Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-14 / 242. szám

1958 október 14.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Erősítsük a falusi pártvezetést!

Mostanában több községi pártszervezetnél késő estig világosak az ablakok, üléseznek, vitatkoznak, megélénkült a pártélet. A „nyári szünet” után elevenebben tevékenykednek a pártszervezetek és pártvezetőségek. Egy alapszervezet jó munkája elképzelhetetlen kollektív vezetés nélkül. Bár van sok javulás e téren, nem mindenütt támaszkodnak a választott vezetőtestületre.

Ennek egyik oka abban található, hogy egyik-másik párt,titkár nem látja eléggé, vagy nem számol azzal, hogy milyen nagy segítség, milyen nagy erő a kollektív vezetés. Nem egyszer hallani is: ,.Nincs időnk megtárgyalni a feladatokat, összehívni a vezetőséget, hisz’ ülések nélkül is találkozunk és dolgozunk.’1 Van olyan nézet is, hogy „inkább megteszem magam, mintsem valakit tanít- gassak.” Pedig a „több szem többet lát’’ elve itt is érvényes, sokkal helyesebb határozatok születnek, jobban végezhetik a munkát, ha az egész vezetőség és a párttagság részvételével történik az irányítás.

Egy ember — bármennyire képzett és tapasztalt is — nem lehet figyelemmel mindenre, nem biztos, hogy mindig helyes a véleménye és egyedül képtelen is arra, hogy a választott testület vagy az egész pártszervezet helyett gondolkodjék és dolgozzon. Amikor egy párttitkárnak 13— 14 társadalmi megbízatása is van, ez a tény legtöbbször azt is mutatja, hogy ott baj van a kollektív vezetéssel.

Az is hozzájárul ezekhez a hibákhoz. hogy a felső vezető testületek sem követelik meg a községekben a kollektív vezetést, és nem is ellenőrzik, segítik azt megfelelően.

Nem mondhatjuk azt, hogy nincs fejlődés az alapszervezeteknél a pártvezetés javulásában. Megyénk üzemeinek zömében kielégítően fejlő dött a vezetés kollektivitása. Rendszeresen megtartják a vezetőségi- és taggyűléseket, a határozatok meghozatala és megvalósítása a párttagság többségének közreműködésével történik. Tény, hogy a kcizségi MSZMP- szervezetekben a párttagság nagyobb hányada vesz részt a pártmunkában és beleszól a vezetésbe is egyre több elvtárs, mint az MDP-ben volt. Egy- egy nagyeb^) akcióinál különösen

megjavul ez, bár sok helyen csak átmenetileg.

A testületi vezetés szervezeti feltétele a rendszeres ülésezés. Főként a kislétszámú szervezeteknél van ebben lemaradás. (Nem az indokolatlan, időnként túl sok értekezletre gondolunk.) Bár van olyan pártszervezet is, amelynél rendszeresen üléseznek ugyan, de nem a vezetőség és a tagság dönt a leglényegeseob kérdésekben, hanem a párttitkár és a tanácselnök együtt. Amíg régen hibánk volt, hogy sokszor csak utólag tájékoztattuk a párttagságot, ma már egyre inkább tapasztalható, hogy előzetesen megbeszélik a vezetőségek és a párttagság is a problémákat és úgy döntenek.

Bátaszéken elkészítették a választott szerv üléstervét és aszerint rendszeresen össze is hívják a vezetőséget, ott élénk vita folyik a helyes feladatok és módszerek kialakításában.

Negyedév alatt egyszer maradt csak el a községi vezetőségi ülés, de a párttagság élesen szóvátette annak helytelenségét. Sok helyen megtörténik ma már, hogy közösen megvitatják a munkát, részt vesznek a határozathozatalban, megosztják a feladatokat, de a beszámoltatás — vezetőségi ülésen, vagy taggyűlésen — már elmarad.

A párttagság véleményének figyelembevétele, főként az úgynevezett külső feladatoknál — községfejlesztési javaslatok, dolgozók sérelmei, stb. — és ilyen problémák elintézésénél van meg nagyobb mértékben. Nem! egyszer megtörténik azonban az, hogy egy-egy elvtárs többször is el kell, hogy mondja észrevételét a vezetőség munkájáról, mire azt megszívlelik.

Sok tennivaló van még, hogy a községekben is nagyobb mértékben

ÓRA UTÁN.

Kezdő tanító vagyok egy kis faluban. Már diákkoromban vágyak, álmok feszítettek a jövővel a pályámmal kapcsolatban. Ha kisgyermekeket láttam, örökké meleg és különös érzés szállt meg mert nagyon szeretem őket. Néha gondolatban már végigtanítottam éveket és láttam örülni a siker és sírni a sikertelenség miatt gyermeket. Boldog voltam ha a jövő kis magyarjait dédelgethettem és magot hinthettem sziszükbe, hogy majd gazdag vetés legyen.

Alig vártam azt a percet, mikor egyedül lehetek kis tanítványaimmal és taníthatom őket a szépre, igazra.

Vágyam teljesült és 35 aprócska falusi gyermek hallgat naponta figyelemmel. Szépek! csúnyácskák, okosak, buták. Egy azonban közös vonásuk: ragaszkodók. Talán a kisgyermekben nem fejlődött ,ki úgy a tudásvágy, mint a nagyobbakban. Ezt bizonyítja az alábbi eset is. Egy hétfői napon olvasás óra volt. Alig néhány gyerek tudta, a többi csak nézett értelmetlenül, idegenül a sorokra. Kijelentettem, hogy délután megtanuljuk együtt. Ez azonban sikertelen dolog volt, ugyanis félórai gyötrődés után ép szó nem jött ki, egy rövidnadrágos, kopasz, dundi gyerek száján. Bárhogy erőlködtem segíteni, egyetlen szót sem tudott kiolvasni.

Minthogy bennem is feltámadt a düh, harag, jobb kezemmel arcul- csaptam a gyereket. Ahogy a pofon elcsattant nyoma kissé kiveresedett és a szeméből sűrűn peregni kezdtek a könnyek.

Bennem mintha összeomlott volna valami. Egyszerre kicsinynek és megalázottnak éreztem magam. Az a pofon mintha az én arcomon csattant volna el, úgy sajgott. Ahogy állt ott velem szemben, meredten

síró arccal és félszegen, egyszerre elöntötte arcom a vér, torkomat a keserves sírás szorongatta, s szemembe könnyek szöktek. Ajkam ösz- szeharaptam és mivel az órának is vége volt, amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam és siető léptekkel elhagytam az osztályt. Kicsinynek, gyávának és ügyetlennek éreztem magam.

TÁLOS1 TERÉZ

megteremtsük a pártszervezeteknél a kollektív vezetést.

Ehhez egyik legfontosabb feladat az, hogy rendszeresen kérjék ki az egész párttagság véleményét és számítsanak aktivitásukra.

Ha a párttagok látják, hogy fontos az ő véleményük, úgy jobban segítenek is. így van ez például Gyulajon és Csibrákon — ahol minden fontosabb községi problémát megbeszélnek a párttagsággal is — és ez úgy a párt- szervezet, mint a község életében eredményeket hoz. Támasza lehet — és több helyen az is — a vezetés kollektivitásának a pártbizalmi testület, a népnevelő tanácskozások, a tömegszervezetekben lévő kommunista csoportok munkája, stb. Le kell küzdeni még sok titkárunknak önmagában a bizalmatlanságot, hogy ne egyedül akarjon mindent csinálni. Kevesebb a párttag most, mint az MDP-ben volt, nagyok a feladatok, éppen ezért jobban meg kell osztani a munkát és a pártonkívü- liekre is fokozottabban támaszkodni kell.

Járási pártbizottságaink és munkatársaink is segítsenek többet a községi titkároknak és alapszervezeteknek.

Beszéljék meg velük, hogy mit is jelent kollektiven vezetni és tanítsák meg őket; hogy ezt hogyan tegyék. (Né melyik elvtárs kollektív vezetésnek tekinti azt, hogy a párttitkár, a tanácselnök és a földszöv ügyvezető együtt döntenek — a pártvezetőség helyett.) Beszélgessenek el a vezetőségi tagokkal is, ne csak a titkárral. Több községben biztosítani kell még a személyi feltételeket is. Csaknem minden járásunkban van néhány olyan község, ahol gyenge a vezetés. Ezeket meg kell erősíteni, jól képzett, tapasztalt, párthű elvtársakkal. Helyes, ha a községekben kidolgozzák a vezetőségi ülések napirendjének tervét és a munkát annak alapján végzik. A vezetés kollektivitásának javítása nem külön feladat, hanem a többivel együtt munkaközijén kell foglalkozni ezzel is.

A nagyarányú választási mozgósítást is fel lehet használni arra, hogy jelentősen megerősödjön, ’kollektivebbé váljon a vezetés.

Törekedjünk arra, hogy a későbbiekben is állandósuljon .ez a nagy aktivitás, hogy más feladatokat is kollektiven, összeforrva végezzenek a pártszervezetek.

Somi Benjáminná

Áss együttélés

néhány proMémája

és egyéb apróságok

A Nemzeti Múzeum földszinti termeiben a történeti múzeum rendezésében érdekes kiállítás nyílt vasárnap. Bemutatják az elmúlt tíz év ásatásainak legérdekesebb leleteit és a múzeum gyűjteményébe az utóbbi években került értékeket.

Az ember társas lény. Társadalomban, közösségben élünk, annak szigorú törvényei szerint. Alkalmazkodnunk 'kell egymáshoz s saját életünket úgy kell alakítanunk, hogy a közösségbe beilleszkedjék. A múlt neveléséből sok rossz tulajdonságot örököltünk, a 'múlt örökségével vagyunk terhesek. Hat még az önzés s egyéni éredekeinket is nehezünkre esik sokszor úgy alakítanunk, hogy az egyszersmind a közösség érdeke is legyen.

Természetesen ugyanakkor kezdenek már kialakulni az új, a szocialista embert jellemző tulajdonságok. Mind gyakrabban hallani, tapasztalni jó példákat, s ezekről beszámolni is öröm. Ennek az írás- mak nem nagy dolgok bemutatása a célja, hanem az, hogy éppen a kis dolgokon keresztül mérje le, hogyan is állunk az együttélés kérdésével. Apró emberi tulajdonságokból szedtem egy csokorravdlót, olyan tulajdonságokból, amelyből egy nagy csokor maga a hétköznapi élet.

Az egyik szekszárdi bérházban megbetegedett a házmester felesége. Kórházba kellett szállítani s nem maradt aki ellássa kis gyermekét. A ház lakói természetes dolognak tartották, hogy gondoskodjanak a kisgyerekről. A házban lakó asszonyok közül, minden nap más, reggel felöltöztette, megetette, elvezette a napközi otthonba a kisgyereket. De megtörtént, hogy ugyanabban a házban más asszony szintén betegség miatt nem tudta ellátni háztartását. A többi asz- szonyok minden esetben segítettek. JVÍéfll arra is volt példa, hogy a nagymosást elvégezték az egyik beteg asszony helyett.

Egy másik helyen feltűnt a lakóknak, hogy az egyik családban erősen megromlott a férj és feleség közti viszony. A férfi elhanyagolta családját, napirenden volt a veszekedés, sőt arra is volt példa, hogy rátámadt feleségére és meg akarta verni. A ház többi lakói nem nézték tétlenül a dolgot, megakadályozták, hogy a férfi tettleg bántalmazza feleségét, de ezen túl is, okos szóval meggyőzték magatartása helytelenségéről. Anélkül, hogy »beavatkoztak« volna más családi életébe, sikerült a helyzeten javítaniok, a családban is helyreállt a béke s a többi lakóknak sem gond többé a férj ordítozása, a veszekedések sorozata.

A felsorolt példák nem egyedülállóak, hasonlót tudnék még mondani, ha nem is általános még, de egyre gyakoribbá válik. Sokkal könnyebb rossz példákat említeni,

NYUGTALAN EMBER

Régi ismerősként fogad, s kínál is hellyel aa íróasztallal szemben álló székre mutatva. Az irodában — mely inkább laboratóriumhoz hasonlít — egyedül van, papírok, akták és szénminták között. Azt kellege mondanom, hogy itt éli le életét, de ez helytelen, mert az emberekkel, a munkásokkal - is sokat van együtt s az iroda, csak „második otthona”. Asszman Géza üzemvezető, brikettgyártási szakember.

— Mindig olyan sok dolgunk van ... Most van néhány órám, ilyenkor rendszerezem a kísérletek anyagát.

És könyveket, dolgozatokat mutat. Dolgozatokat, melyek arról szólnak, hogy egy-egy gyártási folyamatot hogyan kell levezetni, mit kellene még tenni, hogy jobb legyen a brikett. A vitrin a főfal egész hosszát elfoglalja. A polcokon üvegekben szénminták és kötő anyag keverékek, félig és egészen lelégett brikeítdarabok,

•— Látja ezt a brikettet? Ez az első munkám!

— Igen az első, 18 éves voltam, rhikor 1937-ben elkészítettem, a most használatos (kötőanyaggal. Szabadalom is lett belőle, de nem volt pénzem, hogy fizessek és így szabadalmamat nem valósíthattam meg. Pedig nagyon szerettem volna pénzt keresni, technikus voltam akkor, laboráns, és éjjel kísérletezgettem. Nekem kellett volna pénzt adni, de nem volt, szegények vol- tuhjjk. Apám bánya-asztalos volt, így elmaradt a szabadalom.

Keresgeti az íróasztal fiókban az első szabadalmi levelet. A sárgára fakult okmányon pedig a tanúsítás szerint a kötőanyaggal összeállított brikettezés technológiájának bevezetéséről szóló elismerés olvasható.

— Csak a felszabadulás után 1947-ben valósulhatott megi találmányom. — Mutatja az akkori újságokat, melyek a nagymányoki sikerről írnak.

Az első eredmény nagy kedvet adott a munkámhoz. Kísérletezett éjjel-nappal, hétköznap) vasárnap. Sokszor az egész iroda füst és szénportól volt tele — mint munkatársai mesélik. Reggel meg vörös szemekkel álmosan állt az újabb kísérlet elé és gyúrta, keverte a szenet kötőanyaggal, bitumennal, dextrinnel...

Az évek múltak. Asszman Géza neve pedig ismertté vált mindenütt. Tudták a minisztériumban, a trösztnél, hogy mindig kísérletezik, valami újon töri a fejét. S hogy mennyire az újon törte a fejét, arról a számtalan elismerő levél szól, melyeket egy-egy újítás benyújtása után kapott. S az újításait díjazták is, több mint 80 ezer forintot kapott tíz év alatt.

Jelenleg, már úgy tartják a szakemberek, hogy a brikett jó, és a kalória értéke és szilárdsága is meg felelő. Nem is igen panaszkodnak a háziasszonyok... De Asszman Géza még nem nem nyugszik. Még most is, ha valaki este megy a brikettgyárba, az ő irodájában világosságot lát. Újít, dolgozik, mindig, valami nyugtalanítja Asszman Gézát...

(P)

sajnos azzal még gyakrabban lehet

találkozni.

A mai riportomban a rossz példák közül csak egyet kívánok meg említeni, a jövőben majd a többiről is beszélek. Egyébként előrebocsátom: a felsorolt esetek szereplői valóságos, élő szekszárdi személyed, tehát ha valaki azokban magára ismer, biztos lehet benne, valóban róla van szó.

Az államnak nem kis gondja, hogy rendben tartsa a különböző állami házakat. S a lakók örülnek annak, ha a házak tiszták, gondozottak, hiszen nincs olyan ember, aki mocsokban, rendetlenség közepette szeret élni. Ezért sokan óvják is az ilyen házakat, vannak viszont... de erről szól a történet.

Jancsika most járja az általános iskola első osztályát. Ebből is látni, hogy műveltsége még némi kiegészítésre szorul. De különben sem tapasztalta rajta — mamáján kívül — senki a zsenialitás jeleit. Egy idő óta, szoros összefüggésben Jancsika iskolába íratásával, különböző rajzok jelentek meg a lépcsőház falán. Nem kell mindjárt rosszabbra gondolni, mint a valóság, ezekben a rajzokban némi fantáziával kutyákat, macskákat, gyerekeket lehetett felismerni. A ház lakóit bosszantotta, hogy valaki összefirkáljd a tisztára festett falat, s miután a tettes személyét csalhatatlan jelekből sikerült meg- állapítaniok elhatározták, rosszallásukat közölni fogják Jancsika mamájával. Ez okból kéttagú de- pUtációt indítottak a mamához. Néni kellett sokáig várniok hogy észrevételeiket megtegyék, hogy mégsem tették meg annak oka a következő. A két asszony éppen felfelé ballagott a lépcsőházban, amikor ott találták Jancsikát és mamáját. A gyerek éppen újabb ábrákban tett tanúbizonyságot zseniális rajztehetségéről, a mama pedig látható megelégedéssel és elismeréssel szemlélte. Amikor meglátta a közeledő asszonyokat, nagy ranőtt anyai büszkeséggel kiáltott fel:

— Nézzék, micsoda ügyes gyerek az én Jancsikám. Milyen szépen tud rajzolni.

A két asszony, a deputáció, a megrökönyödéstől alig tudott valamit arról motyogni, hogy a falnál alkalmasabb rajztáblát is el tudnak képzelni de ezt a mama már meg sem hallotta, mert tippekkel látta el Jancsikát arra nézve, hogy színes krétákkal még eredményesebben lehet bemázolni a falat.

Az esethez csak azt a szerény megjegyzést bátorkodom tenni, hogy nem ártana büntetésből néhány órára a sarokba térdeltetni Jancsikát — o mamájával egyetemben.

\Nincs hely arra, hogy a többi tapasztalataimról is beszámoljak, majd legközelebb néhány nap múlva, arra is sor kerül.

LETENYE1 GYÖRGY

Az IBUSZ újabb külföldi társasutazásai

Az IBUSZ novemberben és decemberben újabb külföldi utazásokat rendez, így például négynapos prágai társasutazást. A társasutazás részvevői megtekintik Prágát, kirándulnak Marianske Lazne-ba és Karlovy Varyba. A részvételi díj 1083 forint. Nyolcnapos társasutazásra is sor kerül Tátra-Lomnicra. A részvételi díj 1535 forint.

Ezenkívül harminc-negyven személy jelentkezése esetén vállalatok, intézmények, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok részére társasutazásokat indít az IBUSZ Csehszlovákiába. A programot a rendező szerv kívánsága szerint állítják össze. Az utazással kapcsolatos kérdéseket az egész ország területén bármely IBUSZ-irodánál meg lehet tárgyal-