Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-22 / 276. szám

UW8 november 22.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

V

A Fertály-dűlő legnagyobb táblájánál, ahol a Vörös Sugár tagjai a burgonyát szedték. Hoffmann Ferenc megállította a szekerét és bekiáltott a szorgoskodó szövetkezeti tagoknak.

— Jónapot adjon isten!

— Neked is szomszéd! — kiáltotta vissza Müller Ádám szövetkezeti fogatos, aki a kocsija mellett várta, hogy a zsákok megteljenek

— Úgy látom, itt nem törik el ma egy kapanyél sem — mondta nevetve a gazda.

Hát az nem törik el, mert mi otthonhagytuk a kapákat — hagyta rá Müller Ádám.

Hpffmann Ferenc a lőcs felső Végéhez tekerte a gyeplőszárat és leugrott a kocsiról.

— Na, megnézem, milyen munkát végez a krumpliszedőgép — mondta, és Müller Adómmal megindult a frissen feltört burgonyasorok között. A felforgatott föld tetején sárgásfehéren virítottak az átlagosnál nagyobbnak tűnő egészsé ges gumók. Hoffmann Ferenc megállt időnként, beletúrt a földbe a kezével, aztán végülis megállapította :

— Nem hagy ez semmit a föld- bén .. . Úgy látom jő munkát végez.

— Ha nem végezne jó munkát, nem is használnánk — nevetett megelégedetten a szövetkezet foga- Sosa.

Közben odaértek a burgonyaszedők népes csoportjához.

— Mennyit vág ez fel naponta? — kérdezte a burgonyaszedőgépet vontató traktorra mutatva a gazda.

— Négy holdat.

o n z ó d á

— Négy holdat? — álmélkodott hitetlenkedve.

— Annyit.

— Mit gondolsz, hány kapásnak kellene vágni ezelőtt a 15 szedő előtt? — kérdezte a szövetkezet fo- gátosa a gazdától?

H.offmann Ferenc egy darabig tűnődött a válaszadás előtt.

— Legalább húsz kapás kellene — válaszolta.

A gép a közelükbe ért. A gazda tágrameredt szemekkel figyelte, hogy töri fel a száraz, kicserepe- sédett talajt, s aztán a iemezvilla segítségével, hogyan emeli a láncos felvonóra a burgonyaszemeket. Ámulva tapasztalta, hogy a burgonya a láncos felvonóról a földtől megtisztítva szóródott a frissen felforgatott föld tetejére. Az egész úgy tűnt neki, mintha a gép, ez a szörnyetegre emlékeztető és mégis hasznos csodabogár, apró sárgásfehér petéket szórt volna maga után a hatalmas táblán.

—- Na, hogy tetszik? — kérdezte az egyik asszony a szedésből felegyenesedve.

— Sok kapát meg lehet vele kímélni — bólogatott elismerően a gazda.

— Nemcsak kapát, hanem embert is — toldotta meg a fogatos.

Egyre több telt zsák került a kocsira. Müller Ádám, a szövetkezet fogatosa a gazdával együtt megindult a dűlőút felé.

— A cukorrépát is géppel szeditek? — kérdezte a gazda.

— Azt is. Meg a szőlőtelepítésnél is géppel forgatjuk fel a földet, s jövőre aratni is géppel aratunk — válaszolta a fogatos.

R „Vándormadarak" sikere Kisdorogon

Jólsikerült estet rendezett a kis- dorogi KISZ-szervezet színjátszó csoportja. Bemutatták a, „Vándormadarak” című vígjátékot, amely már az első előadáson teljes sikert aratott.

A munkahelyét állandóan változtató két munkást igen jól alakították: Szoboszlay Imre és Kondor Mihály. Számtalan tapsot kapott a nagymama szerepében Virág Csillag és az unokát alakító Erdős Mária. Természetesen a darab többi szereplőjének is nagy része volt a sikerben, hiszen a jó előadás az együttes munka gyümölcse.

Külön elismerést érdemel Szo- bjuszlay Imre tanár, aki lelkes, odaadó, sok hosszú estét kívánó, szorgalmas munkával tanította be a darabot, amelynek ő is szereplője volt.

A KISZ-fiatalok az előadások bevételéből helyrehozzák klubtermüket, s ha majd a „keret” engedi, idővel televíziós rádiót is vásárolnak. Egyelőre egy ping-pong asztal felállítását tervezik.

Szép tervek . .. hogy teljesüljenek.

megérdemlik,

(b.)

az ujjamat?... Mi vagy, fiú, vagy lány?... — A két legény a szoba közepén állt, háttal az ajtónak, nyakukat forgatva kísérték tekintetükkel minden mozdulatát... — Ne bőgj na, mi a bajod?... — Kulcsárnak hirtelen eszébe jutott, hogy jelentést kellene tenni a szakaszparancsnoknál, már fordult is a két legény felé, hogy valamelyiket elküldi, de a meglepetéstől tátvamaradt a szája és majdnem leejtette öléből a gyereket. Az egész szakasz ott szorongott az ajtóban, akik meg a konyhába nem fértek be, azok az ablakon próbáltak belesni... Kulcsár odalépett a parancsnok elé és mezítlábos bokáját összeütve, jelenteni akart: — Őrmester elvtárs... i—

— Hagyja csak Kulcsár... Mi van?

— Itt találtuk... Ordított... Nem hagyhattuk...

— Mit akar vele csinálni?

Kulcsár ábndolkodott, egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát, mert erre még ő sem gondolt, aztán határozottan válaszolt.

—• Hát elvisszük magunkkal. Nem?

— Harcolni?!

—■ Hát nem hagyhatjuk itt...

A gyerek sírni kezdett ismét és nyugtalanul rúgdalódzott a köréje csavart vánkosban.

—■ Talán becsinált — jegyezte meg az egyik katona.

— Lehet — válaszolt Kulcsár és visszatette a gyereket a bölcsőbe, majd hozzálátott a pólya kibontásához. — Na, nem bagózunk ám itt bent — mordult az egyik pörgeba- juszu katonára, aki kurtaszárú pipájából pöfékelt az ablak mellett.

— Tényleg... Elfelejtettem —* pirult el a nagydarab ember, s az ajtóban állók felé nyújtotta a pipáját, hogy verjék ki belőle a parazsat. Nem akart kimenni, mert elfoglalták volna a helyét,, s úgyse engedték volna vissza az első sorba.

— Ez lány... — állt fel csodálkozva a bölcső mellől Kulcsár, s a kö- rülállókra tekintett, akik tisztes távolságból figyelték munkáját — be tudja valaki csomagolni? — kérdezte a körülállókat.

— Én. — Jelentkezett egy fiatalember a csoportból és a bölcsőhöz lépett rátaposva Kulcsár nagyujjá- ra, aztán az ágy végére terített tisz ta rongyok közül egyet a gyerek alá tett és gyakorlott mozdulatokkal visszacsomagolta. Ott maradt a böl cső mellett, lökögette térdéveltl Kulcsár meg topogott mellette zavar tan és olyasmit érzett, mint egyszer fiatal korában, amikor szerelmes volt egy lányba és meghallotta, hogy az máshoz megy feleségül. Most ezt a csöppséget ez a borzashajú fiatalember akarja talán elvenni tőle? Itt áll mellette a böl- csőnél,| s úgy látszik, hogy nem is akar mellőle tágítani. Miért nem pelenkázta be ő a gyermeket, hiszen ezt ő is megtudta volna tenni?... Nem, ezt most nem veszik el tőle. öt illeti a gyerek, ő találta, ő ringatta meg a bölcsőt először, amiben most is fekszik, s amit most a borzashajú lököget a térdével.

— Elmehetsz — fordult határozottan a fiatalember felé, s hogy hangjának nagyobb hatása legyen, könyökével odébb is taszította. — Majd én tovább már gondját viselem.

••

Otveu évvel ezelőtt,

s

— Akkor már ti nem is tartoztok a kérgeskezű parasztemberek közé — nevetett a gazda.

— Hát ezt még azért nem állíthatjuk ... Nézd csak a tenyerem, még nekem is kérges — mondta a fogatos. — De minél több gép lesz, annál kevesebb lesz a kéreg a parasztember tenyerén.

— Mit ér nekem a ti gépetek? — sóhajtott a gazda.

— Rajtad függ, hogy ér-e valamit.

— Hogyhogy rajtam?

— Hát úgy, hogy ha te is a szövetkezetbe lépsz, akkor neked is épp annyit ér, mint nekem.

— Könnyű ezt mondani — sóhajtott mégint a gazda —, csakhogy nehéz ám megválni az embernek a földtől, amit magáénak mondhat.

— Miért, hát azt hiszed, hogy mi nem a magunkénak mondjuk a szövetkezet földjét? Ha belépsz, itt is a magadénak mondhatod a földet... Csakhogy az lesz a különbség, hogy nem kell annyit dolgoznod és nagyobb lesz a jövedelmed. Ilyenkor ősszel például nem kell 32 kilométert gyalogolnod a ló után, ha egy hold földet fel akarsz szántani, s nem kell ezzel a kemény, száraz földdel bajlódnod répaszedéskor, krumpliszedéskor.

— A munka az igaz, hogy könv- nyebb, de a jövedelmem azért mégis csak nekem nagyobb — mondta a gazda.

— Tudod mit, majd ha meglesz a zárszámadás nálunk, a Vörös Sugárban, akkor elmegyek hozzád és összeszámoljuk, melyikünknek lelt nagyobb jövedelme. Majd akkor aztán leesik az állad a csodálkozástól — nevetett Müller ádám, aztán még hozzáfűzte — Pakson nem találsz egyetlen hozzád hasonló gazdát sem, aki lefölözne bennünket.

A szövetkezet kocsija burgonyával tömött zsákokkal telt meg. Müller Ádám elköszönt a gazdától és a kanyargós dűlőúton megindult Paks felé.

Hoffmann Ferenc lassú, tempós mozdulatokkal csavarta le a gyeplőt a lőcs végéről, aztán csendesen rászólt a lovakra. A tovazötyögő kocsiról még sokáig figyelte hátrafelé fordulva a gépet és a körülötte serénykedő embereket, s hirtelen unalmasnak, nehéznek, magányosnak tűnt előtte egész eddigi élete.

(Haypál)

1908 november 22-én alakult meg a Galilei Kör, amelyben főleg kispolgári és és polgári egyetemista fiatalok tömörültek. Célja az volt, hogy megismerkedjenek a legújabb természettudományi és társadalom- tudományi ismeretekkel és ezen ismeretek terjesztése. Éppen ezért találták magukat szembe a konzervatív erőkkel, amelyeknek állandóan célpontjai voltak. Miután az adott társadalmi berendezkedés gátolta, hogy korlátlanul terjesszék, de főleg hogy a gyakorlatban megvalósítsák a megszerzett ismereteket, érthető tehát, hogy bírálóivá lettek a társadalomnak, így lettek hirdetőivé a haladottabb gondolkodásnak, a demokratikus eszmék hirdetőivé. Vitafórumaikon, hazafias ünnepélyeiken, egyéb rendezvényeiken igen nagy számban jelentek meg a kispolgári és munkás tömegek. A Galilei Kör azonban nem tűzte maga elé célul a marxi tanítások megvalósítását, de őszintén akarta a polgári demokratikus berendezkedést.

Az első világháború idején is megtartotta a Galilei Kör nyilvános fórumait, de a természet- és társadalomtudományi problémákról meghirdetett előadásaikon, vitáin az időszerű politikai kérdéseket vitatták meg. A legális formák mögött működött egy kisebb csoport is, amely illegális körülmények között végezte munkáját. E szűkebb csoport Szabó Ervin segítségével, forradalmi munkáscsoportokkal vette fel a kapcsolatot, s ettől kezdve ki- szélesedett munkája.

Legfontosabb programja a háború ellenes és a katonákat a fegyverek használatának megtagadására felhívó röplapok elkészítése és terjesztése volt. A csoport teljes mértékben a zimmerwaldi szocialisták

(baloldaliak) álláspontját tették magukévá.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme alkalmával sztrájkra készült a magyar munkás- osztály, de készült az uralkodó osztály is. 1918 elején a katonákat akarta bevetni a munkások ellen.

A Galilei Kör röplapokat juttatott el a kaszárnyákba, amelyen felhívják a katonákat, hogy ne lőjenek a tömegekre.

Január közepén a rendőrség felfedte a Galilei Kör munkáját, letartóztatott vagy 30 vezetőt, közöttük Sugár Tivadart, Duczynska Ilonát, Kelen Józsefet.

A vezetők lebuktak, de helyükbe újak álltak, akik nem féltek a hadbíróságtól, a statáriumtól, vállalták, hogy tovább viszik elődeik harcát. Ott volt közöttük Sallai Imre, Korvin Ottó, Kozma Pál és még sokan mások. Alig öthónapi munka után a rendőrség ismét rajta ütött a Galilei Kör vezetőin, őket is letartóztatták.

Az első alkalommal letartóztatottakat bíróság elé állították, ítélet is született az ügyben, de a második csoport tárgyalására már nem kerülhetett sor, mert 1918 október 31-én kitört a polgári demokratikus forradalom hazánkban. Ez a forradalom megvalósította a Galilei Kör elé tűzött feladatokat. Szét is hullott a Kör, mint amelynek már nem voltak feladatai. A polgári réteg kivált, de közülük többen tovább akartak menni, nem elégítette ki a polgári demokrácia, a kör tagjai közül többen eljutottak egy forradalmi párt szükségességének felismeréséhez s ott találjuk őket a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásánál, mint alapító tagokat.

A paksi járás fiataljai resztvettek a választás előkészítésében és lebonyolításában

A paksi járásban a KISZ-fiatalok fiatalokat, akik futárszolgálatot tel- jelentősen kivették részüket a válasz jesítettek a szavazóhelyiségek és a tás alkalmával adódó munkákból, tanács között, hogy a szavazás állá- Már a választás előtt kijelölték a leg sáról állandóan tájékoztassák a ta- több KISZ-szervezetben azokat a nácsi vezetőket.---------------------------------------------------------A választás előtti napokon a KISZ

— Csak nem vagy féltékeny, öreg? — húzta széles mosolyra a száját a fiatalember.

— Nem... De én találtam, engem illet... Anyám, majd felneveli. Nem hagyhatjuk itt...

Most már csak a parancsnok szavára várt, s magában arra is elkészült, hogy akkor sem hagyja a gye reket, ha az őrmester kiadja a pa rancsot a fehérek üldözésére... Nézte az őrmestert és várt, térdei reszkettek az izgalomtól, s hogy idegességét palástolja, ismét megszólalt: — Engem illet..;

— Téged öreg — szólt a parancsnok —, de egy kicsit bennünket is...

A szobában félhomály ölelte körül a kopottas bútorokat,, már csak az ablakon beszökő alkonyati szürkeség rajzolt árnyékot a ringó bölcsőnek, amely mellett ott guggolt az öreg Kulcsár cuclisüveggel a kezében, melyből tejet tukmált a csöppség szájába. Aztán az ablak is beleveszett a mindent betakaró mély sötétségbe, s az ablak alatt halkan, vigyázva, egyenlő időközönként eleikopogtak az őr léptei.

... A szobában mécsest gyújtottak, ^ melynek pislákoló fénye ott vibrált ( a fehérre meszelt falon, s a bölcső < körül, a borostásarcú, beesettarcú, < fáradt katonák altatódalt dúdoltak ' halkan: <

<

»•Aludj kicsim, aludj el. i

Alszik már a rét is, <

Két karomban ringatlak, 1

Ugye milyen jó itt...«

ATADI GÉZA !

A ma este fél 8 órakor kezdődő Liszt portréavató hangverseny részletes műsora :

1. Megemlékezés. Elmondja Tancz József, a városi pártbizottság munkatársa.

2. Liszt Ébred a május.

Áradj tiszta napsugár Magyar ünnepi dal.

Előadja a Liszt Ferenc Kórus Bo- donyi Ferenc vezényletével. Zongorán kísér: Polgár Margit.

3. Schumann: Álomképek, Liszt: A-dur legenda. Játssza: Sántha Je- nőné.

4. Beethoven: F-dur Románc. Hegedűn játssza: Haider Ákos dr. Zon gorán kíséri: Füzessy Zoltánné.

5. Mozart: E-dur trió. Előadják: Polgár Margit zongora, Rutkay Lajosáé hegedű és Bodonyi Ferenc cselló.

Szünet.

6. Händel: IV. Szonáta. Előadják: Erdélyi János dr. hegedű és Polgár Margit zongora.

7. Liszt: Conzolation és Desz-dur etűd. Zongorán játssza: Füzessy Zoltánné.

8. Leoncavallo: Bajazzó — Madárdal.

Pouchelli: Gioconda — Méregária.

Puccini: Tosca imája. Énekli Paálné Falus Edit. Zongorán kiséri: Husek Rezső.

9. Liszt: Rigoletto parafrázis. Zon jorán játssza: Husek Rezső.

A műveket Létay Menyhért gim náziumi igazgató ismerteti.

fiatalok hordták szét a községekben a választási értesítőket és egyúttal tájékoztatták a lakosságot a szavazás formai tudnivalóiról. Minden újválasztót személyesen hívtak meg az újválasztók részére rendezett gyűlésekre is.

Úttörő klubdélután Tamásiban

Klubdélutánt tartottak a tamási állami iskola Hámán Kató és Táncsics Mihály úttörő csapatában. Régi vágya teljesült ezzel az úttörő pajtásoknak. De készültek is rá már október eleje óta. A műsort a Zrínyi Ilona és Kittenberg Kálmán-rajok készítették elő. A műsoron kívül természetesen tombólasorsolás és rövid tánc is szerepelt. — Nagy volt az izgalom — írja Vinkovich Mária, a Zrínyi Ilona-raj tagja — ki lesz a tombola sorsolás győztese.

Természetesen a jólsikerült klubest Hargitai Mária és Hertelendi Henrietta rajvezetők és Baka Erzsébet, valamint Gungl Ferenc csapat- vezetők jó munkájának is eredménye.

Az úttörők olyan jól szórakoztak, hogy ezután is szeretnék, ha minél több ilyen kellemes délutánt szereznének nekik a lelkes szervezők.