Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-03 / 233. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 október 3. A New York Times az amerikai kormány távol-keleti politikájának ostobaságáról New York (Reuter). A New York T'mes csütörtöki vezércikkében szemére veti az amerikai kormánynak, hogy a tajvani kérdésben késedelmesen alkalmazza a nyugalmasságot és megállapítja: Dulles külgyminiszter- nek az a kijelentése, hogy a csang- kajsekisták „meglehetősen ostobák” voltak, az amerikai kormányra is áll. „Némileg elkésett rugalmassággal az Eisenhower-kcrmány most állás- foglalásának olyan felülvizsgálatait hajtja végre, amely felér az Egyesült Államok kínai politikája irányvonalának átalakításával, hogy ezt a politikát jobban összhangba hozza, mind a katonai realitásokkal, mind pedig a hazai és a külföldi közvélemény döntő többségének álláspontjával” — írja a lap, majd így folytatja: „Lényegében ez az értelme Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter sajtóértekezletén tett kijelentéseinek, amelyekkel most annak valóraváltását javasolják, amit három Washington (TASZSZ). Eisenhower elnök szerdai sajtóértekezletén a tudósítók kérdéseire válaszolva nyilatkozott a tajvani helyzetről. Nyilatkozatából kitűnik, hogy az Egyesült Államok továbbra is rá akarja erőszakolni a Kínai Népköz- társaságra úgynevezett „tűzszüneti” javaslatát, hogy fenntarthassa Tajvan megszállását és a csangkajsek- ista rendszert. Dullesnak arról a keddi sajtóértekezletén elhangzott kijelentéséről, hegy a csangkajsekista csapatok ossz,- pontosítása a parti szigetek térségében „ostoba” lépés volt, Eisenhower azt mondta, hogy ö mint katona ugyancsak csatlakozik ehhez a véleményhez. Eisenhower azonban tüstént számos kifogást fűzött ahhoz a beismeréshez, s nyugati világ „elveinek védelmeként" igyekezett feltüntetni a kínai parti szigetek térségében elkövetett amerikai provokációkat. Eisenhower felhívta az Egyesült A lengyel állam ezeréves fennállásának ünnepségeivel kapcsolatban a Balti-tenger partvidékén is nagy készülődés folyik. Kiterjesztik a tudományos kutatómunkát, új múzeumokat létesítenek, kiadványok jelennek meg a lengyel tengerpartvidék múltjáról. A legnagyobb arányú létesítmény évvel ezelőtt kellett volna megtenni: azaz csökkenteni kell, vagy ki kell vonni a csangkajsekista erőket a Kimoj és Macu partmenti szigetekről ...” Az amerikai lap megállapítja: „sajnálatos, hogy ezt a rugalmasabb politikát az amerikai kormány nem követte már jóval korábban." Maga Eisenhower hangoztatja most — írja a lap —, hogy a partmenti szigetek nem létfontosságúak Tajvan védelme szempontjából és, hogy mint katona, nem tekinti jó megoldásnak nagylét- számú csapatok állomásoztatását ezeken a szigeteken. Dulles külügyminiszter olyan messzire megy, hogy a csangkajsekisták csapatösszevonását „meglehetősen ostobának” mondja. Ha ez így van, akkor „meglehetős ostobaság” volt az is, hogy az Egyesült Államokat kitették a kínai partmenti szigetek védelmével összefüggő kockázatokra — írja többek között a New York Times vezércikke. Államok szövetségeseit — amelyek többsége, mint ismeretes, nem támogatja a népi Kína ellen folyó jelenlegi amerikai kalandot —, hogy értsék meg az együttes akció „szükségességét.” Eisenhower megpróbálta kétségbevenni ezt a nyilvánvaló igazságot, hogy a népi Kína harca a csangkajsekisták fondorlatai ellen tisztán kínai belügy. Az elnök, hogy igazolja az Egyesült Államok jelenlegi képtelen álláspontját, amely megakadályozza, hogy Kína elfoglalja törvényes helyét az ENSZ-ben, megismételte szokásos kirohanásait a Kínai Népköztársaság ellen. Az elnöknek kérdéseket tettek fel az első szovjet mesterséges hold kilövésének közelgő első évfordulójával kapcsolatban. Az elnök válaszában kénytelen volt elismerni, hogy az első szovjet mesterséges hold létrehozása és felbocsátása „eredmény és újabb bizonyítéka az orosz tudomány magasfokú fejlettségének.1’ ezen a vidéken a Goplo-tó körüli nagy, történelmi és természeti nemzeti park lesz. A park egyrészt kulturális jelentőségű lesz, másrészt gyönyörű kirándulóhely a környék dolgozói számára. A nemzeti park kialakításéval kapcsolatos tudományos munkát a toruni Kopernikus egyetem munkatársai végzik. ESEMÉNYEK SOROKBAN Párizs (MTI). A francia rádió technikusai szerdán délelőtt sztrájkba léptek. Szerdán éjfélig a francia rádió valamennyi állomása csupán hanglemezműsort közvetített. Szerdán reggel a Francia Országos Tudományos Kutató Központ mintegy 3000 dolgozója abbahagyta a munkát a központi laboratóriumban. Kétnapos sztrájkkal fel akarják hívni a figyelmet a bérköveteléseikre és arra, hogy a kormány korábbi ígéretei ellenére sem rendezte a tudományos kutatók anyagi helyzetét. * Ankara (AFP). Ankarai hivatalos körök szerint Törökország hajlandó résztvenni egy Ciprus-kérdésben tartandó értekezleten, ha eleget tesznek az ilyen értekezletre vonatkozó angol feltételeknek. * Bécs (Reuter). A nemzetközi atomenergia ügynökség költségvetési bizottsága változtatás nélkül jóváhagyta a javasolt 6 425 000 dolláros költségvetést. * « Lcndon (MTI). A munkáspárt scarberoughi értekezletének gazdasági vitájában többek között megtárgyalták az angol villamosipari munkások szakszervezetének javaslatát. A javaslat a nemzetközi kereskedelem szabad fejlődését gátló szükségtelen akadályok eltávolítását sürgeti. * Párizs (MTI). A dél-franciaországi Gard megyét sújtó áradás eddig 31 halálos áldozatot követelt. * Belgrád (MTI). Súlyos bányász- szerencsétlenség történt a Knjazse- vac közelében levő podviszi szénbányában. A fővájatban tűz keletkezett, amely 60 bányászt elvágott a külvilágtól. A szerencsétlenség részleteiről még nem érkezett jelentés. * Oran (AFP). De Gaulle tábornok csütörtökön reggel megérkezett Se- nia repülőterére. Innen egy másik repülőgépen folytatta útját a dél- oráni Tiaretbe. * Róma (TASZSZ). Az olasz munkaügyi minisztérium hivatalos adatai szerint 1958. június 30-án 1 824 000 munkanélküli volt Olaszországban. * Uj-Delhi (AFP). Indiában október elsején alkalmazták elsőízben térfogat, űr és hosszmértékként a méterrendszert. Egyes vélemények szerint két évre lesz szükség ahhoz, hogy az új mértékrendszer felváltsa az eddigit. Indiában eddig a brit mértékeken kívül egyes vidékeken többfajta helyi mértéket használtak. TASZSZ jelentés Eisenhower sajtóértekezletéről Uj Nemzeti Park Rendőri rendszert vezetnek be Franciaországban Párizs (TASZSZ). A francia minisztertanács a népszavazás óta szerdán tartott első ülésén több olyan rendeletet hagyott jóvá, amely fokozott rendőri intézkedéseket ír elő, az úgynevezett „terrorizmus” 'leküzdésére. A szóbanforgó intézkedések hivatalosan arra irányulnak, hogy elfojtsák az anyaországban élő algériai hazafiak tiltakozó akcióit és általában megakadályozzák az| algériai nép nemzeti felszabadító harcának támogatását. A rendeletek igen széles hatáskört biztosítanak a belügyminiszternek az algériai hazafias szertvezetek anyagi támogatásával gyanúsított személyek rendőri felügyelet alá helyezésében. Az egyik rendelet különbizottság alakításáról intézkedik, amelynek tagjait a a igaz- ságügyminiszter és a belügyminiszter nevezi ki. Ez a bizottság az említett intézkedések végrehajtásának ellenőrzésére lesz hivatott. A minisztertanács elhatározta továbbá, hogy mindazokat, akik az algériai felkelők támogatása céljából bűncselekményeket követnek el katonai bíróság elé állítják. Külön intézkedéseket foganatosítanak fegyverrejtegetők ellen. Ilyenformán a francia kormány rendkívüli felhatalmazásait elsősorban a rendőri intézkedések fokozására hasz nálják fel. Áz Humanité a francia kormány új rendeletéről Párizs (MTI). Az Humanité vezető helyen ír arról, hogy a francia kormány minisztertanácsának ülésén három rendeletet fogadott el azzal az ürüggyel, hogy megadja az eszközöket „a terrorizmus elleni harchoz", valójában azonban az önkénynek nyit utat. A rendeletek szövegét még nem hozták nyilvánosságra, mivel ezek az új alkotmány-adta kivételes hatalommal léptethetők életbe. Kihirdetésük csak az új alkotmány proklamálása után, azaz hétfőn lehetséges. Az Humanité rámutat arra, hogy a kormány elnyomó intézkedései nemcsak az algériai dolgozókat érintik, hanem mindazokat a francia dolgozókat is, akik az algériai tárgyalások hívei. Az Izvesztyija Hammarksjöld jelentéséről Moszkva: (TASZSZ) Az Izvesztyija kommentárt fűz ahhoz a jelentéshez,! amelyet Hammarskjöld főtitkár az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakán a libanoni és jordá- niai helyzetről hozott határozat végrehajtásáról előterjesztett. A lap New York-i tudósítói kiemelik hírmagyarázataikban, hogy a szóbanforgó jelentést, melyet csaló dással és elégedetlenséggel fogadtak az arab küldöttségek és az ülésszak résztvevőinek túlnyomó többsége. Az ENSZ köreiben — állapítják meg a cikkírók — felhívják a figyel met arra a körülményre, hogy nem véletlen az összhang, amely az ENSZ főtitkár következtetései és a Washingtonból irányított amerikai propagandagépezet szokásos állításai között mutatkozik. Úgy látszik a főtitkár engedett az amerikai diplomácia nyomásának és lehetővétette, hogy felhasználják nevét az amerikai külpolitika aljas céljaira. Mindez arra kötelezi az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy újabb erőfeszítéseket tegyen a Libanonban és Jordániában állomásozó idegen csapatok kivonásáról hozott közgyűlési határozat maradéktalan végrehajtására. Szovjet földön gazdag termés érik Gabonafélékből idén rekord-termést érnek el a Szovjetunióban. Országszerte sokkal több gabonát takarítottak be, mint az eddigi »legtermékenyebb« 1956-os esztendőben, amikor a népgazdaság 540 millió mázsa gabonát kapott. A Szovjetunió mezőgazdasági minisztériumának tájékoztatója szerint az országban hamarosan befejeződik a betakarítás, hiszen a gabonafélék alá vetett területek 92 százalékát, vagyis 105 millió hektárt már learattak. Jó termés várható a többi növény bői is. Ukrajnában például hektáronként 10—15 mázsával több cukorrépát termesztenek, mint tavaly. Grúziában zöld-tealevélből 127 000 tonnás termést értek el. Ilyen eredményt még sohasem értek el. A szovjet mezőgazdaság gyors ütemben fejlődik. Ezt bizonyítja a következő összehasonlítás is. Míg a Szovjetunióban a mezőgazdasági termelés 1954—1957 között évente átlag 7,1 százalékkal emelkedett, addig az Egyesült Államokban csupán l,jl százalékos volt az emelkedés. Egyes terményekből a Szovjetunió már túlszárnyalja az Egyesült Államokat. így például a szovjet kolhozokban és szovhozokban búzából 2,5-szer, cukorrépából pedig 3-szor annyit termesztenek, mint az Egyesült Államokban. Csányi László: Harry Hoover utolsó napja (2) Másnap müncheni időzésük harmadik napján pedig ez történt: Dél felé léptek ki elsőemeleti lakásukból. Kay tartózkodóan Hoo- verbe karolt, de inkább a férfi támaszkodott rá, aki émelygő szédülést érzett, mert az esti rosszullét az aránylag nyugodtan töltött éjszaka után sem csökkent. »Mit gondolsz, beteg vagyok? — kérdezte Hoover, de Kay tréfára vette: »Öregszel. Úgy látszik már józanabbul kell élned. Megárt az ital és a szerelem.« Hoover azonban nem mosolygott, egész délelőtt komor volt, az ablak mellett ült egy karszékben s a lányt nézte,, aki hosszan és szertartásosan fésülködött. A nyitott ab- lákon át az Isart lehetett látni s a parkot, amely a délelőtti napsütésben mintha új életre ébredt volna. Hoover az életre gondolt, de a részvényed jutottak eszébe. S törte a fejét, hogy mi lehetett a nagyanyja neve, mert ez a gondolat időnként megzavarta nyugalmát. De csak egy törődött öregasszonyt látott maga előtt, amint átment a szobán s vitt valamit a kezében. Azután egy ház jutott eszébe, ahol fiatal éveit töltötte; a falat repkény nőtte be s a kéményen szélkakas volt. És arra is gondolt, hogy gazdag. Bár innen, Münchenből, ennek a gazdagságnak körvonalait is alig lehetett látni. Pe dig olyan gazdag, hogy százdolláros borravalókat is osztogathatna; mi az neki? Persze nem tesz ilyen bolondot, nem minthha sajnálná a pénzt, vagy takarékoskodnia kellene, de ilyent egyszerűen nem tesz az cm bér, mert ez lázadás lenne, a gazdagság anarchiája. S Kayre is gondolt, mert a lányt, aki előtte ült és fésülködött, egy kicsit emléknek érezte, mintha egyre távolodnának egymástól. Kay szerette Hoovert, az érzés pénzben kifejezhető hőfokán, mely azonban ennek ellenére is sok mindenre képes. Hoover tudta ezt s nem is bánta, ez a ragaszkodás is elég volt neki, hisz egy valószínűtlen öregasszonyon és egy repkényes házon kívül alig emlékezett egyébre az életéből. Dél felé indultak el a szállóból s úgy tervezték, hogy ebéd előtt sétálnak egy kicsit, valahol isznak egy konyakot s délután talán megnézik az állatkertet. Most már ez is elég lett volna, mert nem bízott az élményben, amelynek kedvéért Münchenbe utazott. Amikor végigmentek a folyosón, Hoover arra gondolt, hogy halálosan unatkozik. Az unalom szinte a sejtjeibe ivódott; érezte, hogy az élet semmit sem tartogat számára; tájak és nők, könyvek és filmek nem hozhatnak meglepetést. Csalódott volt, mert látszólag mindent meg tudott szerezni s talán éppen ezért, itt, a müncheni szállodában, reménytelennek látta az életét. Hitler nyomában... — gondolt a tervezett újságcikkre és legyintett, mert csak a kövér vendéglősre tudott visszaemlékezni, aki becsapta, kétségtelenül becsapta, mert nem ott robbant a bomba, ez biztos, összerezzent és félt; mert most már sejtette, hogy a vagyon sem elég, az életnek vannak rejtélyes részei, ahova a pénz sem nyit utat. Boldogság, dünnyög- te maga elé, de a szó valami távolit és valószínűtlent jelentett, mintha ezt mondta volna; a Mars bolygó. A lépcsőfordulónál Hoover áthajolt a korláton s lenézett az előcsarnokba. S egyszerre megszédült, kezét szinte kitépte a lány karjából, hogy megkapaszkodhassék a korlátban, de ehhez sem volt ereje. Arca olyan lett, mint a mész, levegő után kapkodott, térde megroggyant s lassan, szinte fokozatosan összecsuklott. Ez az ötvenéves férfi, amint a piros kókuszszőnyegen feküdt, teljesen élettelenül, már^nem is a gazdag Harry Hoover volt,, hanem egy nyomorult ember, akinek súlyos teste időnként rángott egyet, arca, sőt vastag fülcimpái is elszintele- nedtek s utolsó erejét megfeszítve kapaszkodott a szőnyegbe, mintha ez jelentené az életet. De mindez, csak pillanatokig tartott. Amire a portás a lépcsőfordulóhoz rohant, Harry Hoover meghalt. Vizenyős szeme felakadt, a széles mell és a gyomor besüppedt, mintha már mázsás föld nyomná s két tenyerét kifordította, így mutatva, hogy igazán nincs semmije. A szálloda vendégei, mintha riadót fújtak volna, néhány perc múlva a holttest körül tolongtak. Valahonnan egy orvos is előkerült,, mint ilyenkor mindig. Az igazgató kétségbeesett mosollyal magyarázta a vendégeknek, hogy igazán nem történt semmi, egy kis baleset az egész. A vendégek megborzongtak, néhány nő eltakarta az arcát. »Botrány — hörögte az igazgató s kezét tördelte — mindenki felmondja a szobát.« S intett a portásnak, aki az elmaradó borravaló miatt fanyalogva állt a tömegben zsinóros egyenruhájában. A vendégek lassan elódalogtak, csak Kay maradt a holttest mellett, könnytelen arccal, teljesen értetlenül. Valaki már telefonált a mentőknek, de addig is kellett valamit csinálni. Két ember tehát megfogta a hullát s bevonszolta egy közeli fülkébe, ahol a söprűket és tisztító, szereket tartották: »Botrány« — ismételte az igazgató s kétszer ráfordította a fülke ajtaját. Kay ernyedten tiltakozni próbált. Harry Hoover egyike Amerika leggazdagabb embereinek, mégis tiszteletlenség, hogy padlóviaszok és söprűk közé lökik be. »Botrány« — ismételte makacsul az igazgató és elfordult. Kay még egy ideig ott állt a fülke ajtajában, zavartan, mert nem tudta, mit kellene most tennie. Sápadt volt, arcán elkenődött a festék. Teljesen egyedül volt a lépcsőfordulóban, és az életben, mindenki eltűnt mellőle, mintha összebeszéltek volna. Sajnálta Hoovert, tehát még álldogált egy kicsit a folyosón, mintha arra várna, hogy megnyíljék a fülke ajtaja s kilépjen rajta Harry. Aztán vállatvont, mint aki nem tehet egyebet, felszaladt a szobájába s megszámolta a pénzét. Bőven volt még annyija, hogy visszautazhassák Amerikába.