Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-09 / 212. szám
1958 szeptember 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 1957-ben 150, az idén 1050 garnitúra szobabútor Tudósítás a Szekszárdi Faipari Vállalatnál végbement változásokról (Az ügyet úgy intéztük el, hogy a kecske is jóllakott, meg a káposzta is megmaradt.) Tulajdonképpen nincs hosszú története a bútorgyári »kecske-ügynek«. De lassan fél évtizede lesz annak, hogy először jelent meg a »Körmend« a bútorüzletekben és ekkor kezdődött a történet — mely ma a munkások megelégedésére, a gyár javára és a vásárlók elismerésére lezárult — amely már tény, amelyen nem is fognak változtatni. A MÜLT A Mikes utcai kis üzemben nyolc évvel ezelőtt kezdték meg a használt bútorok javítását, újak készítését. A Szekszárdi Vasipari Vállalat fióküzemeként alig több mint húsz munkással dolgoztattak a műhelyekben. Néhány gép is segítségükre volt a munkásoknak abban, hogy teljesíteni tudják terveiket, ezenkívül csak nehézség, baj volt, ami még emlékezetessé teszi a múltat. Ilyen baj volt az, hogy a vasasok és a famunkások között állandó ellentétek voltak. Mindemellett állandó baj volt a termeléssel, drágán és lassan készítették a bútorokat. VÁLTOZÁS Változás akkor állt be a kis műhely munkájában, amikor a Megyei Tanács illetékes szervei — nagyon helyesén — úgy határoztak, hogy önálló vállalattá fejlesztik és leválasztják az asztalos részleget a Vasipari Vállalattól. Ez megtörtént és az új cégbejegyzés szerint: Szekszárdi Faipari Vállalat kezdte meg működését a Mikes utcai műhelyekben. A kezdet nehéz volt. Első feladatnak tartották a termelés rendszerezését, a technológia kidolgozását, új cikk bevezetését, piackutatási és a bérek rendezését stb. A KECSKE KEZD JÓLLAKNI A technológiai és egyéb változásokat követte a bérek rendezése. (Ekkor kezdték meg a »Szekszárd-háló« készítését is.) Az önállósítás előtt a munkások egyéni darabbérben dolgoztak, 4,20 forint volt az átlagórabér. Egyénileg dolgoztak, rengeteg selejt képződött, a kész bútorok 20 —30 százalékát leminősítették és a munkások egymás rovására termeltek többet — rosszul. A szalagosí- tás, a szalagrendszerű termelés bevezetése volt a kiút a rendszertelen munkából. A múlt év elején, amikor az első lépéseket e felé megtették, már látni lehetett, hogy jó lesz a munkamódszer, csak még gépeket kell beszerezni. Néhány famegmunkáló gép felállítása, a brigádmunka bevezetése megszüntette a selejtet, az átlagórabért 6,70 forintban állapították meg és szigorú minőségi ellenőrzést vezettek be. Az ellenőrzés mellett a munkások nem adtak ki kezükből selejtes bútor alkatrészt. Mind több bútort küldtek a kereskedelemnek. A »Szekszárd-háló« híre bejárta az országot, A KÁPOSZTA MEGMARADT A »Szekszárd-háló« elkészítésekor 660 munkafolyamatot kell elvégezni. A szalagrendszerű munka bevezetése, a brigádelszámolás és a korábbi Körmend-háló gyártásának megszüntetése már hozott a »konyhára«. A múlt évben csak 150 bútorgarnitúrát, az idén az első félévben már 500 garnitúrát szállítottak a kereskedelemnek. A negyedik negyedévre újabb 100 garnitúra emelést kaptak, s így összesen az idén 900 szobaberendezést készítenek majd el. A festett bútorok mellett pedig rátértek a fényezett bútorok szalagrendszerű termelésének megvalósítására, ugyanis még az idén 150 szobabútort készítenek el, amelyeket az eddigiektől eltérően fényeznek. S ez a távolabbi jövő, amikor már majd csak fényezett bútort készítenek. A káposzta megmaradt: a munkások keresete emelkedett, de ezzel egy- időben nőtt a vállalat nyeresége is. Az eddigi termelési eredmények több mint húsz nap nyereségrészesedést eredményeztek. A MUNKÁSOK A változások, a kereset növekedése, a több termelés nem maradt nyom nélkül. Tény az, hogy nem sokkal többet dolgoztak, mint egy évvel ennek előtte a szalagrendszer alatt, de a fizetés emelkedett és ez az a tény, ami a munkásokat legjobban érdekli. Néhányan ugyan úgy vélekednek a Faipari Vállalatnál, hogy lehetne többis a kereset, de a többség az elégedett. Mit mondanak erről a munkások? Búzás Ferenc marógépen dolgozik: »Ha így dolgozunk a második félévben is, akkor nem lesz baj. A változás nekünk is, meg a gyárnak is jó.« Szegedi István kézimunkás: »A munkaverseny volt a legjobb módszer a technológiai fejlesztés mellett a termelés növekedésére, meg a kereset emelésére.« Jakab György svédpadló készítő: »Ilyen munkaszervezés kellett volna már évekkel ezelőtt.« És mit mond a vállalatvezető, Kapás Béla: »Elképzeléseinket megvalósítottuk, ezek a munkások megelégedését, a vásárlók és a gyár javát szolgálták.« — Igen, így van! P. J. Termelőszövetkezeti látogatásokat, különböző szakköröket szerveznek a nőtanácsok Megyénk 124 nőtanácsa a földművesszövetkezetekben működő 80 nőbizottsággal és a járási székhelyek KISZ leánytanácsaival közösen most készítette el az őszi és a téli hónapok munkatervét. A tervben első helyen áll a termelőszövetkezeti látogatások megszervezése, amikor egy-egy falu asszonyai megismerkednek a termelőszövetkezetekkel. Az ősz folyamán hat ilyen látogatásra kerül sor, a járási székhelyeken pedig a nőtanácsok megrendezik minden járás termelőszövetkezeti asz- szonyainak találkozóját. Nagy az érdeklődés a szakkörök iránt. A téli időszakra körülbelül ötven szakkör alakul a KISZ leBnyt anácsok és földművesszövetkezeti nőbizottságok közreműködésével. Bonyhádon a nőtanács a község asz- szonyainak kívánságára tanfolyamot indít a székely népi hímzés elsajátítására. A Hazafias Népfrontbizottságok munkában: Tej szövetkezet alakul Kurdon — Öntözéses vízgazdálkodási társulás Madocsán — Társadalmi munka Aparlianton — Törpe vízmű épül Várdombon A hazafias népfront-bizottságok megyeszerte élénk munkát végeznek. Igen figyelemre méltó az a törekvésük, amelyet a dolgozó parasztok közös tevékenységének kifejlesztésében tesznek. Kurdon például a községi hazafias népfront-bizottság, és elsősorban annak elnöke, már hosz- szú idő óta fáradozik azon, hogy a községben takarék- és tej szövetkezetei lehessen alakítani. A türelmes felvilágosító, meggyőző szó előbb-utóbb sikerre vezet. így lett ez esetben is, mert már hozzáfogtak a tejszövetkezet megalakításához, ügy számítják, hogy tehéntartó gazdánként A bonyhádi könyvtáros-tanfolyam után Hosszú idő óta első ízben került sor arra, hogy Tolna megye községeinek könyvtárosai közös értekezleten beszéljék meg azokat a tennivalókat, amelyek a falu szocialista kutúrájának emelésében, az olvasók világnézeti fejlődésének elősegítésében! rájuk hárulnak. A napokban lezajlott háromnapos bonyhádi továbbképzés azonban nemcsak ezért volt jelentős. A községi könyvtárak közeli tanácsosításával kapcsolatban számtalan olyan probléma adódik — szakmai és kultúrpolitikai egyaránt — aminek jó részét a jövőben a falusi könyvtárosoknak önállóan kell megoldaniok. A tanfolyam ebben is segítséget kívánt nyújtani. A hangsúly természetesen a szakmai jellegű előadásokon volt, amelyeket a Megyei Könyvtár munkatársai tartottak. A könyvtárosoknak meg kellett ismerkedniük a könyv- rendelésekkel, leltározásokkal, osztályozással, raktári renddel, a katalógusépítés, könyvkölcsönzés lebonyolításának módjaival. Szó volt arról, hogy milyen legyen a falusi könyvtár elhelyezése, miből álljon legszükségesebb bútorzata. Különösen fontos kérdés volt az, hogy a könyvtáros miként vegyen részt az ismeretterjesztő munkában, mik a teendői a könyvtár és könyvek népszerűsítése terén, hogyan foglalkozzék az olvasókkal. E zsúfolt témasorozat mellett igen jó szolgálatot tett a kül- és belpolitikai tájékoztató, amit a párt megyei bizottságának előadója, Kurucz elvtárs tartott. A sokoldalú' vita a bizonyíték, hogy kutúrmunkásaihk élénk érdeklődést mutatnak a napi politika kérdései iránt is. Ugyancsak nagy figyelemmel és tetszéssel kísérték a tanfolyam hallgatói Csányi László világ- irodalmi tallózását, valamint a magyar irodalom helyzetevei kapcsolatban felvetett problémákat. Komoly segítséget jelentett Bősz József művelődési osztályvezető előadásai a tanácsok, ^skolák, kulturotthonok és könyvtárak közötti kapcsolatról. A tanfolyam Sallai Istvánnak, az Országos Széchenyi Könyvtár módszertani osztálya vezetőjének ösz- szefoglaló előadásával zárult, jól illesztve az országos képbe és tervekbe a megye könyvtárhelyzetének problémáit. M. I. ságügyminiszter, orsaággyűlési képviselő erről szónokol, mar ő is elérkezettnek látja erre az időt, noha régebben erélyesen tiltakozott ez ellen. Egy másik képviselő — Pe- tainek József —■ azt a mindenkit izgató kérdést próbálja elemezni a széleskörű nyilvánosság előtt, hogy miért olyan nehéz az élet országunkban? És csodák-esodája, nyíltan kijelenti: „Nem kell azonban belenyugodnunk az élet ama terheibe, amelyeket nem aa isten, hanem az emberi gonoszság rakott vállainkra. Nem is kereszt ez, hanem iga, az emberi méltósághoz nem illő gonosz járom." Tehát emberi eredetű ez a nyomorúság ... Igen ám, csakhogy kik azok az emberek, akik ezt okozzák? Akik Trianont ránk kényszerítették: azaz Trianont kell megszüntetni. Így azitán a „nyomorúságot leleplező’’ szónoklatában végül is oda lyukad ki, hogy nincs más út a magyar nemzet előtt, mint a revizió, a revizió és ismét a revizió. S mire az emberek elgondolkodnának efelett, máris Németországról beszél, Hitler eredményeiről ... „Hivatalosan” is egyre közelebb kerül az ország Hitlerhez: Darányi Kálmán miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter Berlinbe utaznak a német kormány meghívására. Külön elméleteket állítanak fel a vármegye urai arra, hogy milyen hatással van gazdasági helyzetünkre és nemzetközi tekintélyünkre, hogy szilárdan csatlakoztunk a Berlin—római tengelyhez. Az emberek figyelmének lekötése érdekében ismét előszednek egy intézkedési elvet, amely nagy fellendülést eredményezhetne a megye gazdasági életében. Ez pedig nem más, mint a Sió hajózhatóvá tétele. Népszerűsítik a honatyákat, akik ezért tevékenykedtek és a kedélyeket valósággal fantasztikus elképzelésekkel izgatják — kijelentvén, hogy mindez már a megvalósulás útján van. Az ígéretek szerint a Balaton környéki termények egy részét Szek- szárdig szállítanák és azt Szekszárd- nál raknák át a tengerjáró hajókra, mert azok — mondották ők — a Sión feljöhetnének egészen Szekszárdig. Sióval a fantasztikus ígéretek tára nem merült ki, sőt, új és új ígéretek jelentek meg a háború előkészítésének időszakában. A szónokló, magukat honatyáknak nevező politikusok között pedig elindul egy soha nem látott nagyarányú viszálykodás. Valósággal út- széli hangon beszélnek egymásról, kiteregetik egymás „szennyesét1’ s akik régebben igen jó barátságban voltak, most egy kanál vízben elemésztenék egymást. Az ellentétek azonban nem amiatt állottak be, mert az egyik egyet ért a Hitler-barát- sággal, a háborús készülődéssel, a másik pedig nemi, mert látja az országot fenyegető veszélyt, amelyet az eljövendő háború okozhat. Nem, szó sincs erről. A vármegye — az ősi nemesi vármegye — tele van földbirtokosokkal — az ipari bárók, tőkések terjeszkedése sok esetben az ő érdekeiket is sérti, a hatalom fokozatosan kicsúszik az ő kezükből azok kezébe, akik még rohamosabban sodorják az országi életét a fasizálódás utján. S a teljesség kedvéért meg kell jegyezni még azt is, hogy ennek végeredményben a földesúr-honatyák teremtették meg a talaját, akik maga tehetetlenségükben sok mindennel megpróbálkoztak és végül a Berlin— római tengelynél, Hitlernél kötöttek ki. (Folytatjuk.) Boda Ferenc 100—100 forintos részvényeket rendszeresítenek. Hasonlóképpen áll a takarékszövetkezet megalakításának ügye is. Ezenkívül számtalan hasonló társulási mozgalomról tudunk a megyében, amelyben a Hazafias Népfront helyi bizottságai a kezdeményező erők. Mázán zöldségtermelő, Mucsfán fokhagymatermelő szakcsoportok megalakításán fáradoznak, míg Győrén tejszövetkezet alakítása van küszöbön. A madocsaiak például a legelő-öntö zés megvalósítását tűzték ki célul. Ennek érdekében legutóbb egy békegyűléssel összekapcsolt gazdagyűlést tartottak. Ennek keretében beszélték meg az öntözéses vízgazdálkodási társulás létrehozásának problémáit. Egyúttal csehszlovák kiállítást is tartottak, ahol a baráti csehszlovák nép életével, eredményeivel ismerkedtek meg a falu lakói. A részvevők igen célszerűnek tartották a javasolt öntözéses gazdálkodás megvalósítását, s vállalták, hogy a többi érdekeltekkel beszélve még egy tanácskozást szerveznek a vízgazdálkodási társulás megalakítására. De nemcsak próbálkozások, tervek mutatkoznak a népfront-bizottságok munkája nyomán. A duna- földvári szőlőtermelő szakcsoport immár 180 tagot számlál. Működésüket pedig kiterjesztik a zöldségfélék termesztésére is. Tevékenységük azonban a hazafias népfront-bizottságoknak felöleli egy-egy falu más problémáját is; Aparhanton legutóbb például a tanáccsal közösen a községfejlesztés eddigi eredményeit és a további feladatokat tárgyalták meg. A tanács elnöke beszámolt róla, hogy amit terveztek — járdaépítés stb. — folyamatban van. Óvodát nem építenek, mert sikerült egy házat biztosítaniuk, s csak ezt kell rendbehozni. A Hazafias Népfront-bizottság mindjárt a társadalmi munka megszervezését javasolta és segítséget ajánlott fel hozzá. A lelkes társadalmi munkások tevékenységéből nemcsak a javításokra telik, hanem majd a parkosítás, fásítás munkájához is. Beszélgettek a további tervekről is. A bizottság javaslata alapján jövőre az iskola kútját javítják, tisztítják ki, valamint egy fürdő építéséhez kezdenek, szintén társadalmi munkával. Läufer József elvtárs, a Felszabadulás Tsz elnöke már előre a legmesszebbmenő segítséget ajánlotta fel a tsz nevében ehhez a munkához. Nagyszabású elgondolásként szerepel tervükben például a kultúrotthon kibővítésének munkája és felszereléssel való ellátása, bővítése, hogy a fiatalok és idősek egyaránt megtalálják szórakozási, művelődési lehetőségüket benne. Várdombon az ivóvízellátás problémájának megoldása látszik a legfontosabbnak. Egy törpevízmű létesítésére mozgósít a népfront. A bizottság által szervezett legutóbbi gazdagyűlésen már egy öttagú szervező bizottságot is választottak a vízgazdálkodási társulás összehozására. A Megyei Tanács Építési Osztályának kiküldötte már ismertette előttük a megalakulás módozatait. Néhány hír, elgondolás, eredmény a népfront-bizottságok munkájából, de mutatja, hogy a munkák végeztével újból fellendült tevékenységük. Szarvasbőgés A Duna partján húzódó, híres Ge- menci-erdő minden évben megismétlődő nagy eseményének, a szarvas- bőgés ideje elérkezett. Nagy a készülődés az egész vadgazdaságban, hogy biztosítsák az ez évi szarvasbőgtést követő vadászatok sikerét. Lázas munka folyik mindenütt. Szépítgetik a vadászkastélyt a kül- és belföldi vendégek fogadására. Az utóbbi két hétben öt ember mintegy 9 kilométer hosszú, az erdő nagy részét behálózó cserkészét tisztításán dolgozott, hogy csendben lehessen megközelíteni a vadat. A régi magasleseket kijavították és áthelyezték. A szorgos munka után pedig a vadőrök elindulnak esti ellenőrző és megfigyelő, a főbb bőgési területeket érintő körútjukra. Egyik ilyer kőrútjára kísértem el Gyuri bácsil az egyik vadőrt. Már sötétedett/ mikor elindultunk az egyik legjobb bőgési helyre e Peti-tóhoz. Megérkeztünk, s a magaslesen ülve vártuk, hogy megszólaljanak a „klarinétok.” A sötétség lassan belopódzott minden fa és bokor lombjába, s a fák koronája mögött már kapaszkodott felfelé a Hold. — Kissé későn kezdik ma — törte meg a csendet Gyuri bácsi, s mintha szavára vártak volna, a sűrűben felbúgptt az erdő koronás királyának falevél rezgető baritonja. — Kezdődik — suttogta a vadőr, s nemsokára a magasles előtti vadföldre kiléptek az első szarvastehenek. Közben teljesen besötétedett, s a telihold sápadt sugaránál láttuk csak a történteket. Egyszere négyféléi harsant fel a szarvasbikák hangja. S két bika jelent meg szemünk előtt. A rét két szélén megálltak és még- egyszier, magasra emelt fejjel, kiengedték hangjukat és elindultak egymás felé. — Ez itt balról egy gyilkos agancsú bika, akinek az agancsán nem nőttek oldalágak, s csak ezt a két dárdaszerű nyársat viseli. Ezzel a fegyverével veszélyes lehet ellenségeivel szemben, ezért hétfőn kilövésre kerül. Ez pedig jobbról egy fiatal, sokatígérő, kétéves bika — magyarázza Gyuri bácsi, beszédét azonban az agancsosok csattogása zavarta meg). ölrement a két bika. Tusakodtak, lihegtek, lábukon megfeszült az in. A küzdelem a fiatal bika megfuta- modásával ért véget, s a holdfényes tisztáson felharsant a „gyilkos” újabb bírókra hívó győzedelmes hangja. Csendben lekászolódtunk a magaslesről és elindultunk hazafelé. Végh Miklós
