Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-06 / 184. szám
1958 augusztus 6. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Haza, hazafiság Hoxxásxólás a Tolna megyei Népújság vitájáhox Az az érdekes és változatos vita, ami hónapok óta folyik a Tolna megyei Népújság hasábjain, régóta aktuális kérdést feszeget: mi a hazafiság, az elmúlt 10—15 év alatt változott, módosult-e hazaszeretetünk? A hazaszeretet sokkal összetettebb fogalom, semhogy akár az érzelmi indítékok, akár a megfontolás önmagában kielégítő választ adhatna. Nem kétséges, a földrajzi környezet, a nyelvi kötöttség, a rokonok, barátok kapcsolata együttesen jelenti a haza fogalmát, de ezek mellett nem elhanyagolhatók persze a társadalmi viszonyok sem Petőfi, az 1848 előtti császári elnyomás idején ugyanúgy szerette a hazáját, mint március után, de akkor az érzelmi indítékok mellé egy megfontolás is járult: az elnyomott és elnyomorított haza megszabadítása az idegen zsarnokoktól. Az ész és szív. amiről Széchenyi beszélt, így fonódott egybe a Horthy-korszalc elnyomása idején is: az érzelem rajongása és ragaszkodása párosult a változtatás igényével, ami elválaszthatatlan a hazaszeretet fogalmától. A felszabadulás óta a hazafiság hazaszeretet fogalomköre jelentősen bővült. A nép, amely valóban otthonra lelt saját hazájában, immár „rendezhette végre közös dol- 'gaitT'si eza birtokbavétel, mely cisak az új honfoglalás szavával fejezhető ki, a társadalmi viszonyok megváltozásával elmélyítette, gazdagabbá és magától értetőbbé tette az érzelmi kapcsolatokat is. A kommunistákat, szocialistákat ma is szívesen vádolják a polgári ideológusok hazafiatlansággal, sőt nem egyszer hazaárulással. Jóllehet, amire ilyenkor gondolnak, az éppen a hazafiság fogalmának természetes kibővülése a proletárintemacionalizmussal, azzal a testvéri együttérzéssel, az ösz- szetartozásnak azzal a tudatával, ami csak az azonos célokért, eszmékért küzdő emberekben lehet meg, akiket országhatárok, faji vagy éghajlati különbségek sem tudnak elválasztani. Hogyan szeressük ma a hazánkat? — a kérdést így feltenni sem lehet. A hazafiság, a hazaszeretet minőségileg lett több, a reformkor jelszava: „hazafiság a nemzetiségnek", több lett, gazdagabb lett. 3 ez a roppant erő, a szülőföldnek ez a gravitációja épp napjainkban mutatkozik meg igazán, egyrészt abban a nemes és önfeláldozó munkában, amivel 1945 után az ország népe az újjáépítéshez, a szocializmus építéséhez fogott, másrészt pedig abban, hogy a külföldre menekültek jelentős része visszatér a hűtlenül elhagyott hazában. Nagyon leegyeszerűsített valami lenne ezt úgy felfogni, hogy a disszidenseket a nyomor, vagy csak a nyomor hajtja haza. Közülük nem egynek jó sora van, vagy nem rosszabb, mint itthon volt. És ezek is. akik nem a nyomor elől menekülnek visjsza,, valami kétségbeesett; ragaszkodással igyekeznek hazatérni, mert az „itt élned, halnod kell'1 parancsa sokkal erősebb, mint bármilyen kaland s ezt pénzzel sem lehet megfizetni. Csányi László MISZLAI KÉPEK Tolna megye gyönki járásának szelid lankái között fekszik Miszla község. A török uralom és a történelem viharai a környező falvak lakosságát szétszórta, míg a hegyko- szorúzta Miszla lakossága élte a miaga sajátos életét. Itt is, mint az ország többi részében, 1945-ig megvolt a nagyúri földbirtok. Itt is erősen rétegeződött a falu parasztsága, egyrésze meggazdagodott, másrésze pedig a nincstelen, zsellér sorban élt. 1945 után Miszlán jelentősen megváltozott a lakosság helyzete. Jártamban-keltemben gyakran találkozom ismerősökkel, miszlai emberekkel. Ilyenkor aztán mindig a kis falu élete iránt érdeklődöm. Az utóbbi időben aztán meglepetten hallom a választ, amelyet a kérdezettek adnak. Rendszerint egy legyin tés kíséretében a következőket mondja. — Ugyan, ne is kérdezd! Miszlán megállt a fejlődés. Egyhangúan, szürkén folyik az élet. A mi falunk nem tud lépést tartani a fejlődéssel, mintha megrekedt volna egyhelyben. A minap aztán Miszlán jártam, fel kerestem a község párttitkárát. Lebb József elvtárssal egyébként nem könnyű a találkozás, mert a nagy munka idején csak késő este, vagy korán reggel található otthon. A falu általános problémájáról, az emberek mai életéről beszélgetünk. — Az emberek hamar felejtenek — mondja Lebb elvtárs. — Hamar > .......■■■■ e lfelejtették, hogy a büdös, füstös, petróleumlámpa helyett most villany ad vlágosságot a lakásban, hogy mozija és könyvtára van a községnek. Ezt ma már olyan természetesnek tartják mint, hogy a tél után csak tavasz jöhet. Valamikor csak gyalog- szerrel, vagy szekérrel mehetett az utazó a környező falvakba. Ma már háromszor jár be az autóbusz a községbe és ha véletlenül egy járat kimarad, az emberek igen méltatlan- kodnak — ami egyébként érthető is. Vessünk egy pillantást a múltra, s hasonlítsuk össze a jelennel, milyen fejlődést láthatunk a számok tükrében. 1945, 1945 óta, a felszabadulás illetve előtt jelenleg Rádió 6 111 Kerékpár 12 97 Motorkerékpár — 5 Iskolai tanterem 4 7 Középisk. tanuló 2 12 Vagy nézzük meg a lakásépítkezéseket. A felszabadulás óta 14 földhöz juttatott új gazda épített magának egészséges lakóházat. Míg 1945 előtt az agrárproletárság 25 százaléka a földbirtokosnál dolgozott, mint cseléd és idénymunkás, ma a falu jelentős munkaereje az iparban, az állami gazdaságban dolgozik, a másik része pedig a közös gazdálkodás útjára lépett. Három termelőszövetkezet működik a községben. Ez csak néhány számadat a falu fejlődéséről, de nézzük meg, mit tesz az ifjúság a falusi kultúrmunka fellendítéséért. Az utóbbi. Időben örvendetesen fellendült a községben az ifjúsági és a kulturális élet. Az elmúlt évek során nem volt a községben jelentősebb kulturális esemény. Egy-egy műsoros est rendezése is csak az iskolások és az úttörők erejéből futotta. A fiatalság szeret tanulni és szórakozni. 1956 előtt a DISZ munkája a bálok megrendezésében merült ki. A Kommunista Ifjúsági Szövetségben pedig egymásra találtak a fiatalok. Több alkalommal rendeztek már műsoros esteket, sőt erejükből futotta arra is, hogy komolyabb színművet tanuljanak be, amelyet bemutattak a környező falvakban is. Tehát van fejlődés Miszla községben, s a jövőben pedig a község vezetőinek és a pedagógusoknak még jobban össze kell fogniuk és több támogatást kell adni a KISZ-nek. Félre értés ne essék, nem kívánják a fiatalok, hogy „Terülj, terülj asztalkám" módra mindent készen kapjanak, csak több elismerést, érdeklődést és erkölcsi támogatást várnak. Ezt a támogatást elsősorban a pedagógus kar adhatná meg. Véleményem szerint a KlSZ-szer- vezet eredményes munkájának előfeltétele, hogy a pedagógusok minden erejükkel segítsék a fiatalokat, lássák el őket jó tanácsokkal és segítsék őket problémáik megoldásában. Hamar Imre SZÍNHÁZ Fehér Klára : Nem vagyunk angyalok A közönségnek az a része, amely állandóan figyelemmel kíséri a színházi élet eseményeit, érdeklődéssel tekintett Fehér Klára vígjátékának szekszárdi bemutatója elé. A darab hosszú idő óta nagy sikerrel megy Budapesten, a kritikusok véleménye ugyan megoszlik róla, de a közönség ,amely végeredményben — kritikus ide, kritikus oda — eldönti, hogy a darab sikert arat-e, vagy sem, szívesen fogadta. A siker teljesen érthető, hiszen a darab mai életünkből meríti témáját, mondanivalóját, azt a mai ember számára mondja, jól és igazul. Magunkra ismerünk a szereplőkben, szavainkat ismétlik, tetteinket idézik. Magunkat látjuk viszont a színpadon, erényeinkkel és hibáinkkal együtt. S ha saját hibáinkat idézi a színész, az mindig siker, mert szeretünk önmagunkon nevetni, s főleg szeretjük saját hibáinkat mindig másoknak tulajdonítani. Fehér Klára mai életünk számos igen jelentős problémáját feszegeti színdarabjában, mint a gyermekneve lés, a szülők és gyermekek kapcsolata, a szülői önfeláldozás és a gyermeki hálátlanság. Az első felvonás vontatottsága a második felvonásban gyors eseménysorozattá javul. Ezt a pergő és szellemes cselekmény és gondolatfűzést átveszi a harmadik felvonás első része is, sajnos a darab végén túlságosan szentimentális, érzelgős jelenetekben fejeződik be. A színészek a vártnál jobb teljesítményt nyújtottak, különösen a második felvonásban és a harmadik felvonás elején. Valószínűleg a darab első felvonásbeli gyengeségéből fakadt a színészek mérsékelt teljesítménye, a vontatott játék. A mama (Kemény Erzsi) elfo- gódottan kezdett a darab első részében, ezt valószínűleg maga is érezte, s csak nehezen tudott feloldódni. A második és harmadik felvonásban találta meg az igazi hangot s ettől kezdve nemcsak a szövegkönyv szerint, hanem ténylegesen is az előadás középpontja lett. Dr. Joó Ferenc (Szűri György) sokkal meggyőzőbb volt az első felvonásban, mint a harmadikban. Ifj. András György (Kuzmány Magdolna) általában jó volt. Végig töretlen teljesítményt nyújtott Vera és dr. András György szerepében Tóth Ilka és Horváth Pál. Kielégítő alakítást láthatott a közönség Petényivé szerepében Vár- day Gizitől. A rendezés sokat segíthetett volna a szövegkönyvnek, pergőbbé, gyorsabbá tudta volna tenni a cselekményt, azonban az az érzésem, a szövegkönyv rendezői utasításainak másolásánál egyebet nem tett (Rendező: Király József). Könnyed, szellemes színdarabot élvezhetett a szekszárdi közönség. A színészek alakítása ellen sem lehet kifogás. Ha élmény nem is volt, de kellemes szórakozás. LETENYEI GYÖRGY Ki korán kel... ... aranyat lel — tartja a néphit, node ez az aranyos mondás másképpen is alakulhat. íme: Valami szörnyű fájdalomra ébredek hajnalban, három órakor. Nagyon lényeges kérem, hogy háromkor. Mi az? Fog! Próbálok hideg vízzel enyhülést keresni rá. Fáj. Próbálom melegben babusgatni. Fáj. Hopp! Szemben van a gyógyszertár, meiy alkimista műhelyéből príma gyógyírt tud szállítani sajgó idegeimre. Hevenyészett öltözködés és máris ott termek kissé dagadt képpel, sóvárogva egy mennyei kombinált por után, „Hogy-hogy kombinált por?" — kérdi egy álmos hang. — „Ilyet hajnalban nem szolgálunk ki! Miért nem jött hamair|abb?‘’Miért? mert nekem most fáj. Nem tegnap és nem holnapután, ihanem most hajnalban négy óra felé! „Talán valamj mást” — kockáztatom meg egyik lábamról a másikra állva, mert elémvetődölt hátralévő gyötrelmes óráim szörnyű képe. „Azt esetleg lehet’’ — hallom és egy forint nyolcvan fillérért megkapom fájdalmam enyhítőjét a De- malgont, Kombinált por „Ür’‘ helyett. Mert ugyebár ez mégis csak nagyobb úr, mint bármi más gyógyír, hiszen kiadása időhöz van kötve. (Mit csináltam volna akkor, ha egy hirtelen előkapott forinttal szaladok át.) Már lelki szemeim előtt látom azt az újítást, mely ott csüng minden patikában és aszongya, hogy: Használjon ricinust reggel 8—11- ig. Szopogasson gyógymenthort délután 3—5-ig. Fáj a foga? Kombinált por meggyógyítja, de csak nappal, mert éjjel, míg ön alszik, a Darmol dolgozik és így tovább... Kedves Gyógyszerész Katrtárs! Higyje el nekem, nem passzióból keltettem ki a meleg ágyából hajnalban három órakor, nem azért, hogy bosz- szantsam, hanem azért, mert fájt a fogam. Tényleg fájt. Vagy, aki korán kel, annak fájhat, úgysem kap iá gyógyírt, csak esetleg egy jó adag gorombasággal fűszerezve? Az sajnos nem gyógyír. Zsoldos Tibor gim. tanár |Már kezdett unatkozni a társaság és akkor jött Jutkának egy mentő ötleta — Tudjátok mit, grafológiázzunk ... — Pompás! Grafológiázzunk — mondták a többiek és mivel társaságunk valamennyi tagja nő volt rajtam kívül, csak helyeselhettem a pompás ötletet, mert hát kérem előzékenység is van még a világon... Általában tisztelem a különféle tudományokat, de a grafológiát vi- lé géletemben komolytalannak tartottam, amiért meg is haragudott rám egyik barátom, aki pedig hűséges bizonygatója a grafológia tudományos voltának. — Grafológiázzunk — mondtam beleegyezően. Elvégre, miért ne áldozhatnék én is néhány negyedórát enn|ek a „tudománynak”, amikor olyan sok szellemes dolog szokott kisülni abból, amikor a grafológus, a mester, következtetni kezd páciensei írásából azok egyéniségére, gondolatvilágára stb. Csak akkor lepődtem meg, amikor azt mondták,' hogy én leszek a grafológus. Mentegetődztem, de hiába. — Elvégre is te vagy az egyedüli férfi köztünk, neked kell feltárni a mi titkainkat... Megadtam magam. De egy kikötéssel: ha Jutkánál kezdhetem. Jutka egy tiszta lapra összefüggő szöveget írt. Én hosszasan elmerültem a szöveg figyelésébe. Néztem a betűk harmóniáját, az írás következetességét és gyűjtöttem az észrevételeimet. A „g” betű szára sokkal rö- videbb, mint a mellette lévő ipszi- loné, a „t” betű egyszer jobbra dől, egyszer balra, a szöveg első betűje aránytalanul nagy, kacskaringós. Ez a szó, hogy „orvos” valami különös véletlen folytán kétszer is szerepelt a szövegben és én „bebizonyítottam”, hogy e szó betűit mindkét alkalommal nagyon kesze-kuszáltan rakta egymás mellé. Ez arra vall, hogy idegessé lesz, ha e szóval találkozik, tehát nyilván valami emlékei fűződnek egy orvoshoz. Míg én a szöveget figyeltem, addig várakozóan néztek engem a társaság többi tagjai, de főként Jutka, aki már akkor halványodni kezdett, amikor elmondtam az első megállapításomat: — Nem következetes az életben és nem kiegyensúlyozott lelkiállapotú. Ez elsősorban a szerelmi-életedben mutatkozik meg. Megtetszik egy fiú, azt hiszed, hogy az az „igazi”, de másnap már mást gondolsz. Lényegében nincs ideálod sem, mert a legkülönfélébb egyéniségű és külsejű emberek nyerik meg a tetszésed. A többiek pedig, akik ismerik Jutkát, kuncogni kezdtek, sőt, az egyik meg is jegyezte, hogy az „elevenre tapintottam” és hát tudjuk, hogy micsoda nagy öröm a női nem számára, ha látják, hogy barátnőjük titkai lelepleződnek. — Idenézz Jutka! Látod ezt a ke- sze-kuszált betűkből összetevődő orvos szót? Mit jelent ez? Le sem tudnád tagadni, hogy a közelmúltban nagy csalódás ért. Szerelmi csalódás. És ezt aj csalódást egy fiatal orvos okozta. Ne, ne is szabadkozz, ezt nlem lehet letagadni. A saját írásod beszél. Az előbb még kuncogtak a társaság tagjai, most pedig megdöbbenve figyelik a megállapításaimat, amelyeket határozottan jelentettem ki, mert ők azért nagyjából ismerik Jutka lelki titkait & hozzávetőlegesen ismerik az esetét azzal a bizonyos fiatal orvossal is. Jutka arcán pedig bíbor színek jelennek meg. Leolvasható róla, hogy most legszívesebben abba egyezne bele, ha valaki betoppanna a szobába, aki miatt abba kellene hagyni ezt a számára egyre inkább kínos játékot. — Igen, orvos volt a csalódás okozója. Ezen a csalódáson azonban már majdnem teljesen túltetted magad, mert azért nem szeretted halálosan. De ni csak, menjünk tovább a nyomokon. Látod, hogyan írtad le ezt a szót, hogy pénztárkönyv? Ez a rész, hogy „pénz” ugyanolyan kuszáit, mint az „orvos”, a „tárkönyv” pedig már viszonylag rendes. Nos, megvan a kapcsolat. Elsősorban nem is az orvost szeretted, hanem csak a pénzt és a csalódást is elsősorban az okozta, hogy egy ilyen „jópénzű” férj-jelölttel kellett szakítanod. Jutka nyakig vörösödött, kínosan ropogtatta ujjait, majd feszült csend keletkezett. Találva érezte magát Jutka — s ezt a többiek! is látták —, de hogy mégis mentse, ami még menthető, erőt vett magán és viccelődni kezdett, mert ezzel mégis csak el lehet vágni az ilyen kellemetlen percek élét: — Nem rossz fantáziád van. De azt nem mondanád meg, hogy mégis ki volt ez az orvos. Válaszul természetesen azt várta, hogy kijelentsem: „Nem tudom” és ezzel nyilvánvalóvá válik a „grafológiai tudományom” csődje. Én persze színlelt komolysággal böngésztem a sorokat — „következtettem”, majd határozottan kijelentettem: — A szóban lévő orvosnak a vezeték neve Kovács, vagy valami ehhez nagyon hasonló. Erre erősen meglepődött Jutka és ismét vörös lett. A többiek pedig láthatóan elismerték „grafológiai tudományomat”, csak azt nem értették, hogyan lehet ilyen pontosan, megbízhatóan következtetni az írásból. — Egyszerű az kérem. Ennél egyszerűbb dolgot nem is lehet elképzelni. Ezzel kihúztam a zsebemből egy felbontott borítékot és átnyújtottam Jukának: — Máskor jobban vigyázz a magánleveleidre. Kölcsön kértem tőled egy regényt. Kölcsön is adtad, de elfelejtetted kivenni belőle a leveled, amit attól a bizonyos orvostól kaptál. * A levélben egyébként többek között ez állt: „Ne haragudjon meg reám, kedves Jutka, de szakítanunk kell. Semmi esetre sem következhet be köztünk az, amiről beszéltünk és amit terveztünk. Maga most talán azt fogja mondani reám, hogy szélhámoskodtam, mert hiszen még házasságot is ígértem. Ez igaz. De azóta szerencsére megtudtam megbízható forrásokból, hogy nem is annyira engem szeret, mint inkább a pénzemet, a tekintélyes orvosi jövedelmemet. Márpedig bocsásson meg...” BODA FERENC
