Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-19 / 221. szám

1958. szeptember 19.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

Két asszony kétféle élete

Két gyulaji asszonyt látogattunk meg a napokban. Mindketten parasztasszonyok. Az egyik egyéni, kisparcellán, a másik termelőszövetkezeti földön végez munkát. Dolgos, egészséges, harminc év körüli asszonyok. Köztük és az újságíró között az alábbi párbeszédek folytak le:

I.

(Timár Sándor egyéni paraszt portáján kőművesek dolgoznak Timárné, aki félbeszakította a malterhordást, egy csűr bejáratánál válaszolgat az újságíró kérdéseire.)

Timárné: Lássa, így vagyunk mi, parasztasszonyok, nekünk a malteros ládát is meg kell fogni, ha nem akarjuk, hogy a kőműves munka túlságosan sokba kerüljön

Újságíró: Megkérnem, hogy

mondja el, milyen munkát végez a tavasz, a nyár és az ősz folyamán?

Timárné: (Mosolyog kissé zavartan, aztán sorolni kezdi.) Az én napjaim örökös munkával telnek. Tavasszal, az első kapálásokkal kezdődik a munkám, mert egyedül nem bírna a férjem a ka. pásokkal, nyáron folytatódik az aratással, ősszel pedig a betaka- rodással... Akad mindig bőven munka, különösen ilyenkor őszszel a szüret táján... Sokszor azt sem tudja az ember hirtelen.jé- ben, hogy melyik munkához kezdjen.

Újságíró: Általában mikor kezdi a napi munkát és mikor fejezi be?

Timárné: A nagy munkaidőben négy órakor kelek, elvégzem a

jószág körüli teendőket, ennivalót készítek, s hat órakor indulok a férjemmel a határba. Este nyolc óra felé jövünk haza. Akkor nekilátunk az állatok etetésének, vacsorát főzök és ha akad mosás, vagy foltoznivaló a gyermekekre, hirtelenjében azt is elvégzem. Este tíz-tizenegy órakor aztán végre ágyba kerülök.. Sajnos, nincs öreg a háznál. Két gyermekem van. Az egyik már iskolába jár, arra rábízhatom a csirkéket, kacsákat... S tudja ezerszerencsém, hogy napközi otthona van a falunak, mert a három éves Erzsikémet ott el tudom helyezni...

II.

(Kurdi Istvánnénak, aki a gyulaji Uj Barázda Tsz-ben dolgozik, ugyanazokat a kérdéseket tette fel az újságíró. A kérdésekre adott válaszok azonban, ahogy majd láthatjuk, egy kissé másként hangzottak.)

Kurdiné: A háztáji szőlőmről a mai napon szüreteltünk, volt bőven segítségem és azért van az, hogy már délután 4 órakor itthon vagyok.

Újságíró: Megkérném, hogy

mondja el milyen munkát végez a tavasz, a nyár és az ősz folyamán.

Kurdiné: Tavasszal az első

kapálások idején megkezdődik számomra a. munka, de nálunk a termelőszövetkezetben sok a gépi kapálás, s így nekünk csak a könnyebbik része jut a munkának. A nyári aratás sem jelent különösebb megerőltetést szá mu-nkra. A gépek tökéletes munkát végeznek. Az aratás idején szokásos korai felkeléstől, ami a kötélkészítés miatt az egyénieknél feltétlenül szükséges, mi megszabadultunk, s nem fájdul meg a derekunk sem az örökös hajlado- zástól, ami a marokszedő asszonyok életét keseríti... Úgy hallom lesznek majd krumpli és répaszedő, sőt még szárvágó gépek is, akkor aztán az őszi munkáknál sem kell senkinek sem megerőltetni magát, (nevetve). Ennek persze mi asszonyok örülünk legjobban, mert a sok munkában hamar elöregszik az ember lánya.

Újságíró: Általában mikor kezdi a napi munkát és mikor fejezi be?

Kurdiné: A nagy munkaidőben is hat és hét óra között indulunk a határba. Legtöbbször kocsi szállít ki bennünket a munkahelyre. Ha egy-két órával előbb kelek, el tudom végezni a ház körüli teendőket is. Este ugyancsak hét óra felé hagyjuk félbe nyáron is a munkát. Itthon ilyenkor látok neki a főzésnek. A gyér mekeim, mind a hárman az elmúlt években napköziben és bölcsődében voltak. Egy napot minden héten a vasárnapon kívül itthon tölthetek, hogy mossak, varrják a gyermekeimre... Mit mondjak még?... Nem könnyű az életem, egyedülálló asszony vagyok, de azért nekem még így is köny- nyebb, mintha egy egyénileg gazdálkodó parasztember felesége lennék...

H. T.

HÍREK

— Uj transzformátort szerelnek fel Tolnanémedi községben, hogy megjavítsák az áramszolgáltatást. Az új transzformátort állami beruházásból készítik.

— Fennállásának ötéves jubileumát ünnepli szeptember 20-án a pincehelyi kórház. Ez alkalomból a helyi kultúrházban este 8 órakor ünnepséggel és műsorral egybekötött táncmulatságot rendeznek.

— Október elsejére befejezik a Televízió 2. számú stúdiójának építését a 23. számú Építőipari Vállalat dolgozói. Az új, 250 négyzetméteres, hatalmas televízióstúdió színházi előadások megtartására is alkalmas lesz. Terv szerint november 7-én már műsort sugároznak az új stúdióból.

— 110,2 százalékra teljesítette áruforgalmi tervét az év első felében a Tolna megyei Gyógyszertár- Vállalat. A vállalat az első félévei közel félmillió forintos terven felüli nyereséggel zárta.

— Freiser Pál, a Képzőművészeti Alap Kivitelező és Iparvállalatának igazgatója most jött meg Albániából ahol Tiranában a népművészeti mi nisztérium meghívására tartózkodott Szerződést kötöttek, amelynek értelmében Szkander bég csaknem ha'1 méter magas lovasszobrát Budapes ten készítik el. A hatalmas szobrot albán szobrászművész készítette, a? agyagszobrot magyar szakember gipszbe önti át, majd darabokban öí repülőgépen szállítják Budapestre A szobor elkészítéséhez három hónapra van szüksége a vállalatnak. 65 mázsa bronz kerül beöntésre. Elkészülése után a Dunán hajóval szállítják Albániába.

— Szabó-, varrótanfolyam, orosz és német nyelvtanfolyam, két tánciskola indult be a dombóvári járási kultúrházban. A tanfolyamokon kívül megkezdte munkáját a kultúrház népi tánccsoportja is.

— Kétezer forint felett volt tavaly az egy tagra eső átlagos havi részesedés a kurdi Uj Élet Termelőszövetkezetben. Az idén 55 forintot terveztek a tsz-ben egy munkaegységre, de előreláthatólag ennél többet osztanak az aszályos év ellenére is— A hivatalos lap legutóbbi száma egészségügyi miniszteri rendeletet közöl. Védőoltásban kell részesíteni tuberkulózis ellen az újszülötteket, továbá azokat a háromhónapos csecsemőket és három-, hét-, tíz-, tizenhárom, tizenhét és húsz éves személyeket, akik a szűrővizsgálatok szerint tuberkulin negatívak. Védőoltásban kell részesíteni továbbá gyermekbénulás ellen a 6—17 hónapos gyermekeket, a diftéria; szamár- köhögés, tetanusz és vérhas ellen a 6—11, 18—23 hónapos és hatéves gyermekeket, himlő ellen a 12—17 hónapos és a 13 éves gyermekeket, hastífusz, tetanusz ellen pedig a tizenkét éves gyermekeket.

— »Hogy mondják magyarul?«

kézikönyvet adott ki az IBUSZ. A kis kötet segítségével a hazánkba érkező külföldiek magyar nyelven is megértethetik magukat.

— Megkezdték a jövő évi községfejlesztési terv előkészítését Tevelen. A tervben többek között szerepel a közvilágítás bővítése, továbbá

járdaépítés stb.

Megyénkben is szélesedik a takarékszövetkezeti mozgalom

A takarékossági mozgalom megyénkben is egyre nagyobb tért hódít. Sorra alakmnak a takarékszövetkezetek. Eddig hét takarékszövetkezet működött, a napokban azonban megkapta működési engedélyét a hő- gyészi is, így a Tolna megyei takarékszövetkezetek száma nyolcra emelkedett.

A legkorábban megnyílt és egyben a legjobban működő takarékszövetkezetek közé tartozik a Bátaszék és Vidéke és a dunaföldvári. Meg lehet állapítani azonban, hogy a két említetten kívül a többiek is jó munkát 'fejtenek ki.

Megyénkben a takarékszövetkezeti tagok száma több, mint 1 900 fő, betétállományuk pedig meghaladja az egymillióháromszázezer forint ösz- szeget. Ugyanakkor megyénkben a kölcsönáilomány 596 tételben elérte az 1 millió 28 ezer forintot, a legutóbbi jelentés alapján. Külön meg kell említeni a Bátasaék és Vidéke Takarékszövetkezetet, ahol a tagok száma jelenleg már 769 fő, a betétállomány pedig mintegy 666 ezer forint. Megközelíti ezt a dunaföldvári takarékszövetkezet tagjainak száma és betétállományának összege is.

Új postát kap

Kakasd község

Éveken keresztül vajúdó, huzavona után megoldódott a kakasdi posta problémája. A huza-vonáról egyébként annakidején lapunkon keresztül többször is hírt adtunk.

— Ha postát akarnak a kakas- diak —• írták a Pécsi Postaigazgatóságról — hozzon a község anyagi" áldozatot, s a szóbanforgó házat (amely egyébként a posta tulajdonát képezte és bérbeadással hasznosítottak) alakítsa át, mert ha nem, 1957. szeptember 1-vel (olyan régóta húzódó ügy) megszüntetik a postahivatalt. A kakasdiak pedig postaügyben járjanak át a kilenc kilométer távolságra lévő Bonyhád községbe, — (idézet az 1957. szeptember 15-i számunkból.)

is fejezték, jelenleg a műszaki szereléseken dolgoznak a posta műszaki szerelői. A tervek szerint október elsejével kerül átadásra a kakasdi új posta a falusiak legnagyobb örömére.

Ha nem tapasztalnánk, ki hinné, hogy egy bolt mennyire tükrözi egy-egy falu lakóinak életét, annak változásait. Különösen szembetűnő ez a változás a felszabadulás óta az azelőttihez képest. S ha egy olyan emberrel találkozunk a boltban, mint itt Bikácson a boltkezelő Takács bácsi, bizony hiteles forrásból tudjuk meg a különbséget.

A községi tanács végrehajtó bizottsága természetesen nem fogadta el a Pécsi Postaigazgatóság ilyen irányú intézkedését, hanem felettes szervekhez fordult jogorvoslás végett és nem is hiába: Az idén, mégpedig kedvezően, megoldást nyert a kakasdi posta ügye, s körülbelül 90 000 forintos költséggel, három részből álló hivatali helyiséget, a postamester részére pedig kétszobás-konyhás lakást biztosít a Pécsi Postaigazgatóság. Az új létesítmény nagy örömet váltott ki a falu lakossága körében, ugyanis eddig a falutól másfél kilométer távolságra lévő, Belacra kellett átgyalogolni postaügyben, viszont az új postaépület a község központ1 részén, a tanácsházzal szemben nyert elhelyezést.

A kőműves munkálatokat már be

— Igen, krajcáros világ volt akkor — mondja, mert akkor is a kereskedelemben dolgozott. — Még jól emlékszem rá, akkor például az előre kicsomagolt kristálycukorból mindig a nyolcad kilósok fogytak leginkább. Ma csak kilószámra viszik. Legalább ötször annyi kristálycukor fogy el most, mint akkor.

— Valamikor — emlékszik visz- sza — a csokoládé darabárut sokszor az egér rágta meg, olyan ritkán fogyott, most nem győzöm hozatni. A cukorkák is ... Azelőtt

— mert csak így járja már a fel- szabadulás előtti időszak említése — örültünk, ha egy hónapban 4—5 kiló cukorka elment, ma 50—60 kiló sem mindig elég.

De nagyobb dolgokban még inAkit nem kellett agitálni . • •

A kocsolai tanácsháznál beszéltek nekem először Kákái Pálról, a tíz holdas parasztemberről, aki miután meghallotta, hogy a faluban termelőszövetkezet alakult, bement a tanácsházhoz és azt kérdezte az elnöktől:

— En talán nem vagyok megfelelő, hogy én hozzám senki se jön agitálni? Vagy talán nincs szükség több termelőszövetkezeti tagra?

Az elnök, aki a termelőszövetkezeti szervező bizottság tagja, elmosolyodott és miután előkotort egy belépési nyilatkozatot a fiókjából, azt mondta:

— Azért bocsásson meg Kokat szomszéd, hogy nem mentünk el magához. A kapu maga előtt is nyitva áll és szívesen látjuk a termelőszövetkezeti tagok között.

Furdalt a kíváncsiság és felkerestem otthonában Kókai Pált. Szerencsém volt, egy nagy kocsi rókább látszik a változás, különösen, ha összehasonlítást teszünk. Kovács Ferenctől például azt hallottuk, hogy 1945 előtt 1—2 telepes rádió volt a faluban. Itt a boltban — pedig ez csak az egyik boltjS a községnek — azt tudjuk meg, hogy csak ebben az évben 8—10 rádiót adtak el, ugyanennyi kerékpárt. De elfogyott két motorkerékpár — tavaly is ennyi — s amikből nem lehet eleget kapni, hozatni, hogy el ne keljen: 6—7 mosógép, 15 tűzhely. Az apróbb villamos készülékeket már nem is emlegetjük — villany is csak 1950 óta van á községben — vagy a különböző ruházati cikkek tömkelegét.

Még az elmúlt esztendő óta is

változott az élet. S ezt a bolt mintegy felfelé ívelő grafikon, pontosan mutatja. Tavaly augusztusban a forgalom 90 ezer forintos bevételt mutatott, az idén 130 ezerre ugrott.

S az emberek? Csak a megváltozott világ hatására kezdtek tulajdonképpen élni. Erről Garamszegi Lászlóné így tájékoztat bennünzsével éppen akkor fordult be a kapun, amikor a házához értem.

Sok mindenről beszélgettünk. Megtudtam tőle, hogy feleségével együtt öt éven keresztül tagja volt a termelőszövetkezetnek, amely az ellenforradalom idején felbomlott Gyulajon. Felesége oklevelet kapott jó munkájáért, s ő is mint fejőgulyás megbecsült ember volt a ter- melpszövéfkeéetben.

— Nagyon fájt nekem — mondta beszélgetés közben —, hogy a gazdasági épületek, amelyeket közösen építtettünk, kihasználatlanul álltak a falu ■ végén. Beverték a tehénistálló ablakait és a sertésistálló tetején, amikor észrevettem, hogy hiányzik egy-két cserép, úgy éreztem, mintha a sajátomról hiány zott volna. Pedig csak volt az enyém, az az épület, de soha nem mondtam le róla, hogy ismét a miénk lehet. Ezért féltettem... Most aztán megint a miénk.

két: — Magamról is beszélhetek — mondja —, hisz akkoriban már 15 éves voltam, de nem törődött velünk itt senki: Kultúráról, magasabb iskolai tanulásról, szórakozásról itt szó sem lehetett a szegény emberek részéről, s ez volt a többség.

Azelőtt olyanok gondolhattak továbbtanulásra, ha csak tanítóképzőre is, akiknek 24 hold állt a hátuk mögött, mint Véninger Mátyásék és még egy-ketten. Ma azonban az új, földhözjuttatott családok gyermekei, mint őri László és Pál felcserképző tanfolyamot végeztek, de mikor érettségizhetett volna abban az időben Pula József is — mint most érettségizett egy hétgyermekes cselédember gyermeke? Ehhez, úgy gondoljuk, nem kell kommentár ... És lehetne a neveket sorolni jó sokáig.

Elnyomott itt is minden törekvést, félelmetes árnyékával a hegyóriásként nehezedett mindenre a nagybirtok. S méghozzá milyen

— A két év alatt, amikor egyedül gazdálkodott, mit tapasztalt?

— Azt, hogy jobb volt a közösben — válaszolja. — Mert ott el van osztva a munka, egyik szánt, a másik az állatokat gondozza, a harmadik kertészkedik, de ha egyedül gazdálkodik az ember, akkor minden munka a nyakába szakad. A hajnali etetéstől a késő esti etetésig egyfolytában kell dolgozni... Nincs megállás... S a látástól vaku- lásig tartó munka ne gondolja ám, hogy több jövedelmet hoz... Egyáltalán nem, A múltkor beszéltem a feleségem testvérének a leányával, aki a kurdi Uj Elet Tsz-ben dolgozik és ahogy számoltuk, az ő jövedelmük nagyobb lesz, mint az enyém... Látja, ezért nem kellett engem külön agitálni a belépésre... Ezért mentem én az elnökhöz, hogy a felvételemet kérjem.

(H)

súllyal... Álljon itt e néhány számadat: Az egész község földterülete 6014 hold volt, s ebből gróf Wenckheim, a kistápéi győri major 3464 hold — ezt adta ki báró Wimpfennek bérbe.

Ez az iga teremtett itt olyan elhagyatott életet. A fiatalságnak csak a kocsma jutott, vagy a csűr- döngölőhöz hasonló bálok nagyritkán. E bálok története is érdekes. Ha néha-néha valaki a faluból présházat épített, összehívta a fiatalokat meg egy harmónikásti Azok aztán csaptak olyan bálát, hogy csak na... S közben jól ledöngölték a présház földjét.

Ma két kultúrház szolgálja a szórakozást, a művelődést. A másodikat éppen most nemrégiben Kistápén avatták fel. Ezt a termelőszövetkezetbe tömörült volt cselédek építették.

S ha még azt is elmondjuk, hogy egyedül augusztusban 3167 különböző sajtóterméket adtak el a faluban, s azelőtt jóformán semmit, akkor látszik, mit jelent itt is a felszabadulás, hova jutottak a krajcáros világtól.

(i—e)

A krajcáros világtól napjainkig