Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-08 / 186. szám
1958 augusztus 8. lOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A Paksi Cipész ECTSZ „gyára" Póruljárt tolvaj szövetség Kis tábla a kapu fölött az utcán mutatja, hogy itt van a Paksi Cipész KTSZ kötöttcipő üzeme. Senki sem gondolná — legalább is az utcáról nézve —, hogy ez az üzem az egész megye felnőtt nőlakosságát el tudná látni évenként egy pár kötöttcipővel, ahogy itt mondják, „tutyi’’-val. Pedig úgy van. Mint Radványi elvtárs, a szövetkezet elnöke mondja, évente 90 ezer pár kötöttcipő készül itt. Persze, nem csak a megyébe szállítanak, hanem az ország minden részébe. Ügyes emberek az üzem dolgozói, néhányan közülük itt dolgoznak az üzem létrehozása, 1925 óta. Itt végzik az összes munkafolyamatokat, míg a gyapjúból tutyi lesz. Főképp hulladékgyapjút dolgoznak fel ebből készítik — fonógépen — a fonalat. A síkkötőgépeken szinte pillanatok alatt elkészül egy kötöttcipő, aminek egyelőre csak a formája árulja el, hogy lábbeli lesz belőle. Nevetve válaszolja Schireiner Pálné — amikor megkérdezzük, hogy kinek a részére, talán a mesebeli óriásoknak készítenek itt cipőket? — hogy bizony közönséges halandók fogják ezeket hordani, akiknek 36—37—38-as lábuk van. Sőt — jegyzi meg Radványi elvtárs —, ha a .posztósítóban nem vigyáznak, még kisebbre zsugorodik össze. A posztósítóban hatalmas fa-kala- pácsok paskolják a íorróvízvbe és kénsavba áztatott „cipőket“ órákon keresztül. Alig telik el öt óra és máris normál méretűre zsugorodott, „kalapálódott” össze a tutyi. Közben a felülete egészen posztó jellegűvé vált. Innen a titka annak, hogy ezeken a posztócipőkön nem látszik sehol sem a varrás, hiszen nem kész posztóból varrják össze őket. Ezután festik, szárítják, talpalják, tisztítják a cipőket és máris mehetnek a raktárba, utána pedig Pécsre, Budapestre, Szekszárdra, Kecskemétre és minden hova, ahol keresik ezeket a kényelmes, könnyű — és olcsó — lábbeliket. Az üzemet — persze, nem mai formájában — több, mint három évtizeddel ezelőtt hozták létre. Néhány évvel a felszabadulás után leállították. Már éppen a MÉH-hez vitték volna a gépeket, amikor a cipész KTSZ vezetősége úgy határozott, hogy nemcsak üzembehelyezi a „gyárat“, hanem a réginek a többszörösére növeli a termelést Aizóta új gépeket szereztek be, növelték a létszámot — közben sok nehézséget kellett leküzdeni az anyagbeszerzés, a szakmunkások képzése terén ,— és ma már 300 pár a napi termelés a régi 60—80 párral szemben. Ma egész évben teljes kapacitással dolgozik az üzem, ami régen ez „szezonmunka1’ volt, ősztől tavaszig tartott. A termelés ma „futószalag- szerű1', régen egy-egy munkás mindent csinált. Fölhúzott, talpalt, stan- oollj, nyírt,, fűzött. 'Ma mindenki egyfajta munkát végez. A munkaidő is nyolc óra a régi, reggel hattól este hatig tartó munkaidővel szemben. A változások ellenére — amiben a legfőbb, hogy a dolgozók tulajdonosai az üzemnek — azonban sok minden maradt a régiben. Sötétek, levegőtlenek a műhelyek, nagy a zsúfoltság, szociális berendezés jóformán semmi sincs. A 62 munkásnak nincs fürdője, mosdója, öltözője, étkezdéje. E tekintetben sajnos ez a megye legelmaradottabb üzeme. A bajok forrása az, hogy még mindig vita folyik az épület tulajdonjoga felett. Annakidején államosították a házat, a régi tulajdonosok már többízben megfellebzték és a harmadszori elutasítás ellenére sem dőlt még végleg el a kérdés. Ezért nem ruházhat itt be egyelőre a szövetkezet komolyabb értéket. Bár most nemrég tataroztak, kisebb építkezés is folyik, de ez nem oldja meg a nehézségeket. A szövetkezet terve az, hogy ide vonja össze összes részlegét. Üzemházat, üzemi konyhát, fürdőt épít. Ha ez sikerül — remélhetőleg rövidesen eldől a tulajdonjog feletti vita — behozza e téren elmaradottságát ez a jelentős üzem. dig seprűt árultak a piacon, majd elhatározták, hogy baromfit lopnak és azt értékesítik. Az állomás környékén terepszemlét tartottak. A baromfiak részére magukkal hoztak egy ládát, amelyet az erdőben elrejtettek. Este özvegy Markó Györgynétől és Puskás Gyulánétól elloptak összesen 14 darab tyúkot, azokat belerakták a ládába, amelyet az erdőben helyeztek el és feladták a vasúton Budapestre címezve. (Maguk is Budapestre utaztak. Ezenkívül még egy egész sor terhelő bizonyíték került napvilágra. Schreinerné egyébként most kezd itt dolgozni, de már megköti naponta a 25 párat. „Bátran merem ajánlani..." A dombóvári járásbíróság dr. Ras- koványi tanácsa ítéletet hirdetett Böbék Sándor és özvegy Böbék Pé- terné szigetvári lakosok ügyében, tolvajszövetségben betörés útján magánosok sérelmére elkövetett lopás; és árdrágító üzérkedés, — ezenkívül Böbék Pérteménél még vesztegetés bűntettében is. Mindkettőjüket 1 évi és 3 hónapi börtönbüntetésre és 5 évi jogvesztésre ítélte a bíróság. Baromfit vásároltak piacon és jelentős haszonnal Budapesten értékesítették azokat. Dombóváron perr Őszi napsütésben G) Córguít a lomb és hullott az avar. Az erdő, amely az őszszel sirattatta peregve hulló koronáját, egészen a partig húzódott és a zizegő, sárga levelek az elmúlásban megnyugodva hullottak a vízre. Az öreg Duna méltóság- teljesen kanyarogva vitte szürkészöld hullámaiban az erdő utolsó üzenetét: ősz van! A meredek parton két horgász ült. Mindkettő a „komolyabb” évjáratból való. A nap sárgás fényével langyos meleget adott, abban sütkérezett a két „komolyabb” évjáratú. Ezt az időszakot ugyan a „komolyabb” évjáratú asszonyokkal szokták vonatkozásba hozni, de itt most a mi két derék cimboránk élvezte. A meredek partról messze lehetett ellátni. Messze a túlsó partra, ahol az üres szántóföldek felett búsan károgtak a varjak. Ki tudja mit sirattak? Talán a nyarat, amikor a sűrű lombok között kirabolható madárfészkek álltak? Talán a maguk fészkének elhagyását? Vagy talán a tavaszt, amely nekik is meghozza a szerelem mámorát? A lombját hullatott erdőben tágul a szemhatár, az őszi szelek- viharok pedig régi ismerősei a károgó népségnek! Miért sírtak hát olyan panaszosan? De mi hagyjuk most sírni a károgókat és térjünk vissza a két „komolyabb” évjáratú horgászhoz, akik békés nyugalommal ültek a meredek parton. „Kapás” ugyan nem volt és csak néhány „méretes” veresszárnyú árválkodott kókadtan fityegő szakjukban. Ez azonban cseppet sem zavarta nyugalmukat. Hiszen nyugalomban voltak ők már mindenféleképpen! Semmiféle munka sürgőssége nem várta, nem zavarta őket. Otthon sem kellett kimenőt kérni az asz- szonytól egésznapos horgászkirándulásaikra. Sőt! Ha otthon takarítás vagy nagymosás volt — és melyik vidéki háztartásban nincs gyakori takarítás vagy mosás? — az asszony kérdezte: — Nem mégy ma horgászni? — Takarítani szeretnék! TJát persze hogy megy! Otthon ilyenkor csak útban van a „komolyabb évjáratú” horgász. Szóval — de inkább mondhatnám úgy is, hogy szó nélkül, de horgászbottal, ült a két cimbora a meredek parton és várta a szerencsét, amelynek valami na- gyobbméretű hal formájában kellett volna jelentkezni, illetve horogra akadni. De hát nem akadt. Legalább is egyelőre nem. Nem messze ültek egymástól, hogy ha kedvük támadna rá „közben” beszélgetni is lehessen. Horgászat közben nem igen szokás beszélgetni és a horgásznak a legnagyobb bosszúsága az, ha beszélgető „kibic” ül melléje. Csak a „komolyabb”, évjáratúak privilégiuma a pecázás közbeni beszélgetés. —így jobban telik az idő! — Szokták mondani. Mint hogyha az idő nem telne elég jól és elég gyorsan úgy magától is! — Ök azonban már évtizedekben mérik a múlt idők távolságait és így néhány óra ebben a nagy időben sem sokat számít. Hát ültek és vártak. Az idősebb — alacsony tömzsi — időnkint végigsvmogatta hátrafésült, valamikor hullámos fehér haját, megigazgatta gyapjú ujjasát, rendezte a körülötte szétszórtan heverő felszerelését. Mellette jobb ról és balról a partbaszúrva állt egy-egy hosszú, jó erős magyoró- bot, amelyekről messze az „élő” vízbe dobva lógott a zsineg. (Folytatjuk.) BECK ANDRÁS — Nagy kár, hogy falunk parasztjai között kevés a párttag — mondja J beszélgetés közben a teveli községi < tanács elnöke. — Ezen azonban tudunk segíteni. Mert van itt a község-1 ben olyan szimpatizáns paraszti ré-( teg, amelyből tudunk új tagokat fel- ( | venni. Elmondok én magának egy ér-(( dekes esetet, amiből láthatja, hogyi igazam van. (• — Van nekünk egy középparasz-< tunk itt a községben, több mint 10^ holdja van. Amikor az ellenforra- f dalom kirobbant, egy este megjelent az egyik elvtársunk lakásán, baltá-|> val felfegyverkezve és azt mondtál* neki: „Ne féljen, amíg engem lát,!1 ide csak az én testemen keresztül te-1, heti be a lábát bárki, aki magát bán- (( tani akarja." — Ne gondolja, hogy(| rokona, vagy barátja volt az elvtárs-|l nak ez a gazda. Nem. Csupán azért l* őrködött éjszakánként a lakásán,** mert tudta, hogy a reakciósok pá-*. lyáznak rá. ], — Hogy hívják ezt a gazdát? — kérdeztem. — Nagy Ambrusnak — válaszolt az elnök, majd tovább fűzte a szót. — Amikor levertük az ellenforradalmat, Nagy Ambrus tovább dolgozott, csendben, szerényen a földjén. Tettével nem dicsekedett senkinek, nem várt sem dicséretet, sem kitüntetést. Amit tett, azt magától értetődőnek, természetes dolognak tartotta. Az el-? múl napokban azonban váratlanul betoppan hozzám és azt mondta: „Elnök elvtárs, ajánlana engem a pártba, ha felvételemet kérném? — Mit válaszolhattam mást, mint azt, hogy bátran merem ajánlani, mert tetteivel, magatartásával bebizonyította. hogy hozzánk tartozik. Az 1957-es évben két nézet tu- sakodott egymással a Rákóczi Termelőszövetkezeten belül. Az egyik nézet hívei az elzárkózásban, befelé fordulásban látták a termelőszövetkezet előbbre jutásának biztosítékát. Felhígulástól féltették a termelőszövetkezetet. A régi, jól összeforrott kollektíva „konzerválásának” elvét vallották. A másik termelőszövetkezeten belüli nézet homlokegyenest ellenkezett az előbbivel. — Tárjuk szélesebbre a kapukat — mondták e nézet hangadói. — Vegyünk közénk mindenkit, aki becsületes ember, még azokat is, akik meginogtak az ellenforradalom idején, mivel a termelőszövetkezet fejlesztésének egyik fontos feltétele a gazdasági megerősödés mellett a tagszervezés. AZ ELSŐ EREDMÉNYEK Az 1957-es zárszámadás után eldőlt a harc a két nézet között. A jobbik nézet győzedelmeskedett. A szövetkezet kapui megnyíltak a belépni akaró becsületes dolgozó parasztok előtt. Az eredmények azonban csak akkor születtek meg, amikor a pártszervezet tagságán belül sikerült közös véleményt kialakítani. Amikor a párttagok közös erővel felléptek a zárszámadási közgyűlésen az elzárkózni akaró nézetek ellen. A zárszámadást követő hónapokban 11 új tag lépett be a Rákóczi Termelőszövetkezetbe. Tárjuk szélesebbre a kapukat... A dombóvári Rákóczi Termelőszövetkezet pártszervezetének harca az elzárkózás ellen A pártszervezet most egy lépéssel tovább ment. A „Tárjuk szélesebbre a termelőszövetkezet kapuit” — jelszavát kibővítette egy új jelszóval, amely így hangzik: — „Adjunk pártmegbizatást minden kommunistának az új tagok szervezésével kapcsolatban.” A PÁRRMEGBIZATÁSOK A legutóbbi párttaggyűlésen minden párttag vállalta, hogy legalább egy új termelőszövetkezeti tagot szervez a szövetkezetbe. A párttagok bejelentették, hogy személy szerint kivel foglalkoznak majd kívülálló barátaik, rokonaik, ismerőseik közül. Fábián József, aki nemrég lett termelőszövetkezeti tag vállalta, hogy Álló Imrével, aki jelenleg 12 hold földön gazdálkodik, beszélget majd a termelőszövetkezet életéről. Álló Imre termelőszövetkezeti tag volt, és mielőtt kilépett volna a termelőszövetkezetből az 1956- os gazdasági évben 600 munkaegységet teljesített, s a termelő- szövetkezet munkaérdemrendes tehenésze volt. A napokban meglátogatta Álló Imre régi munkahelyét, a Rákóczi Termelőszövetkezetet és bejelentette, hogy a gazdasági év leteltével újból a termelőszövetkezet tagjai közé lép. Csasznyi Ferenc volt termelőszö vetkezeti taggal, aki 16 hold földön gazdálkodik a termelőszövetkezet pártszervezetének egyik vezetője, idős Gyergyádesz Imre szokott a terníelőszövetkezet' előnyeiről beszélgetni. Az eredmény itt is mutatkozik. Csasznyi Ferenc legutóbb azt mondta Gyergyádesz Imre bácsinak, miután alaposan széjjel nézett a termelőszövetkezetben. Úgy látom előrébb vagytok, mint 1956-ban voltunk. Ha felvesztek, őszre én is visszalépek. AZ IDŐS EMBEREKET FELVEGYÉK-E? Be akar lépni egy 70 éven felüli középparaszt férfi és egy nő. Mindkét idős ember magára maradt. Mindegyik járt már Balázs Ferenc elvtársnál, a községi függetlenített párttitkárnál és panaszkodott, hogy nem akarják felvenni öregsége miatt a termelő- szövetkezetbe. A termelőszövetkezetnek szuverén joga, hogy kit vesz fel. Mi úgy gondoljuk, hogy a két idős embernek is lehetne munkát adni márcsak azért is, hogy a „Tárju szélesebbre a kapukat” jelszón nehogy csorba essen azáltal, hogy elzárkóznak előlük. AZ EREDMÉNYEK NÉPSZERŰSÍTÉSE A Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke részt vett az I. típusú Pártkongresszus Tszcs legutóbbi közgyűlésén A Pártkongresszus Tszcs tagjai közül többen érdeklődtek a Rákóczi Tsz eredményei iránt. A Rákóczi elnöke hozzászólásában megválaszolt a kérdezőknek. Ennek eredményeként többen elhatározták, hogy az. I. típusú tszcs-ből átlépnek a III. típusú Rákóczi Tsz-be. A Rákóczi Termelőszövetkezetnek van mivel dicsekedni. Kiváló törzsállatállománya van, s az idei szántóföldi növények termelésében is messze felülmúlta az egyénileg gazdálkodók termésátlagait. Az egyénileg gazdálkodó parasztok holdankénti 5—6 mázsa búzatermése mellett a Rákóczi Tsz átlagosan 10 mázsa 29 kiló búzát termelt holdanként, s az árpa termelése is jó volt, mivel elérte a holdankénti 15 mázsa átlagot. Az eredmények népszerűsítése érdekében a termelőszövetkezet pártszervezetének tagjai elhatározták, hogy a szemléltető agitációt is felhasználják. Színes grafikonokat készítenek, amelyeket a földművesszövetkezeti áruház kirakatában helyeznek el. A grafikonok segítségével bárki összehasonlítást tehet a dombóvári egyéni parasztok & a Rákóczi Termelőszövetkezet gazdálkodása között. ( h)