Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-30 / 283. szám
1958 november 38. TOI,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG T PARTIZ ANKA A dunaszentgjörgyi KISZ- szervezet a falu szülöttének, az 1919-es proletárdiktatúra bukása után mártírhalált halt Szabó Erzsébetnek nevét vette fel. VII. A. hír váratlanul érkezett Szabó arwi szüleihez Dunaszentgyörgyre. . .A lányuk súlyos beteg, azonnal utazzanak a rabkórházba Budapestre, ha látni akarják .. . Olvasták kétségbeesve a táviratot. Szabó Erzsi édesanyja a hír vétele után a legelső vonattal Budapestre utazott. Magával vitte a fiát is, Szabó Zoltánt, A rabkórházban csak a folyosóra engedték fel őket. Sokat kellett várakozniuk. Végül aztán megjeleht két ápoló és egy íegyőr a folyosó végében. Az ápolók fehér lepedővel letakart hordágyat hoztak. A hordágyat letették a látogatók elé és az egyik ápoló a fej felőli részről felhajtotta a lepedőt. Szabó Erzsi halálsápadt arcából megtört szempár tekintett az édesanyjára. — Drága kislányom ne menj el, ne hagyj itt bennünket — zokogta az édesanyja. A lány mondani akart valamit, de nem tudott. Szeméből peregtek a könnyek. Az egyik ápoló halkan azt mondta Szabónénak: — Ne kérdezzen tőle semmit... Nem tud beszélni. Széttörték a nyelő csövét. Már hetek óta mesterségesen táplálják. Még aznap este meghalt. Másnap a legközelebbi rokonok közül csak alig néhányan kísérték utolsó útjára. A temetést követő éjszaka azonban megelevenedett az éjfél utáni órákban, a frissen hantolt sír környéke. Fiatal lányok és fiúk népes csoportja fogta körül a sírt. Az arcokat nem lehetett látni a sötétben. Kommunista ifjúmunkások voltak. Egy lány beszélt a sírnál tompán csengő, fájdalmas hangon. Azután a fiú állt a sír elé és Ady Endrének, Szabó Erzsi kedvenc költőjének a versét szavalta. A vers szavai szinte szugesztív erővel hatottak a koromsötét éjszakában. ifjú szívekben élek, s mindig [tovább. Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák. Mert életem millió gyökerű. Szent lázadások, vágyak, s ifjú [hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek. Csak, aki véres, igaz életű. Igen, én élni, s hódítani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán, Nem ér föl már szitkozódás, [piszok: Lányok, s ifjak szívei védenek. Örök virágzás sorsa már az enyém. Hiába törnek életemre, Szent, mint szent sír, s mint A csepeli [koporsó, kemény De virágzás, de élet és örök. A csepeli ifjú kommunisták küldöttei babérkoszorút helyeztek a sírra. A koszorú árát a halálhír napján gyűjtötték. A koszorúra piros szalagot kötöttek. Másnap a köztemető külső keleti részén a temető látogatói kíváncsian szemlélték az égővörös virágokkal elhalmozott sírt, rajta a babérkoszorúval, amelynek szalagjára aranyló betűkkel írták: „Nem hal meg, aki a népért áldozta életét!” (Vége.) Haypál Tibor ünnepi zárszámadási közgyűlés Janya-pusztán Ünnep volt november 26-a, a Harchoz tartozó Janya-pusztán. Az Uj Élet Tsz tartotta zárszámadási közgyűlését. Ezt ünnepelte a tagság és velük együtt a kívülálló dolgozó parasztok. — Szívesen fogadtuk a tsz meghívását — mondja Lászlai István 17 holdas középparaszt. — Bár én ismerem a munkájukat évekre visszatekintve. Láttam és tapasztaltam rosszat is, jót is, de az idei gazdasági évben valóban megmutatták azt, hogy mire képes a közösség akkor, ha egyakaraton van a vezetőség és a tagság. Nem tűnt hosszúnak Bálint tsz- elnök beszámolója, aki az elmúlt évek munkáját összevetve az idei esztendő eredményeivel, ismertette a tsz-tagság munkás hétköznapjainak történetét. A számadatok pedig mindenki számára érthetően megmutatták az Uj Élet Tsz gazdasági és szervezeti erősödését. — Négy új családot vettünk fel tsz-ünkbe az utóbbi időben, s ennek megfelelően 54 hold szántóval gyarapodott földterületünk. Állatállományunk is javult. Nyolcvannyolc darabból álló bonyhádi tájfajta szarvasmarha-tenyészetünk van. Eb-j ben az évben különösen a minőséget javítottuk — és igazolásul hozzáteszi: Idős szakember az egyszerű szavak hallatára mélyen meghatódik és el is pirul, de mint mondotta, jóleső érzéssel töltötte el az elismerés, mert látja, hogy becsülik munkáját és helyeslik intézkedéseit, amelyek a tsz erősödését szolgálják. A továbbiakban kitűnt az is, hogy a szövetkezetben még az év tavaszán, a növényápolási munkák kezdetén szocialista munkaversenyt indítottak a növénytermelésben dolgozók. Szi’ágyi János, Kocza János és Antifinger József munkacsapata állott versenyben. A három munkacsapat versenyét most, a zárszámadási közgyűlésen értékelték és átadták a pénzjutalmakat is. Az első díjat, a 900 forintot Szilágyi János csapata nyerte, 500 forint jutalmat Kocza János, 200 forintot pedig Antlfinger József munkacsapata nyert. — Jól dolgoztak és dicséretet érdemelnek az állattenyésztők, de jól dolgoztak a növénytermelők is, és a HŰSÉG jégkár ellenére is szép eredményeket értek el. Az igaz, hogy a jégverés nagyon lesújtotta valamennyiő- jüket, de nem várták ölhetett kézzel a biztosító intézet j gkárbecslőit, hanem mentették, ami menthető volt és a jégverés után azonnal hozzáfogtak a talaj lazításához, a fű- szerpaprikát pedig úgy kezelték, mintha száz százalékos termést várhattak volna — mondották többen. Optimizmus és bizakodás jellemezte a harci Uj Élet Termelőszövetkezet tagságának zárszámadási közgyűlését, s nagy lelkesedéssel beszéltek a jövő évi tervekről is, amelyekkel már a jövő évi, az ideinél még jobb zárszámadást készítették elő. Este pedig vacsorával egybekötött táncmulatságot tartottak és baráti összeforrottságban együtt ünnepelt és szórakozott a janya-pusztai Uj Élet Tsz tagsága és a még kívülálló, egyénileg dolgozó parasztok. P.-né Egy-két nap óta jobban érzi magát az idős, nagybeteg asszony. Csillapodtak kínzó fajdalmai, olyan könnyűnek érzi betegségét, hogy néha beszélgető kedve támad. —- Ne beszéljen olyan sokat mama, megárthat — inti menye, aki a beteg ágya körül forgolódik. — Olyan jól esik beszélgetni és nem is esik nehezemre. És továhb meséli életének egy-egy epizódját, s férjével bizonyítja az élmények valódiságát — aki az ágytól kissé távolabb lévő széken üldögélve figyelt beteg feleségének élénkségét. Látja, hogy ez az élénkség csak látszólagos. Látja és tisztában van azzal, hogy élettársa gyertyája már kialvófélber- van. Látja, hogy a pergamentszinü kéz egyszer-egyszer erőtlenül, ernyedten lecsúszik a takaróról. Érzi, hogy felesége szavai mögött ott van a vég, annak felismerése, hogy napjai, percei megvannak számlálva és búcsúzik hozzátartozóitól. A szürke szemek tört fénye időközönként a sarokban meghúzódó férj felé sugárzik, biztatóan és meg nyugtatóan. Es ez a kifejezés merevedett az arcra, elfátyolosodó szemekre. — Ne félj... Nem hagylak sokéig magadra... Lehet, hogy hamarosan év (s követlek. Az öregember úgy érzi, mintha mindezt elmondta volna, pedig csak agyában fordultak meg ezek a gondolatok. — Mama! Édesanyám! — kapkodnak az ágy körül állók a kihűlő kéz után. Ezt hallja az öreg és folyton a törtfényű, szürke szemeket látja maga előtt még akkor is, amikor szinte menekülve elhagyja a szobát. — Vége van! — elment a mama. Egyedül maradtam — döbbent rá és a diófa alatti kispadhoz vánszorog. Olyan nehéznek érzi lábait, mintha mázsás súlyokat vonszolna maga után. Szinte úgy rogyik le a lócára, orcát kezeibe temeti és nem is tudja mennyi idő múlott el azóta, amióta elhagyta a szobát, olyan távolinak tűnik minden. Filmszerűen peregnek le képzeletében életük egyes állomásai. Megismerkedésük... Igen, szép lány volt a mama, a legszebb a lányok közül. Az első találkozáson halvány rózsaszín grenadin ruha volt rajta. Este már haza is kísérte a játszóból. Milyen jól megértették egymást már akkor is és később is, házasságuk egész ideje alatt. Felelevenednek az esküvő emlékei. Milyen boldogok is voltak, pedig nagyon szegényen kezdték az életet. Es hamarosan megismerkedtek a gondokkal is, mert az egyik évről a másikra szaporodott a család. De sokat dolgozott szegény és mégis milyen szépen összetartotta a családot... Hat gyereket nevelt fel. A gondolatmenet időközönként megszakad. Mi is volt még? — kutat emlékezetében. — Igen, megszületett az első unoka... Es jött a háború, amely kegyetlen volt és elragadta a legidősebb fiút... Milyen nagy volt a fájdalmuk. Most is emlegette őt. A legidősebb fiút, akit elvesztettek. Most? Mikor is volt az a most? Egy-két órával ezelőtt? Vagy napok, hetek, hónapok múltak el azóta, amióta elhagyta a szobát. Mikor is volt? Most, vagy évtizedekkel ezelőtt. Minden olyan egyszerű és világos. Most is maga előtt látja a szürke, szempárt, amint fiatalosan, pajkosan reánevet. Most pedig komoran és sötéten néz maga elé, nagy keserűséggel és fájdalommal lázadozik a sors ellen... Most pedig tele van könnyel... Igen a levél miatt, amely a fia halálhírét hozta. — Mi ez? Mi van velem? Miért érzek olyan fojtogatást és mi van a házzal, amely mintha megindult volna? — Miért van ez a szorongó érzés? Csak nem ez a bolondos szív?... Az előbb még ragyogott a nap, most pedig mintha hirtelen besötétedett volna. A nagy diófa koronáját, mint ha hatalmas szélvihar tépdesné, úgy zúg, egyre vadabbal és egyre erősebben, majd lassan elcsendesül minden. POZSONYINE Felhívás a népi- és tánczenészekhez! Értesítjük a működési engedéllyel rendelkező népi és tánczenészeket, hogy a működési engedélyük felülvizsgálása megkezdődött. A Zeneművész Szakszervezet Megyei Elnöksége postán kiküldi a felülvizsgálással kapcsolatos kérdőíveket a zenészek címére. A kérdőívek beküldési határideje december 9. Felhívjuk a zenészeket, hogy a kérdőívek hátlapján felsorolt okmányokat feltétlenül mellékeljék és a határidőt tartsák be, mert különben működési engedélyük érvényesítésével a Zeneművész Szakszervezet elnöksége nem foglalkozik. A kérdőívek és egyéb okmányoka Zeneművész Szakszervezet Megyei Elnökségéhez (Szekszárd, Széchenyi utca 5. sz.) küldendők be. Aranyat érő lim-lomok — Az Országos Mezőgazdasági Kiállításról egy első és egy második díjat hoztunk el. Plangos moraj hangzott fel, amikor az eredményeket összegezve ázj egy munkaegység értékét ismertette az elnök. . — Tsz-ünkben az egy munkaegy-j ség értéke 42 forint és 57 fillér. Ez azt jelenti, hogy minden tagra általában 12 690 forint jut, és ha ehhez! hozzászámítjuk az egy hold háztáji terület hozamát is, amelyet 2700 fo-j rintra becsülünk, egy-egy tag évi jövedelme az j átlagot véve 15 000 forintot tesz j ki — mondotta. j A vezetők és a tagság összefor-j rottsága csendült ki a felszólalók' által elmondottakból, amelyet Kapás József állatgondozó így fogai-j «nazott meg: { — Vezetőségünk munkájával meg! vagyunk elégedve, mert lépten-nyo-5 mon azt látjuk, hogy a jövedelmező^ gazdálkodásra törekszenek. Gansz- á ner Bálint bácsi igazságos elnök. Az3 agronómusunk, Tóth La'os bácsi pe-5 dig jó szakember és igen sokat kö-jj szönhetünk az ő szakszerű irányítá-3 sának. Közülünk sokan ügy véle-? kednek, hogy kemény ember. Az- igaz, hogy keményen fellép a laza-j ságok ellen, de elsősorban a közös? vagyon védelmét tartja mindenkor? szem előtt. § AT elnökségben helyet foglalói Magas, szélesvállú férfi a tanár úr. Szőke haja és a vidám tekintete egy kicsit a »gyerekeidhez teszi hasonlóvá, akik körötte az iskola folyosóján és az udvaron ugyancsak nagy zene-bonával vannak. Kint az őszi eső monoton csepergése áztatja araszos sárrá a földet (— hej Sárköz, hej Sárköz —), de a gyerekek lelkesedését ez a csontigható nedvesség sem tudja lehűteni. — Tudják, hogy miért dolgoznak... — int feléjük Németh Károly, a decsi általános iskola tanára, utána finom mosollyal teszi hozzá: — Aranyat csinálnak... Pénzt a semmiből. A majdnem semmiből... A középkor alkimistái életeket és vagyonokat fordítottak arra, hogy megoldják ezt a titkot, — és a titok mégis titok maradt. Pont a decsi iskolásoknak sikerült volna...? — No ne gondoljon semmiféle varázslatra. A megoldás itt hever előttük — mutat rá egy nagy csomó lim-lomra. Ócskavas, néhány rongyos zsák, üvegek és papírok — hát ez volna az egész? Kedvem volna elhúzni a szám, mert ez ugyan minden, csak nem arany. — Még nem arany, de — azzá válik. Ebből fogunk kirándulni Pécsre. — Ebből... Két hét alatt háromezer forintot kaptunk ugyanilyen -vacakokért...-«, — és várakozóan néz rám, mit szólok ehhez a modern »alkímiához«. Csodálkozom és hümmögetek. Tetszenek nekem ezek a gyerekek, akik nem csodára várnak, hanem dolgoznak, utazni és látni akarnak, de a saját erejükből teremtenek rá lehetőséget. Ujnevelésű, mai gyerekek. Kis dolgokon kezdik, hogy majd felnőtt korukban nagy dolgokon folytassák. Tanár úr, ha adhatnék,, ötöst adnék az ilyen nevelésre. A gyerekek szorgalmasan rakják a gépkocsira az «•aranyat«, én előttem pedig megvilágosodik az egész nagy szerű — mert egészen hétköznapi — történet. Versenyt indítottak az iskolák a MÉH Vállalat kezdeményezésére, hogy minél több papírt gyűjtsenek össze. így kezdődött Decsen, és így Szék szárdon az új »húsztantermesben«, és így Janya-pusztán, — ahol pedig elaludt egy kicsit a verseny gazdája a MÉH Vállalat. Javában áll a nemes vetélkedés, amit maguk között a gyerekek csak a «három kilós« mozgalomnak hívnak. Három kg papír fejenként — ez a cél. Ha több is sikerül, annál jobb... Kovács Gyurka és brigádja a hetedikben már 620 kg vasat és 52 kg papírt gyűjtött, a nyolcadikosok közül pedig Szalai és Vadász a legeredményesebbek 545 kg vassal és 20 kg ronggyal. — Szeretnénk elsők lenni az iskolák között, — búcsúzik Németh Károly — ha nem is lesz könnyű dolog... De nem ám! — szólna közbe Kelemen Zoltán, a húsztantermes iskola lelkes nevelője, ha hallaná ezt a beszélgetést és Karácsonyi János igazgató a Janya-pusztai gyerekek nevében. Mindenki első akar lenni, és ez így helyes. \ * Nem akarok félmunkát végezni, felkeresem hát Bárd Flórián elvtársat, a megyei tanács oktatási osztályán, és tőle érdeklődöm, hogy milyen eredményeket várhatunk ettől a csendben, de eredményesen folyó versenytől. — Két vonatkozásban is fontos ez a munka. Az egyik oldala kétségtelenül anyagi előnyöket nyújt, ni- szen kallódó, sárba és a padlásokra temetett dolgok fillérekké és forintokká váltódnak a gyerekek számára, nyersanyaggá a népgazdaság termelő apparátusában, — másfelől azonban kitűnő lehetőség arra- hogy a nevelés érdekében felhasználjuk ezt a versenyt. Szorgalomra, kitartásra, az apró dolgok megbecsülésére, önállóságra, talpraesettségre van szüksége annak, aki nem akar benne lemaradni. Kitűnő alkalom a nevelésre... — Mikor lesz a verseny értékelése? — December közepén a MÉH Vállalat képviselőivel közösen elért eredmények alapján ítéljük oda a díjakat, mintegy két és félezer forint értékben. Magam is nagyon kíváncsi vagyok rá, mi lesz a végeredmény... Erre kíváncsi Szijjártó János elvtárs is, a MÉH Vállalat kirendeltségvezetője, aki az iskolák ilyenirányú munkáját »hivatalból« irányítja. r— Csak kétszáz iskolát vegyünk alapul a megyében, pedig több van — mondja —, és fogadjuk el kiinduló pontnak azt, hogy a decsi gyerekek tíz nap alatt négy mázsa rongyot és közel egy mázsa papírt gyűjtöttek össze. Szorozzuk be kétszázzal, az iskolák számával, és az eredmény egész hihetetlen... Azt jelenti vállalatunk szemszögéből, hogy ha az iskolák ezt így teljesítenék* tíz nap alatt az egész évi tervünket túlszárnyalná az apró gyerekkezek gyűjtögető szorgalma. Igyekszünk is megtenni mindent, hogy előmozdítsuk az iskolák és az iskolások versenyét, és hiszem, hogy nem eredménytelenül... fejezi be Szijjártó elvtárs, mert szól a telefon, szállítóeszközt kér (valamelyik iskola. Aranyat érő lim-lomok. Nem is volt túlzás a cím. S hogy mennyire nem, majd tanúi lesznek azok a boldog gyerekek, akik a majdnem — semmiből megtanulták ezt a modern alkímiát — saját maguk és mindnyájunk hasznára. — syzó —
