Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-03 / 182. szám

1958 augusztus 3.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

7

Takarékosság két módszer szerint

Amikor a Simontornyai Bőrgyár vezetői elkészítették a takarékossági tervet, azzal számoltak, hogy ha sok pénzt és anyagot nem is tudnak megtakarítani, de amit terveznek, teljesítik. A takarékossági mozgalom technikai okok miatt nem válhat a bőrgyárban „mozgalommá”.

Éppen azért nem, mert ha a takarékosságot tartanák szem- előtt, akkor nem egy esetben kellene megsérteni a gyártási technológiai előírásokat.

A takarékossági terv tehát a lehetőségek figyelembevételével készült el. A gyár műszaki dolgozói, tömegszervezetek vezetői és munkások vitatták meg és úgy határoztak, hogy ebben az évben négyszázezer forintos megtakarítást érnek el.

A tervet elküldték a felettes hatósághoz. De hiába készítették a legnagyobb alapossággal, gonddal, azt nem fogadták el, mert keveselték az illetékesek és visszaküldték a tervet, dolgozzák át mégegyszer, több megtakarítást tervezzenek. A fentebb említett bizottság isméit összeült, meg tanácskozták hogyan tudnák a takarékosság összegét emelni. Mégis elvetették a takarékossági terv felemelésére adott javaslatot és azt határozták, hogy utazzon Budapestre a vállalat igazgatója és néhány műszaki dolgozó, mondják el ott, hogy tervük a reális lehetőségekre épült, azt tervezték, amit teljesíteni tudnak.

Nem akarnak a bőrgyárban papíron takarékoskodni, nem lehet arra számítani, hogy milliókat tudnak megspórolni.

A bizottság Budapesten sikerrel járt. Előadták érveiket, meghallgatták őket és igazat adtak nekik.

Ezekben a napokban rnár több mint három hónap takarékossági eredményeit értékelik. Az értékelést még nem fejezték be, de már most bebizonyosodott, hogy a takarékossági terv reális és a helybeli tapasztalatok alapján épült, azt minden részletében teljesíteni lehet. Nem sértették meg a technológiai fegyelmet, nem rontották a takarékossággal a bőrök minőségét, mégis értek el eredményeket.

A bőrgyári eseti érdekességeként érdemes idézni Németh János elv- társ igazgató szavait: „Nem célunk, hogy ígérjünk és ne tudjunk teljesíteni, csak azt ajánljuk, amit adni tudunk.” S így vélekednek a bőrgyárban a műszakiak, a tömegs/er- vezetek vezetői is.

A takarékossági mozgalom első időszakában, május és június hónapokban nagy kár érte a gyárat. Nem az volt a baj, hogy a pincék beáztak

és a bőröket újból kellett kezelni, előbbre hozni feldolgozási idejüket, a baj éppen az, hogy a községben több helyen raktározzák a nyers bőröket.

A raktárak fenntartása, költsége és a már ezideig megromlott bőrök ára, szállításának bére, rakodási költségek, melyeket évek során kifizettek, elegendő lenne egy modern raktár építésére.

A legutóbbi esőzés nyomán is 123 000 forint kár keletkezett. S ez drágítja a bőr önköltségét. A gyár vezetői már kérték felettes hatóságukat, engedélyezzék, vagy tegyék lehetővé raktár építését, azonban a kérelmek csak kérések maradtak: a raktár még ebben az évben sem lesz, a bőröket ezentúl is pincékben kell tárolni és feltehetően ezentúl is gyarapodni fog az ebből adódó többlet- kiadás, a bőrgyártás önköltségének egyik emelője.

Tehát kétféle takarékosság van a bőrgyárban. Az egyik az, amit a munkások, műszakiak vezetők tesznek, a másik pedig az a „takarékosság’’, amelyet nem tudni mi okból, kik tesznek. Mi is, csak úgy, mint a bőrgyár vezetői abban bízunk, hogy a takarékossági mozgalom ilyen akadályozó tényezőit az illetékes hatóságok segítik majd megsztyitetni.

Elfáradt vándorok...

A Tolnai Pamutszövőgyár munkaügyi osztályán érdeklődünk a munkásvándorlásról. Cs. Szabó László elvtárs, az osztály vezetője tájékoztatott bennünket arról, az utóbbi két évben lényegében megszűnt a munkások vándorlása. A közelmúltban a felvételre jelentkezettek — és a munkát kapott dolgozók — többsége még nem dolgozott, fiatal, vagy háztartási alkalmazott volt.

— Van-e a gyárban olyan munkás, aki sokhelyütt volt akalma- zásban és itt Tolnán „telepedett le?

— Igen, Iran néhány.

Elsőnek B. M. munkakönyvét

vesszük. kézbe. Fiatalember. 1931-ben született, a munkakönyvét 1950-ben állították ki, szakmunkás. Lapozgatom a munkakönyvét, a bejegyzésektől már oldalak teltek meg. Az első munkahelye 1950. január 1-től június

2-ig a Székesfehérvári Magasépítő Vállalat. A vállalattól kilépett, augusztusban már a Tatarozó Vállalatnál, mint asztalos dolgozott 1951. március 2-ig, ekkor a vállalat másik üzeméhez helyezik át, ott dolgozik, míg katonának nem megy, 1951. november 1-ig. Leszerelése után ismét visszajön előbbi vállalatához, 1952. március 24-én. 1953. január 27-én kilépett és március 17-től a selyemfonógyárban segédmunkás, októberben pedig már a szekszárdi BELSPED- nél szakmunkásként alkalmazzák.

1954-ben elbocsátják, július 13-án Budapestre megy dolgozni a Szerelőipari Vállalathoz. Egy hónapig mint motoros kézbesítőt alkalmazzák, elbocsátás után, szeptember 7-én pedig a Budapesti Épületkarbantartó Vállalatnál asztalosnak helyezkedett el. Egy hónapig sem dolgozott, kilépett és a Magyar Pamutipari Vállalatnál helyezkedett el. Pontosan egy hónapig dolgozott Pesten. 1954. november 29-én ismét a szekszárdi BELSPED-nél alkalmazzák, itt sem tölti ki az egy hónapot, december 15-én már az FM. Anyagkészletező Vállalat segédmunkása. Másfélévi munka után ezt a vállalatot is elhagyja, újabb állást vállal, ezúttal a Gerjeni Állami Gazdaságban. Négy hónapig magtáros, azután a gazdaságból felmondással távozik 1956. július

26-án. Alkalmi munkás lesz 1957. január 30-ig, ekkor jött a gyárba. Bizalmatlanul fogadták. Rossz bizonyítvány az olyan munkakönyves, aki ilyen sok helyen megfordult. Segédmunkásként kezdte a gyári életet és most már, mint asztalos dolgozik.

— Úgy látszik, hogy megpihent már B. M., mert nem is emlegeti

a távozást, elégedettek a vezetők munkájával — tájékoztat B. M. sorsáról Cs. Szabó elvtárs.

Újabb munkakönyveket veszünk kézbe. P. S. 1921-ben született. Tizenhat munkahelyen dolgozott, míg 1956. szeptember 6-án „kikötött” a gyárban. Jó beosztása van, a keresete is kielégítő. Megkedvelte ő is a gyárat.

— Az a legfontosabb, hogy az ilyen gyakori állásváltoztatókat megpihentessük. Lehetőleg olyan munkát kapnak, ami egyéniségüknek, kalandvágyuknak megfelel. A fiatal évek elszálltak B. M. és P. S. felett, most már valószínű itt maradnak, úgy mint F. M. Ö segédfűtő a gyárban, mielőtt a gyárba jött munkakönyvébe több mint tíz bejegyzés tanúskodott gyakori állásváltoztatásról. Szinte az egész országot bejárta. T. J.- nek tizenharmadik munkahelye a Tolnai Pamutszövőgyár.

Négy embert, négy munkást vettünk ki a többszáz közül. Négy olyan embert, akik már elfáradtak az országjárásban, akik fiatalságukat azzal töltötték el, hogy végigpróbáltak egy sor szakmát, kalandokat kerestek. Nem egy esetben azonban a több

■ - • LS'j«

kereset csábította őket. Úgy látszik ezek az emberek megállapodtak. Nem lehet azt mondani róluk, íhogy rossz munkások. Mert amit rájuk bíznak, azt elvégzik jól. Amikor állást kellett változtatnak, nehéz lehetett az új kezdés, mindenütt új munkatársak, új munkalehetőségek és állandóan változó fizetés, munka és életkörülmény fogadta őket. Bizalmatlanul fogadták itt a gyárban is őket — mint mindenütt az országot járt vándorlókat —, de a bizalmatlanság mellett azzal az elhatározással, hogy megszerettetik velük a gyárat, hogy segítenek nekik megállapodni. S ez a munka nem egynapos. A gyári tömegszervezetek, —• elsősorban az üzemi párt- szervezet vezetői — a gazdaságvezetők azon fáradoznak, hogy kialakítsák; a törzsgárdát, hogy milyen sikerrel, arról a négy munkás példája a legjobb bizonyítvány. Négyen összesen több mint félszáz munkahelyen jártak az utóbbi nyolc évben. S Tolnán már közel két éve egyfolytában dolgoznak, a vándorló munkások „megpihennek” és talán a nyugdíjazás szólítja majd őket el a gyárból.

(P. J.)

Á veszélyes nyár

A vörös kakas tanulságai

A mezőn, a szántóföldeken reggeltől estig folyik a szorgos munka, a betakarítás. Ez a falusi ember legnagyobb dologideje, aki épkézláb családtag van a háznál, ilyenkor mind a határban szorgoskodik. S ki van otthon? Többnyire csak a kisebb gyermekek játszadoznak a ház körül. A felnőttek most kevésbé érnek rá törődni velük, mert a termés betakarítása minden idejüket igénybe veszi. S a gyermekek? Bemennek a pajtába, vagy leheverednek egy hűvös szénakazal elé és a spárga, a golyók és egyéb kincsek közül előkerül a nadrágzsebből az izgalmas játék, a gyufa. Egyre-másra lobbannak fel a szálak, s gyullad meg egy elcsent cigaretta. De van olyan gyermek is, aki csak úgy mulatságból játszadozik a gyufával. Dehogy is nézi, hova dobja, s valóban nem ég-e már a gyufaszál. Szerencse ha elalszik, de ha nem, akkor már csak a tűzoltóság segíthet eloltani a lángokat, amelyek hihetetlen gyorsasággal pusztítják el a szalma, szénakazlakat, belekapnak a pajta, a lakóház tetejébe. Ég, ropog gerenda, szikra- özönben állnak a gazdasági eszközök és ha szerencsétlenségre még szél is van, fél óra alatt egész házsorok állnak lángtengerben.

A nyár különösen veszélyes időszak, szinte kedvez a tűznek. A nagy hőség szinte termeli a túzokokat, sok esetben meg sem lehet állapítani, hegy voltaképpen mitől keletkezett a tűz.

Dunaföldváron

Szalai István Kéry utca 28 szám alatti lakos lakóépületében a közelmúltban komoly károkat okozott a tűz, amelynek okát a tűzrendészet tulajdonképpen pontosan meg sem tudta állapítani. A gazda a családjával a határban dolgozott, s mire hazaért, a lángok már elvégezték pusztító munkájukat.

— Amikor egy évvel ezelőtt itt volt nálam az Állami Biztosító dolgozója — meséli most Szalai István — miután a kártérítési összeget az Állami Biztosító vezetői a tanácsházán ünnepélyesen átnyújtották neki, 26 500 forintot — még gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán feladjam-e a biztosítást, mert az utcában az egyik legjobban megépített ház volt az enyém és amíg az összes szomszédaim házai szalma- és nádtetősek, addig az én házam már régóta palás. Gondoltam, ha minden ház el fog égni az utcában, az én udvaromban lévő épületek gyulladnak majd meg legutoljára, és addigra el is oltják majd a tüzet.

Szalai István előrelátó volt, a biztosítást megkötötte és az történt, hogy a szomszéd puhatetős épületek közül egy se fogott tüzet, míg az ő melléképülete, gazdasági felszerelése, terménye 26 500 forint tűzkárt szenvedett.

bitó kísértésnek, aláírta a szerződést és a legközelebbi hajóval, amely Triesztből indult, nekivágott a mesz- szi, ismeretlen országnak;

Árulkodó levelek

Már az első hetekben rádöbbent arra, hogy becsapják. A magyarországi bányákhoz képest, amelyeket jól ismert és megszokott, a »pokol kíntornácához-« hasonló körülmények szakadtak a belgiumi bányásszá lett magyar fiú nyakába. A kereset csak a létminimumra elégséges.

Az édesanyja, László néni megmutatta Béla leveleit. Panaszos levelek; Sok mindent elárulnak a tőlünk idegen társadalom életéből;

Béla haza akar jönni. A hazautazási engedélyt még nem kapta kézhez, de minden remény megvan ahhoz, hogy ismét visszatérjen a falujába, Mőcsénybe. Itthon várják a bányában, ahol dolgozott, s akad majd egy lány is, aki hűségesebb lesz az előbbinél.<h)

Pakson

Pámer Henrik Széchenyi tér 3 sz. alatti lakos már ugyanezt nem mondhatja el magáról, mert ő az Állami Biztosító helyi felügyelőjét, aki a biztosítás megkötése végett felkereste, elutasította. Talán arra gondolt, hogy Paks városiasabb jellegű község, ahol ritkábbak a tűzesetek. De a villám nem tesz kivételt, s egy vihar alkalmával házának tetőzetét csaknem teljesen elhamvasztotta.

Dalmandon

Andrika József és Törő István gazdasági épületeiben tett a tűz komolyabb károkat.

A tüzet valószínűleg az okozta, hogy Andrika József idős édesapja az udvaron cigarettát dobott el, amelytől az ott heverő szalma lángra kapott és leégett a mellette lévő góré 50 mázsa csöves kukoricával. A gó- réról a tűz átterjedt a szomszéd Törő István istállójára és sertésóljára és ezek az épületek teljesen leégtek. Az ólban benne égett 10 darab átlag 80 kiló súlyú szerződött sertés, mert amikor észrevették a tüzet, az állatokat már senki sem tudta megközelíteni, hogy kiengedje őket. Sajnos, mindkét károsultnál csak a lakó épület volt biztosítva és így csak az építményekben keletkezett kárt tudta az Állami Biztosító megtéríteni, a kukoricát és az állatokat azonban nem. Andrika József 3100, Törő István 6700’ forint kártérítést kapott. Mindenesetre Dalmand községben a tűzből a gazdák tanultak, mindjárt másnap 36 új gazda adta fel tűzbiztosítását és azok a gazdák, ahol eddig csak a lakóépület volt biztosítva, most utólag feladják a mezőgazda- sági és lakásberendezés! ingóságok biztosítását is.

De a közvetlen tűz által okozott károk mellett a tűzbiztosítás kiterjed az épületekben a vihar által okozott károkra is. Ezeknél a károknál a kár megtérülésének lényegében előfeltétele, hogy a kár összege a 200 forintot elérje és valóban vihar okozza a kárt.

Értényben

Ükös Lajos házának kéményét rongálta meg a vihar. A kárt az Állami Biztosító 224 forint összegben térítette meg. Hasonló kéménykárt fizetett még az Állami Biztosító Borsai Károly nagykónyi lakosnak. Kétszáz forinttól 600 forintig terjedő viharkár számos esetben fordult elő Értényben, így K. Drávecz János, Keczeli István, Gábor Márton, Ükös István, Cséplő Lajosné, Tóth Vince, stb. értényi lakosok eseteiben.

A vihar azonban nemcsak épületeket gyújt fel és rombol.

Iregszemescn

Lakj Sándor villanyvezetékébe vágott be a villám, ahol a vezetékben keletkezett kárt 840 forint értékben tűzbiztosítása folytán az Állami Biztosító megtérítette.

Magyarkesziben

az épületben H. Kersák Pál házában kárt nem is okozott a tűz, de a szobában egy kályhából kipattanó szikra az ágyneműt gyújtotta meg, amit idejében sikerült eloltani. A kár 430 forint volt, amit az Állami Biztosító megfizetett.

Pincehelyen

ifj. Kelemen Mihály Petőfi utca 18 szám alatti lakos portáján támadt a napokban tűz. Leégett a lakóépület teteje, a padláson elhelyezett összes ingóságok, 1 köbméter épületfa, 5 mázsa búza, 2 mázsa liszt, 10 kiló füstölthús, 8 kiló bab, 3 mázsa szemes tengeri. A mintegy 200 000 forint hozzávetőleges kárral szemben az Állami Biztosító azonban sajnos csak a tetőzetben keletkezett kárt téríti meg, mert Kelemen Mihály csak az épületére adta fel a biztosítását.

Sajnos alig akad olyan nap, hogy vagy az országos, vagy a megyei lapok hírt ne adnának kisebb-nagyobb tűzkárokról, amelyek mérhetetlen károkat okoznak és földönfutóvá tehetnek családokat. A tűzbiztosítás eszköz, amely a jó gazda és családapa gondoskodásának mellőzhetetlen része, helytelen takarékosság az olyan, amely néhány forint megtakarítás árán esetleg pótolhatatlan veszteségeket okozhat. (X)

Hogyan leit László Bélából disszidens?

A menyasszony nyomában — Szerelmi tragédia — Az elkeseredés rossz tanácsadó — Árulkodó levelek

Mőcsényből járt nap mint nap e bányába dolgozni. Alig volt húsz esztendős. Szülei idős, beteges emberek Két bátyja Csátalján dolgozik. Keresete megfelelő volt, s ennél fogvE a megelégedett emberek népes csoportjához tartozott László Béla Amikor a disszidálási láz sokakat elfogott, ő higgadt maradt. Rá sem gondolt arra, hogy itthagyja idős édesanyját.1957; január 1-én mégis vonatra szállt. Csátaljára indult, hogy meglátogassa két bátyját, s menyasszonyát, a csinos, barna csátaljai kislányt, akit szeretett volna mielőbb Mőcsénybe vinni, hogy idős, beteges édesanyjának segédkezhessen a ház körüli munkában.A menyasszony nyomában

Csátalján a bátyjai szomorú hírrel fogadták:

— Disszidált a menyasszonyod! — Ezt mondta mindenki, akivel csak találkozott az ismerősök közül, s ,a szavak úgy érték, mintha súlyos kalapácscsapások zúdultak volna rá:

i Egy darabig tétovázott, végül Is a - szerelem felülkerekedett a józan : meggondoláson. Néhány ruhadara■ bot vett csak magához és megindult 1 a menyasszony nyomában Jugoszlá■ via felé.

?

Szerelmi tragédia

i Hosszas kutatás után a véletlen ; úgy hozta, hogy az egyik jugoszláviai táborban rábukkant a keresett L lányra, de akkor már nem mond■ háttá a menyasszonyának, mert egy

■ másik fiatalember felesége lett. A hűtlen menyasszony ott a lágerben

I tartotta esküvőjét új ismerősével;

: A szerelmi tragédia váratlanul és ; megsemmisítőén hatott László Bélára, s tanácstalanságában újabb baklövést követett el.

Az elkeseredés rossz tanácsadó

Belga ügynökök járták a jugoszláviai menekült lágereket. Az egészségtelen, nedves belga bányák részére toboroztak munkásokat. Rábukkantak László Bélára is. A fiatal, tapasztalatlan fiú engedett a csá-