Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-24 / 251. szám

1958 október 24.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

À párt a munkásosztály nevében szólt.

A Dombóvári Fűtőházban a párthatározatról

AZ EGYIK hatalmas gőzmozdonyon, csőpréselés közben találkoztam vele. Akkor, amikor az egész ember tetőtől-talpig olajos, kor- , mos. Nehéz szakma a kazánko- vársság. Munkaközben meg egykét cigaretta elszívása a pihentség érzését kelti az emberben. Iber- hardt György, kazánkovács. Fiatalember, lassan tíz éve, hogy a dombóvári fűtőházban társaival a beteg mozdonyokat „gyógyítja.”

A gépről leszáll, leül a mozdony mellé helyezett bakra, rágyújt a cigarettára. Beszélgetünk a legutóbbi napok eseményeiről s szóba kerül a párt központi bizottságának határozata a munkásosztállyal kapcsolatos egyes feladatokról is.

— A határozatot, én is és azt hiszem, minden munkatársam nagy érdeklődéssel fogadta. Érdekelt bennünket, mert az utóbbi időben ilyen irányú dokumentum nem került nyilvánosságra, és ez megszabja feladatainkat, rögzíti az eredményeket — mondja a határozatról Iberhardt elvtárs.

— Úgy érzem — folytatta —, hogy a párt a munkásosztály nevében szólt a határozatban, azokat rögzíti le, amit mi munkások akarunk megvalósítani és a feladatok is a mi érdekünkben határozzák meg a termelékenység növelését, a takarékosságot, az önköltség csökkentését, amely az életszínvonal emelkedésének alapja.

A FŰTŐHÁZIAK beszélnek a párt határozatáról, munkaközben és munkaidő után, amikor a mosdóban összejönnek. S nemcsak beszélnek a határozatról, hanem annak szellemében végzik munkájukat is.

— A határozatnak különösen az a része ragadta meg figyelmemet, amely megállapítja: „Elsősorban a munkásosztályé a felelősség az ország vezetéséért, a hatalom gyakorlásáért, a nemzeti vagyon kezeléséért, a nép anyagi és kulturális jólétének emeléséért, a szocialista társadalom felépítéséért.” — Mi úgy akarunk dolgozni, hogy a határozatból ránkeső feladatokat, célkitűzéseket megtudjuk valósítani.

A PÁRTDOKUMENTUM nagy jelentőségéről úgy beszél Iberhardt elvtárs, mint az olyan ember, aki meggyőződött annak fontosságáról és szükségességéről. És hogy annak szellemében végezte már ez- ideig is munkáját, arról beszélnek a munkája után kapott kitüntetései és jelenlegi szorgalma, becsületes munkája.

... A cigarettaszünet végeztével ismét kezébe veszi a szerszámot és dolgozik tovább, javítja a mozdonyt, búcsúzóul jó egészséget kívánunk Iberhardt elvtársnak, a dombóvári fűtőháziaknak.

(P)

Mit jövedelmez a kisgazdaság Bognár Lászlónak és a termelőszövetkezet a dombóvári Rákóczi tagjainak?

Bognár László 9 hold földön gazdálkodik Dombóváron. Előre bocsátom, hogy nagyon jól gazdálkodik. A kisgazdaság lehetőségeit maximálisan kihasználja. Úgyszintén kihasználja jövedelmének fokozása érdekében az állam adta lehetőségeket is. Tart két kancalovat, két, naponta 40 liter tejet adó tehenet és minden évben hizlal féltucat disznót eladásra. A lovak és a tehenek szaporulatát minden évben eladja. Ezen túlmenően aprómagtermelési szakcsoportban is bent van, két hold földön termel itt lucernamagot, ami maga 6000 forintot jövedelmez neki az idén. Bognár László gazdaságában harmadmagával dolgozik. Saját számításai szerint ezévi összbevétele 53 000 forint lesz.

Ez olyan gazdasági eredtSény, hogy tíz hasonlót nem lehetne találni a több száz dombóvári kisgazdaság között.

S Bognár László és családja évi jövedelme mégis kevesebb, mint a kö zepesen gazdálkodó dombóvári Rákóczi Tsz tagjainak évi jövedelme. Ezt nagyon egyszerűen ki lehet számítani.

Bognár László — mint mondottam — harmadmagával dolgozza meg a kilenc hold földet. A család egy-egy tagjának jövedelmét ő maga számolta ki. Azt mondta: — Ha kifizetem az adókat, a bognárt, a kovácsot, az orvost, meg a többit tisztán 30 000 forintom marad, ami végeredményben hármunk évi jövedelme. Ezzel én meg vagyok elégedve, mert tudom, hogy a hozzám hasonló egyéni parasztnak nincs ennyi. De elismerem, hogy a jól dolgozó termelőszövetkezeti család évi jövedelme ennél magasabb. — Bizony magasabb, de még mennyire, hogy az. íme erre bizonyíték:

A dombóvári Rákóczi Tsz-ben az idén nem éppen úgy sikerült minden, ahogy tervezték. A tizenöt hold földön termelt vetőburgonyát például csak fele áron tudták értékesíteni, mint amire tervezték, mert nem alkalmas vetőmagnak. Ez maga majdnem 200 000 forint jövedelemkiesést jelent. Mégis az egy munkaegység pénzértéke 44 forint lesz a szövetkezetben. Ebből 34 forintot már mindenki megkapott, egyrészt pénzben, másrészt terményben. A még vissza- lévő 10 forintot a jövő hónapban mindenki megkapja. Ezzel kapcsolatban Visegrádi János, a szövetkezet elnöke azt mondotta, hogy a jövedelem ennél kevesebb nem lesz, c«ak löbb lehet. Most pedig nézzük, hogy a 44 forintos munkaegység-részesedés mellett mit kap egy-egy szövetkezeti tag, illetve szövetkezeti család. Balogh László és felesége 530 munkaegységet teljesítettek az idén. Háztáji gazdaságukkal együtt a szövetkezetből 28 850 forintot kaptak és egy részt a jövő hónap végén kapnak. Ebből kiadás nincs.

Tehát ketten nem sokkal kapnak kevesebbet, mint Balogh L'szló háromtagú családjának évi jövedelme.

De vannak a Rákócziban olyanok is, akik egyedül többet keresnek, mint Bognár Lászlóéknak jövedelmez az egész gazdaság. Horváth István tehenésznek például 800 munkaegysége lesz az 1957—58-as gazdasági évben. Ez azt jelenti, hogy egymagának — a háztáji gazdasággal együtt

— 39 000 forintot jövedelmez a most folyó gazdasági ^évben a közös gazdálkodás. Szente Mihály és felesége

— akik két évvel ezelőtt még 11 hold földön gazdálkodtak — ketten 34 800 forintot, illetve ennyi pénzt kitevő terményt kaptak a közösből.

Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk arról, hogy melyik gazdaságot milyen mértékben fejlesztették az idén. A szóbanforgó egyéni paraszt, Bognár László — saját állítása szerint — egy fillért sem költött gazdasága fejlesztésére. »Nem költöttem, mert nem is költhettemN Az a 30 000 forint kell a gazdaság fenntartására és megélhetésre« — mondotta. Ezzel szemben a szövetkezet

annyit költött a gazdaság fejlesztésére, hogy ha azt szétosztották volna a tagok között, hét forinttal emelné meg az egy munkaegység értékét. Annyi hitelt fizetett vissza az államnak a szövetkezet, hogy az szintén hét forinttal növelte volna az egy munkaegység pénzértékét.

Ha nem kellett volna visszafizetni állami hitelt, nem lenne szükség a gazdaság fejlesztésére, akkor a termelőszövetkezetben az idei — viszonylag gyenge gazdasági év mellett — 68 forintot érne egy-egy munkaegység. De állami hitel jelenleg van és a gazdaságot fejleszteni kell, s ez jó pár évig még így is lesz. Az egyéni paraszt gazdaságában viszont nincs állami hitel, s legtöbb szándékosan nem fejleszti gazdaságát. Mégis a termelőszövetkezetben jóval magasabb a jövedelem, mint az egyéni parasztgazdaságokban. Ez érthető és törvényszerű.

Dorogi Erzsébet

Szabályos szabálytalan

Szoknya. vagy nadrág ?

Nem kérem, tévedés, ez nem divattudósítás! Egészen másról van szó!

Az országban több, de tudomásom szerint néhány Tolna megyei középiskolában is' — az iskolák házirendjében szigorú szabályként van előírva, hogy a leánynövendé_ kék nem járhatnak nadrágban. Erről szeretném elmondani a magam véleményét, amely — úgy gondolom — sok szülő és még több leánynövendék véleményével azo_ nos.

A félreértések elkerülése céljából sietek előre közölni, hogy nem vagyok »érdekelt« szülő! (A nagyapák között is az idősebbek közé tartozom!) Még azt is elárulom, hogy bizonyos mértékig konzervatív természetű vagyok. De csak bizonyos mértékig, mert , elfogadom és elismerem (és azt hiszem rajtam kívül még sokan!), hogy nem minden erkölcstelen, ami új, ami modern, vagy ha úgy jobban tetszik egyeseknek — ami a régi

— a mi fiatal korunkban divatban volt — öltözködési szabályokkal ellentétes.

Gondoljunk a hideg, esős őszi napokra! Vagy a még hidegebb, havatsöprő téli szelekre! Hogy ilyen időben mi a különbség a szoknya és a nadrág között, azt

— remélem — nem kell külön magyarázni. Persze nem a mostanában divatba jött néhány centiméteres rövid nadrágra, vagy »halászi-nadrágra gondolok, amely egyrészt nem is felel meg a célnak, másrészt nem is tartozik a jóízlésnek megfelelő ruhadarabok közé és különösen iskoláslányok

részére erkölcsileg sem lehet kifogástalannak mondani! Jó meleg, úgynevezett melegítő nadrágokra, vagy más hasonló anyagokból készült ruhadarabokra igen is szüksége van ezeknek a fiatal növendék lánykáknak! Még azoknak is, akik helyből járnak isolába. Hát még a bejáróknak, akik esetleg többórás utazással érik el az iskolát!

A szülőknek is könnyebben meg oldható — mert olcsóbb is — leánygyermekeik iskolai öltözködése, ha a nadrágviselés az iskolában polgárjogot nyer. De egészségi okokból sem közömbös az, hogy a mai lányok — a jövő anyái — ne legyenek olyan csú- zosak, köszvényesek — és olyan zsémbesek — mint a mostani nagymamák!

As! tehát, hogy növendékleánykáknak az őszi és téli időben a nadrágviselés egészséges, praktikus és olcsó, minden vitán felül áll.

De hát akkor miért szabálytalan az iskolában?

A pókhálóvékeny selyemharisnya, a rövid, hasított szoknya la > Ián erkölcsösebb? Tehát szabályosabb?

A legtöbb vidéki középiskola vegyes, vagyis lányok és fiúk

együtt járnak. A fiatalság velejárója, hogy az órák közötti szünetekben futkároznak, ugrándoznak. A rövid szoknyában való ug- rándozás talán jobbam megfelel az iskola szabályainak?

Miért szabályos hát a szoknya és szabálytalan a nadrág?

(Ba.) \

Tfirtéfleleraformáió éri lett a békemozgalom

IJ arminckét magyar város békeküldöttei, munkások, parasztok, értelmiségiek, politikusok, tudósok, papok egy tárgyalóasztal mellett ültek. Már ez is kifejezte, hogy a béke ügye egyaránt érdeke minden embernek. Lehet-e a béke- konferencia jelentőségének jobb kifejezője, mint az, hogy a parlamentben ült össze?

Békekonferenciáról beszélek, pedig viszonylag kevésszer hangzott el a »béke« szó A konferenciának kifejezetten munka jellege volt. Olyan kérdésekről esett a legtöbb szó, hogy hogyan, s mint építsük az országot, hogyan neveljük az ifjúságot, stb.

Összefügg a szocializmus építésének kérdése a békével? Igen, mert a szocializmus és a béke soha sehol nem választható el egymástól. Ha arról folyt a vita: mit lehet tenni az ország fejlődése érdekében, így közvetve talán leghasznosabban beszéltek a béke szükségességéről és védelméről is.

Dr. Vilmon Gyula, a budapesti békebizottság alelnöke így fogalmazta meg a békemozgalom fejlődésének irányát: »Történelemformáló erő lett a békemozgalom. A békemozgalom harc, harc a közönnyel, a nemtörődömséggel, harc az emberért, az egész emberiségért.«

Dr. Pesta László budapesti békebizottság elnöke arról beszélt, hogy hosszú idő alatt sok jelszó tűnt fel és sok jelszó járta le magát, eltűnt a történelem süllyesztőjében. Két jelszó azonban, amely el nem választható egymástól, változatlan ma radt: a béke és a szocializmus. E két jelszó nem külső aranyozástól, hanem belső igazságtól ragyog, s ezért nem fog soha elkopni. Egyenként és együttesen kell meggyőzni minden embert a mi igazunkról, be kell vonni őket a hazafias népfrontba és a békemozgalomba. Meggyőzni igazunkról, mennyiben függ ösz- sze a békével? Összefügg, mert a béke nemcsak háborúnélküliséget, hanem ennél sokkal többet, humanizmust, emberszeretetet, emberek együttélését fejezi ki. Csak országok egymásközötti harcakor nincs béke? Nem. Belső békére is szükség van. S az a belső béke nem mindig fegyveres harc ellen küzd, hanem küzd az emberek békés, alkotó munkájáért, és a jólétért.

apjainkban azt is látnunk kell, hogy veszély van,, és ez a veszély néha nyomasztó is. Nyu

gáton mérgezik a levegőt, szítják a gyűlöletet, nem akarnak tárgyalásokat. De mi tudjuk, hogy a szocializmus áttörhetetlen várat alkot, s ezért nyugodtan nézhetünk a jövő elé.

Fogjunk össze magyar városok békeharcosai, fogjunk össze a világ városainak békeharcosaival, — mon dotta Pesta László.

A résztvevők nagy tapsa mellett olvasták fel az angol békemozgalomnak a konferenciához intézett táviratát, mejy így hangzik: »Az angol békebizottság magyar barátaival együttesen kiált nemet az atomháborúnak.« Az atomtudósok véleményét Pál Lénárd, a Központi Fizikai Kutatóintézet igazgatóhelyettese fejezte ki, mondván, hogy a nagy atomtudósok az atomháború ellen vannak.

Ré

észtvett az ülésen és felszólalt Vide Svenzon a svéd békebizottság titkára, magyar nyelven a következőket mondotta: »Ha

együttesen küzdünk a békéért, mi svédek és magyarok, közösen a világ összes békét kívánó népeivel, senki el nem veheti tőlünk a győzelmet.«

Egy kis irigységgel hallottuk tőle, hogy Svédországban 150 év óta nem volt háború, a svéd nép tulajdonképpen nem is tudja, hogy mi az.

A konferencia második napján a küldöttek szakbizottságok munkájában vettek részt. így lakóterületi, üzemi és ktsz szakbizottságokban. A szakbizottságok javaslataikat a plenáris ülés elé terjesztették, melyet az ülés egyhangúlag jóváhagyólag elfogadott.

Felszólalt még a konferencián a Szakszervezeti Világszövetség kubai alelnöke is. Hangoztatta, hogy a kubai nép is harcot folytat az amerikai imperialisták politikája ellen. A magyar dolgozók, ha jól dolgoznak, és nagy eredményeket érnek el, ezzel hozzájárulnak a szocialista tábor erősítéséhez, és ezen keresztül a kubai függetlenségi harc vívásához is.

A konferencia felhívással fordult Európa nagy városaihoz, hogy rendezzenek egymás életéről szóló kiállításokat ^cseréljenek filmeket, folytassanak levelezést, kössenek személyes ismeretséget, s ezen keresztül járuljanak hozzá a béke tartós megteremtéséhez.

TANCZ JÓZSEF

ÍREK

— UDVARIBAN 1945. előtt egyetlen motorkerékpár és hét kerékpár volt. A motorkerékpár a főjegyző tulajdonát képezte. Jelenleg tizennyolc motorkerékpár és kilencvennyolc kerékpár van a községben

— EGY LONDONI MOZIBAN vetítettéi Elvis Presley »Kreol király« című zenés filmjét. Miközben a vásznon felhangzott »a bálvány« rock and roll száma,, a közönség körében néhány jampec teljesen megvadult: széttörték az üléseket és do- bálódzni kezdtek vele, a kárpitokat zsilettpengével felhasították és porfelhőkbe borították a termet. Közben hisztériásán rángatódzva együtt üvöltöttek Elvis Presleyvel. Az előadást megszakították, kihívták a

rendőrséget, amely eltávolította a rendzavarokat.

— NAKON SZEREPELT október

18-án a Bonyhádi Járási Művelődési Ház színjátszó csoportja. Az együttes Kodolányi: Földindulás című drámáját mutatta be nagy sikerrel.

— KERÉKPÁRGARÁZST építenek a dombóvári fűtőházban a lakatosok és szerelők részére. Az új garázs építését az tette szükségessé, hogy a 15 évvel ezelőtt, e célra épített épületben már nem fértek el a kerékpárok és mintegy száz kerékpárt a műhelyekben és szerelőcsarnokokban helyeztek el a dolgozók.

— KISDOROGON két utcát villamosítanak a jövő évben. A villamosítás 45 000 forintba kerül, melyet a községfejlesztési alapból biztosít a tanács.

— NOVEMBER 7. megünneplésére készülnek Bonyhádon. Az ünnepség alkalmával a gimnázium tanulói és a KTSZ-ek kultúrcsoportja ad műsort.

— EGY ŰJ RÖNTGENGÉP beszerzését vette tervbe a jövő évre a megyei tanács az egészségügy megjavítása érdekében.

— NOVEMBER ELSŐ NAPJAIBAN ismét megjelenik a Tolna megyei Mozi című műsorfüzet. A füzet a megye összes mozijának műsorát közli és képes ismertetést ad a bemutatásra kerülő új filmekről.

— AZ EGYIK ANGOL HIVATAL SZEMÉLYZETE a helybeli tűzoltósággal karöltve légvédelmi gyakorlatot tartott. A többi közt pontosan ellenőrizték, mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a rádiójel elhangzása után,, a hivatal 500 dolgozója elhagy la az épületet. Megelégedéssel állapították meg, hogy az épületet rekordidő — 3 perc és 10 másodperc leforgása — alatt sikerült kiüríteni. Nem sokkal később a hivatal egyik tréfakedvelő munkatársa magánszorgalomból ellenőrizte, hogy mennyi idő alatt távoznak a tisztviselők a hivatalos idő végén. A mérés eredménye: az épület 2 percen belül teljesen kiürült.

— TÖBB MINT SZÁZEZER FORINTOS költséggel mélyfuratú kutat létesítenek a jövő évben Kisvej- kén. A kút megépítésének költségeit állami költségvetésből fedezik;