Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-27 / 280. szám
/ 1958 november 27. TO ii N A M KG Y El MEPt) J fiAU 3 PARTIZANKA Előadás és neveléslélektani kiállítás Szekszárdim, gyermekeink érdekében A zombai Vörös Csillag Termelőszövetkezet egyik tagjánál, Péter Pétereknél a zárszámadás előtti napokban lakodalmat tartottak. A lakodalomban több mint 200 vendég volt és héttagú rezesbanda húzta a talpalávalót. Ahogy mondják, a Péter családban még senkinek sem volt akkora lakodalma, mint a 16 éves Margitkának. Haypál Tibor Simontornyai diákok látogatása. Ssekssárdon TIT és az Orvosegészségügyi Szakszervezet meghívására tartott előadást dr. Schnell János egyetemi magántanár, a Budapesti Központi G5rermekideggondozó Intézet igazgató főorvosa, vasárnap délelőtt a kórház kultúrtermében. Dr. Schnell János idegorvos, de mint pedagógus kezdte egykor pályafutását a szomszédos Sió- agárdon. Pedagógus múltjához orvosi pályáján sem lett hűtlen. Kérdésünkre dr. Schnell a következőket mondta el munkájáról, küzdelmeiről: — A Budapesti Központi Gyermekideggondozó Intézet feladatköre, mint azt a gyakorlat igazolja több, mint amit az intézet címe jelent. A feladat nemcsak az odakerülő gyermekek kivizsgálásából, kezeléséből, gondozásából áll, hanem kiterjed, sőt több időt követel a környezeti ártalom kielemzése és kiküszöbölése terén. A gyermek környezetét ugyanis a család, az iskola, az utca és a társadalom képezi. Ezek szerint fél munkát végeznénk, ha kezelésünk csak a gyermekekkel való közvetlen kapcsolatban merülne ki. A szülők és gyakran a pedagógusok felvilágosítása és különösképpen a szülők nevelési irányítása teszi teljessé és eredményessé törekvésünket. A klinikai pszichológia gyakorlatban nyert évtizedes tapasztalatai igazolják, hogy a szülőkkel gyakran többet kell foglalkoznunk, mint magukkal a gyermekekkel. Hiszen azért hozzák a szülők intézetünkbe gyermekeiket, mert nevelési módszerük saját bevallásuk szerint is csődöt mondott. A kivizsgálás után rá kell mutatnunk hol követtek el nevelési hibát és a jövőben hogyan bánjanak gyermekükkel. Az esetek bármilyen változatosak is, főbb vonásaiban azonban gyakran azonosak és az ezzel kapcsolatos tanácsok is. Ezeknek a gyakori ismétléseknek elkerülése végett indítottam meg körülbelül húsz éve a Gyermeklélektani Intézetben a vizuális úton történő nevelési tanácsadást, azaz plakátok, rajzok útján történő felvilágosító munkát. Ez a mód modern és a plakátok sűrítve, csak a lényegre szorítkozva adják a nevelési tanácsot. A sebesség századáÖtezer forintos lakodalom ban, a siető ember felvilágosítása ezen az úton percek alatt történik. De a nyelve is, amellett, hogy tudományos, világos és az egyszerű ember számára is érthető. JV hhez az elgondolásomhoz vettem magam mellé Tamás Lajos festőművész, gyógypedagógus tanárt, aki a plakátok és rajzok százait gondolta ki és készítette el a helyes nevelés, a gyógyítónevelés,; a fiatalkori bűnözés — a háború, mint az új nemzedék ideg- rendszerének rombolása — és az alkohol— mint az örökletes betegségek okozója — elleni küzdelmet. A kiállítás képanyaga többek között az Egerben megrendezett „Dunavölgyi Gyermekhét”-en, az 1957. nyarán Prágában tartott Defektológiai Kongresszuson nagy sikert aratott. Ezt a sikert kulturális nívónk szempontjából értékelhetjük már csak azért is, mert ezen a területen kezdeményezésünk egyedülálló és úttörő. Mint az angol egészségügyi világ lap a The Lancet jelenti, 1960. év a Geofizikai Év után az elmebetegségek megelőzését szolgáló kongresszusok éve lesz. Az egész világ tudósai, orvosai, pszichológusai, pedagógusai a két háború által megrongált emberi idegrendszer ártalmainak megelőzése érdekében munkálkodnak. Az értékes előadás és kiállítás nagy hatással volt a szekszárdi látogatókra is. Több javaslat és hozzászólás hangzott el. Szállásy Ernő, a TIT megyei titkára konkrét segítséget ajánlott fel a neveléslélektani előadások és kiállítás minél szélesebb körökben való terjesztéséhez. A TIT vállalja, hogy az átdolgozott és szakszerűen csoportosított plakátok anyagából színes dia filmet készíttet, rövid magyarázó szöveggel. A megfelelő szakismerettel nem rendelkező vidéki előadók részére pedig tudományos, de közérthető nyelven szerkesztett szövegkönyvet kell kiadni. A pedagógiai-lélektani és egészségügyi szakosztály pedig a következő időszakban összeállít egy előadássorozatot, amely neveléslélektani kérdésekkel foglalkozik. A kiállítás látogatási könyvében számos hallgató nyilatkozott nagy elismeréssel a látottakról és hallottakról. Amikor a zárszámadási közgyűlés után beszélgettünk Péter Péterrel tréfálkozva azt mondta: — Az az ötezer forint, amit a lányom lakodalmára költöttem végeredményben nem is olyan nagy ösz- szeg nekem, mivel a szövetkezeti vagyonom csaknem egymillióra rúg. A termelőszövetkezet vagyona ugyanis nemsokára eléri az egymillió forint értéket. A dunaszentgyörgyi KISZ-szervezet a falu szülöttének, az 1919-es proletárdiktatúra bukása után mártírhalált halt Szabó Erzsébetnek a nevét vette fel. IV. A napok gyors ütemben követték egymást. Elérkezett a nagygyűlés ideje. Szabó Erzsi kedvelt, pírosmintás nyári ruháját öltötte magára. — Hová készülsz, Erzsiké? — kérdezte aggodalmas hangon a nagybácsi. — Elmegyek a Vigadóban rendezett gyűlésre — felelt egy kis szorongással a hangiában. — Ne menj a nagy nyilvánosság elé... Tudod jól, hogy bolond idők járnak — kérlelte az idős ember. — Elmegyek. — Nem engedlek el, édesanyád előtt én tartozom felelősséggel érted — próbált parancsolólag fellépni az öreg. — El kell mennem, hív a kötelesség. Ezen a gyűlésen nekünk is hallatnunk kell a szavunkat... Most még a tömeget a Peidl kormány ellen fordíthatjuk. — Atyaúristen — sopánkodott a nagybácsi —, csak nem akarsz beszélni az emberekhez? Erzsi, elmosolyodott. A mosoly egy kissé erőltetetten rajzolódott arcára. Odalépett a nagybácsijához és homlokon csókolta. — Ha nem jövök vissza, akkor ne értesítsd azonnal a szüléimét, mert lehet, hogy csak rövid időre fognak le — mondta a lány. Az öreg ember szeméből potyogtak a könnyek. Remegő kézEgészen spontán került csak a beszélgetés témájába a bonyhádi cigány együttes szereplése és tervei, s már rég másról folyt volna a beszélgetés, ha éppen nem lép a terembe Baráth Jóska bácsi a cigányok patrónusa, aki most már nem tágított ■ a téma további feszegetése mellől, s megragadta az alkalmat — ami érdekessé vált a mi számunkra is, — hogy elmondja véleményét egy, s más dologról... A bevezetőben mindjárt közölte, hogy a bonyhádi cigány együttes bővül: az eddigi 20—25 tag helyett a jövőben mintegy 35 szereplője lesz az együttesnek. Bonyhádo.n ugyanis a cigány »társadalomnak« csak egyik rétege volt képviselve eddig az együttesben, melynek munkájában a másik rész is tevékenykedni kíván. Sőt, a járás néhány községéből is jelentkeztek cigányok, akik felajánlották, hogy szívesen vállalnának szerepet... Az együttes tagjai most a Cigányvajda lánya című műsor kibővítésén dolgoznak. A tagok saját élettapasztala tűkből dolgoznak fel részleteket. Baráth Jóska bácsi, ez az öreg cigányzenész szívügyének tartja a cigányok helyzetének megjavítását, kulturális felemelkedésük biztosítását. Mint mondja: — a rajkókat összeszedtem és zenére tanítgattam azokat, akiknél tehetséget láttam. Azán meg. beszélgettünk az idősebbekkel is az általános kulturális tudnivalókról, az iskola szükségességéről, s arról, hogy illenék min Megjelent a Bonyhádi Állami Perczel Mór Közgazdasági Technikum tanulói évkönyvének legújabb száma, a Bonyhádi Közgazdász. A lap érdekes, színes írásokban számol be a diákok nyári munkáiról, szórakozásáról, s több tanuló ' arról ír, hogy a nyár folyamán milyen termelőmunkában vett részt. Érdekes cikket közöl a lap az egyik először szavazó diák tollából, aki leírja, hogy mit jelent számára a választásban való részvétel. A lapban, melyet minden negyedévben jelentet meg az intézet, színes leírásokat zel nyúlt a zsebébe és egy levelet húzott elő. — Nem akartalak vele szomorí- tani, de ha elmész, akkor kell, hogy tudj róla, mi történik odahaza. Erzsi megismerte az írást, az édesanyja írása volt. ... A fehérek, akiknek itt Dunaszentgyörgyön a doktor fia, a katonatisztnek nevelt Grünwald Elek az egyik vezetőjük, téglával verték be az ablakainkat. Azután betörtek hozzánk és mindent felforgattak. Az Erzsikét keresték. Még a 86 éves nagymamát is kiszállították az ágyból, hogy a szalmazsákját felforgathassák. A „Nyugat” című ^ folyóiratokat, amelyeket az Ady versek végett gyűjtött a kislányom, mind elégették az udvaron ... Kedves bátyám, ha tudsz valamit Erzsikéről, feltétlenül írjál. . . A nagybácsiban, amikor látta, hogy Erzsi arca elfehéredik, felcsillant a remény. — Ugye nem mész el kislányom? — De elmegyek — válaszolta a leány, s a sötét lépcsőház perceken belül elnyelte kecsesmozgású kislányos alakját. A Vigadó zsúfolásig tömve volt mindenféle rendű és rangú emberekkel. Voltak szép számmal munkások is, akiket a kíváncsiság vonzott a gyűlésre. Az előadói emelvényen sunyiképű, kövér. kissé gyorsbeszédű ember állt és magas torokhangon visította. — A kommunisták hazátlanok. Nem képviselhetik tehát a haza érdekeit... Ök maguk is bevallják, hogy hazátlanok, hisz még a Himnuszukban is az van, hogy den cigánynak megtanulni írni, olvasni. A tehetséges cigánygyerekeket meg még tovább is taníttathatnánk valamilyen mesterségre... Az ilyen munka általában hálátlan. Vele is megtörtént már számos esetben, hogy azok, akiknek az érdekében fáradozik, megharagudtak rá, mert a szemükbe mondta például, hogy analfabéták, s azok meg sértődtek, mert arra gondoltak, hogy ez a jelző valami sértést jelent... És a saját zenésztársai is lenézték már érte, mert szóbaállt a rongyosabb cigányokkal. Egy alkalommal például, amikor a zenészekkel beszélgetett, jött egy grábó- ci cigány házaspár. A fiatalasszony megismerte és megszólította. Ő odament hozzájuk, kezet fogott velük és érdeklődött gondjaik-bajaik felől, mögötte pedig »barátai« megjegyezték, hogy ez is közibük való, mert annyit törődik velük, hogy lassan maga is olyan lesz, mint azok... Jóska bácsi, amikor legutóbb meg látogatta a grábóci cigányokat, az egyik cigánygyerek elibe állt és megkérdezte tőle: — Ugy-e a László Mária, aki itt volt, az angyal, mert olyan szépen beszélt... — Ö megmagyarázta, hogy nem angyal, az közönséges ember, aki az ő felemelkedésükért fáradozik... — Sokat kell a mi fiataljainkkal is foglalkozni. Azokból más ember legyen, mint szüleik, nagyszüleik voltak... — mondja elcsukló hangon búcsúzóul. olvashatunk a tanulók közös kirándulásairól, s több cikk foglalkozik az iskola belső* szervezeti életével is, a tanulmányi téren tapasztalható problémákkal, eredményekkel és hiányosságokkal. Végül igen szellemes mellészólásokat közöl humor rovatában a diákok feleléseiből idézve. Figyelembe véve a lap eddig megjelent számait, az utolsó szám úgy tartalmi, mint formai szempontból fejlődést mutat az előbbiekhez mérten. nemzetközivé lesz holnapra a világ. Nemzetköziséget akarnak, de mi magyarok nemzetiek vagyunk ... Szabó Erzsi közelebb furako- dott az emelvényhez a tömegben, egészen a székekig. Az egyik munkáskülsejű fiatalember felugrott a székről és átadta a lánynak, de az nem ült le, hanem felállt rá. — Nem igaz, amit ez az ember beszél! — kiáltotta. Minden arc feléje fordult. Az emberek nem akartak hinni a fülüknek. Szabó Erzsi hátrasimította hullámos fekete haját és újból megszólalt halkabb hangon. A teremben nagy csend lett Mindent lehetett hallani. — Ez az ember hazudik... A kommunisták amellett, hogy nem zetköziséget hirdetnek, hazafiak is. Ki védte a hazát az intervenció ellen?... A fehérgárdisták, vagy a Vörös Hadsereg? ... Én láttam fehérgárdistákat, akik együtt tivor- nyáztak a királyi Románia és a szerb király katonatisztjeivel és láttam hősiesen harcoló vöröskatonákat, akik inkább meghaltak, mintsem, hogy egy talpalatnyi földet is átengedtek volna a haza földjéből az ellenségnek. Ordítozás, kavarodás támadt. Itt is, ott is helyeslő kiáltások hallatszottak. A rendőrség lezárta a kijáratokat. Polgári ruhás detektívek egész raja lepte el a termet. — Meneküljön! — kiáltott a fiatalember, aki a széket átadta Szabó Erzsinek. A lány lelépett a székről és befúrta magát a tömegbe. A rendőrök megnyitottak egy kijáratot és mindenkit alaposan meg néztek, mielőtt a teremből kilépett volna. Erzsi is a kijárat felé sodródott. Amikor az ajtóhoz ért, egy ismerős arc bukkant eléje. Az arc tulajdonosa rendőrruhát viselt. Ő az! — kiáltotta a rendőr kárörvendő hangon. Izmos, kegyetlen karok fogták le. Bilincs kattant a csuklóján. Mégegyszer ránézett arra, aki felismerte és azon tűnődött, hogy vajon hol találkoztak. — Ja, persze, földiek vagyunk, ő is dunaszentgyörgyi — villant a lány agyába a felismerés — Széles ... Széles a családi neve a rendőrnek. A keresztneve azonban bárhogy is erőltette az agyát, nem jutott az eszébe. — Na, indulás, kisasszony — mondta egy gúnyos hang és valaki hátulról durván meglökte az öklével. Amikor a folyosóra lépett, a teremben már javában folyt a verekedés. Székek röpködtek a levegőben, s az elnöki emelvényt darabokra törte az egyik munkás. (Folytatjuk.) A simontornyai általános iskolások két hatodik osztálya kirándulást szervezett Szekszárdra. Ahogy közeledett az indulás ideje a tanulók is mind többet és többet tud tak meg a városról, a város nagyjairól és népéről. Már Simontomyán vitatkoztunk Béri Balogh Ádám kardjának hányatott sorsáról, Beze- rédj István a jobbágyfelszabadító és első önként adózó nemes mélyen em béri és magyar gondolkodásáról, olvastuk Garay és Babits verseit s végeztük tanítványaink lelki, hangulati előkészítését. De nem kevésbé segítette elő kirándulásunkat ottlétünkkor a szekszárdiak előzékenysége* kedfves köz vétlensége is, amely mély nyomot hagyott tanítványaink szívében. A megyei múzeum és a selyemtenyésztési múzeum vezetőinek szakszerű kalauzolása nagyon hasznos és tanulságos volt. Külön élményt jelentett a Szekszárdi Nyomda dolgozóival való találkozásunk. Az üzem vezetői és dolgozói a látogatóknak kijáró köteles udvariasságon messze túlmenően eseménnyé avatták ezt a kirándulást nemcsak azzal, hogy a munkafolyamatot gondos aprólékossággal és nagy-nagy szeretettel mutatták meg, hanem azzal is, hogy úgy próbáltak szólni tanulóinkhoz, mint a jövendő munkásaihoz, amikor felhívták figyelmüket az állam vagyonának, a köztulajdonnak megbecsülésére s végül kis ajándékkal kedveskedve bocsátották el a látogatókat,! hogy így még szorosabbá tegyék az üzem és iskola közötti kapcsolatot s még jobban emlékezetükbe véssék a látogatás napjának emlékét. A szocialista építés nagyszerű alkotásait: a Babits Mihály Ált. Iskolát, a Vasúti fasor új bérházait örömmel szemlélték tanulóink. De ugyanakkor észrevették azt is, hogy a középpontból elvezető utcákon még sok javítani való van. Nem tetszettek a város szívében, a korzón lévő elárusító bódék sem. (Ront ják a városképet.) Azt is észrevették tanulóink, hogy a Garay szülőházát megjelölő és a megyeház falán lévő emléktábla betűi nagyon elmosódtak (felfrissítésük nem ártana). Kirándulásunk lehangolóbb tapasztalatai közé tartozott az, hogy minden igyekezetünk ellenére sem sikerült egy napközi otthonban, de még a középiskolás diákotthonban sem önköltségi áron meleg ebédet kapnunk. Itt a jövőben a megyei oktatási szervek sokkal hathatósabb támogatására volna szükség, hogy a városba időnként érkező diákcsoportoknak még áldozatok árán is biztosítsák megfelelő környezetben a jobb s olcsóbb ellátást. így telt el egy nap Szekszárdon a városba kiránduló diákokkal. így bővülnek a szülőföld-ismeretek s válnak személyes élményekké a történelmi emlékek, amelyek a múltról szólnak ugyan, de a jelenben is tanítanak nagyjaink megbecsülésére, népünk és hazánk igaz szeretetére. Gáncsov Károly ált. isk. tanár Azokból más ember legyen... Megjelent a Bonyhádi Közgazdász legújabb száma
