Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-03 / 207. szám

1956. szeptember 3. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Legfontosabb feladat a pillangós virágnak területének növelése — Mit mutat Szakcs község mezőgazdaságfejlesztési terve — A következő évek legfontosabb feladata lesz a mezőgazdaságban az eddigieknél még szebb eredménye­ket elérni, amelyre biztosíték az elő­re meghatározott és kidolgozott me­zőgazdaságfejlesztési terv. A tervek tükrözik azokat a feladatokat, ame­lyeket a következő években el kell érni növénytermelésben, a minőségi vetőmagon, a fokozottabb műtrágya- és szervestrágya-használaton keresz­tül, az állattenyésztésben, a külön­böző állatfajták kiválogatásában, állandó szelekciókkal, nem utolsó sorban a jobb takarmányozással. Szakcs községben is elkészítették a község vezetői mezőgazdaságuk fejlesztésének hároméves tervét, amely 1957-től 1960-ig tart. A köz­ségben egy termelőszövetkezet, egy I. típusú termelőszövetkezeti csoport és egy termelői társulás van, a köz­ség határának zöme egyénileg gaz­dálkodó parasztoké. Nagy jelentősé­ge van az elkészült hároméves me­zőgazdasági fejlesztési tervnek Szak­oson is, mivel a gazdaság széttagolt­sága túlságosan nagy, amelyből adó­dik, hogy a kisebb területen gazdál­kodók állattenyésztéssel nem foglal­koznak, emiatt nincs rendszeres ta­lajerő-visszapótlás és nem gazdál­kodhatnak vetésforgó szerint. Más a helyzet a 10—15 holdas gazdálko­dóknál, ahol ezt mind be tudják tar­tani. MIT MUTAT A TERV? A tervet elkészítő szakemberek a községi terméseredményeket az egyes növények vetett területét fi­gyelembe véve határoztak úgy, hogv csökkentik a kenyérgabona vetéste­rületét és növelik az árpa, zab, az évelő pillangósvirágúak és a gyök­gumós növények vetésterületét. Míg 1956-ban a kenyérgabona vetésterü­lete az összszántó 33 százalékát tette ki, addig 1960-ra a kenyérgabona te­rülete a szántónak 24,5 százaléka lesz. 1956-ban az árpa, zab vetéste­rülete az összszántó 9 százaléka, ugyanekkor az évelő pillangósok 13, a gyök-gumós területe pedig 6,5 szá­zalék. Ezek a számok 1960-ra, vagyis a mezőgazdaságfejlesztési három­éves terv végére árpa, zabnál az összszántóterület 16, évelő pillan­gósnál 18,6, gyök-gumós növények­nél pedig 9,5 százaléka lesz. Az árpa és zab, továbbá az évelő pillangós növények ilyen nagymérvű fokozására azért van szükség, mivel a község állattenyésztéssel foglalko­zik, különösen jelentős a tenyészál­lat nevelésük, amelyhez feltétlenül szükséges a fehérjében gazdag szá­las- és abraktakarmány. A terv azt is meghatározza, hogy a három év alatt jelentősen emelni kell a terméseredményeket, ami a különböző növényfajtáknál a követ­kezőképpen alakul: Búza Árpa (őszi-tavaszi) Pillangós (zöldtermés) Cukorrépa Burgonya 1958 8.4 mázsa 8.5 mázsa 150,— mázsa 100,— mázsa 100,— mázsa 1959 9,— mázsa 9,5 mázsa 160,— mázsa 110,— mázsa 120,— mázsa 1960 9,8 mázsa 10,— mázsa 180,— mázsa 120,— mázsa 130,— mázsa Mindezek eléréséhez feltétlenül szükséges a műtrágyák használata, amely 1960-ra összesen 13.5 vagon műtrágya felhasználást jelent. Állattenyésztési terv A község lakói az állattenyészté­sen belül különösen tenyészállat ne­veléssel foglalkoznak. A sertéste­nyésztésben az anyakoca állomány minőségének javítása a cél és szeret­nék elérni) hogy legalább 100 holdan­ként 2—2.5 törzskönyvezett koca jus­son. Az állatfajtákon belül a szarvasmarha állomány növelésére van leginkább szükség, mivel a szerves trágyázásra nagy szükség van és az istállótrágya zömét a szarvasmarhák termelik. Szeretnék hároméves tervük végére a jelenlegi 1051 szarvasmarha létszámot 2215-re növelni. Ami azt jelenti, hogy 1960- ra összesen 2983 vagon az össz­trágyatermelés, ami már fedezi négy évenként és holdanként a 160 mázsás istállótrágyázást. A közbeeső évek­ben a zöldtrágyázást akarják beve­zetni. Többek között megmutatja a terv az állati termékek hozamának növelé sét is 100 holdra vonatkoztatva. Tej­nél például 1958-ban 20.150 liter, 1959-ben 22.319 liter, 1960-ban pedig 25.960 liter tej elérése a cél. Az elkészült mezőgazdaságfejlesz­tési terv főbb számait mutattuk be, amelyek tükrözik Szakcs mezőgaz­daságában bekövetkező fejlődést. A tervek jók, elérése és végrehajtása a község valamennyi gazdájának leg­főbb feladata és ha a tervben meg­határozottakat teljesíteni is tudják, akkor mondhatják, hogy mezőgazda­ságuk hatalmas lépéssel halad előre. SZTK TANÁCSADÁS Kik jogosultak Sregségi nyugdíjra ? (P. R.) öregségi nyugidíj illet meg a nyug­díjtörvény rendelkezéseinek értel­mében minden dolgozót, aki a tör­vényben meghatározott időn át munkaviszonyban állt és elérte a nyugdíjra jogosító korhatárt. Ez azt jelenti, hogy aki legalább 10 évet tölt el munkaviszonyban és férfi 60. nő 55. életévét betöltötte, nyugdíjra jogosult. A törvény öregségi nyugdíjat biz­tosít az 55. életévét betöltött férfi dolgozónak, ha igazolja, hogy 25 éven át, valamint az 50. életévét betöltött nő dolgozónak is, ha igazolja, hogy 20 éven át földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben dolgozott, továbbá az 55. életévét betöltött férfi, vagy nő dolgozónak is, aki 20 évi munkaviszonyt szerzett és ebből 15 éven át egy légköri nyomásnál magasabb nyomású légtérben dolgo­zott (keszon, búvár munka). Megjegyezzük, hogy a MÁV-nál és a Győr—Sopron Ebenfurti vasút­nál mozdony és vonat kísérői, vala­mint kocsirendező munkakörben fog­lalkoztatott dolgozókat, valamint a Magyar Postánál dolgozó posta szol­gálatot teljesítő dolgozókat, hajó­személyzethez tartozó gépházi dol- gpzókat és végül a forgalmi repülés hajózó személyzetéhez tartozó dol­gozókat mindazok a kedvezmények megilleti^ amelyek a földalatti, vagy A vakáció végén... A napokban Pakson, a dunaparti padok egyikén üldögéltem és az előt­tem lévő padra egy leány ült le. Egyedül volt emlékeivel, melyek na­gyon messze ragadhatták, mert meg­feledkezett egy ideig arról a levél­ről is, amit a kezében szorongatott. Azt hittem véletlen, de aztán megv értettem, hogy ez a mély, mindent feledtető ábrándozás a levéllel függ össze. Mindezt csak akkor érthettem meg, amikor zöldborítékos levelet — férfi által utánozhatatlan mozdulat­tal — maga elé emelte és egy pilla­natig mindenről megfeledkezve keb­lére szorította. Sóhajtott és valamit — talán egy nevet, vagy azt, hogy ]„szaretlek” suttogott oda az apró hullámokat fröcskölő Dunának. Az­tán feltépte a zöld borítékot és fél­percenként meg-megállva olvasta a levelet egyszer, kétszer... ki tudja hányszor egymás után. Először új volt a levél, ismeretlen az írás, még a másodszori olvasásnál is akadt gon­doláit, amit először nem értett meg tisztán, de láttam, később már semmi újat nem mondtak a mondatokká, sorokká, oldalakká tömörített sza­vak. A lány arcán kínos vonássá merevültek a valami újat kívánó, felfedezni vágyó, töprengést tükröző barázdák. Látszott rajta, így több méternyi távolságról is a testi kín­ban is kifejeződő szellemi vágy, hogy még valami újat találjon a le­vélben, a szerelmet mélyebben, iga­zabban kifejező szavat annál, hogy szeretlek. Hiszi csupán ezért az egy szóért volt az egész vakáció, enélkül nem lett volna nyár, a nyár ... ... Egy lány és egy fiú közeledett feléje, ő ölébe ejtette a levelet, ke­zével! eltakarva, közben egy kissé elpirult. — Szervusz ... Fel sem jöttél — hadarta a barátnője és csattanó csó­kot nyomott az arcára. — Nem értem rá, sok dolgom volt. Tudod hogyan van ilyenkor az em­ber ... Szervusz... — válaszolta a fiú köszönésére és egyik kezét a levélen tartotta, míg a másikkal za­vartan igazgatta blúza vállát. — Jól nyaraltál? — kérdezte a fiú. I— Vártam, hogy a lány lelken­dezve fogja újságolni élményeit, de röviden csak ennyit mondott: — Kö­szönöm, nagyon felégett a vállam, mert nem volt napolajam... közben sunyi pillantásokat vetett ölébe) hogy vajon nem látszik- e a zöldboriték sarka a keze alól. Látszott rajta, hogy kellemetlen már a fizikai érte­lembe vett levél. Hogyan helyezze biztonságba úgy, hogy társai észre ne vegyék? Nem mozdíthatja a bal kezét, mert akkor fedetlenül ottma­rad a boríték az ölében és biztos megkérdezik, hogy ki írta... Szája széle idegesen megremegett. Beszélni szeretett volna valamiről, de nem jutott az eszébe semmi, és úgy érezte, hogy a mellette ülők az ő bal kezét nézik ... Elpirult... — Menjünk! — ajánlotta hirtelen, mire a két társa felkelt a pádról és elindultak. Ö egy pillanatig vissza­maradt, és amikor azok nem figyel­tek, az összegyűrt borítékot benne a levéllel, leejtette és hogy a szél azon­nal tovább ne sodorja, rálépett. Észrevehetően megkönnyebbült, s szinte vidáman sietett társai után ... — Tanultatok sokat a nyáron? Én semmit — mondta nevetve és eltűn­tek a hajóállomás mögött. Atádi Géza egészségre ártalmas munkakörben foglalkoztatott dolgozókat. A dolgozó munkaviszonyának meg állapításánál figyelembe lehet venni: 1. Minden olyan munkaviszonyban töltött időt, amelyet a dolgozó beteg­ségi biztosítással járó munkaviszony­ban tölt el és ez az idő be volt jelent­ve az illetékes társadalombiztosítási szervhez. 2. Katonai szolgálati időt, ha előtte 6 havi biztosításra kötelezett munka- viszonya van és a katonai szolgálati időt a katonai parancsnokság vagy a hadtörténelmi intézet igazolja. 3. A betegségi, terhességi, gyer­mekágyi segélyezésben eltöltött időt. 4. Nyugellátásra jogosító közszol­gálatban eltöltött és nyugellátás szempontjából, valamint a közszol­gálati alkalmazottaknak korpótlék és szabadság idő szempontjából beszá­mított idejét, ha ezt kinevezési ok­iratokkal, határozattal igazolja. 5. Magánalkalmazottak nyugdíj biztosítási idejét. 6. Kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi, árvasági biztosítással járó munkaviszonyban töltött időt, bejelentés alapján. 7. Bányanyugbér biztosításban el­töltött időt a bánya igazolása alap­ján. 8. öregségi, rokkantsági biztosítás­ban önkéntes és önkéntes további fi­zetéssel eltöltött időt. 9. Háztartási alkalmazottnak 1929 január 1-től 1944 június 30-ig eltöltött munkaviszonyát, ha munkakönyvvel igazolja, utána csak bejelentés alap­ján. 10. Mezőgazdasági alkalmazottak munkaviszonyát, ha 1939-től 1943-ig OMB1 béiyeglerovással, 1944-től 1947 márc. 31-ig tanács igazolással, utána mezőgazdasági bélyeglerovás­sal, illetve bejelentéssel igazolja munkaviszonyát. A munkaviszonyban töltött idő számításánál 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ha a dolgozó munkaviszonyában egyhuzamban öt évet meghaladó meg szakítás van, a megszakítást megelő­ző munkaviszonyban töltött időt fi­gyelembe venni nem lehet. Az öreg­ségi nyugdíj összege szorosan össze­függ a munkabérrel. Az öregségi nyugdíj két részből áll, törzsnyugdíjból és nyugdíjkiegé­szítésből. Az öregségi . törzsnyugdíj havi összege a nyugdíj megállapítá­sánál figyelembe vett 12 havi munka bér egyhavi átlagának 50 százaléka. Nyugdíjkiegészítés címén az 1945. év január 1 napja óta munkaviszony­ban töltött minden év után a törzs- nyugdíj 1 százaléka jár. Következő tájékoztató: Kik jogo­sultak termelőszövetkezeti nyugdíjra. Kortesvilág Tolna megyében 1919-1945 A kisemberek portáin pereg a dob, árverezik a házakat, a birtokokat, az adósok nem tudnak fizetni, nincs munka —< nyomorog a nép. A nagy válság olyan csapást hozott az egész lakosságra, hogy szinte elképzelhe­tetlen. Egy ember s családja azonban na­gyon boldogan él, sőt, gyarapszik, tehát láthatóan hasznot hozott neki ez a válság. És ez az ember nem más, mint egyik honatyánk, dr, örffy Imre nemzetgyűlési képvi­selő, aki immár a harmadik alka­lommal került ki „győztesen” kör­zetében a választási hadjáratból. Ez az örffy Imre, aki mindig „együtt érez” választói bajaival, igyekszik „orvosolni” panaszaikat. Orvosolt is olyannyira, hogy míg azok elszegé­nyedtek, a válság földönfutókká tet­te őket, addig ő meggazdagodott. 1931-ben nagy szenzációként terjedt a hír, hogy dr. örffy Imre hon­atyánk — földbirtokos lett: 875 hol­das földbirtokot vásárolt Zalában akkor, amikor a földhözjuttatottak az egy vagy két holdjuk után nem bírták fizetni a törlesztést, s ami­kor a régebbi gazdák is sorra eladó­sodtak. Természetesen mindjárt megin­dultak a találgatások, hogy örffy hogyan jutott hozzá e birtokhoz, sőt még egy képviselőtársa is megtá­madta, mert ez a nagy meggazda­godás mégis csak feltűnés volt. Persze mindez nem zavarta különö­sebben örffyt — tapasztaltabb volt annál, hogy az ilyen dolgokból prob­lémát csinált volna magának. Sietve közzétett újságjában egy nyilatkoza­tot, a „közvélemény megnyugtatá­sára”: — Elvégre nem vesszőfuttatást ér­demel az, aki ma birtokot vásárol, hanem elismerést, mert ha nem je­lentkeznek a földre vevők, úgy az államnak most kezdeményezett gaz­damentesítési akciója is hiábavaló lesz, hiszen elvégre az eladásra váró összes földbirtokokat az állam maga nem vásárolhatja fel. Lám, micsoda ügyes politikus volt. Megpróbálta úgy csűrni-csa- varni a dolgot, hogy őt legalább is mártírnak tekintsék azért, mert ezekben az í séges időkben földet vásárolt Festetics Tasziló hercegtől. Hiába volt a nyilatkozat, az nem győzte meg a közvéleményt. Általá­nossá vált a mondás: „Ennek a képviselőnek is megérte képviselősködni.” Szóval tudták az emberek, hogy ez feltétlenül összefüggésben van a képviselőségével. Csakhogy azért az emberek — legalább is a többség — nem tudott mindent, nem ismerte a kulisszatitkokat és azért azt pon­tosan mégsem tudták, hogy a kép­viselőségből hogyan lett pénz. Ezt nem tudták, mert örffy honatyánk roppant csavaros eszű és roppant ravasz ember volt, azaz olyan min­den hájjal megkent törtető ... Már magához ahhoz is sok ravasz­ság kellett, hogy először gróf Beth­len miniszterelnök, majd a többi ve­zető személyiségek kegyeibe is be tudott férkőzni. De ez elsősorban még „csak” politika volt. A politika tőkésítése, pénzesitése főként már itt történt Szekszárdon, a vármegye székhelyén. Ketten voltak a pártve­zérek Schneider Jánossal, mellesleg igen nagy barátságban is álltak egymással. Schneider is nagy poli­tikus és rókaravaszságú ember volt. Schneider volt a szekszárdi bank vezérigazgatója és a szekszárdi pin­ceszövetkezetnél is igazgatósági tag volt. így tehát ő volt a megye gaz­dasági életének egyik fő irányítója. De nem kisebb volt befolyása a po­litikában sem, mert mint bankár­nak már eleve „nagy szava” volt, ugyanakkor pedig a megyei lapnak is ő volt a főszerkesztője. Az újság pedig nagyhatalom volt. így tehát Schneider mindenekelőtt biztosította az örffy melletti propagandát és ha valahonnét rágalom érte a képvise­lőt, megindította a sajtókampányt annak visszaverésére, „megcáfolá­sára”, — mint például örffy birtok­vásárlási ügyében. Ha pedig pénz kellett, egy bankár azzal is tudott szolgálni... örffy mindezt mint képviselő ho­norálta. A két jóbarát, a két pártvezér, a két rókaravaszságú politikus aztán természetesen arra is rájött, hogyan lehet a politikából pénzt csinálni — a saját zsebükre. Ez pedig történt a következőképpen: Választások előtt korteskedésre mindig nagyobb ösz- szegű pénz érkezett a kormányzó­párt részére a Schneider vezérigaz gatósága alatt levő bankhoz a kor­teskedésre. Egy akkori pénzügyi szakember állítása szerint egy-egy választás előtt ez az összeg 25 000— 30 000 pengő volt (abban az időben 10—15 fillér volt egy liter bor). Ezt a pénzt természetesen titkosan kel­lett kezelni és a pártvezérek szaba­don rendelkeztek vele — ebből vá­sárolhatták meg a szavazókat, fe­dezhették a kortesvacsorák, tivor­nyák költségeit. így aztán titkos egyszámlát nyitottak a banknál, amely tulajdonosául a saját kereszt­neveikből kreált nevet jelölték meg: „Imre János”, azaz dr. örffy Imre és Schneider János. És ezt a pénzt, mivel saját maguk rendelkeztek ve­le, a bankon keresztül befektették terménybe — tőkésítették — és így aztán nem is csoda, hogy meggazda­godtuk. Schneider is egy 400 holdas birtokot vásárolt magának. És az már csak természetes, hogy amikor örffyt gyanúsítgatni kezd­ték a birtokvásárlás miatt, érdeke volt menteni Schneidemek is, mert mint a bank vezérigazgatója és ve­zető politikus igen kellemetlen hely­zetbe kerülhetett volna ... Szeren­csére volt egy lapja is, s az aztán „bebizonyította” becsületességüket... így történt meg az is, hogy ezt a bankot, amelynek hivatalosan Nép­bank volt a neve, később „népbank­nak” nevezték, — azaz a nemzeti egység pártja bankjának. Érdemes tudni még azt is, hogy ugyanennek a banknak az igazgatósági elnöke egy apátplébános volt. Egy másik új földbirtokos is meg­jelent megyénkben. Pontosabban: terjeszkedett ez a földesúr és csáp­jai Fejér megyéből átnyúltak Tolna megyébe is. Ez a földbirtokos pedig nem volt más, mint a zirci apátság. Előszálláson már volt ugyan 32 000 hold birtoka, de megvásárolt még Simontornyán is egy 2000 holdas birtokot — mint a régi feljegyzések igazolják: igen előnyös áron. A zirci apátság birtokvásárlása 1932-ben történt. Neki is volt pénze, mert a válság az apátságot sem tette tönkre — csak a kisembereket. (Folytatjuk.) Boda Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents