Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-19 / 195. szám

H'58. augusztus 11.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÂG

3

Elüzemavatás a Szedres! Gépállomáson

A tavalyi utolsó az idén első lett

Nem mindennapi esemény színhelye volt a Szedresi Gépállomás: él- üzemet avattak itt. Délután 5 óra felé ünneplőbe öltözött traktorosok, termelőszövetkezeti vezetők csoportokba verődve beszélgettek, míg az ünnepi aktusok kezdődtek. Az egyik ilyen csoportnál Benke István, a gépállomás és Tolna megye egyik legjobb traktorosa magyarázta hogyan él. »Mióta traktoros vagyok, 80 000 forintos házat vettem. Motor- kerékpárom van és a családommal együtt úgy élünk, hogy nem cseréh nék még egy gyárigazgatóval sem. Igaz, hogy sokat dolgozok, de munkámnak megvan az eredménye, mert megbecsülnek és van mindenem bőven« — mondotta.

Elkezdődött az ünnepség. Miklós József, a gépállomás helyettes igazgatója ismertette az egybegyűltekkel, hogy minek az alapján lesz a gépállomás élüzem.

Tervfeladatainkat ebben az évben együttesen is, meg részleteiben is minden vonatkozásban túlteljesítettük. Az év elején 800 000 forint hitelt vettünk fel az államtól, amiből eddig gazdálkodtunk. De ezt a pénzt augusztus 1-ig az utolsó fillérig visz- szafizettük. Ez, elvtársak, nem kis dolog. De

legjobban mégis annak örülhetünk, hogy traktorosainkkal minden termelőszövetkezetben meg vannak elégedve. Munkájukra panasz még nem érkezett, ellenben a traktorosnapon minden termelőszövetkezeti traktorost dicséretben és pénzjutalomban részesítettek a termelőszö- ' vetkezetek.

Ez számunkra minden más elismerésnél többet jelent, azért, mert mi a termelőszövetkezetekért vagyunk — mondotta Miklós József.

Ezután Mészáros István, a Gépállomások Főigazgatóságának helyettes vezetője emelkedett szólásra: — Az ország területén 250 gépállomás van. Ezekben az órákban nyolc gépállomáson tartanak hasonló ünnepséget, élüzemet avatnak. A Szedresi Gépállomás a nyolc legjobb között is kiváló eredményeket ért el. Ezt azzal szeretném igazolni, hogy ma az országban mindössze három gépállomás kapott a vándorzászló mellé elismerő oklevelet és a három között az egyik a Szedresi Gépállomás _ mondotta Mészáros elvtárs es átadta Miklós Józsefnek a vörös vándorzászlót és az oklevelet. Az él- üzem-cím és az oklevél mellé 6500 forint pénzjutalmat is kapott a gépállomás, amit a legjobb traktorosok

é

s műszaki dolgozók között az ünnepségen kiosztottak.

A Szedresi Gépállomás élüzem- avatásának külön jelentőségei ad az a tény, hogy tíz év óta —• tehát a gépállomások létezése óta — egyetlenegy alkalommal sem avattak Tolna megyében élüzemet. A szedresi az első.

Erről gyorsan tudomást szereztek a megyében, sőt a megye határain túl is. S ebből az alkalomból táviratban gratuláltak a gépállomás kollektívájának. Többek között táviratot küldött a Megyei Pártbizottság Végrehajtó Bizottsága, táviratban fejezte ki elismerését a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság kollektívája, több gépállomás és több termelőszövetkezet.

A beszédek után a gépállomás több mint száz traktorosa, a közel 15 termelőszövetkezet képviselői és a vendégek közös vacsorán vettek részt, szórakoztak.

Az élüzem-avatón többször elhangzott, hogy a Szedresi Gépállomás kollektíváját többszörös elisme- I

rés illeti ebből az alkalomból. Elsősorban azért, mert az elmúlt években a gépállomás mindig az utolsók között kullogott, s hogy az elsők közé küzdötte fel magát, ez nem kis dolog. Horváth József, a gépállomások megyei igazgatója pohárköszön- tőjében ezt hangsúlyozta is. S felhívta a gépállomás kollektívájának a figyelmét arra, hogy

a Várdombi Gépállomás — amely néhány tized százalék miatt nem lehetett ez alkalomból élüzem — elhatározta, hogy a vándorzászlót még ebben az évben elviszi Szedresről.

A traktorosok közül erre többen közbekiáltottak: »Nem engedjük, mi jobban dolgozunk!« Kívánjuk, hogy így legyen, hogy a Szedresi Gépállomáson maradjon a földművelésügyi miniszter és a MEDOSZ elnökének vándorzászlaja, hogy az év végén kétszeres élüzem legyen a Szedresi Gépállomás. Természetesen emellett a Várdombi Gépállomáson is tartsanak hasonló ünnepséget, az is legyen élüzem.

Kistormás múltja és jelene

A NAPOKBAN felkerestük Kistormás tanácselnökét, Bózsó János elvtársat, s megkértük, hogy néhány számmal, adattal tájékoztasson bennünket a község felszabadulás utáni fejlődéséről.

Mindössze rövid 12 esztendő telt el a felszabadulás óta, de ezalatt az idő alatt Kistormás óriási fejlődésen változáson ment keresztül — mondja az elnök. — A vasúttól távoleső falu fejlesztésével a felszabadulás előtt vajmi keveset törődtek, de kinek is állt volna ez érdekében, hisz önigazgatása a községnek nem volt. Köleséhez csatolták és amolyan »mostohagyerekként« kezelték. Jellemző a felszabadulás előtti állapotokra, hogy a falunak még egy valamire való járdája sem volt! A néphatalom éveiben új járdát kaptak a kistormásiak. De ami a lényegesebb: létesítettek a faluban új bölcsődét, óvodát, postahivatalt, könyvtárat, orvosi rendelőt, tanácsházat, sportpályát.

Kértek és kaptak a falubeliek mélyfuratú kutat, földművesszövetkezeti boltot, italboltot. KistormáLEVELEZŐINK TOLLÁBÓL :

Dicséret illeti őket

Nem lehet megemlékezés nélkül hagyni azokat, akik a legnagyobb munkaidő alatt olyan szorgalmasan dolgoznak, akár a méhek. Ezek a jó dolgozók a dalmandi Béke Termelő- szövetkezet asszonyai, akik derekasan helytállnak a munkában. Minden növénytermelési munkából kivették a részüket. Kukorica, répa, ricinus, napraforgó kapálását mind az asszonyok végezték el. A férfiak ez idő alatt más munkát végezhettek. Az asszonyok a sürgős munkák idején nemcsak a hétköznapokon, hanem a vasárnapokat is feláldozták, hogy a tsz jövedelmét gyarapítsák. Tizenöt asszony végezte a 20 hold árpa felkötését is.

Az összetartás és a rmmkakedv nem véletlen az asszonyoknál hiszen látják munkájuk után a tsz-ben a nagyobb jövedelmet, a másik viszont az, hogy olyan munkacsapat-vezetőjük van, mint Koller Józsefné, akinek a kezében, ahogy mondják, „ég’1 a munka. Mint tsz vezetőségi tag ellátja őket jó tanácsokkal. Dicséret illeti őket.

Schiffer József v. b.-elnök

„Dumaparti

csónakházban"

két illet, meg is kapják rá a választ rövidesen.

Paks község fiatalsága nevében: Májer

„Ki a felelős?"

Augusztus 9-én, szombaton a Sió vizén nagy volt a forgalom. Az egész Sió mentén emeberek százai voltak a vízben. és ki kézzel, ki kosárral vagy hálóval halászta a szebbnél- szebb pontyokat, csukákat és egyéb halakat. A halak bódultak voltak és ez okozta azt, hogy könnyűszerrel megfoghatták őket.

Ki a felelős a rengeteg hal elpusztulásáért és kifogásáért? Ezt kérdezik a Sió menti halászok, és joggal. Nem tudni még pontosan, hogy miből eredt a Sió szennyeződése, egy bizonyos, hogy nem a véletlen. Az emberek találgatnak: talán a Simon tornyai Bőrgyár, talán a Tolnanémedi Kendergyár vagy a Kaposvári Cukorgyár szennyezte meg a vizet? Személyesen jelen voltam, amikor az emberek százai a vízből szedték ki a szép pontyokat és láttam a halak ezreit a vízen elpusztulva. Megdöbbentő látvány volt.

A halászok körében igen nagy az elkeseredés, s kérik az ügy sürgős kivizsgálását.

Németh Vilmos levelező

(VIII.)

Az 1922-es évre ismét választásokat írtak ki. Uj választójog kidolgozása és törvényesítése volt honatyáink egyik fő munkája. Azaz egyik fő vitatémájuk. A tervezet szerint a választás — mondták ők — demokratikus lesz, de további „megszorításokat” jelent. A férfiaknál felemelik a szavazási korhatárt 20 évről 26 évre a tervezet szerint. A nők 30 éves koruktól szavazhatnak, de ezeknek is csak egy része: a magasabb iskolázottsággal rendelkező nőkön kívül azok szavazhatnak, akik családanyák. E tervezet még titkos választásokat javasol, de ezzel honatyáink erőteljesen szembeszálltak. A vármegye egyik volt kormánybiztosa, mint azt a nyilvánosság előtt hangoztatta, a választók „felelősségérzetének” az elmosódását látta a titkos szavazásban és kijelentette, hogy ilyen tekintetben nem másolhatjuk a többi európai ország példáját. Ugyanez a honatya próbálta bizonygatni, hogy nálunk ki lehet jogosult a választásra.

— Ehhez bizonyos politikai érettség kell, mert ez nagyon felelősségteljes mymka.

Ezután pedig sietve hozzátette:

— Minthogy azonban ennek az elvnek szigorú keresztülvitele mellett az állampolgároknak csak igen kevés hányada lenne szavazói jogosultsággal felruházható, ennek demokratikus kiterjesztése érdekében szükségesnek mutatkoKortesvilág Tolna megyében

1919-1945

zik, legalább egyenlőre kisegítő jogcímeket is felvenni, mint a vagyon, magasabb adó, katonai rendfokozat, frontszolgálat stb.

Azaz szavazhat mindenki, aki „politikailag érett”, tehát hűen képviseli az úri rendszer elveit, és akinél ez hiányzik, az is szavazhat, ha van nagyobb vagyona stb., mert ez „politikai éretlensége” ellenére is nyilván a rendszer jelöltjeire szavaz.

Szekszárdon a felsővárosi Horváth Józseféknél nagyon érdekes dolgokat meséltek erről a választásról. Horváth Józsefnek volt szavazati joga, a feleségének nem. Akkor kezdték elbírálni, hogy a nők közül kik „érettek” arra, hogy beleszóljanak az ország politikai ügyeibe. Horváth néninél is megcsinálták a „próbát”. Megkérdezték tőle, hogy ha lenne szavazati joga, kire szavazna. Horváth néni egyből rávágta, hogy:

— Hát, csakis a Sebestyénre.

Sebestyénnek a nevével a választók 1922-ben találkoztak először a szekszárdi kerületben. Ez volt örffy ellenfele, programja sok olyan dolgot tartalmazott, amely egyezett a kisemberek érdekeivel és sorra leleplezte a földbirtokospárti Örffy népellenes cselekedeteit is. így nem is csoda, hogy a választók jórésze — mindenekelőtt a szegénység — Sebestyént támogatta. A Horváth házaspár is ennek a megválasztása mellett volt. Igen ám, csakhogy, amikor Horváth néni nyíltan kijelentette, hogy Sebestyént támogatja — mindjárt nem találták „érettnek” a választói jogosultságra: nem kapta meg a választói jogot. Egészen a felszabadulásig nem volt választói joga...

Vidéken nyílt volt a szavazás és mint várható volt, a kormány hű kiszolgálóit választatták meg képviselőknek is. A bonyhádi kerületben gróf Apponyi Antal, a gyön- ki kerületben dr. Pesthy Pál uzdi földbirtokos, megyei törvényszéki elnök, a tolnai kerületben Renczes János, a tamási kerületben Nagy János, a szekszárdi kerületben dr. Örffy Imre, a dombóvári kerületben őrgróf Pallavicini György, a paksi kerületben dr. Erdélyi Aladár lettek a képviselők. Itt érdemes még megemlíteni, hogy Renczes- nek úgy sikerült győznie, hogy dr. Klein Antal Biritó-pusztai föld- birtokos lemondott támogatóiról, választóiról az ö javára.

Amikor kihirdetik a választási eredményeket, Örffy sietve búcsút mond választóinak és a fővárosba távozik. De még arra sincs ideje, hogy személyesen köszönje meg a „bizalmat” — csak pótvá~ lasztáson tudta megszerezni a szükséges többséget az ellenzéki dr. Sebestyén Jenővel szemben — hanem egy levelet ír választóihoz az újságon keresztül mintegy bocsánatot kérve a sietségért.

Körülbelül ezekben a napokban került nyilvánosságra az a tény is, hogy a helyzet már annyira „konszolidálódott”, hogy Szekszárdon elérkeztek az utolsó kommunista bűnperhez: elfogták Ribling József szekszárdi kőművest, aki aktív tevékenységet fejtett ki a Tanácsköztársaság idején.

A nemzetgyűlés első ülése pedig mindjárt botránnyal kezdődött, mert ott az ellenzékiek igen keresetlein szavakkal illették az egyik bárót. Munkáspárti képviselők is kerültek a nemzetgyűlésbe — persze nem Tolna megyéből. Tolna megyében ipar és számottevő munkásság nem volt és így nem is volt szervezett erő, amely eredményesen szembeszállhatott a földesúri törekvésekkel. Tolna megye országos viszonylatban az egyik legerősebb bázisa volt a nagybirtokrendszernek. Talán itt érvényesültek leginkább a szélsőséges feudális irányzatok, amelyek bizony semmi jót nem hoztak a népre.

(Folytatjuk.)

BODA FERENC

son azelőtt nem volt se kultúrház, se mozi. Most mindkettőt rendszeresen látogathatják a kistormásiak.

♦

A FELSZABADULÁS ELÖ1T a

községnek egy iskolája, két tanterme volt. A negyvenöt utáni években a főtéren lévő kocsmaépületet átalakították, s létesítettek benne két korszerűen berendezett tantermet. Jelentősen megváltoztak a falu közlekedési viszonyai is. A múltban, ha valaki Kistormásról el akart jutni a Kölesd—Alsótengelic, illetve kesző- hidegkuti vasútállomásra, hogy onnan Szekszárdra, vagy az ország más pontjára utazzék, gyalogolhatott hosszú kilométereket, vagy jobbik esetben szekéren -»utazott« oda. Ma az egykori »istenhátamögötti« falut öt rendszeres MÁVAUT-járat köti össze a vasúttal.

*

A KÖZSÉGBEN három pedagógus tanított a múltban. Ma már heten oktatják a gyermekeket. Kistormásról negyvenöt előtt, írd és mondd: egy, mindössze egy fiatal járt középiskolába! Ezen a téren gyökeres a fordulat.

1945-től napjainkig középiskolai érettségit tett 20 kistormási fiú, illetve leány. Mezőgazdasági szakiskolán nyolc fiatal gyarapította tudását. Főiskolát végzett négy, egyetemet pedig hat kistormási ifjú. Rajtuk kívül több mint tízén végeztek tiszti iskolát.

A felszabadulás előtt mindössze három rádió volt a faluban. Ma 110 a rádióelőfizetők száma, ami azt mutatja, hogy a község lakosságának kétharmada rendelkezik világvevő rádiókészülékkel. Talán azt sem kell véka alá rejtenünk, hogy míg negyvenöt előtt csupán nyolc kerékpár volt a faluban, s motorkerékpár egyetlen egy sem, addig ma az előbbiből 80, az utóbbiból pedig 11 van a kistormásiak birtokában.

*

KÜLFÖLDÖN mintegy 25—30-an üdültek a községből. A múltban a dolgozó paraszt számára ilyesmiről szó sem lehetett.

*

Kistormáson a felszabadulás előtt két traktor volt. Gépi munkát csak a traktortulajdonos kulákok földjén végeztek. Manapság a kistormási földterület 80 százalékát gépi erővel művelik meg.

*

— 1949 a mezőgazdaság szocialista átalakulásának kezdetét jelzi Kistormáson. Termelőszövetkezetünk akkor alakult 17 családdal, 28 taggal, 230 holdon — mondja Csapó János, a tsz elnöke. — Ma 67 család 1087 katasztrális holdon gazdálkodik. Negyvenkilencben 8 lóval, 13 tehénnel kezdtük. Egy sertésünk sem volt. Ma 24 lovunk, 50 szarvas- marhánk, 344 sertésünk és 365 ju- hunk van.

A tsz épített egy 150 férőhelyes sertéshizlaldát, 50 férőhelyes sertés- fiaztatót, kocsiszínt és három, egyenként 100 köbméter befogadóképességű, cementből készült silógödröt.

A TERMELŐSZÖVETKEZET lényeges bevételi forrása — mondja a továbbiakban Csapó elvtárs — a tagok által 1953-ban alkotott halastó, a halastó ma már 60 holdon terül el.

A Dózsa további terveivel kapcsolatban Csapó elvtiárs elmondotta, hogy a termelőszövetkezet saját hattagú kőműves-brigádjával épít a közeljövőben 100 férőhelyes tehénistállót és egy 50 férőhelyes istállót az egyre szaporodó növendék szarvas- marha állomány számára.

A Dózsa tagjai 16 holdon gyümölcsöst akarnak telepíteni. Ebből négy kát. holdon diót, négy holdon almát, négy holdon szilvát, a többi négy holdon pedig húsvéti rozmaring almát fognak termeszteni.

Naszvetter Lajos

Ez a szép kis dal jut eszünkbe, hí Pakson a hajóállomásnál végigsétá lünk a Duna partján. A Tolna megyei Népújságból már nem egyszei olvastunk a paksi KISZ-fiatalok terveiről, amely úgy hangzott, hogj „csónakházat építünk”. Az elgondolások és a beindulás szép is volt. Ki sebb-nagyobb KISZ-csoportok szór goskodtak a csónakház elkészítő sén, amikor megkezdték az alapok ki ásását. Az építőipari KTSZ fiatalja pedig élén Rácz Pállal és Pintér Istvánnal a nehezebb részt vállalták í dologból. Az éjszakai pihenőjük égj részét a Dunán töltötték, a hajóbó sódert talicskáztak ki a partra. Azó ti hosszú idő telt el... A sódert talár más célokra használták fel, vagy ta Ián a Duna hullámai elsodorták. A csónakház helyén pedig a kiásott, d( már beomladozott gödör tátong ...

Vajon mi lehet az építkezés beszüntetésének oka? Talán nem volt aki tovább dolgozzon? Nem gondolnánk, hiszen a kezdeti időben nagj volt a lendület és akarat.

Ilyen kérdések foglalkoztatják Pák son a KISZ-fiatalokat. De érthető is mert a sok verítékes munka kárba veszett Reméljük, hogy azoktól, aki