Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-21 / 248. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! III. évfolyam, 248. szám. ÁRA: 50 FILLÉR Kedd, október 21. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA, Benke Valéria, az MSZMP Központi Bizottságának tagja is risztvett és felszólalt a szekszárdi értelmiségi tanácskozáson A Hazafias ( Népfront Megyei Bi­zottsága október 20-án, tegnap dél­után fél négy órai kezdettel értel­miségi tanácskozást rendezett az MSZMP művelődéspolitikai irány­elveiről a városi művelődési ház­ban. A művelődési ház nagytermét teljesen megtöltötték a meghívott értelmiségi dolgozók, pedagógusok., mérnökök, orvosok, agronómusok, jogászok. A tanácskozás vitaindító előadását Bősz József, a Megyei Tanács Műve­lődésügyi Osztályának vezetője tar­totta. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Benke Valéria, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, mű­velődésügyi miniszter, Tolna megye képviselőjelöltje is. A részvevők kö­zül többen felszólaltak. Bősz József elvtárs vitaindító elő­adásának, Benke Valéria elvtársnő hozzászólásának, valamint az el­hangzott felszólalásoknak ismerteté­sére lapunk holnapi számában rész­letesen visszatérünk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata a munkásosztállyal kapcsolatos egyes feladatokról A Politikai Bizottság megbízásából ez év május, június hónapjai- ban mintegy kétezer, a termelésben, a párt. és tömegszervezetekben, valamint állami és kulturális vonalon dolgozó pártmunkás széleskörű vizsgálatot folytatott azzal a céllal, hogy a várt világos képet kapjon a munkásosztály politikai, gazdasági és kulturális helyzetéről. E vizs­gálat során a pártmunkások tanulmányozták a kérdésekre bonatkozó adatokat, s az üzemekben mintegy 45 ezer munkással és munkásból lett értelmiségivel beszéltek. Az összegezés és értékelés után a Központi Bizottság megtárgyal­ta a tapasztalatokat, és a következő határozatot hozta: I. Politikai kérdések 1. Széleskörű és általános véle­mény a munkástömegekben, hogy a párt Központi Bizottságának politi­kája, az ezt megvalósító forradalmi munkás-paraszt kormány tevékeny­sége megerősítette a munkásosztály vezető szerepét a Magyar Népköz- társaságban, mert az öntudatos munkástömegek akaratát fejezi ki; híven szolgálja a munkások politi­kai, gazdasági és kulturális érde­keit. Az irányvonal általános helyeslése mellett sok jogos bírálat érte a Köz­ponti Bizottságot, az egyes párt- szervezeteket, mert egyes állami szervek, tanácsok, állami és tanács- vállalatok, kereskedelmi szervek ve­zetésében, munkájában nem érvé­nyesül megfelelően a párt irányvo­nala, sőt — ha ritka kivételként is egyes esetekben azt eltorzítják. Egyes vezetők az általánostól eltérő­en — helyenként még a munkásosz­tály soraiból kikerült vezetők is — figyelmen kívül hagyják a dolgozók véleményét és ezzel olyan érzést vál tanak ki a munkásokból, hogy helyi­leg nem érvényesül megfelelően a munkásosztály érdeke. Megállapítható, hogy a munkás- osztály azt várja, hogy a párt politi­káját még több következetességgel minden szinten és területen egyönte­tűen alkalmazzák és a végrehajtást hatékonyabban ellenőrizzék. A munkásosztály vezető szerepe a párt útján valósul meg, mindenütt érvényesül, ahol a párt vezető sze­repe létre jött. ezért annak további erősítése mindenekelőtt azt kíván­ja meg minden kommunistától, a munkáshatalom minden hívétől, hogy az eddiginél még következete­sebben valósítsa meg a párt politi­káját, erősítse a párt vezető szere­pét. A pártszervezetek, egyes kommu­nisták kötelessége, hogy példamuta- tóak legyenek a párthatározatok végrehajtásában, őrködjenek azok szellemének megtartásán, lépjenek fel a végrehajtás halogatása vagy bármely irányból jelentkező torzí­tás kísérletével szemben. 3. Odaadó figyelmet kell for­dítani a dolgozók mindennapi gond­jaira, a velük való bánásmódra, a dolgozók körében végzendő úgyne­vezett aprómunkára. Ennek előmoz­dítására az üzemi pártszervezetek tartsanak rendszeres időközönként nyilvános taggyűléseket és külön­böző tanácskozásokat a munkások­kal. Ezeken a rendezvényeken egy­részről a pártszervezetek megisme­rik a dolgozókat foglalkoztató kisebb és nagyobb kérdéseket, másrészről a pártonkívüli munkások megismerik a pártszervezet munkáját, határoza­tait. k 4. Fejleszteni kell az üzemekben a tömegszervezetek munkáját. Az üzemi pártszervezet, a szakszerve­zet, a KISZ, a nőmozgalom és az üzemi tanács egységes rendszert ké­peznek, amely rendszer hivatva van arra. hogy a pártszervezet vezetésé­vel átfogja és irányítsa az üzem ösz- szes dolgozóit, biztosítsa helyes esz­mei-politikai művelésüket, a fel­adatokra való mozgósítást, a dolgo­zók érdekeinek védelmét, erősítse az üzem állami vezetését és belső demokráciáját. A szakszervezet, az üzemi tanács, a KISZ, a nőmoz­galom eszmei-politikai nevelő mun­kájával segítse az üzemi pártszerve­zeteket a munkásosztály öntudatá­nak fejlesztésében, felelősségük nö­velésében a népi hatalom erősíté­séért. a szocializmus felépítéséért. 5. A párttagságon belül a munká­sok jelenlegi egészséges arányát (a tagok 60,8 százaléka, a tagjelöltek 64,2 százaléka munkás) tovább kell javítani. Ezen belül külön gondot kell fordítani a szakmunkások és a munkásnők politikai nevelésére és arányának további javítására. 6. Kiindulva abból, hogy a párt politikájának megvalósítása min­denekelőtt az embereken múlik, át­gondolt, és az eddiginél következete­sebb. hosszú távlatra szóló káder- politikát kell folytatni a miniszté­riumokban és az üzemekben. Irány­elv a párt országos értekezletének határozata, amely kimondja, hogy fel kell számolni a káderpolitiká­ban a személyi elfogultságot. A ká­derek megítélésénél a rendszer irán­ti hűséget, a hozzáértést és ráter­mettséget egyesítő elvi követelmény­ből kell kiindulni. A káderek elbí­rálásánál a párt politikájának, a kormány rendelkezéseinek végrehaj­tásában végzett munka legyen a döntő. 7. Minden párt-, állami és gazda­sági vezető köteles a munkások tö­megeivel személyi kapcsolatait to­vább javítani. Minden vezető tartsa kötelességé­nek a kialakulóban levő helyes munkastílusnak — amelynek során újból szoros kapcsolat jött létre a párt és a munkások között — a to­vábbfejlesztését és tökéletesítését. A párt-, állami és gazdasági vezetők nyújtsanak fokozott segítséget az alsóbb szervek munkájához, a hatá­rozatok végrehajtásához, egy-egy központi jellegű kérdés eldöntése előtt huzamosabb ideig a helyszínen tanulmányozzák az azzal kapcsolatos problémákat. A vezetők a párt poli­tikájának. a kormány rendelkezései­nek végrehajtása közben a legmesz- szebbmenően vegyék figyelembe a munkások véleményét, tanácsait és igényeljék cselekvő támogatásukat, vegyenek részt rendezvényeken, a termelési tanácskozásokon. 8. Minden 'kommunista állandó kö­telessége, hogy harcoljon a párt és a tömegek jó kapcsolatára mindenkor káros önelégültség, elbizakodottság és a bürokratikus módszerek ellen. Ezeket küzdje le mind a saját, mind a pártszervezetének munkájában. Növeljük a munkások társadalmi aktivitását. A fiataloknak a Hanság­ban mutatott példájához hasonlóan vonjuk be a munkások tömegeit a 1 köz érdekét szolgáló létesítmények építésébe. Az ilyen jellegű társadal­mi munkában vegyenek részt nagy számban a párt, az állami és a tö­megszervezetek vezetői. 9. A pártszervezetek vezetésével folyó társadalmi harcot — a bürok­rácia, a protekció, a megvesztege­tés maradványainak megsemmisíté­séért — ki kell szélesíteni. Ennek érdekében elsősorban a munkások további bevonásával erő­síteni kell a népi ellenőrző bizott­ságok erre irányuló tevékenységét. Az állami és gazdasági szervek munkájában meglevő bürokratikus vonások leküzdésének érdekében to­vább kell emelni a szakmai vezetés színvonalát. II. Gazdasági kérdések A pártszervezetek és valamennyi kommunista mindennapos feladatá­nak tekintse a munkások megnyeré­sét és értessék meg, hogy: — elsősorban a munkásosztályé a felelősség az ország vezetéséért, a hatalom helyes gyakorlásáért, a nem zeti vagyon kezeléséért, a nép anya­gi és kulturális jólétének emelésé­ért, a szocialista társadalom felépí­téséért; — a munkásosztály vezető szerepe akkor érvényesül hatékonyan, ha az öntudatos munkások minél aktívab­ban és cselekvőbben támogatják a párt célkitűzéseit. 2. Tovább kell javítani a párt és a munkástömegek politikai kapcso­latait. Ennek érdekében ismét rend­szeressé kell tenni a felszabadulás utáni években jól bevált nyilvános pártnapokat, ahol rendszeresen is­mertetni kell az időszerű bel- és külpolitikai kérdéseket a párt és a kormány fontosabb intézkedéseit. Ugyanott meg kell hallgatni a párt­tagok és pártonkívüli dolgozók vé­leményét, meg kell válaszolni a fel­merülő kérdéseket és megcáfolni a munkások soraiban jelentkező ide­gen, helytelen nézeteket, visszauta­sítani az alaptalan igényeket. 1. A munkások nagy többsége he­lyesli a pártnak azt az alapvető ál­lásfoglalását, hogy a szocialista épí­tés során a dolgozók életszínvonalá­nak rendszeresen emelkedni kell, ae életszínvonal emelését a termelés és a termelékenység emelkedésének kell alátámasztania. Ennek az állásfogla­lásnak megfelelően, jelenleg arra törekszünk, hogy az 1957-ben elért életszínvonalat stabilizáljuk és meg­teremtsük az életszínvonal további emelésének feltételeit. Ez a feladat megköveteli, hogy a takarékosság fokozott érvényesítésé­vel, az önköltség csökkentésével a munka termelékenységének nö­velésével emeljük a termelés szín­vonalát. A tömegek számos kezde­ményezése mutatja, hogy ezt a célt magukévá teszik. A pártnak, az ál­lami és gazdasági vezetőknek a tö­megek kezdeményezéseire támasz­kodva, azokat felkarolva, ki kell szé lesíteniük a takarékossági mozgalom nak és a szocialista munkaverseny­nek minden célravezető és értelmes formáját. 2. Az 1957-ben kialakított és alap­jában bevált bérgazdálkodási rend­szert fenn kell tartani egyúttal azonban oly módszereket kell kidol­gozni, amelyek a bérrendszer alkal­mazását rugalmasabbá teszik, ösz­tönöznek a munka termelékenysé­gének emelésére és biztosítják a he­lyesebb létszámgazdálkodást. Állan­dóan figyelemmel kell lenni a nép­gazdaság fontosabb munkaköreinek, szakmáinak helyes kereseti ará­nyaira. Ennek megfelelően már 1959- től kezdve a népgazdaság teherbíró­képességének megfelelően, tervsze­rűen és fokozatosan csökkenteni kell a keresetek között helyenként fenn­álló, vagy időközben újra keletkező aránytalanságokat. Az 1958-as gazdasági év eredmé­nyeit pontosan fel kell mérni és a számbavétel után az elért eredmé­nyekkel arányban késlekedés nélkül hozzá kell látni a legfontosabb bér­ügyi kérdések rendezéséhez. A reál­bérek a hároméves tervben előirány zott átlag 6 százalékos emelését min den körülmények között biztosítani fogjuk. Ennek keretében egyes aránytalanul kiskeresetű munkás­kategóriák és csoportok bérét emel­ni kell. 3. A reálbérek említett növelésén túlmenően, intézkedéseket kell tenni (Folytatás a 2. oldalon.) Lengyel szövetkezeti delegáció látogatott Szekszárdiba A hazánkban tartózkodó lengyel szövetkezeti küldöttség hétfőn Fraci- szek Pietrowskinek, a Lengyel Föld­művesszövetkezetek Központi Szö­vetsége oktatási főosztályvezetőjé­nek vezetésével Szekszárdra látoga­tott. A lengyel küldöttek megtekin­tették a Szekszárdi Közgazdasági Technikumot, ahol dr. Bársony Ró­bert igazgató üdvözölte őket. A há­romtagú lengyel szövetkezeti kül­döttség tanulmányozta a Szekszárdi Közgazdasági Technikum tanítási módszereit, az iskolaszövetkezet mű­ködését, valamint azt, hogy a KISZ hogyan valósítja meg az iskolakö­zösség kialakítását. A Közgazdasági Technikum után a lengyel szövetke­zeti küldöttek a Szekszárdi Pince- szövetkezetbe látogattak el. Külföldiek eredményes vadászata Hőgyész környékén A Tamási Erdőgazdasághoz tar­tozó Hőgyész környéki erdőterüle­ten, amely mintegy 8000 katasztrá- lis hold, igen eredményes volt a va­dászat a szarvasbőgés idején. Több külföldi, nyugatnémet és osztrák vadász járt itt és kért engedélyt szarvasbikák kilövésére. A legna­gyobb vadász-szerencse Wolfgang Tiel nyugatnémet szállítási vállal­kozót érte. Sikerült kilőnie egy olyan szarvasbikát, amelynek az agancsa megközelítette a tizenegy kilót. Az agancs húszágú volt. Egy másik nyugatnémet vadász Eugen Cordt kilenc és félkilós agancsú bi­kát lőtt. Ezenkívül lőttek több ki­sebb agancsú és selejtbikát is. Ez a vadászat az erdőgazdaságnak is je­lentős hasznot hozott, mert a 11 ki­lós agancsú bikáért például mint­egy 45 000 forintot térítettek az er­dészetnek, a kilenc és félkilós agan- csuért mintegy 25 000 forintot. A vadászok közül többen már ta­valy is voltak ezen a területen és szeretnének á jövőben is eljönni er­re a vidékre vadászni. Amint Al- mássy Pál főkönyvelő tájékoztatta szerkesztőségünket, a télen igen nagymennyiségű vaddisznó és egyéb vad várja a vadászokat ezen a területen. Hegyközségeket szerveznek, 1371 méhész tömörült szakcsoportba A közelmúltban alakult meg Sió- agárdon a hegyközség. A megye te­rületén újabb hegyközségek szerve­zésébe kezdtek, s előreláthatólag az év végére már tíz hegyközség mű­ködéséről számolhatunk be. A hegy­községek tagjai közös erővel igye­keznek majd megoldani a talajeró­zió, a szőlőoltvány beszerzés és az útkarbantartások problémáit. Pénz áll ismét két szerencsés Tolna megyei lottózó részére. A múlt heti lottó­sorsoláson két Tolna megyei lottózó ért el négyes találatot. Az egyik — a 6 233 151 számú — szelvényt a dombóvári OTP-fiókban, a másikat — a 6 257 048 számút — pedig a A megye területén ötvenkettőre emelkedett a méhész szakcsoportok száma. A szakcsoportokban 1371 méhész tömörült. A méhész szak­csoportok 16 915 méhcsaláddal ren­delkeznek. A méhészek nagyrésze szabad­idejében második foglalkozásként űzi a méhészkedést. a házhoz nagydorogi postán vásárolták, illet­ve adták fel. Nevet és címet egyik szelvényen sem tüntettek fel, így a két szerencsés nyertes ezideig még ismeretlen. A négy találatra jutó nyereményösszeg 32 000 forint. Háromszázezer doboz priíamint gyártanak ez évben exportra a Paksi Konzervgyárban. A priíamint a gyárban kikísérletezett új technológiai eljárással készítik, így őrzik meg a paradicsompaprika magas vitamin­tartalmát. Kénünkön Kovács Julianna, Lovodics Ferencné és Borsi Anna dobozokba töltik a pritamint. Egy műszakban kilenc-tízezer tíz- dekás dobozt töltenek meg a dobozonként 420—550 milligramm C-vita- mint tartalmazó ételízesítővel.

Next

/
Thumbnails
Contents