Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-24 / 303. szám
1958 december 24. TOLNA MEGYEI NËPÜJSAG 3 Kétféle «paradicsom* Terménypanamázók a bíróság előtt Miközben Paradicsom-puszta csatakos útjait járom, Vej-Cseng ókori kínai filozófus híres mondása jut eszembe. Vej-Cseng a következőket mondotta: »Ha mindenkit meghallgatsz, megtudod az igazságot; ha egynek hiszel — tájékozatlan maradsz.« Hogyan fejlődött a múltból a jelenbe, s milyen ütemben halad a jövő felé Paradicsom-puszta? — Ezzel a kérdéssel kapcsolatban kutatom az igazságot, s először is a puszta egyik legöregebb emberébe botiok. < ÄDÄM ÉS ÉVA KIŰZETÉSE — Mióta Ádámot meg Évát kiűztük a paradicsomból, azóta más itt az élet — mondja huncut mosollyal Tóth Józsi bácsi, s hegyesre pödört bajuszán csavarint' egyet. — Ádámot és Évát? — Azt bizony — nevet az öreg. Kezdem végképp nem érteni a beszédet, de Józsi bácsi segítségemre siet, s akurátus hanghordozással magyarázni kezdi: — A legutolsó földbirtokosunkat Dőry Ádámnak hívták, a feleségének meg Éva volt a neve. Ők birtokolták a paradicsomot, s olyan jólétben éltek, akárcsak a biblia Ádáma meg Évája a paradicsomban. Mióta ők nincsenek itt, azóta miénk a paradicsom. CSAK AZ A BAJ, HOGY ÉRETLEN MÉG — Miért tartja éretlennek a »paradicsomi« állapotokat? — ezt a kérdést ifj. Mocsári Jánosnak teszem fel, s ő nem késik a válasz- szal, mert rögvest magyarázni kezdi: — Ha majd mindenki belép közénk a termelőszövetkezetbe, akkor majd valódi paradicsommá változtatjuk ezt a pusztát, de most mégcsak a félérett, félig piros, félig zöld paradicsomra emlékeztet. Az egyik fele már édes, a másik meg savanyú. — Hogy érti ezt? — Úgy, hogy a puszta harminc lakójának fele már termelőszövetkezetben dolgozik, s ez a rész már sokkal könnyebben él, mint a másik. — Maga is az »édesebbik« részén él a paradicsomnak? Ifj. Mocsári János elneveti magát. — Én is. — Na és miért jobb a közös? — A hatalmasnövésű, csontosarcú fiatalember balkezével gesztikulálva beszélni kezd. — Nyolc hónap alatt a háztájival együtt több mint tizenötezer forint tiszta haszonra tettem szert és nem nyűttem el magam a munkában. Hát el tudja ezt érni egy egyéni gazda, ugyanennyi' munkával? AKIK MÉG VARNAK Varga Ferenc nyolc holdon gazdálkodik. Tagja volt az ellenforradalom idején felbomlott Béke Termelőszövetkezetnek. A Vörös Csillagba még nem lépett be. Mások- mondták el, hogy a Vörös Csillag egyik vezetőjével volt nézeteltérése és még nem tisztázódott az ügy, Gábor Zsazsa legújabb afférja A botrányairól híres Gábor Zsazsa egy hollywoodi mulatóban csúnyán összekapott egyik versenytársnőjével. Marie McDonald énekesnővel. Marie McDonaldot felkérték,, hogy énekeljen. Az előadott táncdal címe így hangzott: »Miért is élek én?« — A közönség között ott ült Gábor Zsazsa is, aki nem tudta elviselni vetélytársnője sikerét. Előadás közben felállt és jó hangosan feltette ugyanazt a kérdést, amit az éne» kesnő. Azután a mikrofon és Marie McDonald között elhaladva, tüntetőén kivonult. Két perccel később, ugyanazt az útirányt választva, visszaült a helyére. A bosszú nem maradit el. Marié McDonald újabb dalt adott elő: Gábor Zsazsa rekedt hangján és rossz angolságával paródiát énekelt »Nercek, Mercedes-Benzek, Trujillo tábornok« címmel. máskülönben már visszalépett volna. Varga Ferenc keveset beszél. Nem akar panaszkodni, dicseked- nivalója pedig nincs. — Nekem jó volt a Béke Termelőszövetkezetben — mondja beszélgetés közben. — Jobban éltem, kevesebb munkával többet kerestem, mint most. — Nem gondolt még arra, hogy újból termelőszövetkezetbe lép? Sokáig gondolkodik. — Várok — válaszolja. — Várok valakit, aki a termelőszövetkezet részéről eljön hozzám, hogy meghányjam-vessem vele a jövő- met. AHOL MAR DÖNTÖTTEK Ha nem is jutnak el mindenhova, de azért a Vörös Csillag tagjai végeznek agitációs munkát. Legutóbb három új tagot szerveztek be a puszta lakói közül a termelő- szövetkezetbe. Feketééknél, a legkésőbb felvett termelőszövetkezeti tagoknál csak az asszonyokat találom otthon. A fiatalasszony a kisgyermekekkel van elfoglalva. Juli nénivel, a nagymamával beszélgetek. — Nem kellett nekünk könyörögni, édes fiam, a jó bornak nem kell cégér. Tudjuk mi már, hogy hol jobb. Voltunk mi már termelőszövetkezeti tagok azelőtt is. Az én férjem nem is akart kilépni, de hát nem tehetett semmit, ha egyszer széjjelbomlasztották a csoportot teljesen. Amikor megkérdezték tőlünk, hogy vissza akarunk-e lépni, az én párom nem té- pelődött sokat, visszalépett. PÁRIZS Januártól kezdve a közegészség- ügyi hivatal vércsoport igazolványt ad ki a gépkocsivezetőknek. Ezzel értékes időt takarítanak meg., ha baleset történik. Nem lesz színes televízió nárom éven belül. Az Egyesült Államok ban végrehajtott első kísérletek nem jártak kedvező eredménnyel. * BRÜSSZEL A határon letartóztatták a »hu1 a hopp bűnszövetkezetet«, amelynek tagjai a Hollandiában vásárolt 80 frankos karikákat átcsempészték a határon cs 400 frankért árusították Belgiumban. * / LONDON Pasztelkék nylon-parókák jelentek meg a forgalomban. * PEKING Uj szó a traktorra a kínai nyelvben : »vasbivaly«. — Szerencsétlenül kezdődött a nap — mondja a böllér, Faragó Károly — amikor le akartuk szúrni a hízót, úgy megugrott, hogy öten alig tudtuk lefogni. Azután meg, amikor rátettük a talicskára, hogy az óltól idetoljuk a lakás elé, a Varró Pista akkorát csúszott, hogy lebukfencelt a hízó a talicskáról. Varró, még a sárba is meghentergett: De végül is idetoltuk.., A két hátsó lábánál felakasztott hízó körül éles késekkel hadonászó emberek, asszonyok. Négy-öt gyerek állja körül a serénykedő böllért. És több velük a gond, mint a hízóval, mert ez már nem árt senkinek, de a gyerek az rossz. Az egyik a fülét fogdossa, a másik meg az éles kések közül válogat, s csak az erélyes rendreutasítás teremt néhány percre csendet és fegyelmet a gyereksereg között. Nagyobbacska leányt vízért sza- lajtanak, egy másik nagyobb frut ugratják a cérnáért, mert már a hízót felvágták s a belet el kell kötni. A háziasszony Faragó Józsefné, topog jobbra-balra, ilyenkor az asz- szonynép még csak akadályoz. Faragó József, a téglagyár vezetője, mert náluk van a disznótor, beküldi az asszonyt, hozzon ki egy kis bort, mert ha hideg nincs is, de már A VÁLTOZÁS FOKMÉRŐJE A Paradicsom-pusztán végbemenő változás egyik fokmérője a Dőry uraság egykori dolgozószobájában elhelyezett bolt forgalma. — Ahogy gyarapodik a termelőszövetkezeti tagok száma, úgy növekszik a forgalmunk — mondja Simon Mária, a boltkezelő. — S ez számokban kifejezve mit jelent? A lány kockás. füzetet vesz elő, sokáig kutat a számok között, aztán megszólal: — Nézze csak, tavaly augusztusban 5000 forintos forgalmat bonyolított le az üzlet, az idén pedig ugyanebben a hónapban 14439 forintot. — Ha majd beérik a »paradicsom«, akkor ez a forgalom még nagyobbra emelkedik valószínűleg. A lány értetlenül néz rám, s ezért sürgősen bővebb magyarázatra van szükség. — Úgy értettem a »paradicsom« beérlelődését, hogy az egész puszta termelőszövetkezetté alakul át. Nagy esemény színhelye volt az elmúlt napokban — legalábbis községi szempontból — a váraljai tanácsháza. Ekkor határozták el a taA moszkvai csillagászati intézet planetáriumának másolatát tudósok elviszik a legtávolabbi kolhozokba is és megmagyarázzák a parasztoknak a bolygóközi utazás lehetőségeit. * Leonyid Kupranovics zsebben hordozható rádiótelefont készített, amelynek segítségével bármely há lózat minden számát fel lehet hívni. * Rigában kiállítást rendeztek kitömött madarakból. Főszenzáció: egy fehér holló. * NEW YORK Az alumínium végtelenül pará nyf rudacskák formájában jobban ég, mint az olaj. Eredményesnek ígérkező kutatások folynak annak érdekében, hogy üzemanyagként felhasználhassák. disznóvágáskor úgy szokás, hogy iszik a böllér, meg a »segítség« is. Faragóné literes üveggel jön ki a konyhából, tölti az aranysárgán csil lógó hegylevét a nagy munkában lévő embereknek. Azok meg úgy hörpintik fel a bort, hogy oda se nagyon néznek, csak vágják, szabdalják a megboldogult hízót. S mikor a pohár kiürül, megengednek egy-két tréfát is. Mert a bor az sosem elég erős, soha sincs belőle elég. Különösen ilyenkor disznóvágás idején. Még félórát sem ácsorgunk kint a latyakos udvaron, amikor ketteha- sítják a hízót, egyik felét vállára veszi a böllér. Csúszkálva indul a konyha felé, ott rádobja a bontóasztalra. Vér fröccsen a konyhaszekrényre. A háziasszony veszekszik, mert ezek az emberek nem tudnak vigyázni a rendre, összepiszkítnak mindent. S most néhány perc pihenő következik, néhány deci bor mellett. Ez idő alatt, az asszonyok a belet tisztítják. Az emberek újból megfenik a késeket. A félhízóból kika- nyarítják a hájat, azután a »nyulat« az oldalast. A háziasszony beszaladt és adja az utasítást: »A két hátsó sonka megmarad, sok sajtot, meg szalámit A paksi járásbíróság dr. Kis Tóth Tihamér tanácsa három vádlottat ítélt el a közelmúltban. Ez a három személy részese volt a Dunaföldvári Sertéstenyésztő Vállalat megkárosí - fásának. Kiss József Bölcske, And- rás-pusztai lakost a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett sikkasztás miatt egy évi börtönbüntetésre, Miskolczi Ferenc Du- naföldvár,. Bölcskei út 9. szám alatti lakost a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett sikkasztás bűntettében, mint bűnsegéd és négyrendbeli magánokirathamisí- tásént nyolchónapi börtönbüntetésre, és Gallai Jánosné Dunaföldvár, Kossuth utca 52. szám alatti lakost kétrendbeli magánokiratban! sítás bűntette miatt 300 formt pénzbüntetésre ítélte a bíróság, amely áváltoztatható behajthatatlanság esetén 15 napi börtönbüntetésre. Ezenkívül elrendelte a bíróság a Miskolczi Ferencre régebben kiszabott háromhónapi felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását és kötelezte Kiss Józsefet, hogy fizessen meg a Dunaföldvári Sertéstenyésztő Vállalatnak 6990 forintot, az okozott kár fejében. Kiss a vállalat András-pusztai üzemegységének magtárosa es raktárosa volt egészen az elbocsátásig. nácsülésen, hogy a községfejlesztési hozzájárulást az eddigi 3 százalékról 12 százalékra emelik fel. Az elhatározásban része volt annak is, hogy még a jelölőgyűlések idején sok, a község fejlesztésével kapcsolatos tennivalót mondtak el a választók. E beszélgetések nyomán alakult ki a következő év községfejlesztési terve. A mészkemence és a vasútállomás felé villanyhálózat-bővítést javasoltak a választók. Egyre inkább szeretnek olvasni, művelődni is a faluban. Ezért a könyvtárnak is számítottak 3000 forintot adni, hogy bővüljön az olvasnivaló. De fiatalok is vannak a faluban, akik szívesen sportolnának még jobb körülmények között, s ezt az idősebbek is támogatják. Ehhez is azonban legalább 2000 forint kell. Van még egy régi vágya a falu lakóinak, egy művelődési ház építése. Az építést nem, de a tervek elkészítését már 1959-ben meg lehetne oldani. Mindehhez pénz is kell. Ebből indultak ki Váralján. Először is összeült a pártcsoport, a pénzügyi állandó bizottság és közösen beszélték meg, miként lehetne a terveket megvalósítani. A sok számolás után kiderült, ha mindezt csinálunk« — felém fordulva ma- gyqrázólag — »tudja a gyerek Pesten jár iskolába, sok csomagot kell neki küldeni.« És telirakják az üstöt az *>abahús• sal«; a böllér a kolbászhúst darálja, mire a dél elérkezik akkorra már fortyog a fazékban a káposzta, sül a hús és fő a pörkölt. Amikor eljövök, még kínálnak egy pohár borral és hívnak is ebédre, maradjak, mert ha nem, hát megsértődnek és hiába dugok estére nyársat, nem tesznek rá semmit. Szabadkozom, hogy a téglagyári telepen eddig már több mint ötven hízót levágtak, sehol sem voltunk, és nem is érek rá, mert sietek haza, mert még karácsony előtt meg kell jelenni a riportnak arról, hogy a mázai téglagyáriak, hogyan készültek az ünnepekre. A búcsúzás után Bumbuluc Miklós — o gyárban kocsis — még megállít, és bizalmaskodón a fülembe súgja: »Olyan karácsonyunk van kérem, hogy még ilyen nem volt, de hogy a jövő év vége még jobb legyen, arról majd mi teszünk, jobbá, szebbé tesszük...« * A nap szerencsétlenü1 kezdődött, az év szerencsésen végződött a mázai téglagyárban... PÁLKOVÁCS JENŐ Miskolczi Ferenc a Terményforgalmi Vállalat dunaföldvári kirendeltségének terményátvevője és raktárosa volt, de őt is elbocsátották fe- gyelmileg, Gallai Jánosaié adminisztrátor volt a Terményforgalmi Vállalat bölcskei telepén, amelyre kiterjedt Miskolczi Ferenc munkaköre. Még a múlt év végén Kiss József észrevette, hogy 180 kilogramm olyan lucemamag van a raktárban, amely nem szerepel a leltárban. Kiss elhatározta, hogy ezt eladja és ezért tárgyalni kezdetit Miskolczi Ferenccel. Megígérte Miskolczinak, hogyha átveszi tőle a lucernamagot, a vételár egyharmad részét neki adja. A lucernamagot át is vette Kisstől, de a vételi jegyeken nem a tényleges tulajdonos,, a vállalat nevét tüntette fel, sem pedig az átadó Kiss Józsefét, hanem fiktív neveket. Gallai Jánosné és Miskolczi hamisították alá a vételi jegyenre az eladók neveit. Gallainé a vételárat Miskolczi kezébe adta. Miskolczi ezután a vételárból 900 forintos visszaadott Gallainénak, • magának megtartott abból közel 1000 forintot, a többi 3800 forintot pedig Kissnek adta át. Ezenkívül egyéb hason.ó ■bűncselekményt is követett el Kiss és Miskolczi. meg akarják valósítani, kevés a 3 százalék. Azt is kiszámították, hogy pontosan 12 százalék kell hozzá. Egyúttal azt is megállapították, hogy már tavaly megcsinálhatták volna mindezt, de mivel csak a 3 százalékot szavazták meg akkor, csak a járdaépítés és a váróterem valósult meg. Már akkor másként alakult volna a helyzet, ha ilyen részletesen, számadatokkal bizonyították volna a tanácstagok a húzódozóknak, mit jelent a nagyobb áldozat a község fejlesztése érdekében. Erre a legjobb példa a távlati tervek kidolgozásánál adódott. Ugyanis azÄ is elhatározták, hogy 1960-ban végre hozzákezdenek a művelődési ház építéséhez is. Ehhez azonban már a 12 százalék is kevés, a számítások alapján 20 százalék kell hozzá. Az első szóra ez sem ment. Voltak olyan hangok, hogy csak a dolgozó parasztok viselik majd ezt a terhet — s mivel bányász-községről van szó — a bányászok nem. Hamar meg lehetett ezt a hibás és káros nézetet dönteni, csak őszintén kellett beszélni róla. Ekkor derült ki, hogy erről szó sincs, hiszen már a jelölőgyűléseken számtalan bányász vállalta, hogy ők is hozzájárulnak anyagilag is az építéshez. Itt is egy kis számvetés, amelyet Dránovits Pál, a tanácstitkár tett összehasonlításként: Ha a bányászok napi keresetükből 2 forintot felajánlanak — és ezt már többen megtették — egy 14 holdas dolgozó parasztnál nem sokkal több jön ki, alig 2 tojás értéke naponta. A kevesebb földűeknél természetesen még kevesebb. így felaprózva világosabb volt a terv, s megvalósításának módja, útja. Ezek után például Szösz István, maga is tekintélyes középparaszt, elsőnek szavazta meg a 20 százalékot. Elővette megbízólevelét, s így mondta: »Megfogadtuk, hogy a választók érdekeit képviseljük. A kul- túrházat akarja a község, hát legyünk rajta, hogy meg is legyen.y Ez történt tehát Váralján, ami újból bizonyítja, hogy a megfontolt* alapos érvekkel alátámasztott tervet többségében támogatja a község. Ha világos, közérthető formában tudják meg, mit vállalnak, miért, akkor készek annak megvalósításáért maguk is agitálni. A továbbiakban most már erre kerül sor. A tanács tagjai még egyszer felkeresik választóikat, hogy választóiktól is kikérjék véleményüket és hozzájárulásukat a terv megvalósításához. (i—e) Ä világ minden részéből MOSZKVA DISZNÓTOR (Haypál) Felemelték a községfejleszíési hozzájárulást : De lesz művelődési ház Váralján
