Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-16 / 244. szám
195S október 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Á 75000 forint ©(sikkasztásától a börtönig Befejeződött az őszi árpa vetése a szekszárdi járásban, lassan halad a kukoricatörés és a szár letakarítása A TERJEDELMES VÁDIRAT ELKÉSZÜLT Veszedelmes, komoly anyagi kárt okozó bűnözők ellen emelt vádat a tamási járási ügyészség. Az ügynek három szereplője van a vádirat adatai szerint: Schutzbach György _ az Állatforgalmi Vállalat tamási ki- rendeltségének volt vezető adminisztrátora, Simon István, ugyanennek a kirendeltségnek a volt vezetője és Bakó Béla, ugyancsak ennek a vállalatnak a volt felvásárlója. A főszereplők minden kétséget kizáróan Schutabach és Simon, akik jelenleg börtönben ülnek. Bakó szerepe láthatóan „eltörpül” a két főnök szerepe mögptt. A cselekmény — a bűncselekmény — megértéséhez tudni kell az előzményeket. Schutzbach már régebb idő óta a vállalatnál dolgozik és mivel láthatóan szorgalmasan, lelkiismeretesen végezte munkáját,, felettesei megbíztak benne. Simon, a vezető is megfelelő embernek bizonyult, hiszen •azért bízták meg a kirendeltség vezetésével. És csak most! a nyomozás során derült ki, hogy ez a két megbízható ember nem is annyira megbízható ... Ezt pedig a példák egész sora bizonyítja, azaz bizonyítják az olyan jelenetek, amelyekből összetevődik ez a bűnügy; „regény”. Nos, hát nézzünk néhány résat ezeknek a jeleneteknek a sorából. Schutzbach észrevette egy „ön- elszámolásnái”, hogy mintegy 10 000 forint hiányzik a vállalati pénzből. Schutzbach gondolkodó ember, ezért csakhamar rájött arra is, hogy ezért a hiányért neki kell felelnie. Ezért azon kezdte törni a fejét, hogy hogyan lehetne eltüntetni a hiányt. Mint mondtam’, csavaros eszű ember volt és egy kis manőverrel ezt sikerült is: a papírokon egjy kis változtatás stb. és máris „nem volt” hiány Sőt mi többt erre nem is jöttek rá. AZ ELSŐT KÉSŐBB KÖVETTÉK A TÖBBI SIKKASZTÁSOK Elvett a vállalat pénzéből kisebb- nagyobb összegeket, meghamisította a papírokat és azzal tussolta el a sikkasztást. Jó barátságban volt a vezetővel, Simonnal és így aztán mi sem természetesebb, hogy ezeket az ügyeket elmesélte neki, sőt, megmutatta a vezetőnek még azt is, hogy hogyan sikerült „eltakarítani’“ a hiányt. Ezután így szólt Simon: — Okos és csavaros eszü ember vagy barátom. Ami azt illeti én is bútort akarok vásárolni, de tudod nem igaz — hitetlenkednek a kérdezzek, de muszáj elhinni, amikor a kislány sorolja kedvenc zeneszerzőit, Bachot és Schumant, Mozartot és Csajkovszkijt. Lisztet és Beethovent. — Persze, itt biztosan csak orosz filmeket lehet látni — szól közbe egyikük. — Játszanak a mozik jó szovjet filmeket is, magyar filmek is gyakran vannak műsoron — válaszolom —, de Nyugatról is sok haladó filmet hoznak be. Ha éppen bizonyítékot akarnak, nézzük meg az itteni moziplakátokat. — Éppen a falon van az egyik plakát, találok is egy ilyen filmet, címe: »A 3 Lamberti«. Tessék, ez éppen egy nyugatnémet film. — Persze, ez csak propaganda, mert kiírják a'\címet és ha beülsz a moziba, orosz filmet látsz — erőskö- dik az egyik. De leesik az álla, amikor elmondom a film meséjét. Beszélgetünk, vitatkozunk tovább, arról, hogy mi volt nálunk 1956 októberében, mert náluk is sok a magyar »freiheitskämpf er« — »szabadságharcos« —, de egyre inkább látszik, hogy két különböző nyelven beszélünk, mert ők bizony jogtalannak találják a földek szétosztását, a gyárak elvevését »jogos tulajdonosaiktól«. De ha eddig ők kérdeztek — mondom —, most hadd tegyek fel én néhány kérdést. — Hány ember dolgozik nálatok a gyárban? — kérdem a társaság egyik tagjától, aki vasesztergályosként mutatkozott be. — Háromezer. — Mikor láttad az igazgatót? — Öt éve dolgozom ott, kétszer már találkoztam vele. nincs elég pénzem. Kellene hozza még legalább 5000—6000 forint. A jóbarát, az „okos” Schutzbach természetesen vigasztalni kezdte főnökét: — Eh; barátom, ez miatt sose fájjon a fejed. Majd segítünk. Csak tudod 5000 forintnál kisebb összeget nem lehet kivenni, mert az, nem szabályos. Érted? Úgy kell csinálni, hogy a dolog még az atyaisten revizorának se legyen feltűnő. Nem sokkal ezután zsebébe nyúlt Schutzbach, kivette tárcáját és leszámolt szeretett főnöke elé 20 darab ropogós százast: 2000 forintot. — Ez még abból az 5000 forintból maradt, amit most legutóbb „csináltam”. Több már nincs belőle. De légy nyugodt. Hiszen tudhatod, hogy nem szoktam adós maradni. Ha valaki tudja, én tudom, hogy mennyire szűk ség van arra a bútorra ... NEM IS MARADT SCHUTZBACH HŰTLEN ígéretéhez. Átadott 5000 forintot főnökének, aki természetesen nagyon jól tudta, hogy az a pénz honnét származik, dehát nem érzett egy kicsiny lelkiismeretfurdalást sem, mert bízott Schutzbach módszereinek csalhatatlanságában. Ezután újabb ötezer forintok vándoroltak át ilyen módon a vállalat pénztárából Schutzbach zsebébe. Egy alkalommal Simon a motorját javította, miközben jó fűszereseket káromkodott. — Hogy a mennydörgés mennykő ebbe a motorba... Ha így megy, nemsokára az ócskavasak közé dobhatom, mert már alig bír el a hátán. Alkatrész kellene hozzá, új alkatrész ... Mindezt természetesen hallotta s jóbarát és kedvelt munkatárs, Schutzbach is, aki nagyot hunyorított, körülnézett, hogy véletlenül nem hallja-e valaki és így vigasztalta főnökét: — Egyszerű ez öregem ... Csak venni kell... Van a boltban éppen elégi. — Jópofa vagy — így a főnök, aki a biztonság kedvéért szintén körülnézett — ugyanúgy beszélsz, mintha nem tudnád, hogy a vásárláshoz pénz is kell, én meg olyan szegény vagyok, mint a templom egere. Mit gondolsz, talán a világ végéig tart az a néhány froncsi, amivel a múltkor „kidugtad“’ a szemem. Hehehehe. Közben valaki megzavarta őket és félben kellett szakítani a társalgást, — Mit szólnál, ha egyik napon felhívnának az irodába és azt mondanák, mától kezdve te vagy az igazgató? — Ilyet még elképzelni is lehetetlen minálunk. —• No látod, hát ez történt itt nálunk. És ezt akarták visszafordítani 1956-ban. Aztán mondd csak, mi lesz a ti üzemetekben ázzál az asszonynyal, aki gyereket vár? — Hát bizony elfűzí magát, hogy minél későbben vegyék észre a terhességét, mert akkor kiteszik a gyárból. — Nálunk pedig könnyebb munkát kap, három hónapi fizetéses szabadságot a szüléskor, utána pedig olyan beosztást, hogy közben legyen ideje táplálni is a kisgyermekét. Elbocsátását pedig a törvény tiltja; — Fizetéses szabadság? — Hát az meg hogyan megy? — A fiatalok is kapnak? — Azok még többet, mint két hét, egy hónapot. — Nálunk pedig a tanulóknak, a fiataloknak leginkább ohrfeige — »nyakleves« — jár. Nemhogy szabadság, meg üdülés. Én is úgy tudtam ide eljönni, hogy a feleségem édesanyja meghalt, mi is örököltünk egy kis pénzt, egy családi nyaralást terveztünk belőle, de csak arra futotta, hogy én eljöjjek ezzel a csoporttal tíz napra. Én vagyok az egyedüli üzemi munkás a társaságban. — De hát azt mondtátok, hogy van egy asztalos is közietek. És előkerül egy sápadt, szikár, ötven körüli férfi, akit amikor megkérdeztem, hol dolgozik, mennyi a fizetése, kiderül, hogy egy asztalosigy csak ennyit mondtak egymásnak: — Szóval akkor, ahogyan megbeszéltük ... És ahogyan megbeszélték — ismét pénzt kapott a főnök. Később a főnöknek már nem is kellett ilyen enyhe figyelmeztetéseket tennie a pénz dolgában, mert ugyebár egy jóbarát, egy beosztott, ki tudja olvasni főnökének minden gondolatát, így aztán Schutzbach is „szállította" főnökének a pénzt — a vállalat pénztárából. És hát persze saját magáról sem feledkezett meg, mert azért „főnök” ide, „főnök“’ oda, minden szentnek maga felé hajlik a keze... Schutzbach igen nagy kedvelője volt az italoknak. MINDEN ÜT JA KOCSMÁBA VEZETETT Amikor reggel leszállt a vonatról, mert úgy járt be vonattal munkahelyére, Tamásiba, első útja az italboltba vezetett és csak 3—4 féldeci után ment a hivatalba. Utána pedig következtek felváltva a kis- és nagy- fröccsök. Nem egyszer valami hivatalos ügyben járt a faluban, de vissza sem ment munkahelyére, mert ottragadt valamelyik kocsmában. így ha sürgősen kellett például a hivatalban egy kulcs, vagy egyéb dolog, akkor el kezdték sorra járni a kocsmákat, hogy megtalálják Schutz- bachot. Ezen túlmenően Schutzbach még egy kisebb könyvtárat is vásárolt magának a vállalat pénzéből. Időközben revizori vizsgálat volt, de nem fedte fel a sikkasztást. — átsiklott rajta. Schutzbachék azonban mégsem érezték magukat teljes biztonságban: úgy vélték, hogy a biztonság kedvéért mégis jó lenne valami úton-módon visszafizetni az elsikkasztott pénzt, ami időközben 75 000 forintra rúgott.-De hogyan? — ez volt a nagy kérdés. Végül úgy döntöttek, hogy nagyobb tételben lottóznak és totóznak — természetesen az elsikkasztott pénzből — és HA NYERNEK, MAJD VISSZAFIZETIK a 75 000 forintot Természetesen nem nyertek, sőt, rajtavesztettek, mert a nyomozás tényt derített a sikkasztásra. Fény derült arra is, hogy Bakó Béla drágábban adta tovább az állatokat, mint amennyiért vásárolta és így jogtalan nyereségre tett szert. Valamennyien a bíróság előtt felelnek majd bűneikért. Boda Ferenc üzemben keresi a kenyerét negyve\ nedmagával, a keresete pedig változó, attól függ, hogy megy az üzlet; — Hát mennyiben függ az üzlettől a kereseted? — Úgy, hogy én vagyok a műhely gazdája. — Aztán a többi negyvennek is jut pénze nyaralásra? — Már hogyan jutna! De mondd, nem vagy te kommunista? Mert ez egészen olyan beszéd — háborodik fel az emberem. Közben lassan lejár az én egy órám is, míg beszélgetünk a mi viszonyainkról, többek között az »üldözött« egyházak, a »bebörtönzött« papokra terelődik a szó, azt ajánlom, nézzük meg itt a hegytetőn, az apátságban, hogyan élnek ezek az »üldözött« emberek, többször megkérdezik, honnét tudok németül; Nem akarok kirukkolni vele, nem akarom elrontani a hangulatot azzal, hogy milyen kellemetlen emlékeim fűződnek az én német nyelvtanulásomhoz, de addig unszolnak, míg elmondom, hogy én bizony egy német koncentrációs táborban tanultam meg nyelvüket az SS-ektől. Életben is csak úgy maradtam, hogy megszöktem a lágerból és beálltam a partizánok közé. Invitáltam őket oda, ahol nyaralok, a partizán-üdülőbe, de hát elhárítják a meghívást, mert ők most már inkább a Balaton vizére kíváncsiak. • A parázs vita ellenére szívélyesen búcsúztunk, azt kívánva, hogy lássanak meg minél többet a mi hazánkból és hasonlítsák össze az itt látottakat az ő viszonyaikkal. Elmondta: Pollák Andor. Leírta: Jantner János. A szakemberek véleménye szerint az idei ősz időjárása egyaránt kedvező a talajmunkákra, vetésre, de a betakarításra is. Éppen ezért a szekszárdi járás termelőszövetkezeteiben kielégítően halad a vetési munka. A termelőszövetkezetek például 2358 hold tervezett búzavetésükből több mint 900 holdon befejezték a vetést, és ez a szám jobb, mint a tavalyi év hasonló időszakában volt. A szövetkezetek befejezték, ösz- szesen 1453 holdon az őszi árpa vetését, amely az összszántóterü- let 14 százaléka. örvendetes ez a szám, ami azt jelenti. hogy inkább a nagyobb termést biztosító őszi árpát vetik a szövetkezeti parasztok a tavaszival szemben. Különösen szép eredményeket értek el az ősz folyamán a harci Uj Élet Tsz tagjai, akik teljes egészében befejezték 78 hold búza és 46 hold árpavetésüket. Dicséretet érdemelnek az alsónyéki Világszabadság, a báta- s?éki Búzakalász, a decsi Alkotmány és még több szövetkezet tagsága, akik becsületesn dolgoztak az eddigiek során. Nem mondható el mindez a faddi termelőszövetkezetekről, amelyekben a szombati jelentés szerint még nem kezdték el a búza vetését. Érdemes ezen gondolkodni, de azon is. hogy vajon a Szedresi Gépállomás milyen segítséget ad a faddi tsz-eknek. A vetéssel egyidőben igyekeznek a ts7)-ek tagjai a betakarítással is. Különösen jó munkát végeztek a várdombi Kossuth TcrmelőszöTulajdonképpen az értekezlet célja — melyre 75 építőipari ifjúmunkást meghívtak — az volt, hogy megbeszélik a Prágai Szakszervezeti Ifjúsági Kongresszus határozatát. Az értekezlet azonban nem ezt tárgyalta elsősorban. Szokatlannak tűnik, bár így igaz s így jó ez, mprt először történt meg az. hogy az építők szakszervezetének megyei elnöksége összehívta a fiatalokat, és jó, mert a fiatalok saját ügyeikről is beszéltek. Ha azt írnánk, hogy az értekezlet betöltötte feladatát, nem mondanánk el mindent. Azt például, hogy három veterán kőművest idős Merk Jánost, Müller Józsefet és Joósz Ferencet is meghívták a fiatalok tanácskozására. A fiatalokról volt szó, a fiatal építőmunkások gonjdjairól, örömeiről és megváltozott életéről. Miről beszéltek a felszólalók? Pozsonyi lg nác elvtárs, a megyei, pártbizottság munkatársa például így beszélt: »Az építő szakma dicső múltra tekint vissza, nektek fiataloknak idősebb szaktársaitok, a munkásmozgalom harcosai megteremtették, hogy nyugodtan tanulhassatok, dolgozhassatok, szép, jó élet kulcsát adták kezetekbe. A mostani fiataloknak kell azután úgy dolgozni, hogy mindig jobb és szebb legyen az élet. Mi tiértetek harcoltunk, ti meg majd azért, hogy fiaitok, s mi, ha már kiöregszünk a sorból, helyünkre álljatok...« Gosztonyi János főmérnök meg arról szólt:' »Az életnek célja van, tanulás és a munka, a jobb élet feltételeinek megteremtése. És mindig a »ml« legyen a fiaEgész Belgium rendőrőrszobáiban hatalmas mennyiségű csokoládé hal mozódik fel. Eddig közel egy tonna rumos csokoládét szolgáltattak be. A beszolgáltatásra azért került sor, mert a rendőrség figyelmeztetvetkezet tagjai, akik befejezték 33 hold kukoricájuk szedését és a szedéssel párhuzamosan levágták a szárt is. A járás szövetkezeteinél mintegy 1459 hold a vetett kukoricaterüfet, ebből több mint 400 holdon fejeződött be a szedés, a szár letakarítása már gyengébb képet mutat. Lassabban haladnak az őszi műn-, kák a járás egyéni gazdaságaiban, amely nem az esővárásra vezethető vissza, inkább a nagy szüreti előkészületre. A járásban mintegy 3500 hold a szőlőterület és a termés kiválónak mutatkozik. Az egyéni gazdák 2000 hold búzát vetettek eddig a járásban, de még 11 000 hold van vissza. A búzavetés jelentős része még ezután, a letaka- rításra kerülő kukorica után kerül a földbe, ami azt jelenti, hogy igyekezni kell, elsősorban a kukoricabe- lakarítással. hogy utána gyors ütemben haladjon a vetés. A járás területén vetett 21000 holdból közel 8600 holdon törték le eddig a gazdák a kukoricát, ami nem éppen mondható kis teljesítménynek, de sokkal rosszabb a szár letakarítása. A leszedett kukoricaterület mintegy 25 százalékán történt meg eddig a szárvágás is. Mindezeket összevetve mondható, hogy bár a termelőszövetkezeteknél jónak mondható az eddigi eredmény, az egyéni gazdaságokban nem kielégítő és a jövőévi kenyér biztosítása érdekében valamennyi gazdának igyekezni kell az őszi munkával. talok előtt...« Monigl János ifjúmunkás, építő technikus azt mondta: »Sokat beszéltünk a múltról, de nem eleget, még többet kell arról szólni, mi volt húsz—harminc évvel ezelőtt az inasok sorsa... meg arról is( kell szólni, és talán még többet mint a múltról, hogy mi a feladat, mit kell a mostani fiataloknak megoldani. Hiba például az, hogy ha felszabadul egy ifjúmunkás az idős brigádokba nem akarják bevenni...« Varga Mihály főépítésvezető közbeszól: »Aranytartalékok vagytok fiúk, de sok közietek még az ezüst, a vas, meg az ólom, azt kell tenni, hogy mind kevesebb legyen a vas meg az ólom, mind jobb szakmunkásokká váljatok...« És vége nincs a hozzászólásoknak. Elmondják a fiatalok, hogy mennyire megváltozott az életük, s amikor Joósz Franci bácsi a múltról beszél, arról, amikor 24—25 fillér volt az órabér, akkor döbbennek csak rá a fiatalok, hegy ha van is még itt-ott hiba, de mennyire szebb az élet, mennyire jobb most fiatalnak lenni, fiatalon szakmát tanulni. Helm Ferenc ifjúmunkás meg arról beszélt ezen a ta nácskozáson, hogy mit kell ten- niök, hogy még jobb legyen az élet, hogy a fiatalok és idősek élete még szebb legyen... Tanácskozás volt az építők szak- szervezetében... Fiatalok, idősek együtt emlékeztek a múltról, egyengették a ma és a jövő útját... Nagyon sok ilyen találkozásra, tanácskozásra volna szükség... (PJ) te a lakosságot, hogy egy bizonyos rumoscsokoládé márka esetleg me- tilalkohol tartalmú. A figyelmeztetést azután bocsátották ki, hogy lelepleztek egy nagyarányú titkos szeszfőzdét, ahol metilalkohollal hamisítottak italokat. A KIVÁNCSI KUlFCfl&IEKKEI „Most ssép lenni fiatalnak /* Fiatalok tanácskozása az Építők Szakszervezetében A veszélyes csokoládé
