Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-07 / 211. szám
 „CETLI" Mi újság a mezőkön? A földművesszövetkezeteink m int tavaly, úgy az idén is megkezdték a szerződéskötéseket a cukorrá pára, rostkenderre, mezőmagra, zöldség és gyógynövényekre. Cukorrépából a tavalyi tényszá moknak megfelelően alakították ki az idei terveket. A szövetkezeteink részéről nem tapasztalunk nagy hozzáállást. A bonyhádi járásban a 28 községből csak 8 község szerződött még idáig 28 kh-t az 590 hold tervvel szemben. Hogy ez elsősorban nem a szövetkezetnek, hanem a termelőknek mennyire káros, azt majd később bizonyítom. A rost kender szerződések is kikerültek a szövetkezetekhez. A terveket az ill etékes területek szakembereivel alakította ki a MÉSZÖV Mezőgazdasági Osztálya, figyelembevéve minden körülményt, amely a termelés ered ményét akár jó, vagy káros hatással befolyásolja. így a Sárköz és a Ka pos völgyi községek a tervnek mintegy 80 százalékát kapták. Az idén a kendertermés közepesen jó volt, jobb a tavalyinál. Szerződéses termeléssel kell biztosítanunk a népgazdaságunk repceolaj szükségletét is. Talán ez a növ ényféleség, a repce a leghontalanabb megyénkben a szerződéses növénye k között. Pedig termelése könnyű, kh-ként 4—5000 Ft jövedelmet biztosít közepes terméssel is, emellett a legkorábban kerül le a szántóföldről, így a másodvetésű növények szempontjából igen hasznos. Mint már előbb céloztam, a legfőbb ideje van, hogy megismerjék a gazdák, illetve megkössék a szerződéseiket azért, hogy tisztában legyenek azzal, hogy hogyan alakul vetésterületük, hogy a talajt tudják előkészíteni, ne maradjon tavaszra szántási munka. Ez a termést lényegesen befolyásolja. Szükséges ez azért, hogy a talajbaktériumok fel tudják oldani a talajba került tápanyagokat, másrészt a tél beállta előtti talajmunkával biztosíthatjuk a tavaszi nedvességtartalmát a magágynak. j Tehát a szerződni kívánó gazdá k ne várják meg azt, míg a termelési felelős eljut hozzájuk, hanem é rdeklődjenek és alakítsák ki vetéstervüket a jövő év sikere érdekében. Női dolgok Mint jámbor falusi, zötyögő vicinálison felutaztam a nyár folyamán Pestre, hogy halljam a végtelen pesti zajt, a Perpetummobi- lét — az örökké mozgó utca áradatát — láthassam, hogy aztán három nap múlva hazameneküljek »isten háta mögé«, a napnyugváskor mozdulatlanul hallgató lombok közé, ahol a fülemüle éneke is a csend tízparancsolatát fújja. Hogy rátérjek méltatlankodásom sorozatára és végcéljára, azzal kezdem, hogy a vonaton a kalauz majdnem kidobott a kocsiból, meit a kedvezményre feljogosító »cetlit« véletlenül nem dátumozták az illetékesek, a villamosmegállónál rám fütyült a rendőr, mert a tisztasági héten egy »cetlit« a nem általam, de eléggé elpiszkolt utcán eldobtam, a KÖZÉRT-ben nem adták ki a két kocka pálpusztait, mert a »cetliről« lehagyta a masina a kétszer forintötvenet. Ezek után alakult ki bennem a bizalmatlanság a »cetlik« iránt, mert azok sunyi módon nem törik, hanem egyenesen darálják a borsot az orrom alá. Féltizenegy volt. A hold hidegen árasztotta fényét és az égbolt, mint egy hatalmas medúza, borult a szeptemberi éjszakára. Fáradtan értem haza és gyanútlanul nyúltam a kilincs után és szinte megborzadtam, mert valami szögletbe szorult szörnyeteg, egy »Helyben« címzett cetli fente fogát a békés nyugalmamra. Egy cetli egy igazi jóbaráttó', de ezúttal a rajta futó sorok melegséget árasztottak, de igazságtalanságról beszéltek. A rövid sorokat kiegészítve írom le, nem a saját érdekem, talán a köznek, talán a falu parasztságának többet használhatok vele. A dolog ugyanis úgy áll, hogy Mórágyon, amit már talán országszerte tud mindenki, gyümölcstermelő szakcsoport működik egyéni kezdeményezésre, dicséretre méltó eredményekkel, bizonyítékaként, hogy a fejlődés hangoztatása nemcsak elmélet, hanem igenis a gyakorlat szülötte. A szakcsoport tagsága napról napra inkább törődik a közös munkával, a közös terület kultúrájának fejlesztésével, mint az egyéni kis földjeikkel. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a telepített gyümölcsfák a nyáron szépen fejlődtek és az a föld, amely eddig katángot termett és ördög-szekeret hajtott rajta a szél, most viruló gyümölcskert a hegyek ölén. Szombatonként összejönnek a szakcsoport tagjai, hogy elbeszélgessenek munkájukról és széket üljenek a jövő terveinek kialakítására, kivitelezésére. így aztán felvetődött a kérdés, hogy nem jobb volna-e a tömörülést szorosabbá tenni, a szakcsoportot egy nagy családként összefogni azzal, hogy a paraszti kisgazdaságokat a szakcsoport védőszárnyai alá helyeznék. Ez a gondolat, úgy látszik, megfogamzott a tagságban, mert a múlt napokbhn Mórágynak mondhatjuk a négy legjobb gazdája fordult a szakcsoport vezetőségéhez, tagságához olyan kéréssel, hogy bevihessék földjeiket a szakcsoport közös területébe. Ezt a huszonkét hold földet gazdáikkal együtt a legnagyobb örömmel fogadták a csoportbeliek, a gondolattal előzékenyen foglalkozott a helyi tanács, de mégis valami hiba történt. Beleszóltak a fejlődésbe Bonyhádról. Szanyi elvtárs, a járási földrendezőktől nem hajlandó még hallani sem az ilyesmiről, dogmatikus álláspontjával, az agrárpolitika alapos ismeretének hiányában szinte egyenesen ellene van a közös ügynek, amelyért egy ország harcol, amely napirendi pontként szerepel a párt munkájában, az élet minden megnyilvánulásában. Ö azzal gátolja a tagok földdel való belépését a szakcsoportba, hogy a szakcsoportnak annak idején készült egy alapszabálya és az csak a parlagok fásítására szorítkozik. Ez eddig igaz. Na de a fejlődés útja csak idáig vezet? És megnézte-e az alapszabályhoz kapcsolódó körülményeket Szanyi elvtárs? Tudalévő, hogy ez a mozgalom szűk körben indult el, az alapgondolatok csak azt rögzítették, hogy a kihasználatlan parlagokat a lehetőségekhez mérten hasznosítsák, olyan gyümölcsfákat ültessenek, kizárólag társadalmi munkával, amelyek később ugyan hasznosak, de nem egy szövetkezés alapgondolata szükséges ahhoz, hogy úgy a munkákat, mint a termelést irányítsa. Diósuhángok elültetéséről volt szó, az a tény, hogy azóta az összes csonthéjasok, az export anyagát szolgáltató csemeték a földbe kerültek, az már nem a véletlen következménye, hanem dr. Bónitz Mátyás lelkes, fáradhatatlan munkája és az őt megértők hozzáállásának bizonyítéka. Az alapszabály nem egy dogma, ahogy fejlődik a csoport, úgy formálódik át az alapszabály pontjainak módozata. Az alapszabályban csak egy gondolat nem változhat, mégpedig az, hogy a szövetkezet, illetőleg szakcsoport fejlődését minden körülmények között támogatni kell. Természetes dolog az, hogy a szakcsoportban a szaktudást igénylő munkák egyre inkább nőnek. Esi a tagok munkaidejét és munkáját mindig nagyobb mértékben köti le. Ha Szanyi elvtárs elgondolása mellett horgonyoznánk le, akkor ez egyenlő volna a nullával, mert a tagok a saját földjeiket nem ruházhatják át a földalapra, de ha viszont művelni akarják egyénileg, akkor dugába dől a szakcsoport ügye. Igenis helyes a kezdeményezés és az ilyen irányú törekvéseket nem szabad elfojtani, hanem ellenkezőleg a legmesszebbmenőkig támogatnunk kell, ahogy ezt a pártunk politikája is határozottan előírja. Az is természetes, hogy a tagok nem tudnak parlagot bevinni a s/nkcsoportba saját földjeik helyett, vagy várják meg míg elhanyagoltságuk folytán parlaggá válnak? Talán az baj, hogy a szántóföldbe gyümölcsfa kerül? Egy alacsonyabb kultúrát magasabb vált fel, amely nemcsak a tagságnak, hanem népgazdaságunknak is előnyöket jelent Az, hogy a gyümölcstermeléshez kapcsolják az aprómag, illetve takarmánytermesztést, ez megint nem elvetnivaló gondolat, mert ugyan munkát jelent, de termőre- fordulásig a köztesként vetett növény nagyon sok hasznot hajt. Sokat tudnék még erről beszélni, de a „cetli‘-nek a lényegét már úgyis majdnem túlhaladtam. Ezek- után már csak intézkedést szeretnék látni, de méginkább szeretne látni a tagság, olyan intézkedést a felsőbb szervektől, amelyek nem gátolják, hanem elősegítik a szöBonyhádon nagy probléma foglalkoztatja a szövetkezeti nőbizottságot és velük együtt a nőtanács tagjait. Balázs Emőné, az fmsz-i nőbizottság elnöke mondja el a közösség gondolatát és határozatát. Október 15-ével beindítanak egy kézimunka szakkört, ahol asszonyok és lányok elsajátíthatják a hagyományos népi hímzést. A tanfolyamot a két nőtábor közösen szervezi, a technikai akadályok elhárításában pedig a szövetkezet ügyvezetője, Ferenc elvtárs vállalt munkát olyan formában, hogy a tüzelővel segíti a tanfolyam zavartalanságát és kéri a nőbizottságot, hogy problémáikkal bizalommal forduljanak a jövőben is a szövetkezet igazgatóságához, ígéri, hogy segítségre találnak. A madocsai asszonyok is ügyködnek, szerveznek, ugyanis készülnek a megye kultúrfesztiváljára nagy lelkesedéssel és nagy szorgalommal. De ezenkívül gondolnak a jövőre is, mert már most kérnek egy előadót, aki a tél folyamán megtartandó tanfolyamon a helyes baromfitenyésztésre oktatja ki őket. Jó példával már előjár Bacs Jánosné, a nőbizottság elnöke, aki harminc libát szerződött le. Természetesen ez neki előnyt biztosít, nemcsak a felárral, hanem azzal is, hogy már eddig öt és fél kiló tollat kopasztott le a libuskákról, hiába, kell a férjhez menő lányának. A libái olyan szépek, hogy határidő előtt egy hónappal tudja leadni őket. R-né szennyezettség miatt. Előírás szerint a burgonyán csak vékony természetes porréteg lehet, mely nem több 1 százaléknál. Ha ettől földesebb a burgonya, akkor le kell vonni a tényleges szennyezettségnek megfelelő mértékig. A nagyon földes burgonyát úgy kell átválogatni, hogy a föld 2— 3 százaléknál ne legyen több. Ha a termelők gondosabban válogatják ki burgonyájukat, akkor elkerüljük az átvevőhelyen a vitákat, a szövetkezet szállítmányait a fogadó vállalat nem fogja kifogásolni és a megyében jelentkező összes burgonyát megfelelő időben és áron tudjuk értékesíteni. Tisztában kell lenni azonban azzal is, hogy szabványnak meg nem felelő áru szállítása esetén értékesítési nehézségeink lesznek, mert eladni csak minőségileg kifogástalan burgonyát lehet. Joggal elvárják a falusi termelők, hogy őket jó minőségű iparcikkel lássa el a város, de épp oly joggal kérik az ipari munkások, hogy kifogástalan, teljes értékű élelmiszert szállítson a falu. A burgonya második kenyerünk, nem hiányzik egyetlen háztartásban sem, ezért nagyon fontos, hogy csak jóminőségűt szállítsunk. Uaksa László vetkezes ügyét. Balsai László Csak röviden A KPVDSZ Megyei Bizottsága a közelmúltban ankétot rendezett, és örömmel tette felénk azt a megállapítást, hogy a földművesszövetkezetek szervei úgy létszámban, mint értékes felszólalással szépen képviseltették magukat. A KPVDSZ megállapítása az is, hogy a MÉSZÖV és a Megyebizottság között szívélyes, jó viszony alakult ki, megszűntek a korábbi nézeteltérések és a munkákat közös nevezőre hozták, amellyel egész biztos sikeresen tudják előre vinni a szövetkezeti mozgalmat. Betakarítás előtt áll a burgonya- termés, mely megyénkben jónak mondható. Az eddigi szállításoknál tapasztaltuk, hogy a földművesszövet kezetek felvásárlói általában nem ragaszkodnak a minőségi követelmények betartásához. Átveszik a vágott, féregrágott, apró burgonyát étkezési minőségiben, pedig az ilyen csak ipari, vagy jószágetetési célra vásárolható. A felvásárlók általában arról panaszkodnak, hogy a termelők nem hajlandók megfelelően kiválogatni a burgonyát. Egy-egy zsákba beletesznek 2—3 kg nem megfelelőt és így azi egész szállítmány minőségét lerontják. Ezért fordult elő példáuii, hogy a gyönki fmsz. által felvásárolt egy vagon Ella-fajta burgonyát a budapesti Nagy vásár telep helyett a Dunamenti Sertéstenyésztő Vállalatnak adtuk át. Erre a sorsra jutott a nagykónyi fmsz. által felvásárolt burgonya is. A termelők nem akarják megérteni, hogy a szedésnél, szállításnál megsértett burgonya nem étkezési minőség. „Nincs semmi baj, csak éppen belevágott a kapa’’ — mutatja az eladó. Való az, hogy átadáskor a séBeszéljünk a burgonyafelvásárlásrél rült burgonyán sem látszik rendszerint semmi romlás, de mígi a fogyasztóhoz kerül, napok telnek el és a sérült helyen romlási gócok alakulhatnak ki. Látszólag ugyan száraz a sérült felület, de a pusztulás folyamata már megindult és ezért az ilyen burgonyát azonnal el kell használni takarmányozásra. Más a helyzet a rágott burgonyánál. Itt a sebeket rendszerint seb- para szigeteli, de — különösen rossz tárolás esetén — azok mégis a rothadás kiinduló gócai lehetnek. Általában „egérrágottnak” nevezik az ilyen burgonyát, pedig azlt nem az egerek, hanem elsősorban a cserebogarak pajorjai, a drótférgek és időnként a vetési bagolypille hernyója teszi. Csökkenthetjük az ilyen kártételt ha friss gyep, vagy lucerna tűrésbe nem ültetünk és gyommentesen tartjuk a burgonya földeket. A rágott burgonya étkezési célra nem felel meg a nagy hámozási veszteség miatt. Ugyanakkor a gazdaságban maradék talanul hasznosítható takarmányozásra. Gyakori válogatási hiba mutatkozik a nagyságnál. Étkezési célra csak az olyan Gülbaba burgonya vásárolható, melynek keresztátmérője 4 cm-nél nagyobb. Minden egyéb fajtának legkevesebb öt cm keresztátmérőjűnek kell lenni. Az apró burgonyának nagy a hámozási vesztesége és ezért étkezési célra nem vásárolható. Az ilyen burgonyát takarmányozásra, vagy szeszipari célra kell felhasználni. Vigyázzunk a szedési idő kiválasztására. Nedves burgonya sem tárolásra, sem szállításra nem alkalmi. Ha megázott a burgonya, akkor s- állítás előtt árnyékos, szellős helyen vékony rétegbe kiterítve meg kell szárítani. Esős időben nedvesen felszedett burgonyánál fordul e.ő leggyakrabban kifogásolás, földdel
