Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-14 / 217. szám
„Könyvszerető emberek“ Villamoson döcögsz, vagy autóbusz- szal száguldsz otthonod felé, hajó ringat vonaton utazol, vagy repülő repít távoli égtájakra, olvasó magyarokkal találkozol. Díszes bőrkötésben vagy az Olcsó Könyvtár sárga fedőlapjai között könyvet szorongat rázkódó kezük. Olvasó nemzet lettünk, s ennek hatása alól nem tudja magát kivonni senki. Kultúrforradalmunk diadalának tudtam be magam is, amikor Kovácsné könyvet kért kölcsön olvasni. Kovácsék a szomszédban laknak. Gazdasági pályán működnek mindketten, és saját reményeiket is meghaladó gyorsasággal tollasodnak. Most rendezték be például új lakásukat. Kombináltszobájukban is új könyvszekrény díszeleg, csak éppen könyv nincsen még benne. Megörültem tehát a nyomtatott betű iránti szeretet e váratlan fellángolásának és csak annyit mondtam: — Parancsoljon, asszonyom! Miközben Kovács úrral folytattuk az abbamaradt eszmecserét, Kovács- né, magas alakjával könyvszekrényemhez libegett és válogatni kezdett. Kényes ízlése lehet, gondoltam magamban, amikor már a huszadikat pakolta ki az íróasztalra. Nem talál magának valót. Ami azt illeti, bent hagyhatná őket. A könyvek azonban innen is, onnan is csak vándoroltak kifelé. Kezdett izgatni a dolog. Végre, amikor vagy ötven gubbasztott egymás he- gyén-hátán, tekintélyes kupacot alkotva az íróasztalon, hanyagul rájuk mutatott: — Ezeket kérem! rény üveggel bevont, látható felén. Szépen mutattak. Csak most tűnt fel, hogy Kovácsné legszebb kötésű könyveimet válogatta ki. Vagy félév után kritikát kellett írnom egy könyvről, mely Kovácsék- hoz költözött. Nem illik könyvet vissza kérni, de nem volt számomra más lehetőség. Egy hónapig alig fogadták köszönésemet a megsértett szomszédok. Fullasztó nyári délután a rökamién hevertem, az agyamat törtem és a ceruzámat rágtam, mert írnom kellett volna valamit, s nem jutott eszembe semmi. Csengettek. Feltűnően magabiztos modorral egy könyvügynök törtetett befelé. Féláron valamilyen kiárusítást rendeztek. Mikor megtudta, hogy nem veszek semmit, lesajnálva nézett felém: — Uraságod nem méltányolja úgy a kultúrát, mint szomszédai! — Miért, azok mit vettek? -r- Élénkültem fel hirtelen. — Száz darabot — adta meg a szűk szavú választ s ezzel bevágta maga mögött az ajtót. Egyre csak Kovácsék 100 könyve fúrta az oldalam. Végül is átmentem megnézni őket. Messziről láttam, hogy kötésük ragyogó. „Szákes talajok”, olvasom az elsőn. „Hakapecz esztétikája” a másodikon. Aztán találtam könyvet a helyes silózásról, a protonok és neutronok különös természetéről, az ősszumir kultúráról, a cethalászat műhelytitkairól és Zagyvanek Benő visszaemlékezéseiről. A rémülettől a torkomra akadt a szó. ötven könyvet kölcsön adni?! — Szeretek sok könyv között válogatni — tette hozzá magyarázón, látva zavaromat. Figyelemmel arra, hogy Kovács osztálytársam is volt, megsérteni sem akartam őket, olyasmit motyogtam, hogy ez természetes. Kovács nyomban hazaszaladt egy utazó bőröndért, és csakhamar nagy szuszo-^ gás közepette ötven szerelmetesa könyvem magamra hagyott. > — Hogy tetszenek a könyvek? —ji Kérdeztem az első találkozáskor. ,i — Ó, nagyon — szólt Kovácsné ési elérzékenyült. — Melyiket olvassa? — Kérdeztem 11 tovább. < — Ahhoz még nem jutottam —* * válaszolt kissé ingerülten. Ez megismétlődött néhányszor, s1 abba hagytam a kérdezősködést.1 Egy idő után mégis érdekelni kez-ji dett könyveim sorsa, és meglátogattam Kovácsékat. Példás rendben, a portól naponta Î letörölve sorakoztak a könyvszek-l Úgy elszállok... Fogy az erő napról napra, rogyadozik már a láb. Fátyolos a tág pupilla, süllyed alattam a láp. Elmerülök, s abbahagyom egy szép nap az életet. Csak Te hiányzol majd nagyon, aki eddig éltetett. Fáj a válás, de maradni tudom — most már nem lehet. Az életem csak arasznyi, s nemsokára ellebeg. Fogy az erő napról napra. Hajam dérrel vert ezüst. Nincs, ki szívem már marassza, s úgy elszállok, mint a füst... Miszlai György^ Ez utóbbi annyira felizgatott, hogy kölcsön akartam kérni. Már szóra nyílott ajkam, mikor rövidlátó szemeimmel észrevettem a könyvszekrény közepére függesztett tábla ökc-lnyi betűit: — Könyvet kölcsön sem adok! még neked Bakács Tibor Az óceán úgy fodrozott fehér és ezüst habjaival a sziget felé, mintha végtelen csipkéket teregetne fogyhatatlanul a bókoló pálmák kevéske árnyéka alá. Egy csónak bukdácsolt a sziget felé; egyszerű, de megbízható alkotmány, — lélekvesztő az idegennek, hű barát a bennszülöttnek. A vitorlás négy utasa — két férfi és két nő — már látták a fák koronáit. Tudták, hogy most már nemsokára hazaérnek. Eljön a boldog viszontlátás pillanata, és megnyílnak a kunyhók ajtajai, és este együtt ülnek a tűznél, együtt lesznek a táncnál, és együtt mennek ki a hamarosan kezdődő nagy halászatra. Váratlanul fognak érkezni, mert egyetlen szigetbeli csónakkal sem találkoztak még, amelyik hírt vihetett volna róluk. Lesz nagy zsivajgás a parton, ha megismerik őket, és este lesz öröm-tánc... Egy esztendeje tartotta ez a remény őket. A messzi-messzi nagy szigeten vergődtek a fehér urak nagy hajói között, — de most már hazatérnek és elfelejtik a nagy hajókat, a kikötő kocsma-, olaj- és halszagát, elfelejtik a fehér rendőrurak kemény botját és szem télén fehér kölykök köpdöséseft, elfelejtik azt a messze maradt más világot, hiszen közeledik a sziget, az ő szigetük, az otthon, a csend és a nyugalom tanyája, ahol nincs autó és nincs rendőr, nincs aszfalt, nincsen fehér úr, ahol csak ők vannak maguk és csend van, szerelem van, finom hal és hűs kókusztej, és a gyerekek is az övéik és övék a háló, a hal, a víz, az ég, — ahol övék, csak az övék az élet... ¥ i! ü ü HEGEDŰS LASZLO: Fekete volt az erdő, tarka már, sötét színét arannyal keveri. Sárgul, zörög a cirmos tengeri. Mag alá szántanak. Elmúlt a nyár. Felhők vonulnak s néha fellegek. Fákon, lenge fénnyel bujkál a nap. Szél fúj, végigsöpri az utakat. Fönn a dombháton egy kendő lebeg. Néha porba hull egy sárga levél. A partokon felemás akácok, Rőt füvek, hervadó szarkalábok. Veréb gunnyaszt egy ágon. (Messze [Dél.) Igen, ősz lesz már: az erdő tarka, szél zörög a vénülő határban, s keleten, a dombok oldalában érik már a duzzadó kadarka. Szeptemberi filmújdonságok KULTURÁLIS HÍREK a hrgyvilAgból „Nefelejcs” címmel filmet készítenek Benjamino Gigli> a világhírű olasz tenorista életéről. Gigli alakját egy fiatal olasz tenorista, Ferrucio Taglivini kelti életre. * Raul Levi francia filmrendező filmet készít a francia ellenállási mozgalom nemzeti tanácsának megszervezőjéről, Jean Moulinról. A film főszerepét Jean Gabin alakítja. * Az iraki forradalom nemcsak Bagdad utcáinak külső képén látszik meg, hanem a könyvkereskedések kirakatain és az újságárus bódék polcain is. Mindenünnen eltűntek az amerikai filmcsillagok fényképei és az amerikai ponyvaregények. Ugyanakkor az „illegalitásból” felbukkantak Puskin. Gorkij, Fegyin, Eren- burg lefordított és azelőtt betiltott művei. * Albánia felszabadulási ünnepén, november 29-én mutatják be az első albán operát, amelyet népzenei elemekből komponáltak. Az opera címe: Mruka. * Amerikai színházi szakértők hosz- szas munkával kiszámították hogy Shakespeare az előadott drámai, színdarabjai, illetve az ezekből forgatott filmek után, egyedül New Yorkban a múlt idényben 300 000 dollárt keresett volna. A színházaknak évente mintegy egymillió dollár jogdíjat kellene fizetniök a világ legnagyobb drámaírójának — ha ma élne. * A szovjet filmszínházak rövidesen új hatalmas filmalkotást mutatnak be. A Mosafilm stúdió a közelmúltban befejezte a „Költemény a tengerről’’ című színes, szélesvásznú filmet. Alekszandr Dovzsonko kezdte el még az anyag gyűjtését a filmhez, amelyben a kahovkai vízierőmű építését akarta megörökíteni. Halála után most tanítványai valósították meg tervét. A forgatásnál közreműködtek a kahovkai vízierőmű egykori munkásai és azok az emberek is, akik között Dovzsonko élt A MOKÉP változatos, jó műsort biztosít az első őszi hónapban is a közönségnek. A bemutatásra kerülő tizenegy film között szerepel két új magyar alkotás: a Sóbálvány és a Micsoda éjszaka! A szovjet filmeket A tizenkettedik órában, a Csendes Don I. része és a Rendkívüli nyár képviseli. Bemutatásra kerül továbbá az angol Váratlan vendég, az olasz Az országúton (La Strada), a Jean Effel rajzai alapján készült A világ teremtése című csehszlovák, az Átkelés Párizson című francia, A városi asszony című jugoszláv és a Főutca című spanyol film. Mint a fentiekből kitűnik, a szeptemberi bemutatók közül sem hiányzik a híres irodalmi alkotásokból készült film. A legnagyobb várakozás előzi meg Solohov világhírű regénye filmváltozatának első részét, a Csendes Dont, amely a brüsszeli fesztiválon díjat nyert. Priestley Váratlan vendég című színdarabját a magyar színházak is sikerrel játszották, most kitűnő angol művészek tolmácsolásával kerül a közönség elé. Fégyin regényének, az Első örömöknek filmváltozata nemrég került bemutatásra, most folytatását, a Rendkívüli nyárt is láthatják nézőink. A két új magyar film egyike is regény alapján készült. Thurzó Gábor írta át filmre A sóbálvány című regényét. A film Karlovy Varyban díjat nyert az idei fesztiválon. áap*V ; A szeptemberi filmekben sok ismert, kedvelt művészt láthatunk viszont, de sokan vannak olyanok is, akikkel most ismerkedünk meg. A szovjet Haritonov (A tizenkettedik órában), Jean Gabin (Átkelés Párizson), Betsy Blair (Főutca), Jelena Bisztrickaja (Csendes Don), Rade Markovié (A városi asszony) már régi ismerőseink. Első ízben jelenik meg a magyar filmszínházakban Giulietta Masina, Az országúton főszereplője és partnere, Antony Quinn, Pjotr Glebov, a Csendes Don Grigorija és sokan mások. Fotókiállítás Szekszárdiról A megyei fotókiállítással egyidő- ben a Szekszárdi Városi Művelődési Ház fényképkiállítást rendez a megyeszékhelyről is. A kiállítás' dokumentálja a különböző létesítményeket, de képet ad az emberek megváltozott életéről is. TIK A part üres, a part néma. Csónakok korhadoznak a partra húzva, de sehol senki. A fák régiek, a kis öböl is a régi, a hálók azonban szakadozottan lógnak a szárítókon. Sehol egy gyerek, sehol egy örömkiáltás, sehol egy mosoly a kék ég alatt, a kék óceánról hazatérők örömére. Egy füstcsík látszik bentről, a sziget belsejéből. Élet hát van, mert ahol füst van, ott élnek is, — de ;.. Nem néztek egymásra. Szürkén és aggódva taposták a régi csapást, folyton gyorsuló lépéseiket a rossz sejtések démonai ostorozták, míg futni nem kezdtek. A két leány bronzos, kemény melle ütemesen ringott a futás tempójában, a férfiak zsírozott barna arcán verej- tékcsöppeket csillantott a fák közé lopakodó napsugàn Futottak, hogy minél előbb hazaérjenek, hogy ez az irgalmatlan aggódás és rosszak félelme mielőbb örömre változzék, hogy körülöleljék végre őket, és verés helyett virágot kapjanak, koszorút a hajukba, hiszen az jár a tengerről hazatérőknek. Egymás zihálását hallgatva futnak és szinte egyszerre állnak meg. Ősi tam-tam hangja veri át a csöndet. Még szusszanni sem mernek. Hallgatják a rég nem hallott dobolást, és elszorul valami bennük, ahogy megértik a vérükkel is ismert jeleket. Gyász-dob ... Gyász-dob ... Temetés. Tam-tam- tamtam-tam-tam. Végighallgatják. Aztán futásnak lódulnának, de — mi ez? — újra a dob. És újra a tam-tam-tamtamI T I tam-tam ... Még egy halott. Aztán még egy. És egy negyedik is. Mi történhetett itt? A dob hangja még rezeg a levegőben, és mesz- sziről gyengén a siratás jajdulá- sait hozza feléjük a szél. És mennek lépésben egymás után. Az első férfinek eszébejut, hogy éppen jókor érkeztek, ha nem is örömtáncra, virágkoszorús fogadtatásra. Négyen ma elmentek, ők négyen megjöttek. A sziget él tovább. * A pálmafák övezte tisztás közepén földbe ásott cölöp. A Nagyszerű Halálúr Fája. Négy oldalán négy halott támaszkodik rája ültében, — s ők négyen — nyitott szemű holtak — nézik, s nem látják a köröttük forgó gyásztánc komoran topogó lépéseit, nem hallják a siratóének zümmögését. A kör forog, forog. Tam-tam- tamtam-tam-tam. : A Nagyszerű Halálúr Fája alatt a négy között a sziget büszkesége: Tikiti, a szűz. Ő volt a legszebb, ő énekelt a legszebben, ő volt a leányok táncában a legügyesebb, — és ő volt, aki a legcsúnyább sebeket kapta a halál-eső után. Akkor is kint volt a parton és hallgatta a hullámok hangját, hátha üzenetet hoztak a nagy fehér hajók kikötőjéből a messzement kedvestől. Először a szeme homályosodott meg, a táncban eltévesztette a kört. Aztán sebes lett a melle, és csúf foltok éktelenítették gyönyörű bőrét. Amíg bírta, kivánszorgott a partra; ha már nem is látta a kékséget, de még hallotta a hangokat, a habok üzenetét: Már hozzuk, már hozzuk... Későn hozták. Tikiti, a szűz, már nem látja, hogy a kedvese ott táncol a körben. Vezeti a félvak, sebestestű halálmenetet a gyász forgatagában, de hátha, hátha hallja, hogy énekel az ő Uitaka- Ti-je, ami azt jelenti: Visszavárt..; Tikiti, Tikiti, eső hullt az égből Tikiti, Tikiti, halál hullt az égből — Nagyszemű Halálúr elvitte Tikitit.. Tam-tam-tamtam-tam-tam . . . Tikiti nem lát, Tikiti nem hall, csak nevet-nevet a görcsbe rándult arc és a kör forog, forognak a vakok, a sebesmellűek, a gennyes hátúak, forognak, akik még bírnak és röhög a Nagyszemű Halálúr Fája, mert holnap újra temetés lesz. Tam-tam-tamtam-tam-tam.. : Forog a négy egészséges a körben, akik nem voltak itthon, amikor hullott a haláleső. Forognak, ja- jongnák, sír a dob, a parton rothadnak a csónakok, négy egészséges hazajött. :. Azt hitték, élni jönnek, — forognak, forognak, — temetni jöttek. Temetik az egész szigetet. * Cumberley ezredes az atombomba kísérletekről szóló jelentését befejezte. Elégedetten tesz pontot a műre, amelyben — többek között — azt jelenti a tábornokának: ......a kijelölt térségben lefolytatott kísérlet újabb bizonyítéka magasrendű technikai készültségünknek. Emberéletben és anyagi javakban kár nem esett...” Já nostI Zoltán
