Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-28 / 254. szám
1958 október 28. TOLNA MEGYEI NËPÜJSAG 3 Emlékezés a régi választásokra HÍREK Idős, munkásember ül velem szemben. Próbál visszaemlékezni a múltra, amikor választások voltak, amikor a kortesok hangjától volt hangos az utca. Az idő kerekét forgatjuk vissza az emlékezetben, s ahol az emlékezés megakad, ott segít a krónika, mely feljegyezett egy-két nevezetesebb koartes-hadjáratot. — Hogyan is? Várjon csak... Azt hiszem 1931. volt, tudom, emlékszem már, mert akkor kaptunk új műhelyfőnököt, s az olyan ember volt, hogy egy rossz szóért a családos embert mindjárt kitette a gyárból. Akkor volt valami választás féle — emlékszik vissza idős Köber- ling József, a Simontornyai Bőrgyár tímárja S amíg gondolatai messze a múltban járnak, homlokán a bőr ráncokba szalad, izeg-mozog a széken, keresgéli a szavakat — munkásember ő, nem beszédre született — kezét rakosgatja a kötényen ... — Haj, micsoda választás volt az... Napokkal, meg hetekkel előtte olyan beszédek voltak a kocsmában, meg egyebütt, hogy csak úgy harsogott a terem. Nem is hallottam annyi ígérgetést soha, mint akkor. Dehát ígérni kellett nekik, mert volt hiba elég, s ha valaki jót mondott, akkor meghallgattuk, még akkor is, ha nem hittük szavát. Azután, amikor az ígéKét árvíz Bogyiszló község szorgalmas, dolgos népét már sokszor érte árvízveszedelem. 1945 előtt meglehetősen régen, utoljára 1893-ban volt egy hatalmas árvíz (azokban az években több is volt.) Az 1893. február végén kiáradt Duna a faluban csaknem minden házat rombadöntött, tönkretette a vetéseket, hajléktalan ná váltak az emberek, s bizony nagyon kilátástalan volt jövőjük. A Pesti Hírlap 1893. március 12-i számában így ír róluk: »El van zárva e munkásnép a világtól egészen, nem hallja meg senki sóhajait, nem vesz senki tudomást küzdelmeiről.« És valóban így is volt. Állami segély sehol az árvízkárosultaknak, illetve — mit mondok — dehogy nincs. Engedélyezik, hogy az állam hivatalos hozzájárulásával kolduljanak, gyűjtsenek >>a jótét lelkektől«. Nemcsak az, hogy nem kaptak tényleges segítséget, hanem az árvíz után néhány évvel külön még tetemes összegű védgát-adót is vetettek ki rájuk. További »biztonságukért« így kellett fizessenek, ilyen »segítséget« kaptak ők akkor attól az államtól. Halász Gáborné 7 holdas dolgozó parasztasszony — aki a századforduló előtti árvizes évek egyikében született — visszaemlékezvén, elmondja, hogy az 1893-as évben édesapjának is összedőlt kis házacskája és apja mesélte neki, hogy ö is — mint annyian mások — nagy nyomorúságában bizony »koldulni» ment. — Hozott is gabonát, élelmet a szom lait látta. Úgy nézte civilek. Nem beszéltek. Egy jelentéktelennek látszó épület előtt állt meg a gépkocsi. Kiszálltak. Az első gépkocsi utasai közül az egyik zömök, szélesvállú férfi hátraszólt a civilnek, aki Farkas Jánost kísérte. — Alaposan meg kell nézni, ki ez az ember, és ha lopta a csirkéket, szigorú büntetést kell rá mérni! — Úgy lesz Kun elvtárs! — bólintott a civilruhás. Farkas János agyán, mint a villám cikázott át a felismerés. — Kun elvtárs... Kun Béla elvtárs, hallgasson meg! — kiáltotta. A szélesvállú, teltarcú ember meg állt, hátranézett és elmosolyodott. — Jöjjön — intett a kezével Farkas Jánosnak. Rosszul világított, kanyargós folyosón kellett átmenni, mire egy egyszerűen berendezett, tágas dolgozószobába jutottak. — Foglaljon helyet — mutatott a székre Kun Béla és apró mosoly bujkált a szája szegletében. — Na, mesélje el nekem, de őszintén, hogy s mint jutott azokhoz a retekből kifogytak, akkor fizettek, ivott a kortes, meg a választó is. — A választás az nagyon érdekes volt. Dolgoztunk, a műhelyben voltunk vagy harmincán, aztán a műhelyfőnök egyszer csak azt mondta: „Na, emberek, megyünk szavazni, aztán remélem tudjátok, hogy kire kell adni a voksot?” S válogatta az embereket... Csak azok mehettek szavazni, akiknek joga volt arra, s a műhelyből tizenöten—húszán mentek a főnökkel szavazni, a szakszervezeti tagok, meg aki nem annyira szimpatizált velük, nem kapott szavazati jogot, az dolgozott tovább. Amikor meg leszavaztak, jöttek vissza dolgozni, mintha semmi sem történt volna. Pedig történhetett volna, legalább az ígéretek felét valósították volna meg. Hiába szavaztak a simontornyaiak a Pesthy Pálra, a helyzet csak nem változott, maradt minden a régiben. — Hát így volt kérem a választás, mit mondjak még arról, nagyon régen volt, a kortesokra is már alig emlékezek egyre ... az is meghalt... S alig fejezi be Köberling bácsi a visszaemlékezést, mindjárt hozzá is teszi: — Most persze, más lesz a választás, most már nincsenek levegőbe dobált ígéretek, most, ha valamit mondanak a képviselők, azért Kétféle segítség széd községek jószívű népétől, amiből kis családjával egyideig éldegélt. Mikor az állami segítséget kérdezem, Halász néni így válaszol: — Dehogy volt akkor állami támogatás, nem adtak azok semmit. De a mostani állam előtt le a kalappal, — így mondja. — Az árvíz idején hetekig tartottak bennünket állami költségen Tolnán, aztán meg szerencsétlen népünknek felépítették kis otthonaikat, ami saját erőnkből ki tudja sikerült volna-e. Az ilyen öregeknek, mint én is, sokat elengedtek a költségekből. Nagy kedvezményt kaptam, 43 000 forintos házam van, de csak a felét, 21 500 forintot kell fizetnem. Bizony most másként van, nem kellett koldulnunk menni 1956-ban, mint apámnak annakidején. A magamfajta öregeknek nem könnyű így sem, de azért egészen más, nem vagyunk egyedül — fejezi be Halász néni. Az 1956-os nagy árvíz után az állam Bogyiszlón 692 árvízkárosultnak 26 428 000 forint állami költséggel otthont épített. Ebből 9 569 000 forintot segélyként kaptak az új ház- tulajdonosok, —■ amit nem kell visz. szafizetniök, — míg a fennmaradó 16 859 000 forintot, átlag tizenöt év alatti törlesztésre hitelként kapták. Ezek a számok beszédesen mutatják, hogy a nép állama mennyire törődik a dolgozókkal, a bajbajutottaknak milyen jelentős segítséget ad. (S.) csirkékhez?! — mutatott a riadtan pislogó, sárga csirkékre, amelyek a padlón feküdtek összekötözött lábak kai. Farkas János nagyot nyelt, de aztán erőt vett magán és sorolni kezdte. — Otthon voltam Kocsolán, négy nap szabadságra... Tolna megyében. Aztán, amikor eljöttem, azt mondtam az asszonynak. Fogj meg anyjuk egy pár csirkét, mert van nekem Fehérváron egy sebesült barátom, nincs senkije jól fog majd esni neki az ajándék. Kun Béla arcán széles mosoly jelent meg. — Mutassa meg legyen szíves a szabadságos levelét, — mondta. — Hosszasan nézegette a papírt, aztán Farkas János nyílttekintetű arcába pillantott. — Ki a századparancsnoka? — Nagy János. — Nincs bélyegzőjük a századnál? — Nincs. Kun Béla az asztalán lévő bélyegzők közül kiválasztott egyet és a szabadságos levélre nyomta. állják szavukat, és megvalósítják ígéretüket, így van ez jól kérem, meg úgy, hogy munkásemberek kerülnek most már az ország élére is, ott lett volna azoknak már régen a helyük, még akkor, amikor én fiatal voltam. — Nem is olyan idős még, Köberling bácsi! , — Nem ám, kérem, csak már egy év van vissza a nyugdíjból. Gyorsbeszédű ember Garamvölgyi Ferenc. Amikor elkezd beszélni s beletüzesedik mondókájába, nagyon kell figyelni, hogy az ember minden szavát megértse. Csak akkor mondja lassabban a régi választási történetet, amikor az első méreg már elszállt belőle, s mérlegeli, latolgatja — ki tudja hányadszor — a múlt választási történeteit, emlékeit. — Tudja, egyszer bíró választás volt Simontornyán. Még most is úgy emlékezem rá, mintha tegnap lett volna. Hej, micsoda móka volt az — még most is nevetek, ha eszembe jut — Neizer Lajos volt akkor a meszes műhely teljhatalmú ura. Neki, azt hiszem, jó barátja lehetett az a nagygazda, bizonyos Fodor Imre — mert még munka közben is arról papolt mindig, hogy „Emberek, azt hiszem nem kell mondanom, hogy miért kell Fodor gazdát bírónak választani ... igen jó ember, szorgalmas, már több mint 100 hold földet szerzett, köztiszteletben áll, csak ő lehet a bíró.” — A választás meg úgy volt, hogy a Neizer összehívta a műhelyben lévő munkásokat, élükre állt, és maszatosan, büdösen, mentünk bírót választani. Csavargatták is az orrukat a falu előkelőségei, de hát mit tehettünk, a tímárnak soha sem volt még kölni szaga. A tanácsterem a községházán olyan volt, mintha a meszes műhelyt odahelyezték volna. Nem is vártunk sokat, mert mint mindenkor, akkor is elüvöltötte magát Neizer úr: „Éljen Fodor bátyám, az új bíró!” csöndes éljen, és még néhány tenyér is összeverődött, megválasztották bírónak Fodor gazdát, az meg már akkor köszönte meg a bizalmat, amikor a bőrgyári munkások elmentek a tanácsteremből. — Hát ilyen volt. kérem, a mi bíróválasztásunk a harmincas években. (Pálkovács) A Tolna megyei művészi igényű amatőrfényképezés történetének jelentős állomásához érkezett az október 20-án, a Balogh Adám múzeumban megnyílt megyei és Szekszárd életét bemutató kiállításával. A megyei kiállításon 18 szerző 130 képpel, a Szekszárd életét és fejlődését bemutató kiállításon pedig nyolc szerző 125 képpel vesz részt. Megnyitót Czank József, a Megyei Tanács művelődésügyi osztálya népművelési csoportjának vezetője — Na, Farkas elvtárs most már biztos zavar nélkül eljut az alakulatához. A csirkékre meg nagyon vigyázzon ám. Itassa meg őket, nehogy megdögöljenek. A sebesült barátjának jól fog majd esni az ízletes csirkehús — mondta és kezet nyújtott Farkas Jánosnak. Amikor Farkas János az épületből kilépett, hatalmas termetű, bőrkabátot viselő emberbe ütközött. A vöröskarszalagos ember övébe hosz- szúnyelű kézigránátok voltak tűzdelve. — Minek örülsz pajtás? — álmél- kodott az óriás, amikor meglátta. Farkas János megállt egy pillanat, ra és a szeme vidáman csillogott, ahogy beszélni kezdett. — Tudod komám gyermekkoromban sokat mesélt nekem a nagyanyám az igazságos Mátyás királyról, és mindig azzal fejezte be a mesét, hogy meghalt Mátyás király, oda az igazság... Hát ez nem így van. Most is igazságos vezetőnk van... Százszor különb a Mátyás királynál is. Ha kimegyek a csapathoz, mindenkinek fogok beszélni ő róla... Kun Béláról, aki megérdemli, hogy igazságos Kun Bélának nevezzék. (Haypál) — Országos kulturális seregszemlét tartanak a kisipari szövetkezetek kultúrcsoportjai november 29-én és 30-án. Tolna megyét három kultúr- csoport képviseli e seregszemlén. — ENSZ-bürokrácia. Sem a Mat- térhorn, sem a Jungfrau, sem a Gau- rizankor, de még az Aconcagua sem lesz soha magasabb. Ezzel szemben az ENSZ irattáraiban állandóan nőnek az akta-hegyek. Hogy ezt a veszedelmes „hegynövekedést” megakadályozzák, bizonyos rendszabályokat dolgoztak ki. Az ezzel kapcsolatos emlékirat 5600 szóból áll. — Több év óta húzódó panaszát orvosolták az új dombóvári lakosoknak. Ugyanis két hete közlekedik Dombóváron helyi autóbuszjárat, amely összeköti a harmadik kerületet, Ujdombóvárt a központtal. — Röntgenkészülékek Kínának egy hónappal a kitűzött határidő előtt. A drezdai transzformátor és röntgenkészülékek gyára egy hónappal a kitűzött határidő előtt szállította Kínának a 15 röntgenkészüléket. Ezeket a készülékeket, az ipar szolgálatába állítják és ezáltal lehetővé válik az alapanyagok minőségének javítása. — Megduplázódott tavaly óta a Fácánkerti Növényvédő állomás tevékenysége a lucerna kártevői elleni védekezésben. Míg 1957-ben 700 holdon, addig 1958-ban 1400 holdon végeztek védekező munkát a lucerna kártevői ellen. Az állomás dolgozói ezt úgy érték el, hogy egyrészt jobban megszervezték a munkát, másrészt, jó munkájuk nyomán az érintett termelők is nagyobb bizalommal fordultak hozzájuk segítségért. A rendőr rajtakapott egy embert, aki tiltott helyen horgászott. »Fizessen 10 forintot — szólította fel a rendőr a horgászt. Az utóbbi azt hitte, hogy megússza az ócska kifogással: »En nem horgászom, csak a gilisztámat fürdetem1« mondott és átnyújtotta a megyei kiállítás díjait. Az első díjat a bíráló- bizottság nem adta ki, a többi díjat a következők nyerték: II. díj Gyugyi János (Tamási) Csendélet című képével, III. díj: Balogh Lajos (Bony- hád) Lelkesedés című képével, IV. díj Farkas Péter (Szekszárd) Portré című képével és V. díj Schmidt Henrik (Bonyhád) Három jómadár című képével. * A megyei kiállításon bemutatott képek örvendetesen magas színvonalat képviselnek, úgyhogy a kiállítás joggal viselhette volna a „művészi” jelzőt. A 18 szerző, a megye élenjáró amatőrfotósai köjül kerül ki. A kiállított képanyagból is kiemelkednek a bírálóbizottság tagjainak művei. Díjazásukra nem kerülhetett sor, éppen azért, hogy válogató munkájukban teljes elfogulatlanságban tudja- : nak állást foglalni. Megkapó és a kiállítás talán legszebb darabja Ottófi József „Szépen legel a nyáj” című képe, amely kár, hogy nem nagyobb méretben került a közönség elé. Jankó Sándor „Derűs öregkor”-a a bemutatott portrék legjobbika. Nemcsak külsőségeket ábrázol, hanem láttatni engedi a le- fotografált ember lelkivilágát is. Farkas Ferencné Férfiportré-ja kissé Kálmán Kata hatását mutatja, azonban jó ízléssel a sajátos egyéni vonásokat is visz a kép megkomponá- lásába. Kukkola József „Hullámverésben” című képe nemcsak ragyogó technikájával tűnik, hanem artisz- tikus vonalvezetésével is. A kiállítás többi anyagából, a díjazott képek mellett dr. Papp Tihamér- né „Nagymamá”-ját kell külön megemlíteni. Meg kell jegyezni azonban, hogy inkább pikturális, mintsem fo- tografikus hatásokra törekszik. Ennek ellenére figyelemreméltó alkotás. Kár, hogy Máté István „Szobor” című képe túlságosan sötét, rosszül bánt a szerző a fénnyel, mintegy — Sótlan étel — kopasz fej. Amerikai orvosok megállapították, hogy az 50 évnél idősebb férfiak különösen akkor kopaszodnak igen gyorsan, ha sómentes diétán élnek. Ezzel szemben a bőségesen sózott és fűszerezett étel fokozza a haj növekedését. — Megkezdődött tegnap a Levelező Hét. Ez alkalomból a posta 60 filléres és 1 forintos névértékű emlék- bélyeg-sorozatokat bocsátott ki 300 000 példányban. — Venezuelában iskolahiány miatt 600 ezer gyermek marad írástudatlan. A délamerikai állam kormánya nem ad engedélyt új iskolák építésére. — Mintegy 3000 mázsa paprika, uborka és vegyes savanyúságot biztosít a megye dolgozóinak téli ellátására a MËK. — A Moszkvai Külföldi Irodalmi Kiadó cikkgyűjteményt rendez sajtó alá „Napjaink revizionizmusa ellen” címmel. A gyűjtemény a népi demokratikus országok, valamint több tőkés ország marxista filozófusainak cikkeit tartalmazza. — Tizennyolc mázsa körüli átlagterméssel fizettek a szőlők a paksi szőlővidéken. A mustok átlag cukorfoka 18 fok volt. — Súlyos testi sértés bűntette miatt hat hónapi börtönbüntetésre ítélte a szekszárdi járásbíróság If Helyes Ferenc 29 éves alsónyéki lakost. Nevezett apósát egy hosszú, kaputámasztó vassal fejbedobta, s ennek következtében a sértett feje felrepedt. »Helyes, — szólt a rendőr — mutassa a gilisztát.-» »Itt van-» — felelte a horgász és kihúzta a horog végére kötött férget. »Most már 30 forintot fizet» — szólt a rendőr nevetve. »A gilisztán nincs fürdőnadrág, anélkül pedig fürödni tilos-». misztikus sötétségbe akarta vonni a lefényképezett témát. Éppen ezért nem érvényesülhetnek a csúcsfények, amelyek pedig jelentősen megnövelték volna a kép értékét. Örvendetes a fiatal Farkas Péter jó szereplése. Gyugyi : „Csendélef’-e, mind jó technikája, mind művészi igényessége miatt joggal nyerte a II. díjat. Balogh Lajos III. díjas „Lesel- kedés”-e szép vonalvezetésével tűnik ki, átgondoltabb szerkesztéssel, jobb elosztással, a folthatás jobb alkalma zásával, még hatásosabb lehetett volna. Újszerű szerkesztési szándéka figyelemreméltó. Örvendetes, hogy a kiállításon nagy teret kap az ember és a munka ábrázolása. Megnövekedtek az igények a fotografálás iránt s már egyre inkább a pikturális hatások helyett, a fényképezés sajátos forma- nyelvén igyekeznek kifejezni mondanivalójukat megyénk legjobb amatőrfényképészei. Szekszárd életét, fejlődését 125 kép dokumentálja. Bár a kiállítás elsősorban dokumentációs jellegű, a művészi színvonallal is elégedettek lehetnek a nézők és rendezők. Néhány kép, mint a „Szekszárdi Nyomda gépterme”, a „Régi megyeháza” „Ságvári liget”, „Csörge tó,” a megyei kiállítás legjobbjai mellett említhetők. A kiállítás rendezői három képen bemutatják a dicsőséges emlékű 1919-es Tanács- köztársaság három eseményét is. A kiállítás — mindkettő — színvonalával, az adottságokat figyelembe- véve, elégedettek lehetünk. Egészséges irányban fejlődik a Tolna megyei amatőr fényképezés a jövő esztendei megyei kiállításon valószínűleg még több szerző mutatkozik be alkotásai legjavával. A kiállítások tapasztalatait helyes lenne, ha a rendezők és vezető amatőrfotósok hasznosítanák a fiatal fényképe- zők körében is. Letenyei György 300000000000*0 Kun Béla Maps színvonal a Tolna megyei fényképkiállításon Az ócska kifogás nem vált be
