Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-14 / 217. szám

1958. szeptember 14. TOLNA iöEGXEI NBPÜJSAG 7 Hatvan éves a Tolnai Selyemfonógyár Hatvan éve kezdték el építeni a Tolnai Selyemfonógyárat. A hat év­tized elmúlt, változott az ország, a társadalmi rendszer, új munkások váltották fel a nyugdíjazottakat, azokat, akik kidőltek a sorból. Egy gyár történetében hatvan év nem hosszú idő. Különösen nem akkor, ha ipari üzemről van szó. A selyem­fonalgyártás többezeréves múltra tekint vissza. A tolnai selyemfeldol­gozási múlt tehát csak egy elenyé­Csak akkor lenne krónikánk tel­jes, ha néhány sorban elmondanánk az évezredekkel ezelőtti hemyóte- nyésztés történetét. Ez azonban helyszűke miatt szinte lehetetlen. Néhány mondatban csupán azt a fontosabb, érdekesebb történelmi feljegyzéseket tehetjük, amelyeken keresztül érthetővé válik a selyem­fonaltermelés mai technológiájának értékelése, megértése. A selyemhernyó eredetét, a tör­ténelem előtti idők ködfátyola, ho­málya) takarja. A selyemhernyó- tenyésztésről a kínai birodalom év­könyvei már i. e. 2640-ben megem­lékeznek. A selyemhernyó valami­kor vadon tenyészett, éppen úgy, mint az eperfa. Legrégibb feljegy­zések is a kínai selyemhernyó- tenyésztést említik meg. Az időszá­mításunk előtti 3000 évvel már fog­lalkoztak Kínában selyemhernyók házi-(szelíd)tenyésztésével. A történelem feljegyzései szerint a selyemhernyó és az eperfa Nyu- gat-Ázsiában régóta elterjedt. A se­lyemgubó feldolgozás háromezer év előtti módjáról a mai történelem még keveset tud. Perzsiában, Indiá­ban és Szíriában a vadon tenyésző selyemhernyónak a lepke által ki­fúrt gubójáról szaggatták-tépték le a Hazánkban elsőként Passardi Já­nos olasz szakember kezdeményezte a selyemhernyótenyésztést. 1680-ban rakták le a selyemhernyótenyésztés magyarországi alapjait. Ez a vállal­kozás azonban nem járt kellő siker­rel. Mária Terézia uralkodása alatt a selyemhemyótenyésztés jobban elterjedt, különösen az ország déli részén. Csak 1879, a székesfehérvári országos kiállítás után vette kezde­tét a selyemhernyótenyésztés elter­jedése. Bezerédj Pál miniszteri meg­hatalmazott 1888-ban megszervezte, szervezetté tette a selyemhernyóte- * nyésztést és feldolgozást. Uj gyára­kat, átvevő és feldolgozó helyeket létesítettek. Selyemgombolyító gyár létesült Tolnán is a századforduló előtt, 1898-ban, Szekszárdon ekkor már üzemben volt a gubóbeváltó és petekeltető állomás; Selyemtenyész­tési Felügyelőség. Lényegében ekkor kezdődik a gyár története. Gyár épül Tolnán A fonógyár alapjainak lerakása, a gyár üzembehelyezésének hire, a községben közömbösséget váltott ki Ez a közömbösség abból fakadt, hogy a gyár munkásnői Olaszországból telepített nők voltak, majd pedig menhelyi és helyi nők jöttek a gyár­ba dolgozni. A fonoda 1900-ban kezdte meg működését. Kezdetben olasz szakembeerk irányították a munkát. Később megépítették a 240 dolgozót befogadó árvalány otthont. Az árvalányok begyakorlása a mun­kába, lassan kiszorította az olasz nőket. Jellemző volt a menhelyi ott­honra, hogy onnan 11 éves lányokat is vittek a fonodába dolgozni. A menhelyi lányokat a gyárban levő otthonban helyezték el. Fizetésük­ből levonták a szállás és étkezés költségeit, s ezenkívül a fenmaradó pénzt takarékkönyvbe rakták. (Saj­nos, nyoma sincs annak, hogy a be­fizetések a munkásnők részéről mi­lyen összegűek voltak, csupán má­sok elbeszéléseiből lehet arra követ­keztetni, hogy a menhelyi lányok betétje igen kevés, legtöbb esetben semmi volt.) Az árvalányok, de később a tolnai munkásnők is elsajátították a se­lyemfonást. Ettől az időtől kezdve (1906) a gyárban csak menhelyi ár­valányok és tolnai munkásnők dol­goztak. (Jelenleg csak egy munkás­nő van a gyárban, aki lakója volt a menhelynek.) A munkásnők begya­korlása mellett megfelelő szakember gárda is kinevelődött. A gyár első igazgatójának a földművelésügyi mi­nisztérium (nem ipari jellegűnek tartották a selyemfonógyárat) Stein Józsefet nevezte ki. A gyárban 120 fonóegységgel, egységenként 8 fo­nófejjel működtették a gépeket. A .napi fonaltermelés, a teljes kapaci- iás figyelembevételével 70 kilo­Egy szakma krónikája sző kis töredéke annak a munká­nak, amelyet az emberiség a se- lyemhernyótenyésztés és fonalfel­dolgozásban elvégzett. Cikksoroza­tunkban emléket állítunk a selyem­fonógyár történelmét alakító mun­kásoknak, felidézzük a múltat. Mi a gyár történetének megírásával tesz- szük emlékezetessé a tolnai selyem­feldolgozási szakmát, a nevezetes évfordulót. selymet, mint a gyapotot, és ebből fontak fonalat. A kínaiak ellenben már gondos tenyésztés alá vették a hernyót és annak gubójáról a szál­selymet úgy gombolyították le. Kína hosszú ideig meg tudta őrizni a selyemgubó feldolgozás technikáját. A nemesített selyem­hernyó petéje — a vadon élő her­nyót házilag tenyésztették — bár később mégis átjutott a kínai nagy­falon. Kínából Koreán keresztül az időszámítás előtti első században először Japánban terjedt el a se­lyemhernyó „ipari-jellegű” tenyész­tése, melyet az akkori uralkodók fontos kérdésnek tartottak. A selyemhernyó a későbbiek so­rán Európában igen elterjedt. Kü­lönösen Olaszországban, majd pe­dig később Franciaországban hono­sodott meg. Mindkét országban igen fejlett volt a selyemhemyótenyész- tés és fonalfeldolgozás. Külön epres­kerteket telepítettek, hogy a tenyész téshez szükséges táplálékot — eper­falevelet — biztosítani tudják. Olaszországból terjedve Európa több államában, főleg az uralkodók honosíttatják meg a selyemhernyó- tenyésztést, ezzel egyidőben a fonal­feldolgozást is. gramm volt. A fonófejek 1910-ig sűrített levegővel működtek, és csak ekkor alakították át a mai zsinór­hajtású fonófejekre, amely változás némi termelékenységemelkedést ho­zott. 1918-ban, mielőtt a gyárat az ál­lam bérbeadta a Magyar—Olasz Bank Rt.-nek, feloszlatták az árva- lányotthont, a lakók egy részét a győri hasonló gyár otthonában he­lyezték, egy része pedig „szabad” életet választott. Munkásmozgalom Munkásmozgalomról, mint olyan­ról nem beszélhetünk a gyárban. Nyomát, írásos dokumentumot nem is tudnak mutatni erről. Csupán a régi munkásnők emlékezéseiből le­het arra következtetni, hogy csak a csírája volt meg ennek. Ez a csíra az volt, hogy egy-két bátrabb mun­kásnő szószólója volt a többieknek, ha valamit el akartak intézni. Erre vezethető vissza az az eset is, ami­kor a fonodába hivatták a gyár ak­kori igazgatóját, hogy engedélyezze részükre a menhelyi lányok fürdő­jének használatát. Szociális és kul­turális létesítményekről nem tesz említést egy idős munkásnő sem. Csupán annyit mondanak, hogy ak­kor nem volt öltöző, mosdó, az élel­met, a gőzölgő gép fölött szatyorban tartották. A Tanácsköztársaságra visszaem­lékezve, elmondják még ma is a munkásnők, hogy akkor fegyelem volt a gyárban, dolgoztak. Sztrájk­ra, leállásra csak a fehérterror ide­jén s után került néhány esetben sor. De ezek sem voltak említésre méltó események. Ugyanis ezek hi­telességét sajnos nem lehet bizonyí­tani. írás az eseményekről nem ma­radt fenn, a munkásnők által elbe­szélt történetek pedig keresztezik egymást. Közben változott a gyár. Egyre növelték a termelést, minden esz­közt igénybe vettek, hogy még töb­bet termeljenek a munkásnők. Hi­hetetlenül alacsony bért fizettek. Bár ipari üzem volt, mégis a mező- gazdasági munkásokhoz hasonló bért kapták. Hogy mégis többet fi­zessenek a munkásnőknek, kedvet adjanak nekik a több munkához, rendszerint ősszel „bevásárlási se- gély”-t, tavasszal pedig kétheti fi­zetésnek megfelelő összegű segélyt adtak. A munkásmozgalom tehát lassan fejlődött. Szakszervezetről ebben az időben a gyárban még nem is tud­nak. Az 1928—1930. évi nagy vál­ság sem érintette lényegében a gyá­rat. Munkáselbocsátásra nem ke­rült sor, sőt 1929-ben 450 munkás, míg 1923-ban csak 350 munkás dol­gozott a gyárban. Az első sztrájk­féle megmozdulásra 1934-ben került sor. Decemberben a gyár akkori fia­tal fonodavezetőjét, nem tudni mi okból, eltávolították. Néhány hang­adó munkásnő szervezte a fonónő­ket sztrájkra. Ez a sztrájk azt cé­lozta, hogy nem dolgoznak addig amíg a vezetőt vissza nem veszik. Délben, ebédidőkor, az eDéd elfo­gyasztása után a munkásnök leültek a gépek mellé, de nem dolgoztak. A félnapos „ülősztrájk” eredménnyel járt, a gyár igazgatósága nem bo­csátotta el a munkavezetőt. A sztrájk azonban nem terjedt ki gaz­dasági, még kevésbé politikai jelle­gű követelésekre. Az első ilyen politikai, illetve gazdasági jellegű sztrájkra 1936-ban került sor. A nyár folyamán leáll­tak az évi karbantartást a gépeken elvégezni. A gépeket azonban nem­csak karbantartották, javították, ha­nem a nyolc fonófejes egységek egy részét 12 fonófejesre szerelték át. Ketterer Erzséoet, a gyár jelen­legi dolgozója, így beszéli *el a sztrájk történetét: „Amikor befejezték a javítást — mi csak erről tudtunk — bemen­tünk, hogy dolgozunk tovább. Töb­ben azonban már előre bent jártak a gyárban, és kihozták a hírt, hogy a régi bérért nagyobb teljesítményű gépeken kell majd dolgozni. Ezt nem tudom ki, s hogyan szervezte, de amikor bementünk, senki nem ült a gépekhez. Hiába volt az igaz­gató részéről fenyegetés, kérés. Mi azt hajtogattuk, hogy a gépeken ennyi fonófejjel nem lehet ilyen kevés bérért dolgozni. Később a sztrájk negyedik napján a csoport- vezetőket ültették le a gépek mellé, hogy ők próbálják ki a fonást. A csoportvezetők havi fixfizetést kap­tak. És még amiért a gépekhez le­ültek dolgozni, állítólag külön öt pengőt is kaptak. Még ekkor sem mentek be dolgozni a munkásnők. Majd csak akkor, amikor 2 filléres órabéremelést megígértek és meg­adtak. A sztrájk után egy-két hétre mindenkinek rendkívüli segélyt utaltak ki. A sztrájkot állítólag Pók Ferenc- né és Budai Erzsébet szervezték. Mindkét munkásnőt a sztrájk után elbocsátották és csak akkor vették őket ismét vissza, amikor küldöttség járt az igazgatónál a munkásnők visszavétele érdekében. A későbbi évek során, a háború kezdetén hadiüzemmé nyilvánítot­ták a gyárat. A termelés kizárólag hadi célokra történt. A hadiüzem­ben még az évekkel előtti munkás- mozgalmi tevékenység sem volt. Minden követelést s kérést elutasí­tottak, s nem egy esetben történtek nagyobb mérvű elbocsátások is. A háború alatt egy esetben volt leállás. Ennek történetét pontosan nem lehet megtudni. Kik szervez­ték, az sohasem derült ki, hiába kerestették a csendőrökkel, igaz, hogy a követelést sem teljesítették. A háború alatt a gyárban 700 mun­kás dolgozott, melyhez hasonló lét­számmal annak előtte és utána sem dolgoztak. A felszabadulás után A háború befejezése után változás állt be a gyárban. Néhány évig még a tőkés érdekeltségű gyárigazgatók voltak jelen, később azonban mun­kás-igazgatók kerültek a selyem­fonógyár élére.-A felszabadulást kö­vető években szinte technológiai forradalomnak lehet nevezni a gyár­ban végbement változásokat. A fo­nodában például klímatizáló beren­dezést szereltek fel. öltözőt és tus- solót kapott a fonoda és cémázó részleg. Napközi és bölcsőde nyílt a gyárban. Később üzemi konyhát is nyitottak. A kultúra, a szórakozás lehetőségeit megteremtették, ott ahol félévszázadig csak a robot, a munka volt az úr. A bérek rendezé­se, igazságos fizetés a munkások megelégedését eredményezte. S nap­jainkban már azt mondhatjuk el, hogy egyik legkorszerűbben felsze­relt szociális létesítmények, kultu­rális lehetőségek állnak a dolgozók rendelkezésére. A gyár további ter­vei, melyet 15 éves távprogramban dolgoztak ki, látni engedik a jövőt, amikor majd az egykori menhelyi lányok foglalkoztatására épült gyár helyén új rendszerű fonógépek, szö­vőüzemrészek és festődében készítik a tolnád munkásnők a selyemfonalat. * Egy alig több, mint félévszázados gyár történetét megírni nem könnyű feladat. Nem is lehet ez az írás teljes — már terjedelménél fogva sem —■ hisz a tolnai munkások hely­zetéről, a gyárban történt esemé­nyekről regényt lehetne írni. írá­sunk álljon emlékeztetőül, a jelen és a jövő szocializmust építő mun­kásai előtt. Fridrich—Pálkovács Selyemhernyótenyésztés 3000 évvel ezelőtt Selyemhernyótenyésztés hazánkban Rövidesen megkezdik a kisiparosok mestervizsgáztatását A kisipari mestervizsgákról szóló könnyűipari miniszteri rendelet ér­telmében a KIOSZ Tolna megyei Titkársága is felállította az asztalos, bádogos, bognár, szíjgyártó, cipész, férfi és női szabó, férfi és női fod­rász, késes, kovács, lakatos, szoba­festő, mázoló, műszerész és villany- szerelő képesítéshez kötött iparok­ban a mestervizsga bizottságokat. Ezek a mestervizsga bizottságok a közeljövőben megkezdik a vizsgáz­tatásokat. Mestervizsgát kell tenni mind­azoknak, akik képesítéshez kötött iparra kérnek új iparjogosítványt, ha abban a szakmában előzőleg nem volt önálló ipar jogosítványuk, vagy nincs mesterlevelük és azok­nak a működő kisiparosoknak, akik 1956. január 1. után kapták a képe­sítéshez kötött iparra szóló ipar jo­gosítványukat, ha arra az iparrá elő­zőleg nem volt önálló iparjogosítvá­nyuk, vagy nincs mesterlevelük, Ezenkívül jelentkezhet mindenki, aki valamely képesítéshez kötött iparban a mesterlevelet megkívánja szerezni, ha az e’őfeltételéket igazol­ja. A mestervizsgára jelentkezni min­denkinek a munkahelye szerint ille­tékes KIOSZ megyei titkárságánál kell. A kőműves, ács szakmákban egyelőre az egész ország területé® nincs vizsgáztatás, ezekben a szak­mákban a későbbiek során megje­lenő külön rendelkezés intézkedik. A mestervizsga írásbeli, gyakorla­ti és szóbeli részből áll. Az írásbeli rész valamely szakmába vágó mun­ka rajzának, tervének és árvetésé­nek önálló elkészítése, a gyakorlati rész az ipar körébe tartozó munka nagyobb jártasságot és magasabb szakmai tudást igénylő részének el­végzése: vizsgadarab elkészítése. A szóbeli rész iparjogi, közigazgatási, adó, ár ügyekkel kapcsolatos isme­retek megvizsgálása. A KIOSZ Megyei Titkársága kellő számú jelentkező esetén (legalább 15 fő) szakmánként előkészítő tan­folyamokat szervez, melyre jelent­kezni lehet a KIOSZ helyi csopor­toknál. A kisipar gyakorlásáról szóló tör­vényerejű rendelet szerint azoktól a működő kisiparosoktól, akik a ren­deletben megszabott határidőig nem teszik le a mestervizsgát, ha erre kö­telezve vannak, az iparjogosítványt vissza kell vonni. A döbroközi „talicska-gyár“-ban A megye egyik legkisebb kisipari szövetkezete a döbröközi Vegyes KTSZ. Tizenöt tag dolgozik a szö­vetkezetben: négy asztalos, öt bog­nár és mellettük két gatteros, egy kovács és három lakatos. Az asztalos részleg szinte kizáró­lagosan a lakosság számára dolgo­zik, különböző bútorokat készít. A négy asztalos számára egész éven keresztül biztosított a munka, sőt jelenleg annyi rendelésnek kell ele­get tenniük, hogy erre az évre mác nem is vállalhatnak munkát. Jelentős a szövetkezet bognárainak a munkája. Az öt ember a »►dunán­túli talicskagyár« dolgozói, ők készí­tik ugyanis a MÁV, az Aszfaltút­építő Vállalat részére a talicskákat. Az első félévben mintegy 600 talics­kát készítettek és most van a MÁV részére leszállítás alatt 500 talicska. A szövetkezet félévi munkájának értéke 382 000 forint volt. Ebből 239 000 forint a lakosság számára végzett munka, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium építőipará­nak 52 000 forint, a belkereskedelem­nek 69 000 forint értékű munkát vé­geztek. Tehát túlnyomórészt a döb­röközi és szomszéd községbeli lakos­ság részére végeztek különböző mun­kákat. Itt kell megemlékezni a laka­tosok munkájáról. A környéken igen kedvelt a vasrácsos kapu. Egy-egy ilyen kapu a lakatosipar remeke és ugyancsak kitesz magáért ebben a munkában a szövetkezet három la­katosa. A lakatosok készítettek pél­dául teljesen házilag szalagfűrészt a bognárok részére és azt tervezik, amint szűnik majd a munkájuk a tél felé, az elavult, favázas gatter helyett is újat készítenek. A szövetkezet jövő évi terveiben szerepel kőműves-részleg működte­tése, tekintettel a lakosság nagy­arányú lakásépítkezéseire. INNEN­Társadalmi tulajdon-védelmi an- kétot szervezett a Hazafias Nép­front dombóvári szervezete a Talp­fatelítő Vállalatnál. A város és az üzem dolgozói közül mintegy 100 részvevője volt az ankétnak. * Két-két millió forint hűségju­talmat osztottak ki az idei Bányász Napon a jól dolgozó bányászoknak Máza és Nagymányok községben. * Nőtanács-ülést tartottak Tolna- némediben. A vita alapján határo­zatot hoztak a parasztasszonyok közti szervező-nevelő munka foko­zására és a szülői munkaközösség munkájának (különösen a szülők és tanítók közti kapcsolat) megja­vítására. * Közgyűlésen beszélték meg a ta­mási Vörös Szikra Tsz-ben és a pincehelyi Rákóczi Tsz-nél a tag­ságnak az őszi munkákra való fel­készülését. * összevont pártvezetőségi ülést tartottak Bátaszéken szeptember 10-én a Vasút Forgalom és a Fűtő­ház pártvezetőségei. Napirenden a kommunistáknak az őszi forga­lomra és az oktatásra való felkészí­tésének közös problémái voltak. * KISZ-szervczet alakult a napok­ban a pincehelyi vasútnál. A fia­ONNAN tatok közül tizenhat alapítója van a szervezetnek. * Zöldségtermelési mezőgazdasági termelőszövetkezetté alakul át a szekszárdi zöldségtermelési szak­csoport, mely eddig 15 kát. holdon 16 taggal gazdálkodott. * Látogatáson vett részt az Alsó- lepcrdi Állami Gazdaságban a dombóvári járás területéről 64 egyéni paraszt és szövetkezeti tag. * Uj termelőszövetkezet alakult Kocsolán. Az alapító tagok tizen- ketten vannak és 112 kát. hold föl­det visznek be a termelőszövetke­zetbe. * Sajtóbizottságot alakítottak Dom- bóvárott a városi pártbizottság közreműködésével. A bizottság feladatául tűzte a pártsajtó ter­jesztését, az előfizetők számának növelését. * Harminckét kisiparos szerződte­tett ipari tanulót a tamási járásban az idei tanév megkezdéséig. * A dombóvári Hazafias Népfront választott szervében működő kom­munista csoport a napokban ülést tartott. Ott megbeszélték, hogy a népfront előtt álló legfontosabb feladatok kapcsán mi a kommu­nisták és a kommunista csoportok feladata.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents