Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-19 / 273. szám

1958 november 19.

TOE.NA MEGYEI NBPOJSAG

3

Kommunista pártra van szükség. ••

EDES

A világirodalom egyik legrokonszenvesebb alakja, a szegény kis Édes Anna Kosztolányi regényéből most a filmvászonra lépett. Mennyire aggódunk most is a kis cselédért, milyen szívesen megfordítanánk a sors kerekét, hogy szegényke beevezhessen a derék Bátori úr boldogságot jelentő otthonába, de a sors konok és könyörtel s a jelentéktelen cselédnek kell ítéletet mondania egy egész kor felett, hogy mint a bosszú angyala magasodjék hitvány környezete fölé.

A regény ifjúságunk nagy élménye volt, ki tudja hányszor olvastuk szívszorongva; tehetetlenül gyűlöltük Vizynét, jelentéktelen és buta férjét, az aljas Ficsort s talán csak Moviszter doktor került közelebb hozzánk, de szeretni csak Annát tudtuk, akit a szörnyű gyilkosság magasztosít fel s tulajdonképpen nem tesz mást, mint amit tennie kell, s amit valamennyien meg is tennénk az ő helyében.

Jó film az Édes Anna? Jó film, sokan azt mondják a legjobb magyar film. A titka persze abban van, hogy jó regényből készült s a film szerzői egy hanggal sem akar tak többet mondani, mint Kosztolányi; hűek maradtak a regényhez s csak a filmhez hangszerelték, az olvasmány-élményt vizuális élménnyé tették. Talán az első film amelyben az írói szándék és stílus maradéktalanul érvényesül Kosztolányi tiszta humanizmusát, emberi tisztességét nem kell magyarázni, nem kell megtoldani semmivel. Stílusában is ugyanolyan egyszerű, közvetlen a film,

ANNA

mint a regény; Kosztolányi rövid, mindig telibetaláló mondatait érez zük benne.

Az Édes Anna az utolsó évek egyik legnagyobb filmsikere lett. Mindenütt táblás házak előtt játsszák; a szekszárdi moziban, mint nyilván másutt is, előre elfogyott valamennyi jegy, bizonyítva, hogy a jó filmhez sem kell cégér. S azoknak, akik nem olvasták a regényt, vagy most ismerkednek csak Kosztolányival, jó bevezető a filmváltozat ennek a nagy írónak megismeréséhez.

Mert Kosztolányi Dezső kórül előbb mély hallgatás, majd egy sereg félreértés volt nálunk az utóbbi tíz évben. Előbb agyonhallgatták, majd csak a magyarázkodások tömegével adták ki egyes könyveit, ezek közül is az Édes Anna hiányzott. Kosztolányit, akit egy csodálatos versben siratott el József Attila, nem kell védenünk. Semmit kétség, nem volt munkás- mozgalmi ember, a jövő útjait és lehetőségeit nem kereste, de becsületes művész, tiszta humanista volt. Hogyan is írhatta volna meg egyébként a világirodalom egyik legmegindítóbb cseléd-regényét, ho gyan alkothatta volna meg egy néhány soros újsághírből ennek a jelentéktelen, szerencsétlen kis cselédnek az alakját, akit annyi szeretettel formált meg, mint talán egyetlen regényhősét sem s akit egy züllött társadalom igaz bírá- jává emelt? És akinek a neve is annyi szeretetet sugároz, hogy soha nem felejthetjük el, hisz Édes Annának hívják.

séges szobakonyhás, vagy kétszoba- konyhás lakása van.

•

A pusztai ember régen „nem mert-’ beteg lenni: ha csak nem volt

valami életveszélyes baja, nem mert orvoshoz menni, mert az nem valami jó „bizonyítvány” volt az uraság előtt. A beteg ember nem tud dolgozni és az ilyeneken az uraság igyekszik túladni. Ez a puszta az Alsópéli Állami Gazdaságnak csak egy üzemegysége, de külön fogat áll a betegek rendelkezésére, hogy szükség esetén orvoshoz mehessenek — kocsival. A körzeti orvos ugyanis Sárszentlőrincen lakik, mintegy 7 kilométerre ettől a pusztától. Ami pedig a legnagyobb változást illeti ezen a téren, a betegszállító kocsinak minden nap be kell mennie Sár- szentlőrincre az orvoshoz. Az emberek manapság már nem várják meg, míg életveszélyes betegségük lesz, hanem a legkisebb rendellenességgel is orvoshoz fordulnak — helyesen. De a fő dolog az, hogy ezt megtehetik: táppénzt kapnak, így anyagilag nem jelent „hátrányt” a betegeskedés és ezért nem kerül senki sem hátrányos helyzetbe a munkahelyén, hiszen a munkáltató a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi a dolgozók érdekeit is.

•

Az üzemegység vezetője fiatal ember: Szoboszlai Gyula. Udvariból származik és természetesen nem grófi, hanem egyszerű parasztcsaládból. Ez nagyon sablonszerűén hangzik, de meg kell jegyezni, mert ahhoz, hogy ennyire megváltozott egy puszta élete és állandóan változik, a sok egyéb mellett új vezetőkre is szükség volt és van. Még a 25-ön innen van Szoboszlai elvtárs, de eddigi érdemei szerint nyugodtan reá bízták az üzemegység irányítását. A legfőbb pedig az, hogy nem csak egyszerűen jó szakember, hages számítások szerint meghaladja az ötven forintot. Készül a jövő évi terv is. Figyelembe veszik már a jövő évi nagyobb területet is, ugyanis az ez évben belépett 28 csa_ Iád tsz-be hozott földterületével 1000 holdon fognak gazdálkodni, szemben az az évi 460-al.

Schuszter József] bátaszéki lakos 81 éves kora ellenére aktív tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. 1903 óta szolgálja becsülettel a munkásosztály ügyét.

— Itt laknak a Schuszter József ék ? — kérdezte a szakadozott ruhát viselő fáradttekintetű férfi az asszonytól, aki a kutyát csitít- gatta.

— Attól függ, hogy melyiket keresi, mert több is viseli ezt a nevet Bátaszéken — mondta az asszony kissé gyanakvóan.

— Az építőmunkás Schuszter Józsefet keresem!

— A szóváltásra megjelent a házigazda is.

— Üdvözöllek Szabó elvtárs! — kiáltotta felderült arccal és karját ölelésre tárva megindult a vendég felé.

Szabó Imre, miután betessékelték a konyhába, megkérdezte:

— Emlékszel-e még Jóska azokra az időkre, amiket Pesten együtt töltöttünk?

— Emlékszem — bólogatott a házigazda.

— Most hol dolgozol?

— Alkalmi munkából élek... Mindig akad itt Bátaszéken is munka mostanában.

— Hát a nép, hogy van megelégedve?

Schuszter József sokáig gondolkodott.

— Lehetne jobb világ is ... Az

nem — ember is, a szó általános értelmében. Olyan ember, aki nem felejtette el a tanulmányai idején és mikor vezető állásba került, hogy maga is az egyszerű emberek közül származik, és azoknak a gondjaival, bajaival foglalkozni éppen olyan fontos, mint a szorosan vett gazdasági dolgokkal.

Azt még rosszindulatúan sem lehet ráfogni, hogy elnéző, nem intézkedik a különféle hibák láttán, nehogy „megsértsen” valakit. Ha valahol szabálytalanságot lát, a leghatározottabban szembeszáll vele. Az igazságérzetéhez, emberségéhez ez is hozzátartozik.

Abban pedig, hogy „szép” a határ és talán még egy évben sem voltak ennyire előre a mezőgazdasági munkálatokkal, mint az idén, neki is nagy szerepe van.

Nagydorogon járva a következőket tapasztaltam: A piactéren lévő cukrászdába betérve szembetűnt előttem egy tábla a pulton, amelyen a következő felirat volt »■Tisztasági mozgalom alapján a legtisztább üzlet.« — Ez igen! Gratulálok.

— Köszönöm, — felelte az üzletvezető és mindjárt hozzátette. — »Kérem nálunk dolgozik ám a Vöröskereszt« — olyan titkárt, mint Balassa József gyógyszerész, vagy Dekler Frigyesné egészségőr kevés helyen találni, akiknek szívügyük a Vöröskeresztes munka, fáradtságot nem ismerve dolgoznak a község szépítéséért és lakói egészségének javításáért. De nézze meg a nem mész. sze lakó Kozma Józsi bácsi házát az öreg utcában, akinek házát ugyancsak a Vöröskereszt »Tisztasági mozgalom alapján legtisztább ház« című tábla díszíti. Az, hogy a piactéren a tejtermékek céljára felállított asztalokon csak tejtermékeket árusítanak, vagy hogy az italboltok, pékségek tiszták, továbbá a fűszer, csemege és vegyes kereskedések üzletei tiszták és rendezettek, ez mind a Vöröskeresztes aktívák lelkes és áldozatkész munkájának, ellenőrzéseinek, észrevételeik

őszi rózsás forradalom itt vajmi keveset adott a szegény népnek.

A vendég hallgatott.

— Hát téged mi szél hoz erre? — kérdezte a házigazda.

— Az új forradalom előszele hozott ide — mosolygott titokzatosan a vendég.

— Uj forradalomé?

— Igen.

— Milyen forradalomé?

— A proletárforradalomé — válaszolta Szabó Imre és kigombolta a zubbony felső gombját, mivel a konyhában egyre melegebb lett.

— Dehát a párt nem akar újabb forradalmat! — mondta a házigazda.

— Attól függ, melyik pártra gondolsz? — kérdezte a vendég.

— Hát melyik pártra gondolnék? A szociáldemokrata pártra gondolok, amelyiknek te is, én is tagjai vagyunk.

— Én csak voltam — állapította meg a vendég.

— Hogy hogy? Azt akarod mondani, hogy kiléptél a pártból, amelynek velem együtt 1903-tól kezdve tagja voltál? — álmélkodott Schuszter József.

— Kiléptem, mert megalakult a munkásosztály igazi forradalmi pártja, a Kommunista Párt — mondta a vendég.

— Mikor?

— Már több mint egy hónappal ezelőtt, 1918 november 20-án.

Nagy csend lett. Schuszterné gőzölgő ételt tett az asztalra. Nekiláttak az evésnek. Később a házigazda halk, csendes hangon megszólalt.

— Két hónappal ezelőtt járt itt egy elvtárs a pártközpontból. Azt mondta, hogy nálunk nincs szükség proletárforradalomra ... Nálunk más a helyzet, mint Oroszországban. Mi békés úton is belenőhetünk a szocializmusba.

A vendég arcán gúnyos mosoly jelent meg.

— Ezt valami jobboldali szociáldemokrata úr mondhatta.

— Elég urias külseje volt, — hagyta jóvá a házigazda.

*— Hát mit gondolsz, akad olyan bolond, aki komolyan hiszi, hogy a gyárosok meg a nagybirtokosok átadják nekünk a hatalmat anélkül, hogy kényszerítenénk rá ókét? Ilyet csak az osztályárulók hangoztatnak — mondta a vendég.

A házigazda bólogatott.

— Igazad van.

— Na, látod... Ha Pesten lennél, akkor láthatnád, hogyan zavarják el, ezeket a magukat szocialistának nevező jobboldali urakat a munkások, amikor mindenfelé körmönfont maszlagokkal akarják trak- tálni őket... A munkásság hétr’l

és helyes javaslataiknak a megszív- lelése eredményezte.

— Parkosítani fogjuk a piactér egy részét, melynek bekerítésében és felásásában mi vöröskeresztes aktívák is résztvettünk, a további mun kákban is ki kívánjuk venni a részünket, melyhez a tanács és a többi tömegszervezet segítsége is szükséges.

Balosa József gyógyszerész, a Vöröskereszt szervezet helyi titkára egészen megilletődéssel fogadta, amikor eddigi jó és eredményes munkájáért sok sikert kívántam további munkájához. Elmondotta: —

Nem volt könnyű dolog, míg végre ide jutottunk, de ez csak a kezdet. Sok szép terveink vannak a jövőre nézve. Többek között »Egészségügyi napot« kívánunk rendezni, amikor is egészségügyi kiállítást, filmvetítéssel egybekötött egészségügyi előadást tartunk, továbbá ez alkalommal tisztasági versenyt indítunk.

— Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk valósítani, a központ segítségét is kérjük, hogy ez időre biztosítsa számunkra a »hangos« propagandakocsit és az egészségügyi kiállítás anyagát.

Most készülünk a téli oktatások beindítására, hogy mennél több

hétre nagyobb tömegekben özön- lik át hozzánk, a kommunista pártba... Meglásd, egy-két hónap múlva a szociáldemokratáknak a jobboldali vezetői magukra maradnak ;tömegük egyáltalán nem lesz. Nem is csoda. Ma Magyar- országon minden becsületes szocialista érzelmű ember Leninért, az orosz forradalomért rajong.

— Téged a kommunista párt küldött? — kérdezte a házigazda.

— Eltaláltad — mondta a vendég, — százak meg százak indultak neki a vidéknek Pestről, hogy mindenhova elvigyék a kommunista párt megalakulásának hírét, s hogy felkészítsék a munkásokat, szegényparasztokat a proletárforradalomra.

— Mit tegyünk?

— Mit? Meg kell szervezni itt Bátaszéken is a kommunista pártot

— Kikből?

— Hát először is el kell menni régi szociáldemokrata munkásokhoz, meg kell keresni az Oroszországból hazajött hadifoglyokat és külön ki kell egy embert jelölnünk, aki majd a nincstelen földmunkásokat és szegényparasztokat szervezi.

— Az asszony letakarította az asztalt. A férfiak tovább beszélgettek. Késő este a jövevény továbbindult Pécsre. A házigazda so káig marasztalta, de ő szabadkozott.

I— Reggelre Pécsen kell lennem, fontos üzenetet viszek. Ide, Bátaszékre csak azért jöttem, mert téged jól ismerlek.

Az állomáson amikor kezet nyújtottak, a vendég közelhajolt Schuszter Józsefhez.

— Mindent csinálj úgy, ahogy megbeszéltük... A proletárforradalom kivívása és a proletárdiktatúra megvalósítása közvetlen előttünk álló feladattá vált. Az 1918-as polgári forradalomnak, ahogy Kun Béla elvtárs is mondotta, 1919-ben proletárforradalommá kell átváltoznia. Ezért elsősorban is ne felejtsd el, kommunista pártra van szükség... Szervezzétek itt is a pártot a szegénység körében és leplezzétek le azokat, akik mákonyt akarnak hinteni az emberek szemébe.

(HAYPÁL)

— 280 000 forintos összeggel szerepel a jövő évi községfejlesztés Döb- röközön — amennyiben a tanácsülés elfogadja az előzetesen kidolgozott tervet.

— 1956-ban a Tolnai Selyemfonógyárban 850 forint volt az átlagfizetés, az idén pedig 1100 forint.

leendő édesanyát oktassunk ki a gyermekek helyes táplálására és ápolására, továbbá mennél több dolgozóval ismertessük meg az elsősegélynyújtás legfontosabb ismereteit. Egészségügyi állomást kívánunk létrehozni a gépállomáson, melynek tagjait ugyancsak kioktatjuk a legalapvetőbb tennivalókra, az elsősegélynyújtással kapcsolatos ismeretekre.

A legközelebbi vezetőségi ülésen egy évre szóló munkatervet dolgozunk ki a Vöröskereszt szervezet előtt álló feladatokról. A tervek összeállításánál figyelembe vesszük a községi tanács községfejlesztési tervét is, amelynek megvalósítására a község lakosságának zömét kíván juk mozgósítani. A vezetőség munkatervét a taggyűlés elé terjesztjük, kiegészítés, illetve jóváhagyás végett.

Remélem, hogy a taggyűlés támogat bennünket tervünk végrehaj. tásában, a közegészségügyi és az egészségügyi kultúra fejlesztésében az egész község lakosainak érdekét szolgáló társadalmi munkában — mondotta befejezésül Balasa József.

NAGY JÓZSEF VK. m. szerv, titkár

Vendégmarasztaló sár. Szinte istenkísértés ilyenkor erre járni. Nem is vállalja senki sem az utat, csak akinek esetleg halaszthatatlan dolga van. S ahova ez az alig járható út vezet, az egy puszta, Rácegres- puszta.

Az emberek képzeletében úgy él a puszta — éppen a régi tapasztalatok szerint —, mint néhány hodályszerű épület, bennük rongyos ruhájú emberek és ruhátlan gyermekek, az emberük nem tanultak meg írni, olvasni, mint a falusiak és a városiak kultúrálatlanok, mert a nagy sár nem csak a közlekedést nehezíti, hanem a kultúra behatolását is megakadályozza. így él a puszta az emberek emlékében. De aki most meglátja és megismeri a pusztát, egészen mást mond.

Az egyik pusztán — tudniillik két pusztából áll Rácegres — állami gazdaság van. Valamikor a munkások az istállókban, pajtákban kaptak szállást, a cselédség pedig a lakásnak is alig nevezhető kisablakú, egészségtelen szobákban zsúfolódott össze s két—négy családnak jutott egy konyha. A munkások elhelyezésére egy teljesen új, modern munkás szállást építettek. Mindegyik szobában kellemes meleg, tisztaság várja a munkásokat. Nemcsak megépítették ezt a korszerű munkásszállást és megteremtették benne a kényelmes élet előfeltételeit, hanem a vezetők arra is ügyelnek, hogy abban mindig rend és tisztaság legyen. A vezetők a különféle gazdasági feladataik mellett rendszeresen fordítanak arra is időt, hogy ellenőrizzék a munkás- szállást.

A régi épületek még megvannak, amelyekben a cselédek éltek valamikor, de azokra már rá sem lehet ismerni : átalakították valamennyit és sokkal kevesebben laknak bennük, de azok is sokkal kényelmesebben. Minden családnak tisztesKészülnek a zárszámadásra a felsőnánai Zöld Mezőben

Kimutatások, számok százai borítják az asztalt, készül a zárszámadás. Mindenki kíváncsian várja, hogy zárják az évet, ki milyen jövedelemre tesz szert a tsz-ben. A leltárt már befejezték, az is kimutatható, hogy ez évben közel egy millióval nőtt a közös alap és az egy munkaegység értéka is hozzávetőleCS. L.

Ä rácegresi sártengerben

Boda

Á lelkes, áldozatkész munka eredménye

A nagydorogi Vöröskeresxt-sxervexet munkájáról