Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-26 / 227. szám

4 TOLNA MEGYEI NÍPÜJSAG 1958 szeptember 26. Asszonyoknak—lányoknak Hogyan segítse a szülő gyermeke tanulását? r Érdekességek — furcsaságok VEM AZ A FONTOS, AZ EMBER SAJTÓHIBÁN IS MEG LEHET HÁNY ÉVES ... GAZDAGODNI III. Az érdeklődés természetes kiegé­szítője az ellenőrzés. Az ellenőrzés éppen akkor hatásos és gyümölcsö­ző, ha egybefonódik az érdeklődés­sel. Vagyis az ellenőrzés az érdek­lődésnek egy formája csak. A gyer­mek a szülő ellenőrzésében ne a szá­monkérést lássa, még kevésbé a gyanakvást^ hanem az együttérzést, a segítő készséget. A nevelésben na­gyon fontosak a a közvetett mód­szerek, s általában a nevelői hatás akkor intenzív, ha a gyermek nem veszi észre a tudatos nevelői szándé­kot. A számonkérésnél helytelen a gúnyoros, sőt sokszor cinikus hang, amellyel elsősorban apák akarják gyermekeiket »nevelni«. Az ilyesfaj­ta kitörések: »Még ezt sem tudod?« »Jellemző!«, amelyeket sokszor sér­tő jelzőkkel is tetéznek, vajmi ke­veset segítenek a gyermeknek. Épp- ilyen haszontalan a másik véglet, az érzelmekre apellálás, mivel egyes anyák akarják gyermekeiket meg­javítani: »Megszomorítod szüléidét!« — mondják. Vagy pláne, tragikus hangon: »A sírba viszel!« — »Én mindent feláldoztam érted!« Az ilyesmi nincs hatással, s főleg nincs maradandó hatással a fiatalokra. Tehát az ellenőrzés legyen nyugodt, baráti és mindenekelőtt következe­tes. Hogy az ellenőrzés, vagy akár az érdeklődés is ne csak alkalomszerű legyen, ismerni kell a tanulás mód­jának néhány alapvető szabályát. A tanulást a gyermek a számára ne­héz tárgyakkal kezdje, s hagyja a végére a könnyűeket. Egyes tárgya­kon belül általában a szóbelit ta­nulja meg előbb s csak utána csi­nálja meg az írásbelit. Az írásbeli rendszerint a szóbeli alkalmazására, begyakorlására szolgál. Tehát csak időt veszítenénk, ha az írásbelivel kezdenénk. Másrészt a gyakorlás ak­kor hasznos, ha tudatosan alkal­mazzuk a szabályokat és törvénye­ket. Kerülni kell a mechanikus tanu­lást, az írásbeli elvégzése előtt pe­dig alaposan tanulmányozzuk a fel­adat szövegét. A gyermek sokszor azért nem oldja meg, vagy nem he­lyesen oldja meg a feladatát, mert nem vett elég fáradságot, hogy megértse a kérdést. A megértés pró­baköve itt is az, hogy saját sza­vainkkal fogalmazzuk meg a prob­lémát: ha el tudjuk mondani, ak­kor értjük is. A megoldás előtt fel kell idézni azokat a szabályokat, törvényeket, amelyek gyakorlását az írásbeli szolgálja. A befejezés után egybe kell vetni az eredményt a feladott problémával. És — ami na­gyon fontos — alaposan át kell néz­ni a kész feladatot. Végül szóljunk a rossz tanulók­ról. A rossz tanuló éppen azért rossz tanuló, mert nem törődnek, vagy nem törődtek vele. De egyszer csak meg kell kezdeni a javulást.“ Nem drámai jelenettel, nem fenye­getőzéssel (amit aztán a szülők amúgy sem váltanak be!), nem sí­rással és kérleléssel. Komolyan kell vele beszélni arról, hogy mindenki­nek vannak jogai és kötelességei. Ö« a fiatal, nagyon is ragaszkodik a jogaihoz. Kell neki a szép ruha, a jó étel, a változatos szórakozás. Gon­doljon arra, hogy kötelességei is vannak. Hivatkozni kell a szülők­nek a saját példájára is: a maga nehéz munkájára, amely mégis olyan sok örömet ád neki. Persze minden pátosz és felesleges hangsúly nélkül. Ez csak a kezdet. A gyermek ta­Kozmetika KOZMETIKAI ÜZENETEK A tanácsot kérő jeligés levelekre ezúttal válaszolok. (A címmel ellá­tott levelekre postán válaszoltam). Dunaföldvári Olvasó: A rend­ellenesen növő szőrszálakat ha csi­pesszel húzgálja ki, éppen olyan ár­talmas, mintha borotválja, vagy ideiglenes szőrvesztővei leszedi, ugyanis így a szőrszálak gyorsab­ban, vastagabban és sűrűbben nő­nek vissza. A rendellenesen növő szőrszálaknak diathermiás géppel való kipusztítása végleges. Klára, Tolna: A szeplői aggaszt­ják, amelyeknek gyors elmulasztá­sát szeretné. Sajnálatos, hogy ezt csak most határozta el. A gyors el­mulasztást hámlasztással szoktuk elérni, bár ez az elmulasztása a szeplőknek csak ideiglenes, mert ha a napra megy, ismét kijöhetnek azok. Ezért a hámlásztás után hasz­náljon fényvédő krémeket, amelyek a napsugarakat nem engedik át. Tö­kéletesebben lehet megfelelő villa­mos géppel kiégetni, vagy kiráspo- lyozni a szeplőket. Ez a kérdés, most ősz elején, már nem lesz nagyon ak­tuális, mivel a nap hatása mindin- káb gyengül és tavaszra úgyis elhal­ványodnak a szeplői. »Barna asszony«, Szekszárd. Hogy valaki szépen és stílusosan »készítse ki« magát, ahhoz előbb tanulmá­nyoznia kell saját egyéniségét és arcvonásait. Ezenkívül természete- • ___________________ s en ismernie kell az »arckikészítés« technikáját is. Aki pudert és festé­ket használ — és ugyan ki nem használ 17 éves korától a haláláig? — annak ezeket a szépítőszereket arcbőrével összhangba kell hoznia, Az arcbőrt egyénenként változóan kell ápolni és konzerválni, azonban minden arcszépségápolásra áll e kettős szabály: 1. A púdernek úgy kell alkalmazkodnia az archoz, mint a jól szabott ruhának a testhez. 2. Nem szabad látszani, hogy az arc ki van festve, csupán annyit szabad sejtetnie, hogy jól van ápolva. »Kétségbeesett«, Bátaszék. El van keseredve, mert — amint írja, ko­molyabb betegségen esett keresztül — azóta megcsúnyult, holott azelőtt feltűnően szép volt az arcbőre. Nem kell kétségbeesnie, mert szinte szabály az, hogy ha valamely szerv komolyan megbetegszik, a bőr normális külseje is megváltozhat. Ilyenkor a bőr halvánnyá, fonnyadt­tá, szárazzá, hámlóssá válhat. Sok­szor még egyszerű emésztési zava­rok is befolyásolhatják a bőr szép­ségét. Természetesen ilyenkor nem segít az, hogyha az arcbőrt külső mesterkedéssel igyekszünk megvál­toztatni, mert ez úgy sem sikerül addig, míg a belső betegség meg nem gyógyul. Az arcbőr kendőzése pedig nem gyógyítja meg a bőrt. Dr. Fábián Édességek KARAMELL-MÄRTÄS 4 deka cukot sötétbarnára pirí­tunk. Felöntjük 2 deciliter vízzel, főzzük. Két tojással 8 deka vaníliás­cukrot jól elkeverünk. 4 deciliter tejjel felöntve, a tűzön keverjük, amíg jól besűrűsödik. Levéve a tűz­ről, hideg vízbe állítjuk. Ha félig kihűlt, hozzákeverjük az előbb fel­oldott karamellt. A vaníliás, cukros, tojásos keverékhez tegyünk egy csapott kávéskanál lisztet is. KÁVÉMÁRTÁS 2 tojást elkeverünk 10 deka vaní­liáscukorral és egy csapott kávés­kanál liszttel. Lassan felhígítjuk 5 deciliter meleg tejjel. Tűzhelyen addig keverjük, amíg besűrűsödik. A tűzről levéve hűtjük, azután hoz­zákeverünk 2 deciliter erős fekete­kávét. TEJSODÓ 2 tojást 8 deka vaníliáscukorral, habverővel jó habosra verünk, kö­zékeverünk egy csapott kávéskanál lisztet, azután hozzáöntünk aprán­ként 7 deciliter melegítőjét, folyton keverve besűrítjük. Levéve a tűzről, tálba öntjük. Ián megrendül, de ettől nem fog megjavulni. A következő lépés az, hogy megkeressük azt a legfonto­sabb okot, amely a gyermek ha­nyagságának forrása. Az egyiknél az az ok, hogy túlságosan sokat olvas; a másik sokat jár moziba, színházba; a harmadikat a sport köti le túlságosan: van, aki rosszul osztja be idejét; a délutánját elfe- csérli, este meg nehezebb tanulni, már csak azért is, mert otthon ilyenkor mozgalmasabb az élet; aztán a klasszikus ok: a rossz ba­rátok. Ha akarunk, minden esetben tu­dunk segíteni: ez a legfontosabb ta­nulság, amelyet a mondottakból le teli vonni. Nehéz és sokszor fá­rasztó munka ez, türelmet is,; lele­ményességet is igényel. De hisz azoknak segítünk, akik legdrágáb­bak nekünk a világon. (Vége.) ÜZENETEINK O. I. Szekszárd: Véleményünk szerint semmi esetre se teljesítse menyasszonya kérését, még akkor is, ha ilyenkor különösképpen »il­lik« a kedvében járni. Ugyanis menyasszonya olyat kér magától, ami ellentétes — leveléből ezt ol­vastuk ki — a maga elvi meggyőző­désével. Ha határozottan kijelentet­te menyasszonyának, hogy nem haj­landó templomban esküdni, mert az ellentétes a maga világnézeti fel­fogásával, akkor nyilván rosszul cselekedne, ha menyasszonya ked­véért »titokban« megtartanák a templomi esküvőt mondjuk Buda­pesten. Ha ezt megtenné, az nagy­fokú jellemtelenségre vallana. Ugyanis, ha valakinek van egy elvi meggyőződése, az kitart az mellett akkor is, ha ismerősei tudnak róla és akkor is, ha nem, s azt nem le­het megváltoztatni még a menyasz- szony kedvéért sem. • »Szerencsétlen asszony« jeligére Dombóvár: Azt elismerjük, hogy igen kellemetlen helyzetben van Nem értünk egyet férje viselkedésé­vel. A megoldás azonban nem az, amit maga csinál, hogy amikor fér­je nem adja haza hiánytalanul a fi­zetését, hanem elkölt belőle 100— 150 forintot, akkor maga nem főz számára ebédet egy hétig és azzal próbálja erről leszoktatni. Ez, mint levelében is írja, csak további el« lenállást, dacot vált ki férjéből. E2 az eljárás nem fog eredményre ve­zetni. Helyette inkább szép szóval, kedvességgel próbálja meggyőzni férjét arról, hogy helytelen a cse­lekedete. Azt nem tudjuk, hogy fér­jénél szokott-e zsebpénz lenni. Mert az ilyen dolgok megelőzéséhez az is hozzátartozik, hogy a feleség — ha ő kezeli a család pénzét — rend­szeresen adjon az anyagi lehetősé­geikhez mérten zsebpénzt a férjé­nek. * »Klárika« (a levelet mozgópostá­ra adták fel): Elképzelhető jó há­zasság akkor is, ha a férj valami­vel fiatalabb, mint a feleség. Az ilyen házasságokban azonban ké­sőbb olykor meg szokott romlani a házastársak viszonya. Ez azonban nem törvény, mert egy okos, mű­velt feleség sokat tehet ennek a megelőzéséért. Minden esetre arra hívjuk fel a figyelmét, hogy na­gyon fontolja meg, mielőtt kimond­ja kérőjének az igent. * Zs.-né Szekszárd: Egyáltalán nem természetes dolog, amit maga csinál. Nem tudjuk, hogy miért vált el férjétől — ezesetben nem ia fontos —, de rosszul teszi," ha most azért nem jár szórakozni, mert hátha pletykálni kezdenek ismerő­sei. A mende-mondákra — plety­kákra — nem lehet adni, mert azok rendszerint megalapozatlanok éa képtelen dolgok — így annak szel­lemében nem is lehetne élni; Nyu­godtan járjon el szórakozni, hiszen az hozzátartozik az élethez, a fia­talságához és ha nem ad rá okot, akkor ne is törődjék azzal, hogy mit beszélnek az emberek. L. Blanc asszony, Franciaország legidősebb matrónája 81 éves Lea nevű lánya kíséretében repülőgépen a Toulouse melletti repülőtérre ér­kezett, ahonnan tovább utaznak az idős asszony szülővárosába, 105 szü­letésnapja megünneplésére. Az örök-fiatal matróna vidáman viselte el az utazás fáradalmait, út­közben azon tréfálkozott, hogy a „tacskó” (81 éves lányát értve ez­alatt) nem nagyon bírja az utazást. Amikor a repülőgép parancsnoka megkérdezte tőle, mi a véleménye a repülőútról, azt válaszolta, hogy „lényegesen kevésbé ráz, mint a postakocsi.” Ellátogatott a pilóta fülkéjébe is, ahol diszkréten lánya fülébe súgta: „Csinos fiúk ezek a repiülők.” „BECSÜLETES” MEGTALÁLÓ A californiai Ethel Daubert asz- szony elvesztette gyémánttal díszí­tett órjáját és a becsületes megtalá­lót újsághirdetésben szólította fel, hogy adja vissza. A hirdetés megje­lenése után csengetett a ' telefonja. Egy gyerekhang megkérdezte, mennyi jutalmat akar adni a megta­lálónak? „Tizennégy dollárra gon­doltam” — válaszolta Daubert asz- szony. Pillanatnyi szünet után így válaszolt: „Úgy gondolom, akkor in­kább megtartom az órát.” SZERENCSÉS BALESET... A jugoszláviai Bűje községben Ivan Jurisics diák futva menekült saját kutyája elől. Jurisics és barátja a mezőn kézigránátot talált és kí­váncsiak voltak, hogyan robban. Éle­sítették és nagy ívben elhajították. Az őket kísérő kutya mit sem sejtett a „játék” veszélyéből és mint jól ne­velt kutyához illik, nekiiramodott, hogy visszahozza az eldobott tárgyat. Farkcsóválva, büszkén vissza is hozta — a „tárgyat!” A két fiú vi­szont ijedten menekülni! kezdett, amikor meglátták a feléjük szaladó kutyát, szájában az éles gránáttal. A kutya természetesen szaladt gazdája, Iván után, aki minden erejével me­nekült, de a kutya gyorsabb volt. A kettőjük közötti távolság egyre ki- sebbedett, amikor Ivan — szerencsé­jére — félelmében elájult és elvágó­dott. A kézigránát öt méterre rob­bant a földen fekvő diáktól. Ivan semmiféle sérülést nem szenvedett, de a kutya elpusztult. A TENGER ÖSSZEHOZTA ŐKET A 23 éves Ake Viking svéd hajó­szakácsot és a 18 éves szicíliai Pao- lina Puzzot egy a Földköai-tengerbe dobott sörösüveg vezette az oltár elé. A dolog így történt: Három évvel ezelőtt Sebestiano Puzzo, 12 gyermek édesapja, barátjával háza közelében halászott. Sikerült is egy sörösüve­get kihalásznia a tengerből; az !üveg- ben levél volt, amelyet Ake Viking a romantikus érzelmű ifjú hajósza­kács egy „16—20 év körüli leány­nak” címzett. A levélben felkéri az ismeretlen leányt, írjon neki és küld­jön fényképet Göteborgba. Sebastiano Puzzo küldött fényké­pet eladó leányáról és nemsokára Paolina levelet és egy fényképet ka­pott az ifjú levélírótól. Ezután az ese mények már gyorsan követték egy­mást: Viking háromhavi szabadsá­gát Szirakuzában, a lány szüleinél töltötte és a legrövidebb időn belül házasság lett e romantikus szerelem­ből. NEHÉZ ELHATÁROZÁS A jamaikai Kingston városában hatalmas vendégsereg gyűlt össze a baptista templomban, amikor a 105 éves George Français házasságot kötött „ifjú” menyasszonyával, a mindössze 60 éves Urselana Saunders el. Az ara menyasszonyi ruhát vi­selt, hosszú fátyollal, amit három ko­szorús lány vitt utána. Az „ifjú” férj elmondotta, hogy már 40 éve szerel­mes Ursulenába, de nem tudta ha­marabb rászánni magát a döntő lé­pésre. Egy newyorki kiadóvállalat meg­jelentetett egy könyvet, amelynek kelendősége igen gyatra volt. A kiadónak ekkor eredeti ötlete tá­madt. Minthogy már előzőleg meg­állapították, hogy a könyvben sajtó­hiba van, hhdetést tett közzé az új­ságokban: „A kiadóvállalat 30 000 dollárt fizet annak, aki a könyvben felfedezi a sajtóhibát. Több nyertes esetén sorshúzással ítéljük oda a nyereményt!” A számítás bevált: percek alatt 200 000 példány fogyott a könyvből, csaknem az egész kiadás. A kisorsolt nyertes egy munkás volt, aki — akárcsak a kiadó — a szó szoros ér­telmében sajtóhibán gazdagodott meg. A MOHÓ ELEFANT ÉS A P CH IS TURISTÁK Egy fiatal spanyol turista házas­pár teljes joggal nagyon meghara­gudott a vincennesi (Franciaország) állatkert egyik elefántjára. A férj az elefánt-ketrec előtt akart fényké­pet készíteni feleségéről. A legmeg­felelőbb pózt próbálgatták, amikor egyszerre csak kinyúlt egy elefánt- ormány, s gyors, ügyes mozdulattal lemelte a pózbameredt hölgy vállon viselt retiküljét. Az elefánt élvezhe­tetlennek találta a szenyora rúzsát és púderdobozát, de nagy gyönyörű­séggel fogyasztotta el az útleveleket, fényképeket és a papírpénzt. Az ál­latkert igazgatójának igazolást kel­lett kiállítania a spanyol házaspárnak az esetről, hogy követsé' kön új ha­tárátlépési papírokat és pénzt kap­hassanak a visszautazást)' HOBOK KONGRESSZUSA Jeff Davis, a hol ik, az amerikai csavargók 75 éves királya, aki a pol­gári életben boroív pengét árul, Cincinnatiban összeír’ ta a „Hoboes of America, Inc,” (Amerikai Hobok Társasága) 50. kongresszusát. Davis állítólag az egyetlen olyan ember az Egyesült Államokban, aki még soha sem keresett annyi pénzt, hogy adót kellett volna fizetnie. Ezenkí­vül az a hír járja róla, hogy egyike volt azoknak, akik Táft elnöknek az állami autóutak gondolatát először sugalmazták. Davis 1914-ben alapí­totta az első csavargószállodát. Rá­beszélte a newyorki hatóságokat, hogy egy dollár formális árért bo­csássák rendelkezésére az ehhez szükséges házat. EZERSZERES VÉRADÓ A véradás világrekordját Alfredo Anselmi tartja, akit Rómában a „véradók királya” néven ismernek. Anselmi nemrég adott ezredszer vért. Eddig összesen 600 liter vért vettek tőle. AHOL EXPORTÁLJÁK A LEPKÉKET Azi ember nem is hinné, hogy a lepkék export-célokat is szolgálnak — helyesebben nem is a lepkék, ha­nem a szárnyukból készült lehelet­finom dísztárgyak. Brazíliában pá­ratlanul szép apró melltűket, képe­ket készítenek lepkeszárnyakból. Több szárnyat egymáshoz ragaszta­nak, finom színekkel tájképeket, virágokat, stb festenek rájuk, majd a törékeny lemezkéket üveglapra ra­gasztják. A brazil iparművészek ki­váló mesterei a lepkeszárnyból ké­szült dísztárgyaknak és sokat dolgoz­nak exportra. A FESTŐ MEGÖRÖKÍTETTE A TOLVAJT A tolvajoknak tudniuk kell, hogy kitől lopnak. Ezt néha elmulasztják átgondolni. Nemrég Rómában egy tolvaj műkereskedőnek adta ki ma­gát és Giovanni Consolazione festő műterméből ellopott egy képet.. A festő a tolvaj távozása után emléke­zetből lerajzolta látogatóját. Mikor a rendőr egy pillantást vetett a rajzra, megállapította: „Ez Enrico Mona- celli.” A tolvajt még aznap letartóz­tatták és a képet még megtalálták nála. Az eset jó reklám volt a festő­nek is.

Next

/
Thumbnails
Contents