Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-22 / 249. szám

1358 október 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 HÍREK — „AZ ÉRTELMISÉGI ASSZO- — PICASSOT meghívták Oxford­NYOK szerepe a nőmozgalomban” címmel közel száz résztvevővel ta­nácskozást tartott a Megyei Nőta­nács. Takács Mihályné, a Megyei Nőtanács titkára bevezetője után Bársony Róbertné, az elnökség tagja tartott beszámolót, majd Bryson Já- nosné doktor, aki a közelmúltban egy orvosküldöttséggel a Szovjet­unióban járt, beszélt útjáról. 1 — A PÁRIZS MELLETTI Vincen­nes állatkertjében egy elefánt or­mányával elemelte az egyik hölgy­látogató kis kézitáskáját, amelyben útlevele, pénze, s egyéb holmija volt. Az elefánt gyomra, úgy látszik, csak a púderdobozt és a rúzst nem vette be, mert egy idő múlva ezeket a tárgyakat visszaköpte tulajdonosá­nak. — TÖBB MINT 800 MÁZSA kavi­csot szállítottak Kisdorogra már, amit a jövőévi járdaépítéshez hasz­nálnak majd fel. — HETVEN MOTORKERÉKPÁR tulajdonos van a Juhé pusztai Ál­lami Gazdaság dolgozói között. — TÖBB MINT HÁROMSZORO­SÁRA nőtt két év alatt a bonyhádi járás dolgozóinak takarékbetétje. Míg 1956-ban 342 000 forintot, 1958. első félévének végén 1,132.000 forin­tot tartottak takarékban a járás dolgozó parasztjai. :— KAKASDON a felszabadulás előtt mindössze csak három rádió volt. Jelenleg 140 rádiót tartanak nyilván a községben, ahova naponta 240 újság is jár. ba, hogy díszdoktorrá avassák a hí­res angol egyetemen. A meghívásra a több mint 70 éves Picasso a kö­vetkezőket válaszolta: „Díszdoktori ünnepségen nem vehetek részt. Nincs időm egyetemre járni. Az élet rövid. Festek. — Picasso.” — A TAMÁSI UJ ÉLET Termelő- szövetkezet ebben az évben 12.30 mázsás átlagtermést ért el búzából. Az egyéni gazdák viszont 5.55 má­zsás átlagot értek el, 14.673 mázsá­val több búza termett volna a köz­ségben, ha az egyéni gazdák is el­érik a termelőszövetkezet termés­átlagát. — A VASÁRNAPI SZEKSZÁRDI NAGYGYŰLÉSRE mintegy 300 em­ber utazik Bonyhádról. A gyűlés résztvevői tíz autóval jönnek Szek- szárdra: nagyrészük gyáH munkás és dolgozó paraszt. — SZÁLKÁN a felszabadulás előtt egy motorkerékpár sem volt. Jelen­leg 17 motorkerékpár tulajdonos van a községben. — A NEWYORKI TŰZOLTÓSÁG vezetőjének nyilatkozata szerint a televíziónak tulajdonítható, hogy a konyhai tűzesetek száma abbén az évben 90 százalékkal emelkedett. Elmondotta, hogy a háziasszonyok főzés közben televíziót néznek és közben mindenről megfeledkeznek... — A BONYHÁDI Zománcművekben a számítások szerint egy év alatt kereken 150 000 forint étkezési hoz­zájárulást ad az állam az üzemi konyhán étkező dolgozóknak. Három év alatt hat millió forint a kisipari szövetkezetek fejlesztésére A megye kisipari szövetkezeteinek 1955. évi küldöttgyűlése célul tűzte ki a szövetkezetek műszaki megszi­lárdítását. Bátran elmondhatjuk, hogy a kitűzött célokat, terveket valóra váltottuk és már az 19f)6-os esztendő is — az ellenforradalom közbenjötte ellenére — a műszaki megszilárdulás éve lett. Terveinket valóra váltottuk, sőt több esetben túl is szárnyaltuk. Egy­két kisebb szövetkezet kivételével — melyeket a jövőben kívánunk fej­leszteni — nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy szövetk' zefeink műszaki helyzete megyénkben jó, a szocialista termelés műszaki felté­teleit biztosítottuk. Minden erőnk­kel azon voltunk, hogy felszámoljuk a régi, elavult termelési módszere­ket, erőnkhöz mérten folyamatosan kiselejtezzük és újakkal cseréljük ki a régi, rossz gépeket. Célgépek beállításával igyekez­tünk megoldani a szalagszerű termelés bevezetését. Több esetben kellett megküzde- nünk a szövetkezetek tagjai között helyenként megnyilvánuló maradi- ság ellen, kezdetben bizony voltak olyan szövetkezetek, ahol idegenked­tek a tökéletes gépesítéstől. Ez külö­nösen a bőr- és textiliparban mutat­kozott a legjobban, de felmerült a a faiparban is. Örvendetes lény, hogy ma már sehol sem idegenked­nek a gépesítéstől, a műszaki fej­lesztéstől. Valamennyi szövetkeze­tünk igényli és követeli az új, mo­dern gépeket, melyekkel igyekszünk is ellátni a ktsz-eket. A műszaki ve­Hernádi Lajos érdemes művéss zongoraestjével hétfőn este folytatódik a ssekssárdi hangversenyidény A Pécsi Szimfonikus Zenekar és a Zeneművészeti Szakiskola szólistái­nak szeptemberi forró sikerű nyitó hangversenye után (Mozart: Figaró házassága c. operáját mutatták be hangversenyszerű előadásban), hét­főn este fél 8 órai kezdettel — a pla­káton megjelent tájékoztatástól el­térően nem a megyeháza nagyter­mében, hanem a zeneiskolában ■*— Hernádi Lajos érdemes művész zon­goraestjével folytatódik a szekszárdi hangversenyidény. Hernádi Lajost nem kell bemutat­nunk a szekszárdi zenekedvelőknek. Érdemes művészünk, mint a Zene- művészeti Főiskola tanára és mint előadóművész is már közel három évtizedes múltra tekint vissza és a magyar zenei életben most már esztendők óta igen előkelő szerepet tölt be. Szinte az egész kontinensen ismerik a nevét, most is egyiptomi bangversenykörútról tért haza. Her­nádi Lajos már a negyvenes évek végén megrendezett hangversenyso­rozat éveiben is egyik legjobb pia­nistánknak számított, akkor azonban valamilyen ok miatt nem kerülhetett sor játékára: Éppen ezért felfokozott várakozás előzi meg szereplését. Műsorán Haydn két szonátája és C dur fantáziája képviseli a klasszi­kusokat, Chopin 3, Liszt pedig 2 művel (köztük a D,Este villa szökő- kútjai) a romantikus szerzőket. A mai magyar zeneirodalom két kivá­lósága: Bartók és Kodály is 2—2 művel kapott helyet a műsorban. Többek kérésére a TIT és a Zene­iskola módosította a bérleti rendsze­rét. A nyolc hangversenyre terve­zett idényt A és B bérletre osztotta fel s minthogy most kerül sor a B bérlet első hangversenyére, aki bér­letet vált, az most is bérleti áron te­kintheti meg a nagysikerűnek ígér­kező Hernádi estet. B bérletben a Hernádi esten kívül még a követ­kező hangversenyek kerülnek sorra: 2. Tanári hangverseny, 3. Kovács Dénes hegedűestje, 4. A Szekszárdi Szimfonikus Zenekar hangversenye. Közreműködik Husek Rezső zon­gora. így tehát az A bérlet majd csak decemberben folytatódik Husek Rezső hangversenyével. A bérlet to­vábbi hangversenyei a Kórushang­verseny és a Pécsi Szimfonikus Zene kar hangversenye lesz. Közreműkö­dik: Garay György hegedű. A Her­nádi hangverseny jegyeit elővétel­ben a Zeneiskola árusítja. Ugyanitt válthatók bérletek is. zetők szakmai tudását is állandóan fejlesszük, a különböző szakmai tan­folyamok által. Műszaki fejlesztési munkánk so­rán — ahol arra lehetőség volt, — megszüntettük a régi egészségtelen, túlzsúfolt munkahelyeket és új üzemházak építésével, házak vásár­lásával oldottuk meg a problémákat. Beruházásainkat mindig úgy irá­nyítottuk, hogy a kereteket a legjob­ban rászorulók részére biztosítottuk. Elértük már azt, hogy a termeléshez szükséges műszaki feltételek bizto­sítva vannak, sőt egyes területeken a meglévő gépparkkal átszervezés útján még nagyobb termelékenység érhető el. A megye legjobb szövetkezeti dolgozóinak bevonásával meg­alakítottuk a műszaki kört. Itt valamennyi iparág képviselőit bevontuk a különböző szakbizottsá­gokba. A kiváló szakemberek segí­tették, támogatták a műszaki fejlesz tési munkát, szakvéleményüket min­den fontosabb dologban kikértük. Mig 1956-ban 987 ezer, 1957-ben egymillió 917 ezer forintot hasz­náltunk fel beruházásra, a két év alatt 2,904.000 forintot, az idei beruházási program két­millió kilencszáznegyvenegyezer fo­rint, tehát meghaladja az előző két évinek összegét. A Tamási, a Regölyi és a Pince­helyi Vegyes KTSZ részére házakat vásároltunk, összesen közel félmil­lió forintért. A Szekszárdi Fodrász KTSZ bővítésére is házat vásáro­lunk, erre 120 ezer forintot irányoz­tunk elő. Fejlesztjük a bútorgyár­tást. Ennek érdekében még ez év­ben felépül a Bátaszéki Épület­karbantartó KTSZ-nél a 265 ezer fo­rintba kerülő faipari szárító beren­dezés. E szövetkezet egyébként 150 ezer forintért vásárolt új, nagytelje­sítményű gépeket. Három szövetke­zet, a Dombóvári Faipari, a Báta­széki Kádár és a Bonyhádi Ruházati KTSZ kap, illetve kapott ez évben új üzemházat. A három üzemház építési költsége megközelíti a félmil­lió forintot. A Tolnai Fémtömegcikk KTSZ-t bővítettük és elláttuk új gé­pekkel 140 ezer forintos költséggel. A Szekszárdi Építőipari KTSZ-t mintegy'400 ezer forintos költséggel bővítettük. A felsoroltakon kívül még számos szövetkezet kapott — főként új, korszerű gépek biztosítá­sával — jelentős összegeket. Az elmúlt három esztendő alatt tehát közel hatmillió forintot tesz ki az az összeg, amivel álla­munk segítette a kisipari szövet­kezetek fejlesztését. Pártunk és kormányunk minden se­gítséget megad a kisipari szövetke­zetek fejlesztésére, szövetkezeteink tagsága pedig ezt a segítséget és tá­mogatást jó munkájával, a tervek túltelteljesítésével, hálálja meg. Pálinkás István KISZÖV műszaki előadó. Újabb szarmata-telepek Bogyiszló határában Már lapunk egy előbbi számában hírt adtunk arról, hogy Bogyiszló határában, a bálványosi határrész­ben nagyobb szarmata telep és XVII.—XVIII. századi magyar tele­pülés került feltárásra. A Duna gát­jának további építése során két újabb szarmata telepre bukkantak a földmunkások. Bejelentésük alapján megkezdődött a régészeti kutatás is. Az egyik lelőhely a Karaszi-foki gátőrház mellett terül el. A felszín alakulásából, de régi térképek bi­zonyságából is tudjuk, hogy ez a te­rület valamikor sziget volt. A fel­tárt 16 szemétgödörben változatos anyagot találtak a régészek. Edény­cserepeken és állati csontmaradvá­nyokon kívül vassalak is kerüli elő. Egy őrlőkő darabjai arra mutatnak, hogy gabonájukat helyben őrölték kis kézimalmokban. Korabeli római írók arról panaszkodnak, hogy igen kiterjedt csempészés folyik a Duna vonalán és többek között fegyver­hez szükséges vasat is csempésznek. Az Alföldön élő szarmaták számára igen fontos volt a vas behozatala. Gondosan őrizték tehát szerszámai­kat. Nem véletlen tehát, hogy a többi lelet mellett csak két vaskés töredéke vált ismertté a Karaszi- fokról. Az egyik gödörben szerszá­mok, fegyverek elkészítésére szol­gáló fenőkövet találtak. Feltártak egy földbe mélyített kemencét, amelyben kenyerüket sütöttél!. Feltűnő, hogy a női holmik között mindössze egy bronz kapcsolótű ke­rült elő. A másik szarmata telep a Száz- öles-nek nevezett határrészen, köz­vetlenül a Duna jobbpartján fek­szik. Jelenségei az előbbihez telje­sen hasonlatosak. Itt azonban sokkal sűrűbben voltak szemétgödrök egy­más mellett. Ez vagy a telep nagy­arányú benépesültsége, vagy hosszú ideig való lakott volta mellett tanús­kodik. Általában elmondható, hogy mindkét telep a késő-szarmata idő­ben, a római uralom utolsó századá­ban virágzott. A bogyiszlói leletmentés a régé­szeti leletanyagon túl fontos föld­rajzi, gazdaságtörténeti, települési problémák megoldását is elősegítet­te. Legfontosabb eredménye, hogy kétségtelenné tette: a bogyiszlói fél­sziget az időszámításunk utáni szá­zadokban a szarmaták földjéhez tartozott s szervesen beépült annak rómaiak elleni védelmi rendszerébe. Kőhegyi Mihály Kilenc lépcsőt kellett lépnie, mire leért a piszkosfalú, földalatti lokál­ba. Sűrű dohányfüst csapott az ar­cába. Nagyokat rikoltott a szakszo­fon. A dobos testét jobbra-balra in­gatva, rekedt hangon énekelt. Odament az egyik üresen álló asz­talhoz. Fáradt mozdulattal helyet foglalt és féldeci rumot rendelt a feléje siető pincérnél. Aztán gyű­rött levelet kotort elő a zsebéből. A levélen saját nevét olvasta. »Balázs Imre, Franciaország, Párizs.« Az utca nevét elkapkodva írták a levélre, alig tudta kibetűzni. Fanyar mosoly vonult végig az arcán és na­gyot sóhajtott. — Talán otthon, a grábóciak azt gondolják, hogy boldog ember va­gyok ... Bezzeg, ha tudnák ... Ha látnák ezt a külvárosi lebújt, akkor nem irigyelnének ... Inkább sajnál­nának — gondolta és a tenyerébe hajtotta a fejét. A vele szemben lévő asztalnál barnabőrű, göndörhajú férfiak gyű­rűjében egy rendkívül csinos, feke­tehajú, piros ruhát viselő nőt pil­lantott meg. — Afrikaiak — villant át az agyán a felismerés. Majd figyelmét ismét a levélre összpontosította, amit a ke­zében tartott. A zsúfolt lokál soknyelvű közön­ségének hangzavara, s az egyre éle­PÂMm ESTE... Az úr valami utasításfélét mondott a sofőrnek, aztán a hölgybe karolva megindult a fényárban úszó bár fe­lé, amely a Bulvárd épületsorának sebben rikoltó szakszofon hangja zavarta. Befogta a fülét. . . . Nagyon szeretnénk, ha a szü­retet itthon, Grábócon tölthetnéd. Menj el a magyar követségre. Kérj hazautazási engedélyt — olvasta a levélből, amelyet hazulról írtak. Hirtelen feltárult az ajtó. Sötétszí­nű, malaclopó köpenyt viselő, egyen­ruhás emberek tódultak be rajta. A szembenülő asztalnál a piros ruhát viselő, feketehajú lány felállt és a hátsó kijárat felé indult. — Állj! A rendőrőrmester, akinek az aj­kát a kiáltás elhagyta, a pisztolyá­ért kapott. A lány nem állt meg. Az őrmester még egyszer elkiáltotta magát: — Senki ne mozduljon! A lány már-már elérte a kijára­tot, amikor az őrmester célzásra emelte a pisztolyt. Lövésre azonban nem került sor. Az ölestermetű, atléta trikót viselő arab, aki a lány asztalánál ült, vil­lámgyorsan belerúgott az őrmester kezébe. A pisztoly nagyot koppanva esett a földre. Valaki lőtt, majd hirtelen sötétség támadt. Női sikolyok hangzottak jobbról is, balról is. Aztán zseblámpák éles fénye hasított a hirtelen keletkezett sötétségbe. Gumibotbk puffantak, bilincs kattant. Érthetetlen szavak röpködtek. Balázs Imre ösztönszerűen meg­indult a hátsó kijárat felé. Valaki egy nehéz tárggyal a vállára ütött. Megtántorodott, de azért ment to­vább. — Razzia ... A Párizsban élő arab munkások után razziáznak ... Me­nekülni ... Menekülni... Menekül­ni... — zakatoltak agyában egyre a szavak. A hátsó kijáratot is elállták már. Egy rendőr az arcába világított a zseblámpájával. — Ki vagy!? — Ongri disszidens — nyöszörög­te zavartan. — Tűnj el! — kiáltott egy borízű hang. Hátulról valaki belerúgott. A friss levgő egy kissé észhez té­rítette Céltalanul sétált. A Bulvár- don kötött ki. Gyönyörű luxusautók siklottak zajtalanul az úttesten. Az egyik megállt a járdaszegély mellett, ahol ácsorgott. Estéfyiruhás hölgy lépett ki belőle. Utána frak­kot, cilindert viselő, fehérnyakken-, dős úr következett. A nő úgy viho­gott, mintha csiklandozták volna. ékessége volt. Valaki hirtelen ráütött hátulról Balázs Imre vállára. — Na, hogy vagy, kisöreg? Hogy tetszik a nyugati életforma? Klassz, mi? Balázs Imre dühösen mérte végig a váratlan ismerős nyegle, pacsuli illatú alakját. Hirtelen ráismert. A nevét nem tudta ugyan, de azt tud­ta, hogy »zsebesnek« hívják foglal­kozásánál fogva. Ugyanis zsebmet­sző volt a polgári foglalkozása. »Ok­tóberben« szabadult a sitiből. Együtt utaztak Bécsből Párizsba. — A nyugati életforma?! — ismé­telte Balázs Imre és köpött egyet. — Nekem most már dumálhat bárki is a nyugati demokráciáról, meg élet­formáról. Most már a saját keserves tapasztalatom árán megtanultam, hegy hol van a demokrácia, meg hogy melyik életforma a jobbik. Eb­ből, ami itt van, én nem kérek. Ez csak azoknak demokrácia — muta­tott az ékszerektől csillogó estélyi­ruhás hölgy után, aki a cilinderes úrral együtt éppen akkor lépett be a fényárban úszó bárba, amely, ahogy már említettük is, a Bulvárd épületsorának legszebb ékessége volt (Haypál) Megjelent a Belpolitikai Szemle legújabb száma A folyóirat a választásokra való tekintettel kettős számban jelent meg. Az október—novemberi szám tartalmából: Szirmai István: Választások előtt; Apró Antal: A szocialista demo­krácia és a népjólét növelésének út­ján. Fock Jenő: Népgazdaságunk fejlő­dése és a KGST. Révai József: 40 év távlatából. Sánta Ilona: Mindszenthy és pártjai. Buda István: Számvetés a bér­rendszer és a munkaerőgazdálkcdás alakulásáról. Mónus Gábor: Az üzemi demokrá­ciáról. A tények és adatok rovata a többi között: Kovács Sándor: Az életszínvonal emelkedése a hároméves terv idején. Dr. Csendes Béla: Felvásárlási árak egykor és most. Hajdú Györgyné: A nők gazdasági és kulturális felemelkedése. Fecske Mihály: A fiatalok iskoláz­tatása és foglalkoztatása. Dr. Zafír Mihály: Élelmiszerfo­gyasztás Magyarországon. Kádas István: Ápoljuk a munkás sportkörök hagyományát című ta­nulmányokat tartalmazza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents