Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-23 / 277. szám

8 TOLNA MKGTH NKFÜJSAG 1958 november S3. PARTIZÆNKA Zománcgyári hírek Jelentős önköltségcsökkentés A dunaszentffyörgyi KISZ-szervezet a falu szülöttének, az az 1919-es proletárdiktatúra bukása után mártírhalált halt Szabó Erzsébetnek a ne­vét vette fel. I; Krámmer Sándor a kopogtatásra hirtelen felrezzent gondolataiból. — Tessék! Az ajtóban fiatal, csinos, kissé molett lány jelent meg. — Áh, maga az, Szabó elv­társnő!? — csodálkozott a rendkí­vüli megbízott, akit Kun Béla kül­dött, hogy rendet teremtsen Szek- szárdon. — Én volnék — mosolygott a jövevény, s kékesfekete haja meg­csillant az ablakon beáradó nap­fényben, amikor előrelépett. — Már azt hittem, hogy valami baja történt — mondta a biztos. A lány tarkafedelű könyvet vett elő táskájából s a könyv-fedél belső felét felrepítve, egy levelet vett ki belőle. — Választ is hoztam az üzene­tére Szabadkáról, Krámmer elvtárs. A biztos gyors mozdulattal nyúlt a levél után, aztán, amikor a kuszán papírra vetett sorokat végigolvasta, a lány felé fordult. — Foglaljon helyet elvtársnő — mutatott egy székre, amely az asz­tal mellett állt. — Milyen a hangulat a jugoszláv királyság hadserege által megszállt területen? — kérdezte. A lány jobb könyökével az asz­talra támaszkodott, s kissé előre dőlt, amikor beszélni kezdett. — Rémmesékkel akarják a né­pet távoltartani a kommunista eszméktől... Szörnyű hazugságo­kat költenek a munkáshatalomról. De a nép nagy többsége nem hisz nekik... A kommunista sejtek dolgoznak már a déli területeken is. Az elvtársak mind szélesebb tömegekkel értetik meg, hogy ma­gyarnak, szerbnek, németnek, ro­mánnak, ha szegény, akkor csak egy célja lehet, az úri világ meg­döntése ... Az összefogás a külön­böző nemzetiségek között egyre nagyobb. — A Nagyántánt katonáival nem találkozott? — kérdezte Krámmer Sándor. — Nem fáradt az elvtársnő? — Nem. — Ilyen fontos feladat végrehaj­tásában pedig belefárad a legerő­sebb férfi is — jelentette ki hatá­rozott hangon a biztos. — Most pedig, miután sikerült átcsúsznia ép bőrrel a határon, ennek örömé­re megparancsolom, hogy három napot pihenjen a falujában, Duna- szentgyörgyön, ahol már különben is nagyon várják. — Üjabb feladatot kérek. Nem óhajtok pihenni — mondott ellent elkomorodott arccal a lány. Krámmer Sándor elmosolyodott. — A kommunistáknak végre kell hajtani a párt utasításait. Ha a párt néhány napra pihenésre kár­hoztat valakit, akkor annak pihen­ni kell — jelentette ki nevetve, az­tán megkérdezte. — Tudja, hogy nevezték el ma­gát az elvtársak? — Nem. — Partizánkának. __ 71 — Tudja mit jelent ez a szó? Az ellenség által megszállt területe­ken harcoló kommunista lányokat nevezik így Szovjetoroszországban. Kemény Sándor elvtárs adta ma­gának ezt a nevet, aki, amint tudja harcolt az orosz proletariá­tus forradalmában is. Szabó Erzsi elnevette magát. — A párt szava szent előttem. Ha úgy akarják, akkor három napra hazamegyek. De képzeli, hogy ott­A férfiak túlnyomó része borzado- zik a születésnapjától. Ha lehetne, meg is feledkeznének róla. Ez azon- ban sajnos lehetetlen. Mert mi a helyzet, ha nőtlen? A lány, »akivel jár», okvetlenül felhívja már hajnalban és bűbájosán boldog születésnapot kíván. A tele­fonfelhívást elkerülhetetlenül követi személyes megjelenése, amikor a szegény születésnapi alany még a fogát mossa, avagy borotválkozik. Az ifjú hölgy ekkor ünnepélyesen átnyújtja ajándékát. hon pihenni fogok? Dunaszent- györgy az egyik legjobban mérge­zett pontja a megyének... Akad ott munka elég. Az ellenség nem nyugodott bele a vereségbe. Ké­szülődik ... Állandóan készülődik, alattomban, ravasz, megtévesztő módon és ha nem vigyázunk, ak­kor a belső bitangok szörnyű pusz­tításokat tehetnek sorainkban. — Mintha az én gondolataimat mondaná — jegyezte meg elme­rengve a biztos. — Különös lány maga Erzsiké ... Sokszor nem is tudom elképzelni, hogyan jutott maga el a munkásmjozgalomba. Hogyan lett magából tántoríthatat­lan, elvhű kommunista? Hiszen maga, úgy hallottam, hogy a nyu­godt kispolgári élet körülményei között nevelkedett, nélkülöznie soha nem kellett. — Nem nélkülöztem, de mégis elzárták előttem az utat. Életem célja elé áttörhetetlen akadályt gördített az úri rend, s először is ezért kerültem szembe vele — vetette közbe kipirosodott arccal Szabó Erzsi. — Beszéljen nekem, legyen szí­ves az életéről — kérlelte a leányt a biztos, aki néhány hetet töltött még csak Szekszárdon, futólag is­merte az embereket és Szabó Er­zsivel is csak akkor találkozott elő­ször, amikor útjára engedte. (Folytatjuk.) Haypál Tibor gosan látható, hogy első kísérlet a kézikötés terén. Arról már csak mellékesen szó­lunk, hogy a megajándékozott fia­talember ilyenkor viszonzásul kény­telen hölgyét legalábbis drága vacso­rára meghívni és csak méla bánat­tal gondolhat kifizetetlen szabószám Iájára, a lakbérre, a gázszámlára, stb. Mi a helyzet a férjeknél? Némileg más. A kora hajnali órákban nem titkos kedvese éb­reszti fel, hanem felesége és gyer­mekeinek kara, akik hangos »bol­dog születésnapot» kívánsággal kö­szöntik. A születésnapi üdvözlést ál­talános csókolózás és elérzékenyülés követi. Eredmény: húsz perc késés a hivatalban, letolás a főnöktől. Mielőtt elindulna, már egyéb meg­próbáltatások is várnak rá. A vi­rágokkal zsúfolt reggeliző asztalon nem tudja kiteríteni kedvenc újság­ját, ráadásul még át kell vennie az ajándékokat is. Felesége speciális ke Az elmúlt napokban üzemi érte­kezleten ismertették a dolgozókkal a Bonyhádi Zománcgyárban a har­madik negyedévi mérlegbeszámolót. A gyár vezetősége kiváló eredmé­nyekről számolhatott be. Ellentét­ben a korábbi negyedévekkel, ami­kor több téren lemaradás volt a tervvel szemben, a harmadik ne­gyedévet eredményesen zárta az üzem. Nem csak a termelési tervet teljesítette túl, hanem jelentős mér­tékben csökkentette az önköltséget, amelynek eredményeként — annak ellenére, hogy az elmúlt évben a gyárban is emelték a béreket, ezzel növelték a termelési költségeket — a harmadik negyedévben alacso­nyabb volt az önköltség, mint az el­lenforradalmat megelőző egy év át­laga volt. f Egyre nagyobb mennyiségű ex­port-megrendelést kap a gyár, ami azt mutatja, hogy negyedévről ne­gyedévre eredményesen teljesítik export-kötelezettségeiket a bonyhá­diak. A negyedik negyedévi export­terv teljesítése is jól halad. A hat­ezer export-vízveder már a múlt hé­Néhány hónappal ezelőtt már hírt adtunk arról, hogy eredményesen próbálták ki a gyárban a világ első zománcozógépét, amit Plesz János, a gyár újítója készített. Most elkészült a gép teljes mű­szaki dokumentációja. A gép ledo­nyérpiritóval lepi meg, (a számlát gyöngédségből csak másnap nyújt­ja át), a gyerekek egy csomó gusz­tustalanul ragadó, gyűrött ezüstpa- pirba csomagolt édességgel örven­deztetik meg (ezt mindjárt el is fo­gyasztják), s csak ezen szertartások végeztével bocsátják útjára. Este, hazaérkezésekor a lakás tömve vendégekkel, vágni lehet a dohányfüstöt — szóval igazi békés otthon! Felesége szerény, de gyen­géd mosollyal jegyzi meg: »Meg akartalak lepni drágám és meghív­tam néhány barátodat». Mire késő éjszaka mindenki eltá­vozik, az ünnepelt úgy érzi magát, mint egy kifacsart rongy, agya majd szétrobban a dohányfüsttől és az el­fogyasztott alkoholtól. Betántorog a hálószobába, már csak egy vágya van: aludni, aludni, aludni... A háló­szobában azonban zokogó neje várja, aki elkeseredve panaszolja, hogy nem értékelte a a születésnapján kifej­tett szerető erőfeszítéseit... Az önköltség öt százalékkal volt alacsonyabb a bázis-időszak önkölt­ségénél, 4.6 százalékkal a tervnél; amely már úgy készült, hogy ez év­re másfél százalékos önköltségcsök­kentést vállalt a gyár. A harmadik negyedév kiváló eredményével „egyenesbe jött” az üzem, sikerült helyrehozni az első félév önköltség­túllépését, így az év első kilenc hó­napjára vonatkoztatva éppen telje­sítette önköltség-tervét a Bonyhádi Zománcművek. Ismertették a dolgo­zókkal azt is, hogy szeptember vé­géig — ami döntően a harmadik ne­gyedévi jó munkának köszönhető — mintegy hat—hét napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedés gyűlt már össze. ten elkészült, a kétszázezer darab rizscsésze (a rizscsésze-exportterv kétszerese a múlt negyedévinek) e hét közepére lett kész. A 20 ezer darab 50 centiméteres export-mosdó­tálat pedig december 20-áig gyárt­ják le. kumentálását a gyár műszaki osztá­lyának dolgozói munkaidejükön túl végezték el, hogy ezzel is előse­gítsék a gép további tökéletesítését, majd gyártásának bevezetését. A műszaki dokumentációt — amely teljes részletességgel írja le a gép- -működését, műszaki adatait, tartal­mazza az összes rajzokat úgy, hogy ennek alapján bárhol elkészíthető a gép másodpéldánya — a három zo­máncgyár műszaki brigádja fogja éttanulmányozni. A brigád észrevé­telei alapján, valamint a gép hat hónapi működéséről készülő napló alapján kerül majd sor a döntésre a zománcozó gép további sorsát il­letően. Napóleonnal egy évben született Az Ettalaat című iráni újság be­számol arról, hogy Közép-Irán egyik távoli falujában lakik egy 189 éves aggastyán. A jelentés szerint a 189 éves Sayed Ali jó egészségnek örvend, jól lát és hall és megbízható iratokkal iga­zolja korát. Az Ettalaat tudósítója meginter­júvolta Alit Keluseh falubeli ott­honában. Ali elmondotta, hogy néhány év­vel ezelőtt a közeli Seireh faluban- meghalt egyik fia 120 éves korá­ban. Megemlítette, hogy ő maga is ott lakott, de a közelmúltban át­költözött Kelusehbe, mert régi ott­honában összeveszett egy másik, 103 éves fiával. — De igen. Főleg franciák ta­nyáznak a nagyobb településeken. S a francia tisztekkel együtt tivor- nyáznak éjjel-nappal a hazaáruló úri söpredéknek azok az elemei is, akik elmenekültek a proletárdikta­túra Magyarországáról. És véres leszámolásról üvöltöznek minden felé. Krámmer Sánd'or fáradt, nagy szemeivel a lány arcába nézett, és elmosolyodott. Az ajándék rendszerint kézzel kö­tött pulóver. Az átvételnél a meg­ajándékozott kénytelen legalábbis yiháncolni az örömtől, mert külön­ben elmerülhet a sértődött könnyek árjában. Az ajándék közelebbi vizs­gálatánál kiderül, hogy minden elő­zetes aggodalma indokolt volt: egy­részt nincs is szükség pulóverre, en­nek pedig ráadásul még lehetetlen színe és mintája is van, egyes sze­mek leszaladtak és az egészből vilá­Ssületésnapi keservek Teljesítik az exporttervet Műszaki dokumentáció a zománcozógépről &áftiWUád 75enâiaï’fnadilc Káposztás Benőnek életében há­rom nagy élménye volt. A három közül mindegyik szoros összefüggés ben volt a másik kettővel. Mindhá­rom mélyen megviselte, bár csak az első kettőt tudta érzékelni, a har­madik ugyanis olyannyira megvisel­te, hogy csak az emléke maradt és ez a történet az utókor számára, amely ugyan híjával van minden tanulságnak s legfeljebb arra jó, hogy mosolyogjunk rajta, ha ugyan ildomos ilyen komoly dolgokon mo­solyogni. Az első élménye Káposztás Benő­nek az volt, hogy megnősült és az oltár elé vezette jövendő élete pár­ját, Szerencsésék Zsuzsikáját. Szán­dékosan nem azt írtam, hogy Sze- nncsésék Zsuzsikáját választotta élete párjául, mert a választás — hogy is mondjam — fordítva tör­tént. A Zsuzsika, jobban mondva a Zsuzsika mamája elhatározta, hogy szépreményű leányából és a a nem kevésbé szépreményű Benőből egy párt fabrikál. Úgy is lön, mert a házasságok nem az égben köttet­nek, talán még csak nem is a fiata­lok terveiben, hanem az anyósjelöl­tek szándékában. S hogy a szándék­ból valóság lesz, ahhoz nem fér semmi kétség. Ez volt tehát Káposztás Benő éle­tének első nagy élménye. Mondhat­nám felejthetetlen élménye. A má­sodik nagy élmény a borivás gyö­nyörűsége, amit élvezni nap mint nap el nem mulasztotta. Illetve el nem mulasztotta volna, ha immáron hites neje nem vélekedett volna másként a hegy levének élvezeté- ■ ről. Mindketten vallásos emberek lévén imigyen vélekedtek a borivás- ról. Káposztás: »Az isten ajándéka. Azért sngallt. az Űr Noénak a sző­lői esszőnek a bárkába való beszál­lítását, hogy örök időkre részeltesse az eljövendő korok emberiségét eb­ben a kivételesen ritka gyönyörűség­ben.-» Káposztásáé: »Az ördög fon­dorlata és összeesküvése az igazhitű keresztyének megrontására. Fertel- mes bűnök kútfője, az a mocsár, amelyben férje olyannyira szeret henteregni.-» Az elmondottakból is kitűnik, hogy vélekedésük merőben különbözött. Ez a különbözőség igen gyakran szó­váltásokhoz is elvezetett, amelyek­ben Zsuzsi néni (hol van már a Zsuzsika?) válogatott, de egyáltalán nem választékos jelzőkkel illette férjét, miközben az érces baritonján közölte a hallgatósággal, hogy »A Csap utcán végesteien végig...» A vélemények különbözősége elve­zetett a harmadik nagy élményhez, ami történetünk voltaképpeni tárgya is s erre a hosszadalmas bevezetőre csak azért volt szükség, hogy a nyájas olvasó alaposan megismerked hessék Káposztás Benővel, mivel hogy a megismerkedésre most már úgy sincsen mód. Káposztás módfelett kesergett azon, hogy hitestársa rossz szemmel nézi az ő italozását s fondorlatos tervet eszelt ki, amelynek végre­hajtásával ismét magafelé fordítja élete párjának szívét. Olyan tervet eszelt ki, amely majd kellőképpen meghatja az asszonyt s utána nem­csak elnézi neki a bor módfeletti élvezését, sőt úgylehet biztatja is arra. Átballagott komájához, aki szem­ben Káposztásék házának, az utca túloldalán lakott. Előadta a tervet, amivel komája tökéletesen egyetér­tett s meg is állapodok abban, hogy másnap sort kerítenek a végrehaj­tásra. Másnap estefelé Zsuzsi néni elbal­lagott testvérét meglátogatni a vá­ros másik felébe, úgyhogy — ismer­ve Zsuzsi nénit és testvérét — nem kellett attól tartani, hogy egyhamar hazaér. Káposztás Benő megtette a szükséges előkészületeket. Az ajtó­félfába belevert egy ormótlan kam- pósszeget. A kamrából előcepelt egy másfélméteres darab kötelet. For­más hurkot sikerített a kötél végé­re, majd felerősítette az ajtófélfába vert kampósszegre. Amint látják te­hát, megtette a szükséges előkészüle­teket arra, hogy annak rendje és módja szerint felakassza magát. No nem kell komolyan venni ezt az akasztást, mert Káposztás Benőnek esze ágában sem volt, hogy valósá­gos öngyilkosságot kövessen el. Jó- előre megbeszélte azt komájával, hogy este pontosan nyolc órakor el indul hazulról a koma és, mintha semmiről nem tudna semmit, átbal­lag Káposztásékhoz. Ott találja a frissen akasztott embert, nagy ria­dalmat csap, hogy összecsődüljenek a szomszédok. De még előbb levág­ja Káposztást a kötélről, aki meg­játssza az ájultat és ájultságában olyasmiket beszél, majd, hogy azért követte el tettét, mert felesége unos- untalan mértéktelen borfogyasztása miatt molesztálja. Hadd hallják csak a szomszédok, hadd mondják vissza hitestársának, hadd hatódjék meg annyira az asszony, hogy többet még eszébe se jusson az italozás miatt zsémbelődni. Nyolc óra. Káposztás kinéz az ab­lakon. Látja ám, hogy komája ép­pen most indul, őt majd a kötélről levágandó. No, hát akkor... A koma átballag a bokáig érő sá­ron, célirányosan Káposztásék felét Éppen a kapuban találkozik egy kedves ismerősével, aki ötliteres forma fonott üveget cipel. Ilyenkor illik megkérdezni: »honnan» — »merre». A koma meg is teszi. Az is merős úgyszintén. De a cipelt bor­ból megkínálni is illik a jó ismerő­söket. Ez is megtörténik. A koma csak akkor kap a fejé­hez, amikor alig lötyög már valami az üveg alján. Előcibálja ódon zseb óráját: »Hű az árgyélusát. Elmúlt már háromnegyed kilenc». Tovább talán nem is szükséges mondanom. A szomszédok tényleg összecsődültek. S Káposztás Benőt nem kell már többé biztatni, hogy csak igyon nyugodtan. Élete harma­dik nagy élményét már meg nem érhette. Pedig ez lett volna az iga­zi. S olyan jól kifundálta... PARASZT AI GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents