Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-28 / 229. szám
Közös törzsállattenyésztés Kölesden Áz összefogás kezdete Az ötvenes évek kopognak az újesztendő küszöbén és a szilvesztert mutatás helyett néhány gazda összejött, petróleumlámpa mellett próbálták faragni, egyengetni a jövőjük útját. Nehéz sóhajtások mellett keveredtek a pipafüstös levegőbe a megoldást kereső gondolatok. Füttyöt hánytak már akkor a reakció »kolhoz rémhíreire« határozottan foglaltak állást amellett, hogy a szövetkezet az egyedüli helyes út a magyar paraszt számára, amit járhat. Csak valami mégis megoldhatatlannak látszott előttük, az elgondolásukat itt-ott felvetett javaslatukat nem fogadta el senki, az akkori irányzat szerint a fokozatosság elvét nem ismerték el és így sokan abba hagyták a gazdálkodást, az élet más területén keresték a mindennapi kenyerüket, A fakó siller mellett üldögélők sertés- tenyésztéssel foglalkoztak. Mindegyiküknek féltett, szép állományuk volt és keserűen gondoltak arra,) hogy nem tudják megalakítani a tsz-t — már pedig az ő körülményei között egyenlőre még semmi eredményességet nem mutatott — abba kell hagyni a hosszú évek tapasztalataival, munkájával fejlesztett állomány továbbtenyésztését és fájó szívvel meg kell válni a földtől, a falutól és majd »nyolcórás« segédmunkások lesznek valamelyik nemzeti vállalatnál... Azóta hosszú idő telt el. Hosszú idők leckéje vezette rá az ország parasztságát, de a vezetőket is a helyes útra. Azóta minden kezdeményezésnek helye van, és minden munka, minden szövetkezeti gondolat megvalósulhat. Kölesden, avagy tíz éve meg nem épített hídtól nem messze fiatal- asszony nyitja a kaput, s kukoricával, napraforgótányérral megrakott kocsival fordulnak be a lovak aa udvarba. Alig áll meg a kocsi, a földre guruló napraforgót kilenc gyönyörű, rózsaszínű malac rohanja meg. Nagyokat röffenve lépeget utánuk az anyakoca. Sokat hallottam, főleg az utóbbi időkben arról hogy Kölesden a gazdák szép fehóx hússertés állománnyal rendelkeznek. Most jutott eszembe, hogy a Mezőgazdasági Kiállításon Kókány András szintén helybeli gazda kanjaival vett részt és a harmadik díjat nyerte. Bementem az udvarba és érdeklődni kezdtem, hogy megtudjak valamit a gazdák terveiről, a tenyésa- tésük miértjéről. A kaput nyitó fiatalasszony Kovács Andrásné elmondja, hogy először fialt az anyakocájuk, kilenc malaca van és természetes a törzskönyvezés miatt a legnagyobb gonddal és munkával veszik körül őket, aminek meg is van az eredménye. Az anyakoca pontosan mérlegelve összeállított takarmányt kap. A malacok ezért huszonnyolc napos korban elérték a 67—68 kg-ot, alomsúlyban. (A megyei átlag alomsúlyban 58 kg, tehát szép eredményt értek el kisi állományukkal.) Azzal is eldicseka- dett Kovácsné, hogy most alakult , meg az állattenyésztő szakcsoport huszonnégy taggal, huszonnyolc darab fehér hússertés anyakocával. A céljuk a törzsállattenyésztés fejlesztése. Természetes ez azzal jár, hogy egységesen állítják be az anya kocákat fialtatásra és a helyes takarmányozást a szakcsoport irányítása és ellenőrzése mellett tudják eszközölni. Eddig a fialtatás szer- vezettlensége miatt nem volt egységes, nem esett egy időpontba és így a törzskönyveztetés is, de az értékesítés is sok esetben szinte lehetetlen volt. Amint másoktól is megtudtam, már régen keresik a gazdák a szövetkezés lehetőségét, az egységben vélték az erőt a sertésekkel spekulálókkal szemben. így született meg a sok előnyt latolgatva a szakcsoport. Kiváló sertéstenyésztő gazdák tagjai. Az elnök Feidt János, tagjai közt van Bódai János járási tanács főállattenyésztője Kókány András,, Farkasfalvi József, Kovács András agronómus és még sok más, jó hírű gazda. Az alakulás a közgyűlésen már könnyen ment, hiszen a szövetkezés pontjait előre megbeszélték, no meg hát ebből eredt a társulás gondolata. Lefektették az alapszabályba mint első és legfontosabb teendőt, hogy a jövedelem 5 százalékát a közös alap növelésére fordítják. Most mivel még ilyen nincs és mégis pénzre van szükség — 6— 7 kh. lucerna telepítésére — úgy oldják meg, hogy elosztják arányosan a költségeket és azt mindenki készpénzben befizeti. A hosszú idők leckéjét a kölesdi parasztok megtanulták. Azóta a kezdeményezéseik valóra váltak és most már tényleg közösen faragják, egyengetik a jövőjük útját... Balsai László Uj boltot fedeztem fel Hőgyészen. Éppen a kirakat előtt nézelődtem, amikor kijött Krizsán elvtárs, a föld- művesszövetkezet ügyvezetője. Rövid üdvözlésünk után kérdő tekintettel mutattam az új bolt felé. Igen — mondja — új bolttal gyarapítótok hálózatunkat. Eddig ez a helyiség a hőgyészi Uj Barázda Tsz. raktára volt. Egy alkalommal beszélgettünk Pappert József tsz elnök elvtárssal és pontosan a raktárhiányra panaszkodott. A szövetkezet részéről felajánlottam a segítséget, lesz raktáruk. Ugyanakkor a földmű vessző vetkezetnek is haszna lett. így igazán elmondhatjuk, hogy kölcsönösen segítettünk egymáson. Amíg a 270 000 forint értékű beruházással fel nem épül a tsz új raktára, addig a földművesszövetkezeteknél biztosítjuk a tsz raktárszükségletét. Beszélgetésünkben sok szó esett a tsz és a szövetkezet közös kapcsolatáról. így tudtam meg azt is, hogy már talán nem is az első esetben próbált a szövetkezet a tszi segítségére lenni az értékesítésben. Krizsán elvtárs felkereste a tsz elnökét és megpróbálta meggyőzni arról, hogy a megtermelt árujukat a kertészetből ha a szövetkezetnek adják, lényeges előnyt élvezhetnek. Ugyanis a tsz minden áruját a piacra viszi. A piacozással 3—4, de sokszor üt személyi is lekötnek. Ezeknek a tagoknak ugyanakkor a munkaegységet is ki kell fizetni. A munkaerőhiánnyal küzdő tsz viszont addig valamelyik vonalon szüneteltetni kénytelen a mezőgazdaságban amúgy is mindig sürgős munkát. Igaza van az ügyvezetőnek, amikor azt mondja, a tsz az eddigi értékesítési mód mellett egyéb ráfizetéssel is számolhat. Mindig van megmaradt, eladatlan áru. Tehát az a kg-kénti 10 fillér, amit a kezelés miatt kell rövidíteni a kialakított árakból, az bőségesen kárpótolta volna a nagy tömegű egységes eladásnál. Igaz, hogy nem újszerű ez a jelenség a tsz-ek és a szövetkezetek között. Sok helyen a rossz példa, a veszteséges gazdasági működés állítja a két szerv közé a válaszfalat, akadályát a közös együttműködésnek. De Hőgyészen a földművesszövetkezetnél ez nem áll fenn. Jóindulattal ajánlhatjuk Pappert elvtársnak, hogy nézze meg közelebbről a szövetkezet működését, ügymenetét és gazdasági eredményeit, ami egészen biztos meggyőzi arról, hogy a földművesszövetkezeti mozgalom arra hivatott, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket is a iegmesz- szebbmenőkig támogassa, amelyre a lehetőség ezer formában meg is van. A földművesszövetkezet ez esetben 665 000 forint évi nyereséggel zárta 1957-et. Tehát nem áll fenn az sem, hogy esetleg a tsz nagy tömegű árujával operálna, azt használná fel működésének gazdaságossá tételére. Befejezésül, hogy szavamnak hitele legyen, vegyék kezükbe még egyszer az agrárpolitika téziseit, amelyben világosan le zan szögezve az a tény, hogy a földművesszövet- kezeteknek kell a legmesszebbmenőkig segítséget nyújtani az értékesílés terén a termelőszövetkezeteknek, az árutermelő bázisoknak, az egyéni termelőknek. Gondolkodjon ezen a termelőszövetkezet vezetősége, tagsága Hőgyészen is. A közös munka eredményre vezet. ' B. „Hz iskolán tanultakból mit valósítottam meg?...“ Szeptember 16-án 16 fiatalember és leány sietett a gyönki FJK irodájába. Érdeklődéssel és kíváncsisággal találgatták azt, hogy milyen lesz az a tapasztalatcsere, amelyre Erdész Károly, az FJK kereskedelmi felügyelője meghívta őket, ifjú eladókat és kereskedelmi tanulókat. Jómagam is osztoztam a fiatalok kíváncsiságában, mert ilyen találkozón még nem vettem részt. Ezen a tapasztalatcserén ugyanis resztvettek mindazok a kereskedelmi tanulók, akik 1954.évtől a gyönki járás földművesszövetkezeteinél szerezték meg szakmunkás-bizonyítványukat. Az értekezletet meghitté és barátságossá tette a változatos program, így legelőször az ismerkedés, melynek keretében elmondották, hogy milyen szakon tanultak, mikor végeztek* melyik SZÖVOSZ iskolán voltak. Az értekezlet folyamán felszínre került, hogy bizony az áruismeretből sok minden feledésbe merült, elég hiányos az ismeretük a bolti adminisztrációval kapcsolatban. Leszűrték azt a tapasztalatot, hogy csak úgy állhatják meg a helyüket, ha állandóan továbbképezik magukat, ha érdeklődési körüket állandóan bővítik. Elbírálták a találkozóra beküldött dolgozatokat, melynek címe: »Az iskolán tanultakból mit valósítottam meg a gyakorlati munka során, mi megy a legnehezebben?« Jól sikerült dolgozatokat írtak: János Vilmos, Hegedüsné és Hegedűs Gyula eladók, akik felolvasták dolgozataikat. Ezeket a résztvevők közösen megvitatták. Hasznos volt a találkozó. A fiatalok megismerhették Erdész kartárs előadásából azt, hogy a felszabadulás előtt milyen körülményei* között tanulhattak a kereskedelmi dolgozók, hogy a szakemberek milyen féltékenyen őrizték kereskedelmi ismereteiket, mennyire kihasználták az inasokat. Különbséget tehetnek a szocialista és kapitalista tanulóképzéssel kapcsolatban. Ma adva van minden lehetőség arra, hogy a kereskedelmi dolgozók is kizárólag a tudásuk alapján érvényesüljenek. Nem kell tőke, csupán csak annyi, hogy állandóan képezzék magukat* bővítsék ismereteiket. Követendő példaként álljon előttük Daróczi József és Jákób Henrik eladó, akik a Közgazdasági Technikum levelező szakán kívánják tudásukat növelni. Miseticsné Egy igazgatósági ülésen Az éves műszaki szemléről Az 1958 szeptember 12-én lezajlott nagy szövetkezeti gépjárműszemle értékelése most készült el és futólag olvasva a főbb szempontokat, eseményeket és kiragadtam belőle néhány példát, hogy megyénk földművesszövetkezeteinek gépkocsi parkjáról, ha nem is sokat, de a fontos tényezőket ismertessem. A szekszárdi vásártéren szinte ünnepélyes díszbe öltöztek a gépjárművek. Katonásan, vonalba sorakozva 22 teherkocsi, három Zetor traktor, hárem személygépkocsi és tíz motorkerékpár állott a bizottságot várva. Tíz órakor kezdte meg a SZÖVOSZ gép járműszemle-bizottsága az alapos vizsgálatot. A szemle vezetőjén, Sásdi elvtárson kívül resztvettek még itt Steibach, Kálmán és Gyöngyösi elvtársak, valamint a Komáromi MESZÖV-től ezen alkalommal jött tapasztalatcserére Aszalay Jánoshoz a Tolna megyei MÉSZÖV gépjármű előadójához Nagy László szállítási előadó. A szemle során a motorkerékpárokat vették elsőnek vizsgálat alá. A motorkerékpárosok jól felkészültek a szemlére, dicséretet is kaptak, kivéve az Értékesítési Központ egyik Pannóniáját, amelynek sem a külemi állapotával, sem pedig a fékberendezés üzembiztonságával nem voltak megelégedve. Utána egyenként a gépkocsik szemléje következett. Alapos munkával, körültekintéssel állapították meg a kocsik üzemképességét, üzembiztonságát. A délutánba nyúlott, amíg minden járművet sorra vettek és papírra kerültek az egyes megállapítások. A szemle befejeztével a bizottság tagjai a gépkocsi „tulajdonosok” közös ebéden vettek részt. Az utóbbiak már ebéd alatt azon „drukkoltak”, hogy vajon a délutáni kiértékelésen járműveikről milyen megállapítást összegez a szemlebizottság. A tapasztalt észrevételek megtárgyalása, megbeszélése után a műszaki vizsgálat sorrendjében gépjárművenként mondták el a bírálatot, avagy a dicséretet. A kifogástalanul ápolt, kezelt és szemlére előállított gépkocsik dicséretet kaptak, kezelőik kel együtt. Ezek között van a MÉSZÖV, a MÉK Zetorja, a bonyhádi Árutermelő és Értékesítő Szövetkezet járművei, a bonyhádi, dombóvári, valamint a szekszárdi Áruellátó Szövetkezet autói. Az utóbbi gépkocsi vezetője, Cziráki László az általa vezetett FIAT-BULLDOG gépkocsi kifogástalan karbantartásáért külön dicséretben részesül. A dombóvári, dunaföldvári, hőgyészi, szekszárdi, bölcskei és kölesdi fmsz. kocsijai is dicséretet kaptak, ellenben az ozorai szövetkezet, tamási áruraktár kocsija különösen olyan ápolatlan volt, mintha gazdátlan lett volna. Nem maradtak el mögöttük a zombaiak sem, ahol a gépkocsivezető lelkiismeretlenül kezeli a járművét. — B. L. — A pálfai földművesszövetkezet irodájában vagyunk, 8.45 óra az idő. Lassan benépesül az iroda, egymás után jelennek meg az igazgatóság tagjai. Kilenc óra a pontos idő, számbavesszük hamar, hányán vagyunk, mindnyájan megjelentek-e az igazgatóság tagjai. Szőke bácsi, az igazgatóság elnöke megállapítja a határozatképességet, az ülést megnyitja, majd bejelenti az ülés napirendi pontjait. Első napirendként a mezőgazda- sági üzemág munkáját tárgyalták, melynek előadója Szabó János, a szövetkezet agronómusa. Az előadás foglalkozik a szerződött növények szerződéskötésének állásával, a gépi munka szerződésének helyzetével, majd bőven foglalkozik a szakcsoportok megalakításával. Sziabó bácsi bejelenti, hogy a kendertermelő szakcsoport leendő tagjai, akik 23-án jönnek össze megbeszélésre még ebben a hónapban meg akarják alakítani a szakcsoportot. Ezt a napirendet az igazgatóság helyesen értékelte és olyan határozatot hoztak, hogy a még le nem szerződött 10 kh magkendert a szakcsoport termelje meg, mert nagyüzemi- lég nagyobb termést lehet elérni. A következő napirend: a bejelentések. Az ügyvezető bejelenti, hogy az igazgatóság tudta nélkül egy 559 literes boroshordót adott el helybeli lakosnak, amit az igazgatóság felháborodással vett tudomásul. Joggial, mert az igazgatóság tudta nélkül önkényesen intézkedett Fehér elvtárs. Fehér elvtárs megígéri, ez máskor nem fog előfordulni. Ott tévesztett, hogy önkényesen intézkedett. Az igazgatóság felhívta az ügyvezető figyelmét, hogy ez többet ne forduljon elő, majd úgy határoztak hogy az eladottból kisebb hordót vásárolnak, mert a szövetkezet pincéjében nagysága miatt nem tudták tárolni. Kisebb problémák letárgyalása után Szőke bácsi az ülést bezárja. Tizenegy óra van. Ezen a kétórás ülésen, a pálfai igazgatóság tagjai bebizonyították, hogy tevékeny vezetői a föld- művesszevetkezeteknek és megőrzik annak vagyonát. Jankó Imre
