Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-01 / 258. szám

1058 november 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG JAVASLATAINK a pusztahencsei Kossuth Tsz jövőévi tervezéséhez A pusztahencsei Kossuth Tsz nap­jainkban lesz kétéves. A nagyüzemi gazdálkodás minden feltételével rendelkezik. Földjei közvetlen a ma­jor mellett, nagy táblában vannak. Az Istálló és a többi gazdasági épü­let egy helyen, a központi majorban található meg. Közvetlen a major mellett van egy állóvíz, amely nagy­szerűen alkalmas lenne víziszárnya­sok tenyésztésére; ILYENEK A FELTÊTELEK, s ha ezeket a szövetkezet jól kihasz­nálja, akkor rövid időn belül a me­gye egyik virágzó közös gazdasága lehet. De ehhez elengedhetetlen, hogy a lehetőségeket az eddiginél jobban használják ki, gazdaságukat fokozatosan fejlesszék a belterjesség irányába. S mert az 1958—59-es gazdasági év termelési tervét a jövő héten újjáválasztott vezetőség kezdi meg, helyi tapasztalataink alapján a tervezéshez van néhány javasla­tunk. A szövetkezet 700 hold földön gazdálkodik, 71 tagja van. Jelenleg összesen 25 szarvasjószág, ezen be­lül mindössze 7 tehén van a kö­zösben. Ez nagyon kevés. Ezzel szemben 50 bebugatott enyakocának valót tartanak nyilván. Ez így, a földhöz viszonyítva aránytalan; A 700 holdas gazdaságban semmi nem indokolja, hogy 50 anyakocát tart­sanak. Ezt a járási elVnrsak is meg­mondták már a szövetkezetnek. Meg is értették és most azt tervezik, hogy az elitrekord 50 anyakocának- valóból az ellés után kiválasztják a 30 legjobbat és ezeket tartják meg a közösben. Még ez sem egészen reá­lis. A jelenlegi földterülethez 20 anyakoca bőségesen elegendő lenne. Hiszen ez évente, szerényen számít­va is, 320 matent je’ent. Ha ezt mind meghizlalják, gyakorlatilag minden egyes tsz-taghoz viszonyítva hat kövérdisznót tudnak értékesíte­ni, ami egészen kiváló. Ilyen alapon a sertéstenyésztés rovására máról holnapra növelhetik a sza-vasjószá- gok számát. Az lenne a jó, ha leg­alább 50 tehenet tartanának a kö­zösben, minden tsz-tagra egyet; Er­re megvan a reális alap. Mert, ha a jelenlegi 15 lóból ötöt eladnak — nyugodtan el is adhatnak — kapnak érte öt jó fejőstehenet. Nevelnek je­lenleg néey húsbikát is, amit ha el­adnak, szentén kannak ér é néay te­henet. Állami hitelből is bővíthetik a szarvasmarha-állományt, erre a 3004-es számú kormányrendelet le­hetőséget ad. Végül, de nem utolsó sorban ajánljuk a szövetkezetnek, hogy HASZNÁLJAK ki A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOKAT. Foglalkozzanak víziszárnyasok te­nyésztésével. Ez nagyon kifizetődő lenne. Ott van a tó, amelyet ritka akácfaerdő vesz körül, amelyben a libák egész nap ellegelésznének. A pulykatenyésztést is ajánljuk a szö­vetkezetnek, mert a pus ta mellett vannak a lucernások, ahol a puly­kák úgy fejlődnének, mint a gomba, és emellett elpusztítanának sok ro­varkártevőt. Ezeknek is kevés ta­karmány kellene és a pulyka jól jö­vedelmez. A növénytermelést illetően a ta­valyi megoszlás jó, ennek szellemé­ben nyugodtan termeszthetnek az idén is. Utolsóként a vezetéssel kapcsolat­ban bátorkodunk néhány megjegy­zést tenni. Nem tartjuk egészen ésszerűnek a tagság döntését, mely szerint Bartos József elvtársat vá­lasztották meg elnöknek. Bartos elvtárs harcos kommunista, nagyon becsületes ember. De idős és bete­ges, tsz-tag még nem volt. Helye­sebb lett volna, ha olyan elnököt vá­lasztanak a szövetkezetbeliek — ha már a jelenlegit nem tartják meg­felelőnek —, aki több éve tsz-tag. Ilyen a Kossuthban van bőven, hi­szen a szövetkezet hét évig volt a tengelici Petőfi Tsz-nek üzemegy­sége, s akik jelenleg a közösben vannak, azok túlnyomó többsége már akkor tsz-tag volt; JELENLEG AGRONÓMUS SINCS a tsz-ben, az elmúlt két évben nem is volt. Jelentkeztek ugyan az utób­bi időben hárman is, de az egyiket ilyen, a másikat olyan indokkal uta­sították el. Azt javas:ljuk a tsz-ta- goknak, hogy az agronómus munka­bérét ne spórolják meg, mert amit megtakarítanának a réven, az több­szörösen elmegy a vámon. Erre van éppen elég példa. Még akkor is ki­fizetődő a szövetkezetnek agronó- must tartani, ha az éppenséggel fia­tal, kevés gyakorlattal rendelkezik. Hiszen kezdetben ellátná a brigád­vezető feladatát is, aki jelenleg mint függetlenített ember dolgozik a szö­vetkezetben. Rövid időn belül aztán a fiatal agronómus gyakorlatra itt szert tenne, amit az egész tagság jövedelmének fokozása érdekében rövid időn belül gyümölcsöztethet- ne. _ „ Amit elmondottunk, az javaslat. Ne úgy vegyék a tsz-tagok, hogy be­le akarunk szólni a szövetkezet ügyeibe, ez távol áll tőlünk, ehhez nincs is jogunk. De ha megvalósít­ható, amit javasoltunk, akkor azon a szövetkezetiek vitatkozzanak és ha elfogadható, tervezzék meg, s ha megtervezték, akkor tekintsék tör­vénynek a végrehajtását. M. L. HÍREK — A tolnai Épületkár oan tartó KTSZ-nél párosverseny indult a Pelczer és a Guld-brigád között mi­nőségi és mennyiségi munka elvég­zésére. A versenyt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordu­lója tiszteletére indították. — Az ország 130 háziipari szö­vetkezete között első lett a Decsi Népművészeti és Háziipari Szövet­kezet. A vándorzászlót és vele együtt 8000 forint pénzjutalmat pén­teken adták át a szövetkezetnek. — 120 000 forintos költséggel 120 méter mély kút fúrását tervezik a bátaszéki Búzakalász Termelőszö­vetkezet új tanyaközpontjában. Ez a kút biztosítja majd a központ épü­leteinek vízellátását. — A hároméves terv időszaka alatt, 1960-ig mintegy 25 százalék­kal növekszik a kisipari szövetke­zetek szolgáltató tevékenysége a la­kosság felé. A kisipari szövetkeze­tek 1960-ban 1957-hez viszonyítva 26 százalékkal növelik a bútorgyár­tást. — Megkétszereződött egy év ala't a fejési átlag a bátai Vörös Zászló Termelőszövetkezetben. Tavaly 6,5 liter volt a fejési átlag, szeptember­ben viszont most elérte a 13,6 litert. — Elkészült a Péti Nitrogénművek 1959. évi terve. Az üzem a jövő esz­tendőben százezer forinttal több ér­tékű műtrágyát bocsát a mezőgaz­daság rendelkezésére. Az Európa- szerte keresett argongázt is gyárta­ni fogják, naponta 500—600 köbmé­tert állítanak elő. Ebből jut export­ra is. — Közöljük olvasóinkkal, hogy vasárnappal kezdődőden cikksoroza­tot indítunk lapunkban »így éltünk Szekszárdon a régi jó világban« címmel. A sorozat első cikke: Horthy Miklós Szekszárdon — a fő­vezér a nemzet torkán tartja a ke­zét. — A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának Elnöksége pénteken a Tolnai Textilgyárban tartott ülést. — A múltkori lottó-sorsoláson egy nagydorogi lottózó négyes találatot ért el. A szerencsés lottózó Lakatos Lajos. Mint már jó néhányszor, ez­úttal sem juthatott volna jobb helv- re a nyeremény. Öt gyermeke van és anyagi helyzete sem a legjobb. A kézhezkapott 25 800 forin' b >1 20 000-et nyomban a takarékba he­lyezett. — Műemlékké nyilvánították Bonyhádon a Lenin u. 6. szám alaíü házat. Az épület tatarozására és ere­deti formájában történő helyreállí­tására 170 000 forintot fordítottak — Közeled k a tél, növekszik a te véli könyvtár forgalma is. Hosszab­bak az esték, az emberek jobban ráérnek olvasni. A legutóbbi köl­csönzési napon mintegy negyvenen fordultak meg a könyvtárban; — Tolnán korszerű kisvendég7 í nyílt a volt tiszti kaszinó épületében a közelmúltban. A kisvendéglő m: az első napokban is jelentős forgo! mat bonyolított le. TILTAKOZUNK ! Valamennyiünk számára legdrá­gább kincs a béke, amely nélkül el­képzelhetetlen az alkotó munka, egyszóval az élet. Az emberiség ma egyöntetűen kívánja és akarja, hogy a nyugodt életet biztosító világbéke tartós legyen. Munkásgyűlést tartottak a napok­ban a várdombi gépállomás dolgo­zói, akik e gyűlésen a következő ha­tározatot hozták a béke megvédése érdekében. »Tiltakozunk a nukleáris robban­tások és a további kísérletek ellen, követeljük a robbantások és kísérle­tek végleges megszüntetését, a né­pek békessége és egészsége érdeké­ben. Tiltakozunk az ellen, hogy az Egyesült Államok más nép belügyei- be avatkozzon és katonai provoká­ciót hajtson végre a Kínai Népköz- társaság és más békeszerető nép el­len.« Az elkallódott szakember Szekszárdról Hőgyészre utaztam az elmúlt napokban autóbuszon egy régi mezőgazdász ismerősöm társasá gában. Az időt beszélgetéssel csap­tuk agyon. Barátom a belterjesség problémájáról beszélt, s mivel néze­teink nem mindenben egyeztek, ki­sebb vita keletkezett közöttünk. Vitánkba váratlanul egy harmadik ember is beleavatkozott, az autó­busz kalauza. — Hogyan, maga ehhez is ért? — álmélkodott a barátom a kalauz felé fordulva. Szokatlanul kevesen utaztunk. A kalauz leült az előttünk lévő székre és meglepő szavakkal válaszolt. — Jól néznék ki, ha nem érte­nék hozzá, hisz mezőgazdasági szak­ember vagyok. — Mezőgazdasági szakember? — Igen! — Milyen képesítése van? VÁLTOZÁSOK — A kendergyári munkás úgy sem tudott volna sertést tartani. Ma ott sorakoznak egymás mellett a sertés­ólak. Minden lakónak van. A gyár építette. Sarvajczéknak két szép hízó­juk van az ólban — tavaly is ket­tőt vágtak. A gyár épített tyúkólakat is a telep lakóinak. Jellemző a régi, majdnem feudális viszonyokra, hogy még az újság járatását is megtiltot­ták a dolgozóknak, akik csak titok­ban olvashattak. Amikor a gyár igaz­gatója megtudta, hogy az egyik mun­kás — név szerint, Madár András törős — újságot járat, azonnal kiad­ták az útját; Az az ócska ikszlábú asztal ezekre az időkre emlékezteti a kendergyá­riakat és szinte jelképe annak, mi­lyen változások történtek nálunk. Dehát ne csak a lakótelepen, hanem a gyárban is nézzünk kicsit körül. Régi tulajdonosai már biztosan nem ismernének rá, annyira megváltozott külsőre is. Hát még belül. Tágas, vi­lágos, levegős műhelyek, korszerű gépek könnyítik meg a dolgozók munkáját. A múlt évben a kóc-gép- sor és a kenderturbina felszerelésé­vel és üzembehelyezésével teljesen kiküszöbölték a rostkikészítés legne­hezebb munkáját, a tilolást. Az üzem­ben alig látni port, pedig egykor — a nehéz munka mellett — az állandó nagy por rongálta legjobban a dolgo­zók egészségét. Porelszívó és pozdorja elszívó berendezés gondoskodik a por mentesítésről és arról, hogy az össze­gyűlő pozdorját se kelljen talicská­val elszállítani. Felépült a gyár pozdorjalemez üzeme. A kóc gép­sorra és a kenderturbinára, a por- és pozdorjaelszívó berendezésre, a pozdorjalemez üzem építésére és be­rendezésére — mindre az ellenforra­dalom után került sor — mintegy három millió forintot költött az ál­lam. t I A gép nemcsak megkönnyíti a dol­gozók munkáját, hanem termeléke­nyebbé is teszi, jobb minőséget is eredményez. Dósa elvtárstól, a gyár főkönyvelőjétől tudom meg, hogy ma közel egyharmaddal termel többet a gyár, mint az ellenforradalom előtti években. Ugyanakkor a létszám húsz fővel kevesebb. A minőség sokkal jobb, mint régen. Ezért mázsánként átlagosan 120 forinttal magasabb a gyártott rost értéke, mint azelőtt. Míg az 1955. októbertől 1956. szep­temberéig tartó egy év alatt mázsán­ként 112 forinttal haladta meg az önköltség az árbevételt, most, ma minden mázsa rost több mint 60 forinttal kerül kevesebbe az értéke­sítési árnál. De nézzük ne csak a ter­melési eredményeket, hanem a kere­seteket. A gépesítés megkezdésekor ugyanis sokan nemcsak attól tartot­tak, hogy a gép nem válik be, hogy a tilolást nem lehet géppel végezni, hanem féltek a keresetcsökkenéstől is. Ezzel szemben mi a helyzet? Bimbi Györgyné törős volt. régen is. most is. Kiszámítottuk, hogy mennyi volt átlagos havi keresete 1955. első 9 hónapjában és mennyi ez év azonos időszakában. Az idén havonta átlago­san 300 forinttal keresett többet. Far­kas Anna rázósnál az összehasonlítás £ havi 296 forintos többletet mutat. Kővári Jánosné egykori tilos ma a turbinánál 169 forinttal keres többet, mint három évvel ezelőtt. Kőváriné átlagos képességű tilos, a legjobb ti- lósok keresete most alacsonyabb, mint a kézi tilolásnál volt. De ók sem sírják vissza azokat az időket, hiszen ma sokkal könnyebb a dolguk, sok­kal egészségesebbek munkakörülmé­nyeik. A bérek ma elsősorban azért maga­sabbak, mert a kormány a múlt év­ben különböző intézkedéseivel emelte a munkabéreket. De szerepe van a bérek ilyen alakulásában a korábbi­nál sokkal termelékenyebb, gépi munkának is. A Dunaföldvári Kendergyár — még megyei viszonylatban •- sem tartozik a „nagyüzemek” közé. Van­nak nála sokkal nagyobb, beruházá­sokkal is jobban felszerelt üzemek. És a dunaföldvári gyárnál sincs még minden rendben, a szociális berende­zések terén — a fejlődés ellenére is — még nagy a lemaradás. Most kezd­ték még csak meg egy üzemi konyha és kultúrhelyiség építését, megfelelő fürdője, öltözője még most sincs a gyárnak. De e gyár példája is mutatja azokat a változásokat, amelyek ná­lunk az elmúlt, közel másfél évtized alatt végbementek. J. J. — Okleveles mezőgazdasági tech­nikus vagyok. — Akkor hogy került ide az autó­buszra kalauznak? A kalauz arcán szomorkás mosoly húzódott végig és mivel a következő megálló még jó pár kilométerre előt­tünk volt, belekezdett kalauzzá ved- lésének történetébe. — A nevemet is megmondom — kezdte a beszédet. — Kaszás Fe­rencnek hívnak. 1953-ban végeztem el a mezőgazdasági technikumot. A Sárközi Állami Gazdaságban töltöt­tem a szakmai gyakorlatot. Két évig dolgoztam a gazdaságban, mint me. zőgazdász. Nem yolt könnyű dolgom kezdetben, de aztán később egyre könnyebbé vált a munkám. Jártas lettem a gyakorlati mezőgazdász teendőinek végzésében. Sokat tanul­tam az idős, nagy tapasztalatokkal rendelkező szakemberektől. Aztán, amikor húsz éves lettem, bevonul­tam katonának. 1956. őszén szerel­tem le, az ellenforradalom leveré­se után. Jelentkeztem munkára a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyánál. Nem kaptam munkát. Sok termelőszövetkezet felbomlott ak­koriban. Nagyon sok volt a munka- nélküli mezőgazdász. A tanács ap­parátusában lévő mezőgazdasági szakemberek közül is sokat raciona. lizáltak. Mit tehettem? Felmentem Budapestre és kőműves segédmun­kásként dolgoztam a romos épületek újjáépítésénél. 1957. tavaszán az apám, aki a 25. számú AKÖV-nél dolgozik, kedvező javaslattal állt elő. »Csapj fel autóbuszkalauznak, ha nem kapsz a szakmádban mun­kát« — mondogatta. Megfogadtam a tanácsát. Egy hónapos kalauziskolá­ra jelentkeztem. Az iskola után kö­teleztek arra, hogy hat hónapig, mint kalauz dolgozzak. Ha előbb otthagy­tam volna a kalauzságot, vissza kellett volna térítenem a tanfolyam költségeit. Pedig amikor a községi mezőgazdász hálózat létrejött és a termelőszövetkezetek újból újjáala­kultak, ismét nagy szükség lett a mezőgazdászra is. Közben megnősül­tem. Most már több mint egy éve dolgozom a kalauz szakmában. A fi. zetésre nem panaszkodhatom, 1300 1400 forintot keresek. De a szivem visszahúz a valódi szakmámba. Sze­retnék termelőszövetkezetbe menni mezőgazdásznak. Tudom, hogy szük­ség van rám is. Csak hát... ma már nehéz elhelyezkedni. Nem tudom ki­hez... hova forduljak? Nem tudom hol van rám szükség! így aztán af­féle elkallódott ember lettem.. Van szakmám, de nem tudom mit kezd­jek vele. Tudom, hogy hozzám ha­sonló már igen kevés van, de ez en­gem nem vigasztal. Megérkeztünk Szakályba. Kaszás Ferenc hirtelen felugrott és a busz ajtajához sietett. A beszélgetésünk hirtelen félbeszakadt. Csak néhány perc eltelte után szólalt meg útitár­sam, a mezőgazdász, aki mellettem ült. — Kellene valamit csinálni ennek az embernek az érdekében. A megye termelőszövetkezeteiben több mint húsz mezőgazdászra van szükség; Hiány van mezőgazdászokból... Nem engedhetünk meg akkora luxust magunknak, hogy egy is elkallódjon belőlük. H. T. Hogyan drágább ? A teveli földművesszövetkezeti bolt előtt vontató áll. Az alacsony­termetű vontatóvezető éppen a hát­só kerékkel bajlódik, amely szöget kapott, kilyukadt. Ritkán történik meg ilyesmi, és bizony megizzad a vontatás, amíg felpumpálja a hatal­mas gumikereket. — Még az a szerencse, hogy itt történt a faluban — mondja, amint megáll és néhány másodperc pihe­nőt tart. — Nincs messze a gépállo­más, ki kell mennem melegítőlám­páért. Mire készen leszek, kihűl a motor, melegíthetem újra. — Hogyan, hát nincs nálad lám­pa? — kérdezik tőle a falubeliek, akik segítenek neki. — Nincs. Nem vihetjük magunk­kal azzal, hogy így hamar tönkre­megy, meg amúgyis drága. — És ez így nem drága? Még az a szerencséd, hogy itt történt a fa­luban. Mi lett volna, ha valahol kint az úton adódik ez a defekt? Az elfecsérelt idő tálán nem drága?

Next

/
Thumbnails
Contents