Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-07 / 263. szám
1958 november 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Az új világ hirnöke... A vörös zászlókkal fellobogózott vonat útrakészen állt, de a katonák nem foglalták még el a szalmával bélelt vagonokat. Sűrű, rendezetlen csoportba tömörültek a peron előtt felállított deszkaemelvény körül, ahol egy vékony, szemüveges ember búcsúszavait hallgatták. — Ki ez az ember? — súgta a kérdést Szabó Antal Bozi József fülébe, aki civilben asztalosmester volt Sárváron. — Hát nem ismered Kalinin elvtársat? — Nem. — Ö az. Szabó Antal figyelme ismét a szónok szavait kísérte. — Mi nem mondunk külön köszönetét azért, amit csináltatok. Kötelességetek volt. Minden proletárnak kötelessége világszerte, hogy közösen harcoljon. Közös az az ellenségünk ... Majd visszafizetjük a segítséget, amit most nekünk, orosz proletároknak adtatok — mondta az alacsony, vékony ember és a szemüvege különös módon csillogott a ráverődő napsugaraktól. — Jól beszél... Nagyon jól beszél — bólogatott Szűr József, aki a baloldalán állt, szorosan a vállához simulva Szabó Antalnak. — Ti most hazamentek — folytatta a szónok. — Haza, Magyar- országra, ahol most az ellenforradalom az úr. Nem lesz könnyű dolgotok... Az urak félnek tőletek, mert magatokkal viszitek innét, Oroszországból a szocializmus eszméit... A mi forradalmunkat követni fogják a többi országok proletárjainak forradalmai. A világon minden a szocializmus felé halad. A fejlődés kereke előre forog, s nincs erő, amely megállíthatná forgásában. Legyetek a legnehezebb körülmények között is az elnyomottak ügyének bátor szószólói.. . Bízzatok rendületlenül egy új magyar Tanácsköztársaságban. A vereség, amelyet a magyar proletariátus elszenvedett, csak időleges... a munkásosztály hatalomra jutását nem lehet véglegesen meggátolni... Dörgő taps válaszolt a lelkesítő szavakra. Azután elkezdődött a búcsúzkodás. — Hol keresselek? — Tolna megyében, Felsőnánán! — Majd, ha szabadok lesztek, meglátogatlak! — Segítsetek a felszabadulásban! Szabó Antal torka összeszorult a meghatódottságtól. Utoljára még átölelte Vlagyimirt, akivel együtt szolgált a CSEKÁ-nál, aztán fellépett a vagon lépcsőjére. A vonat nagyot füttyentett és egyre gyorsabbodó zakatolással útnak indult. Integető karok nyúltak ki az ablakokból. Az ajtók tömve voltak emberekkel. Váratlanul egy dal csendült fel. Haragosan trüszköl, prüszköl a gőzös a fékkel. Vöröszászló rajta vörös lövész tartja. Mennek már a proletárok új honfoglalásra. A dal másik részét már mindenki énekelte teli torokból. Ni sírjatok magyar lányok, közel már az óra. Bizalommal nézzetek a vörös lobogóra. Szabadság szellője álmotokat szőjje, Nem lesz senki közületek urak szeretője. A gőzös egyre vadabb iramban száguldott a nyílt pályán. Moszkva tornyai a ködbevesztek. A dal is elhallgatott. Az emberek szomorúan gubbasztottak a szalmán. Mintha nem is hazamentek volna, hanem valami ismeretlen, veszedelmeket rejtegető helyre. Szabó Antal a tehervagon falának dőlve ült, lehúnyt szemekkel. Aludni szeretett volna, de nem tudott. Gondolataiban felidéződtek a forradalom emlékei, amelynek Képviselőjelölt látogatása — Kifizetődő-e a vontató? — Részünkre feltétlenül kifizetődő, sokat segít a szállításban, a szövetkezet tagjait is sokszor elvisszük a munkahelyre, mert földjeink egy része elég messze van, de útjaink sem a legjobbak. Ezzel kezdődött a beszélgetés Töm pe István elvtárs, a földművelésügyi miniszter első helyettese, (képviselő- jelölt) és Visegrádi János elvtárs, a dombóvári Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke között. A szövetkezet tagjainak meghívására látogatott el, az ellenforradalom után létszámban igen megcsappant, de megedződött termelőszövetkezet gazdáihoz. A tehenészetben hosszasan elbeszélgetett a képviselőjelölt Horváth István tehenésszel, aki a közeli napokban nyugdíjba megy. Horváth bácsi jogos büszkeséggel mondotta el Tömpe elvtársnak, hogy jelenleg 29 darabból áll a tehenészet és állandóan emelkedik a tejhozam is. Tavaly mintegy 73 000 liter tej volt a hozam, az idén már elhagyták a 80 000 litert, ügy számítják a szövetkezetiek, hogy még ebben az esztendőben elérik a 84 000—85 000 litert. — Beneveztünk a tejtermelési versenybe — mondja kiegészítésül Haraszti József, a másik 'tehenész. — Azt akarjuk, hogy a verseny során minden tehenünk megadja az évi 3000 liter tejet. Ha ezt elértük, csak nekünk lesz belőle hasznunk, s ha emellett még esetleg jó helyezést is érünk el a versenyben, csak a szövetkezet hírnevét öregbíti majd. A képviselőjelölt érdeklődött a terméshozamok felől is. A szövetkezetiek különösen a hibridkukoricát dicsérték a jelöltnek, amely a szövetkezetiek várakozásán jóval felül hozott termést. Az egyik 20 holdas terület átlagosan mintegy 60 mázsás, egy 30 holdas terület pedig 40 mázsás átlagtermést biztosított. A jó termés megszerettette a hibrid- kukoricát és úgy beszélnek a szövetkezetiek, hogy jövőre növelni fog ják a kukorica vetésterületét. Tetszett a képviselőjelöltnek a szövetkezet egyik melléküzemága, a szeszfőzde is. A Rákóczi Termelőszövetkezet nemcsak a tagok részére főzött szilvapálinkát, hanem az egyénieknek is. Eddig mintegy 1200 liter pálinkát főztek. A látogatás befejezéseképpen Tömpe István elvtárs azt kívánta, hogy minél hamarabb érjék el az ellenforradalom előtti taglétszámot, tegyék még vonzóbbá a szövetkezeti gazdaságot, érjenek el minél jobb eredményeket. négy évig katonája volt... Micsoda öröm, micsoda lelkesedés hullámzott végig a Novinikolájszki hadifogoly (táboron, amikor megjött az első hír a forradalomról... Orosz, magyar, osztrák, német, cseh ... Mindegy, hogy milyen a nemzetisége, ha proletár fogjon fegyvert az urak ellen. Le kell számolni az úri világgal. Aztán jöttek a fegyveres harcok. Az első sorokban harcolt. Később pártiskolára küldték 1920 őszén. Akkor már sok volt a magyar emigráns Oroszországban, akik a Horthy terror elől menekültek. A kazáni pártiskolán egy fiatal tanárnő sokat beszélt a magyarországi helyzetről ... A pártiskola után a CSEKA-hoz került. — Alszol? Felnyitotta szemét. Katrics Ferenc, az ügyvéd rázta meg. — Azt hittem nagyon rosszat álmodtál, mert rángatódzott az arcod és gondoltam, hogy felkeltelek — mondta Katrics, aki vörös parancsnok volt Szibériában. — Nem aludtam, csak gondolkodtam; — Min? — Hát a fogadtatáson. — Gyere velem a Felvidékre, az most már Csehszlovákiához tartozik. Úgy hallom, ott valamivel jobb a helyzet. — Nem lehet. — Miért? — Vár a családom. —És ha börtönbe zárnak? — Majd letagadok mindent. — Hátha beárul valaki? — Nem bánom, akkor is hazamegyek. Katrics Ferenc nyugtalanul fész- kelődött a szalmán, aztán ismét megszólalt. — Ha nagyon akarsz menni, akkor menj ... Szükség van rád. Vigyél hírt a csüggedőknek. Mert sokan elcsüggednek nálatok a Tanácsköztársaság bukása után. Mondd meg, hogy van egy másik, egy legyőzhetetlen forradalom is, amelynek Lenin áll az élén, s amely segíteni fog .. . Légy az új világ hírnöke. Nagyot zörrent a vonat. Valaki horkolt a sarokban. Esteledett. A szalmán heverő, összezsúfolt embereknek csak a körvonalait lehetett látni. Szabó Antal megszorította a cseh ügyvéd kezét. — Úgy lesz, ahogy mondod, Katrics elvtárs, hírnök leszek, az új világ hírnöke — mondta és úgy érezte, hogy a félelem, amit az egyre közeledő határ okozott benne, oszladozni kezdett. (Haypál) MAJAKOVSZKIJ: A forradalom ódája Néked, akit kifütyültek, kikacagtak a zord ütegek, néked, akin szuronyok erdeje vág sebet: gaz szitkok özöne felett zeng ajkamon ünnepi szó, harsog a diadalmas, ódái „óh!” Ö, te állati! Ö, te gyermeki! Ö, te garasos! Ó, te csoda-nagy! Vagy mit lehet még mondanom?! Mi lesz belőled, aki kétarcú vagy? Pompás épület? Véres romhalom? A bányászt, . aki áttör az érc sűrű tömbjén, a szénpor-glóriában a munkást ünnepeled: a füst ma a tömjén, dicséred az emberi munkát. S holnapra a szent Vaszilij a magasban irgalomért hiába mered — hathüvelykeseid — csupa vadkan — megdöntik a Kremlben az évezredet. „Dicsőség!” hördül a tér — és dúl a halál. A szirénák jajszava fojtott. Csupa lék a naszád, s matrózaid osztaga jár, hol egykor a hétszíjjú macska sikoltott. S azután! A bajúszt hetykén megsodorintják. Az ittasodó düh harsan. A puska-agyak a hídról letaszítják a vén admirálisokat Helsingforsban. Még tegnapi sebeid áztatod, s én újra nyitott ereket Iátok. Üvölti a polgár: — Légy háromszor átkozott! de én, a költő: — Légy négyszer is áldott! Amióta a nagybirtok gazdát cserélt 1917 november 7-én Negyvenegy évvel ezelőtt, a Vörös Gárda és a forradalmi katonai egységek elfoglalták a pályaudvarokat, a posta- és távíróhivatalt, a minisztériumokat, az állami bankot, a hidakat, stb. A hadműveleti parancsokat a Szmolnijban adták ki, ahol a forradalom vezérkara tartózkodott élén V. I. Leninnel. A forradalmi csapatok pontosan teljesítették a parancsokat és hősiesen küzdöttek a Vörös Gárda oldalán. Hasonlóképpen a haditengerészek, valamint Kronstadt erődje is a bolsevikok mellé állt és felmérhetetlen segítséget nyújtottak a forradalomnak. A petropavlovszki erőd legénysége is a forradalom oldalára állt. A bolsevikok közzétették felhívásukat „Oroszország polgáraihoz”, amelyben bejelentették, hogy az Ideiglenes Kormányt megdöntötték, és hogy minden hatalom a péter- vári szovjet szervének — a Forradalmi Katonai Bizottságnak kezébe összpontosul. November 7-én éjjel az „Aurora’ cirkáló jelt adott a Téli Palota megrohamozására. A forradalmi munkások, katonák és matrózok rohammal bevették a Téli Palotát és letartóztatták az Ideiglenes Kormányt. Kerenszkij megszökött. Pé~ tervárott a fegyveres felkelés győzedelmeskedett. A mai Sárközi Állami Gazdaság a felszabadulás előtt is nagybirtok volt. A 2200 holdas gazdaságot — amely Mária Terézia-alapít- vány volt — Eszenyi Jenő földbirtokos bérelte. Úgy hírlik a sárközi nagybirtok 15 évvel ezelőtt is jól jövedelmezett, bár erre vonatkozóan nincsenek dokumentumok, de arra vannak, hogy milyen volt az a társadalmi rend, amely az Eszenyi Jenőket kitermelte. Élő bizonyítékok vannak: több tucatra való olyan ember dolgozik ma is a Sárközi Állami Gazdaságban, akik hajdan itt cselé- deskedtek, éhbérért látástól vakulá- -, sig robotoltak. Amíg termelték a föl di javakat, Eszenyi Jenő dőzsölt, a ^cselédek kizsákmányolásából össze- l1 jött pénzen bejárta a világot. A cselédei pedig embertelen körülmények • között, éltek. Az állandósok hat- •,hét tagú családjukkal együtt közös , konyhán laktak. Az életre készülő ^nebuló petróleumlámpa pislákoló fénye mellett tanulta a betűvetést. J^e 1945-ben a földbirtok gazdát cserélt,, s a mai napig na- i'gyot fordult a kocka. A nagybirtok • 'a nép tulajdona lett. Az egykori cselédek életében sok változás történt az elmúlt 13 év alatt. Hogy miben ( mutatkozik ez meg? Legszemlélte- tőbben abban, hogy 13 évvel ezelőtt a nagybirtokon a 300 emberből csak i kettő volt elégedett: az uraság és az őt hűségesen kiszolgáló főintéző. A többi, aki a jövedelmet előteremtet- fte, elégedetlen volt, mert csak anynyit kapott, amiből megvolt neki és családjának a mindennapi betevő falatja és semmi több. Pedig annyit dolgozott itt hajdanában a cseléd, hogy embertől ennél többet kívánni sem lehetett. Élő tanú erre Janko- vics István bácsi, aki tíz évig volt cseléd a gazdaságban, a tehenészetben dolgozott. Hetedmagával lakott egy földes szobában,, meg egy közös konyhában. Minden nap hajnali 3 órától este 8 óráig dolgozott az istállóban. Kézzel fejte a teheneket, hátán hordta be nekik a takarmányt. S mindezért annyit kapott, hogy hét tagú családjával éppen megélt. Ma is a tehenészetben dolgozik Jankovics István bácsi. Naponta 10 órát tölt munkában, a rendszeres prémiummal együtt 1700 forint a havi fizetése. S most géppel fejik a teheneket, géppel készítik elő a takarmányt, minden tehenésznek van egy héten egy szabadnapja és ezenkívül a rendes fizetett szabadsága. De a gazdaságban dolgoznak Pista bácsin kívül még többen, akik hajdanában itt cselédes- kedtek. Itt dolgozik idős Vancsik Jó zsi bácsi is, aki 13 évvel ezelőtt a sárközi nagybirtokon dolgozott. Akkor gőzgépet kezelt, ma géplakatos. A földesúrtól 5 mázsa búzát kapott egy hónapban és ezért hajnali 2 órá tói este 10 óráig a gőzekével szántania kellett. Ma mint géplakatos 7 forintos órabérben, napi 8 órát dolgozik. ő is mégegyszerannyit keres ma, mint 13 évvel ezelőtt, pedig csak felét dolgozza. IÏ ivatkozhatnánk még egy fontos tényre, amely bizonyítja, hogy a mai sárközi nagybirtok más, mint a 13 évvel ezelőtti. Ez pedig az emberek szociális körülménye. A gazdaságban 13 évvel ezelőtt csak a főintézőnek volt emberhez méltó lakása. A cselédek egészségtelen, közös konyhában laktak, petróleum- lámpával világítottak, moziról, színházról csak annyit tudtak, hogy ilyen is van a városban. Ma más a helyzet. A gazdaságban nincsenek közös konyhák, minden házban ég a villany, modern kultúrotthont építettek, ahol hetenként mozi vetítés és ennél ritkábban színielőadás is van. Ma az időszaki munkások nem az isállóban, szalmán alszanak, mint 13 évvel ezelőtt, hanem számukra is modem munkáslakásokat építettek a gazdaságban. Tizenöt évvel ezelőtt a cseléd saját ruháját szaggatta, mikor munkába ment, ma az állandó dolgozóknak van munkaruhájuk, védőruhájuk. Csak egyetlen traktorosnak évente 1500 forint értékű ruhát vesz az állami gazdaság. Ezért tartják ma százszorta jobbnak a sárközi nagybirtokot a 13 évvel ezelőttinél. A következtetés a leírtak után könnyű: a mi társadalmi rendszerünk éppen azt tekinti feladatának, hogy a többségnek legyen jobb sora, a többség legyen elégedett mindennapi életének körülményeivel és ez ma a gazdaságban így is van. DOROGI ERZSÉBET
