ni. * Rigában kiállítást rendeztek ki­tömött madarakból. Főszenzáció: egy fehér holló. * NEW YORK Az alumínium végtelenül pará nyf rudacskák formájában jobban ég, mint az olaj. Eredményesnek ígérkező kutatások folynak annak érdekében, hogy üzemanyagként felhasználhassák. disznóvágáskor úgy szokás, hogy iszik a böllér, meg a »segítség« is. Faragóné literes üveggel jön ki a konyhából, tölti az aranysárgán csil lógó hegylevét a nagy munkában lévő embereknek. Azok meg úgy hörpintik fel a bort, hogy oda se nagyon néznek, csak vágják, szab­dalják a megboldogult hízót. S mi­kor a pohár kiürül, megengednek egy-két tréfát is. Mert a bor az so­sem elég erős, soha sincs belőle elég. Különösen ilyenkor disznóvágás ide­jén. Még félórát sem ácsorgunk kint a latyakos udvaron, amikor ketteha- sítják a hízót, egyik felét vállára veszi a böllér. Csúszkálva indul a konyha felé, ott rádobja a bontóasz­talra. Vér fröccsen a konyhaszek­rényre. A háziasszony veszekszik, mert ezek az emberek nem tudnak vigyázni a rendre, összepiszkítnak mindent. S most néhány perc pihenő kö­vetkezik, néhány deci bor mellett. Ez idő alatt, az asszonyok a belet tisztítják. Az emberek újból meg­fenik a késeket. A félhízóból kika- nyarítják a hájat, azután a »nyulat« az oldalast. A háziasszony beszaladt és adja az utasítást: »A két hátsó sonka megmarad, sok sajtot, meg szalámit A paksi járásbíróság dr. Kis Tóth Tihamér tanácsa három vádlottat ítélt el a közelmúltban. Ez a három személy részese volt a Dunaföldvári Sertéstenyésztő Vállalat megkárosí - fásának. Kiss József Bölcske, And- rás-pusztai lakost a társadalmi tu­lajdon sérelmére ismételten elkö­vetett sikkasztás miatt egy évi bör­tönbüntetésre, Miskolczi Ferenc Du- naföldvár,. Bölcskei út 9. szám alatti lakost a társadalmi tulajdon sérel­mére ismételten elkövetett sikkasz­tás bűntettében, mint bűnsegéd és négyrendbeli magánokirathamisí- tásént nyolchónapi börtönbüntetés­re, és Gallai Jánosné Dunaföldvár, Kossuth utca 52. szám alatti la­kost kétrendbeli magánokiratban! sítás bűntette miatt 300 formt pénzbüntetésre ítélte a bíróság, amely áváltoztatható behajthatat­lanság esetén 15 napi börtönbünte­tésre. Ezenkívül elrendelte a bíró­ság a Miskolczi Ferencre régebben kiszabott háromhónapi felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását és kö­telezte Kiss Józsefet, hogy fizessen meg a Dunaföldvári Sertéstenyésztő Vállalatnak 6990 forintot, az okozott kár fejében. Kiss a vállalat András-pusztai üzemegységének magtárosa es rak­tárosa volt egészen az elbocsátásig. nácsülésen, hogy a községfejlesztési hozzájárulást az eddigi 3 százalék­ról 12 százalékra emelik fel. Az el­határozásban része volt annak is, hogy még a jelölőgyűlések idején sok, a község fejlesztésével kapcso­latos tennivalót mondtak el a vá­lasztók. E beszélgetések nyomán alakult ki a következő év községfejlesztési terve. A mészkemence és a vasútál­lomás felé villanyhálózat-bővítést javasoltak a választók. Egyre in­kább szeretnek olvasni, művelődni is a faluban. Ezért a könyvtárnak is számítottak 3000 forintot adni, hogy bővüljön az olvasnivaló. De fiatalok is vannak a faluban, akik szívesen sportolnának még jobb körülmények között, s ezt az idősebbek is támo­gatják. Ehhez is azonban legalább 2000 forint kell. Van még egy régi vágya a falu la­kóinak, egy művelődési ház építése. Az építést nem, de a tervek elkészí­tését már 1959-ben meg lehetne ol­dani. Mindehhez pénz is kell. Ebből indultak ki Váralján. Elő­ször is összeült a pártcsoport, a pénzügyi állandó bizottság és közö­sen beszélték meg, miként lehetne a terveket megvalósítani. A sok szá­molás után kiderült, ha mindezt csinálunk« — felém fordulva ma- gyqrázólag — »tudja a gyerek Pes­ten jár iskolába, sok csomagot kell neki küldeni.« És telirakják az üstöt az *>abahús• sal«; a böllér a kolbászhúst darálja, mire a dél elérkezik akkorra már fortyog a fazékban a káposzta, sül a hús és fő a pörkölt. Amikor eljövök, még kínálnak egy pohár borral és hívnak is ebédre, maradjak, mert ha nem, hát megsér­tődnek és hiába dugok estére nyár­sat, nem tesznek rá semmit. Sza­badkozom, hogy a téglagyári telepen eddig már több mint ötven hízót le­vágtak, sehol sem voltunk, és nem is érek rá, mert sietek haza, mert még karácsony előtt meg kell jelenni a riportnak arról, hogy a mázai tég­lagyáriak, hogyan készültek az ün­nepekre. A búcsúzás után Bumbuluc Mik­lós — o gyárban kocsis — még meg­állít, és bizalmaskodón a fülembe súgja: »Olyan karácsonyunk van kérem, hogy még ilyen nem volt, de hogy a jövő év vége még jobb legyen, arról majd mi teszünk, job­bá, szebbé tesszük...« * A nap szerencsétlenü1 kezdődött, az év szerencsésen végződött a má­zai téglagyárban... PÁLKOVÁCS JENŐ Miskolczi Ferenc a Terményforgal­mi Vállalat dunaföldvári kirendelt­ségének terményátvevője és raktáro­sa volt, de őt is elbocsátották fe- gyelmileg, Gallai Jánosaié adminiszt­rátor volt a Terményforgalmi Vál­lalat bölcskei telepén, amelyre ki­terjedt Miskolczi Ferenc munkaköre. Még a múlt év végén Kiss Jó­zsef észrevette, hogy 180 kilogramm olyan lucemamag van a raktárban, amely nem szerepel a leltárban. Kiss elhatározta, hogy ezt eladja és ezért tárgyalni kezdetit Miskolczi Ferenccel. Megígérte Miskolczinak, hogyha átveszi tőle a lucernamagot, a vételár egyharmad részét neki adja. A lucernamagot át is vette Kisstől, de a vételi jegyeken nem a tényleges tulajdonos,, a vállalat ne­vét tüntette fel, sem pedig az átadó Kiss Józsefét, hanem fiktív neve­ket. Gallai Jánosné és Miskolczi ha­misították alá a vételi jegyenre az eladók neveit. Gallainé a vételárat Miskolczi kezébe adta. Miskolczi ezután a vételárból 900 forintos visszaadott Gallainénak, • magának megtartott abból közel 1000 forintot, a többi 3800 forintot pedig Kissnek adta át. Ezenkívül egyéb hason.ó ■bűncselekményt is követett el Kiss és Miskolczi. meg akarják valósítani, kevés a 3 százalék. Azt is kiszámították, hogy pontosan 12 százalék kell hozzá. Egyúttal azt is megállapították, hogy már tavaly megcsinálhatták volna mindezt, de mivel csak a 3 százalé­kot szavazták meg akkor, csak a járdaépítés és a váróterem valósult meg. Már akkor másként alakult volna a helyzet, ha ilyen részletesen, számadatokkal bizonyították volna a tanácstagok a húzódozóknak, mit jelent a nagyobb áldozat a község fejlesztése érdekében. Erre a legjobb példa a távlati ter­vek kidolgozásánál adódott. Ugyanis azÄ is elhatározták, hogy 1960-ban végre hozzákezdenek a művelődési ház építéséhez is. Ehhez azonban már a 12 százalék is kevés, a számí­tások alapján 20 százalék kell hoz­zá. Az első szóra ez sem ment. Vol­tak olyan hangok, hogy csak a dol­gozó parasztok viselik majd ezt a terhet — s mivel bányász-községről van szó — a bányászok nem. Hamar meg lehetett ezt a hibás és káros nézetet dönteni, csak őszin­tén kellett beszélni róla. Ekkor de­rült ki, hogy erről szó sincs, hiszen már a jelölőgyűléseken számtalan bányász vállalta, hogy ők is hozzá­járulnak anyagilag is az építéshez. Itt is egy kis számvetés, amelyet Dránovits Pál, a tanácstitkár tett összehasonlításként: Ha a bányá­szok napi keresetükből 2 forintot felajánlanak — és ezt már többen megtették — egy 14 holdas dolgozó parasztnál nem sokkal több jön ki, alig 2 tojás értéke naponta. A keve­sebb földűeknél természetesen még kevesebb. így felaprózva világosabb volt a terv, s megvalósításának módja, út­ja. Ezek után például Szösz István, maga is tekintélyes középparaszt, elsőnek szavazta meg a 20 százalé­kot. Elővette megbízólevelét, s így mondta: »Megfogadtuk, hogy a vá­lasztók érdekeit képviseljük. A kul- túrházat akarja a község, hát le­gyünk rajta, hogy meg is legyen.y Ez történt tehát Váralján, ami újból bizonyítja, hogy a megfontolt* alapos érvekkel alátámasztott ter­vet többségében támogatja a község. Ha világos, közérthető formában tudják meg, mit vállalnak, miért, akkor készek annak megvalósításá­ért maguk is agitálni. A továbbiakban most már erre kerül sor. A tanács tagjai még egy­szer felkeresik választóikat, hogy választóiktól is kikérjék véleményü­ket és hozzájárulásukat a terv meg­valósításához. (i—e) Ä világ minden részéből MOSZKVA DISZNÓTOR (Haypál) Felemelték a községfejleszíési hozzájárulást : De lesz művelődési ház Váralján

Next

/
Thumbnails
Contents