Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-19 / 221. szám

1958. szeptember 19.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Segítő ellenőrzésen az országúton

Hétiétien megjegyzések

a békés egymásmellett élés lakótársi vonatkozásaiban Krampács Benő stílusában

Szekszárdim túl, ahol a hatos mű- út kezdődik, hörögve kapaszkodik a betonra egy „bádog” Skoda. Az út néptelen, gyalogossal és járművel kilométerekig nem találkozik a kocsi. Dunaszentgyörgy határában lassítanak, majd kiszáll a zöld Skodából az AKÖV igazgatója, Schilling elvtárs és Haász Márton műszaki vezető. A várakozás percei következnek. Vajon jön-e gépkocsi. Ha jön, akikor megállítják, ellenőrzik a menetlevelet, a rakományt és a gépkocsit.

Alig múlt tíz perc várakozással, amikor messziről Csepel teherkocsi közeledését halljuk, majd utána már a kocsi is láthatóvá válik. A körtárcsa magasba lendül, a kocsivezető az irányjelzőt kikapcsolja jobbra, fékez és megáll.

— Igazgató elvtárs, jelentkezem, szilvát szállítunk!

Az igazgató tudomásul veszi a kocsivezető jelentését, ellenőrzi Nagy János menetlevelét, azután a kocsit vizsgálja meg. Az YD 119 rendszámú kocsi tiszta, a menetlevelet szabályosan vezeti. Néhány perces beszélgetés a vezetővel, mi a kérése, amit el kell intézni, nincs-e valami észrevétele? »Minden rendben van, most már túlfogyasztásom sincs!« — mondja a kocsivezető. Visszaül a vezetőfülkébe, kapcsol és indul.

Alig tűnik el a láthatárról, már újabb kocsit állítanak meg. Rendszáma YB 484. A kocsi már kicsit öregecske, túl van a 130 ezer kilométeren és ez meg is látszik rajta. Rebecz Árpád a jelentkezés után azzal kezdi a beszélgetést, hogy új gumik kellenének, már a pótkocsin levők is rosszak, a tartalék gumi is cserélésre szorul. A műszaki vezető feljegyzi a kéréseket, megvizsgálja hogy tényleg jogos-e. A menetlevél ellenőrzése semmi hibát nem mutat. Két napja van úton a kocsivezető. Siófokra vitt árut, onnan -visszafu varért« Székesfehérvárra küldték, és most tér csak haza. A

Régi-régi bajokon kezdenek úrrá lenni a daünandi dolgozó parasztok, miután nem az uraság, hanem maguk intézik ügyeiket. A községfejlesztési alapból eddig már három utcát javítottak meg.

Ezeket lesalakozták úgy, hogy nyáron, száraz időben már nem lesz olyan por, s ősszel és télen, az esős időkben nem lesz térdig érő sár. Nagy gond volt természetesen a járda-kérdés is. Ehhez a munkához is nozzákezdtek, a leendő járda útvonalak meliett már ott állnak a cementlapod amellyel a leendő járda I.

I.

. Az ember itt ül velem szemben és újra éli mindazt, amit egyszer már átélt, mert valamire hűen visszaemlékezni csak úgy lehet, ha ismét átéljük mindazt, ami velünk egyszer már megtörtént. Racsmány Dezső gondolatban újra végigszenvedi azt a borzalmat, ami egyszer már majdnem halálragyötörte..;

*

...Szobafestő segéd volt. 1922-ben került kapcsolatba először a munkásmozgalommal: a munkás eszpe- rantistákon keresztül, akik azt vallották, hogy mozgalom nincs nemzetköziség és nemzetközi nyelv nélkül. A mozgalom egyik szellemi irányítója Szerémi Borbála volt. Az uralkodó osztály abban az időben mindenáron el akarta hitetni a munkásokkal, hogy az úr és szolga léte, szükségszerű, az idő kezdetétől van és lesz. S ők igyekeztek a munkásoknak azt megmagyarázni, hogy ez nem igaz, az embernek ember által való kizsákmányolása nem szükségszerű, nem a természet törvényei szerint van. összejöveteleiket a budai hegyekben tartották, ahol többször tartott előadálst nekik Hámán Kató is. Az erdei tisztásokon jöttek össze, ahonnét messze elláttak, s észrevétlenül senki nem közelíthette meg őket... Ebben az időben ismerkedett meg későbbi feleségével az MTE-ben, ami a szervezetnek egy másik fészke volt. Felesége révén még közelebb került a munkásmozgalomhoz, mert sógorkocsi vezető, amikor megtudja, hogy az új gumikat telephelyére, Báta- székre már kiküldték, olyan vígan fütyörészve indul útnak, mintha kincset lelt volna.

Pakson, a főnökség telephelyére fut be a kis kocsi. A főnök, Berger János bemutatja az igazgatónak az »új« szolgálati kocsit, egy roncsokból összeállított öreg DKW-t. Azután megszemlélik a telepet. Rend és tfitztaság mindenütt. Igaz, itt évekkel ezelőtt is csak rendet és fegyelmet találhatott az ellenőrzés, de ez, úgy látszik, nem is változik soha. A »Legtisztább főnökség« cím már hat éve rajtuk »ragadt« hiába akarják a többi főnökségek elvinni. S a rend és tisztaság nem ördöngösség. Nincs takarító ember, mégis a falak tiszták, az udvaron még cigarettavéget sem találni, a műhelyekben rend van, a raktár elrendezése meg szinte példanélküli. Horváth Mária, a raktáros, szereti a rendet. Nem fél attól sem, ha rá kell szólni a szemetelő, a szerszámot elszóró kocsivezetőkre. Berger elvtárs tájékoztatja az igazgatót arról, hogy a terv teljesítésével jól állnak, a huszonhárom gépkocsi közül valamennyi üzemképes, egy, amelyiket javítanak, az a tervszerű karbantartás miatt áll a garázsban. A versenytábla pedig a kocsivezetők vetélkedését hirdeti, hogy Tóth Lajos 136,3 százalékos, Tóth János pedig 70,4 százalékos tervteljesítést ért el.

Köztudomású már, hogy az állami gazdaságok egyik legfontosabb föladata kiváló állattenyésztési eredményeik folytán, hogy megfelelő hozamú, fajtiszta egyedeket juttassanak a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztok számára.

Az Alsóleperdi Állami Gazdaság

lárható utat biztosít a község dolgozóinak esős időben is. Eddig már mintegy 250 méter hosszan kész is a járda. A munka azonban folyik tovább és rövidesen közel egy kilométer hosszan lesz a községnek járható gyalogótja.

Ezt a munkát természetesen a kczségfejiesztési hozzájárulások rend szeres befizetése mellett a község dolgozói társadalmi munkájukkal is segítik. Így végezték el az útjavításra szánt salak behordását a vasútról, valamint a járdaépítéshez szolgáló cementlapok beszállítását is.

A paksi főnökség ellenőrzése után, egy óra múlva már a paksi vasútállomás mellett áll meg a Skoda, itt, vesztegel az YN 760-as Csepel teherautó. Kilyukadt a gumi, kereket cserél. Már a második defektet szerelik Bölcske óta. Késmárky György még jelentkezni is elfelejt, olyan mérges, és mondja is, hogy csak menjen be a telephelyre, többet ki nem megy rossz gumikkal. Haász Márton pedig megnyugtatja a kocsivezetőt, hogy már kiküldött Bony- hádra két gumit, s ha hazamegy, akkor lecserélheti a rosszat.

Száz méterrel feljebb a defektet szerelő kocsitól, az ellenőrzés az YD 503 kocsit állítja meg. Követ hordanak, meg is látszik a kocsin, az oldal és hátsó szerelvényfalak deszkái összetörtek és utasítják a kocsivezetőt, hogy javíttassa meg.

Dunaföldvárig nem találkoztak 25 AKÖV-höz tartozó kocsival. Amikor visszafordulnak, hogy szekszárdi állomáshelyről újabb ellenőrző útra induljanak, Paks alatt ismét találkoznak az YN 760-as kocsival, amint a harmadik defektet szerelik. Itt már más megoldás nincs, mint az igazgató kiszáll a Skodából, abba pedig a teherautó két kerekét teszik, hogy Pakson kicseréljék jókra, hogy a 35 mázsa szőlő mielőbb Nagymányokra érjen.

Országúti ellenőrzés, amely segítés is. Ezt tapasztalta néhány óra alatt az újságíró. P. .!■

is ezen az úton halad és már eddig is jó eredményeket értek el. A dombóvári járási pártbizottság javaslatára ebben az évben a környező termelőszövetkezeteknek számos, magpshozamú fajtáktól származó szarvasmarha utódokat juttattak. A gyulaji Uj Barázda és a dalmandi Béke Termelőszövetkezeteknek például 10—10 olyan előhasi, vemhes üszőket adtak át, amelyek három- négyezres tejhozamú szülőktől származnak.

A Dombóvári Sertéstenyésztő Vállalat — amelynek tehenészete is van — a gyulaji Szabadság Termelőszövetkezetnek adott át ebben az évben öt, a fentihez hasonló előhasi vemhes üszőt.

A járási pártbizottság e kezdeményezését jövőre tovább fejleszti és azon dolgozik, hogy a környező termelőszövetkezetek az állami gazdaságtól közvetlen ne csak kiváló szarvasmarha, hanem sertés egyede- ket is kapjanak továbbtenyésztésre.

Mondja, kedves szerkesztő úr, azt a békés egymás mellett élést csak országok közti viszonylatban lehet alkalmazni? Nem lehetne azt kiterjeszteni lakótársi viszonyokra is? — Ezzel kezdte elbeszéléséi Krampács Benő. Tetszik tudni, négyen lakunk 1 házban. Négy család. A négy család áll kilenc felnőttből és nyolc gyerekből, ehhez hozzájön még egy unokabáty, két jóbarát és két szomszéd-gyerek. Van négy rádió, egy zongora, Ikét motorkerékpár, egy csúzli, egy légpuska, azonkívül számtalan egyéb zajtkeltő szerszám, játék. Amúgy, hétköznaponkint békésen élünk. A felnőttek dolgoznak, a gyerekek iskolában vannak, csak a két legapróbb van itthon, de azok nem számítanak. Ellenben minden hetedik nap vasárnap, amikor mind a négy család apraja- nagyja otthon tartózkodik. Mi az, hogy tartózkodik? Hogyan telik el a vasárnap? Tessék meghallgatni.

Reggel hat órakor valaki elkezdi rugdosni a kaput. Erre felébred az egész ház. Megjött Marovcsikék unokaöccse. Jött, látott s elindította a ricsajt. Négy unokahugából hármat pillanatok alatt megvert, a negyediket nem ütötte, csak kezét lábát összekötözte és a vízcsap alá gyömöszölte. Hála istennek, ez a nap is megkezdődött. Ez így megy nyolc óráig, ha szerencsénk van, fél kilencig. Akkor kelnek a Kugler gyerekek. Az egyik azonnal a zongorához ül, s valami kétségbeejtő, hamis hangon énekelni kezd, a zongorát meg üti-veri. A kedves papa bekapcsolja a rádiót. Kérem szépen, engem nem érdekel, ki milyen rádióállomás adásait hallgatja. Azt sem bánom, ha éppen a Szabad Európát, de az isten szerelméért csinálja ezt halkan. Hangosan még egy tisztességes adó is kibírhatatlan, hát még a Szabad Európa. A másik, a fiú, előhozza légpuskáját, s kezdődik a céllövészet. Az unokaöccs csúzlijával kapcsolódik be a céllövősportba.

Környékünket emiatt messze elkerülik a macskák és a madarak, s igy élőlények híján kertünk virágcserepei, meg a rádióantenna porcelán gombjai szolgáltatják a célt a légpuska és a csúzli számára.

Megjelennek a szomszéd-gyerekek is. Az anyjuk otthon bizonyára örül, amiért nem őt, hanem a szomszédokat boldogítják égbekiáltóan rossz csemetéi. Az egyik ostort hoz, s durrant vele. Egész délelőtt összesen tizenegy gyerek játszik az udvaron. A „koncert”-ből persze mi se maradunk ki, kérem, van nekünk egy tulajdon gyerekünk is, aki ha felA detektív egy pillanatra félbehagyta a kutatást és kezébe véve az újságot, a képet kezdte nézni.

— Tetszik?,,. Lenne kedve hozzá ugy-e? — kérdezte.

A detektív úgy látszik szégyellte, hogy elárulta vágyait, mert haragosan ledobta az újságot és otthagyva a széket a másik helyiségben kezdett kutatni. Ott sem talált semmit... Vissza volt még a padlás, ahol a sokszorosító gépet rejtették el, a feljáró mellett a mennyezet és a lepadlózott födém közé. A gépet minden használat után ide helyezték vissza és a deszkát, amit felvettek, porral hintették le, mintha évek óta senki nem nyúlt volna hozzá. A de_ tektívek is ebben a tudatban lépték át a gépet fedő deszkát és a padlás más részén szórtak szét mindent, ahol aztán nem találtak semmit... A házkutatás eredménytelen volt, de a sógornőt elvitték.

A találkozóra tehát nem tudtak elmenni, s ettől a naptól kezdve az utcán nem ismerték meg őket az elvtársak, nehogy elárulják kapcsolatukat.

Pesten tovább nem maradhattak, munkát sem kaptak és állandóan figyelték őket. Paks mellé, Csámpapusztára költöztek le, abban a reményben, hogy itt, távol mindentől, senki nem kíséri figyelemmel tevékenységüket... Röviddel ideérébred, percenkint átlag harmincszor mondja el, hogy baba... baba... de olyan hangosan, ahogy a torkán kifér. A gyerekek ordítanak, lövöldöznek, a rádióban bömböl a Szabad Európa, s ekkor üzembe lép az egyik motor is. Ma éppen a dudájára került sor. Moravcsik azt javítja egész délelőtt, amely javítás abból áll, hogy dudál, dudál vele, amíg csak észre nem veszi, hogy kezd kimerülni az akkumulátora. Sajnos észreveszi, s hogy feltöltse berúgja a motort és járatja, a legjobb esetben is egy órahosszat.

így megy ez kedves szerkesztő úr. Éldegélünk egymás mellett, éldegélünk. Hogy békésen? Azt már nem mondanám, mert ugyebár méltózta- tott hallani, amit az előbb elmondtam. Én? Én nem csinálok olyasmit mint a szomszédaim. Igaz, hogy a mi gyerekünk is ordít. Az is igaz, hogy a múltkor nehezteltek a többiek, amiért a feleségem a mosogatóvizet az udvarra öntötte. És akkora szájuk van, hogy már azért is szóltak, amiért a kertben az utakat is fölástam, hogy kukacot és lótetűi szedjek a horgászáshoz és a gödörben az öregasszony kificamította a lábát. Igaz ez kérem, de mégis csak más, mint amit ők csinálnak.

A múltkor meg mi történt. Az egyik Kugler-gyerek a legkisebb Moravcsik lánynak betörte az orrát. Erreföl kirohant a kislány anyja és elkezdte szidalmazni a Kug- ler-gyereket. Kijött annak az anyja is, a két asszony összeveszett. Hogy miket mondtak egymásnak? Végre Moravcsikné odaköpött Kuglerné elé, majd fölkapta gyermekét és elindult. A kislány visszakiabált: „Várj Géza, mindjárt jövök, csak anyu meggyógyítja az orromat.” A két asszony azóta is haragban van.

Amint tetszik látni, így élünk mi egymás mellett. A múltkor ugyan megállapodtunk, hogy ezentúl megváltozunk, minden rossz szokásunkat abbahagyjuk. Dehát azoknak a szegény gyereknek is kell játszani valahol és ha ordítanak, hát istenem, gyerekek még nem tudják mit csinálnak. A Kugler lány hadd higy- je, hogy szép hangja van, hadd énekeljen. A Moravcsiknak is meg kell valamikor javítani a motort, meg az én feleségem is miért cipelje a hátsó udvarba a mosogatóvizet. Csak a Szabad Európa... azzal nem vagyok kibékülve. Azt lehalkíthatná a Kugler, mert kérem jóízlés is van a világon.

Ezzel Krampács Benő befejezte elbeszélését és átadta magát a vasárnapok békés együttélésének.

PARÁSZTAI GYÖRGY

kezésük után, amikor már megismerkedtek a körülményekkel itt is munkához láttak. Volt egy istállójuk, ami üresen állt, s elhatározták, hogy olvasókört szerveznek, ami itt tartaná összejöveteleit... A szervezés jól sikerült, akivel beszéltek, mind azt mondta, hogy örömmel vesz részt az olvasókör összejövetelein, csupán a tanítónak nem tetszett a szervezkedés. Neki is csak hiúságból nem, mert ő is próbálkozott már hasonló kör megszervezésével, de neki nem sikerült. S bántotta, hogy most egy „jöttmentnek” sikerült, s ráadásul neki még csak nem is szólnak. Szombati napra tervezték az első összejövetelt, s délben amikor a tanító hazafelé ment, várta a kapuban és behívta.

— Sietek ám Racsmány úr. Csak egy pilanatra megyek be, csak egy pillanatra.

Közölte vele a tervet és azt, hogy szeretnék, ha elvállalná az olvasókör elnöki tisztségét. Mégis úgy illenék, hogy a puszta tudós embere, tanítója legyen az olvasókör vezetője. Elmondta azt is, hogy kit számít még az elnökségbe. A tanító csodálkozott, hogy magának semmiféle tisztséget nem kér. ö pedig azt hitte, hogy az egészet csak azért szervezte, hogy ő lehessen a vezető.

— És maga nem lesz bent az elnökségben? — kérdezte csodálkozva.

— Én? Nem. Én csak szürke tag akarok lenni.

(Folytatjuk.)

Atádi Géza

nője lakásán, Pestújhelyen a Széki utca 6. szám alatt illegális nyomda dolgozott... Ez már 1926-ban történt.

... Nyár volt. A sógornője éppen röpiratokat szándékozott bevinni a városba, összecsomagolt és elindult a villamosmegálló felé. Az úton eszébejutott, lehet, hogy későn érkezik haza. kellene valamit vinni vacsorára, meg az asztalon széjjel hagyott néhány papírt, amit a biztonság kedvéért ajánlatos lenne eltüntetni. Visszament és a papírokat egy erre a célra szerkesztett dupla- fiókú konyhaszékbe rejtette. (Jelenleg a munkásmozgalmi intézet múzeumában van.)

Most már nyugodtabban indult útnak be Pestre... Fülledt, meleg nyári délután volt. Az utcán csak egykét ember tartózkodott, azok is siettek haza, vagy munkahelyük fe_ lé... Egyszer észrevette, hogy követik... Meggyorsította lépteit, hogy lerázza magáról követőit és teljesen, meggyőződjön róla, hogy valóban őt követik-e? Azok mindenütt a nyomában maradtak bármilyen úton ment is. És egy csendes helyen megszólították:

— Álljon meg!

— Hagyjanak nyugodtan. Próbálkozzanak másnál. — Válaszolt hidegvérrel, mintha aszfaltbetyárokkal állna szemben és tovább indult.

— No, ne siessen annyira. Nem ér rá egy kicsit? — szólították meg újra és nem tágítottak mellőle.

— Mondtam, hogy hagyjanak nyugodtan. Sietek... Próbálkozzanak másnál, talán több szerencsével... — válaszolt anélkül, hogy feléjük fordult volna és még jobban sietni kezdett. Csak akkor állt meg, amikor az egyik erélyes hangon utánaszólt.

— Álljon meg. Detektívek vagyunk...

— Mit akarnak velem? — kérdezte, de sejtette, tudta már, hogy miért állították meg.

— Jöjjön vissza. Szétnézünk egy kicsit a lakásán. Biztos, hogy szép lakása van — gúnyolódott az egyik, miközben közrefogták és megindultak visszafelé.

Egy pillanat alatt átgondolt min. dent, látta maga előtt a lakást, s megnyugodott, mert tudta, hogy semmit nem hagyott elő.

Amikor, beléptek a lakásba, a három detektív közül kettő hozzálátott a kutatáshoz, a harmadik pedig őt figyelte, hogy az arca mit árul el. Vajon nem sápad-e el, amikor a kutatók olyan hely felé közelednek, ahol elrejtve van valami... Nagyon nyugodt volt, még mosolygott is a detektívek aprólékos munkáján. Akkor is, amikor a konyhaszékhez értek. A széken egy újság volt, első oldalán egy mezítelen nővel.

Építik, szépítik Dalmandot

Tenyészállatokkal segíti az állami gazdaság a termelőszövetkezeteket