Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-17 / 245. szám

7 1958 október 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 fl dombóvári kulturális helyzet a párt művelődéspolitikai irányelveinek tükrében HÍREK Pártunk művelődéspolitikai irány­elvei hosszú időre megszabták a tennivalót a tudomány, művészetek, köznevelés és népművelés területén. Több helyen történt már kezdemé­nyezés az irányelvek feldolgozására, gyakorlatban való alkalmazására. Ezek a kezdeményezések azonban még csak az első és nem is elég tervszerű lépéseknek tekinthetők. Dombóvár kulturális életében is ta­pasztalható, hogy a népművelés munkásai és a pedagógusok figyel­met szentelnek az irányelvek célki­tűzéseinek, foglalkoztatják őket a megvalósítás módszerei. A munka azonban még nem egységes, nem mozgósítanak minden erőt megvaló­sításukra, éppen ezért a község kul­turális helyzetében lényeges, nagy­arányú javulásról egyelőre nem be­szélhetünk. A községben, mint mindenütt — a kulturális élet központja a járási művelődési ház. Rendszeresen tarta­nak színielőadásokat, különböző színházak vendégszereplésével. A színielőadások iránt az érdeklődés számottevő. Sajnos azonban ez első­sorban csak az operettre és a köny- nyű műfajra vonatkozik. Nemrégiben értekezletre . hívták össze a járás községeiből a népmű­velési ügyvezetőket és kultúrotthon igazgatókat. Az értekezlet — na­gyon helyesen — azt tűzte ki célul, -hogy mindenütt megerősítsék a ma­terialista, szocialista nevelés érdekében folytatott munkát és a művészeti tevékenységet alá­rendeljék az eszmei, világné­zeti nevelésnek. A járási művelődési házban az ismeretterjesztés a különböző szak­körökben, tanfolyamokban történik. Emellett azonban a község iskolái­ban megszervezték a „Szülők főisko­lájáét, ahol nevelési, erkölcsi kér­désekről hangzanak el előadások. A járási művelődési ház munkaterve is a szocialista nevelés megerősíté­sét hangsúlyozza. Ugyanakkor számos olyan ténye­ző is jellemzi a népművelés terüle­tét, amely akadályozza, nehezíti a munka kibontakozását. Tekintsünk el a részletkérdésektől, csak a leg­fontosabbat nézzük. Hiányzik az egység, amely csak egységes terv, egységes irányítás eredményeképpen jöhet létre. Bajok vannak a műsor­politikában. A színházak műsorpoli­tikája köztudomásúlag sok kívánni­valót hagy maga után. A rossz, vagy nemkívánatos darabok bemu­tatása rombolja a közízlést, helyte­lenül formálja az emberek gondol­kodásmódját. A kultúrház — igaz, nem túl sokat tehet — semmit nem is szándékozik tenni e helyzet meg­változtatása érdekében. A kultúrház hivatkozva régebbi tapasztalatokra, semmit nem tesz annak érdekében, hogy jó műkedvelő-mozgalom bontakoz­zék ki, sőt úgy érezni, a község­ben működő, a kultúrházon kí­vülálló műkedvelő együttesek irányítása is kicsúszott kezéből. Az, hogy milyen egy község, vagy város kulturális helyzete, nem kis mértékben a pedagógusok aktivitá­Rendőrségi felhívás 1958. október 10-én a Sióból egy kb. 160 cm magas, 50—60 év közötti női hullát fogtak ki. Haja erősen őszes, fonott, korttyba tűzve. Az ar­cán jobboldalt a füle alatt lencsényi anyajegy. Felső és alsó ajkán őszes bajusz, illetve szakálkinövés figyel­hető meg. Ruházata sötétszínű kendő, kékesszínű ing, flanell blúz, fekete kötött pulóver, egy világos és három sötétszínű szoknya, sötétkék vászon félkötény, lábain fekete hosszűszárú harisnya, fekete kötött tutyi. A rendőrség felkéri mindazokat a személyeket, akik az ismeretlen női hulla személyazonosságával kapcso­latban bármit is tudnak, azt közöljék a legközelebbi rendőrőrssel. sától függ. Mi a helyzet ezen a te­rületen? Vannak jó és rossz tapasz­talatok is. Több nevelő iskolai mun­káján kívül, társadalmi tevékenysé­get is folytat. A járási pártbizottság által létrehozott előadói munkakö­zösségben rendszeresen nyolc nevelő dolgozik. A Népek Barátsági Hó­napja keretében számos nevelő tar­tott előadást a járás községeiben és a járási székhelyeken is. A kulturá­lis tervek kidolgozásában többen részt vesznek. Ez a szám azonban a nevelők összlétszámúhoz viszonyít­va meglehetősen kevés. A zöm kívül marad a társadal­mi munkán, de — talán nem túlzás — a társadalmi életen is. Minden bizonnyal világnézeti okok­ra is visszavezethető ez a távolma­radás, de nem kis mértékben közre­játszik az is, hogy akit nem bízunk meg munkával, az nem is dolgozik. Sokan úgy vélik, hogy a társadalmi munka a funkcionáriusok, vezetők dolga csupán. Pedig a község felvi­rágzása nem csak a vezetők ügye. Ha nemcsak várjuk, hogy az embe­rek társadalmi munkára jelentkez­zenek, hanem hívjuk is őket, bizo­nyára számosán kapcsolódnak be olyanok is, akik eddig távol marad­tak. A munka közben maguk is ne­velődnek, világnézetük tisztázódik s közben segítenek mások felfogását is megváltoztatni. A dombóvári helyzet vázlatos — hiszen egy cikk ennél többre nem is vállalkozhat — felrajzolása után, szólni kell arról is, mi látszik a legfontosabbnak, legsürgősebb teen­dőnek, hogy a jó kezdeményezések minél előbb és minél szélesebben ki­bontakozhassanak? Mindenekelőtt a párt és állami irányítás további megerősítésére van szükség. A járási pártbizottság már eddig is jelentős segítséget nyújtott az elvi, eszmei kérdések tisztázásában. Munkatársai már több helyen tartottak — és fognak tartani — előadást a művelődéspoli­tikai irányelvekről s arról, mi a te­endő az irányelvek tükrében Dom- bóvárott. De az is szükséges, hogy a párt és/ állami vezető szervek dolgoz­zák ki nagy vonalakban, elvi alapokon a község kulturális élete megjavításának program­ját. Ennek a széleskörű, elvi alapokon T^is völgy katlanban fekvő, sok- ^ nemzetiségű község Pári, gyönyörű erdőkoszorú övezi a kis falut. Vasárnap este sötétedés után, úgy hét óra körül lassan gyülekez­ni kezdenek a Kiss utcai 19. számú választókörzet területén lakó dol­gozó parasztok, hogy megbeszéljék, ki képviselje őket a községi tanács­ban. A jelölőgyűlést Pech István dolgozó paraszt nagyportájú, tágas házában tartják. (Mikor a szomszéd­jánál — ahova szervezték az össze­jövetelt — megbetegedett a kis­lány, kérte, tartsák azt meg nála, szívesen látja a gyűlés résztvevőit.) Kevéssel hét óra után Bálint Jó- zsefné (felvidéki telepesek, a 207. számú házban) azt mondja a férjé­nek: »No, gyere apjuk, menjünk. Tudod, hogy én soha nem voltam még gyűlésen, de máma elmegyek, mert most már az asszonyoknak is jobban van joguk.« Elindultak hát mind a ketten Pechékhez, ahol már többen is voltak. Felvidéki telepe­sek, németajkúak, székely telepe­sek vegyesen, a körzetet alkotó nyolc házból tizenketten jelentek meg ott. Kezdődik a jelölőgyűlés, rátérnek a tárgyra. Dolák József az erdőgaz­daság kocsisa mindjárt elsőnek ja­vaslatot tesz. »Én azt mondom, je­nyugvó programnak figyelembevéte­lével az egyes népművelési terüle­tek készítsenek konkrét, gyakorlati tervet. A gyakorlati tevékenységnek az ellenőrzése természetesen to­vábbra sem elhanyagolható feladat. Meg kell teremteni az egységes elvi irányítás mellett a gyakorlati munka egységes irányítását is. A gyakorlati munka irányítására a já­rási művelődési ház hivatott. Ezt eddig nem tette meg, a jövőben legfontosabb feladata kell, hogy le­gyen. Ha világos, a község felvirá­goztatását célul tűző és lehetővé tevő tervet fúrunk a község dolgozói elé, s annak megvalósításához se­gítségül hívunk széles tömegeket, a segítség nem marad el a pedagógu­sok, de a munkások és dolgozó pa­rasztok részéről sem. Sokszor elmondtuk és mondjuk ma is, hogy a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésében fontos szerepük van az agrár szakembereknek, külö­nösen azoknak> akik szocialista nagy üzemünkben dolgoznak. Mindenki számára érthető módon be kell bizo- nyítaniok, hogy a nagyüzem több termelésre képes, mint a kisparcella, hogy a nagyüzem gazdái — neveze­tesen a termelőszövetkezetek tagjai — jobban élnek, mint az egyéni pa­rasztok. Az egyéni gazdák túlnyomó többsége azt ma már elismeri, hogy az állami gazdaságokban sokkal többet termelnek, mint ők. De azzal gyakran vitába szállnak, hogy a termelőszövetkezeti tagok egy része ma még szegényebb, mint a közepes és jól gazdálkodó közép­paraszt. Ebben van igazság. A Ger- jeni Állami Gazdaság kommunistái, pártonkívüli agrárszakemberei en­nek okát abban látják, hogy egyik, másik termelőszövetkezetben nincs elméletileg képzett és a nagyüzemi gazdálkodásban jártas szakvezető. Ezt állapították meg a pártszervezet löljük tanácstagnak Pelez János utcámkbéli kisparasztot, aki az 1954- es tanácsválasztások óta jól képvi­sel bennünket a tanácsban. Bíznak beinne az emberek. Szeretném, ha ezután is úgy dolgozna, hogy meg­érdemelje bizalmunkat.« Többen he­lyeselnek, mondják, hogy jóra való, jó dolgos, becsületes ember Pelez János Egyikük azért ajánlja, mert szorgalmasan részt vesz a tanácsi munkában, a másik választópolgár, Dóczi András felvidéki telepes sze­rint is megérdemli a bizalmat, egyetért a javaslattal ő is. Hiába szerénykedik és szabadkozik Pelez János bácsi, a résztvevők valameny- nyien rászavaznak, megválasztják tanácstagjelöltnek, a jelölőgyűlésen résztvevő németajkúak, és telepesek is mindnyájan bizalmukat fejezik ki iránta szavazatukkal is. H házigazda, Pech bácsi min- denkit megkínál 1—1 pohárka saját termésű újborral, mielőtt szét­szélednének. Többen még utána is maradnak, elbeszélgetnek, majd jó­val 10 óra után jó hangulatban el- szélednek. Hazafelé elbeszélgetnek arról, hogy Pelez János bácsi sze­mélyében jól választottak, mert ő sokat fáradozik a közért, nagy élet- tapasztalattal bíró ember és — töb­— Az Óra és Ékszerbolt átalakí­tását a közeljövőben megkezdik Szék szárdon. Az üzlet az OFOTÉRT vol; helyiségével bővül, s így tágasabb lesz, megszűnik a túlzsúfoltsága. — A felszabadulás előtt Tevelen nem volt olyan egyén, aki motorke­rékpárral rendelkezett volna. Ma­napság viszont nem kevesebb, mint 50 motorkerékpáriulajdonos van a községben. — A gyermekek étkeztetésére, a bölcsőde fenntartására Bonyhádon egy év alatt 270 000 forintot fordí­tanak a szülők hozzájárulásán felül. — Halasi Istvánt az október 7-i közgyűlésen vették fel tagnak a pári Béke Termelőszövetkezetbe, azóta eddig még minden nap ott volt a közös munkában. Aláírta már a be­lépési nyilatkozatot Dóczé István hat holdas dolgozó paraszt is, aki az el­lenforradalmat. követően lépett ki a szövetkezetből. legutóbbi taggyűlésén és ezt bizo­nyítja a gyakorlat is. A gerjeni, a Fadd—Várszeg pusztai és a duna- szentgyörgyi termelőszövetkezetek­ben (ezek határosak a Gerjeni Ál­lami Gazdasággal) nincs agronómus. Jelenleg az a helyzet, hogy a nélkü­lözött agronómus munkája kedve­zőtlenül mutatkozik a gazdálkodás­ban. És mivel a párt, a munkásosz­tály azt várja a Gerjeni Állami Gaz­daság szakembereitől is, hogy a ma­guk módján járuljanak hozzá a mezőgazdaság szocialista átszerve­zéséhez, ennek érdekében a követ­kező javaslatot dolgozták ki a gaz­daság kommunistái. Azokban a tsz-ekben, ahol nincs agronómus és » tsz gazdasága határos az állami gazdasággal, második állásként engedjék el­vállalni a termelőszövetkezet szakirányítását, az állami gazda­ság legjobb szakembereinek. Vagyis Maul János, az állami gazda­ság főagronómusa egyben a gerjeni Rákóczi Tsz-nek is agronómusa len­ne. Természetesen nem ingyen. A gazdasági év elején a szakember és a termelőszövetkezet szerződést ben mondják — bíznak abban, hogy úgy mint eddig, ezután is jól fogja képviselni körzete lakosait a ta­nácsban nemzetiségre való tekintet nélkül. * V) ápezi József v. b. elnök kér­* désünkre válaszolva elmond ja, hogy a csaknem 1500 lelket számláló Pári község lakosainak mintegy 60—65 százaléka őslakos, a többiek telepesek. Az eddigi jelölé­sek is ennek megfelelőek’ A lakos­ság az eddig megtartott 26 jelölő­gyűlésen tíz németajkút, hét fel­vidéki és több székely telepest vá­lasztott meg tanácstagjelöltnek. Több körzetben a telepesek és né­metajkúak közösen választottak né­met tanácstag jelöltet. A régi, jól dolgozó tanácstagok közül így ismét jelölték Wéber Györgyöt, ifjú Rauch Jánost, Lehr Jánost, Hóhner Józsefet és másokat, akikben bíz­nak, akik bírják a lakosság bizal­mát és megválasztásuk esetén ez­után is segítik majd a tanács mun­káját, nemcsak úgy mint a német­ajkú dolgozó parasztok, hanem mint a falu különböző nemzetiségű dol­gozó parasztjainak — választóinak — megbizottai is. — A tűzveszély megelőzéséről 18 községben mintegy 3000 ember ré­szére tartottak propagandaelőadást a megyei tűzoltó-alosztály előadói. — Szeptember hónapra felhaszná­lásra tervezett üzemanyag — sz(én és pakura — 11,3 százalékát megta­karították a dombóvári fűtőházban: — Nőtanácskozásokat tartanak a hónap második felében a mezőgazda- sági üzemekben. A tanácskozásokat — amelyek a nőbizottságok, a nők munkájával foglalkoznak — a MEDOSZ szervezi. — A fejési átlag 12,4 literre emel­kedett a bogyiszlói Uj Élet Termelő- szövetkezet tehenészetében. A tejho­zam emelkedését megfelelő etetéssel zootechnikai módszerekkel érték el. — A kukoricaszárat is letakarítot­ták a földekről a fácánkerti Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben, köz­ben befejezték már a cukorrépa sze­dését és szállítását is. kötne. Megállapodnának abban, hogy a termelőszövetkezet az agro- nómusnak fizet havonta maximáli­san 400—500 forintot. (Ezt szó sze­rint így javasolták az állami gazda­ság kommunistái.) Ezért az agronó­mus köteles lenne elvégezni a szak- irányítást, felelősséggel tartozna a tervszerű gazdálkodásért minden vonatkozásban. Ezt a szövetkezet tagjai minden időben számonkér- hetnék. A javaslat kimondja, hogy egyáltalán nem a pénzen, a pénz összegén van a hangsúly, hanem a módszeren. A gerjeni kommunis­táknak, a szakembereknek ugyanis az a gyakorlati tapasztalata, hogy a sok tekintetben gyümölcsöző pat­ronáló mozgalom nem alkalmas ar­ra, hogy az állami gazdaság egyik, vagy másik műszaki vezetője nap mint nap beleszóljon a szövetkezet gazdálkodásába, pénzgazdálkodásá­ba, a szervezésbe. De ha a termelőszövetkezet fi­zetett alkalmazottja lesz, akkor joga, sőt kötelessége lesz a köz­gyűlés előtt azt mondani, hogy ennyi munkát szerződjenek le a gépállomással, ennyi műtrágyát hordjanak ki egy holdra, ennyi­féle és fajta növényt termelje­nek stb. A tsz-tagoknak viszont joguk van megkövetelni az agronómustól, hogy minden hétre kidolgozza a munkák ütemtervét, összeállítsa a takar­mány-szabványt és időnként ellen­őrizze, hogy milyen munkát végez a gépállomás. Ez a javaslata, elképze­lése a Gerjeni Állami Gazdaság kommunistáinak, pártonkívüli szak­embereinek. Ezt részletesen kidol­gozva el is küldték a járási pártbi­zottságnak, körülbelül egy hónappal ezelőtt. De ezideig még nem kaptak választ arra vonatkozólag, hogy ja­vaslatuk elfogadható-e. Szerintünk igen. Érdemes lenne megfontolás tár­gyává tenni, hogy a fentebb említett elgondolás ideiglenesen, valóban szolgálná-e a termelő- szövetkezetek terméseredmé­nyeinek fokozását, gazdálkodá­suk színvonalának emelését. Ismét hangsúlyozzuk, hogy szerin­tünk igen. Sőt, ha az illetékesek a javaslatot elfogadják, ez a módszer ideiglenesen esetleg kettős célt tud szolgálni. Egyrészt máról-holnapra azokban a tsz-ekben is lenne agro­nómus, ahol jelenleg nincs. Más­részt pedig olyan agronómus lenne ezekben a tsz-ekben, akinek öt—hat, sőt tízéves gyakorlati tapasztalata van a szocialista nagyüzemi gazdál­kodásban. S mert ezt önként vállal­ják, egész biztos munkájuknak rövid időn belül eredménye lenne. Somi Benjáminná Dorogi Erzsébet OG0GOOGGOGG0GGÖG0OOOOGGGOGGGGGGOGOOOGGOGOGOGOOQGV Feltétlenül keresse fel ÉffiláT ^EiH Vásárlátogatóknak löStÜl 50 százalékos vasúti október 18 és 19-én a dunaföldvári ^ya|. és kirakodóvásárt menetdíjkedvezmény GOOQOO<iXDGXDOOGGGXDO0GOGGQQOOGGXDœoœGœ0OGG)GGOœGXD©OœGGXI)0GXD0OOOGGOGOGGœGOOOOGOO0GœG)Oœe)œGOœOOG©GQOOœO(DOœœQQO0GQe)OÔGOOO Németajkúak, felvidékiek, székelyek a pári tanácstagielöltek között K. Balog János Letenyei György A Gerjeni A. G. kommunistáinak javaslata a termelőszövetkezetek terméseredményeinek fokozása érdekében

Next

/
Thumbnails
Contents