Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-16 / 218. szám
fÖLNÁ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! III. évfolyam; 218. szám. ÁRA: 50 FILLÉR rKedd, 1958 szeptember 16, Szakszervezeti nap Tízéves fennállását ünnepelte a Dózsa Tsz KONYHÁDON Vasárnap történt: Villányi gazdák Szekszárdon Vasárnap kettős ünnepe volt Bony- hádnak: itt rendezték meg a munkás-paraszt találkozóval egybekapcsolt megyei szakszervezeti napot s ekkor ünnepelte a Dózsa Népe Tsz fennállásának tizedik évfordulóját. A szakszervezeti napra közel ezer dolgozó gyűlt egybe Bcnyhádról és a megye üzemeiből, de eljöttek a régi szervezett dolgozók is, mint Wildan- ger József, aki 1904 óta szakszervezeti tag, Rein Konrád, a 77 éves, ma már nyugdíjas kőműves, Tihanyi Lajos, aki ma is, mint kertész dolgozik. A szakszervezeti nappal kapcsolatban érdekes kiállítások is nyíltak Bonyhádon: a zománcgyár kultúrtermében a zománcgyár és a cipőgyár legújabb termékeit mutatták be, a járási művelődési házban pedig Horváth Olivér és Lőrincz Vitus festményei mellett kiállították a járás amatőr fotósainak legszebb fényképeit is. A járási művelődési ház parkjában megrendezett nagygyűlésen Huber Lajos, a SZOT elnökségének tagja, a közalkalmazottak szakszervezetének főtitkára szólalt fel. Beszéde elején utalt arra, hogy az ellenforradalom óta a szakszervezetek befolyása minden téren megnőtt, tekintélye emelkedett. Nincs külön szakszervezeti politika, egy cél van: a szocializmus felépítése, a dolgozók életszínvonalának emelése — mondotta többek között. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a dolgozók helyeslik a szakszervezetek munkáját, amit az is mutat, hogy a dolgozók 85 százaléka szakszervezeti tag. Beszélt arról, hogy a fegyelmezetlenség, a táppénzcsalás, a korrupció még ma is jelentős kárt okoz az államnak, majd az üzemi tanácsok munkájának fontosságáról szólt. Felszólalt a nagygyűlésen Prantner József, a megyei pártbizottság első titkára :s. Beszéde elején megemlékezett arról, hogy kettős ünnepe van Bonyhádnak: a szakszervezeti nap mellett tíz éves fennállását ünnepli a Dózsa Népe Tsz. A munkás-paraszt szövetségről szólva hangsúlyozta, hogy ez elevenen példázza a munkáshatalom alapját. Beszélt a termelőszövetkezetek fennállása tizedik évfordulójáról, s rámutatott arra, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész dolgozó nép ügye, mert a parasztság igazi felszabadulása csak akkor történik meg, ha a föld nek nem szolgája, hanem ura lesz. A párt és a kormány politikája az, hogy boldoguljon az egyéni paraszt, ezt bizonyítja árpolitikánk is, amely nek alapján az egyéni gazdák megtalálják számításukat, de a termelőszövetkezeteket fokozottan segítjük. Az idei év — hangoztatta Prantner József elvtárs — megmutatta a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. A bonyhádi Dózsa Népe Tsz búzából 12 máksás átlagtermést takarított be, öt mázsával többet, mint az egyénileg gazdálkodók. Ez azt is jelenti, hogy a bonyhádi határban az idén 3544 mázsa búzával többet termelhettek volna, ha az egész határ szövetkezeti birtok. A Dózsa Népe Tsz-ről szólva rámutatott arra, hogy a szövetkezet története a hősi helytállás története. Az eredmény nem maradt el: az idén már több mint 40 forintot fizethetnek ki munkaegységenként és úgy megalapozták gazdaságukat, hogy a jövő esztendőkben tovább erősödhet a termelőszövetkezet. Hangoztatta: a bonyhádi Dózsa Népe Tsz a népek barátságát is példázza. mert kezdettől fogva barátságban, együtt dolgoznak itt magya- j rok, erdélyi és felvidéki betelepültek az őslakos németekkel. Beszéde befejezésében külpolitikai kérdésekről szólt Prantner József elvtárs. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után But százados, a szekszárdi szovjet helyőrség nevében köszöntötte a szakszervezeti és termelőszövetkezeti dolgozókat, majd Schrottner Károly jutalmat adott át a megye 17 legjobb szakszervezeti dolgozójának. A megyei szakszervezeti napot gazdag kulturális és sportműsor egészítette ki. Ünnepség a Dózsa Népe Isz-ben Vasárnap délben nagyszabású ünnepséget rendeztek a Dózsa Népe Tsz-1 en, ahol a központi épület parkiéban több mint 300 termelőszövetkezeti tag és egyéni gazda gyűlt egjbe. A járás 28 községéből, 19 termelőszövetkezetéből, 7 termelőcsoportjából és 3 szakcsoportjából hívtak vendégeket a tizedik évfordulóját ünneplő termelőszövetkezetbe. Prantner József elvtárs, a megye* pártbizottság első titkára a termelőszövetkezetek munkájáról szólva hangsúlyozta. Magyarországon ma már nem törvényszerű, hogy valaki látástól vakulásig dolgozzék s a szövetkezetek nemcsak jó életet, hanem nyugodt, szép öregséget is biztosítanak tagjaiknak. Felhívta a tsz tagjainak figyelmet arra, hogy megértéssel, szeretettel foglalkozzanak a kívülállókkal s ezzel segítsék elő, hogy a bonynádi parasztság mielőbb egy nagy családban élhessen és dolgozhassák. Nemes Ferenc, a tsz párttitkára az elmúlt tíz esztendő munkájával és a tsz terveivel foglalkozott. Elmondotta, az alakulás idején 35 taggal kezdték meg a munkát s mindössze 500 hold földön gazdálkodtak. A tsz azóta nagy utat tett meg s erejét-bizonyítja, hogy az ellenforradalom sem tudta felbomlasztani, sőt a tsz megerősödve került ki az ellenforradalom viharából, amit az is bizonyít, hogy 1957-oen 200 000 forint tiszta nyereséggel zárhattak. Ezután Prantner József elvtárs kitüntetést adott át a tsz régi, hűséges tagjainak, Merkl Istvánnak, Ambrus Ferencnek, Hofstetter Péternek, Bogos Domokosnak, Schultz Mártonnak Schab Józsefnek, idős és ifjú Merkl Jánosnak, Breining Józsefnek, özv. Bacher Józsefnének, Ritz Józsefnek, Lászlai Józsefnek, Spannenberg Józsefnek, és Schab Jánosnak, Németh Józsefnek a termelőszövetkezet elnökének pedig a földművelésügyi minisztérium elismerő oklevelét adta át. Az) ünnepség után 300 terítékes ebédet adott a jubiláló termelőszövetkezet. majd a vendégek megtekintették a szövetkezet gazdaságát. — Van erős pártszervezetünk, szorgalmas tagságunk, ezért tudtuk elérni mostani eredményeinket... ha egyre többen jönnek közénk még rohamosabb lesz a fejlődés. — Ezekkel a szavakkal fogadta Kiss Antal, a szekszárdi Béke elnöke a termelő- szövetkezet szőlőjébe látogató újvárosi, alsóvárosi gazdákat, miközben a szövetkezet életéről, jövőbeni terveiről adott ismertetést. — De nem akarok én túlsókat beszélni, a látottak majd beszélnek helyettem is — ezzel fejezte be a tájékoztatást az elnök s utána megindult a gazdáktól körülvéve a szőlő közt vezető úton. A látogatók — maguk is szőlősgazdák — nem jöttek ismeretlen helyre. Császár János bácsi és az öreg Schmidt Mihály, a szövetkezet egjúlc tagja jó ismerősként köszöntötte egymást. Egyik is, a másik is hosszú évek óta ismeri már a szekszárdi dombokat. — Szépek a szőleitek ... kezdte Császár János bácsi. — Hát... dolgozgatunk .. dolgozgatunk — válaszolt az öreg Vasárnap reggel 8 órakor negyven villányi gazda érkezett Szck- szárdra autóbusz különjárattal. A villányiak, akik a szekszárdi gazdák látogatását viszonozták, először a pinceszövetkezetet néztek meg. Miután a pinceszövetkezetbe tömörült gazdák problémáit tanulmányozták, a délelőtt folyamán elmentek a Kajmádi Állami Gazdaság Bakta-hegyi szőlészetébe is. Pataki László szőlészeti mezőgazdász bemutatta a szőlőt, a korszerű szőlészeti berendezéseket és elmagyarázta a nagyüzem nyújtotta előnyök*?: a gazdáknak. A villányiaknak külí* nősen a szőlészet fiatal, egyéves te lepítése nyerte meg tetszését, mivel Az év első szüreti bálját rendezte meg vasárnap Szekszárdon az újvárosi KISZ-szervezet és a gazdakör közösen. Népviseletbe öltözött lányok, legények vonultak végig a szekszárdi utcákon vasárnap délután, szépszámú nézőseregtől kísérve. A lányok kezében kereplő, a legények kezében felpántlikázott fokos, mögöttük a zenekar. Vidám zene- és énekszóval vonultak, sőt táncolni is megálltak több helyen. A szüreti bálosok felvonuló csoportja felvonult a pártbizottság épülete elé is, ahol ugyancsak táncra kerekedtek. A tánc után Szabópá' Antal elvtárs, a városi párt-végrehajtóbizottság titkára köszöntötte a fiatalokat, majd a pártbizottság vezetői borral vendégelték meg őket. Schmidt. — Nem is tudnánk meglenni munka nélkül. — Látszik, pótoljátok a hiányzó tőkéket... — Nem olyan öreg szőlő ez, hogy kidobjuk... — Kár is lenne kidobni. 14—15 éves forgatás, ha trágyát kap, olyan tőkék lesznek, hogy mindegyik egy sajtár szőlőt ad. — Kapott is. Istállótrágyát, meg pétisót is. — János bácsi, mennyi idős lehet az a tőke? Y an vagy nyolcvan éves — Durgonics Ferenc szólt oda a két beszélgető öreghez. — Hát van annyi — bólintotta rá Császár János bácsi — ismerem, ebben a szőlőben csámborogtam 15 éven keresztül. A Szabó mérnöké volt... Itt hordtuk fel a követ, amikor a tanyát építette... a városi vízvezetékből, — és ezután olyan megjegyzést tett még hozzá, amiből félreérthetetlenül kitűnt, mennyire „szerette” egykori „kenyéradó” gazdáját. — Ide kadarkát telepítettem volna — jegyezte meg az öreg Sipos a szőlőoltványok csaknem kivétel nélkül jól sikerültek. Az állami gazdaság ebéddel vendégelte meg a látogatókat. Ebéd után a villányiak elmernek a Béke Termelőszövetkezet szőlészetébe. Majd a vendégek a termelőszövetkezet pincéjében poharazgatás közben szerezhettek tudomást a szövetkezet fejlődéséről, eredményéről. A villányiak búcsúzáskor hangsúlyozták, hogy a kapcsolatot ezután is fenn akarják tartani és a Béke Termelőszövetkezet tagjait és a szék szárdi gazdákat megkérték, hogy 1959. szeptemberében viszonozzák látogatásukat. Este az újvárosi gazdakör udvarán folytatódott a szüreti bál. Volt is dolga a csőszlányoknak, de a bírónak is, jónéhány nyakoncsípett szó- lőtolvaj felett kellett ítélkeznie. Ugyancsak fizethettek a szőlőtolvajok. Éjfélkor került sor a szőlőkoszorú — egy hatalmas, mintegy 40 kiló szőlőből készített szőlőfürt — árverezésére. Végül is hosszas alkudozás, licitálás után 150 forintért talált gazdára. Az újvárosi fiatalok szüreti mulatsága várakozáson felüli sikert hozott. ötszáznál több vendég mulatott, szórakozott egész éjjel, a szüreti bálnak csak a napkelte vetett véget. József, amikor a látogatók a szövetkezet idei telepítésű szőlőjéhez érkeznek. Meg is indokolta, miért. — Itt, a Bottyán-hegyen terem a legjobb vörösbor ... — Ami most már parlagon hever, azt azzal telepítjük be — válaszolt a szövetkezet elnöke. 1960-ig még legalább 10—13 holdat telepítünk. Felkapaszkodnak a dombra — talán innen nyílik a legszebb kilátás a városra — nézegetik, vizsgálgat- ják az új telepítést. — Szép, nagyon szép ... látszik, jó kezekben van... — hangzottak a megállapítások — Itt aztán egész nap a tőkék közé süt a nap. — Ott túl, azt a részt a Sztalinyec forgatta — mutatott az öreg Schmidt a túlsó dombra. — Aztán elég mélyen megforgatta? Aggodalmaskodott az egyik gazda. — Kézzel sem lehett volna jobban. Én láttam, hogyan dolgozik — válaszolt a másik. (Folytatás a 2. oldalon.) Szekszárdi gazdák a Béke Tsz szőlőjében Szüreti bál az újvárosi gazdakörben Huber Lajos elvtárs, a SZOT elnökségének tagja, a Közalkalmazottak Szakszervezetiének főtitkára ünnepi beszédét tartja a bonyhádi nagygyűlésen. Többszázan jöttek el a bonyhádi szakszervezeti napra a megye többi üzemeiből, állami gazdaságaiból is. Képünk a nagygyűlésen készüli. A tsz-mozgalomról, a parasztság helyzetéről, jövőjéről beszél Prantner József elvtárs, az MSZMP Tolna megyei bizottságának első titkára a Dózsa Népe Tsz jubileumi ünnepségén.
