Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-20 / 222. szám
1958. szeptember 20. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 HARÁCSOLÁS, HARÁCSOLÁS, HARÁCSOLÁS! Nehéz lenne pontosan meghatározni e szó jelentését. Inkább leírok egy konkrét esetet úgy, ahogyan én láttam, tapasztaltam, éreztem. Az eset Bátán történt, de a „szereplők’’ pontos nevét nem írom meg. A B. házaspár gondolkodásmódja teljes egészében egy célra van berendezkedve: „Vagyonosodni kel] — gazdagodni”. Számukra az a vágyak netovábbja, hogy évről évre nagyobb földterületet mondhassanak maguknak, több házuk legyen (nem' elírás) és a gazdagodásban a környéken nem tudja senki sem utolérni őket. Hogy milyen módon gazdagodjanak? Ez számukra már szinte teljesen mindegy — a módszerekben már nem válogatósak olyannyira, hogy a gazdagodásért emberségről becsületeiül, mindenről hajlandók lemondani. A nyilvános hivatásuk — gazdálkodnak. Szántanak, vetnek, állatokat nevelnek, mint faluhelyen, a parasztembereknél szokásos. Tehát el kell ismerni azt is, hogy dolgoznak. Dehát nekik nem elég az, amit kétkézi munkájukkal és az okos gazdálkodással el lehet érni, ahogyan ezáltal lehet gyarapodni, gazdagodni. Ezért van egy „mellékfoglalkozásuk’’ is — a harácsolás. Ezt pedig teszik a következőképpen: Hozzátartozó nélküli öregek gondozását vállalják el — vagyonukért: a házukért, a földjükért és a Különféle értékeikért. „Jó szándékú” család színében igyekeznek tetszelegni, mint akik „megszánják” a szegény, gondozó nélkül álló öregeket és magukhoz fogadják gondozásra. Megkötik a szerződést, a gondozottat ráveszik, hogy írassa rájuk a vagyonát. Még a felszabadulás előtt „megszánták” az első öregei: magukhoz vették és természetesen azzal kezdődött az „eltartás”, hogy az eltartott reájuk íratta a mintegy 80—100 000 forint értékű lakóházát és 4 hold földjét. Az „eltartás” aztán azzal folytatódott, hogy számára az istállóban biztoslíltottak szállást, ahol meg is halt. Lényegében tehát ingyen kaptak egy házlat és 4 hold földet. A házat ezután értékesítette a B.-család, mert azért nekik mégsem kell kettő — ugyanis saját maguknak is volt. Ezután egy rokon „eltartását” vállalták — szintén egy nagyértékű lakóházért, 3 hold szántóért és 500 öl szőlőért. Ezt a házat is eladták... I „Papírmadarak a Nemrégen Japánban bemutatták a »Papírmadarak« című új filmet, amelynek cselekménye megtörtént eseményekből áll. 1955 őszén egy Szadako Szaszaki nevű 13 éves japáh kislány meghalt. Amikor Hirosimát atombombatámadás érte, a lányka egészen kicsi volt és megmenekült. A bomba semmiféle látható sérülést nem okozott rajta. 1955 tavaszán azonban az utcán váratlanul összeesett és ekkor megállapították, hogy a rádióaktivitás hatására fehérvérűségben szenved. Osztálytársai baráti összejöveteleket tartottak, hogy életkedvét visszaadják. Egyszer azt mondták neki, hogy meg fog gyógyulni, ha kivág ezer papírmadarat. Szadako Szaszaki 643 madarat készített el s ekkor meghalt. Halála után osztálytársai mozgalmat indítottak, hogy kis társuk és az atombetegség többi áldozatainak emlékművet állítsanak. A mozgalom valamennyi japán iskolára kiterjedt. A gyermekek papírmada- rakat és más játékokat készítettek és a bevételt az emlékmű céljaira fordították. Végül elkészült az emlékmű, amely híven tükrözi a japán gyermekek békevágyát. dőközben férjhez adták az egyetlen lányukat. A vő tisztességes, rendes ember, csakhogy nem rendelkezett azokkal a vagyonszerzési tulajdonságokkal, mint a B.-csalácL Ez természetesen nem tetszett az apósnak és az anyósnak, mert hiszen ügy kalkuláltak, hogy leányuk házassága jó eszköz lesz a további vagyonosodáshoz. így elhatározták, hogy „kerékbe törik” a vöt — betanítják a vagyonszerzés számukra bevált módszerére. A vő tisztességes állásban volt, ae rábeszélték, hogy azt hagyja ott és helyette vállalják el egy idős, de vagyonos ember eltartását. Erre a megoldásra már csak azért is szükség volt. mert ha az após és az anyós vállalja el az eltartást, akkor az feltűnő lesz, ugyanis a faluban n.ér sok ember előtt kezdett gyanússá válni a B.-család vagyonosodása. így tehát most nem ők csinálják, hanem a leányuk és a vejük — azaz végeredményben mégis a családban marad a haszon. így aztán nem csak „érveltek”, hogy a vő menjen bele ebbe az üzletbe, hanem a fiatal feleség a hízelgés, mézesmázoskodás minden fortélyával is igyekezett férjét szülei akaratáról meggyőzni. A vő végül is — mit tehetett mást — belement az üzletbe. Elvállalták egy öreg ember gondozását, aki már elmúlt 80 éves. A vőnek volt egy háza. az feleslegessé vált, miután odaköltöztek az öreg emberhez, akinek az eltartását vállalták — a nagyértékű házáért. A vő házát is eladták — s miután már az állását is ott hagyta a vő, így teljesen ki lett szolgáltatva apósa-anyósa, felesége akaratának s kénytelen volt úgy táncolni, ahogyan az nekik tetszett. Amikor nyélbe ütötték ezt az üzletet, a feleség is megváltozott — elmúlt a kedvesség, s egyre kevesebb becsülete íett a férjnek és valóságos figurává kezdett változni a szerepe. Mi más következhetett volna ebből, mint a családi veszekedések, azaz nem is annyira veszekedések, mint a férj, a „vő” jogos felháborodása a feleség nemtörődömsége, ridegsége miatt, és a feleség pökhendi kijelentései : — Akinek nem tetszik, majd odébb éli. ^égül is kiadták a férj „útlevelét” — azaz a válásra került a sor, de olyan körülmények között, hogy a férjnek már semmi joga nincs az „örökölt” názban, a sajátját eladták és most örülhet, hogy ideiglenesen meghúzódhat egy kis szobában, ahol szalmán alszik stb. Mindez lényegében azért, mert nem tudta megtanulni azt a táncot, amelyhez apósa és anyósa szolgáltatták a zenét, azaz mert nem lett harácsoló... „Nem hivatalosan” értesültünk arról is, hogy ez a B.-család most folytat tárgyalásokat egy újabb öregasszonnyal, akinek nincs hozzátartozója és akit szintén elvállalnának — a vagyonáért. Nos. körülbelül így jelentkezik a harácsolás. És most helyesbítenem kell az előbbi megállapításomat, mert ennek alapján már össze lehet foglalni röviden a harácsolás 'énvegét: „Vagyonszerzés — mindenáron, a legszennyesebb módszerekkel és ennek érdekében feláldozni mindent, becsületet, házasságot”. Azt nem ítéli el senki sem, hogy valakit a vagyonáért eltartsanak. De aki ezt üzletnek tekinti, mint a bátai B.-család, azt megvetik a jó érzésű emberek. Magam láttam, hogy a mostani „eltartottjuk” olyan ingben, ruhában volt, hogy késsel lehetett volna kaparni róla a piszkot. Ez nem Zavarta az „eltartót”, őt csak a nagiv, értékes ház érdekli. A harácsolás lehetősége. Boda Ferenc ÍREK Bátaapáfiban minden családra jut egy tehén Bátaapáti község határa hegyes- völgyes. Ezen a vidéken traktorra] szántani vagy géppel aratni nagyon nehéz. Ezért szarvasmarhatenyésztésre rendezkedett be a községi parasztemberek nagyobbik része. Nehéz találni olyan parasztembert, aki földművelésből él és nem lenne a portáján két-három szarvasmarha íme erre néhány számadat: A községben 170 család lakik. Ebből körülbelül 140 egyéni paraszt, 22-en a termelőszövetkezetben vannak. Ezzel szemben jelenleg a községben — a termelőszövetkezetet is ideértve — van közel 300 szarvasjószág. Ezen belül annyi tehén van, hogy minden családra jutna egy. Évente a bátaapáti parasztok 45—50 tenyészüszőt adnak el szabadpiacon. Nem í'itka az olyan gazda, mini Schmidt Ádám, akinek a gazdaságában jelenleg is öt szarvasjószág van. Átlagban 5—6 holdas parasztemberek laknak itt. De még így is kifizetődő nekik az egy-két tehéntartás, a két-három növendék szarvasjószág tartása, mert tavasztól őszig legeltetnek, télen pedig lucernát vagy más évelő pillangósnövényt etetnek. < — Háromnapos kirándulásra utaztak Budapestre a Palánki Mezőgazdasági Technikum IV. osztályos tanulói.- A mezőgazdasági kiállítás megtekintése mellett ellátogatnak Gödöllőre is, a Kisállattenyésztő Kutató Intézet tanulmányozására. * — Tizennégy új tag kérte felvételét az elmúlt hónapban a faddi Győzelem Termelőszövetkezetbe. A termelőszövetkezet tagsága fel is vette valamennyit. * — Szilvavelőt készítenek a Paksi Konzervgyárban angliai exportra. A szilvát magtalanítják, kifőzik és hordókba rakva szállítják a szigetországba. * — Televíziót vásárolt közösen a mözsi pártszervezet és nőtanács. A televízió megvásárlásához szükséges pénz nagyrészét két műsoros est bevételéből fedezték. Ezenkívül a különböző szervek is hozzájárultak a teleúííúió költségeihez és már csak a szerelési munkálatok vannak hátra. Elhatározta a mözsi KlSZ-szer- vezet is, hogy előadásokat tart és a bevételből televíziót vásárol. * — A Medgyessy-kiállítást Pakson eddig mintegy ezer fő tekintette meg. A szomszédos községekből is igen sokan eljöttek Paksra a kiállítást megnézni. * — Újítást alkalmaznak a Simon- tomyai Bőrgyárban a bőr kikészítésénél 1958 január óta. Az újítással eddig közel 80 ezer forintos megtakarítást értek el. — Szentkép-csalót leplezett le a szentesi rendőrség. Patai László plakátfestő készítette a képeket és úgy csapta be vásárlóit, hogy eladás után visszakérte a képeket azzal, hogy azokról másolatot készít, s erre az időre adják neki kölcsön. A képeket azitán újból értékesítette. Ilyenképpen csaknem harminc asz- szonyt csapott be és 10 ezer forintos kárt okozott. Eljárás folyik ellene. * — Kerékpáros kirándulást szerveztek a mai napra, szombatra a madocsai általános iskola VIII. osztályos tanulói. 4 kirándulás során megtekintik a Medgyessy-kiállítást, a konzervgyárat, a téglagyárat és Paks egyéb nevezetességeit. * — Megkezdték a földmunkálatokat Öcsényben két utca lekövezésé- hez. A Zrínyi és a Jókai utcákat lekövezik és a munkálatok nagy részét a lakosság végzi el. Előreláthatólag] mindegyik utcában 20—20 000 forint értékű társadalmi munkát végez a lakosság. Ezenkívül a tanács jelentős pénzösszeggel járul hozzá a községfejlesztési alapból a két utca lekövezéséhez. * — Pakson statisztikát készítettek a község felszabadulás előtti és jelenlegi életéről. A statisztika szerint a felszabadulás óta a rádiók száma 420-ról 1400 fölé, a motorok száma 16-ról 260-ra, a kerékpárok száma 350-ről 1700-ra növekedett. Ezenkívül 352 új házat építettek a községben és most van folyamatban 52 ház építése. A második döntés ami a jelenlegi súlyos élet-halál küzdelemben kiszámíthatatlan veszélyeket rejthet magában és az állami érdek szempontjából nagyon •aggályos és káros.»» Amikor szabadon engedték, Paksról kitiltották és állandó rendőri felügyelet alá helyezték. Naponta kellett jelentkeznie... De ezzel még nem ért véget az ügy. A Pécsi Állami Ügyészség ismét vádat emelt ellene: azzal vádolta, hogy a rendszer ellen uszított, azt hangoztatva, hogy a háborút úgyis az oroszok nyerik meg, és akkor jobb sorsa lesz a szegény népnek. Ügyét egy úgynevezett ötös tanács elé utalták, s pár nap múlva bírósági tárgyalás nélkül beszállították a szekszárdi börtönbe, harmadmagával, Izsgum Józseffel és egy Horváth nevű parasztemberrel. Alig töltöttek pár napot a szekszárdi börtönben, tovább szállították egy újabb csoporttal a komáromi várba, ahol a németek vették át őket. A szekszárdi börtönből kilencen voltak. Hármukon kívül még hat ozorai ember. Pár nap múlva innét is tovább indultak a flasenburgi táborba, ahova 1944. november 18-án érkeztek meg. Arasznyi hó borította már a láger területét, amikor megérkeztek, s a hóval borított udvaron géppisz- tolyos SS legények várták őket, dermesztő hidegben, anyaszült meztelenre kellett vetkőzniök. — Mozgás — siettették a vetkő- zést, s aki félve a hidegtől vonakodott levetkőzni, azt gyorsabb mozgásra biztatták a géppisztoly-agy- gyal. Az emberek hátán huppanó ütést már úgy megszokta a fülük, mintha egész életükben azt hallgatták volna, mégis amikor valakin tompán puffant a géppisztolyagy, valamennyiük idege belesaj- dult, valamennyien szenvedtek. — Irány a fürdőbe, vezényelt az egyik katona, s a meztelen emberekből álló menetoszlop megindult a fürdő felé a géppisztolyos katonák sorfala között... Valamennyiü- ket bezsúfolták a fürdőbe és elkezdték jéghideg vízzel fröccsköl- ni őket..; Ahogy közeledett a front, tovább szállították őket egy másik lágerbe. Csak azokat, akikről remélték, hogy tudnak még dolgozni. A betegeket, magatehetetleneket agyon- lődözték és otthagyták... Már a harmadik lágerben volt és még mindig abban bízott, hogy ta-5 Ián alkalmasnak találják munká-i ra. Valamennyiükben ez a reményi tartotta még az életet. A legnyo-l1 morultabb is kihúzta magát, ami-l1 kor munkára válogattak, még mo-<[ solyogtak is, amikor a válogatói tisztek elibük értek... Mindenki nem mehetett dolgozni. ...A legelviselhetetlenebb az éhség i érzése volt. Nem volt egy perc, egy |l pillanat, amikor ne járt volna az|i eszükben az éhség szédítő, bódult-f Ságot okozó érzése. A jóllakottság állapota elképzelhetetlen volt előttük, bár folyton arra gondoltak, hogy vajon milyen érzés is az? Egy \ jóllakottságért még az életüket is | odaadták volna. A lágerben tifusz tört ki és az emberek úgy hullottak, mint a legyek. Nekik, maguknak kellett eltemetni halottjaikat. Aki vállalkozott arra, hogy a halottakat a temetkezési helyre szállítja, annak dupla adag levest ígértek. Egyik nap aztán az éhségtől elbódulva Racsmány Dezső is eltán- torgott jelentkezni hullaszállításra. (Folytatjuk.) (Atádi Géza) AMIKOR hazavitte Jauch István két évvel ezelőtt azt a több, mint 50 mázsa búzát, amit a Petőfi Tsz-ből kapott — nagyon elégedett volt. Azt mondta ekkor a feleségének, hogy végre egyenesben vannak. Látta az egész család, hogy nem hiába gondozták olyan lelkiismeretesen a teheneket a szövetkezetben, nem hiába virrasztottak éjszakákon át az istállóban, amikor egy—egy kisborju iparkodott a világra. Nem, mindez nem volt hiába, mert a tsz-nek Jauch István megbecsült tagja volt, munkája után tisztességesen, gondtalanul élt a család. De 1956. október 27-én nagy dolog történt. Jauch István látta, hogy hordták szét a szövetkezet teheneit, lovait, disznóit és ekkor egy világ omlott össze benne. A szövetkezettel együtt odalett minden. Ettől kezdve hiába ballagott fel mindennap az istállóba, nem bőgtek a tehenek, üres volt a placc. A bonyhádvarasdi Petőfi Tsz-nek csak a híre, meg a nyoma maradt meg. A híre annyiban, hogy az emberek azóta is emlegetik, nap mint nap beszélnek róla, nyoma pedig aimÿiban, hogy megmaradtek a közös istállók és a községi tanácsnál megtalálható a lista, hogy x, y eny- nyi értékű vagyont vitt el annak idején a közösből. De minek soroljam ezt tovább . . . Hiszen az emberek egy részének emlékezetében még frissen él a szövetkezet és biztosra veszem, hogy az akkori tagok zöme hetvenhétszer megbánta már, hogy belement a boltba, a szövetkezet feloszlatásába. A LEGUTÓBBI mondatot azért mertem leírni, mert a minap, mikor felkerestem Jauch Istvánt, azt mondotta: »Nem nagyon ugrálhattam én akkor kérem, kimondták a szövetkezet feloszlatását, odébb kellett áll- | nom, ha akartam, ha nem. Pedig én most is ott lennék, ez holt biztos.« Ebben sem kételkedem, mert elmondta, hogy — bár példásan művelte meg az idén is a nyolc hold földet, — mégis csak 15 mázsa búzája termett, ebből még adót is fizetni kellett. Míg a szövetkezetben volt, addig viszont zsákszámra állt a gabona a kamrájában. Nyilván ez a magyarázata annak, hogy Jauch István és vele együtt még többen óhajtják vissza a szövetkezetét. Még pedig azért, mert a termelőszövetkezettől sorsuk jobbra fordulását remélik. Ezért ma Bonyhádvarasdon tesznek is egyet-mást. A községi tanács vezetői például már hetek óta beszélgetnek a szövetkezethez közelálló parasztemberekkel, hogy alakítsanak egy közös gazdaságot. Akarnak is alakítani. Plessz József, Végeli Pál és még hatan már oda is írták nevüket a belépési nyilatkozatra. DE VANNAK további érdeklődők is. Kerekes Zoltán még nem írta ugyan alá a belépési nyilatkozatot, de azt mondta, ha megalakul a szövetkezet, ő is belép. No és persze, már másodszor is a szövetkezet mellett döntött Jauch István, aki népes családjával, ötödmagával kíván dolgozni a közösben. S mire ez a cikk megjelenik, talán tudja is Jauch István, hogy mit fog dolgozni az első nap a termelőszövetkezetben. Mikor legutóbb kintjártam Ráduly Lajos, a községi tanácstitkár ugyanis azt mondta, hogy még e héten megalakítják a szövetkezetét. Már kijelölték a nagytáblákat, már csak az van hátra, hogy eldöntsék mi lesz a szövetkezet neve, ki lesz a szövetkezet elnöke, ki, mit fog dolgozni a következő hetekben a közös gazdaságban. — DE — KÖNYVISMERTETÉS Emily Bronté: Üvöltő szelek Harminc éves sem volt még Emily Bronté, amikor — egy esztendővel halála előtt — megírta ezt a regényt, a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi regényét. Elemzése kegyetlen mélységeket tár fel és nyomasztó légkört teremt: titokzatosság, babonák homálya övezi szereplőinek jellemét, a romlás sötét erői csapnak össze és küzdenek egymással, míg végül a tragikus feszültséget ismét a szerelem, a fiatalok, az újabb nemzedék szerelme oldja fel.
