Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
1958 augusztus 1. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG t ÚJRA NAPIRENDEN Molnár Lászlóné A SZEMTELEN BÁLIN Váratlan (h) nyugodtabban néznek a jövő gazdasági év elé. P.-né xooocxxxxxxxxxxxx3ocxxxxaooooooooooooooooooocxxxxxx3oooooooooo»o „Nyugodtabban néznek a jövő gazdasági év elé44 Hosszas tanácskozás, családi megbeszélés előzte meg azt a sorsdöntő lépést, amelyre immár másodszor határozta el magát Major Antal kis- tormási egyénileg dolgozó paraszt. Majomé — a felesége —, amikor szóba került a tsz-be lépés gondolata, úgy vélekedett: — Én nem mondom azt sem, hogy menjél, de azt sem mondom, hogy ne. Nem ellenkezem, de nem is biztatlak, azért, mert amikor először a tsz-beléptünk — és utána nem úgy vált be, ahogy szeretted volna —, 2ngem okoltál. A két fiú, István és József, akik nem is hagyták ott a kistormási Dózsa Tsz-t 1956 őszén, azt mondták: — Jól teszi, édesapánk, ha visszajön, mégis csak könnyebb az élet a tsz-ben. Aztán sok is a 11 hold föld megművelése kettőjüknek. Sokszor sajnáltuk is édesanyánkat, amiért olyan sokat kellett dolgoznia, de hiába, nekünk is megvan a családi gondunk, nem tudtunk segíteni. Ifj. Csapó János, a tsz elnöke pedig így beszélt a volt tsz-taggal: — Jöjjön vissza közénk, Anti bácsi fogatosnak. Van most a tsz-nek két szép csikója is, azokat kellene bejáratni, igához szoktatni. A fiatalok nem szeretnek csikókkal vesződni, meg mi is nyugodtabbak lennénk, ha a csikók a maga kezére kerülnének. — Jól esett hallgatni az előlegezett elismerést és ahogy visszagondoltam arra az évre, amikor én is tagja voltam a tsz-nek, a jövedelem szempontjából nem is panaszkodhattam. Igaz, hogy dolgoztunk is, de szép jövedelmünk is volt — mondja Major elvtárs. — Őszintén szólva akkor még erősen gondolkoztam, így is, úgy is mérlegeltem a helyzetet — feladjam-e másodszor is »függetlenségemet«. epizód — Nem érdemes, mert dupla munkát jelent, ha külön kell tárcsázni és hcngerezni. H S külön-külön végzett munJ ka mivel jár? —Kétszeres kiadást jelent — válaszolja a traktoros. — Ha maga ezt ilyen jól tudja, akkor miért így csinálja? — álmél- kodik a főagronómus — Én azt csinálom, amit a brigád- vezető mond. Na, meg ha a tsz-nek így jó, hát akkor nekem is jó. — Részben igazr. is van. Miért nem gondolnak a jobb munkaszervezésre azok, akik legjobban hivatva van nők erre, a brigádvezető és a tsz ve zetői? Vagy tán olyan sok pénzük van, hogy ilyen kicsinységre nem érdemes gondot fordítaniuk? Tengelic község egyéni parasztságának több mint a fele gyakorlatból is jól ismeri már a termelőszövetkezetet. Az 1952—53-as évek ben ugyanis az akkor országos- hírű tengelici Petőfi Tsz-nek több mint 500 tagja volt. Ezzel szemben akkor 250 egyéni parasztot tartottak nyilván a községben. De azóta a helyzet megváltozott. A termelőszövetkezeti tagok száma — főleg az ellenforradalmi események hatására — több mint a felére csökkent. Ezzel egyidőben a községben a szövetkezeti mozgalom fejlesztése is lekerült a napirendről. A tengelici kommunisták, állami vezetők — szándékosan — egyetlen szót sem szóltak a szövetkezet érdekében, nem beszélgettek a parasztokkal, hogy megnyerjék őket a mozgalom számára. Ennek az volt a magyarázata, hogy 1957 tavaszán előbb a te rmel ő s zö vet keze? kommunistái, ezt követően pedig a közgyűlés határozatba foglalta, hogy „bezárják’- a szövetkezet kapuit: oda hiába is kéri felvételét bárki, mert úgy sem veszik fel. Ezt a nem éppen szerencsés határozatot a közelmúltban feloldották, ismét nyitva áll a tengelici Petőfi Tsz kapuja a dolgozó parasztok és az agrárproletárok előtt. Sőt a tengelici állami vezetők, a község kommunistái ismét napirendre tűzték a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését. S mindjárt azt is elhatározták, hogy ennek érdekében tesznek egyet s mást. A termelőszövetkezet és a községi alapszervezet kommunistái úgy döntöttek, hogy a mezőgazdasági nagy munkák befejezése után (aratás, cséplés) kisgyűlése- ket tartanak a községben, ah>l Május volt, szerelemittas, madárdalos, virágillatos. Alkonyatba hajló késő délután. A lemenő nap már a víz széléig bukott, aranybíbor csíkot húzva a langyos tavaszi széltől enyhén fodrozó hullámokra. A városka szélső házaitól vagy kétszáz lépésre egy kőgáton ültem süllőre lesve. A part itt eléggé lapos. Felső szélén sövénysürűséyű fűzfabokrok zárják el a lejárást és a kilátást. Lent, a kőgát szélén még egy szakadozott, sűrű bokorsor van. Az egyik ilyen nagyobb bokornak a vízfelőli részén ültem, mélyen a bokorba húzódva, — nehogy a kristálytiszta vízben a prédát keresd süllő megláthasson. Az alkonyati csendet csak a közeli akácerdőből idehallatszó csalo- gánydal és a lábaim előtt a kövek között csordogáló víz halk zenéje törte meg. Talán félórája ültem a parton, gyönyörködve a táj szépségében, élvezve az alkonyati csendet, a madárdalt és a vízcsobogás zenéjét, amikor léptek közeledését hallom, majd erélyes mozdulattal szetnyitja valaki a felső bokorsor sűrűjét: karcsú, jónövésű fiatalember lép át rajta. A jómozgású legénykének most ütközik-pelyhedzik a bajusza. A bokorsor innenső oldalára érve visszanyújtja karjait és nagyon fiatal, nagyon csinos kislányt segít át. A leánykán fehér, rövidujjú blúzocs- ka, sokfodros, kis tarka szoknya van. Gondosan fésült, hullámos haja apró csigákban omlik vállaira. A bokorsoron innen érve a fiata- talok egyet kacagnak, mint a gyermek, amikor kitervelt csíny je sikerül, aztán hosszú, forró csókba feledkeznek. Egy kicsit tétován ide- oda lépkednek a két bokorsor közötti parton, majd hirtelen elhatározással letelepednek-leheverednek. pontosan a hátam mögött lévő bokor partfelőli oldalán. A part felől is, a víz felől is bokor takarja őket, bátran hihetik: senki sem láthatja idilljüket. Halk, suttogó hangon szerelmes szavakat mondanak egymásnak és közben hosszú, önfeledt csókokat váltanak. — Hogy miért suttognak? — Ki tudhatja? Hiszen hiedelmük szerint az egyéni parasztoknak választ adnak több közös gazdasággal kapcsolatos kérdésre. Az egyik ilyen az egyéni parasztok körében széltében-hosszában vitatott kérdés, hogy valóban gazdája-e a tsz-tag a közösnek, avagy a cselédje. A tsz tagok az előbbit, az egyéniek 99 százaléka pedig az utóbbit vallja. Itt mindjárt meg kell említeni, hogy az egyéni parasztoknak ez az érvelése nem újkeletű, erről beszélnek a kocsmában, az utcán és adott esetben egyik, vagy másik dolgozó paraszt lakásán is. Nemrégiben például V. M. és P. Á. egyéni parasztok vitatkoztak Hoi"váth István tsz taggal. Az egyéni parasztok ugyanis azt mondták: kis gazdaságban úgy dolgozik a paraszt, ahogy neki tetszik, nincs semmire gondja, a szövetkezetben viszont azt teszi, amit parancsolnak. Horváth István megmagyarázta vita partnereinek, hogy ez nem igaz. Az egyéni paraszt ugyanis korántsem azt teszi, ami neki tetszik, hanem azt, amit parancsol neki a munka. Hajnali 4 órakor felitet, hogy ellássa a jószágot és este 10-ig talpon van, akár tetszik, akár nem. Mert ha nem ezt tenné, nem tudna létezni. Ezzel szemben egy termelőszövetkezeti kocsis 6 órakor megjelenik az istállóban, amire a lovakat már megetették, az istállóban rendet teremtettek, neki csak arra van gondja, hogy a jószágokat befogja és a megbeszélt helyre dolgozni menjen. Este 6 órakor beköti a lovakat az istállóba, nincs gondja a takarmányozásra, etetésre, mert ezt is elvégzi helyette más, akit ezzel a munkakörrel bíztak meg. Nin<s gondja a tsz-tagnak adófizetésre, a szerződéskötésekre, a biztosításélőlény nincs a közelükben. Talán csak azért, mert a szerelmes szavak suttogva szebben hangzanak! A félmondatok — szavak mindig rövidebbek, a csókok mindig hosz- szabbak lesznek. Oh édes fiatalság! Oh édes szerelem! De szép is az élet! A horgászat amúgyis csendes sport és a horgász amúgyis csendes ember, de én igyekeztem — ha ez még egyáltalán lehetséges volt _ a s zokottnál is jobban csendben mai radni. Köhögni kellene. Két kézzel, zsebkendővel igyekszem elnyomni. — Na végre sikerült! De mi lesz, ha közben süllő kap a csalira? Nem! Ezt a mámorosán szép idillt még a kifogható legnagyobb hal reményében sem szabad megzavarni1 Elhatároztam: behúzom a horgot. Orsót nem használhatok, mert az zajt okoz. Két ujjal megfogom a zsineget és lassan, óvatosan húzom befelé. A szavak már elhallgattak. Nehéz sóhajok és halk pihegések hallatszanak. Egyetlen hosszú, forró csókba! olvadt össze az egész májuseste. A csalogány elhallgatott. — Talán megtalálta a párját! Az akácerdő töményen küldte erre bódító virágillatát. Odaát —■ a bokor túlsó oldalán — most meglibben a kis tarka szok- nya... Az innenső oldalon a befelé húzott, felcsalizott horog már csak másfélméterre van a parttól és ekkor ... egy csobbanás ... egy rántás ... valami kölyökbalin elkapta a csalit és akkora csapkodást, fröcskölést, zajt csinál, hogy egy ötkilós csukának is becsületére vált volna. Csak egy percig tartott, amíg a partra került, de ez alatt a megzavart fiatalok túljutottak a felső bokorsoron és már a gyalogösvényről hangzott vissza sietve távolodó lépésük zaja. Bosszúsan kantároztam fel az alig hatvandekás bálint. szereltem és hazaindultam. Halat fogtam ugyan, még sem örültem neki, mert a fiatalokat a legszentebb pillanatban zavarta meg a szemtelen balin. (b) ra, mert mindezt elvégzi helyette a vezetőség. Csak arra kell ügyelnie, hogy megkapta-e pontosan a munkaegysége után -járó részesedést. Még azon sem fáj a feje, ki és hogyan viszi haza a gabonát, amit a szövetkezettől kapott, mert ezt is házhoz szállítják. Ezek kel az érvekkel és megcáfolhatatlan tényekkel állnak elő a kommunisták — hasonlóan Horváth Istvánhoz — mindjárt kiderül, hogy a szövetkezetben gondtalanabb az élet, mint a kisgazdaságban. E rövid kitérő után térjünk vissza a tárgyhoz. A község kommunistái és a termelőszövetkezet legszilárdabb tagjai a KISZ gyűlésekre magukkal viszik majd azt is — általában — ki boldogul jobban a tsz-tag, vagy az egyéni paraszt. Ezt elég azzal bizonyítani, hogy Tengelicen az utóbbi években az eladó házak 90 százalékát tsz- tagok vették meg. hogy az új házak építőinek 70 százaléka volt tsz tag, vagy jelenleg is tsz tag. Ami a terméseredményeket illeti, emiatt sem kell szégyenkezni a szövetkezetieknek, mert hiszen ebben az évben 15—20 százalékkal magasabb termést takarítanak be a tsz nagytábláiról, mint az egyéni parasztok a kisparcellá- ról. Ha mindezt okosan, meggyőzően mondják el az egyéni parasztoknak a kommunisták, az agitátorok, akkor egész biztos meglesz az eredménye. Ha m:s nem, hát holnap... Erre is van bizonyíték: az, hogy ebben az évben — mint már említettük — senki sem szólt a szövetkezet érdekében, mégis 10 új taggal gyarapodott a tengelici Petőfi Termelőszövetkezet tagsága. Csaknem tengelyig süppedt a dű- löút homokjába a gépkocsi kereke. A mellettem ülő megyei főagronó- mus, Szűcs Lajos elvtárs, aki szótlanul fürkészte a határt, váratlanul előre hajolt és azt mondta a sofőrnek: —Álljon meg, legyen szíves. A gépkocsi nagy zökkenéssel, hirtelen megállt. Ahogy kiszálltunk egy traktort láttunk közeledni, a traktor után tárcsa volt akasztva. Amikor hozzánk ért, a traktoros megállt, s beszélgetni kezdtünk. Megtudtuk, hogy Pusztai Istvánnak hívják és a fácánkerti Vörös Hajnal Termelőszövetkezet földjét tárcsázza. — Érdemes-e anélkül tárcsázni, hogy a tárcsa után hengert, vagy fogast akasztanánk? — teszi fel a fő- agronómus a kérdést a traktoros felé. Bizonyára valamennyien ismerjük az asszonyoknak azt a rokonszenves válfaját, aki nem tesz egyebet, csak folyton-folyvást nagyta- karít. Hétfőn? Hétfőn már nagyta- karít. Kedden? Kezd belejönni. Szerdán? Szerdán kezd belemelegedni. Csütörtökön? Csütörtökön kozd lendületbe jönni. Pénteken? Pénteken már nem is tudná abbahagyni. Szombaton? Szombaton még mindig nagytakarít. És vasárnap is csak azért nem nagytakarít, mert őnagysága jótét körösztény katolikus és meg vagyon írva az isten már a világ teremtésekor megmondta, hogy a hetedik napon pedig ne nagytakaríts. Minek folytán most már jöhetnek, vizitelni a vendégek, akik viszont mindent elcsúfítanak és hétfőn már kezdheti élőiről az egészet. Hogy ez honnan jutott most az eszembe? Hát van énnekem egy igen kedves, jobb sorsra érdemes derék barátom, aki néhány évvel ennekelőtte fogta magát és megnősült. Minekelőtte azonban fogta volna magát, elsőbben engem fogott el az utcán s titokzatos arccal, hogy valami roppant fontos mondanivalója van, becsalt egy italboltba. És itt aztán kipakolt. Hogy mit szólok hozzá, neki menyasszonya van. Mondok: szívemből gratulálok. De nem úgy van az! — mondta. A gratuláció még egymagában nem elég a boldogsághoz. És mikor én erre megnyugtattam őt, hogy tudom, mi a kötelességem, a nászajándékot illetőleg, haragosan intett: Nem erről van szó. Hát miről Te? Egészen másról. Nyögd ki már! Hát aztán kinyögte. Nézd kérlek, kezdte. Ti oly szép tegyeftértésben és tökéletes harmóniában éltek a feleségeddel, én titeket még»,sohasem hallottalak veszekedni. Áruld el nekem, nagyon szépen kérlek, kérlek áruld el nekem, mi a titka ennek? Roppant egyszerű, mondtam. Idefigyelj! Mielőtt mi egybekerültünk volna, meg fogadtuk, hogy kettőnk közül egyszerre csak az egyik kiabálhat. Ha én kiabálok, ő hallgat. S ha ő kiabál, én hallgatok. jMert jegyezd meg magadnak, ha két indulatos ember egyszerre kiabál, abból mindig botrány lesz. — Nahát bizony Isten, zseniális életfilozófia, köszönöm, köszönöm! — szólt elragadtatással az én igen kedves barátom, aztán fizetett, elrohant, megnősült és ezzel hosszú időre eltűnt a szemeim elől. Rá egy évre már hallottam harangozni valamit róluk, hogy nem a legjobban élnek és ezt látszott bizonyítani merőben hervatag és zilált külsejével maga az én kedves Az elmúlt évben ugyanis elboldogult Major Antal. Amikor 1956; októbere után kilépett a tsz-ből és kikapta a 11 hold földet, amelyet annak idején bevitt, az ősziek már el voltak vetve. A két hold gondosan megművelt és elmunkált búzavetés 37 mázsa termést adott. A tsz által elvetett őszi árpa is elég jól sikerült. Jól fizetett a megtrágyázott földbe ültetett dohány is, 400 négy- j szögölről 9000 forint jövedelmet kap- ! tak abban az évben. Majorék annak rendje és módja szerint kifizették az adót, sőt beruházást is eszközöltek. Egy igázásra alkalmas tinót vásároltak. — Az idei év már rosszabbul sikerült — mondja Major elvtárs. — A májusi aszály megsanyargatta az őszi vetéseket és két holdon mindössze 13 mázsa búzám termett. De nem volt jobb az őszi árpa sem. Major elvtárs ugyanis az istennek sem ismeri el, hogy a traktorvon- tatású eke mélyebben szánt, mint az ő tehénvontatású ekéje. Büszke arra, hogy jó gazda hírében áll a községben, s váltig azt állítja: ahol ő fogja az eke szarvát, az eke mélyen járja a földet. Az eltérések azonban mázsákban mutatkoznak meg. A cséplési eredmények alapján a Dózsa Tsz-nek 50 kilogrammal jobb a termésátlaga, mint az egyénieké — bár ott sem érték el a betervezettet — megmutatkozik a nagyüzemi termelés fölénye. S amit nem tudtak elérni agitá- cióval, azt megoldotta a józan paraszti gondolkodás és a számítás; Major elvtárs papírral és ceruzával számolt és rájött, hogy az ő sokat emlegetett függetlenségével menynyire ki volt szolgáltatva 11 hold földjének, amely feleségével együtt mindkettőjüket valóságos rabbá tette. Mindezt mérlegelte Major Antal akkor, amikor újra kérte felvételét a kistormási Dózsa Tsz-be. Mérlegelte és belátta, hogy mégis csak jobb a közösben és a felvételi kére- relemmel egyidőben bejelentette azt is, hogy akár már most is hajlandó dolgozni a tsz-ben úgy, hogy az év végén pénzben fizetnék ki részesedését. A Dózsa Tsz közgyűlése az elmúlt napokban döntött Major Antal 11 holdas dolgozó paraszt felvételéről, s úgy határoztak, hogy az új gazdasági év kezdetével, vagyis november elsejével kezdje meg munkáját a tsz-ben. Ettől eltekintve már most tagnak tekintik, sőt a tsz vetéstervének elkészítésénél számításba veszi Majorék 11 hold földjét is. Majorék- nál most már véget ért a bizonytalanság, a kétségek és a vívódások ideje. És most, hogy újból tsz-tag* barátom is, amidőn ismét egy évvel későbben bekullogott egy éjszaka a régi vendéglőbe, a régi törzsasztalhoz és egy halk szervusztokkal az ajkán helyetfoglalt. Ekkor azonban még nem szólt egy szót sem. Csak ivott, mint a szivacs s lopva és nem minden szemrehányás nélkül rám-rámnézett, amit én szintén hallgatagon és kellő tapintattal viszonoztam. És megint eltűnt a szemeim elöl egy egész esztendőre. Miglen aztán a múlt héten egyszercsak megjelent nálam. Alig ismertem rá. Hadviselt ember vagyok, de embert a rémülettől ennyire magán kívül még sohasem láttam. — — Az istenért, mi van Veled?! — kiáltottam. —Nem bírom tovább!!! — jajdult fel ő. Feleségem kinagytakarít a világból. Hétfőn már nagytakarít, szombaton még nagytakarít. Én ezt nem bírom tovább! — De a málészájú mindenedet, hát miért nem csinálsz lármát? — Hiszen ez az!!! —1 sóhajtotta az én igen kedves barátom. — Mert én megfogadtam a tanácsodat, hogy kettőnk közül egyszerre csak egy kiabálhat. És... — És eddig még nem jutottam szóhoz! — rebegte és távozott mérhetetlen búbánattal. Sz. J.
