Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-08 / 264. szám
1958 november 8. TOLNA MEGYEI NËPÜJSAG 3 Fontos kérdéseket tárgyaltak meg a Tolna megvei Tanács VB ülésén v Az ország egyik legnagyobb gyümölcstermelő megyéje lehetne Tolna — Ezen dolgozik egy hattagú bizottság — Vincze József négy év 'ilatt sokszor hallotta az Agrártudományi Egyetemen, hogy Magyarországon sok olyan szántóföldi művelésre alkalmatlan terület van, ahol jól jövedelmező gyümölcsöst lehetne létesíteni. Erről egy év óta a gyakorlatban is módja van meggyőződni. Ez- idő szerint ugyanis, mint kertészeti ■és gyümölcstermelési agrármérnök a bölcskei földművesszövetkezet ag- ronómusa. öt éve dolgozik itt. De máris tapasztalni lehet a környéken, hogy amit az elméletben megtanult, azt most igyekszik gyakorlatban alkalmazni. Tolna megyében munkálkodik egy hattagú bizottság, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy felmérje; hol. milyen mértékben vannak gyümölcstermelésre alkalmas területek, kidolgozzon egy távlati tervet a megye gyümölcstermesztésének fejlesztése érdekében. Ennek a bizottságnak Vincze József is tagja. Számszerűen kimutatták, hogy a Tolna megyében évente elfogyasztott gyümölcsnek 75 százalékát máshol termelik meg, holott Tolna megyében annyi gyümölcstermelésre alkalmas terület van — ha azt mind betelepítenénk — belátható időn belül a megye gyümölcsfogyasztásból önálló lehetne. Sőt még máshova is le hetne küldeni a megyéből, vagyis Tolna megye, Szabolcs és Zala után az ország harmadik gyümölcstermelő megyéje lehetne. A legtöbb gyümölcstermelésre alkalmas terület a paksi járásban van, azon a környéken, ahol Vincze József dolgozik. A paksi járás hét községében: Danaföldváron, Dunakömlődön, Bölcskén, Madocsán, Nagydoro- gon, Pakson és Bikácson összesen 2718 hold terület van, ahol máris meg lehetne kezdeni a gyümölcstelepítést. Az említett területről ugyanis laboratóriumi talajvizsgálattal állapították meg, hogy kiválóan alkalmas gyümölcstermelésre. A laboratóriumi vizsgálatokat Vincze József felesége végezte, aki szintén agrármérnök, a bölcskei gépállomás laboránsa. Az említett 2778 holdból 1800 hold Bölcske és Madocsa határában van, amely — bár búzatermelésre is alkalmas — kifogástalan minőségű és elfogadható mennyiségű almát adna évente. Másszóval, ha az 1800 holdat téli almával telepítenék be és az termőre fordulna —, ha csak egy vagon almát szüretelnek egy holdról — Böicske és Madocsa 1800 vagon téli . almát adhatna a Tolna megyei fogyasztóknak, ami bőségesen fedezné a szükségletet. Ami pedig a többi öt községben alkalmas gyümölcstelepítésre, az mind olyan terület, amelynek szántó földi megművelése lehetetlen. Dunakömlődön például van 33 hold olyan terület, amelyet jelenleg nem művelnek, mert nem tudnak művelni, de elsőrendű kajszibarackot lehetne itt termelni. Vincze József javasolta is a dunakömlődi vezetőknek, hogy a telepítést végezzék el, akik a javaslatot elfogadták, s rövidesen megkezdik a telepítést. A fiatal agrármérnök tehát az elméletet jól alkalmazza a gyakorlatban. Ezt bizonyítja még az is, hogy Bölcskén az 1958—59-es gazdasági évben hatszorannyi téli almafát ültetnek el az egyéni gazdák, mint az elmúlt gazdasági évben. Az egyéni gazdákon kívül a Kossuth Termelőszövetkezet is 40 hold gyümölcsös létesítését vette tervbe. Valamikor régen még gyermekkoromban nemcsak prédikálták, de tanították is velem: »-csak jól viseld magad fiam, légy szerény és alázatos. Ne törődj azzal, hogy rosszul megy a sorod, hogy szegényebb vagy a templom egerénél, hogy a nincstelenek között is a legutolsó vagy. Ne felejtsd el, hogy az utolsókból lesznek az elsők.- Mindez természetesen majd... Igen majd a másvilágon... Azóta megtanultam azt, hogy nem kell erre olyan sokáig várni, csak a keréknek kell egyet fordulnia. És azóta fordult is. De nem véletlenül jutott eszembe ez az összehasonlítás az időben is oly különböző kétféle tanulságról. A tapasztalat juttatta eszembe Alsónyéken, amint ifjú Horváth Józseffel, a helyi tanács 'elnökével beszélgettem. A múltról is szólt, amikor az apja is, ő is a Döme-testvérek 2C0 holdas birtokán részesaratóként, majd a cséplésnél dolgozott évről évre. Mikor ebből kikoptak jött a napszám... Keserves volt ez is, különösen a fiatal Horváth Józsefnek. Erről így beszél: — Hatvan—nyolcvan filléréit kellett dolgozni az erdőben a magamfajtának, csak az embereknek adták meg a felnőtt napszámot, az 1 pengő 20 fülért. Ekkor pedig 21 éves voltam, mégsem számítottam emberszámba, pedig ugyanott és ugyanazt végeztem, mint a felnőttek. — Egyszer próbáltunk meg fellázadni emiatt, meg aztán azért Is, mert még az ölezésnél is meg akartak rövidíteni bennünket. Leültünk azzal az elhatározással, hogy míg nem rendezik a dolgunkat, nem dolgozunk. Hamar »megmagyarázták:«, hogyha mi nem csináljuk, le is út, fel is út, jönnek helyettünk A szövetkezet kajszibarack és meggyfákat ültet, amelyeknek szintén kedveznek az éghajlati és talaj viszonyok a község határában. A sző vetkezet Vincze Józsefet kérte meg a telepítés szakmunkálatainak az irányítására, aki azt örömmel vállalta. A konkrét gyakorlati munkán kívül közvetett módon is iparkodik elősegíteni a gyümölcstermelés fellendítését Vincze József. A téli hónapokban Bölcskén és Madocsán ezüstkalászos gazdatanfolyamot tart, ahol a gyümölcstermelés gyakorlati jelentőségéről, agrotechnikájáról beszél a hallgatóknak. Egyszóval: tudása legjavával igyekszik elősegíteni Tolna megye gyümölcstermelésének fejlesztését, amiért minden elismerést megérdemel. Dorogi Erzsébet mások szíves örömest. Mit tehet, tünk egyebet, dolgoztunk tovább nem védett minket senki sem... Panaszra menni?... Hová?... Kihez?... Mondjuk a községi elöljáróságra? Próbáljuk visszaforgatni az idő kerekét úgy gondolatban. A Jóska gyerek 2 hónapig mint fizetéses kocsis is dolgozott akkoriban a Döme-testvéreknél. Tegyük fel bepanaszolja őket, hogy embertelenül bánnak vele, vagy a kosztot kevesli, melyet csak a konyha sarkában egy sámlin kaphatott be, de gyorsan, vagy az istállói fekhelyre panaszkodik. No tegyük fel vesz magának avy- nyi bátorságot és bemegy a községházára. Csak azt adta volna meg a nagyúristen! Mindjárt szembe találkozott volna az egyik Dömével, a másodbíróval. Azt hiszem nem kell részletezni, mi lett volna sorsa Igaz mehetett volna a bíróhoz is. De lett volna értelme? Zöld Márton, 600 holdas bérlő aztán úgy megszánta volna, hogy arfól koldult volna. Ilyen volt ekkor a világ, ezt mindenki tudja, egyik kutya, másik eb volt. No hiszen, ez a panasz nem is hangzott el, csak ott, ahol a sorstársak hallhatták egyedül, mert bíró uramék, ha a parasztnyúzásról volt szó, összefogtak ám istenesen. Ha nem fordul a kerék, — ahogy mondani szokták — ilyen lenne még most is. A sors iróniája, de mégin- kább jogos igazságszolgáltatás ez, hogy belépve az alsónyéki tanácsházára, most a valamikor kisemmizett cseléd, napszámos gyereket találjuk immár megemberesedve. Igaz, hogy már ősz szálak vegyülnek hajába, de tettereje nem csökkent az első tanácsválasztás óta. Bizonyára mindezt számbavették választói, amikor most újra jelölték. (i—e) Csütörtökön délelőtt ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az első napirendi pontban a megye állattenyésztési helyzetét és az állatállomány téli áttelel- tetésének időszerű kérdéseit vitatták meg. Az előterjesztett beszámoló összehasonlítást tett az 1938-as és az idei állatlétszám között. Az idei évben a legnagyobb előrehaladás a termelőszövetkezetek állatállományé nak fejlődésében volt tapasztalható; elsősorban a szarvasmarha és ezen î'belül a tehénállomány növekedésében. Ma sokkal nagyobb a termelőszövetkezetekben a 100 holdra eső állatsűrűség, mint az ellenforradalom előtt. A tejtermelés is javult az utóbbi időkben. A termelőszövetkezetekben az idei évben átlagban 300—500 literrel fejtek, illetve fejnek több tejet egy tehéntől, mint az egyéni gazdák. A termelőszövetkezetek megfelelő mennyiségű és minőségű silótakarmányt biztosítottak a télre. Legtöbb termelőszövetkezet biztosította a szükséges abraktakarmányt is. Kedves és felejthetetlen élményben volt részük azoknak, akik november 4-én este részt vettek a városi MSZBT és a Nőtanács által rendezett klubesten. Asszonyok voltak együtt, egészségügyi dolgozók, orvosnők, munkás- és parasztasszonyok, akik szovjet asszonyokat láttak vendégül. Együtt hallgatták meg dr. Bryson Jánosné élménybeszámolóját, aki az Egészségügyi Szakszervezet rendezésében, mint az orvos és gyógyszerész küldöttség egyik tagja a Szovjetunióban töltött két hetet. — A szovjet emberekre jellemző az, hogy a szépet még szebbé tudják tenni — mondotta a doktorasszony. És a hallgatóság képzeletében előadása nyomán — ahogy az esti fényárban pompázó mezőgazdasági kiállításról beszélt — megjelenik az Ezeregyéjszaka csodálatos mesevilága. Sokszor hallottunk élménybeszámolót, amelyek már-már megszokottá váltak, de dr. Brysonné beszámolója egészen más volt, mert nemcsak újszerű volt, hanem igen színes és élvezetes is, és minden túlzás nélkül a tárgyilagos ember szemléletét tükrözte. — Gyönyörű és igen szép műemlékeket láttunk, s valahogy az a vélemény kristályosodott ki bennünk, hogy a szovjet emberekre jellemző az, hogy értékeiket, haladó hagyományaikat megbecsülik és féltve őrzik. Mint orvos, beszélt az egészségügy terén szerzett tapasztalatairól, a kórházakról, a mentőszolgáösszehasonlíthatatlanul kevesebb probléma mutatkozik a termelőszövetkezeti állatállomány átteleltetésénél, mint az előző években. Ezután az aktuális tűzrendészet! feladatokkal, majd pedig a megye területén folyó testneveléssel és sportmozgalommal foglalkozott a végrehajtó bizottság. Megállapították többek között, hogy az ellen- forradalom igen nagy kárt okozott a megye sportéletében is. Az ellen- forradalom hatására sok sportkör és szakosztály beszüntette működését és igen nagy erőfeszítéseket kellett tenni a sportélet konszolidálása érdekében is. A sportélet ma ismét a helyes mederben folyik és egyre szaporodik a sportolók száma. Dr. Tuska Pál, a végrehajtó bizottság elnöke jelentést tett a választás-előkészítő munkáról. Beszámolt az eddig szerzett tapasztalatokról. Mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a legszélesebbkörű demokratizmus és a dolgozó tömegeknek széleskörű aktivitása mutatkozott meg már az eddigi választási előkészületek során is. latról és beszélt azokról a dolgokról, amelyet a nő, az asszony szemével vizsgált. — Sokat hallottam és olvastam a Szovjetunióról, de az a véleményem, amelyet egy kínai közmondás is igen jellemzően megállapít „Jobb félszemmel valamit meglátni, mint százszor meghallgatni.” Dr. Sztoletova Anna gyermekorvosnő a szovjet asszonyok nevében beszélt: — Örülök, hogy jól érezte magát a mi országunkban, s különösen örülök annak# hogy tárgyilagosan szemlélte a látottakat. Sajnos, a háború igen visszavetette a mi építőmunkánkat és ha a háború nem jön közbe, már sokkal előbbre jutottunk volna. Létay Menyhért, a tolnai g'r.má- zium igazgatója Csajkovszkij nagy orosz zeneszerző művészetéről beszélt. „Népi gondolat a jenében” címmel, majd lemezjátszón Csajkovszkij „1812-es ünnepi nyitánya” hangzott fel. A klubesten résztvevő asszonyok este 11 óráig maradtak együtt és a figyelmes vendéglátók, a nőtanács és az MSZBT szendviccsel és borral kedveskedtek. Hasznos és jó volt a városi MSZBT és a Nőtanács kezdeményezése, amely alkalmas volt arra, hogy közelebb hozza egymáshoz a szekszárdi munkás, paraszt és értelmiségi asszonyokat, de alkalmas volt arra is, hogy még jobban elmélyítse a magyar—szovjet barátságot. P.-né Fordult a kerék... Asszonytalálkozó Szekszárdon így éltünk Szekszárdon nA lion ló VI&ÁQBAKT fl németek küldik Tolnába — B Magyar Élet Pártja jelöli képviselőnek A 30-as évek közepén országszerte megnőtt a kisgazda ellenzék. Tolna megyében is kibukott a képviselőségből dr. Őrffy Imre s helyét a kisgazdapárt Jelöltje dr. Dulin Jenő foglalta el. A kisgazdapárt aztán nem kevés kellemetlenséget is okozott a kormányszerveknek,; de szűkebb hazánkban Szekszárdon is a város vezetőinek. Többek között kisgazda nyomásra indult kezdemé- nyezés a különböző szekszárdi léte« sítmények során előfordult panamák leleplezésére. Sajnos sok eredményt nem hozott a panamák körül kerekedett botrány és az azt ko« vető kivizsgálás, mert hiszen — mint ahogy már előbbi cikkünkben is bemutattuk — egyik holló a másiknak nem vájja ki a szemét. De mégis csak kellemetlen minden botrány s jobb azokat teljesen elkerülni, mintsem elsimítás váljék szükségessé. A kormány politikája egyre inkább fasizálódott. Ezért Szekszárdon és Tolna megyében is szükség volt erősítésre. Ki legyen az erősítés? Szakáts Pál ifjúkorát Németországban töltötte. Pontosabban Münchenben. Ebben az esetben különösen figyelemreméltó, hogy melyik városban alakította ki politikai pályafutásának irányvonalát, hiszen München volt a náci mozgalom központja, innen, az itteni sörcsarnokokbói indultak Hitlerek világpusz tító útjukra. Itt nevelődött Szakáts Pál és feleséget is innen hozott magával. Szakáts fivére fordította magyarra a Mein Kampf című szennyiratot, sőt ellátta előszavával is, amelyben nem győzte dicsőíteni a -Führer-<-t, s nem rejtette véka alá, hogy példaképnek tekinti a cezaromániás fő- fasiszta politikai koncepcióit. Meg kellett tehát erősíteni a Magyar Élet Pártja pozícióit, a Horthy-fasizmus pozícióit Szekszárdon. örffy erre a célra már nem volt alkalmas. Egyrészt tehetetlensége, másrészt a múlt választáson elszenvedett veresége alkalmatlanná tette arra, hogy ismét fellépjen a kerület képviselőjelöltjeként. Uj emberre volt szükség, erélyes, határozott emberre, s főleg olyanra, aki már az új, náci eszméken és módszereken nevelődött. Ki lenne alkalmasabb a megbízatásra, mint dr. Szakáts Pál? Működésbe kezdett a német diplomácia, s annak nyomására Szakáts fivérét Szek- szárdra helyezték közjegyzőnek. No túl nagy nyomásra nem vqlt szükség, mert ebben az időben a magyar vezetőosztály már úgy táncolt, ahogyan Berlinben, vagy a budapesti német követségen fütyültek. Az 1939-es választáson aztán már nem válogattak az eszközökben, hogy a Magyar Élet Pártja képviselőjelöltjeit juttassák a parlament padsoraiba. Szekszárdon is megkezdődött a választási hadjárat. A kisgazdapárt és annak jelöltje már erősen korlátozott eszközökkel indult a harcba, annál hatásosabbak voltak a MÉP, nevezetesen Szakáts eszközei. Arról már egy előbbeni cik künkben beszéltünk, hogy a Népbank, a város voltaképpeni gazdája, felhívást intézett adósaihoz: amennyiben nem Szakátsra szavaznak, úgy kölcsönüket a legrövidebb időn belül visszafizettetik; ha a MÉP-re adják szavazatukat, akkor viszont egy ideig még nyugtot hagynak nekik. Van a dologban viszont egy feltűnő momentum. Mégpedig az, hogy az 1939-es választás »titkos« volt. Honnan tudták meg hát, hogy ki kire adta voksát? Pletykáz- tak annakidején valami olyas dologról, hogy egyes szavazócédulákat megjelölnek. Bizonyítást sohasem nyert a szavazócédulák megjelölése, ha azonban figyelembevesz- szük a Népbank említett fenyegetését, teljesen nyilvánvalóvá válik: valóban megjelöltek egyes szavazócédulákat. De hát Horthy Miklós országában ez igazán nem számított feltűnő dolognak. Megkezdődött a megvesztegetés. A város szegényebb lakosai körében Szakáts Pál kortesei öt pengőt ígértek mindenkinek, aki a közjegyző úrra szavaz. Honnan tudták, hogy ki kire szavazott, érdemes volt-e öt pengőt adni? Hát onnan, ahonnan a Népbank. Hiszen »titkos« volt a szavazás. A választás előtt egy nappal az összes városi kisbírók és különböző hivatalszolgák páksamétaszámra hordták a sokszorosított leveleket. A levél tudatta a címzettel, hogy választójogát elvonják. Amennyiben a döntéssel nem ért egyet, nyolc napon belül fellebbezhet a határozat ellen. Hangsúlyozzuk: a választás előtti napon kézbesítették ezeket a cédulákat. A választásból ezzel egy sereg embert kizártak. Nem a kormánypártiakat. A nyilvánvaló terror eredményéért képviselő lett a szekszárdi kerületben dr. Szakáts Pál. Pályafutásához még csak annyit: Egészen a nyilas időkig, sőt még az alatt is vezető politikusa volt a városnak és mivel a Magyar Élet Pártja képviselője volt (a hangsúly a »Magyar Élet«-en van) segített dr. Mühlnek megszervezni Tolna megyében a Volksbund kibontakozását. A németek küldték, a Magyar Élet Pártja jelölte képviselőnek, s mint egész pártja, hűségesen kiszolgálta a nácikat. * Következik: Utánuk az özönvíz — s 1944- ben ellopták még a szűkös maradékot is.
