Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-04 / 260. szám
tolhá megyei VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! III. évfolyam, 260. szám. ARA: 50 FILLÉR Kedd, 195S november 4. A HAZAFIAS NÉPFRONT NAGYGYŰLÉSEI Benke Valéria Simontornyán : I mi programunk: a szocializmus építése, a dolgozó nép életének következetes javítása A simontornyai művelődési házban tartott nagygyűlésen Benke Valéria művelődésügyi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Tolna megye képviselőjelöltje, mondott beszédet. Her- sics Ferenc, a simontornyai népfront-bizottság elnöke nyitotta meg a nagygyűlést, majd az úttörők virágcsokrokkal köszöntötték a megye dolgozóinak képviselőjelöltjét. Benke Valéria bevezetőben Si- montornya dolgozóinak megváltozott életéről beszélt, majd így folytatta: — Az imperialista sajtó és rádió szinte naponta zengi olyasfajta -himnuszait«, hogy mily -üdítő« is az a burzsoá életforma, ök persze nem így nevezik, de ez mondanivalójuk lényege! Azt gondolják, hogy a simontornyaiak, s az egész magyar nép elfeledte már azt a -régi jó világot«? Azt hiszik, hogy népünk nem emlékszik már arra, milyen -meny- nyei állapotokat« nyújtott számára annak idején a tőkések és földesurak uralma? A simontornyaiak is a saját bőrükön érezhették a burzsoá hatalom teremtette életforma -áldásait«. Az akkori választások idején jó részüknek nem volt szavazati joga, s akit nem ütöttek el attól, az olyan pártok között -választhatott csupán«, amelyeknek grófok, vagy földbirtokosok voltak a vezetői. A gyönki kerületben például egymás után négyszer -választhattak« Pesthy Pál között (derültség), aki gazdag ügyvéd volt. Magától értetődik, kinek az érdekeit képviselte. Vajon akkor nem tudtuk volna eldönteni, mi a jó és mi a rossz a népnek? Dehogynem! De annak idején munkás-paraszt nem kerülhetett a magyar parlamentbe, még tanító se nagyon. Ma viszont a dolgozó milliók maguk közül választanak. A legjobbakat jelölték az államhatalom szerveibe. Ez fáj az imperialistáknak és szószólóiknak. Azért sírnak krokodilkönnyeket, mert népünk nem hallgat többé a nyugati -paradicsom« propagandistáira. — Időnként még azt az állítást is meg merik kockáztatni a szabadság bajnokainak mezében tetszelgő propagandisták, hogy -aki rendes, jóra- való ember volt, aki dolgozni akart, az a múltban is tisztességesen meg- élhetetett Magyarországon.« Ilyen feledékenynek gondolják népünket? Vajon 1931-ben vagy 1932-ben miért kellett százezrekben kifejezni a munkanélküliek számát? Mit törődtek a földesurak és a tőkések azzal, hogy munkaalkalom legyen. Bezzeg, választások előtt jöttek a nagy szavak, az üres ígérgetések, hogy bejussanak a parlamentbe. Aztán pedig jöttek a zsíros üzletek nekik — nyomor és munkanélküliség a népnek. Hányszor ígérték például aha- dikölcsönök visszafizetését, hányszor fogadkoztak az úgynevezett választások előtt, hogy gondoskodnak majd az öreg és munkaképtelen dolgozókról. Odáig mentek a képmutatásban, hogy még a bankok uzsorakamata ellen is -harcot hirdettek« egy-egy kis faluban a kortesgyűléseken, s olcsó hitelekről papoltak, amit majd ők kijárnak a kisiparosok nak, a gazdáknak. Létbiztonságról is szónokoltak. Létbiztonság? íme, hogy nézett ki annak idején: 1931-ben tehát egy év alatt 13 000 Tolna megyei család házát, földjét árverezték el. A hadikölcsönök elúsztak, nem sok valósult meg az öregségi és betegségi biztosításból sem, s vajon hány munkás-paraszt, vagy kisiparos kapott nyugdíjat öreg korára? — S az akkori urak — jó részük gyorsan kereket oldott e hazából — ma külföldről a -félelemnélküli élet« prófétáinak gúnyáját szeretnék magukraölteni, de hiábavaló az erőlködésük: a mi nemzedékünk ismeri, milyen is az a bizonyos, általuk nyújtott félelemnélküli élet! A mi nemzedékünk súlyos éveken át rettegett attól, lesz-e holnap kenyér, lesz-e munka a jövő héten, s mikor perdül meg a dob a kicsiny falusi házak udvarán. Nem az apostoli királyság, nem a burzsoák hatalma, hanem a népi demokrácia tette lehetővé, hogy két-háromszobás, fürdőszobás házakat építsenek munkásemberek, szorgalmas termelőszövetkezeti tagok. Nagy taps. Egyedül Simontornyán 317 új ház épült a felszabadulás óta és Tolna megyében csak a közelmúltban 500 házat építettek OTP-hitelek segítségével. További 400-at pedig most építenek. Egy adat csupán a mi új életünkből, de jellemzően mutatja a különbséget a tőkés világ -áldásai« és a néphatalom között! — A szekszárdiak emlékeznek még talán arra, hogyan is épült náluk az aszfaltjárda? Bizony megépült az, de a város egyik akkori korrupt főmérnöke hatalmas .vagyont szerzett belőle, a kisemberekre pedig olyan terheket róttak miatta, hogy közülük soknak még a háza is ráment. Most is építenek járdákat, fejlesztik a vízhálózatot is megyeszerte, de nem a dolgozók rovására, hanem velük együtt közösen a maguk javára. Ma már az egykor elmaradt falvakban vízvezetékkel is mérik a kultúrált életformát. Hőgyészen már elkészült a vízvezeték, Tolnanémedi- ben hozzáfogtak, Simontornyán is tervezik. Van még tennivalónk? Bőven van. Az uraktól kapott -örökségünk« nem volt valami fényes: elmaradott falvak, elhanyagolt utak, kultúrálatlan városok! Uj életünk 13 esztendeje alatt nagyot léptünk előre. Büszkék vagyunk eredményeinkre, hiszen a néphatalom 13 esztendeje alatt megváltozott az ország képe. Simontornyán például a bőrgyár korszerű nagyüzem lett. ahol a legutóbbi években 361 forinttal emelkedett a munkások átlagbére. Uj iskola és kenyérgyár épült és szinte minden házban rádió, öt háznál televíziós készülék is van. Mégsem állhatunk meg, tovább kell haladni a fejlődés útján. De azok ne sopánkodjanak most, akik ezt az örökséget ránkhagyták. Elhisszük, fáj nekik saját hatalmuk elvesztése, de ne fájjon a fejük népünk mai élete miatt. — Népünk tud élni a hatalommal! Egyedül Tolna megyében 26 000 család jutott földhöz. Munkája és becsületes megélhetése van munkásnak, parasztnak, iparosnak, értelmiséginek. Gyermekeit mindenki iskoláztathatja, mégpedig tehetségük és szorgalmuk szerint, nem pedig a papa pénzeszsákja szerint. Nyugdíjat biztosítunk a munkásnak, az értelmiségieknek és egyre több dolgozó parasztnak is. Az egészségügy és a kultúra vívmányai eljutnak a hajdan nagyon elhanyagolt Tolna megyében még a puszták népéhéz is. Ezt látva minden becsületes ember csak igent mondhat a mi új életünkre. Még az is igent mondhat, akinek talán egyénileg nem javult különösebben a helyzete. Igent mondhat azokért a százezrekért, a hajdani hárommillió koldusért, akiknek a múltban nem volt emberhez méltó életük, most pedig van. — Nekünk választani kellett aközött, hogy párezer ember dúskáljon és morzsák jussanak a többinek, vagy mindenki becsületesen éljen munkája szerint — az a párezer pedig, aki most már nem dúskálhat úgy, mint hajdan, hát sopánkodjék. Inkább ezt az utóbbit választottuk; Ezek a sopánkodók persze különösen hangosan fújták a nótát, amikor mindenütt és mindenben a hibakeresés volt a divat. Vajon a hibák kijavítását akarták? Vajon 1956-ban Löwenstein herceg, Habsburg Ottó és Weismanfrédék megbízottai azért jöttek Magyarországra, hogy segítsenek a népnek kijavítani a hibákat, segítsenek a munkásoknak jobban vezetni a gyárat, a parasztoknak jobban művelni a földet, hogy több jövedelme, jobb élete legyen a népnek? Nem azért jöttek! Ellenkezőleg: azért szájaltak, azért támadtak és gyilkoltak, hogy mindent visszavegyenek a néptől. S a nép józan többsége a szépen zengő nemzetiszínű jelszavak mögött felfedezte igazi szándékukat, s ezért nem engedte felülkerekedni az ellenforradalmat. Dolgozó népünk ezért hálás a Szovjetuniónak, amely másodszor is biztosította népünknek, hogy a maga életét élje és a kizsákmányolok nélkül keresse boldogulását a maga módján. A mi programunk: a szocializmus építése, a dolgozó nép életének következetes javítása. Világos azonban, hogy csak abból élhetünk jobban, amit megtermelünk. Tudjuk, hogy több lakás kell, növelni kell az óvodák, bölcsődék és a napközi otthonok számát is, javítani kell a nagy- családosok életkörülményeit is. Pártunk és kormányunk megfelelő intézkedéseket dolgoz ki ezek megoldására. Minél többen, minél jobb munkával támogatják ezt a törekvést, annál hamarabb találjuk meg a megoldást. Minden gondolkodó ember látja és érti ma már, hogy gyorsabb előrehaladásunk közös ügy: ha a dolgozók szorgalmas munkájukkal, takarékossággal megteremtik a feltételeket, pártunk és kormányunk nem késlekedik, hogy további intézkedéseket tegyen az életszínvonal emeléséért. Vannak olyanok, akik megkérdezik: a választások után is ugyanazt tesszük-e, amit az elmúlt két évben? Népünk széles tömegei meggyőződhettek arról, hogy a párt- és államvezetésben megvalósult a szavak és a tettek egysége. Népünk bizalommal követi a pártot és a kormányt és világos, hogy nem fogunk változtatni az eddigi helyes (Folytatás a 2. oldalon.) Két év mérlege Két esztendővel ezelőtt a hazánkban garázdálkodó ellenforradalmi erőkkel szemben a forradalom, a szocialista építésben elért eredmények védelmében forradalmi fegyveres erők léptek fel, s ezzel megkezdődött az ellenforradalom fegyveres felszámolása. Ha valamely tettről elmondhatjuk, akkor a forradalmi munkás-paraszt kormánynak e tettéről elmondhatjuk, hogy történelmi jelentőségű voit. A forradalmi munkás-paraszt kormány a szovjet hadsereg segítségével szét zúzta a hazánkra törő,, függetlenségünket, békénket veszélyeztető ellenforradalmi erőket, helyreállította a törvényes rendet, biztosította a zavartalan életet. A nyugati világban arra számítottak, hogy ez a kis ország nem tudja elviselni azokat a mérhetetlen csapásokat, amelyeket az ellenforradalom okozott, de rövid idővel később már magyar csodáról beszéltek. Arról ábrándoztak, hogy nagyarányú gazdasági romlás következik be, — ehelyett gyorsan stabilizálódott a népgazdaság. Sokan az inflációt várták —, de a forint kibírta a próbát, s ma is mindenki megvásárolhatja azt, amit kíván jó forintjaiért. A nyugati hírügynökségek már a hosszantartó munkanélküliségről adtak híreket —, de a forradalmi munkásparaszt kormány átmerieti intézkedései nyomán csak igen rövid ideig és igen kis mértékben jelentkezett a munkanélküliség. Való igaz, hogy fennállott a gazdasági romlásnak a veszélye, az is igaz, hogy az infláció veszélye is igen nagy volt. A kormány bejelentette azt is — mert számolt a tényleges nehézséggel —, hogy munkanélküliségnek nézünk elébe, de mindent megtesz annak érdekében, hogy az minél kisebb mérvű legyen. A veszélyek megvoltak, de egyik sem tudott olyan mérvű pusztításokat okozni, amelyek hosszú évtizedekig éreztették volna hatásukat. Ebben igen nagy szerepe van a pro- letámemzetköziségnek. Különösen a Szovjetunió adott igen nagy segítséget hazánk talpraállításahoz. de igen jelentősek voltak azok a gazdasági és erkölcsi segítségek is, amelyeket a népi demokráciáktól, a szocialista tábor országaitól kaptunk. A proletárnemzetkóziségen túl a magyar nép alkotó munkája, munkaszeretete volt a másik hajtó erő, amely segített kiemelni az országot igen nehéz helyzetéből. Népünk nem akarta, hogy azok az eredmények, amelyeket 1956-ig elértünk, megsemmisüljenek. A nehéz és igen fáradságos munka meghozta gyümölcsét. A forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt számos olyan intézkedést hozott, amelyek megszilárdították a szocializmus építése során elért eredményeket és az elkövetett hibák felszámolását eredményezték. A begyűjtési rendszer helyett az új alapokon végzett terményfelvásárlás segítségével látjuk el a bérből, fizetésből élőket, biztosítjuk az önkéntességet a termelőszövetkezeti 'mozgalomban. Jelentős mértékben emelkedett az életszínvonal, amelynek stabilitását ebben az évben valósítottuk meg. És lehetne sorolni hosszan a megtett intézkedéseket. Két esztendő telt el csupán, a párt, a kormány vezetői összefogva a néppel olyan eredményeket értünk el, hogy joggal tölti el szívünket örömmel. A párt és a kormány most választásra hívja a népet: november 16-án mondjon véleményt az elmúlt két esztendő munkájáról, a felszabadulás óta megtett útról. A munkásosztály, a dolgozó paraszt ság és az értelmiség mindennapi munkájával bizonyította, hogy egyetért a Magyar Szocialista Mun káspárt és a forradalmi munkás- paraszt kormány politikájával, helyesli a hároméves terv célkitű. zéseit. A választás napján szavazócéduláinkkal is erősítjük meg egyet értésünket a párt és a kormány politikája iránt. Csütörtökön ülésezik a megyei tanács végrehajtó bizottsága A megyei tanács végrehajtó bizottsága legközelebb csütörtökön, november 6-án tart ülést. Az ülésen külön napirendi pontként vitatják meg Tolna megye állattenyésztési helyzetét és az állatok áttcleütetésé- vel kapcsolatos feladatokat. A napirendi pontnak Walter lános, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztály vezetője az előadója. Külön napirendi pontként tárgyalnak a tűzrendészet! feladatok megoldásáról, valamint a Tolna megye területén lévő testnevelésről és sportmozgalomról. A tűzrendészettel foglalkozó napirendi pontnak az előadója Kovács Mihály százados, a BM. Tolna megyei Tűz- rendészeti Osztályparancsnokságának vezetője, a sportmozgalommal kapcsolatos napirendi pont előadója pedig Lépő László, a Tolna megyei Test nevelési és Sport Tanács elnöke. A vb. ülésen dr. Tuska Pál, a megyei tanács vb. elnöke jelentést tesz a választás előkészületeiről. A parasztemberek részére ezüstkalászos tanfolyamot, a parasztasszonyok részére pedig szabás-varrás tanfolyamot szervez a Szekszárdi Földművesszövetkezet A Szekszárdi Földművesszövetkezetnek 1800 tagja van. Ezek túlnyomó többsége egyénileg dolgozó paraszt, akik főleg azért léptek be a földművesszövetkezetbe, hogy onnét segítséget kapjanak. Kapnak is. A Szekszárdi Földművesszövetkezet rendelkezik négy veíőgeppel, amit minimális összegért kölcsön ad azoknak a tagjainak,; akiknek nincs vetőgépük. Ezenkívül kenderarató gépe is van a szövetkezetnek, amit szintén a dolgozó paraszttagok használnak. A nők részére pedig két mosógépet vásároltak, amelyek szintén állandó használatban vannak. Ennyit erről. Érdemes néhány szóval említést tenni arról, hogy a Szekszárdi Földművesszövetkezet hogyan gondoskodik tagjainak továbbképzéséről, tanulásáról. Ennek érdekében a dolgozó parasztok részére a belvárosban és az újvárosban ezüstkalászos gazdatanfolyamot szervez a földművesszövetkezet, ahol mindenki ingyen tanulhat. A gazdaasszonyok részére pedig két szabás-varrás tanfolyamot, az újvárosban és a belvárosban. A varrógépet a földtnüves- szövetkezet adja. Ezen kívül a földművesszövetkezet keretén belül működő hetven tagú méhész szakcsoporton belül is lesz továbbképző tanfolyam. Hova fordítják az adó címén befolyt összeget Dunakömlődön Sipqs, Istvánnal, a dunakömlődi tanács* v. b. elnökével arról beszélgettünk, hogy mennyi mindent kapnak a község dolgozói közvetett formában az államtól. -Égjük másik községi lakos mégis gyakran arra panaszkodik, hogy sok az adó.« A tanácsnál hajszál pontosan ki lehet mutatni, hogy mire költik az adó címén befolyt összeget a községben. összesen a 2000 lelket szám. láló kis községben 260 000 forint adó folyik be egy évben. Ezzel szemben a községi tanács évi költségvetése 320 000 forint. Tehát még 60 000 forintot a községiek kapnak az adó mellé, hogy fenntartsák a 20 személyes bölcsődét, a 60 személyes napköziotthont és a 160 állami kezelésben lévő házat, amelyeket szánté fillérekért laknak a községbeliek.
