Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-12 / 189. szám
1958 augusztus 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Ikersoros paprika, magról vetett hagyma, káposzta Újsághír: Hol fehet friss zöldségfélét olcsóbban vásárolni? Amikor a hetipiaci napokon az a sok száz szekszárdi háziasszony bevásárolni' indul, mindenek előtt azt tartja szem előtt, hogyan tudná a bevásárlást úgy elintézni, hogy a friss és szép zöldségárut olcsóbban ■vásárolja meg. A lap előző számában beszéltünk arról, hogy a szekszárdi piacon felállított földművesszö- vekezeti standnál a háziasszonyok olcsóbban vásárolhatják meg a zöldségféléket, a hagymát és egyebeket. Ezt mindenki örömmel üdvözli, de nézzük meg közelebbről, hogyan tudja a 35 holdas kertészet biztosítani a jóminőségű és olcsó árut. Ezt a 35 holdas kertészetet a Szövetkezetek Tolna megyei Értékesítő Központja hozta létre két évvel ezelőtt azzal a céllal, hogy friss zöldségfélékkel lássák el a szekszárdi piacot. A kertészet a mözsi határban van, amelyen a szakemberek nem éppen könnyű feladatot oldottak meg, amikor vállalkoztak a kertészet létrehozására. Ugyanis amikor a területet megkapták, nem végezte el előző gazdája rajta az őszi mélyszántást, így az első évben nagy kátránnyal kezdtek, amikor tavaszi szántásba kellett vetniük, palántáz- niuk a zöldségféléket, de sok volt a 1957. augusztus 11-én kezdték meg a repülést az őcsényi repülőtéren a klub tagjai. Az eltelt egy esztendő eredményei jó munkáról tanúskodnak. • A repülő klub tagjai 2063 felszállást végeztek és 207 órát töltöttek a levegőben. A kiképzés eredményeként 28-an vizsgáztak a fiatal repülők közül. A huszonnyolc vizsgázóból négyen a nemzetközi pilóta vizsga C fokát is letették. Mindehhez a szekszárdi repülőknek három vitorlázógép állt rendelkezésükre. Leghosszabb időt Cziráki László és Tóth György ezüstkoszorús pilóta töltötte a levegőben az idén. Egy repülőgépvezetői, két csörlőkezelői, egy oktatói és egy hangármesteri szakszolgálati engedélyt szereztek a klub tagjai ebben az évben. A repülőklub mellett ejtőernyős szakosztály is működik. Az ejtőernyős szakosztály tizenkét tagja egyékívánnivaló a talajerő visszapótlás terén is. Ma már teljesen más képet mutat a kertészet. A lelkiismeretes munka meghozta gyümölcsét és a kertészet vezetője, Fogarassi József arról számolhat be, hogy nagytömegű zöldségfélét tudnak piacra adni és olcsóbban. Az olcsóbb zöldségféle természetesen nem azt jelenti, hogy ez az áru silányabb minőségű, mint a piacra felhozott őstermelőké, sőt... az olcsóság abban keresendő, hogy csökkenteni tudják az egy kiló zöldségféle előállítási költségét. Hogyan? Ikersorba vetették hét hold keszthelyi féle paprikájukat. A paprika valóban gyönyörű, talaja gyommentes, amely annak tudható be, hogy az ikersorok közét fogattal tudták művelni. Másik érdekesség, hogy ez a keszthelyi paprikafajta teljesen csípmentes, így ha a szekszárdi piacon nem fog-yna el, exportálni tudják. Nem kevesebb, mint 6930 forintot takarítottak meg a hagymánál, amelyet a következőképpen értek el: A hagymát magról vetették és nem dughagyma formájában ültették el, így meg tudták takarítani azt a napszámot, amely a dughagyma ültetéséhez kellett volna. Az így vetett hagyma sem kisebb, mintha dughagymaként kerül a talajba. Nem kisebb az eredménenként hat ugrást hajtott végre az idén. A repülésben résztvevő fiatalok jelentős társadalmi munkát végeztek a klub működésének ideje alatt. Társadalmi munkával építettek fel egy 150 000 forint értékű hangárt, s ebben az évben emeletes lakóház és rádiószoba építésébe kezdtek. Eddig több mint 35 000 forint társadalmi munkát végeztek az építkezésen. A ház tervezését a repülő klub tagja, Szabiár Béla építészmérnök szintén társadalmi munkával végezte. A szekszárdi repülő klub eredményeit a különféle társadalmi és gazdasági szervek támogatásának is köszönheti. Az Építőipari Vállalat vezetője, László István, aki egyébként a repülőklub elnöke, jelentős támogatást biztosított a klubnak. A városi tanács, a Vasipari Vállalat és a Sárközi Állami Gazdaság szintén megadott minden támogatást a fiatal repülőknek. nyük a káposztánál sem. A középkései káposztánál is megtakarítottak a palánta nevelésének és a palántázásnak a munkáját, költségét. Retekmaggal keverve egy holdra 75 deka káposztamagot fogatos vetőgéppel szórtak ki, még április közepén. A retek és a káposzta szépen fejlődött és az egy holdról 15 000 csomó retket értékesítettek, csomónként egy forinttal olcsóbb áron, mint az őstermelők. A káposzta szedését már megkezdték, amely hasonló bő termést mutat. Egy-két tényezőt néztünk a sok közül, mely elegendő ahhoz, hogy a szekszárdi háziasszony olcsóbban kapja a zöldségfélét, amely épp olyan jó vagy talán még jobb minőségű, mint amilyet máshol vehet. A zöldségfélék előállítási költségének további csökkentésére törekszenek a kertészet szakemberei, amelyet el tudnak érni úgy, hogy nemcsak a hagymát, a három hold káposztát, hanem a salátát is magról vetik. Tervük van még melegágyak bővítésére, üvegház létrehozására, mindenek előtt azt tartva szem előtt, hogy kora tavasszal olcsó primőr áruval lássák el a szekszárdi piacot. Ennek is biztosan örülnek a háziasszonyok. Pálkovács Róza Szerdán ülést tart a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a legközelebbi ülését augusztus 13-án, szerdán tartja, délelőtt fél 9 órai kezdettel. Ezen a vb-ülésen megtárgyalják az igazgatási osztályvezetőjének jelentését, az államosított házak mentesítése során végzett munka tapasztalatait. Ennek a napirendi pontnak az előadója dr. Lencsés Gyula, az igazgatási osztály vezetője. A következő napirendi pontként a megyei légoltalmi törzsparancsnak beszámolóját vitatják meg a légoltalmi tevékenységgel kapcsolatban. Ennek a napirendi pontnak Bölcsföldi Sándor légoltalmi törzsnarancsnok-helyettes az előadója. A vb-ülés elé terjesztik megvitatásra a tanácsrendelet-tervezetet is a megye műemlékvédelmével kapcsolatban. Egyéves a Szekszárdi Repülő Klub Egyiptomi emlékek Hermann János bácsi, a sokat tapasztalt gyárkémény-építő a napokban érkezett meg Hőgyészre El- Tabinból. Nyári szabadságát tölti hőgyészi otthonában. Megkértük Hermann János bácsit, hogy beszéljen élményeiről. * — Harasó? — Ha ezt kérdezik Egyiptomban, ez annyit jelent, mintha azt a kérdést tennénk fel —- orosz vagy? Hermann Jánosék a fejüket rázták a — Hárásó? — kérdés feltevőinek Kairóban, s erre egy pillanatra elkomc.rodtak az arcok. — Bizonyára nyugatiak, gondolták az arabok, de a magyarok közül az egyiknek mentőötlete támadt. — Bozsik! — az arabok elnevették magukat és miközben barátságosan kezet nyújtottak, azt mondta az egyik angolul: — Bozsikot, a futballistát mindenki ismeri, tehát Ti csakis magyarok lehettek. Hetven arabbal dolgozott együtt Hermann János bácsi. A hetven arabból tizenhét gyárkémény-építő szakmunkás lett. A legügyesebb tanítványa Mohamed Musza volt. Amikor a szakmunkás-avatás megtörtént, Mohamed Musza arab szokások szerint kétfelől arcul csókolta az idős magyar mestert, akit az arabok kivétel nélkül mind nagyon megszerettek. * János bácsi egy képet mutatott. A kép vidám asztaltársaságot ábrázolt. Az asztaltársaság tagjai között János bácsi is látható. — Tudja, hol van ez? _ I? — A Faruk király kastélyában, amelyet étteremmé alakítottak át — válaszolja az idős építőmunkás, aztán hozzáteszi: — Gyermekkoromban sem gondoltam volna, hogy egy egyiptomi király kastélyában fogok sörözgetni. A nagyhalom kép közül kiválaszt egyet János bácsi és magyarázni kezdi : — Ez a Vörös-tenger. Látja, ugyanúgy, ahogy a Balatonban, itt is bemehet az ember akár egy kilométer hosszúságban is és csak a melléig ér a víz. — Fürdött János bácsi is a Vöröstengerben? — kérdezzük. — Persze, hogy fürödtem. Tudja, a Balatontól csak abban különbözik, hogy sűrű, sós vize van — válaszolja. Kairóban egy tüntetést is végignézett János bácsi. A tüntetés akkoriban zajlott le, amikor az amerikaiak megkezdték libanoni agresz- sziójukat. — Az arabok mind egy emberként készek harcba menni a gyarmatosítók ellen. Én tudom. Én láttam, ismerem őket. — mondja. — És most már nem csupasz kézzel állnak szemben a gyarmatosítókkal. Olyan hadseregük van, hogy öröm nézni. — Ezek az ' utolsó szavai búcsúzáskor János bácsinak. Ha letellik a szabadság, ismét indul vissza, munkával segíteni annak a népnek, amely a sötét imperialista erőkkel bátran néz farkasszemet(H.) Megbeszélés lesz a megyei fotókiállítás résztvevői számára A szekszárdi Városi Művelődési Ház kezdeményezésére megyei fotókiállításra kerül sor, november 7-én. A rendezők új módszerekkel kísér- .leteznek, ugyanis augusztus 20-án délelőtt 10 órára megbeszélésre hívják azokat, akik a kiállításra képeket szándékoznak küldeni. (Azért augusztus 20-án, mert ezen a napon az ünnepi vásár miatt feltehetően a fotósok többsége Szekszárdon tartózkodik.) A megbeszélésen a megjelentekkel ismertetik a kiállítással kapcsolatos valamennyi szervezési problémát, hogy ezek ismeretében a kiállításon zavartalanul részt tudjanak venni. Kortesvilág Tolna megyében 1919-1945 dl.) Leányvár közelében a csendőrjárőr elfogta Amtmann János tanítót, aki Appelshoffer Ádám volt országos szovjet tanácstag belső titkos tanácsadója volt. Appelshof- fer ekkor már a tolnai csendőrlaktanya fogdájában volt. A környék nemzetes urai örülnek a „jó fogásnak”. Az egyik környékbeli földbirtokos annyira örvend, hogy 10 000 koronával jutalmazza Smekál Béla csendőrőrmestert ezért a jó fogásért. Ez az áldozatkész földbijrtokos Szuprics Vendel volt. Nem sokkal ezután szétröpítik a hírt a megyében, hogy Szuprics egyik barátja, Wéber János ten- gelicí nagybirtokos is áldozatkészségével igyekezett magára hívni a környék figyelmét, ö Szekszárd város szegényei megsegítésére adományozott pénzt — 500 koronát. 1 Nem tévedés! Szekszárd város szegényei — akik pedig nagyon sokan voltak, — 500 koronát érdemeltek meg, egy csendőrőrmester, aki eredményesen tevékenykedett a Tanácsköztársaság bátor harcosainak elfogásában — 10 000 koronát érdemelt. Íme, két földbirtokos — honatya — a- sok közül... Civil ruhás emberekkel és fegyveres katonákkal megrakott kocsik érkeznek Szekszárdira. Egyenest a vármegye börtöne felé kanyarodnak. Az őrök kaput nyita- nak és miután behajtott rajta a kocsi, ismét becsukják — s csóválják c fejüket: — Még nem látott ennyi embert a szekszárdi börtön. — Nem. De miért nem viszik őket mindjárt Pestre? — Vinnék, dehát ott még több a fogoly, mint itt. Tegnap mondta valaki, hogy a megígért kisegítő ügyészek is azért nem jönnek, mert ott is sok a munka. De, hogy ezeknek az ügye mikor lesz elintézve, azt csak a jó isten tudja. — Én azt mondom, hogy vannak már háromszázan is itt ezek a letartóztatott kommunisták. — Pszt! Hagyjuk abba az ilyen dolgokat, mert hátha estére már mi is ezekkel fekszünk le ... A letartóztatottak számát illetően egyébként jól tippelt a börtönőr: 1919 szeptember közepén a hivatalos adatok szerint is 300 ember volt a szekszárdi börtönben letartóztatva. Direktóriumi tagok ,elnökök, vöröskatonák és olyan személyek, akik tevékenykedtek a proletárhatalomért. Persze volt, aki semmit sem tett, dehát az sem számított ,ha egyszer meggyanúsították: az a biztos, ha valaki a börtönben van. Alig telt el két hónap, kétszáz fővel szaporodott a szekszárdi börtön letartóztatottjainak létszáma. Összesen ötszáz fogoly volt ekkor a szekszárdi börtönben és jellemző, hogy az elítéltek száma nem haladta meg még a negyvenet sem. Ilyen körülmények között kezdték előkészítem a képviselőválasztásokat. Viták voltak, afelől, hogy mivel nem volt még választás, legalább egy időre összehívják a régi képviselőházat. Ebben a kérdésben a megye közéletének irányítói úgy foglaltak állást, hogy erre nem kerülhet sor már csak azért sem, mert a régi képviselők már egyáltalában nem tekinthetik magukat a nemzet akarata szószólóinak. Igazi képviselőknek saját magukat tartották, akik leverték a Tanácsköztársaságot. „A rohamosan kialakuló politikai szervezkedés kapcsán megindult az egész vármegyében azon férfiak jelölése is, akik szellemünk és meggyőződésünk hív szószólói legyenek a nemzeti tör- vényhozó,sban.” Ezt írta az akkori megyei lap, a Tolnamegyei Újság a képviselő választások előkészületeiről. Találtak is ilyen embereket. Szekszárdon dr. Örffy Imrét, az akkor lényegesen egyedül „erősödő” Keresztény-Keresztyén Nemzeti Párt kerületi szervező titkárát. Azaz nem is annyira találtak, mint inkább Örffy egyszerűen jelölte saját magát. Mert tulajdonképpen ezzel kezdte a párt szervezését. Azt mondta ugyan, hogy őt úgy jelölte a párt vezetősége, de, hogy kik voltak azok az emberek, arról nem szól a krónika, hiszen akkor ilyen még tulajdonképpen nem is létezett. Örffy tehát megtette magát képviselőjelöltnek, mint pártvezér és csak azután igyekezett híveket szerezni, akik elismerték és támogatták jelölését. A párt hívei, akik a megtorló intézkedések miatt ugyan még kevésbé értek rá hasonló dolgokkal foglalkozni, azt mondták: — Jó lesz Örffy — jelöljük őt. Örffy szekszárdi is, agilis is, fiatal is, és elvei szerint semmi kétség nem fér hozzá, hogy minden erejével küzd a nemzet ügyeiért, az ezeréves ősi jogokért. így aztán Örffy elindult választási kőrútjára. Már az első napon megérkezett Decsre ,ahol ifjú Dani János párthíve vendége volt. Erről a vendéglátó ifjú Dani Jánosról csak annyit, hogy már abban az időben kezdték földbirtokosnak nevezni a tekintélyes vagyona miatt. A vendéglátás után pedig összehívták a párthíveket, akik túlnyomó többségükben Decs kulákjaiból kerültek ki és megtartották a választói gyűlést. Ifjú Dani és a többiek természetesen ünnepélyesen kinyilatkoztatták. Örffynek: — Nincs az a hatalom, amely minket eltántorít az ön személyétől és programjától. Decs után Öcsényben látogatta meg Örffy párthíveit. Hasonló módszer, hasonló támogatók... És következtek a többi községek. Körvonalazta programját is: — Szívből ellenzem, hogy ismét Habsburgot ültessenek a magyar trónra. Én a magyar királyság híve vagyok. Ez az államforma felel meg a mi nemzeti érdekeinknek. Azaz Örffy telve v°lt nemzeti érzésekkel, nem akarta, hogy idegen király üljön a nemzet nyakán, de ugyanakkor szívből óhajtotta a magyar királyságot. Érthető, mert az „csak” a magyar nép nyakán ült volna, de a föld- birtokosok nyugodtan számíthattak volna reá, hogy az majd képviseli „nemzeti érdekeiket”, örffy tehát látta, hogyan „lehet” teljesíteni a nép Habsburg-ellenes törekvését és ugyanakkor védeni a nagybirtok érdekeit. A Tanácsköztársaság idején szétzilálódtak a régi pártok, szervezkedések, s utána kezdtek ismét újjáalakulni. Igen ám, de mire a többiek feleszméltek volna, a keresztény-keresztyének már jelöltet állítottak majdnem minden kerületbe és mivel nem volt sok idő a választásokig és mivel az ő programjuktól lényegesebben eltérő párt nem is működhetett, ezért úgy mutatkozott, hogy nem is lesz lényeges ellenfelük a választásoknál, amelyeket Tolna megyében 1920 januárjában tartanak. Őrgróf Pallavicini György a dóm bóvári kerületben lép fel jelöltnek. Ellenfele nincs: ki is tudná felvenni a versenyt „ellenfelei’ közül az ő pénzével és hatalmával? (Folytatjuk.) BŐDA FERENC
