Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-13 / 190. szám

1958. augusztus 13. TOLNA MEGYEI NEFUJSÁU 5 Készülnek az oktatási évre a paksi kommunisták A kommunisták politikai neve­lése, marxista—leninista oktatása, egy-egy pártszervezet további fejlő­désének, munkája állandó javításá­nak alapvető kérdése. Ezt tartják szem előtt a paksi községi pártvezetőség tagjai is most az 1958—59-es pártoiktatási év elő­készítésének időszakában. • Nagyon jól tudják, hogy elsősorban a jó elő­készítő munkától függ, milyen ered­ményekkel zárhatják az oktatási évet. Ennek egyik fontos része a pro­pagandisták helyes kiválogatása. Ez megtörtént. Figyelemmel voltak, hogy olyanokat válasszanak, akik nemcsak magatartásukkal, tudásuk­kal .rátermettségükkel váljanak be, de megfelelő idejük is legyen a fontos, megtisztelő feladat ellátásá­ra. A TAVALYI TAPASZ­TALATOK sugallták e meggondolást. A Kon­zervgyárban például Béréi Ferenc elvtárs volt tavaly a propagandista, képzettsége, tudása és tanítási sze- retete dicséretre méltó volt, de ide­jével nem rendelkezhetett mindig szabadon. Nem egyszer Budapestre kellett mennie vagy más üzemmel kapcsolatos fontos dolga akadt. Ez nehezítette nemcsak az ő munkáját, de a szemináriumét is. Bár ennek ellenére hallgatói valamennyien el­végezték jó eredménnyel a szeminá­riumot. Mégis a pártvezetőség úgy gon­dolta, minek túlterhelni egy elvtár­sat, s ezért az idén majd inkább az ellenőrzésben foglalkoztatják, he­lyette pedig Tóth Károly elvtársat bízták meg. Céljuk az, hogy olyan elvtársakat bízzanak meg propa­gandista munkával, akik a lehető legtöbb erejüket fordíthatják e fon­tos munkára, s nem sínyli meg ter­melési beosztásuk sem a vállalt fel­adat ellátását. Tóth elvtársnak több ideje is van és szívesen is vállalta e megtisztelő megbízást. A szervezeti megoldásoknál is történt, éppen a tapasztalatok alap­ján változás a tavalyihoz képest. KÜLÖN SZEMINÁRIUMOT szerveznek a termelőszövetkezet­nél és a földművesszövetkezeteknél. Ez elősegíti, hogy közösen többet tehessenek a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésében. Egyúttal job­ban megismerik egymást, problé­máikat és eredményeiket is. Itt az időszerű kérdések tanfolyama in­dul, s ez alkalmas lesz arra, hogy mindig a legfontosabb problémákat beszéljék meg. Arra is gondoltak, hogy ne csak a kommunisták, de a pártonkívüli, el­sősorban dolgozó parasztok is tu­domást szerezzenek elvi és gyakor­lati szempontból a párt politikájá­ról. Ez a tavalyi jó tapasztalatokból adódik. Jól sikerült például tavaly a gazdakörben tartott ezüstkalászos tanfolyam keretén belül folyó poli­tikai munka. Ezzel most is Dévai elvtársat bízták meg. A gazdasági, termelési problémákat a dolgozó pa­rasztok politikailag alátámasztva is világosan láthatják, megérthetik. Ez a tevékenység is egy lehetőség, hogy a pártszervezet minél köze­lebb kerüljön a dolgozó parasztok­hoz, a való élethez. Szükséges ez ab­ból a szempontból is, hogy a falusi pártszervezetbe az eddigi 2—3 egyé­ni gazda létszáma többre emelked­jék. A másik fontos feladatra, A HALLGATÓK GONDOS KIVÁLOGATÁSÁRA is felkészültek. Ez a munka most folyik. Itt a fő cél a rugalmas kivá­logatás, a tagság igényeinek figye­lembevétele. Arról van szó, hogy a szervezeti szabályzat előírásainak megfelelően minden párttag köteles­sége fejleszteni elméleti tudását, de hogy milyen fokon, ezt a vezető­ség a hallgatókkal közösen beszéli meg. Az előttünk álló nagy feladatok kétségtelenül nagyobb felelősséget rónak a községi pártvezetőségre még a tavalyinál is. Segítségük azonban bőven megtérül, hiszen egy elméle­tileg képzettebb, kommunista kol­lektívával, eredményesebben küzd- hetnek népünk felemelkedéséért, a párt politikájának megvalósításáért. Egyéni parasztok látogatása a dombóvári tsz-ekben REGÖLY községben jelenleg nincs termelőszövetkezet, de több pa­rasztembert foglalkoztat a társulás gondolata. Ezért kérték a járási ta­nácstól, hogy mutassanak meg egy termelőszövetkezetet, tegyék lehe­tővé, hogy megnézzenek ott min­dent. Hasonló kéréssel fordultak még a járási és a megyei tanácshoz a nagykónyi, a koppányszántói és a szakályi gazdák közül többen. Ezért került sor vasárnap arra, hogy az említett négy község és Iregszemcse egyéni parasztjainak küldöttei láto­gatást tegyenek a dombóvári Rá­kóczi és a dombóvári Vörös Sugár Termelőszövetkezetben. A látogatá­son közel 100 egyéni paraszt vett részt. Megtekintették a szövetkezet egész gazdaságát, az állatállományt és érdeklődtek, hogy mi is a helyzet a szövetkezetben. Többen megkér­dezték ,hogy milyen lehet egy tag háztáji gazdasága. (Mennyi földet, mennyi jószágot tarthat itt. Mennyi adót kell fizetni a szövetkezeteknek, milyen kedvezményeket kapnak az államtól. Ezen túlmenően érdekel­te még az egyéni parasztokat, hogy milyen a tsz tagok összetétele, meny­nyi itt a fiatal. A Vörös Sugár Tsz- ben Kocka János elnök elmondotta az egyéni parasztoknak, hogy náluk 113"8 százalékkal első A Vendéglátóipari Vállalat kis­kocsmái versenyben vannak egymás­sal. A II. negyedévben a versenyt a Szekszárdi Kiskulacs vendéglő nyer­te 113,8 százalékos globális tervtel­jesítéssel, megelőzve a simontornyai Haladás és a dunaföldvári Kék Duna vendéglőket. a szövetkezeti tagság túlnyomó ré­sze fiatal. S ezek a fiatalok külön brigádban dolgoznak, elégedettek a jövedelemmel ,mert tavaly átlagban 1500—1600 forintot keresett egy hó­napban egy termelőszövetkezeti fia­tal. Elmondotta még, hogy a szóra­kozási lehetőségük is biztosítva van a fiataloknak. Sportolhatnak és a szövetkezet kultúrtermében munka után tarthatnak összejöveteleket, szórakozhatnak, táncolhatnak. A RÁKÓCZI Termelőszövetkezet­ben Visegrádi János elnök válaszolt a kérdésekre. A fiatalokkal kapcso­latban elmondotta, hogy náluk ke­vés a fiatal de az őszre többen kér­ték felvételüket, s minden mód meg­van arra, hogy ez a szövetkezet is „megfiatalodik”. Az egyéni parasztok jól érezték magukat a dombóvári termelőszö­vetkezetben. Erre jellemző, hogy a hivatalos beszélgetés befejezése után a regölyiek nem mentek haza az értük küldött vontatóval, hanem a szövetkezeti tagokkal együtt szó­rakoztak és beszélgettek tovább. Tetszett nekik a szövetkezet, a szö­vetkezeti tagok életmódja. Új KTSZ Dimaföldváron Amikor Fock Jenő elvtárs, az M SZMP Központi Bizottságának tit­kára politikai akadémiai előadásában ismertette a hároméves tervben előttünk álló célkitűzéseket, egyik fontos feladatként határozta meg a bútorgyártás egyi¥ erősebb ütemű növelését. Tekintve, hogy a szövetkezeti ipar az ország bútortermelésének kö­zel felét adja ,azon kell lennie, hogy növelje asztalosipari részlegeinek kapacitását, fokozza ebben az iparágban a termelést, a termelékeny­séget. E feladatot megyénkben modern faipari gépek beszerzésével, va­lamint jó szaktudású kisiparosok beszervezésével kívánjuk megoldani. A közelmúltban alakult meg Du naföldváron — elismerten jó szak- képzettségű kisiparosok kezdeményezésével — a Dunaföldvári Műbú­torasztalos KTSZ, amely elsőrendű feladatának tekinti a helyi lakos­ság igényeinek kielégítése mellett a kereskedelem részére szállítandó jó minőségű fényezett bútor gyártását. Az újonnan alakult kisipari szövetkezet igen jelentős gépparkkal rendelkezik, ami lehetővé teszi a szövetkezetben a jóval magasabb ter­melékenység elérését annál, mint amikor a szövetkezet tagjai még ma­gánkisiparosként dolgoztak. Az a tervük, hogy a szövetkezet létszámát — amely jelenleg tíz fő — növelni fogják olyan kiváló kisiparosokkal, akiknek szaktudása és egyénisége kedvezően hat majd a szövetkezet gazdasági és társadalmi tevékenységére. Az új szövetkezet szeptember elsején kezdi meg működését és — jóllehet .kezdeti nehézségei lesznek —, azonban hisszük, hogy a szö­vetkezet tagságának kezdeményező képessége, leleményessége, valamint a helyi szervek támogatása lehetővé teszi azok leküzdését. B. Z. A BÖLCSKEI földművesslzövetke- zet italboltja előtt az elmúlt napok egyikén többen beszélgettek. Nem volt különöns és véletlen, hogy így estefelé az italbolt előtt összejöttek az emberek, hisz majdnem minden este eljönnek néhány an egy pohár sörre, s akik már megitták sörüket, azok kijönnek az italbolt elé, hogy helyt adjanak bent a többi szomjas embernek. A beszéd témája sem volt különös: életükről, munkájukról be­szélgettek. S ugyan miről lehetne többet beszélni, mint a könnyebben boldogulás lehetőségéről, a munka nehézségéről és a pénzről, no meg a tervekről. Az első mondatfoszlány, ami meg­ütötte a fülemet, az volt: — Ugyan ne beszélj, neked jól megy, házat építsz... — Igaz — hangzott a válasz —, de mert neked is van annyi pénzed, te is építenél, ha nem volna házad, mint nekem. Hány hízót adtál el most legutóbb? — Meg van annak a pénznek a helye ;. : — Persze, hogy meg. Motort akarsz venni... Te motort veszel, én házat építek... Ennyit hallottam a beszélgetésből, mert az egyik férjnek jött a felesége és a beszélgető társaság néhány kel­lemes éjszakát kívánó szó után szét­oszlott. * FORGASSUK visszafelé a törté­nelem lapjait másfél—két évtized­del, s vessünk egy pillantást az ak­kori időkre, hogy milyen volt az élet Böleskén? Vörösváczkv Imre bácsinak még az ükapja is bölcskei volt, s fiatal éveit kivéve, ő is itt töltötte élete nagy részét. Mint mondta, a községet nagybirtok ölelte körül. Dr. Szakács Ernőnek 2200 holdja, Hanzelli János­nak 700 holdja, Forster Artúrnak 400 holdja, Tömöri Lászlónak 200 hold földje volt. Szakács Ernő 30 cselédet tartott, Hanzelli 20—25-öt, s a másik . kettő is 3——51 cselédet foglalkoztatott... S hogy milyen sorsuk volt a cselé­deknek a földbirtokosok keze alatt, arról azt hiszem felesleges is írni, bár oldalakon keresztül lehetne fel­sorakoztatni a tényeket a cselédek keserves életének bizonyítására. Imre bácsi elmosolyodik. — Az egyiknél, Hanzellinél jobb volt a cselédek sorsa az átlag cselédsors­nál. Persze, közvetett formában. — Hogy értsem ezt? — Úgy, hogy az úr nagyon sze­rette az állatokat, s esős vagy rossz időben nem engedte őket hajtani, „kínozni”, így aztán az állatok gon­dozói is mentesültek attól, hogy rossz időben a mezőre kellett volna menniük dolgozni. — Hanzelli tehát nem az embert kímélte, hanem az állatot, cselédből volt elég, s ha az elhalt, nem érte az. urat pénzbeli veszteség, de ha az állat döglött meg, az már anyagi kárt jelentett. A MÁSIK uraságnál, Szakács Er­nőnél, már rosszabb sorsa volt a cse­lédeknek, az ütlegelés, a csendőr­pofon nem járt újságszámban, ö sem embert, sem állatot nem kímélt. A valamikori cselédek, most a ma­guk gazdái, az uraság felosztott földje az ő tulajdonuk, maguk gaz­dálkodnak rajta, építkeznek... Ha már az építkezésnél tartunk, említ­sük meg, hogy ilyen nagyarányú építkezés, mint az elmúlt két-három évben végbement, nem volt azelőtt száz év alatt sem... Hídvégi György kőműves mester nem győzi a házak építését. Most is mintegy tizenkét házat épít. De a többi kőművesnek is van munkája bőven, csak győz­zék. A község egyik részén egészen új település nőtt ki a földből‘egyik évről a másikra... S az építkezők legnagyobb része kisember, valami­kori cseléd. Köztük Bánóczki István is most épít magának állandó hajlé­kot. A tanácsnál pontos adatok állnak rendelkezésünkre az építkezések gyors — Bölcskén soha nem látott — ütemének bizonyítására. A tanács 1956 óta 58 házhelyet osztott ki az igénylők között, s a házhelyek nagy részén, mintegy 45-en már felépítet­ték a házakat a tulajdonosok. De egyéb adatokat is említhetnénk az életszínvonal emelkedésének kézzel­fogható bizonyítására. A községben egymás után motcirizálódnak az em­berek: jelenleg még „csak“ 14—15 motorkerékpár van a községben, de legalább ennyien számolgatják már a pénzt, hogy mennyi kell még hoz­zá, hány hízót kell még eladni, hogy fussa egy motorkerékpárra... A fel- szabadulás előtt csak az igazán te­hetős, jómódú gazdák házánál szólt rádió. Ma alig van család, ahol reg­gel ne hallgatnák a munkába indu­lóknak sugárzott zenét. Számot mondjunk? Körülbelül 900 rádió van a községben. A szövetkezeti boltban mosógépek várnak eladásra, van már háztartás a községben, ahol nem görnyed a mosóteknö fölé a házi­asszony, hanem a gép mos he. lyefte... A FELSZABADULÁS előtt nagy szó volt, ha a községből valamelyik család négy polgárit, vagy gimná­ziumot végeztetett gyermekével. Az ilyen házhoz: téli estéken, amikor szabadságon volt a diák, ellátogat­tak a szomszédok, hallgatni a tanult ember szavait. Ma hétköznapi dolog­nak veszik, hogy 30—35 fiatal jár gimnáziumba, főiskolára, egyetemre a községből az ország különböző ré- szein> olyan emberek gyermekei, akik a felszabadulás előtt álmodni is alig mertek arról, hogy gyerme­küket tanítassák, tanítót, mérnököt, orvost neveljenek belőle... Persze, mind ettől függetlenül akad olyan ember is, aki panaszko­dik. Ötvös Gyula volt malomtulaj­donos egyik nap bement a tanácshoz és rongyos ruháját mutatva, kikelt magából, hogy ő nem bírja tovább, sok az adó, teljesen tönkremegy... (Zárójelben megjegyzem, hogy előtte pár nappal vett leányának 12 000 fo­rintért zongorát.) Mindettől függet­lenül, lehet hogy neki a múltban jobban ment, a malomban dolgozó munkások többet kerestek neki, mint amennyit ő 'keres ... MÉG NÉHÁNY adatot megemlí­tek, remélem anélkül, hogy túlságos statisztikaízt adnának az írásnak ... 1945 előtt a katolikus és református legényegyletnek volt könyvtára, de hogy valaki innét könyvet vihessen, ahhoz tagja kellett hogy legyen az egyletnek, ami egyéb elkötelezett­séggel is járt. Ma a népkönyvtárból az visz könyvet, aki akar, azt olvas, amit éppen kiválaszt, minden egyéb elkötelezettség nélkül... Volt egy mozija is a községnek, ami a kocs­mában hetenként egyszer játszott, ma viszont hétfő kivételével minden nap játszik a filmszínház, aránylag kultúrált körülmények között, de ké­szül már az új mozi, ami tökéletes kényelmet biztosít a látogatóknak. A tanítót a múltban találóan ne­vezték a nemzet napszámosának. A túlfeszített munka .valóban robotot jelentett, lehetetlen volt lelkiismere­tesen dolgozni, vagy ha valaki még­is megkísérelte ezt a tanulók érde­kében, akkor fiatalon tönkrement a túlfeszített munkában. Az 1945 előtti hét tanító helyett mos huszonegy pe­dagógus okatja a bölcskeiek gyer­mekeit. A CIKK címében a „tegnap” és ma összehasonlítását ígértem. Igye­keztem elkerülni a száraz, teljesen statisztikus bizonyítást, csupán a szükségesek látszó fontosabb ténye­ket állítottam egymás mellé abban a tudatban, hogy meggyőzően bizo­nyítom társadalmi rendünk maga- sabbrendűségét. A bölcskeiek a ta­núk rá, hogy a felsorolt tények a valóságot fedik .., SXERS1AMKOVÄCS... A kerékpár első kereke kicsit meglöki a vaskaput, féllábbal le­száll róla Róth Péter, úgy nyúl előre a kormányon keresztül és kinyitja a kaput. Belül újból felül a kerékpárra és csak a műhely aj­tóban száll le. Reggel hat óra. A vasúti műhely előtt álmos utasok sietnek a vonathoz. A munkaidő csak félhétkor kezdődik, de korán ebredő ember, s ha már feléb­redt, akkor bejön a műhelybe, s ha már bent van, egy cigaretta el­szívás közben előkészíti a szerszá­mokat. Negyed hétkor már ott ül az étkezdében. — Talicskákat csinál ma is — kapja az utasítást. Visszaballag a műhelybe, be­gyújtja a kohót, azután rákap­csolja a ventillátort és kezeügyé- be helyezi a vasat. Csillogva, szikrázva hull a vas­szikra a kalapács alatt. Az üllőn csengve koppan a kalapács, ami­kor „cifráz”. Róth vasúti kovács. 1946-ban jött a vasúthoz, s azóta a szerszámokat javítja, készíti, az újakat, és a vasútpálya mellett a sorompók, jelzőberendezések al­katrészét. Bátaszéken lakik, innen jár minden nap munkára. Jó szakem­bernek tartják, több évtizedes gyakorlata van már a szakmában, s a vasúti szerszámkovács munka minden csinját-binját ismeri. Két­ezer talicska vasalását vállalta a vasutasnapra. S hogy túlteljesítette a vállalást, az kétszeresen jó, mert jó szerszámot adott társai­nak, s ő is állta szavát. Családjáról, életéről kérdez­zük, milyen a kereset, jut-e min­denre? — Jut is marad is, a keresetből. A családot a keresetből el lehet tartani, gyarapítani tudom a ház környékét, meg még arra is jut az erőmből ,hogy fiamat iskoláztas­sam. Ö nem akar vasutas lenni. Pedig én nem cserélném el sen­kivel vasutas szakmámat. ... Kiveszi a tűzből a fehérre izzott vasdarabot, üti, gyúrja, míg csákány formálódik a színét vesz­tő vasból. ßz augusztus 19-20-i ünnepi vásárban HALÁSZLÉ ránfotthal és egyéb hclkülőnlegességek minden időben a szekszárdi Vendéglátó Vállalat KISKULACS halászcsárdájában Hangulatos sene! Elsőrangú kiszolgálás ! « ! ! i l i l Bölcske „tegnap“ és ma...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents