Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-14 / 217. szám

1958 szeptember 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 9 Mihály bácsi elindult... Ipgymás mellett feküdtek egy ^ cserfabokor alatt. Tántorga Mihály, az idősebbik, nagybaju­sza, elnyűtt, zsíros vadászkalapot viselő fejőgulyás, fejét két tenye­rébe támasztva a csendesen lege­lésző nyájat figyelte. A társa, Buzgoni Ferenc, a hátán feküdt, s a vénasszonyok nyarának tüzes napsugarai elől, amelyek áttörték a bokor lombozatát, újsággal ta­karta el az arcát. A hosszú hallgatást Buzgoni hangja törte meg. —I Azt hallotta-e Mihály bátyám, hogy a Szabó Mátyás visszatér kö­zénk? Az öreg kissé haragosan fordult a kérdező felé, s megjegyezte: — Na, a fene sem ismeri most már ki magát. Mikor két évvel ez­előtt a bolondos ötvenhatos őszi szelek elvitték, azt mondta, hogy soha többet nem jön közénk, most meg ... Most meg visszakönyörgi magát. Buzgoni levette az újságot az arcáról és hunyorogva mondta: — Nem könyörög az, Mihály bá­tyám. — Nem-e? Hát talán mi könyör- günk? — kérdezte az öreg és mi­után a pipát kivette a fogai közül, sercintett egyet. —■ Mi sem könyörgünk — fűzte tovább a szót Buzgoni —, de azért én most, hogy az őszi számvetések ideje itt van, elmentem hozzá és megkérdeztem tőle ... No, pajtás, hogy jobb? Egyedül vagy a közös­ben? — Aztán — érdeklődött az öreg, most már teljesen Buzgoni felé fordulva. — Aztán, amikor azt mondta, hogy még nemigen ért rá számve­tést csinálni, elővettem a ceruzát, papírt, s rábeszéltem a számom lásra... A gyerekek meg az asz- szony már rég húzták a lóbőrt, de mi még mindig számoltunk az én Szabó Matyi komámmal, s éjfél is elmúlt, amikor a számoktól neki- tüzesedve a tenyerembe csapott és azt mondta: „Látod, ezt én is sej­tettem, hogy ti jobban jöttök ki, mint én, de most, hogy a számo­kat látom, ez nekem többet ér, mintha lyukat beszéltél volna a hasamba a szövetkezés előnyeiről. — Így mondta — mormolta az öreg. — iQV — hagyta rá Buzgoni és tovább folytatta. — De azért ne­hogy azt gondolja ám, hogy rög­tön belépési nyilatkozatot kért. Vissza volt még az apja, a felesé­ge meg a legényfia beleegyezése... Pontosan hat estémbe került, mire aztán a kitöltött belépési nyilat­kozattal hagytam el a portáját. — Hatszor nem rösteltél el­menni? — Az öreg arca bíbor­vörösre változott. — Én, hallod, egyszer sem mentem volna el, nem én... Majd jön az, ha, akar... Nekem már elég volt az agitációból, én nem megyek többet sehová, senki portájára sem... Éppen eleget csi­náltam. Többet nem rovom az ut­cákat. Mennyit is mentem... Meny­nyit... Ketten szoktunk menni a Lidi nénéddel, ő az egyik utcai- soron, én a másikon. Egyik Kazból ki, a másikba be... így ment ez minden vasárnap, így ősz táján. Ttuzgoni felkelt a földről és az öreggel szembe nézve, a hangjában némi sajnálkozással mondta: — Hogy beszélhet így, Mihály bátyám? Maga, aki a pártnak is tagja. Magának tudni kell, hogy a termelőszövetkezet nem egy-két kiváltságos embernek akar Kána­ánt. Mi nem gubózhatunk be, nem zárkózhatunk el. Nekünk az egész falut rá kell vezetnünk a jobbik útra. — Majd jönnek azok úgyis, ha látják, hogy nekünk jobban megy — vetette közbe az öreg. • — Hogyan jönnének, ha elzár­kóznánk előlük. Hiszen beszédből ért az ember. Minél több estét együtt vagyunk, minél több közös számolást végzünk, annál hama­rább rádöbbennek a valóságra, a szövetkezet előnyére. Tudja, nem­csak én mentem el hatszor a Szabó Matyi komámhoz, hanem az is el­jött egyszer hozzám, kíváncsi volt az éléskamrámra, a padlásomra, sőt még a ruhás szekrényeket is megmutogattam neki... Bizony hosszú út vezetett addig, amíg a nevét a belépési nyilatkozat alá kanyarintotta. — Nyelt egyet és mielőtt az öreg közbeszólhatott volna, gyorsan folytatta tovább: — Aztán meg tudja, most már nem úgy megy ám, mint ahogy maga gondolja, látszik, hogy nem volt ott a legutolsó taggyűlésen, most már nem házról házra kell járni... De nem ám... Hanem nekünk azo­kat kell felkeresni, akik közel áll­nak hozzánk... Akikről látjuk, hogy már nem bírják velünk a futamot. Mert hisz az igaz, hogy néhány év és már a legtehetősebb középpa­rasztot is magunk mögött hagyjuk, na de egyelőre még nem mindegyi­ket kerültük el... Nem így van? — Valahogy így van — bóloga­tott az öreg, s tekintetével a le­nyugvóban levő napot szemlélte, aztán nehézkesen feltápászkodott, megmarkolta a girbegörbe terelő botot és rákiáltott a pulira: — Ergye te... — terel iket — aztán Buzgómhoz fordult és csen­desen megjegyezte: — Gyere, be­tereljük őket, aztán nekilátunk a fejésnek. az esti A mikor ^ végeztek, Buzgoni munkákkal legna­gyobb csodálkozására a Temető utca sarkánál Mihály bácsi hang­jában egy kis zavartsággal, azt mondta: — Ha előttünk mégy el, légy szíves szóljál be az asszonynak és mondd meg neki, hogy ma ké­sőbben megyek haza. — Buzgoni éppen indulni akart, amikor az öreg hangja még egy percre meg­állította:< — Elmegyek a Horváth Lajcsi komámhoz — mondta kissé rekedtes hangon Mihály bácsi. — Megpróbálom, hátha sikerül visz- szahozni közénk. Mert hisz én is tudom, ne félj, hogy most itt az ideje a szövetkezeti szervezésnek. Az őszi szél már a mi javunkra fúj... (Haypál) A gabonavetőimag előmelegí­tés gyakorlati módszere A gabonavetőmagoknak ahhoz, hogy csíraképességük az előírt mér­téket elérje, aratás után utóérési fo­lyamaton kell átmenni még akkor is, ha az aratás teljes érésben történik. Ha az aratas és a vetés között ren­delkezésre álló rövid idő nem teszi lehetővé a szükséges utóérés lefolyá­sát, a vetőmagnak csírázóképessége gyengül. De a vetőmagot közvetlen a vetés előtt is lehet melegíteni, mégpedig napon. Erre legjobb mód­szer az, hogy a vetést megelőző na­pokban a gabonát szabadban, pony­ván. 5—6 centiméter vastagságban szétterítik és ezt óránként gereblyé-- zik. Ezzel az eljárással néhány nap alatt elérhető, hogy a gabona csíra­képessége elérje a kívánt mértéket. A kishaszonbérleti szerződé­sekről A földhaszonbérleti szerződések megkötésére változatlanul a 63-as számú kormányrendelet érvényes. Ennek értelmében a községi tanácsok az állami tartalékföldeket elsősorban az állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek, termelőcsoportok és terme­lési társulások számára tartják fenn. Amennyiben a községben ilyen nincs, vagy az állami tartalékföldekre igényt nem tart és a pedagógusok részére is megtörtént az illetmény- földek kiadása, a fennmaradó tarta- lékfcldekre a dolgozó parasztság kis- haszonbérleti szerződést köthet. Külön fei kell hívni a figyelmet a 63-as számú rendeletnek arra a pontjára, amely szerint csak dolgo­zó paraszt részére lehet haszonbér­letbe tartalékföldet kiadni. Tehát azok a más fő foglalkozásúak (vas­utas, postai alkalmazott, bányász, stb.), akiknek októberben a béneti szerződésük lejárt, azt meg nem hosszabbíthatják és újat nem köt­hetnek. Megállapították a szőlő és bor felvásárlási árát a Az élelmezésügyi miniszter rende­letet adott ki a borszőlő, szőlőcefre, must és bor felvásárlási árának meg­állapításáról. A rendelet első része tartalmazza, hogy a különböző áru­csoportokba tartozó boroknál mennyi a megkövetelt szesztartalom és egyéb feltételeket sorol fel. A ren­deletnek terjedelmes része foglalko­zik a fajtisztasági felárak és minő­ségi jutalmak kifizetésének feltéte­leivel is. Ezen kívül a rendelet táb­lázatban ismerteti, hogy melyik bor­vidéken, mennyi a szőlő, a must, a bor felvásárlási ára. Az említett ren­delet a Magyar Közlöny szeptember 9-i számában jelent meg. Hol lesz vásár? Országos állat- és kirakodóvásár szeptember 15-én a megyében Báta- széken és Bonyhádon, 16-án Tamási­ban és 20-án Dunaszentgyörgyön lesz. Mit kap a megye a 3 éves terv második évében? Berta Kálmán elvtárs, a megyei tanács v. b. tervosztály vezetője, tá­jékoztatta szerkesztőségünk munka­társát a megye hároméves tervével kapcsolatban. Mint mondotta, min­den számadatot még nem tudnak hitelesen, mert most van folyamat­ban több megyei javaslat felülbírá­lása. Az 1959-es év megyei beruhá­zásairól azonban már pontos ada­tok állnak rendelkezésre. A KÖVETKEZŐ évben a helyiipar fejlesztésére egy­millió-hatszázezer forintot fordíta­nak. Folytatják a Szekszárdi Ke­nyérgyár építési munkálatait, két­millió-hétszázezer forintos költség­gel. így a jövő évben csaknem tel­jesen befejezik a kenyérgyár épí­tését és decemberben már üzemel­tetni is tudják. Csak az utolsó simí­tások maradnak a következő, az 1960-as évre. A szekszárdi fürdő építését szin­tén foytátják a következő évben. A fürdő építéséhez már megkezdődött az építővállalat felvonulása és az idén mintegy 400 ezer forintot fordí­tanak erre a célra. A következő év­ben 600 ezer forintos költséggel folytatják a fürdő építését és mire teljesen kész lesz, több mint két­millió forintba kerülnek a költsé­gei, teljesen 1960-ra készül el. A jelenlegi strand mellett épül és nem csak a nyári strandolok részére lé­tesítenek medencét, hanem kádak­kal és gőzkamrával ellátott részle­ge is lesz. Mintegy 20—25 kádat he­lyeznek el az épületben. Az 1959-es évben három vagy négy mélyfúratú kút létesítése válik le­hetővé megyénk területért. Még nem döntötték el, hogy melyik községek kapják ezeket a mélyfúratú kutakat. A szerint fogják elbírálni, hogy hol vannak a legnagyobb problémák a vízellátás terén. UZDON megkezdik a Sió-híd építését. A je­lenlegi fahíd helyett tartósabb anya­gokból készül majd az új híd. A kö­vetkező évben 500 ezer forintot for­dítanak a híd építésére és mire el­készül, körülbelül egymillió forint­ba kerül. Jelentős összeget fordít az állam a hároméves terv második évében az iskolák bővítésére, összesen 28 új tantermet kap a megye beruhá­zás formájában. Ezek mind új isko­lák lesznek és építenek hozzájuk ta­nítólakásokat is, két szoba konyhá­val és mellékhelyiségekkel. Ebből a keretből Fürgéd kettő, Fácánkert négy, Kölesd négy, Iregszemcse négy, Sárpilis kettő, Tolna négy, Pálfa kettő, Mucsfa kettő, Nagymá- nyok négy tantermet kap. Ezenkí­vül megkezdik a következő évben Bonyhádon egy nyolc-, Mázán pedig egy négytantermes iskola építését is. Nagy erőfeszítéseket tesz az ál­lam a következő évben is a lakás- probléma megoldására. Szekszár- don és Dombóváron bérházakat épí­tenek. A mennyiségről még nincs pontos hír. SZEKSZÁRDON a következő évben megkezdik egy modem, minden igényt kielégítő kétemeletes rendelőintézet építését. Az építési költségek összesen mint­egy 3 millió forintba kerülnek. A következő évben egymillió-négyszáz­ezer forintot fordítanak a rendelő- intézet építésére. Az új kórház mel­lett fogják felépíteni ezt a rendelő- intézetet és ezzel sikerül majd meg­szüntetni azt a lehetetlen állapotot is, ami jelenleg fennáll, hogy a vá­rosban négy helyen vannak a szak- rendelések. Ugyanakkor a kórházat is nagymértékben tehermentesíteni tudják. Az egészségügyi berendezé­sek, felszerelések költségei is elérik majd az egymillió forintot. 1959-ben befejeződik Szekszárdon a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás építése is a Vörösmarty utcában. Az idén 500 ezer forintot, jövőre pedig 800 ezer forintot for­dítanak az építkezésre. így a követ­kező évben már megkezdi a műkö­dését is. Bogyiszlón a kultúrház építését — értesüléseink szerint pár hét múlva — megkezdik és mintegy 200 ezer forintot még az idén „beépítenek”. Jövőre 500 ezer forintot fordítanak erre a célra. Zenekart szerveztek a fácánkerti tsz-ben A fácánkerti Vörös Hajnal Ter­melőszövetkezet — mert tavalyi ered ményei alapján első lett a megyében — 10 000 forint jutalmat kapott. Az említett összeget kulturális célokra fordították. A termelőszövetkeze fiataljaiból zenekart szerveztek, a zenekar új hangszereket kapott. A zenekar vezetője Pozsonyi Miklós. Valamennyi zenész a tszi-ből került ki, s többségük fiatal. A terv az, hogy vasárnaponként és ünnepnapo­kon a zenekar szórakoztatja majd a termelőszövetkezet tagjait. Á Hazafias Népfront kezdeményezésére ankétot tartottak a bonyhádi orvosok A Hazafias Népfront járási bizott­sága ankétra hívta össze Bonyháil orvosait, párt, tanácsi és tömegszer­vezeti vezetőit. Balogh József járási népfront titkár bevezetője után dr. Hegedűs Adámné, járási főorvos vitaindítóként ismertette dr. Do- leschall Frigyes egészségügyi mi­niszternek a Belpolitikai Szemlében Három hét múlva befejezik a keideráztatást A Tolnanémedi Kendergyárban az idén közel ötvenezer mázsa kender áztatását írta elő a terv. A szezon eddigi ideje alatt már a terv több mint nyolcvan százalékát megvalósí­tották. Úgy tervezik a gyár vezetői, megjelent írását az orvos és a bete­gek közti kapcsolat 'megjavításáról. A cikk ismertetése után élénk, közel három órás vita alakult ki, amelynek során az orvosok mélyre­ható elemzéssel beszéltek munkájuk szépségéről és annak nehézségeiről. Beszéltek a munkájukat nehezítő különböző körülményekről és ugyan akkor javaslatokat tettek az orvos munkáját gátló bürokrácia naegszün- -tetésére. Szóvátették azokat a sérel­meket, amelyek az elmúlt évek során érték az orvosokat és elmondták, jól esett, hogy a népfronton belül a he­lyi politikai és államhatalmi szer­vek vezetőivel közösen megbeszél­hették problémáikat, őszintén és nyíltan szóvátehették sérelmeiket és javaslataikat. Az ankéton megjelent és felszó­lalt Notheisz Nándor elvtárs. a Já­rási Pártbizottság titkára, aki elis­meréssel nyilatkozott az orvosok ne­héz és felelősségteljes munkájáról. A párt és állami szervek messzemenő támogatásáról biztosította a bony­hádi orvosokat és kérte, hogy a jövő­ben is ilyen bizalommal forduljanak a politikai vezető szervekhez, mint ezen az ankéton tették. A Hazafias Népfront járási bizott­sága az orvos-ankét jó tapasztalatait felhasználva a jövőben hasonló an­kétra kívánja összehívni a bonyhádi pedagógusokat, munkásokat, termelő szövetkezeti tagokat^ kisiparosokat, nyugdíjasokat, s velük megbeszélni az egyes rétegek sajátos problémáit. * hogy október első napjaiban befeje­zik az áztatást és ezzel egyidőben a tervet is teljesítik: annyi ázott ken­dert termelnek, hogy a jövő évi fel­dolgozáshoz szükséges mennyiséget biztosítani tudják. Képeinken az áz- tatós brigád. Németh János csoport­ja a kender kiszedését, míg Maráczi István csoportja a medencék beraká­sát végzi nyers kóróval.

Next

/
Thumbnails
Contents